• Nem Talált Eredményt

A népgazdasági beruházások statisztikai elemzésének néhány kérdése

N/A
N/A
Protected

Academic year: 2022

Ossza meg "A népgazdasági beruházások statisztikai elemzésének néhány kérdése"

Copied!
18
0
0

Teljes szövegt

(1)

SÓKY DEZSÖ:

A NÉPGAZDASÁGI BERUHÁZÁSOK STATISZTIKAI ELEMZÉSÉNEK

NEHÁNY KÉRDÉSE

A beruházások a szocializmus építése során nagyon jelentős szerepet töltenek be. A beruházások biztosítják legfőképp a szocialista termelés sza—

kadatlan növekedését eredményező[legfejlettebb technikai alapot. Ezen az alapon 'valósulhat meg az egész társadalom állandóan növekvő anyagi és kulturális szükségleteinek maximális kielégítése. Ezzel a beruházások a legszorosabb kapcsolatba kerülnek a szocializmus gazdasági alaptörvényé—

vel. Épp ilyen szoros, vagy még szorosabb a kapcsolat a szocialista gazda—

ság másik fontos törvényével, a népgazdaság tervszerű (arányos) fejlődése törvényével. A beruházások jelentőségét a népgazdaság tervszerű (arányos) fejlődése törvényének érvényre juttatásában tömören fejezi ki M. Z. Sza-—

burov elvtárs a Szovjetunió Kommunista Pártja XIX. Kongresszusán tar—

tott beszámolójában: ,,A beruházás volt mindig és marad ezután is a Kom—

munista Párt által kitűzött legfontosabb távlati gazdasági feladatok megol-*

dásának fő módszere, az a legfontosabb tényező, amely meghatározza a népgazdaság különböző ágainak fejlesztési ütemét és irányát."?

' A beruházások tervezése és tervteljesítésének elemzése tehát nagyon lényeges közgazdasági kérdés.

A beruházások népgazdasági elemzésének fontosságát alátámasztja az a tény is, hogy hazánkban a termelő eszközök társadalmi tulajdonbavétele és a termelés társadalmi méretű megszervezése érdekében minden területre kiterjedő ésszerű központosítás van érvényben. A központosítás gazdasági téren jelentős előnyökkel jár: lehetővé teszi népgazdasági méretekben az ésszerű kooperáció megszervezését, a népgazdaság legmegfelelőbb szakmai felépítését és területi megosztását, a termelés gyorsütemű kiszélesítését a termelési kapacitások teljes kihasználása, a népgazdasági és helyi tartalé- kok mozgósítása révén. A népgazdasági méretű központosítás teszi lehetővé a termelés és fogyasztás egységének biztositását, s a népgazdaság tervszerű, arányos fejlesztésének lehetőségét. '

A központi irányítás azonban, ha túlzott centralizmussá fejlődik, számta—

lan hátránnyal is jár. E hátrányok elsősorban a túlzott központi irányítással együttjáró bürokrácia elburjánzásában, az intézkedésekért vállalt személyi felelősség elmosódásában és számos szakszerűtlen és nem gazdaságos intéz—

* Szovjetunió Kommunista Pártjának XXX. kongresszusa. Szikra. Budapest, 1953. 457. old.

(2)

) 694 , I som Dezso kedés meghozatalában jelentkeznek, eltekintve az államapparátust terhelő felesleges pénzügyi kiadásoktól. A túlzott centralizációnak ezek a jelensé- , gei nálunk is jelentkeztek az állami és gazdasági irányításban, ezenb'elül a tervezés és statisztika munkájában is. A Minisztertanácsnak a beruházási és statisztikai munka egyszerűsítésére hozott határozata szükséges intéz-—

kedés volt.

A felduzzasztott irányító szervek létszámcsökkentése azonban meg— _ ' követeli, hogy egyidejűleg megjavítsuk az irányítás módszerét, elsősorban

a tervezési és ellenőrzési munkát. A racionalizálási határozatok elsősorban a túlzott központosítás hibáit (pl. helyi kérdések központi intézését) igye- keztek kiküszöbölni, illetőleg azt mindinkább az alsóbbfokú szervek hatás- körébe visszaadni. Ezek az intézkedések azonban csak akkor járnak teljes eredménnyel, ha a felső vezetés számára egyidejűleg rendelkezésre állnak a gazdasági összefüggések átfogó mutatói. Ezek kimunkálása a tervezés és a statisztika elsőrendű feladata.

A népgazdasági beruházások jelentőségének teljes tudatában vannak , az irányító állami és pártszervek (minisztériumok, tanácsi apparátus, terü- leti és üzemi pártbizottságok). Ezt bizonyítja többek között az is, hogy egyre fokozottabb igénnyel lépnek fel a beruházási statisztikával szemben.

Ugyanakkor a különböző területek (KSH, minisztériumok, megyei taná- csok, stb.) beruházási tájékoztatói nem minden esetben tükrözik a beruhá- zások jelentőségét, sok vonatkozásban nem felelnek meg a központi irányí—

tás megjavítása követelményeinek, a vezető és tervező szervek igényeinek, de ugyanez vonatkozik a beruházások tervezésére is. Ezt bizonyítja első ötéves beruházási tervünk elemzése.

Az alábbiakban ismertetett problémák megoldása nem könnyű, s e cikk nem lép fel, nem is léphet fel olyan igénnyel, hogy azokat megoldja. A be—

ruházások statisztikai elemzésének a legrövidebb időn belül megoldandó kérdéseit veszi sorra, s a lehetőség adta keretek között hozzá kíván járulni a beruházási tájékoztató és elemző munka megjavításához.

A népgazdasági beruházások elemzése

A népgazdasági beruházások tervezése lényegében a hároméves terv—

vel kezdődött. A beruházások statisztikai elemzése ugyanabban az időben

keletkezett, bár átfogó beruházási statisztikát csak 1950—től rendszeresítet—

tünk. Az elmúlt években a beruházási tevékenység statisztikai számbavétele _ és elemző munkája jelentősen fejlődött. Eredményei közé sorolandók az öt- éves beruházási terv elkészítéséhez szükséges bázisadatok elkészítése, *a népgazdasági beruházásokban keletkezett egyes aránytalanságok kimuta—

tása, a beruházások átcsoportosítása során elkövetett hibák elemzése, stb.

Az eredmények mellett azonban a munkában még van hiányosság. A be—

ruházások teljesítésének statisztikai elemzése terén fennálló hiányosságok kiküszöbölése a beruházásLstatisztikai metodika legégetőbb kérdése.

Sürgetőleg veti fel a kérdés megoldását az, hogy január l—vel a máso- dik ötéves terv időszakába lépünk és már alig van félév a második ötéves terv Végleges beruházási terv- és statisztikai rendszerének megteremtésére, a jelenleg fennálló kérdések tisztázására, az elmúlt ötéves terv metodikai eredményeinek és hiányosságainak értékelésére.

(3)

A NÉPGAZDASÁGI BlZRllHAZASOK STATISZTIKAI ELEMZÉSE 695

A beruházások statisztikai elemzése a beruházási terv legfőbb mutatói—- nak, továbbá a beruházások megvalósulásával, eredményességével és irá-*- nyításával kapcsolatos problémáknak a vizsgálatát öleli fel. E kérdések az

alábbiak:

a) A beruházások terjedelmének (teljesítésének) elemzése

A szükséges beruházások terjedelmét a nemzeti jövedelem mindenkori terjedelme alapján a szocializmus gazdasági alaptörvényének az adott idő-

szakra vonatkozó követelményei határozzák meg.

A beruházások terjedelmének (teljesítésének) elemzése arról tájékoztat egyrészt, hogy a nemzeti jövedelemből mennyit, illetve milyen részt fordi—

tottak beruházásokra, másrészt más mutatókkal összevetve (pl. a nemzeti jövedelem dinamikájának, az egy főre jutó nemzeti jövedelem alakulásá—

nak, a beruházások révén elért nemzeti jövedelem gyarapodásának a muta- tója, stb.) fontos szempontokat ad a szocializmus gazdasági alaptörvénye érvényesülésének kimutatásához. A beruházások terjedelme (teljesítése) di—

namikájának vizsgálata képet ad a szocialista gazdaság fejlődéséről, erejé— ,_

ről, fölényéről a kapitalista gazdasággal szemben stb.

A beruházások terjedelmének (teljesítésének) vizsgálata azonban a sta—

tisztikai elemzés szempontjából több lényeges kérdést vet fel. E kérdések—

ből a legfontosabbak az összehasonlíthatóság kérdése, továbbá a teljesített beruházások fogalmának meghatározása. Az első kérdés a beruházások di- 4 nemikai vizsgálatának, a második a beruházások statisztikai számbavételé—

nek alapvető problémája. E kérdésekre első ötéves tervünk során sem a be- ruházási tervmetodika, sem a beruházási statisztika nem helyezett kellő _ súlyt.

A beruházások terjedelme (teljesítése) összehasonlithatóságának fő nehézségeit a beruházások fogalmi körében és az alkalmazott árszinvonal- ban gyakorta bekövetkezett változások okozták. Ennek következtében a be—

ruházások terjedelmét és dinamikáját (emelkedését) jelző statisztikai ada—

tok *—- értéküket tekintve — nem vehetők abszolút mutatóknak, tájékozó—

dás szempontjából azonban használhatók. Azt a helytelen gyakorlatot, amit 1950 óta folytatunk, hogy a beruházások fogalmi körét évről-évre vál—

toztattuk, a második ötéves tervben nem szabad követnünk, s még ez évben lehetőleg hosszabb időre rögzítenünk kell a fogalmi kört. Az alábbi példák—

kal mutatjuk be a kérdés megoldásának halaszthatatlan szükségességét.

1952-ben a Minisztertanács elrendelte a beruházó vállalatok felszámo—

lását olyképpen, hogy irányítási feladataikat az igazgatási szervek, operatív feladataikat a beruházással rendelkező vállalati szervek vegyék át. A be- ruházási vállalatok ellátmánya, mintegy évi 100—120 millió, az 1950—1952.

évek beruházási tervében és teljesítésében még szerepelt, az átszervezés következtében az 1953—54. évek terv— és teljesítési adatai e költségeket

már csak kis hányadban tartalmazzák.

További példák: 1955. évben, a korábbi évekkel szemben, nem minő—

sülnek beruházásnak az ágazati _vagy általános népgazdaságfejlesztést szol—

gálófkutatások, kísérletek költségei, a meglévő vállalatok területén végzett bányászati mélyfúrások költségei, a meglévő bányáknál végzett vágathaj—

tások költségei, az új vállalatok káderképzésének költségei, a fogyóeszkö—

zök első beszerzése, az építőipari normák és normatívák készítésének költ-

(4)

sas

séget, az 50 000 Ft értékhatáron aluli kapacitást nem növelő építkezések (a

* szövetkezetekre vonatkozóan 1956—ra ez ismét módosul), a profilozással kap—

csolatos munkák megállapított értékhatár felett, a lakásleválasztás költsé- gei, a felújítások ,fogalmi körének bővítése következtében a korábbi évek—

ben beruházásból elszámolt tételek, stb. A fenti tételek a korábbi években mintegy félmilliárdos előirányzattal szerepelnek az éves beruházási ter-

vekben. '

A tervteljesítés statisztikai elemzésének hiányossága jelentkezik abban is, hogy a tervteljesítés végleges számbavétele után az elszámoltatások, döntőbizottsági határozatok, bankvizsgálatok, stb. következtében a tervtel—

jesítési adatok még többszázmillióval változnak az utólagos folyósítás-ok,

* illetőleg visszafizetések következtében. Igy pl. az 1953. évi pénzügyi folyó—

' sitás lezárása után mintegy 120 millió Ft kifizetést és 50 millió Ft Vissza-:

fizetést hajtatott, illetve hajtott végre a Bank. 1952. évben a kifizetések és visszafizetések összege az 1953. évinek mintegy kétszerese volt.

Az 1956. évi tervutasítás az 1955. évi beruházási fogalomkörhöz képest további változásokat vezetett be. így kiemelte a beruházási tervből a talaj—

javítási munkálatokat (kivéve a mélyforgatásos talajjavítást, az ún. digó——

, zást), megszüntette a szőlő—, gyümölcs—telepítések költségeinek folyamatos ráfordítását, az erdőgazdaságok eddig beruházásként kezelt vágásfelújítá- , sait a felújítási tervben irányoztatja elő, stb.

, A fentiek mellett számos kisebb jelentőségű változás fordult elő. (Pl.

az import tételek vámjának két lépcsőben történt eltörlése, a kisajátítási költségek elszámolási módjának 1953. évi szabályozása, stb.) Az említett fogalomköri változásokat a tervek teljesítésén visszamenőlegesen keresztül- vezetni nem lehetett. E változások, amennyiben az 1950. évi beruházási fo- galomkört vennénk alapul a későbbi évekre is az első ötéves terv beruházás—

teljesítési adatait emelnék.

, A beruházások terjedelmének dinamikai elemzését zavarják az árszín—

, vonalban bekövetkezett változások is. 1952—ig a beruházási építkezések tel- _ j'esitését a tervév január 1—i árszínvonalán, 1952-től 1952. január 1—i ár.-

szinten vesszük számításba. Ez az árszintváltozás az 1952. évi tervben, amely mind a régi, mind az új árszinten elkészült, több mint 200 milliós eltérésben jelentkezett. A gépi beruházásoknál 1952-ben és az 1954. évben volt ár- szintváltozás. Az 1952. évi gépipari árszintváltozás közel 600 millióval, az 1954. évi nem egészen 200 millióval változtatta meg a beruházások egy évi forintértékét. Az árszintváltozás kiküszöbölésére történtek kísérletek beru-—

évin, illetőleg az 1954. évi változást a korábbi évek számain nem lehetett keresztülvezetni. Ezek a változások is, ha a beruházások terjedelmét az 1950. _évi beruházás árszínvonalán vennénk számításba, emelnék az első öt- éves terv beruházási ráfordításainak összegét.

E kérdésekben megnyugtató megoldást csak a beruházási fogalomkör hosszabb időre (pl.: öt évre), való rögzítésével és a beruházási terv változat—

lan áron történő tevezésének bevezetésével lehetne elérni.

A beruházási terv teljesítésének mérését zavarja mindenek előtt az, hogy nem volt tisztázott, hogy mit értünk ,,teljesített beruházás" alatt:. Öt—

éves tervünk első évében teljesített beruházásnak —— mivel önálló beruhá—- zási statisztika még nem volt —— a beruházásokra történő folyósítást (pénz- ügyi teljesítést) tekintettük. 1951—től a statisztikai mérés a pénzügyi telje—

(5)

A NÉPGAZDASÁGI BERUHÁZÁSOK STATISZTIKAI ELEMZÉSE 697

sítés mellett az ún. műszaki teljesítésre épült fel. A műszaki teljesítést a statisztika céljára a beruházási felelősöknek (ellenőröknek) a beruházás ' tényleges megvalósulásáról felvett bizonylatai (építési napló, stb.) alapján állapították meg. A beruházások teljesitésének ez a mérése, mivel a bizony—

latok és az időpontok sok bizonytalanságot tartalmaztak, nem felelt meg a statisztika követelményeinek, ezért az utóbbi években kétoldalú bizony- latokkal alátámasztható (havi átadási jegyzőkönyv, havi tételes jegyzék, folyamatos teljesítményi előlegelszámolás. végszámla, számla, stb.) teljesítési adatokra helyeztük a beruházási statisztikai adatszolgáltatást.

Az összehasonlithatósággal és a teljesített beruházások volumenének számbavételével kapcsolatos probléma természetesen a beruházások részlee tesebb vizsgálatánál (népgazdasági ágak szerinti, anyagi-műszaki összetétel szerinti stb. elemzésénél) is jelentkezik; s az egyes részadatok összevetését még sokkal jelentősebb mértékben megnehezíti (például a bányászati kuta—

tásokkal, mélyfúrásokkal, vágathajtásokkal kapcsolatos költségek kivétele a beruházási tervből a bányászati beruházásoknak, illetőleg a Szénbányászati Minisztérium beruházásainak, vagy az érintett három megye adatainak az elemzését sokkal nehezebbé teszi, mivel ezeknél a módosítások természete— ,

sen sokkal nagyobb súlyban jelentkeznek. Vagy pl. míg az 1954. évi gépár—

szinvonal—változásnépgazdasági szinten csökkenést mutat, a hírközlési be—

,ruházásoknál emelkedés jelentkezett).

h) A beruházások megoszlásának népgazdasági ágak szerinti vizsgálata

A beruházások tervezésének és teljesítésének egyik legfontosabb vizs- gálati módszere a népgazdasági ágak szerinti megoszlás elemzése. Ez az—

elemzés mutatja a népgazdaság különböző ágainak fejlesztési ütemét és irányát, a népgazdaság tervszerű (arányos) fejlődése törvényének érvénye- sülését a beruházásokban, pl. mutatja az ipari és a mezőgazdasági beruházá-N sok arányát, a nehézipar és a könnyűipar (fogyasztási ipar) beruházásainak,

a nehéziparon belül az alapanyaggyár—tás és a feldolgozó ipar beruházásainak arányát, a kohászati, bányászati, energiaipari és vegyipari beruházások ré—

szesedését, hasonlóképpen a könnyű— és élelmiszeriparon belüli legfontosabb iparcsoportok beruházásainak arányait stb. Ez a megoszlás mutatja, hogy a népgazdasági erőforrásokból mennyit fordítunk közlekedési, kereskedelmi, szociális és kulturális beruházásokra, lakásépítésre és honvédelmi létesítmé—

nyekre stb. Ezek a vizsgálatok segítettek rámutatni 1951-ben az ötéves terv felemelése során a beruházási terv arányai megváltoztatásának szükséges- ' ségére. 1953-ban a beruházási tervben keletkezett aránytalanságokra stb.

Előnye a népgazdasági ágak szerinti megoszlás vizsgálatának, hogy a gya—

kori szervezeti változások —— amelyek oly sok nehéZSéget okoznak a beruhá- zásoknak a beruházót irányitó hatóságok (minisztériumok, országos főható—

ságok, tanácsok), ún. ,,címzettek" szerinti elemzésénél —— itt ritkán for—

dulnak elő,illetőleg amennyiben a népgazdasági ágak szerinti megoszlásban változás jelentkezik, az a legtöbb esetben a tervnek és a terv arányainak a

megváltozását jelenti.

Ötéves tervünk első éveiben a beruházások tervezése elsősorban nép—

gazdasági ágak szerint történt. Tervezésünknek ez a gyakorlata nagyon részletes volt. Pl. az ipart 16 szakmai csoport szerint, ezen belül pl. a bá—

nyászatot 9, a kohászatot szintén 9, a gépgyártást 16 ún. tervcím (szakmai

2 Statisztikai Szemle.

(6)

698 sem nem "

* eseport) szerint bontotta a terv. Ilyen részletezésben történt a tervteljesítés

statisztikai mérése is. '

1952—től a tervezés elsősorban a beruházót irányító hatóságok (minisz—

tériumok stb.) szerint történik, s ezidőtől kezdve a népgazdasági ágak sze——

rinti bontást a felsőbb szervek csak tájékoztató jelleggel terveztetik meg., Ha ezt a Minisztertanács jóvá is hagyja, mivel az évközi módosításokat a népgazdasági ágak szerinti bontáson általában nem vezetik keresztül, a terv mérésének sem lehetett az utóbbi években a népgazdasági ágak szerinti bon—z

tás az alapja. * *

Az elmúlt években az igazgatási szervek és az egyöntetűbb profilok kialakításával kapcsolatban végrehajtott vállalati átsorolások a terveim—

rendszert is érintették. Ezeket a változásokat a korábbi évek tényszámaini a terveim-rendszer részletezésében keresztülvezetni nem lehetett, így a be—

ruházásoknak népgazdasági ágak szerinti csoportosítása évről-évre össze- vontabb lett, s jelenleg csak a következő kilenc: nehézipar, könnyűipar, élelmiszeripar, építőipar, mezőgazdasági, közlekedés, kereskedelem, kom- munális és igazgatási feladatok, védelem, illetőleg a nehéziparon belül 6, a könnyűiparon belül 4 iparcsoportra, a közlekedésen belül 4, a kommunáli!

, és igazgatási feladatokon belül pedig 5 szakmai csoportra terjed ki.

A beruházások népgazdasági ágak (ipar—, szakmai csoportok) szerinti tervezésének alapja —— mint azt a tervutasítás általános elvként leszögezi —-—

a Központi Statisztikai Hivatal által kiadott vállalati besorolási jegyzék. Ezt az elvet követi a termelési, munkaügyi, stb. tervezés. Általánosságban a be—

ruházások tervezése is eszerint történik.

A népgazdasági ágak ilyen felépítése azonban azzal a következménnyel ' jár, hogy a vállalati átsorolások, átszervezések igen sok esetben befolyásol—'

ják az egyes népgazdasági ágak körét. Példaként említjük, hogy amikor 1952-ben a vasút házilagos építkezéseinek lebonyolítását nagyrészt vállalati formába szervezte át, ezidőtől kezdve építési tevékenységüket szolgáló be—

ruházásaik építőipari beruházásnak minősültek. l955—től, amikor a vasút- épitő vállalatokat újból házilagos kivitelezéssé szervezték át, az e tevékeny- séget szolgáló beruházások a közlekedési beruházásokban jelentkeznek, an—

nak ellenére, hogy a tevékenység és az e tevékenységet szolgáló beruházá—

sok jellege — pl. egy betonkeverőgép — nem változott.

A beruházások népgazdasági ágak szerinti tervezésének alapja azonban nem minden esetben a vállalati besorolási jegyzék; a beruházások tervezé-f

sénél ez alól az elv alól több kivételt tesznek. (Például az iparvállalatok által beszerzett közlekedési eszközök a közlekedési ágazatba tartoznak, az ipar- vállalat értékhatáron felüli erőműve energiaipari beruházásnak számít stb.)..

A beruházások statisztikai számbavétele jelenleg ezt a módosulást nem tudja figyelembevenni. Ezzel szemben a statisztikai számbavétel eltér a fenti

— elvtől a vállalatok kommunális beruházásainak elkülönítésében (a vállala- tok egészségügyi, kulturális, szociális és kommunális beruházásainak ún.

rendeltetés szerinti csoportosítása és a kommunális ágazatban történő számbavétele révén).

A beruházások népgazdasági ágak szerinti csoportosítása tehát sem a tervezésnél, sem a statisztikában nem következetes. Ennek következtében nem tudunk választ adni egyrészt arra a kérdésre, hogy a tervezett beruhá—' zások milyen hányada szolgálja például az ipart, mert a rendelkezésre álló adat alacsonyabb, mint az iparvállalatok beruházásainak volumene, már—

(7)

'A NÉPGAZDASAGI BERUHÁZÁSOK STATISZTIKAI ELEMZÉSE" 699

pedig az iparvállalatok beruházásai nyilvánvalóan az ipart szolgálják. Más—

részt nem tudunk választ adni arra sem, hogy egy időszak alatt mennyi, vagy mennyi volt az ipari jellegű beruházás (létesítmény), mert a tervezés

és a statiSztika egyik oldalról ipari beruházásnak minősíti például a cukor— ' "7 gyári célgazdaságot, az iparvasutat (a tervezés csak az esetben nem, ha nem

az iparvállalat üzemelteti, a statisztika csak akkor nem, ha közlekedési vál- lalat építteti), a készenléti lakásokat stb., a másik oldalról viszont nem te—í kinti ipari beruházásnak a segédipari üzemeket stb. Ha például egy építői—

ipari vállalat (mezőgazdasági üzem) ipari létesítményt valósít meg —— pl. egy _ — önálló elszámolású segédipari üzemet — ez esetben a beruházás nem az ipar, hanem az építőipar (vagy mezőgazdaság) beruházásaiban jelentkezik.

- E kérdések megoldása véleményünk szerint csak az lehet, hogy egyrészt a beruházások tervezésénél —- kivételezés nélkül ——-— a Vállalati besorolási jegyzéket kell alapul venni (a felső szintű tervezés ennél mélyebbre nem is mehet), másrészt a statisztikában az ekként készült terv mérése mellett ——

a szervezeti változások kiküszöbölése és az egyes ágazatok fejlesztésének közgazdasági elemzése által megkövetelt összehasonlíthatóság érdekében —- a beruházások termelési (ipari, építőipari, mezőgazdasági stb.), forgalmi (közlekedési, kereskedelmi stb.), kommunális, stb. jellegén alapuló mérést _, _ és csoportosítást is rendszeresíteni kell. Ez azt jelenti egyrészt, hogy a válla- lat összes beruházásait (beleértve a kommunális, beruházásokat is) a válla—

lati besorolási jegyzék szerinti ágazatában kell beszámítani, másrészt a vál- lalat összberuházását meg kell osztani az egyes ágazatok között aszerint, hogy pl. erőművet (energiaipar), iparvasutat (közlekedés), kőbányát (bányá—

szat) vagy bölcsődét (kommunális) létesített. Az így nyert adatokból össze—

állított népgazdasági ági adatokat semmiféle átszervezés, átsorolás nem be—

folyásolja.

'

c) A-Jperuházások megoszlásának vizsgálata termelő és nem termelő '

jelleg szerint

1954—ben a beruházások előzetes bejelentési kötelezettsége során az Országos Tervhivatal előírta a beruházásoknak termelő és nem termelő jel—

leg szerinti csoportosítását. A beruházások termelő és nem termelő jelleg szerinti megosztása a statisztikai elemzés során is ismételten alkal- mazott vizsgálati módszer, melynek a Szovjetunióban is nagy jelentőséget tulajdonítanak mind a tervezés, mind a statisztika terén. E módszer azon—- ban csak akkor válik teljesértékűvé, ha a fogalmakat közgazdasági ala-—

_pon tisztázzuk. A gyakorlati megoldások során ezt [az elhatárolást vagy nagyvonalúan úgy oldatták meg, hogy az ipar, építőipar, mezőgazdaság egyértelműen termelő, a kommunális ellátás, igazgatási feladatok és honvé—

delem egyértelműen nem termelő, a közlekedésből a vasúti közlekedés és a posta termelő, az egyéb közlekedés nem termelő, a kereskedelem—

ből a felvásárló és az elosztó nagykereskedelem termelő, az egyéb keres—

kedelmi tevékenység pedig nem termelő, vagy pedig a nemzeti jövede—- lemhez való hozzájárulás alapján (pl. a közlekedésnél a teher— és személy—

szállítási díjbevétel megoszlási százaléka szerint) osztják szét termelő, illetve nem termelő jellegűre a beruházásokat is. Közgazdasági szempontból a köz-*

lekedési és a kereskedelmi beruházások ilyetén megosztása, az anyagi ter—

melés egyéb ágainak, valamint a szolgáltatásnak figyelmen kívül hagyása helytelen. A kérdéssel nem régen foglalkozott a Szovjetunió Központi Sta—

20

(8)

700 sem Dezsa—

tisztíkai Hivatala Kollégiuma a Tudományos Módszertani Tanács javaslata , alapján. A Központi Statisztikai Hivatalnak a Szovjetunió Tudományos ' Akadémiája Közgazdaságtudományi Intézete, az Állami Tervgazdasági Bi—

zottság és számos más szervezet és intézet részvételével kidolgozott javas—

lata szerint azxanyagi termeléshez tartoznak (beruházásai tehát termelő jel- ' legű beruházások) az ipar, az építőipar, a mezőgazdaság, az erdőgazdaság, a teherszállítás, a távközlés (a termelés területére tartozó vállalatok kiszolgá—

lása tekintetében), az anyagi-műszaki ellátás, a nagy— és kiskereskedelem, a közétkeztetés, a begyűjtés, valamint az anyagi termelés egyéb ágai (könyv- kiadás, filmstudió, vadászat, halászat fogyasztási célra). A társadalmi tevé—

kenység valamennyi egyéb ága (az igazgatás és a honvédelem, a kulturális, jóléti intézmények és szervezetek, a tudományos intézetek és szervezetek, a , pénz— és hitelintézetek, a szolgáltatások stb.) a nem termelő területhez

(tehát ezek beruházásai nem termelő jellegű beruházások) tartoznak. E ha—

tározat alapját képezheti nálunk is mind a tervezés, mind a statisztika ez—

irányú munkájának.

d) A beruházások elemzése anyagi-műszaki összetétel szerint

A beruházásoknak anyagi—műszaki összetétel szerinti tervezését a be—

ruházások anyagi alátámasztása teszi szükségessé.

Az 1956. évi beruházási terv anyagi—műszaki összetétele a következő:

a) építés,

b) gépek és technológiai berendezések

ebből: belföldi

import c) egyéb ráfordítások

ebből: tervezés műszer szerelés berendezés.

A beruházási terv anyagi-műszaki összetételének e mutatóin keresztül kell elérni az összhangot a beruházási és az építőipari terv, illetőleg az anyagmérlegek, a beruházási és az ellátási tervek, illetőleg a gép— és műszer mérlegek, továbbmenően a gépipari termelési terv, a külkereskedelmi terv,

valamint a legfontosabb fogyasztási cikkek mérlegei között.

A beruházások anyagi-műszaki bontás szerinti elemzésének úgyszintén ezekre a kapcsolatokra kell választ adnia. Ebből kifolyólag e mutatók elem—

zése a beruházási statisztika nagyon fontos feladata.

E mutatók elemzése is felvet azonban néhány fontos kérdést, amelyek jelenleg még megoldatlanok. Ezek közül a legfontosabb itt is a fogalmi kör meghatározása. Az elmúlt évek beruházásainak anyagi—műszaki összetétel szerinti elemzése azt mutatja, hogy az építési munkák fogalmi körének nem volt egységes értelmezése a beruházási és építőipari tervben, valamint a számbavételnél, továbbá a fogalom meghatározása különféle rendelkezések—

ben más—más módon történt. Emiatt a beruházási és az építőipari terv tény—- adatainak összhangja sem volt meg. Az építési munkák fogalmi körének hiá—

nyos meghatározása és alkalmazása abban jelentkezett, hogy az esetek nagy—

(9)

A NÉPGAZDASAGI BERUHÁZÁSOK STATISZTIKAI ELEMZÉSE 701

részében az építés fogalmát nem a munka jellege, hanem a kivitelező szer- vezet hovatartozása határozta meg. Ha építőipari vállalat végezte el épités- nek, ha gépipari vállalat végezte el ugyanazt a munkát, ipari tevékenység- nek számitott. (Pl. tartályok, kazánok szerelése, vezetékek építése.) A Szov- jetunióban ezt úgy oldották meg, hogy a szerelési munkákat külön rovaton tervezik. Másrészt tisztázatlan sok esetben a munkák értékelésénél az ezek terjedelmébe beszámítható anyagok, illetőleg gépek, berendezések köre. Ezt főleg az okozza, hogy az egyes irányító hatóságok az ipari tevékenység fo—

galmát egymástól eltérő módon határozták meg. Sok zavart okoz az is, hogy az építési munkák költségvetéseinek készítésénél a tervező szervek nem jár-*

nak el egyöntetűen.

Hasonlóképpen nincs meg az összhang a gépipari termelés és a gépi be—

ruházások fogalmi meghatározása között. Ennek következtében —,a prob—

léma főleg a gépgyártás termelése, a gépi beruházások, a gépexport és im—

port mérlegszerü összefüggéseinek vizsgálatánál jelentkezik — nem álla—

pítható meg, hogy gépgyártásunk valóban mennyi gépet bocsátott beruhá—

zásra, felújításra, vagy exportra, nem kísérhető figyelemmel a gépgyártás összetételének változása stb. A kérdés megoldását megneheziti, hogy a számbavétel során egyrészt a fogalmi kör eltérő, másrészt a termelési, a be—

ruházási és a külkereskedelmi tervekben, illetőleg statisztikában különböző árak használatosak. A gépgyártásban használt fogalmi körrel szemben a be—

ruházási gépfogalom bővebb az acél, vas és fémszerkezetek, illetőleg tároló—

tartályok, szűkebb az épületek állandó tartozékaiként beépítésre kerülő sze——

relvények (kazán stb.), néhány közlekedési eszköz (motorkerékpár, kocsi stb.), vasúti és postai, valamint egészségügyi berendezések (biztositó, távíró, röntgenkészülékek stb.), háztartási és irodagép (varrógép, iroda— és másoló- gépek stb.) esetében. További eltérést jelent, hogy egyes gépek esetenként ún. ,,épitésből gépnek" (építésrovat) vagy egyszerűen gépszükségletnek (géprovat) is tekinthetők.

E kérdések megoldása komoly feladat elé állítja a terv— és statisztikai * metodikát. azonban a beruházások anyagi és műszaki összetétel szerinti elemzéséből származó előnyök és a tervösszefüggések maradéktalan biztosí—

tása érdekében a kérdéssel foglalkozni kell.

e) Az üzembehelyezett beruházások alakulásának vizsgálata

1955. évtől a beruházások tervezése kiterjed a beruházások éves terje—

delme mellett a tárgyévben üzembehelyezendő beruházásokra is. Ezt szük—

ségessé tette, hogy az első ötéves terv során az üzembe nem helyezett beru—

házások értéke mértéktelenül megnőtt. Szükségessé tette továbbá, hogy a beruházásokat túlzottan szétaprózták, az építkezések megvalósulási idejét elhúzták, a beruházó és kivitelező szervek, valamint az irányító hatóságok az újabb és újabb beruházások megkezdése mellett az üzembehelyezéseket nem szorgalmazták jelentőségüknek megfelelően.

' Felsőbb szervek 1955. évre az üzembe nem helyezett állomány több mint egyharmados csökkentését írták elő. Ez nagyon komoly feladat és tel- jesítése csak egész évi szívós és következetes munkával érhető el. A beruhá- zási statisztika feladata, hogy a beruházási terv e döntő láncszeméről ál—

landó tájékoztatást nyújtson, s még idejekorán feltárja e tervelőirásök maradéktalan teljesítésének akadályait.

(10)

* 702 ! sox? DEZSG , , Az üzembehelyezési tervteljesítés statisztikai elemzésének jelenleg leg-—

nagyobb nehézsége az, hogy a tervezés és a statisztika tervezési, illetőleg megfigyelési egysége nem azonos. _Az eltérés abban jelentkezik, hogy a sta- tisztikai számbavétel megfigyelési egysége a létesítmény, az üzembehelye—

zési terv készítésénél pedig egységként — mivel a tervezés, bár a tervutasí—

tás a statisztikával való teljes összhangra törekedett, a beruházót irányitó hatóságoknál és nem vállalati szinten történt, — a beruházási egységet (a beruházást) vették. E kettősség 1955—ben úgy jelentkezik, hogy a terv bázisadatait a Statisztikai Hivatal által létesítményenkénti csoportosításban készitett összesített adatok képezik. Az 1955. évi tervezés az üzembehelye- zések csoportosítását beruházási egységek szerint végezte el. (Pl. egy limi- ten felüli beruházást tehát annak valamennyi létesítményét, amely 1955.

január 1. előtt kezdődött, teljes egészében az ,,1955. l. l—én folyamatban levő beruházások és 1955. évben elkezdődő beruházások" csoportba sorol- ták, jóllehet egyes létesítményeit esetleg a múlt év során leállították, más létesítményeit a múlt év során szabályszerű átvétel nélkül használatbavet—

ték és e létesítményeket külön—külön csoportban kellett volna előirányozni.) Az 1955. évi üzembehelyezéseket viszont a vállalatok ismét létesítményen- kénti, csoportosításban jelentik. Bár a Statisztikai Hivatal a beszámolójelen- tést úgy szerkesztette meg, hogy az adatok mindkét rendszerben feldolgoz——

hatók legyenek, nyilvánvaló, hogy a tervezésnek és a statisztikának ez a kettőssége megengedhetetlen.

Az alsóbb szinteken történő statisztikai elemzésben nehézséget okoz, , - hogy — mivel a Minisztertanács az üzembehelyezési tervet az 1955. évi be—

ruházási tervnél később külön hagyta jóvá —— az irányító hatóságok az ese—

tek többségében a tervet a vállalatokra nem bontották le, s így a tervszá—

mok csak a minisztériumokra vonatkozóan állnak rendelkezésre, s a válla—

latok, trösztök, igazgatóságok, tanácsok és területek tervszámmal nem ren- delkeznek.

A beruházások üzembehelyezésével kapcsolatos másik probléma a ter—- melési kapacitások, illetőleg a közlekedési, mezőgazdasági és kommunális beruházások természetes mértékegységben kifejezett műszaki jellemzőinek

(fejlesztési célkitűzéseinek) mérésével és elemzésével kapcsolatos.

A kapacitásszámításokat a termelési és beruházási tervek megalapozá- sához a Szovjetunióban a harmadik ötéves terv során alkalmazták első ízben. A XIX. kongresszus különösen kihangsúlyozta ennek a jelentőségét és a Szovjetunió ötödik ötéves beruházási és termelési terve erre épült fel.

A Szovjetunióban ebből következően a kapacitások statisztikai feldolgozá—

sára is nagy gondot fordítanak. A Szovjetunió tapasztalatai alapján a mi beruházási tervmetodikánk is előírja a kapacitásbelépések megtervezését.

Az 1955. évben azonban e téren mind a beruházási tervet, mind a beru—

házási statisztikát komoly fogyatékosságok jellemzik. A fogyatékosságok fő—

oka döntő mértékben metodikai tisztázatlanságokban jelölhető meg. Ezek

a tisztázatlanságok a következők: '

Az Országos Tervhivatal 1. sz. kapacitásfelügyeleti előírása 1954. év—

ben az 1955. évi tervezéshez közel háromszáz termékre vonatkozóan ren- delte el a kapacitás, a kapacitás—kihasználhatóság és kapacitás—kihasználás ' felmérését. A felmérés metodikája részletekbemenőkig helyesen írta elő

a feladatokat. Célja a termelési és beruházási tervek realitásának tudomá—i

(11)

A, KÉPGAZDASAGI BERUHÁZÁSOK STATISZTIKAI ELEiizzse

703 nyos műszaki megalapozása volt. A beruházási és a felújítási terv elkészíté- sét szabályozó'(3. sz.) tervutasítás ezt az adottságot, mint alapot nem vette figyelembe. Természetesen olyan követelménnyel fellépni, hogy a termékek köre teljesen azonos legyen, a termelési és a beruházási terv célkitűzései— ' nek sajátosságai következtében nem lehet. Például: valamely kapacitásfel—

mérés fontos lehet a termelés szempontjából, ugyanakkOr a beruházási terv e termék termelési kapacitásának bővítését nem irányozza elő, vagy for—

dítva a beruházási terv előirányozhat eddig még nem gyártott termékekre kapacitásbelépést, amely a termelési kapacitásfelmérésnél még nem szere-'- pelhetett. E két szélső eset között azonban a kapacitáselőírásokban többsé—

gében azonos termékeknek kell szerepelniök. Nem így volt ez az 1955; évi beruházási tervutasításban. A 3. sz. tervutasításból nem tűnt ki továbbá e y- értelműen, hogy kapacitásról2 vagy kapacitáskihasználhatóságról3 van—e szó, s a megadott természetes jellemzők is legtöbb esetben az Egységes Termék—

jegyzékben feltüntett mennyiségi egységektől eltérőek voltak.

A termékek körének különbözőségén és az alap—fogalmak tisztázatlan- ságán túlmenően a tervelőirányzatok nem egyértelműek. (Pl. a szénterme— ', lésre vonatkozó kapacitásadatoknál nem tisztázódott, hogy elméleti, munka—.

helyi

vagy szállítási kapacitásról van—e szó és a feltüntetett kapacitásadat milyen időegységre vonatkozik.)

Megneheziti a statisztikai számbavételt, hogy a beruházót irányító ha—

tóságokia tervezésnél nem tartották be az utasítás előírásait, s a bekért ada—

tok nagyon hiányosak, sok esetben nem beruházási célkitűzéseket tartal—

maznak, országos összesítésre nem alkalmasak (pl. a Kohó- és Gépipari Minisztérium a Borsodi Lemezgyár beruházásainál szereplő kapacitásbelé—

pést nem beruházás, hanem termelékenységnövelés folytán éri el, a Könnyűipari Minisztérium a TiSZa Cipőgyár kapacitást növelő beruházásait részben tervben előirányzott beruházási keretből, részben ún. ,,árualap—

növelő beruházás"—-ból'l valósítja meg, az Épitésügyi Minisztériumnál a terv- ben szereplő kapacitásadatok nem kapacitásbővülést, hanem termelésnöve—

kedést jelentenek, stb.). '

A tervnek fenti hiányosságait tükrözi a beruházási statisztika is. A mó— , dosított beruházás—statisztikai utasítás az e téren fennálló hiányosságokat a második félévtől kezdődően nagyrészt kiküszöböli, a második ötéves tervre vonatkozóan azonban mind a tervezés, mind a számbavétel területén egyik legfőbb teendő a beruházások révén belépő kapacitások tervelőirányzatának és számbavételének megbízhatóvá tétele.

Kívánatos volna, hogy a Központi Statisztikai Hivatal a Szovjetunió ta—

pasztalata nyomán szervezné meg a legfontosabb termelési kapacitások évenkénti statisztikai számbavételét és nyilvántartását.

Nehézségek vannak a közlekedési, mezőgazdasági és kommunális beru—

házások műszaki fejlesztési mutatóinak tervezése és számbavétele terén is, jóllehet itt a fogalmak sokkal egyértelműbbek, s így a probléma kisebb. E téren mind a

tervezésnek, mind a statisztikának a legfőbb feladata, hogy

! Termelési kapacitáson al termelőberendezések teljesítőképességének adott időpontban ismert azon felső határát kell érteni. mely a iermelőberenziezések (gépek) gazdaságosan megengedhető maxi—

málisés a termelőmunkamegterhelése, élenjáróa. termelésiszervezéseterületmellettlegjobbérhetőkihasználása,el. az élenjáró gyártási folyamat (technológia)

3 A termelési kapacitás tervezhető kihasználása alatt a termelőberendezések ismert teljesítőképessé- génekáliaiánosiihatóhaladó4 Beruházásiátlaanormákleei'obhcélhitel.terhelés.alapjánamelyierületkihasználás.fogyasztásimeghatározottcikkekazongyártásitervenszfnvonala'tfelülifolyamattermelési lehetőségeinek kis befektetésselkellésérteni,szervezésmelymelletta tervüdőszakonérhető el. belül

történő megteremtését célozza.

'

(12)

. 704 ' _ ' , SOK? 95250

biztosítsa a legfőbb mutatók teljeskörű (országos) megtervezését és számba—* ,

* vételét, azaz e tervelőírások ne csak egyes főhatóságok területére vonat- kozzanak.

Az üzembehelyezett beruházások vizsgálatával kapcsolatos az üzembe nem helyezett (befejezetlen) beruházások állományának Vizsgálata. Az üzembe nem helyezett beruházások állománya alakulásának elemzése szá—

mos olyan tényezőre mutat rá, amely az üzembehelyezési terv elkészítésé- Ö hez nélkülözhetetlen. Ilyenek: a különböző létesítmények átlagos készült—5 ségi foka, vagy ez utóbbit más oldalról megvilágító kezdési idöpont szerinti megoszlás, az üzembe nem helyezett állomány taglalása aszerint, hogy mi—

* lyen mértékben tevődik össze az üzembehelyezési terv előző évi lemaradá- sából, leállításokból, vagy az üzembehelyezéssel kapcsolatos nehézségekből (egy—egy fontos gép vagy berendezés be nem szerezhetősege, az utómunká- latok késedelmes elvégzése, adminisztrációs okok stb.) milyen kapacitás be- lépések maradtak el, milyen fejlesztési célok megvalósulása szenvedett halasztást stb.

Az üzembehelyezett beruházások statisztikai elemzése hivta fel a fi-

— gyelmet, hogy a beruházások üzembehelyezése és a beruházások aktiválása között nem egy esetben lényeges eltérés van. Ez az eltérés részben abból ered, hogy a könyvelési és a statisztikai adatszolgáltatás alapbizonylati rend—

szere még nem egységes másrészt a könyvelé§i és statisztikai fegyelem sok

* esetben laza. Előfordulnak azonban olyan kisérletek is, hogy a termelési programot —— a beruházások révén belépett termelési kapacitásbővülés el- hallgatásával —— a ténylegesnél alacsonyabb kapacitás alapján állapítják meg, (pl. egy szövőgép a tervezettnél korábban kezd működni, de nem jelen—' tik hónapokig üzembehelyezettnek stb.) s ezáltal a tényleges kapacitást figyelembevéve, laza termelési előirányzatot túlteljesitik. A működő, de nem aktivált állóeszköz után a beruházó (üzemelő) nem fizet értékcsökke—

nési leírást, s így igyekszik teljesiteni önköltségcsökkentési tervét. (Az amortizáció némely iparágban nagyon jelentős költségtényező.)

t') A beruházások megvalósításának kérdései

A beruházások megvalósításával kapcsolatos statisztikai elemzés lénye-—

gében az építőipari, illetőleg az ipari termelés elemzését jelenti és nem ki- mondottan a beruházási statisztika feladata. Azonban a beruházások elem—

zésének teljességéhez hozzátartozik, hogy a beruházó szervek e kérdéssel is foglalkozzanak. Nem közömbös az, hogy a beruházások megvalósitása szempontjából a kivitelező szervek, de különösen az építőipar tervszerűen és gazdaságosan valósítja—e meg a tervezett létesítményeket vagy sem, vagy

; hogy az erők szétforgácsoltsága következtében a beruházások üzembehelye—

zése elhúzódik vagy a megvalósulási költség a jóváhagyott költségvetés többszörösét teszi ki, hogy az építőipar szervezeti felépítése nem felel meg a területi igényeknek, hogy a gépipari vállalatok a termelő üzemek legfon—

tosabb gépeit, berendezéseit nagy késéssel, vagy az építőipar még nagyobb fokú elmaradása folytán lényegesen korábban szállították—e le. E kérdés fontosságára csak a teljesség kedvéért tértünk ki, mivel az itt felmerülő számviteli és elemzési problémák lényegileg kívül esnek a beruházási sta-

tisztika, illetőleg a beruházások statisztikai elemzése tárgykörén.

(13)

A NÉPGAZDASAGI BERUHAZASOK STATISZTIKAI nemesa 7055

g) A megvalósult beruházások gazdasági értékelése

_ A beruházások gazdasági hatékonyságáról az utóbbi időben a szakiro- dalomban és nyilvános vitákon sok szó esik.

A beruházások gazdasági hatékonyságának leginkább elfogadott meg- határozása a következő: A nép szükségleteinek maximális kielégítése a ter—- melés állandó bővítése és a termékegységre eső munkaráfordításoknak be'—*

ruházások segítségével elért maximális megtakarítása útján.5

A gazdasági hatékonysági vizsgálat magában foglalja egyrészt annak elemzését, hogy a népgazdasági beruházások hogyan hatnak a szocializmus gazdasági alaptörvényének érvényesülésére (pl. egy—egy iparág fejlesztése hogyan hat ki a jelen és a jövő szükségleteinek kielégítése szempontjából stb.), másrészt felöleli egy konkrét beruházási cél megvalósítása különböző variánsainak összehasonlítását (pl. energiaszükségletünket új hő- vagy vízi—

erőmű építésével, vagy meglévő erőművek bővítésével fedezzük-e stb.). Az előbbit arányossági vizsgálatnak, az utóbbit gazdaságossági vizsgálatnak ne— _ vezi a szakirodalom. A kettő együtt a gazdasági hatékonysági elemzés.

A közgazdasági elemzés fő problémáját az előbbi jelenti, de az utóbbi vizsgálati módszer sem kialakult. Mindkét probléma egyaránt jelentkezik a beruházások tervezésénél és a megvalósult beruházások statisztikai elem- zésénél.

A továbbiakban a cikk csak a már megvalósult beruházás (variáció) gazdasági értékelésének szempontjaira szorítkozik.

A már megvalósított beruházások tekintetében a statisztikai elemzés komoly segítséget tud adni az irányító és tervező szerveknek. Az első ötéves terv során 75 nagyipari létesítményt helyeztünk üzembe. Feltétlenül szük— ' séges, hogy első lépésben legalább ezeknek a beruházásoknak a gazdaságos—

ságát vizsgáljuk meg több oldalról, összevetve a meglévő üzemekkel, vagy olyan üzemekkel, amelyekben jelentős bővítéseket hajtottunk végre.

E gazdasági vizsgálatnak választ kell adnia a következő legfontosabb kérdésekre:

A technológiával és kapacitással kapcsolatban: miben jelentkezik az új technológia bevezetése a régivel szemben. (Pl. 6 géplépcsősirövidített fonási eljárás a 8—10 lépcsős klasszikus fonási eljárással szemben.) Való—

ban a legfejlettebb technikai színvonalat valósították—e meg' (szakirodalmi dokumentáció és az új üzem lehetőség szerinti Összevetése). Mit mutat a- megvalósított új üzemek, a bővített üzemek és a meglévő régi üzemek tech- nológiájának összehasonlítása? Milyen a kapacitáskihasználhatóság foka a szakirodalmi dokumentáció szerint, az új üzemben, a bővítettben és a meg-—

lévő régi üzemben ténylegesen? Hol jelentkezik szűk termelési keresztmet- szet az új bővített és meglévő üzemekben, illetőleg (ha ezek a termelés jelentős részét képviselik) az iparágban? Egy forint beruházási költség milyen kapacitásnövekedést jelent az új üzemnél és a bővítésnél stb.

A beruházás megvalósításával kapcsolatban: a beruházás a tervnek megfelelően valósult—e meg. Azt a technológiai eljárást valósították—e meg, amelyet a technológiai terv tartalmazott. Eléri-e a megvalósult beruházás a tervezett termelési kapacitást, fejlesztési célkitűzést. Az anyagfelhaszná—

lásra és a munkaerőre vonatkozó tényszámok mennyiben fedik a tervezettet.

5 Lásd A. I. Nolkín: A beruházások gazdasági hatékonyságának meghatározása a szovjet iparban. 1953.

(14)

7'06 sem igazan

*A tervezett kezdés, kivitelezés és üzembehelyezés, valamint a költségelő—

irányzat mennyiben volt tartható, stb.

A termeléssel kapcsolatban: mennyiben éri el a termelés a kapacitás—

, kihasználhatóság színvonalát? Elérte-e az üzem (az új és a bővített) az öt—

éves terv végére a teljes felfutást, illetőleg annak hány százalékánál tart?

" Egy forint beruházási költségre (aktivált állóeszközre) mennyi termelés esik természetes mértékegységben és változatlan áron, stb.? —- Az anyagfelhasználással kapcsolatban: a termékegység (pl. 1 t pamut-

fonal) előállításához mennyi alapanyag szükséges az új üzemben, a bővített

üzemben és mennyi az iparági átlag? A termékegység előállításához mennyi fűtőanyag (szén, gőz stb.) szükséges az új üzemben, a bővítettben és iparági ,,átlagban? A termelő berendezés egy egységére mennyi a villamosenergia—

felhasználás az új üzemben, a bővítettben és iparági átlagban, stb.? _0

A munkaerővel és termelékenységgel kapcsolatban: mi a dolgozók meg—

' oszlása munkavállalói kategóriánként az új üzemben, bővítettben és egy- egy meglévő régi üzemben? A termelőberendezések bizonyos számú egysé- gére hány dolgozó jut a külföldi élenjáró üzemben, a mi új üzemünkben, , a bővítettben és egy-egy meglévő régi üzemben? Mennyi az egy munkásra

" és az egy főre eső termelési érték (változatlan áron) az új üzemben, bővi—

* _ tettben, a meglévő régi üzemekben és mennyi az iparági átlag? Hogyan ha—

tott ki az új üzem, illetőleg a bővített üzem az iparági termelékenységre stb.?

Az önköltséggel és jövedelmezőséggel kapcsolatban: mennyi a termék- egység (pl. 1 t cellulóze) önköltsége az új üzemben, a bővítettben, egy—egy '- meglévő régi üzemben, és hogyan viszonylanak ezek az iparági átlaghoz?

: .Hogyan oszlik meg az önköltség közvetlen anyagra, közvetlen bérre és

* egyéb (általános) költségre az új üzemben, a bővítettben és a meglévő régi , üzemekben, illetőleg az iparági átlagban a beruházás előtt és után?

Mennyi idő alatt térül meg a beruházási költség az önköltségcsökkentés révén elért megtakarításban? Hogyan alakul a termelési költségek önkölt—

ségi struktúrája az új, a bővített és a meglévő régi üzemekben? Mennyi az 1 Ft termelésre eső nyereség. akkumuláció és nettó érték az új. a bővített és a régi üzemekben? Hogyan alakul a ,,technikai összetétel" az új üzem—

ben, a bővítettben a meglévő régi üzemekhez képest stb.?

Külkereskedelmi vonatkozásban: mennyi a nyersanyag és a feldolgo- zott áru világpiaci ára között mutatkozó deviza megtakarítás 1 Ft beruhá—

zásra? Hogyan alakul az önköltség a feldolgozott áru világpiaci árához viszonyítva, ha a nyersanyagot világpiaci áron vesszük számításba, vagyis:

mennyiben versenyképes a világpiacon a termelés az új, a bővített és a meglévő üzemekben? Mennyi a beruházásból az importtétel? Export—import világpiaci kapcsolatok esetén hogyan alakul külkereskedelmünk a fejlesz—

tett iparág termelvényeiben, ill. nyersanyagszükségleteiben? (Pl. az üzem termeléséhez szükséges nyersanyot a szocialista világpiacon szerezzük be, a készterméket a kapitalista világpiacon helyezzük el stb.).

E kérdések a gazdasági értékelés nagyon széles körét ölelik fel. A ter—

vezésnél természetesen a beruházásokra, vagy beruházáscsoportokra specia—

Iizáltan csak a legfontosabb mutatókra lehet kitérni, de itt már megvalósult, működő létesítmények gazdasági értékeléséről van szó. Valamennyi mutató természetesen nem alkalmazható a statisztikai elemzésnél sem mechaniku—

(15)

a NÉPGAZ'DASÁG—l BERUHÁZÁSOK STATISZTIKAI ELEMZÉSE ' 7015

san, az alkalmazandó mutatók körét a fentiekből a vizsgált létesítmény sa—

játosságai döntik el. Komoly lépésnek kell tekintenünk, hogy a gazdasági;

vizsgálat lefolytatását az értékhatáron felüli beruházásokra vonatkozóan az üzembehelyezésről szóló OÉH utasítás is elrendeli, bár a Végrehajtási utasí— *

tása még nem jelent meg. ' '

.

h) A beruházási tervtől való lemaradás kutatásainak elemzése

A beruházások — mint már a bevezetőben is említettük és az előzőek—

ből18 kitűnik — a legszorosabb kapcsolatban vannak a gazdaság valameny— - nyi területével. A beruházási terv nem teljesítése tehát nagyon komoly ki—

hatással jár más területeken is. Ugyanilyen szoros kapcsolatot lehet terem- teni a beruházási terv és a szállítási terv,_a beruházási terv és a külkeres—

kedelmi terv teljesítése között is.

A beruházási terv ilyen vizsgálatának azonban előfeltétele, hogy a terv maximális mértékben teremtse meg a különféle tervfejezetek és a beruhá- zási terv között lehetséges szoros kapcsolatot.

i) Egyéb problémák

A beruházások statisztikai elemzése során még a következő kérdéseket emeljük ki, mint a legfontosabbakat; az állóalapok növekedésének és pót—

lásának vizsgálata, a beruházások megvalósulási idejének, költségalakulásá—

nak és műszaki tervellátottságának statisztikai vizsgálata.

Az állóalapok vizsgálata mutatott rá arra, hogy a népgazdaság álló- eszközállományának nem kielégítő állapota nagyban gátolja a kitűzött ter- melési és fejlesztési feladatok gazdaságos megvalósítását, az önköltség csök—

kentését és a minőség javítását.

Ezek a vizsgálatok vetették fel sürgetőleg a kérdés megoldását, a fel—

újítások tervszerűvé tételének és a felújításra fordítható összegek lényeges megemelésének szükségességét.

Az állóeszközök terjedelmének és növekedésének vizsgálata azonban felveti az állóeszközök értékelésében fennálló hiányosságok mielőbbi kikü—

szöbölését. E munka szükségessége több oldalról felmerült, mindezideig azonban az ezzel kapcsolatos adminisztráció nagy tömege, a szervezési ne—

hézségek és a felmerülő jelentős költségek mérlegelése komoly akadály e kérdés rendezése előtt. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ezt a problémát időtlen időkre elnapolhatjuk. Mivel e kérdés nincs megoldva, az álló- eszközök terjedelmének és mozgásának vizsgálatából leszűrt következteté—

seket, mint a tényleges helyzetet idealizáló megállapításokat kell kezelnünk.

A megvalósulási idő- és a költségvizsgálat problémáját a távlati terve—- zéshezszükséges idő- és költségnormatívák képzése vetette fel. E kérdés megoldása ezideig időszakról-időszakra elhalasztódott, mivel kevés számú r azonos objektum valósult meg hazánkban, s így ezekből megvalósulási idő— '

normativát vagy költségnormatívát képezni csak szűkkörűen lehetett. Ez az akadály azonban ma már nagyrészt lényegtelennek tekinthető, mível öt—

éves tervünk éveiben az építőipar évente többezer építményt kivitelezett.

(16)

708 ; _, 3va más::

Első feladat e téren, hogy biztosítsuk valamennyi műszaki tervezést igénylő beruházás szabályszerű üzembehelyezését, s az üzembehelyezési eljárásról felvett jegyzőkönyvben szerepeltessük mindazokat az adatokat, amelyek e normatívák képzéséhez szükségesek. Igy: a beruházás megkezdé- sének és üzembehelyezésének tervszerinti és tényleges időpontját, a beru—

házás kivitelezésének jellegét, az üzembehelyezés módját (teljes vagy rész—

leges), a beruházás révén belépő ipari kapacitások meghatározását, a be—

ruházási létesítmény jellemző műszaki adatait, a beruházásnak az üzembe-—

helyezésig elszámolt értékét. Feladatunk továbbá, hogy biztosítsuk pótlólag a végelszámolás értékösszegének szervezett jelentését. A jelenlegi üzembe—

helyezési jegyzőkönyv előírásai már mindenben megfelelnek e követelmé—

nyeknek, azonban a felvett jegyzőkönyvek az esetek többségében hiányosak.

E normatívák képzésével kapcsolatos második probléma, hogy az üzembehelyezett létesítmények statisztikai jelentőlapját aként módosítsuk, hogy felölelje a fentebbi adatokat (a beruházóra és a beruházásra vonatkozó általános tájékoztató adatokon túlmenően).

E két előfeltétel megteremtése után lehetőség nyílik, hogy a csoporto—

san előforduló létesítményekre vonatkozóan (ipari csarnokok, mezőgazda—

sági és kereskedelmi létesítmények, közlekedési objektumok, iskolák, böl- 1 csődék, óvodák stb.) évről évre megbízhatóbb átlagértékek és megvalósu-

lási idők álljanak a távlati és éves tervek elkészítésénél rendelkezésre.

A beruházások gazdasági és műszaki elemzésének, a helyes tervezésnek és a statisztikai mérésnek fontos előfeltétele a műszaki tervellátottság. E _ téren ötéves tervünk első éveiben nagyon komoly hiányosságok voltak. A

* beruházások jelentős 'része műszaki tervek és költségvetések nélkül kezdő—

dött. illetőleg valósult meg. Ez volt az egyik oka a beruházások késedelmes kezdésének és a megvalósulás elhúzódásának, az építőipari kivitelezésben jelentkező szervezetlenség nagyrészének, az éves beruházási tervek és be—

ruházási célkitűzések számos irrealitásának, a ténylegesen felmerült költsé—

geknek a tervezettel szembeni jelentős eltérésének.

E hiányosságok kiküszöbölésére számos intézkedés történt. Ezek közül legjelentősebb a műszaki tervezési munkák tervezésének bevezetése. Az öt—

éves terv második felében, bár jelentős sikereket értünk el, e kérdés meg—

oldása még mindig komoly feladatot jelent, különösen a legfontosabb be- ruházásaink tervellátottságának biztosításánál. Ennek jellemzésére elég megjegyezni, hogy az 1955. évi tervben a legfontosabb beruházásoknak szám szerint 670/0—a, forint-előirányzatra nézve pedig 380/0—a rendelkezett az év

— elején teljes tervdokumentációval. Az Országos Tervhivatal jelentése meg—' állapítja, hogy 1954. évről 1955-re a tervellátottság terén alig volt javulás, főleg a beruházók hibájából. Súlyosbítja a helyzetet, hogy az 1955. éve második ötéves terv előkészítésének éve, amikor nemcsak 1956—ra, hanem az egész második ötéves tervre vontkozólag kell a legfontosabb beruházá—

sok előkészítésével foglalkozni.

Annak alátámasztására, hogy milyen súlyos zavarokat okoz a műszaki tervellátottság hiánya a folyó beruházási tervek teljesítésében, jó példa az Élelmiszeripari Minisztérium 1954. és 1955. évi terve. 1954—ben az Élelmi— ' szeripari Minisztérium beruházási tervteljesítése az egész népgazdaságban egyike volt a legalacsonyabbaknak egészen az év utolsó negyedéig. Ennek fő oka az volt, hogy a megnövekedett beruházási volumen műszaki előkészí-

(17)

A NÉPGAZDASÁGI BERUHÁZÁSOK STATISZTIKAI ELEMZÉSE , 709

tése kellő időben nem történt meg. A Minisztérium tanult e nehézségből—.

1955. évnek már úgy indult, hogy (április végén) az egész éves beruházási program műszaki tervezést igénylő munkái 80,4%—ra, a felsőbb szervektől kapott részleges vagy teljes tervdokumentáció nélküli kezdési engedélyek beszámításával 980/o—ra van műszaki tervekkel és költségvetéssel ellátva.

Ennek következtében az építési volumen 7l,1%-ára, a gépi beruházások 61,4%—ára tudták a kivitelezési szerződéseket április végéig megkötni. Míg 1954. első négy hónapjában a beruházási terv teljesítése az éves terv 14,6%—a volt, ez év első négy hónapjának teljesítése 23,4%.

A műszaki tervellátottság biztosításáról tehát a beruházót irányító ha—

tóságoknak gondoskodniok kell. E téren a legnagyobb nehézséget kétségte—

lenül az okozza, hogy a népgazdaságnak ez idő szerint általában nincsen táv- lati beruházási terve, s így a műszaki tervezési munkák tervének összeállí—

tása nem egy esetben hiányos, mivel a műszaki tervezési munkák tervében, nem egy olyan tétel szerepelhet, amelynek megvalósítására az elkövetke—

zendő években nem kerül sor, s e munkák tervezése olyan létesítmények elől vonhatja el a tervezői kapacitást és tervezési költséget, amelyek meg—

valósítása az előbb említetteket megelőzi. A statisztika feladata a tervellá—

_ tottság mérésén belül a típustervek alapján kivitelezett beruházások volu- menének mérése és a típustervek minél szélesebb körű alkalmazásának elősegítése.

*

A beruházások statisztikai elemzésének fentebb kifejtett problémái nem korlátozódnak a Központi Statisztikai Hivatal vagy az Országos Tervhivatal tervelemző munkájára. A beruházási terv ilyen elemzése — természetesen a kör kereteinek megfelelően módosulva — valamennyi tervező szerv (mi- misztériumok, iparigazgatóságok, trösztök stb.) és területi szervek (megyei, járási tanácsok, statisztikai igazgatóságok) munkájában nélkülözhetetlen. E téren néhány szervnél (így pl. az Épitésügyi Minisztérium, Élelmiszeripari Minisztérium, Szénbányászati Minisztérium stb.) komoly eredményeket értek el a beruházások teljesítésének rendszeres elemzésében. Ugyancsak jó munkát nyújt a Budapesti Városi Statisztikai Igazgatóság is. Feladatunk ezeknek az eredményeknek és szempontoknak minél szélesebb területen való általánosítása és olyan statisztikai tájékoztatók összeállítása, amelyek komoly segítséget jelentenek a soronkövetkező gazdasági feladatok ellátá- sához, az elért eredmények, valamint a tervekben és a tervek Végrehajtása során észlelt hiányosságok feltárásához.

Feladataink a beruházások statisztikai elemzésének további megjavításában

A fentiekben részletesen foglalkoztunk a beruházások statisztikai elem—

zése terén elért eredményekkel és az elemző munka jelenlegi nehézségeivel.

Ebből következően az elemző munka további megjavításában a soronlevő feladatok röviden a következők:

a) Legfontosabb feladat a statisztikai metodika további javítása, első- sorban a fogalmak, vizsgálati körök és a megfigyelés ismérveinek egyértelmű körülhatárolása, elvi tisztázása. E kérdések közül szá—'

(18)

710 , som: 'A summarum BERUHAZASOK STATISZTIKAI amnesz-

mos meghaladja a beruházás—statisztika körét. Ezek megoldásaira meg kell találni a leghatékonyabb módszert.

A fentebb említett számos zavaró tényező fokozatos felszámolása a terV— és statisztikai metodikában párhuzamosan kell. hogy történ-—

jen. Meg kell javítani a statisztikai szervek munkáját a tervmeto- dika véleményezésében és elkészítése során való közreműködésben.

b) Feltétlenül biztosítanunk kell az összehasonlíthatóságot a népgazda- ságban bekövetkezett szervezeti változások esetén is. A fő szempont azonban az legyen, hogy a terv— és statisztikai metodikát egy—egy gazdasági periódus (ötéves terv, éves megfigyelések) során lehetőleg ne, vagy csak nagyon indokolt esetben változtassuk meg.

e) A beruházási terv teljesítésének forinton keresztül történő mérése mellett mind nagyobb teret kell biztosítani a természetes mérték- egységben (mutatókban) történő mérésnek. Ezt elsősorban a beru- házások révén belépő ipari kapacitások, közlekedési, mezőgazdasági és kommunális rendeltetésű létesítmények műszaki jellemzői meg—- tervezésével kell kezdeni.

...

tívák kidolgozását a már meglévő statisztikai adatoksegítségével.

d) A beruházások statisztikai elemzését tovább kell fejleszteni elsősor- ban a miniszteriális és egyéb közép— és alsóbb fokú irányító szer—

veknél, a tanácsi apparátusban és a Statisztikai Hivatal igazgató—

ságain. *

A beruházások népgazdasági jelentősége következtében a beruházási statisztikának és a beruházások statisztikai elemzésének nagy jelentősége van. Az átfogó elemzés és statisztikai ellenőrzés lehetőségét a szocialista gazdaság biztosítja. A feladat: élni ezzel a lehetőséggel és a beruháZási sta- tisztikát, illetőleg statisztikai elemző munkát a szocializmus építésének hatékony eszközévé kell tenni.

Hivatkozások

KAPCSOLÓDÓ DOKUMENTUMOK

Jelentős szerepe volt ebben a betakarítási munkák gépesítésének: a gépállomácsok és állami gazdaságok több mint kétszer akkora területen arattak géppel, mint a

Több fontos fogyasztási cikk és mezőgazdasági termelési eszköz terme- lése —— az új kormányprogrammnak megfelelően —— 1953. második felében jóval több volt, mint

A gabonaneműek termésátlaga kisebb volt, mint 1953—ban: kenyérgabonából az előző évinél 22 százalékkal, árpából 22,4 százalékkal, zabból 8,5 százalékkal

Kenyérből 11 százalékkal, lisztből 16 százalékkal, tőkehúsból 7 százalékkal, hentesárukból 13 százalékkal, tej és tejtermékből 4 százalékkal, cukorból 7

TERVJELENTÉSEK A Központi Statisztikai Hivatal jelentése az 1956. évi népgazdasági terv második negyedévének teljesítéséről ... 581. KÖNYVBÉRÁLAT Bárány István

Az ötéves terv első hárem évében több lakást építettek, mint amennyivel az ötéves terv erre az időszakra számolt Az állami építőipar 1963-ban valamivel több lakást

Az üzembe helyezett beruházások értéke öt év alatt mintegy 300 milliárd forint volt. Az állóeszközök bruttó értéke — az üzembe helyezések és a

zalékkal volt több, mint 1970—ben, az olajkályha—vásárlás az előző évhez képest 30 százalékkal, majdnem 84000 darabbal emelkedett. Az összes fogyasztáson belül