782
STATISZTIKAI IRODALMI— [FIGYELÖWA mérleg szerkezetének és nómenklatúrájá- nak kidolgozása után legfontosabb teendő a statisztikai inlormáció megszervezése és be- gyűjtése volt. Ennek megoldását nehezítette az a körülmény, hogy az érvényben levő sta—
tisztikai beszámolási rendszer nem volt tel—
jesen alkalmas a szükséges adatok biztosi-
tására; többek között nem tartalmazott rész-
letes adatokat az egyes ágazatok termelési költségeire (a nyersanyagok, üzemanyagok egyes fajtáira) és a más ágazatokban előállí- tott termékek felhasználására. vonatkozóan.
Ezeket az adatokat 1959 folyamán repre—
zentativ módszerrel gyűjtötték be. A reprezen- táció az ipari és építőipari vállalatok 20 száza- lékára terjedt ki. A reprezentativ információ alapján nyert adatokon kívül, további infor- mációk beszerzésére is szükség volt, elsősorban a többi népgazdasági ág, nevezetesen a mező-
gazdaság, a közlekedés, a kereskedelem stb.
területéről, sőt a nem termelő fogyasztás és a felhalmozás szféráiról is. A kisegítő informáf ciókat a népgazdasági mérlegek összeállításá- hoz évente begyűjtött statisztikai és gazdasági beszámolók szolgáltatták, vagyis a nemzeti jövedelem összeállításához szükséges a bruttó termelésre, az anyagi ráfordításokra, a nettó
termelésre, valamint a nemzeti jövedelemnek
a fogyasztási és felhalmozási alapra történő
felosztására vonatkozó adatok.
Az ágazati kapcsolatok mérlegének kidol- gozása során számos módszertani probléma
merült fel. Ezek közül mindenekelőtt az árak, a. naturális és értéki mutatók, a változó és állandó költségek összefüggéseit, valamint az ún. ,,tiszta" ágazatoknak a gazdasági ágaza- tokkal való egybehangolását kell kiemelni.
Különösen szükségszerű volt az I. és II. osz- tályba tartozó ágak közötti alapvető gazda- sági arányok és az e csoportokon belüli belső
arányok kidolgozása-, a társadalmi termelés
adatainak az álló— és forgóalapok adataival történő összehangolása; a beruházások, a munkaráforditások mértékére és a társadalmi termelési folyamatokra jellemző más mutatók meghatározása.
Az ágazati kapcsolatok kutatásának máso- dik szakasza az 1966. évre vonatkozó ágazati kapcsolati ténymérleg összeállításával kezdő- dött. Az 1966. évi állapotnak megfelelően összeállítandó mérleg számos tekintetben előrelépést jelent az 1959. évihez viszo- nyítva. A továbbfejlesztés elsősorban abban mutatkozott meg, hogy az ágazatok közötti kapcsolatok mérlegét nem csupán a Szovjet- unió egészére, hanem valamennyi szövetségi köztársaságra és gazdasági egységre vonat- kozóan is kidolgozzák. Megnövekszik a mérleg terjedelme is, az értéki mutatók llO— 115 ága—
zatot, a naturális mutatók pedig 230—250
terméket ölelnek fel. Az 1966. évi mérleg a társadalmi termelés és a termékek felosztása
mellett tartalmazni fogja az álló- és forgó- eszközökre, a foglalkoztatottak számára és a ledolgozott munkaidőre vonatkozó adatokat is.
Az ágazatok közötti kutatások harmadik szakaszát az 1970. évi ágazati kapcsolati terv- mérleg összeállításának munkálatai jelentik.
Mind az 1966. évi ténymérleg, mind az 1970.
évi, tervmérleg értékmutatóit fogyasztói áron számolják.
A szerzők cikkük további részében az 1970.
évi tervmérleg összeállításának módszertani kérdéseivel foglalkoznak.
Az ágazati kapcsolatok mérlegének eddigi munkálatai méltán igazolják, hogy a mérleg a népgazdaság tervezésének fontos eszköze.
Ezzel együtt azonban nyilvánvaló, hogy az ágazati kapcsolati kutatások —— a jelenlegi fej- lődési szakaszban -— még— messze nincsenek kimerítve, a mérleg felhasználási lehetőségei még csak a kezdetén tartanak. A munkálatok további fejlődése gyakorlatilag a tervezés, vala—
mint a gazdasági, matematikai és a szervezési jellegű problémák komplex megoldásától függ.
Hatalmas lehetőségek rejlenek a terv- és statisztikai beszámolók munkálatainak auto- matizálásában, az elektronikus számitás—
technika segitségével.
(Ism.: Olajos Árpád)
BRDEK. M.:
A MUNKA TÁRSADALMI TERMELÉKENYSÉGE, A MUNKABÉREK És AZ ÁRAK A FEJLETT
TÖKÉSORSZÁGOKBAN
(K problematlce vyvoje spolecenské produktivity práce, mezd a een ve vyspelych kapitalistickych zemich.)
—— Statistilca. 1967. 12. sz. SOS—514. p.
A nyugat-európai kapitalista orSzágok átla- gában az 1949— 1959. években a munka ter- melékenysége évente 3,5 százalékkal nőtt.
A legnagyobb volt a fejlődése. Német Szövet—
ségi Köztársaságban, Hollandiában, Ausztriá- ban és Franciaországban.
A népgazdaság egyes ágaiban a munka ter- melékenysége minden országban igen különböző ütemben fejlődött. A szolgáltató ágazatokban a fejlődés üteme általában nem érte el az anyagi termelés területén bekövetkezett fej- lődés 50 százalékát sem.
Az egyes tőkésországok közül a legkedve- zőbb volt a fejlődés a Német Szövetségi Köz- társaságban, ahol a termelékenység növekedése 1960— 1965-ben is az előző évekéhez hasonló ütemben folytatódott. Meglepően kedvezőtlen a fejlődés Nagy—Britanniában, ami részben a
beruházások alacsony szinvonalának, másrészt
pedig a kedvezőtlen hatékonyságnak tulajdon- nitható.
Gyors ütemű volt az utolsó években ezekben az országokban a bruttó nemzeti jövedelem
STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ
növekedése is. A munkatermelékenység és a nemzeti jövedelem növekedési üteme között nem volt minden esetben szoros kapcsolat.
Azokban az országokban, ahol az 1950-es években gyors volt a fejlődés üteme, 1960 után csökkentették a további növekedés gyorsa- ságát, bar a munka termelékenysége tovabbra
is kedvezően fejlődött.
Az árszínvonal fejlődését a legtöbb nyugat- európai országban inflációs jelenségek kisér- ték. A második világháború utáni áríejlődés azonban egyenletesebb volt, mint az első vi- lágháború utáni áralakulás, amellett általában az áremelkedés üteme is jóval mérsékeltebb volt. Jellemző a második világháború utáni árfejlődésre, hogy az árak emelkedő irány- vonalat még átmeneti rövid időszakokra sem szakították meg árcsökkenési periódusok. Az áremelkedések üteme a legutóbbi években altalaban meggyorsult. Az 1964—1965. évek- ben a legtöbb országban kb. egyharmaddal nagyobb volt az évi átlagos drágulás, mint az
előző évtized átlagában.
A munkabérek és az árak közötti arányok fejlődése az egyes országokban eltérő, ennek hatása az egyes országok reálbér-szinvonalának különböző ütemű fejlődésében jut kifejezésre.
A Német Szövetségi Köztársaságban és Olasz-
országban a reálbérek lassabban emelkednek,
mint a munka termelékenysége. Franciaor- szágban a két tényező közötti egyensúly biz- tosítására törekszenek. Ugyanakkor Hollandiá—
ban és Belgiumban a reálbérek gyorsabb ütemben nőnek, mint a munka termelékeny- sége. Ezek azonban csak irányzatok, az egyes évek adatai a legtöbb országban valtozatos fejlődést mutatnak.
A nyugati országokban a fenti tényezők közötti arányok fejlődését a következő ten- denciák jellemzik:
1. a nemzeti jövedelem gyors ütemben emelkedik. a munkabérek és az árak lassú növekedése mellett (Egye- sült Államok);
2. a nemzeti jövedelem emelkedése lassú ütemű, az árak és a bérek viszont gyors ütemben nőnek (Anglia);
3. a nemzeti jövedelem közepes ütemű emelkedését az árak és bérek gyors emelkedése kíséri (Német Szövetségi
Köztársaság).
(Ism.: Haipál Gyula)
GLUSKOV, V.:
ATUDOMÁNYOS-VMOSZAKI HALADÁS ÁLLAMI ÖSZTÖNZÉSE ANGLIÁBAN
(Goszudarsztvennoe sztimulirovanie naucsno—tehni—
cseszkogo progreszsza v Anglii.) — Vaproszü Ékonamíki.
1967. 12. sz. 117—127. p.
A szerző —- cikke bevezetésében — azt fej- tegeti, hogy korunkban a fejlett tőkésországok kormánykörei figyelmének központjában a tudományos-műszaki haladás igen gazdag lehetőségei kihasználásának hatékonysága áll.
783
Ez a nemzetközi konkurrencia növekedésével, a két világrendszer gazdasági versenyével áll összefüggésben. Köztudott, hogy a tudomá- nyos-műszaki haladas biztosításának mechaniz—
mosában a fő lancszem: a szüntelenül bővülő tudományos ismeretanyagból a gazdaságilag legelőnyösebb lelledezések és találmányok
kiválasztása, s a termelésben történő gyors alkalmazása. Az utóbbi években a tőkés kor- mányoknak a tudományos eredmények gya- korlati megvalósításába való beavatkozása észrevehetően megnőtt. Új szervezeti formákat alkottak, s a beavatkozás túllépett a szorosan vett katonai szükségletek kielégítésén, kiterjed az ipari berendezések és közlogyasztási cikkek termelésének szférájara is. Ennek szükséges- ségét az diktálja, hogy a legújabb technika és a progressziv technológia bevezetése szükség- szerűen munkaigényes és bonyolult műveletek komplexumának megvalósítását követeli meg, olyanokét, melyek az egyes vállalkozók egyenkénti erőivel nem vihetők végbe. E műveletek összességét globálisan ,,a tudomá- nyos—kutató és kísérleti-konstruktőr munkak"
elnevezéssel jelölik (a továbbiakban e fogalmat, a cikkhez hasonlóan, rövidítve adjuk: ,,TKM"—
nek nevezzük). Ez a műszó fokozatosan belép a korszerű tudomány és technika fogalmainak arzenáljába. A TKM — a szerző fogalmazása szerint —— nagyjában a következőket tartal—
mazza:
a) a laboratóriumi méretű tudomanyos kutatásokat.
kísérleteket,
b) azon mérnöki—tudomanyos kisérleti-konstruktőr munkakat, melyek a berendezések és felszerelések ,,ma- kettjeinek" megalkotására és kipróbálására irányulnak, a) az ipari termékek, technológiai berendezések pro—
totípusalnak elkészítését, kikísérletezését, az üzemszerű gyártás alapjául történő felhasználását.
Az utóbbi két tevékenységcsoport a leg—
inkább tőkeigényes, ezekre fordítják — a kül- földi tapasztalatok szerint — a TKM összes költségeinek mintegy 65—90 százalékát.
A szerző arra is felhívja a figyelmet, hogy korunkban a tudományos kutatás minden más emberi tevékenységnél gyorsabban fejlődik.
Egy francia tudóst idéz, aki szerint a TKM- ráforditások átlagosan minden tíz évben meg- kétszereződnek, de a tudomány legújabb terü—
letein ehhez legfeljebb öt év vagy még kevesebb szükséges.
A tőkés gazdasági rendszerben a TKM ter- vezése és végrehajtása jelentős nehézségekbe ütközik. A magáncégek rendszerint csak sajat közvetlen érdekeiket tartják szem előtt, s nem
foglalkoznak azon újdonságok tudományos- műszaki kidolgozásával, melyek a közeljövő- ben nem növelik profitjukat. Anglia feldolgozó iparának egészében például a közelmúlth
fele annyit sem fordítottak a TKM-re, mint amennyit reklámra költöttek. Ezért a tudo- mányos kutatások fejlesztésével és realizáció- jával kapcsolatos pénzügyi kockázat oroszlán-
