Maillet, Pierre: Az input-output munkák jelenlegi helyzete a világon

916 _

hogy az épületeket is magábanfoglalja,

hogy a belföldön felhasznált és nem a bel-

földön termelt beruházási javakra vonat—

kozik, hogy az összes és nemcsak az ipari—

lag termelt beruházási javakat tartal—

mazza, hogy más a súlyozása stb.

A társadalmi termék keletkezési odalá- nak árindexei körülbelül ugyanazt fejezik ki az egyes ágazatok vonatkozásában, mint a társadalmi termék árindexe az egész népgazdaság szempontjából. Ezek az árindexek tehát a termelő ágazatok tevé—- kenységének árváltozásait mutatják (bele—

értve a leírásokat és a közvetett adókból és szubvenciókból származó egyenleget).

Az egyedüli különbség az, hogy ezek az indexek a belföldön létrehozott termelő tevékenységre vonatkoznak és nem ——

mint ahogy a társadalmi termék -——- a bel- földi termelő tevékenységre.

A Német Szövetségi Köztársaság Sta—

tisztikai Hivatala a társadalmitermék—

számítás keretében kiszámítja mind a névleges, mind pedig a bázis év konstans ánain értékelt volumenváltozásokat. Az árváltozások kiszűrése céljából a szóba- jövő beszámolási év értékét Paasche—ár—

indexszel osztják, azaz több év esetén vál- tozó súlyú árindexszel. Tehát a beszámo- lási (1) év (2 pi gi) névleges értékének és a

(2 Pi 91) 2 Po 91

Paasche—féle árindexnek hányadosaként a beszámolási (1) évnek a bázis (0) és (kons- tans) árain értékelt ( E po (11) mennyisé—

geit kapják eredményül; értelemszerűen ez történik a 2., 3. beszámolási év értékei—

vel. A névleges értékek árváltozásainak kiszűrése elméletileg ugyanahhoz az ered—

ményhez vezet, mintha a bázis év értékét ( _ L' po (zo—t) Laspeyres—féle volumen—

P

091) szoroznák meg.

E indexekkel ——

Epogn

A cikket egy tábla —— és az ehhez fű—

ződő elemzés —— egészíti ki, amely a bruttó társadalmi termékben, valamint ennek összetevőiben 1950—1962 között bekövet- kezett árváltozásokat szemlélteti.

(Ism.: Láng Györgyné)

MAILLET, PIERRE:

AZ lNPUT-OUTPUT MUNKÁK JELENLEG! HELYZETE A VILÁGON (État actuel des travaux d'input—output dans le monde.) —— Revue d*Econom€e Polmgue.

1963. 1. sz. 39—61. 1).

A cikk a Genfben 1961 szeptemberében Leontief elnökletével tartott nemzetközi konferencia anyaga alapján áttekintő for-

mában leírja az input—output számítások helyzetét a világon.

Tanulmánya első részében szerző az input—output munkák földrajzi elterjedé- sét ismerteti világrészenként, külön—

választva a tőkés, a szocialista és a közel—

múlt években függetlenné vált egykori gyarmati országokban elért fejlődést. A munkák szervezeti formája alapján két főcsoportba sorolja az országokat, az egyik csoportban kormányszervek, a má—

sikban egyetemi kutató intézetek végez—

ték a számításokat; újabban azonban több olyan országban is hivatalos szer—

vekre bízzák azokat, ahol korábban tudo—

mányos szervek végezték. Megkülönböz—

tet emellett országokat, ahol folyamatosan készítik ezeket a mérlegeket és másokat, ahol szabálytalan időközökben. E részben foglalkozik szerző a mérlegtáblák terje- delmével is, és annak általános nagyságát 30 és 80 szektor között változónak mondja, ami mellett sokkal kevesebb és sokszoro—

san több szektorból álló táblák is elő—

fordulnak.

A tanulmány második része az ágazati kapcsolatok mérlegadatainak, illetve azok feldolgozásának gyakorlati felhasználásá—

val foglalkozik'. E részben a tanulmány voltaképpen túllépi a cím által szabott kereteket, amennyiben a matematikailag megoldhatónak vélt különböző kérdések—

kel kapcsolatban — meglehetősen zsúfol—

tan —- nemcsak az invertálás és a mat- rixok használhatósága, hanem emellett a termelési függvények, a lineáris progra- mozás stb. alkalmazásának problemati—

kaja is helyet kapott a tanulmányban A gyakorlati felhasználást illetőleg két fő csoportba sorolja az országokat, ame—

lyek közül az egyikben a gazdasági előre- jelzés céljára használják az ágazati kap- csolatok mérlegét, illetve a mérlegadatok továbbfeldolgozási termékeit (technikai koefficiensek, inverz matrix), a másikban

—-- mégpedig főként a fejlődésben levő országokban —— a különböző lehetséges gazdaságfejlesztési tervek közötti válasz—

táshoz szükséges információk szerzésére.

Mindkét esettel kapcsolatban ismerteti röviden az alkalmazott eljárásokat, vala- mint azok nehézségeit; a megfelelő sta—

tisztikai adatok elégtelenségét, a techni—

kai koefficiensek labilitását stb.

A harmadik rész az input—output mun- kálatok nemzetközileg összehasonlíthatóvá tételére, az alkalmazott módszerek nor- malizálására irányuló törekvéseket tár—

gyalja, megemlítve a módszerek kiforrat- lanságából, változtatásából származó, egy—

egy országon belül is felmerült zavarokat.

STATISZTIKAI IRODALM'I FIGYELÖ

917

Normalizálásra a következő kérdésekben van szükség:

1. az egyes termelő tevékenységek meg—

határozása és elhatárolása egymástól;

2. a szektorok megnevezése;

3. a mérleg táblák szerkesztési formája, illetve mérete;

4. az értékelési eljárás;

5. a behozatal kezelése;

6. a végső felhasználás részletezése;

7. a hozzáath érték (valeur ajoutée) felbontása.

A normalizálás felsorolt összes témáival kapcsolatos problémákat és megoldási le- hetőségeket ismerteti a szerző, megjegyzi azonban, hogy a nemzetközi normalizálás-—

ra irányuló törekvések komoly akadá—

lyokba, de nem csekély ellenállásba is ütköznek egyes országok részéről. Van azonban mégis kilátás bizonyos előrehala—

dásra e téren, bár még semmiféle hivata—

los döntés sem történt.

(Ism.: Juhász László)

MlKUL'SZKIJ, K.:

A NEMZETI JÖVEDELEM TEBMELÉSE És FELHASZNÁLÁSA Az EURÓPAI NÉPI DEMOKRATIKUS ORSZÁGOKBAN

(Szozdanie i lszpol'zovanie nacional'nogo do- hoda v evropejszkih sztranah narodnoj de- mokratii.) —— Vesztnik Sztattsztlkl. 1963. 3. sz.

39—48. p.

A szocializmus építésének éveiben az európai népi demokratikus országokban a termelés társadalmi—gazdasági feltételei—

nek megváltoztatásával mélyreható válto- zás következett be a nemzeti jövedelem termelésében és elosztásában is.

Mindenekelőtt döntő mértékben megnőtt a szocialista szektor súlya a nemzeti jöve—

delem termelésében, bár országonként ez a növekedés a sajátosságoknak megfele—

lően különböző volt. Bulgáriában 98 szá- zalék (1960), Magyarországon 96 százalék (1962), a Német Demokratikus Köztársa- ságban 83 százalék (1961), Lengyelország—

ban 73 százalék (1960), Romániában 87 százalék és Csehszlovákiában 95 százalék (1961) volt.

Meggyorsult a nemzeti jövedelem növe—

kedésének az üteme is. A második világ- háború előtt a mai népi demokratikus or—

szágok többségükben nagyon lassan fej—

lődő országok voltak: 1929—től 1937—ig Romániában például mindössze 9,6 száza- lékkal nőtt a nemzeti jövedelem. Ezzel szemben az 1950—1961 közötti időszakban Románia csaknem megháromszorozta nemzeti jövedelmét, s hasonló ütemben fejlődött a többi ország is (a nemzeti jö—

vedelem növekedési üteme Magyarorszá-

gon a legalacsonyabb, de még így is számot- tevően meghaladja a fejlettebb tőkés or—

szágok fejlődési ütemét). Az európai népi demokratikus országok távlati fejlesztési tervei a nemzeti jövedelem további gyors növelését tűzik ki célul. így például húsz—

éves perspektívában Bulgária ötszörösére, Lengyelország négyszeresére emeli nem- zeti jövedelmét.

A szocialista országok iparosítása követ—

keztében megváltozott a nemzeti jövede- lem termelésének ágazati szerkezete is. A felszabadulás előtt Bulgáriában, Magyar—

országon, Lengyelországban és Romániá- ban a mezőgazdaság nagyobb súllyal sze—

repelt a nemzeti jövedelem termelésében, mint az ipar. Jelenleg a mezőgazdaság Romániában játszik a legnagyobb szere.—

pet, de itt is csak 33 százalékát állítja elő a nemzeti jövedelemnek. A mezőgazdaság súlya a nemzeti jövedelem termelésében a Német Demokratikus Köztársaságban a legkisebb, mindössze 10,9 százalék.

Az európai népi demokratikus országo- kat általában a magas felhalmozási há—

nyad jellemzi. A felhalmozásnak a nem—

zeti jövedelemben elfoglalt súlya azonban időszakonként és országonként különböző.

A felhalmozási alap 1953-ban volt a leg—

nagyobb, Bulgáriában 30,3 százalék, Ma—

gyarországon 3l,5 százalék, Lengyelország—

ban 27,l százalék. Ezt követően számot—

tevően csökkent valamennyi országban a felhalmozási hányad, 1960-ban a három említett országban 27,5, %A (1961) és 23 százalék volt csupán. 1965—re azonban valamennyi ország a felhalmozások újabb fokozását tervezi. A felhalmozás a Német Demokratikus Köztársaságban a legala—

csonyabb, mindössze 19—20 százalék között mozog, az l964—1970—es időszakban azonban már 24 százalékra kívánják emelni. Természetesen a felhalmozási há—

nyad növekedése a nemzeti jövedelemben nem vezethet továbbra sem a fogyasztási alap abszolút csökkenésére.

A felhalmozási alap többségét a nettó beruházások képezik, bár súlyuk orszá—

gonként és időszakonként jelentősen inga-—

dozik (általában a felhalmozási alap 23——

4/5—d részét alkotják). 1961—ben a beruhá—

zások az 1950. évi színvonalat Lengyel—- országban 2,8—szorosan, Romániában 5,2—

szeresen, Csehszlovákiában 3,2-szeresen haladták meg. A beruházásokon belül va—

lamennyi országban az ipari beruházások vezetnek. Az 50—es évek második felében azonban valamennyi európai népi demok—

ratikus országban csökkent az ipari és nőtt a mezőgazdasági beruházások súlya.

A mezőgazdasági beruházások ennek elle—

nére egyetlen országban sem érik el— az