Religio, 1889. 2. félév

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI ES IRODALMI FOLYOIRAT.

MDCCCLXXXIX.

M Á S O D I K F É L É V .

KIADÓ-TULAJDONOS ÉS FELELŐS SZERKESZTŐ;

B R E Z N A Y B É L A ,

j i s Z T E R G O M - F O M E G Y E I Á L D O Z Ó P A P , H I T T U D O R , K . M . T U D . E G Y E T E M I N Y . R . T A N Á R , P Á P A Ő S Z E N T S É G E T . K A M A R Á S A .

B U D A P E S T ,

R l i D N . Y Á N S Z . K T A. K 0 N Y A" N Y 0 M D Á J Á B Ó L . 188Í).

T A R T A L O M - J E G Y Z E K

a „Religio" 1889. II. félévi folyamához.

Vezéreszmék és tanulmányok.

Világszemle. A szerk. 1, 2, 3.

Biijcsi einlék. Winter A-tól. 1. 2.

Sanctissimi D. N . L e o n i s d. p. P P . XIII. Allocutio h. in cons, die 30. J u n . , 3.

A szenvedélyek s a társadalom aquinói sz. T a m á s nyo- mán. 3, 5, 6, 7, 8.

Adat a társadalmi kérdés megoldásához. H. Gy.-tô\, 5.

Jübredj hivő n é p ! Költ. Kemenes-tői. 6.

Küzdelem nélkül nincs győzelem. Csippék F.-től. 7, 8, 9, 10, 11.

Emin. ac R. D. Joannis Card. Simor epist. encycl. De vagis, peregrinis et ignotis presbyteris ad celebrandam Missam non admittendis. 11.

f Bonnaz Sándor csanádi püspök. 12.

Ante reges et praesides. Történelmi visszaemlékezések. 12.

Főm. és f t . Simor J . bib Magyarország hg-primásának körlevele a népmissziókról és azok j a v á r a egy alapít- ványról. 12.

Közoktatásügyünk. 13, 14, 18.

Egyházi beszed szent István első apostoli m a g y a r király nemzeti nagv ünnepén, Budapesten, aug. 20-án. Ka- tiszky Gy.-tól. 15, 16.

Sanctissimi D. N . L e o n i s d. p. P P . XIII. ep. enc. D e patrocinio Sancti J o s e p h i una cum Virginis Deiparae pro t e m p o r u m difficultate implorando. 17.

Veni Sancte S p i r i t u s ! Az iskolai év kezdetén. A szerk. 19.

Ipariskoláink és a vallásoktatás. Bodnár Gr.-tól. 20.

Figyelmet kérek ! M e g t a r t j a - e társadalmunk a krisztusi e m b e r s z e r e t e t e t ? A szerk. 21, 22, 23.

f Ebenhöch Ferencz győri kanonok. Hahnekamp Gy.-től. 21.

A szabadkőművesség eredete. Kaltenecker M.-tói. 22, 24, 25, 28, 29, 30, 32, 33, 36, 38, 39, 46.

Sacra Congregatio eppor. et regular, negotiia praeposita de Allocutione S. Pontif. habita die 30. J u n i i populo publicanda etc. 23.

A szemináriumok jogi természetéről. Dr Mihályfi A - t ó l . 24, 25, 26.

Beszéd, melylyel. ft Lévay I m r e elnök a budapesti Kath.

K ö r t október 1-én megnyitotta. 27.

A tanítói hivatás fenségeről. Főpásztori szózat, melylyel mélt. és ft. B e n d e Imre beszterczebányai püspök ur az egyházmegyei néptanitók ezidei rendes nagygyűlését megnyitotta. 27.

Hallátok-e h í r é t . . . ? Költ. Gyürky Ö-től. 28.

Kopásztori szózat főm. és ft. dr Haynald Lajos aranymi- séje alkalmából. 29.

A m a g y a r kath. tanuló i f j ú s á g első nemzeti búcsújáró ünnepélye Bodajkon. P . Angelicus tói. 30.

Hostia Jubiláris. Költ. Haynald L. bib. érsek aranyáldo- zatának ünnepére. Rosty K.-tól. 31.

Haynald Lajos biboros érsek, aranymisés áldozópap.

Egy pillantás a nagy főpap viszontagságos életére. A szerk. 31.

A garam-szent-benedeki monostor. Knaus N.-tól. 32, 33, 35, 36, 38, 39, 40.

Franczia katholikus munkások ezrei XIII. Leo p á p a előtt a Vatikánban. A szerk. 34.

Az anyakönyvek vezetéséről hazánkban. D r Aschenbrier A.-tól. 35.

Az anyakönyvek alakja és berendezése. Dr Aschenbrier A.-tól. 36.'

A budapesti Szent-Imre-Egylet rendes tagjaihoz nyílt levél.

D r Breznay B. egyesületi védnök-tagtól. 37.

A bodajki ifjúsági zarándoklaton t a r t o t t szentbeszéd. Kál- mán K.-tól. 37.

Alakítsuk meg a középiskolai hittanárok országos szövet- kezetét ! Szózat Kálmán K.-tól. 41.

Reminiscentiák Pest m ú l t j á b ó l : Az első kánoni vizsgálat Pesten. Az akatholikusok kísérletei, hogy Pesten meg telepedhessenek. Némethy L.-tól. 41.

A budapesti Szent-Imre-Onképző-Egylet nevében gr. Zichy J á n o s elnök válasza a „Religio" szerk. nyilt levelére, 42.

Pestváros maecenáskodása i f j ú áldozárok iránt, Németliy L.-tól. 42.

Mária-Terézia királynő 1751-ben Pesten. U. a. 42.

Regnum Marianum. Felolvasás P. Angelicustól a buda- pesti S z e n t - I m r e - E g y l e t nov. 16-iki értekezletén. 42.

43. 44, 49, 50.

N é h á n y vonás a pesti főtemplom történetéből. Némethi/

L.-tól. 43, 44, 45, 46.

Bruno szobra. Költ. Gyürky Ö-től. 45.

Felhívás a „Religio" 49-ik, vagyis félszázados lapirodalmi jubileumát megelőző évfolyamára. 47.

Czeczil-egylet Szatmáron. X-től. 47.

A közvélemény gyártásáról Francziaországban P r o u d h o n nyilatkozata. 48.

A pálosok Nezsideren. D r Hahnekamp S.-tól. 48, 49.

É g e t ő kérdéseink elseje —- a római kérdés. A szerk. 49.

N m . és ft. dr. S c h l a u c h Lőrincz n.-váradi püspök ur beszéde a Szent-László-Társulat, X X X I I I . rendes köz- gyűlésén a rabszolgakereskedésről Afrikában. 49.

Christus natus est nobis, venite adoremus ! D r Kádár Ambrustól. 50.

Az év végén. X I I I . Leo p á p a allocutiója a szent Colle- giumhoz. 51.

Katholikus testvéreink politikai vergődése Ausztriában. 51.

A „Religio" Tárczája.

E z „nevetni való" n ő v é r ? Taxii L. után. 1.

Töredék egy spanyol utas naplójából. Dr Csősz I.-től. 9,

„ 10, 11, 12, 13, 14, 16, 17, 18'.

Üdvözlő iratok dr Haynald Lajos bibornok, kalocsai érsek úrhoz aranymiséje alkalmából a pápától, a királytól stb. 31.

Bucsuzásom Magyarországtól. Urge Ignácztól. 46.

Egyházi Tudósítások.

Nekrológok.

f F l ó r a xav. Ferencz váradi kanonok. 4.

f Ebenhöch Ferencz győri kanonok. 5.

f Bubla Károly eszterg. nagyprépost. 25.

f Lengyel Miklós egri nagyprépost. 32.

f Liptay László szepesi kanonok. 41.

f Dr A p á t h y István egyetemi j o g t a n á r . 46.

a) Belföld.

B a r s - S z e n t - K e r e s z f . Templom-építésről és szentelésröl Ó-Körmöcskén. 26.

B e s z t e r c z e b á n y a . Az irgalmas nénék egyházi műipar- intézete pártolásának szükségességéről. 49.

B u d a p e s t . A két császár találkozása Berlinben. 14. — Szent-István király napján. 15. — X I I I . Leo pápa leg- ú j a b b encyklikája szűz Mária és sz. József tiszteletéről.

16, 17, 18. — .4. római kérdés. 19. — Katholikus egyetem, papi congrua, katholikus autonomia M a g y a r - országon. 20, 21, 22, 25, 29, 34. — E g y kis világ- szemle. 32 — Az 1848. XX. t.-cz. 2. § ának értelme, vagyis : uralkodó vallás-e mégc a kath. vallás e §. után Magyarországban ? 34. — Halottak n a p j á n . -36. — E t haec meminisse j u v a b i t ! 37. —• Az egyház az E g y e - sült-Államokban. 38, 39. — A királyi m a g y a r tud. | egyetemi közp. régi épület maradványainak lebontása j alkalmából visszaemlékezések és reflexiók. 40. — A képviselőházban az „idegenek karzatán." 42. — Az országházban a képviselőkkel egy színvonalon. 43. — A képviselőház budget-vitájának végén. 44. — Apponyi A l b e r t gróf, Tisza Kálmán, a Kossuth-kultusz. 45, 46.

— Cicero p r o domo sua. 47. — Az országos Kossuth- kultuszból országos Kossuth-láz lett. 48. — „A Religio mondta." 49.

B u d a p e s t . A k a t h . tanulmányi alapból felállítandó inter- nátus ügyében. 1. — A pápa elutazása Rómából. 2. — A római kérdés. 3. — A háború és a p á p a s á g . 4. — A korrupczió 5. — A vasárnap megszentelése. 6. — Az 1888/9-iki tanévről szóló iskolai értesítők. 7. — T a n ü g y i reformok. 8. — Országos botrányok, y. — Nemzeti ünnep. 10. — A keleti kérdés és a vallás 11.

— A kisdednevelési kiállítás. 12. — A király kisbéri nyilatkozatai a kath. papsághoz és a protestáns fele- kezetekhez. 24. — Magyarország közoktatásügye. 50, 51.

B u d a p e s t . A budapesti kath. papság espereskerületi őszi közgyűléséről. 30.

Eger. Az érsek l e g ú j a b b alapitványai. 11. — A missziók- ról. 28. — A cist. r. főgymnasium irodalmi ünnepe. 44.

Erdélyi e g y h á z m e g y e . Haynald Lajos, mint erdélyi püspök. 31.

Esztergom. Simor J á n o s bibornok hg-primás levele X I I I . Leo pápához. 2. — XIII. Leo p á p a köszönő levele az ország bib. hg-primásához a Giordano Bruno-féle szo- borállítás ügyében küldött feliratára. 3.

E s z t e r g o m i f ő m e g y e . B a j n e r Lajos szentbeszéde a garam- szentbenedeki restaurált templom felszentelésének ü n - nepén. 27. — Haynald L a j o s Esztergomban töltött életéről. 31.

GyÖr. Helyreigazítás.

Gyulaíebérvár. Az erdélyi püspök ur körlevele dr Hay- nald Lajos bibornok-érsek aranymiséje alkalmából. 17.

•— Az erdélyi róm. k a t h . status igazgató-tanácsának ez évi jelentéséből a bevezetés. 26. — H a y n a l d - ü n n e p az ! erdélyi püspökség székkelyén. 33.

K a l o c s a . Örömünnep Asztrik ősi székhelyén. 31.

K a s s a . Főpásztori körlevél a kisdedóvásról. 18, 19.

PéCS. Visszapillantás a pápai nuntius pécsi látogatására.

2 . , — Cantate Domino canticum novum, vagyis a pécsi székesegyházi énekiskola épületének felszentelése. 35.

Szatmár. B é r m a u t . 1. — Reflexió a győri helyreigazí- tásra. 30.

S z o m b a t h e l y i e g y h á z m e g y e . Lelki szentgyakorlatok. 22.

Vidékről. Vallástalan iskola. 5. — Las Casas. 51.

b) Külföld.

Afrika. A rabszolga-kérdéshez. 7.

Amerika. Katholikus kongresszus az E g y e s ü l t - Á l l a m o k - | ban. 25.

Augolország. Manning bibornok és az oktatás szabad- sága. 13.

BéCS. Az egyetemi rektor választása. 2. — Szent István |

király itteni ünnepéről. 15. — Suesz tanár és r a j x r á t i képviselő nyilatkozata a vallásról. 22.

Berlin. Az i f j ú német császár protestáns világmissziója. 43.

BrÜSSZel. Keresztény socziál-politikai reform. 14.

B r u x e l l e s . Nemzetközi konferenczia a rabszolgakeres- kedés eltörlése ügyében. 44.

Éjszak-Amerika. A lavali kath. egyetem u j a b b k i t ü n t e - tése. 8. — A kath. hierarchia megalapításának századik évfordulója az Egyesült-xxllamokban. 45.

F r a n c z i a o r s z á g , E g v kath. politikai p á r t alakításának tervéről. 38. — Az egyház p r o g r a m t n j a a zsidó-kér- déssel szemben. 48.

Freiburg Svájcában. XIII. Leo és a freiburgi kath.

egyetem. 29.

H a z l e t o n Éjszak-Amerikában. Amerikai dolgok a gali- cziai és magyar ruthének között. 20. Ismét amerikai dolgok. 3.

Köln. A németországi katholikusok X X X V I . nagygyűlésé- ről Bochumban. 20. —• W i n d h o r s t üdvözlő beszéde a német katholikusok bochumi nagygyűlésén. 26.

Kowno Samogicsiában. A katholikusok üldöztetése Orosz- Lengyelországban. 21.

London. Az anglikán államegyház s a katholika egyház Angolországban. 6.

L u z e r n . Az afrikai rabszolgaság eltörlése ügyében tar- tandó kongresszus elnapolása. 11.

München. E g y adalék a protestáns türelmességhez. 3. — A b a j o r katholikusok nagygyűlése. 12. — A vallásügyi helyzet Bajorországban. 15. — Eszme forgácsok a b a j o r katholikusok nagygyűlése alkalmából. 22. — Felhívás 3000 névaláírással a bajor kath. nagygyűlésre. 23. — A bajor katholikusok küzdelme hitök és egyházuk szabad- ságáért. 39.

P á r i s . A franczia katholikusok p r o g r a m m j a az országos képviselőválasztások alkalmából. 2. — A katholikus köztevékenység a közeledő p a r l a m e n t i választások alkalmából. 16. — A papság és a képviselőválasztások.

26. — D u p a n l o u p emlékezete és a liberalizmus. 30.

^Francziaország a világ népeinek életében. 40. V a l - lásos újjászületés Francziaországban. 50.

Róma. Róma X I I I . Leo J é z u s szentséges szivének n a p j á t ünneppé emeli ad ritum Duplicis primae classis. 3. — A keresztény R ó m a tiltakozása a betolakodott eretnek- ség ellen. 5. — A legutóbbi merénylet a p á p a és az egyház ellen. 9. — A kath. missziók statisztikája. 9.

A szoczialista-kongresszusok. 10. -— Két európai probléma. 11. — A pápa esetleges távozása Rómából.

13. — Az egyházpolitikai viszály elmérgesedése. 17.

— N é m e t o r s z á g püspökeinek felirata a pápához és a p á p a válasza. 23. — A hittérítő missziók eredménye.

24. — X I I I . Leo pápa beszéde a franczia kath. mun- kások első z a r á n d o k c s o p o r t j á n a k ezreihez. 35. — E l fog-e menni a p á p a Rómából ? 38. — Boldoggá-avatás és audienczia sz. P é t e r t e m p l o m á b a n . 41. — Á r p á d - házi szent Erzsébet tisztelete Rómában. 42. — A brit világbirodalom követségének tárgyalásai a p á p a s á g - gal. 48.

S p a n y o l o r s z á g . Második spanyol kath. kongresszus. 38.

Katholikus Köztevékenység.

(Tanügy.)

K i m u t a t á s a magyarországi lat. és gör. szert. róm. kath.

tanítók segélyalapja- és árvaház-vagyonáról. 7.

Az országos kath. tanítói segélyalap közp. bizottságának üléséről. 20.

Elnöki beszéd, melylyel m. és ft. Markus Gy. praelatus az országos k a t h . tanítói segélyalap központi bizottsá- gának ülését aug. 27-én megnyitotta. 23.

Elnöki beszéd, melylyel nm. és ft. Lönllárt Ferencz erd.

püspök ur az idei statusgyülést megnyitotta. 27.

A sárosmegyei r. kath. népnevelők egvletének n a g y g y ű - léséről. 37.

*

A kath. autonómiáról felolvasás a budapesti K a t h . K ö r - ben. 45.

A kath. önkormányzás (autonomia) ügyében dr Poór I m r e felolvasása a budapesti K a t h . Körben. 47.

A rabszolgakereskedésről A f r i k á b a n nm. és ft. dr S c h l a u c h L. váradi püspök ur beszéde a Sz.-László-Társulat X X I I I .

rendes közgyűlésén. 49.

K a t h o l i k u s Egyleti Élet.

Elnöki beszéd, riielylvel Veszely Károly az erdélyi róm.

kath. irod. társulat közgyűlését jul. 2-án megnyitotta. 4, 5.

A Szent-István-Társulat tankönyveinek revisiója érdeké- ben összehívott, országos tanitói értekezlet ülése aug.

27. és 28-án. 18.

A Szt.-I.-Társulat vál. ülése. 25, 26, 33, 34, 38, 42, 50.

A budapesti K a t h . Kör megnyitó ünnepéről. 26.

Üdvözlő dal, a budapesti K a t h . K ö r megnyitása alkal- mára. I r t a Gyürky Ödön titkár. 28.

A Szent-Imre-Egy létről. 28, 33.

A Szent-László-Társulat vál. ülése. 30, 43, 50.

A budapesti K a t h . Kör pápai áldásban részesült. 33.

A Sz.-I.-T. tudományos és irod. osztályának gyűléséről. 41.

A S z e n t - l s t v á n - T á r s u l a t tud. és irod. osztályában a I I I . szakosztály értekezletének lefolyásáról jelentés. 42.

A Szent-László-Társulat X X I I I . közgyűléséről. 50.

I r o d a l o m .

Le Céphas de St. Paul, par l'abbé Bonnaud. 1.

Dr Romanus, A mi dekatholizált egyetemünk. 2. kiad. 2.

Mgr. Freppel, Az 1789-iki franczia forradalom századik évfordulója, ford, dr Csápori, 4.

Fonyó P., Gyakorlati hitelemzések. 3. kiad. 5.

Vallások története s összehasonlító vallástörténelem. Cs.

F. 6.

Szent Alajos, a tanuló ifjúság védszentje. Imakönyv, T.

J ó t e v ő t egy nagy eszmének ! Szózat Béke A.-tói. 14.

Kereskényi Gy., E g y h á z i beszéd, szent István kir. napján, Bécsben. 19.

Giesswein S., Budhismus és kereszténység. 20.

Veridicus, H o l késik az autonomia ? 20.

Heser-Brucker S. d., Vitae D. N. J e s u Christi Monoses- saron evangelicum. 20.

Appendix ad oificia votiva per annum. 20.

Huguenin abbé, Du mouvement canonique en France. 22.

Necrologium Sacerdotum Archi-Dioecesis Strigoniensis ab a. 1737. ad a. 1889. 22.

A budapesti növendékpapság magyar egyházirodalmi is- kolájának jelentése. 25.

Congrès scientifique international des catholiques tenu du 8. au 13. Avril 1888. à Paris, két köt. 28.

Emléklapok a budapesti szervita-konvent 200 éves fenn- állásának örömünnepére. 29.

Steinhauser - Nagy. A protestantizmus és következmé- nyei. 29.

Kőhalmi-KHmstein J „ Vázlatok Haynald L. bib. érsek életéből 1 8 1 6 - 1 8 8 9 . 32.

Rosty K. J . t. J é z u s szentséges szivének virágos k e r t j e hazánkban. Magyar szentek legendái. 32.

Haynald L., Emlékbeszéd Boissier Péter, a magyar tud.

Akadémia k ü l t a g j a fölött. 32

Roskoványi A., Supplementa ad Collectiones Monumen- torum et literaturae. 32.

Bellaagh Al., Pázmány válogatott egyházi beszédei, be- vezetéssel és szótárral. 33.

Röder Fl. Bibliai föld- és országisme. 2. kiád. 34.

Böhm J.,,_A rabszolgaság az ó korban. 34.

Gyürky O., De Lassale J á n o s . 34.

Bálik J á n o s felhívása az u j a b b egyházi irók működésé- nek összeállítása ügyében. 34.

Dedek Cr. L., A karthauziak Magyarországban. 36.

Aschenbrier A., A plébániai anyakönyvekről. 38.

Hahnekamp S., A pálosok működése Magyarországon. 39.

Fraknói V., Carvajal J á n o s bibornok magyarországi k ö - vetségei 1448—1461. 39.

Dr Müller E., Katholikus erkölcstan. 3. köt. Ford. a vesz- prémi növendékpapság Pázmányköre. 41.

Dr Schmidt J., Elemi katekizmus magyarázata. Ford. az eszterg. növendékpapság magy. egyházirod. iskolája. 41.

Dr Székely I. Az emberi nem régisége. 44.

István bácsi N a p t á r a 1890-re. 44.

Kalocsay Gy. AI. Szentbeszédek a tanév minden vasár- n a p j á r a . 44.

Fraknói V. A magyar egyháztörténelem nagy alakjai. I.

köt. Cesarini J u l i á n bibornok magyarországi pápai kö- vet élete. 45.

Acsay F. A prózai m ű f a j o k elmélete. 45.

Jelentés a Horváth-alapitvány ügyében. 46.

Jalsovits 4., A tihanyi a p á t s á g története. 46.

Veress E , Bukaresti képes N a p t á r . 46.

Récsey V., Felolvasások és leírások. 48.

Pályázati hirdetés a Horváth-alapitvány jutalomdijjára. 50.

Kollányi F. Az esztergomi érsekség pizetumjoga. 50.

Dr S c h l a u c h L., Beszédei. 51.

Lebarcq abbé, Histoire critique de la prédication de Bossuet. 51.

Verhovay GyAz ország urai. 51.

Hivatalosok, vegyesek, kegyeletes adakozások, szer- kesztőségi telefon.

: Megjelenik e lap heten- ként kétszer :

\ szerdán és szombaton.

Ë Előfizetési dij • : félévre helyben s püsta- : küldéssel 5 írt.

: Szerkesztő lakása :Buda- I pest, VIII.. Pál-utcza : 2., hova a lap szellemi : részét illető minden kül- : demény czimzendő.

RELIGIO.

KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYOIRAT.

NEGYYENNYOLCZADIK ÉYFOLYAM.

„„„„„,, ?„

Előfizethetni minden

kir. postahivatalnál ; : Budapesten a szerkesz- = tőnél, és Rndnyánszky \ A. könyvnyomdájában, : IV., Papnövelde-utcza : 8. sz. alatt, hova a ne- : taláni reclamatiók is, i bérmentes nyitott levél- i

ben, intézendök. |

B u d a p e s t e n , j u l i u s 3. 1. II. F é l é v . 1889.

TARTALOM. Vezéreszmék és Tanulmányok : Világszemle. — Bajcsi emlékek. — A „Religio" Tárczája : „Ez nevetni való" nővér. — Egyházi Tudósítások: B u d a p e s t : A k a t h . t a n u l m á n y i alapból fölállítandó i n t e r n á t u s ü g y é b e n . — S z a t m á r i B é r m a u t . — I r o d a l o m :

Szent Pál apostol Cephas-a. — Vegyesek. — Felhivás előfizetésre.

V i 1 á g s z e m 1 e .

I.

Az u j félév kezdetén vessünk egy p i l l a n t á s t vissza a lefolyt félév kiválóbb eseményeire.

A népek bizonytalan, m o n d h a t n i kegyetlen békéje még mindig ónsulylyal nehezedik Euró- pára. Csak m a g a Oroszország 15 h a d t e s t e t , azaz körülbelül 600,000 embert t a r t fegyverben ha- tárain. Mihelyt ez a félmillió ember elsüti a puskát, 16 millió e m b e r lesz kénytelen Európá- ban m e g m u t a t n i , m i az militarismus, m i r e képes.

Ilyen h á b o r ú t , ilyen néppusztitást, állam-bomlást, t r ó n - r o s k a d á s t a világ még nem l á t o t t ! Fél is bele kezdeni v a l a m e n n y i — császár !

Rousseau „Contrat social

-ja m e g t e t t e a népet souverainnek, m e g t e t t minden p o l g á r t souverainnek, a ki az ő souverain j o g á t

mikor képviselőt választ,

ennek

évre. A souverainek vagyis fejedelmek régi idők óta tudvalevőleg egyszersmind katonák. Államfő, a ki e g y ú t t a l nem k a t o n a , nem is souverain, h a n e m csak „elnök ur•', m i n t a svajczi, a f r a n - czia és az a m e r i k a i köztársasági elnök urak.

Miután t e h á t a nép, annak minden egyes t a g j a , a forradalom e szellemében, a n n a k egyik legfőbb elve szerint, a nép felség jogánál fogva, valóságos souverain: ebből természetesen következik a m o s t a n i k a t o n a i állapot, vagyis hogy m i n d e n fegyverfogható polgár m i n t souverain egyszers- mind k a t o n a . De milyen k a t o n a ! Milyen souve- rain ! Souverain, a kit á g y u t ö l t e l é k n e k használ az ö n k é n y ; k a t o n a , a kinél még a pogány ókor

legkatonaibb á l l a m á n a k , a római b i r o d a l o m n a k légionáriusai is büszkébbek s önérzetesebbek le- h e t t e k szabadságukra, m i n t a kik önként, szabad elhatározásból levének az állam katonái, holott a mostani katonaság, m i n t valami rabszolgahad, csupa „muszáj" emberekből kényszeríttetik ösz- sze. ') Megszűnvén az istenfélelem visszatartani az e m b e r e k e t a jogsértésektől, szükségszerüleg l é t r e j ö t t a jelenlegi állapot, mely valóban nem egyéb, m i n t „bellum o m n i u m c o n t r a omnes."

Legsajátosabb az egészben pedig az, hogy Euró- p á n a k k é t íofő rabló-állama, melyek nemzeti t ö m ö r ü l é s és egységesedés czimén j o g t i p r ó há- borúk által emelkedtek ki Európa kellő közepén, a n é m e t császárság és az olasz királyság, ők j á t s z á k a béke f e n t a r t á s á b a n a konszervativ sze-

r e p e t ; ez a vén legitimista Ausztria-Magyaror- szág pedig kénytelen a béke f e n t a r t á s a v é g e t t éppen a főfő rabló-államokkal közös p o l i t i k á t csinálni. Mennyi félszeg helyzetet t e r e m t a for-

A régi, forradalom-előtti katonaszolgálati rend- szer az önkéntesség elvén alapult az állam jóravaló pol- gáraira nézve, és a katonává fogás elvével volt kombi- nálva a társadalom s a l a k j á r a nézve. Derék ember h a j d a n önként csapott fel katonának, a mint ez emberi és p o l - gári méltóságához illik ; azokat az elemeket pedig, a me- lyek csapásai lehettek volna otthon a falunak és község- nek, összefogdosták katonának, hogy fegyelmezzék és rendre tanítsák m e g a — haza, a béke h a t h a t ó s védelme végett. Taine, a koránsem klerikális iró, egy l e g ú j a b b müvében, mely a f'ranczia forradalomról szól, a napoleoni irnperiálizmus által alapított általános kényszerű militariz- mussal szemben az önkéntes katonáskodás elvéről igy nyi- l a t k o z i k : „En secoud lieu, par cette institution, ie sujet gardait la première et la plus précieuse des ses libertés, la plein possession et la disposition indéfinie de lui-même, la complète p r o p r i é t é de son corps et de sa vie physi- que ; elle lui était assurée, g a r a n t i e contre les empiéte- ments de l ' E t a t , mieux garantie que par les constitutions le plus savantes." Annales catholiques, 1889. N . 914. p. 618.

1

radalom és legitimitás e szövetkezése: a n n a k Kálnoky gróf a megmondhatója.

Az, hogy oly rabló állam, m i n t Olaszország, őrzi a békét, vagyis az általa e j t e t t nagy zsák- mányt, kimondhatatlanul nyomasztó kényszerű- séggel sulyosodik a római egyház, a pápaság hely- zetére. Németországnak, hogy a Francziaország- tól elvett zsákmányt megtarthassa, szüksége van Olaszországra. Ezért keresi, őrzi, ápolja a pápa- ság kifosztójának kedvét, barátságát, tetszését.

Ha nem volna szükség Olaszország közreműkö- désére a hires „európai konczert" f e n t a r t á s á b a n az „uti possidetis" a l a p j á n : Olaszország nem hordaná oly magasan a t a r a j á t és már régen kibékült volna a pápasággal, a mely kész-

örömest hozzájárul az oly „olasz egység"-hez, a mely a pápai szék igazi souverainitását hajlandó elismerni s a mennyiben tőle az európai álla- mok közt első sorban függ, azt becsületesen garantirozza megfelelő területtel is. Ugyan miért is kellene Olaszország fővárosának éppen Rómá- nak lennie, mikor az épp oly középponti fekvésű Flórencz arra már eddig is alkalmasnak bizo- nyult 1 Előbb utóbb be kell látnia az olasz

kormánynak azt, hogy vándorlásának ideje még nem j á r t le .í hogy erőszakos római léte könnyen megvalósíthatja azt az ismeretes liarczi r i a d ó t : „Roma o morte," — csakhogy más érte- lemben, mint a milyenben a forradalmárok prok- lamálták. Rómának erőszakolása fővárosul, a pápasággal, az egész katholika egyházzal, a né- pek millióinak vallási meggyőződésével szemben, vakmerő játék, a mely az erőszakoskodók rend- szerének bukásával fog végződni. Olaszországnak nincs jövője csak békességben a pápával. A pápai állam megszüntetése a brutális erőszak és önkény uralmának betetőzése. Ez Olaszországra, ez Euró- pára nézve a czivilizált népek barbárságba való sülyedésének szomorú symptomája. Ha az álla- mok eldobják maguktól az egyház, a keresztény czivilizáczió e szülőanyjának vezérlő jobbját, a hires európai czivilizáczió fáklyája nemsokára barbár társadalmi és nemzetközi állapotok gyászos temető- jére lesz kénytelen világot vetni. (Vége köv.)

B a j c s i e m l é k e k .

I r t a : Winter Ágoston, a P á z m á n y - i n t é z e t a l i g a z g a t ó j a .

„ I t t van az ősz, i t t van ú j r a S szép, m i n t m i n d i g é n n e k e m . T u d j a Isten, hogy m i okból Szeretem, de szeretem."

E g y szép éjjelen É r s e k - U j v á r r a vitt a gőzkocsi.

A vonat elrobogott s a hold világította pályaudvaron, az éji csendben a költővel m o n d h a t t a m :

„— h a l l g a t o m a f á k lehulló Levelének lágy neszét."

Az égboltozaton Castor és Pollux csillogott, melyek Puzzuoliba varázsolták át, hol szent P á l a Dioscurok képével ellátott hajón k ö t ö t t ki.

A hajnali harangszó is elhangzott s én kocsi hijá- ban touristák m ó d j á r a indultam Bajcs felé. Midőn P o m p e i muzeumában j á r t a m , nem gondoltam volna, hogy Ú j v á r t fogok azon fájdalomtól vonító kutya hasonmására akadni, mely 79-iki aug. 23-án a Vezuvból kilökött forró hamu és kövek által t e m e t t e t e t t el, s melynek szobra Fiorelli leleményessége folytán 1863-ban ugy készült, hogy az ottani ásatásoknál talált ü r e g e k b e főszt öntetett, melyet később, miután az megkeményedett, kiásatott. í g y került az a kutya, a többi hasonló módon készült és ott látható szoborral napvilágra.

Átmenvén a Zsitva hidján sz. Ágoston eme út- m u t a t á s a s z e r i n t : ,,In via noli remanere, noli retro redire, noli deviare," egyenes irányban, Ovid szerint Herculesnek szentelt szép és erőteljes jegenyékkel szegélyezett uton f o l y t a t t a m u t a m a t . A jegenyék lombjai a megettök pirosló ég m i a t t m a j d n e m feketéknek látszottak. A pogány Lucre- tius e tiszta reggelen a hajnali pirt hozó dea matutinát csodálta volna, én Murillo madonnájára gondoltam, kit a n a g y művész aurora szinü fátyollal festett, és pedig méltán, m e r t mint Damiani sz. P é t e r m o n d j a : „Mária a hajnali pir, kit az eredendő bűn sötétségének éjjele nem látott."

Az ut j o b b oldalán egy fehér kőkereszt áll, hogy a j ó a k a r a t ú embert részvétre, töredelemre, hálára, követésre, reményre, csodálkozásra és szeretetre gerjessze, m e r t mint aranyszájú szent J á n o s t a n í t j a , a kereszt a keresztények reménysége, a halottak feltámadása, a vakok kalauza, a kétségbeesettek útja, a sánták botja, a szegények vigasza, a gazdagok megzabolázója, a kevélyek megrontója, a gonoszul élők büntetése, az ördögök ellen diadal, az ör- dögök legyőzője, az i f j a k nevelője, a szűkölködők istápja, a kétségbeesettek reménye, a hajózók kormányzója, a veszélyben levők kikötője, az ostrom alatt levők védfala, az árvák atyja, az özvegyek védője, az igazak tanácsadója, az Ínségesek nyugalma, a kisdedek őre, a férfiak jóléte, az öregek határa, a sötétségben ülők világossága, a ki- rályok méltósága, örök védpaizs, az oktalanok bölcsesége, a szolgák szabadsága, az uralkodók philosopliiája, a gono- szok törvénye, a próféták magasztalása, az apostolok hir- detése, a vértanuk dicsősége, a szerzetesek önmegtagadása, a szüzek szüzessége, a p a p o k öröme, az egyház alapja, a földkerekség biztossága, a pogány t e m p l o m o k megrontója, a bálványok elűzője, a zsidók gyalázatja, a gonoszok el- vesztője, az erőtlenek ereje, a betegek orvoslója, a pok- losok tisztulása, az inaszakadtak nyugalma, az éhezők kenyere, a szomjúhozok forrása, a mezítlenek t a k a r ó j a .

Az uton mindig több és több m e g r a k o t t szekérrel találkoztam, melyek szakadatlan sorban siettek Ú j v á r felé. A gyaloglók közt feltűnt egy asszony, ki kukoricza csövet t a r t o t t m a g a mögé, mely után néhány, néha-néha

3 RELIGIO.

röfögő süldő szaladt. „Poma fugacia captat Tantalus,"

m o n d j a Ovid.

Én még eme pseudo Tantalusok felett mosolyogtam, midőn két katonatiszt ügetve sietett el mellettem, a távol- ban pedig kürtszó hirdeté, hogy k a t o n á k közelednek.

„Nihil sub sole novum," m o n d j a az irás, és ez még a katonai dolgokról is áll, miről Cicero is tanúskodik, mi- dőn igy szól: „A költségeket illetőleg, melyeket neked állításod szerint a katonai dolgok okoznak és okoztak, segítségedre nem lehetek, m e r t a tanács elvesztvén a Consulokat, árva, és a nyilvános kincstár kimondhatatlan nagy szükségben van, ugy h o g y a pénzt mindenünnen gyűjti, csakhogy az érdemdús katonáknak az Ígértek meg- adassanak, mi véleményem szerint adó nélkül aligha le- hetséges."

E z a l a t t a nép is tömegesebben j ö t t . „A hány az ember, — igy ir egy ascetikus író, — annyi a vélemény, annyi a különböző arcz, oly különböző a h a n g ; ugy, h o g y csoda, ha az egyik a másikával megegyezik ; de n a g y o b b a lélekben és az ehhez tartozó dolgokban a változatosság. Nem lehet mindenkit ugyanazon egy f o r m a szerint idomítani." Ezért m o n d j a Loyola sz. Ignácz :

„Periculi plenum est, una omnes via cogéré ad profectum ; pejus alios ex se metiri."

A hid előtt, melyen átmenendő valék, egy parányi t ü k ö r - d a r a b feküdt a földön. Valószínűleg az újvári vásár- ról hozták és itt t ö r t össze, meglehet hogy tulajdonosá- nak szomorúságára, de egyszersmind lelki hasznára is.

A t ü k ö r rendesen a hiúságnak szokott szolgálni, de m e g - t ö r t é n t már az is, hogy az elhanyagolt lelkiismeret vizs- gálását pótolta. Görres J . írja ugyanis, hogy „Villana Mária, ki Florenczben született, és u g y a n o t t 1360-ban meghalt, fiatal k o r á b a n az Isten kegyelme által vezet- tetve, j á m b o r u l é l t ; és mivel attól tartott, hogy a t y j a életmódja ellen tiltakozni fog, egyik este az atyai házból megszökött, hogy zárdai m a g á n y b a n találjon menedéket.

De utána siettek, s midőn megtalálták, atyja, bár meny- nyire is ellenkezett, egy nemes ifjúhoz adta őt nőül. 0 nemsokára engedékenyebb lett abban, mi azelőtt neki ellenére volt ; először is lanyha lett, azután pedig a világ hiúságának és örömeinek hódolt. E k k o r azután megtör- t é n t vele, hogy midőn ismerőseinek példájára a t ü k ö r előtt bibor, arany és drágakövekkel ékesíté m a g á t , a t ü k ö r b ő l egy undorító alak nézett reá, mely nem emberi, hanem egy gonosz szellem a l a k j a volt, a melynek vonásaiban saját á l l a p o t j á t kellett felismernie. Ö először megijedt, de nem sokára könyekbe lábadtak szemei, mire minden czifrasá- gát és ékességét m a g á t ó l eldobván, előbbi bűnbánati csele- kedeteihez t é r t vissza, és a tökéletesség nagy fokát érte el."

Átkelvén a hidon, j o b b r ó l a s á r g á r a festett farácso- zattal kerített erdőcske vonta m a g á r a figyelmemet, mely egy emeletes nyaralót r e j t m a g á b a n és pedig ugy, hogy kívülről alig látszik. E nyaraló Magyarország bíboros h g - p r i m á s á n a k Tusculuma. E r r ő l is el lehet mondani, mit Plinius hetruriai nyaralójáról m o n d o t t : I t t minden csend és nyugalomban van, ehhez j á r u l még az egészséges t á j , a tiszta ég, a pompás levegő. I t t test és lélekben legjob- ban érzem magam. E m b e r e i m sehol sem érzik m a g u k a t jobban mint itt.

Ö eminentiája m á r a sűrű p a r k b a n sétált, ott hasz- nálván a T h e r m a e Carolinae gyógyvizét. H o n n a n meg- h a t á r o z o t t időre szobáiba ment, én pedig visszatérvén a parkba, egy fa árnyékába ültem, gondoskodván arról, hogy a lelkiismeret ne ismételje azt, mit néha-néha Coperfcino sz. József szokott mondani : „Breviárium clamat contra te de terra!'1 S miután tudtam, hogy most már nem szól- hat, figyelmemet egy a napon sütkérező csillogó légy kötötte le. E g y ilyen volt, mely a miséző szent Anno érsek t á r o n y j á r ó l egy részecskével elszállt; az érsek meg- ijedt, de i m á j á r a a légy a particulát visszahozta, mire felszállván halva esett le az oltárra. „A bosszúálló an- gyalok — m o n d j a sz. Paschasius — egyetlenegyszer sem bocsátanák meg a méltatlan áldozónak, ha csak Krisztus jósága a pallost f ü g g ő b e n nem tartaná, és a hitelen halált néha-néha el nem odázná."

A légy elszállt és én is ott hagytam árnyékos helye- met, s midőn séta közben a kert előbb említett, talán m é t e r n y i magas kerítéséhez értem, hirtelen, eddig a bok- rok által elfödött h á r o m lesben álló alak lépett előmbe, kiket csakis a kerítés választott el tőlem, s kik felém tartva kalapjaikat, trióban mondták el ó h a j t á s u k a t . Mily állást foglalt volna el e három czigány ha tudta volna, hogy sz. Ágoston az alamizsnát kérő kezét Krisztus u r u n k kezének, — manus Christi — m o n d j a ?

E g y s z e r r e a bajcsi t o r o n y b a n megszólalt a déli h a r a n g , mintha csak csodatevő sz. Gergely mondását is- mételte volna : „ J ö j j e t e k szeretetteim, és visszahíván emlé- kezetünkbe a multakat, dicsőítsük, dicsérjük, m o n d j u k bol- dognak, üdvözöljük örömkiáltásainkkal Jesse azon vessze- jét, mely oly csodálatosan és kimondhatlanul s a r j a z o t t . "

Szeptember egyik délutánján többen ültünk a Genfi tó p a r t j á n épült vendéglő p a r k j á b a n , az egyik Montblanc csillogó havában gyönyörködött, a másik a tó szép kék szinű vizét nézte, a harmadik távcsövének lencséit törül- geté, midőn a vendéglő csengetyűje megszólalt. Mi ez ? kérdé egy alacsony ur. E b é d r e hívnak. Oh be szép h a n - gok, mondá az előbbi, mire nevetés közt mentünk a fé- nyes étterembe.

Az eleinte csendes társalgás mindinkább hangosabbá vált, én ezen általános zsibongásban azt kérdem szomszé- domtól, hogy melyik európai nyelv nincsen itt képviselve, mire ő vállat vonítva tekintett reám. Magyarország bíbo- ros h g - p r i m á s á n a k asztala is elég hosszura volt kihúzva, udvari papjai a török kivételével talán minden európai nyelvet értik, sőt szükség esetében még a mekkai nagy sériffel is anyanyelvén beszélhetnének, a társalgási nyelv mégis a magyar volt.

E b é d után alkalmam volt egy miniature p á r b a j t láthatni, mely Cicerónak „De n a t u r a deorum" czimű művében leirt módon t ö r t é n t ; A mely állatok — igy ir — más állatokkal táplálkoznak, azoknak a természet vagy erőt vagy g y o r s a s á g o t adott, némelyiknek bizonyos fortélyosság és ü g y e s s é g adatott, mint a póknak, ezek közül némelyik mintegy hálót fon, hogy azt mi belé akad megölje, egy másik pedig észrevétlenül mintegy lesben áll, és ha valami beléje esik, m e g r a g a d j a és meg- semmisíti." A pók, mely zöld volt, a fogságba került legyet két lábával k a r o l t a át, s ugy t ü n t fel, mint két

1*

j ó b a r á t ha karöltve j á r . A légy, niely elég nagy volt, hasztalan iparkodott á l b a r á t j á t ó l szabadulni, végre is ez f e j é b e szúrta f u l l á n k j á t . De a pók védelmére legyen mondva, hogy ámbár, hogy lesben állt, még sem illenek r e á szent Á g o s t o n n a k szavai : „képmutatók, gonosz t e t t e - tők, kik színlelt szeretettel csatlakoznak az emberhez, kik a szentek minden mozdulatára és szavára ügyelnek, min- denben h u r k o t keresvén." Ama pók védelmére legyen

mondva az is, hogy gonoszság nélkül kereste táplálékát, és hogy pókok voltak, melyek sz. Bódogot, Cainus püs- pököt, T e u t e r i á t stb. hálójok által menték m e g üldözőik dühe elől. (Vége köv.)

A „RELIGIO" TÁRCZÁJA.

„Ez nevetni való" nővér!

Taxii Leo, kinek leleplezései a szabadkőművességet ugy szólván hitelvesztetté tették Francziaországban, u j a b b m u n k á t irt az irgalmas nővérekről, mely fényes apologiája a keresztény felebaráti szeretet ez önfeláldozó leányainak.

Minthogy Magyarországon aligha találkozik közönség, még kevésbé kiadó ezen épületes könyv magyarítására,

alkalmasnak véltem legalább izlelitőül egy kis részletet lefordítani, mely nemcsak megindító, de mulatságos is.

A részlet czime : La soeur „c'est pour rire (A „nevetni való"-nak nevezett irgalmas nővér).

A b b a n az időben volt — í r j a Taxii Leo — midőn a becses Tonkin és a megbecsülhetetlen Annám (országok Kelet-Indiában) még nem voltak a francziák által teljesen meghódítva.

E g y tábori kórház kellő közepébe ágyúgolyó esik.

N e m r o b b a n t szét, de meg van töltve és a legkisebb lökésre fölrobbanhat, halált s pusztulást okozva a nagy- számú sebesültek közt, kik a tábori-kórházban el vannak helyezve.

Ott van azonban egy nő ; ez lehajlik a darab moz- dulatlan vashoz, mialatt keresztet vet m a g á r a , m e g f o g j a azt, két karjával fölemeli s j ó távol t a r t j a szivétől, mely- nek dobogása fölrezzenthette volna a halálos kinban ver- gődő lelket is. Elvitte messzire. A heves mozdulatnál, melyet tesz vala, amint földre helyezte, észreveszi a ve- szélyt és földre veti m a g á t . A golyó fölrobban. Az em- berek odaszaladnak. A nő vére ömlik.

— M e g h a l t ? kérdik a körülállók.

— Dehogy, - g y e r m e k e i m ; hisz ez nevetni v a l ó ! (C'est pour rire).

E hősi szóval, mely kedvencz szavajárása volt, Mária- Terézia nővér, paulai szent Vincze leánya, gúnyolódik a veszélylyel szemben, melyet a fején k a p o t t seb árán elhárított a gondjaira bízott sebesültekről. Meg lévén bizva, hogy ezeknek az erősbitő gyógyitalt nyújtsa, hogy eszközölje a sebek gyógyító bekötését, mi természetesebb annál, hogy eltávolítsa az á g y ú g o l y ó k a t , melyek ölnek.

E z t szolgálata hozza magával.

„ E z nevetni való" nővér (soeur c'est pour rire) — e melléknevet Magentánál nyerte, mint Mac Mahon t á b o r - nok a berezegi czimet ; amidőn ugyanis egy sérültet gon- dozott golyózápor alatt, ő m a g a is egy ágyúgolyó szi-

l á n k j á t ó l t a l á l t a t o t t (közte és az ágyúgolyók közt, melyek m e g u n h a t j á k , hogy kineveti őket, számadás lesz, mely előbb-utóbb tisztáztatni fog). — „Ez nevetni való" nővér a csatarendbe állított csapatok hadsora előtt dobok per- gése, k ü r t ö k harsogása közt k a p t a a becsületrend ke- resztjét.

É s ez alázatos szerzetesnő, csatatéreink e veteránja (negyven évi szolgálat, hatvanhároméves kor, húszszoros dicséretes fölemlités a napiparancsokban, két sebesülés h á b o r ú b a n ) nem tudott mit felelni egyebet a tábornoknak, ki a kitüntetést vele tudatta, mint ismételte hires szava- j á r á s á t :

„Ez nevetni való!"

Az pedig olyan komoly dolog volt, hogy a t á b o r - nok semmit sem engedett el neki a szokásos szertartásból,

melylyel a becsületrend keresztje feltüzetik.

Lovaggá ü t t e t e t t az előirt rendben : a t á b o r n o k k a r d j a mindkét vállát érintette, és az öreg bajusz meg- érintette a két ránezos orczáját.

A két derék személy ez ölelésénél könnyebb elgon- dolni, mint leirni a katonák hazafias lelkesedését. Óriási ellentét : egyfelől a t á b o r n o k teljes diszben, k ö r ü l ö t t e a fényes t á b o r k a r ; másfelől kétfelől szárnyaló főkötőjében az alázatos irgalmas nővér, szintén teljes szolgálati disz- ben, a r u h a ujjai felgyűrve, kezében félig legombolyított sérvkötelék.

Mikor jelt adtak arra, hogy elő kell lépni, amint a k a t o n á k sorakoznak, kilépett a tábori kórházat képviselő s á t o r b ó l (ambulance) anélkül, hogy sejtette volna, mit a k a r n a k vele, talán azt hivén, hogy megint á g y ú g o l y ó t kell eltávolitani. O d a f u t o t t zsémbelődve, hogy egy sebesült ágyától e l h í v j á k : „ N o ' s hát, most az egyszer, ez nem nevetni v a l ó ! "

Az ám, a szolgálat mindenek előtt ! Miért zavarják őt, mikor az utolsó kötést teszi egy oly lábon, melyet ez este amputálni fognak ? É p p e pillanatban mondta a be- tegnek : Hisz ez nevetni való ; lábad úgyis feszélyez téged, te gyalogos vagy ; borzasztóan össze van roncsolva, csak nem vihetsz haza ilyen fenét. Hagyd ezt a r o h a d t dolgot a tonkiniaknak, elég jó az nekik I

U g y - a h o g y előre vigasztalá a megcsonkítandó h a r - ezost, a nép előtt kedves tyütyögéssel mesélvén neki, ami megnevettet, ami bátorságot önt az ember szivébe, és ami ép, egészséges, erőteljes s egész emberből egy hét alatt csonka testet csinál rábeszélés folytán.

Ily erélyes, nyers kérgü, de gyöngéd szivü t e r m é - szetre van szükség a harezos bátorítására, mi neki erköl- csi erejét visszaadni képes és jó szóval s odaadó gondo- zással visszaküldeni őt gyógyultan, ha kell, legalább egy lábbal Francziaországba.

í m e e harezos is egyike azoknak, kétségen kivül, aki nem f o g a kórházak laiczizálására szavazni ! Valóban, ha kegyetlennek is látszik ez ötlet, mégis, ha e bűnös eltévelyedés (a laiczizálás) fölötti eldöntés azon feltétel- nek vettetnék alá, hogy minden laiczizálónak egyik lábát a m p u t á l n á k a csatatéren, mindent meg lehetne nyerni, elküldvén őket a műtétre Tonkinba.

„Ez nevetni való" nővér m a g á r a vállalná, hogy őket testben ugyan kicsit megcsonkítva, de lélekben átalakítva

5 RELIGIO.

küldje vissza. Ki tudja, vájjon P a u l Bert, (a szerzetesek e nagy üldözője Gambettával együtt, később Tonkin kor- mányzója) m é g f á j d a l m a s tagcsonkítás nélkül is, nem j ö t t volna-e vissza kevesebb fanatizmussal, ha o t t m e g nem h a l ? Mert tudni kell, hogy halálos betegségében egy

„Ez nevetni való" nővér által gondoztatta m a g á t .

EGYHÁZI TUDÓSÍTÁSOK.

B u d a p e s t , j u l . 2. A kath. tanulmányi alapból föl- állítandó internátus ügyében a félhivatalos „Nemzet" t e g - nap egy rövidke h í r t hozott, mely oly ártatlannak lát- szik külsőleg, mint a ma született gyermek, pedig való- jában a r r a a k a k u k e l j á r á s r a emlékeztet, midőn ez a j ó madár nagy élelmességgel más anya tojásai közé csem- pészi a magáét, hogy más anya f á r a d j o n a belopott mag- zat kiköltésével, fölnevelésével, míg ez minden falatot el- ragad a mit sem sejtő anyának édes gyermekei elől, végre kitolván őket egyenként a szülő-fészekből s szomorú vesztüket okozván.

A „Nemzet" híre csak annyit mond, hogy a „ R u d o l fínum" már a jövő tanévben m e g n y í l i k ; hogy m á r a k e r t berendezésével foglalkoznak.

E z a hír tehát annyit mond, hogy készül a fészek és hogy a kakuk alig v á r j a m á r elkészültét.

Ismeretes, hogy a katholikus alapokat s alapítvá- nyokat ellenőrző bizottság tiltakozott az ellen, hogy a szándékba vett internátus, mint katholikus vagyonból emelendő s f e n t a r t a n d ó intézet más jelleggel s más ren- deltetéssel bírjon, mint aminőt a reá fordítandó tulajdon jogi természete előszab. E tekintetben hozott határozatá- nak s fölterjesztésének sorsáról azonban a nyilvánosság közé mi sem szivárgott ki.

Az is köztudomásu dolog, hogy a protestáns szövet- kezet előbb a szabadelvű p á r t kebelében gr. Csáky mi- nisztert megbuktatással fenyegette, m a j d a segédhad g y a n á n t rekvirált ellenzéki protestánsokkal s némely név- leges katholikussal egyesülve m é g ő felségét, az apostoli

királyt is „intette," h o g y az internátus katholikus vagyon- ból állítható ugyan, de „felekezetnélkülinek•" kell lennie, vagy egyáltalán nem lesz belőle semmi, amint a hadügyi költségelőirányzat sem fogna különben megszavaztatni sem a delegácziókban, sem a m a g y a r országgyűlésen. E politikának máris l á t h a t j u k a fejleményeit. Mint vörös fonal húzódik az állami közéletünk minden fázisán . . .

Az eredményre azonban valóban kíváncsiak lehetünk.

Hallottuk ugyan, hogy gr. Csáky miniszter ur ő excellentiája közelebb E s z t e r g o m b a n járván, m e g n y u g t a t ó nyilatkozatokat t e t t ; azt is t u d j u k , hogy jogérzetes pro- testáns atyánfiai hibának t a r t j á k , hogy bizonyos közkere- seti politikai klikk oly erőszakot m u t a t o t t a szándékba vett katholikus intézettel szemben ; végül arról is értesül- t ü n k , hogy az apostoli király, mint legfőbb védur méltat- lankodását legkevésbé sem titkolta. De félő, h o g y most, midőn az internátus berendeztetik s megnyittatik, oly sakkhuzások t ö r t é n h e t n e k , melyek a miniszter ur legjobb szándékát, a j o b b a k belátását, a legkegyesebb j ó a k a r a t o t k i j á t s z h a t j á k .

E z é r t a k a t h o l i k u s sajtó föladata elébe vágni a ké- szülőben lévő „befejezett ténynek."

Az intézet megnyitása hirdettetik, az o t t fölveendő növendékek évi tartásdija is nyilvánosságra hozatott : itt az ideje tehát, h o g y e katholikus vagyonból emelendő s f e n t a r t a n d ó intézet felügyelő s kezelő, valamint tanári személyzetének kiszemelésénél amannak katholikus jellege megóvassék. H a protestáns atyánkfiai minden tanári p á - lyázatnál kiirják, hogy csak protestáns vallású egyén ajánlkozása vétetik figyelembe, a viszonosságnál fogva hasonlót kell követelnünk. E l é g h á t r á n y és megalázás a katholikus tanárjelöltekre nézve, hogy a királyi katholikus középiskoláknál megüresedett t a n á r i állomásokat tiz kö- zöl nyolcz esetben protestánsok nyerik el és igy M a g y a r - országon praemium van kitűzve a protestánsnak. Elvégre is legfőbb szükség megóvni a katholikus értelmiséget azon veszélytől, hogy vallásában magára nézve h á t r á n y t lásson a megélhetésben s állásszerzésben m é g katholikus jellegű intézeteken is. E veszély imminensebb, mint sokan t á b o r u n k b a n gondolnák. E g y é b i r á n t csak körül kell tekin- teniük, kissé utána nézniök, esetleg m é g négy szem közt némely „felekezetnélküli" férfiút vallomásra birniok, és

— mint mi — azon szomorú meggyőződésre fognak jutni, hogy vannak vallásos katholikus férfiak, állomást keresők s alkalmazottak, kik nem mernek t e m p l o m b a járni, annál kevésbé a szentségekhez járulni, vagy gyermekeiket imára oktatni, m e r t félnek, hogy a várt állást vagy előléptetést épp emiatt nem f o g j á k elnyerhetni !

Azért a katholikus vagyonból emelendő s f e n t a r - tandó — e jelzőket szándékosan kell ismételnünk — valamint katholikus jellegűnek biztosítandó internatusnál a katholikus hivatott férfiaknak e szempontból is kell t é r t nyitni. Praecedenst is hozhatunk föl. Ott van a rabbi- szeminarium. Amint ennek felállításánál ugy a kezelő, mint a tanári személyzet a pályázat kiírásánál nem a

„felekezetnélküli," hanem harminczpróbás izraeliták közöl választatott, — és Tref'ort büszke is volt reá — ugy katholikus internátusnál csakis az intézet tulajdonjogi jellegének megfelelő egyéneket szabad s lehet joggal

alkalmazni.

F e l t ű n ő továbbá az, hogy, amidőn az intézet meg- nyitását s a növendékek tartás-dijának n a g y s á g á t a lapok- ban hiresztelik, a növendékek jelentkezésére nézve mit sem közölnek a lapok. Nemcsak a nyilvános pályázat volna idejekorán kiírandó, hanem arról is gondoskodni kell, hogy a jelentkező katholikus növendékek ki ne szoruljanak más vallásúak miatt a katholikus intézetből, mint némely katholikus középiskolánál tapasztalhatni, hová a zsidók s protestánsok oly nagy számmal özönlenek, hogy a katholikusok, kik á r t a t l a n s á g u k b a n vagy élelmes- séghiányból azt hiszik, hogy a saját intézetükben a be- iratás b á r m e l y napján helyet találnak, már a második napon visszautasittatnak — örökükbe idegenek ülvén — s kénytelenek nagy költséggel s fáradsággal Magyarorszá- got Henczidától Bonczidáig bebarangolni, mig valamely iskolában felvételre találnak.

Sajnos, hogy mindezen dolgokat el kell mondani ; a k a t h . sajtó nem vállalkozhatik a néma k u t y a s z e r e p é r e ; a katholikusoknak pedig fogytán van a türelmük az elle- nük rendszeresen f o l y t a t o t t k a k u k - e l j á r á s miatt.

H a atyáink 1848-ban az akkori viharos viszonyok

között nem tudták örökünket megvédeni s biztosítani, nekünk okulnunk kell példájukon, s mi, a m a g u n k részé- ről, meg a k a r j u k óvni a katb. s a j t ó t az utókor ama vádja elől, h o g y nem állott föladata magaslatán.

Szatmár, junius 27. 1889. Bérma-ut. — Nagy- Károlyban m é g a m u l t évben szolgáltatván ki megyés püspök u r u n k ő méltósága a bérmálás szentségét, legelső bérmálási k ö r ú t j á t a szatmári esperesi kerületben teve meg a pünkösdi ünnepkör alatt.

Legelőször is Csenger vegyes község részesült p ü n - kösd ünnepén a főpásztori látogatás kegyeiben. 0 mltsága kiséretében valának Irsik Ferencz a p á t k a n o n o k , Jandrisits J á n o s apát, esperes, K á d á r A m b r u s t. kanonok, titkár, s az összes udvari személyzet. A vidék az ő üde levegőjével valamint itt, ugy m i n d e n ü t t kellemesen h a t o t t ő mltsága

érzékeire.

A mezőváros h a t á r á b a n Csenger- és vidékének elő- kelősége hódolatos tisztelgésével lepte meg ő mltságát, s kisérte számos kocsikon a Csengert Tótfaluval a Sza- mos fölött összekötő szép u j hidon át s az Istenhozottal fogadó diadalivezet alatt a kényelmes plébániai lakba.

Pünkösd vasárnapján a teljes segédlet mellett végzett isteni tisztelet, m e g h a t ó szentbeszéd és számosaknak megbérmálása után a tisztelgéseket fogadá ő mlga ; aztán a mváros előkelőit szerencsélteté főpásztori látogatásával ; megtekinté a hitélet néma jelzőit : a régi s az u j temetőt.

Az u j temető szép n a g y terével s a Szuhányi-család ko- molyan ékes mauzóleumával díszére válnék egy n a g y o b b városnak is. Az ó temető szemlélete édes-keserű emléke- ket idézett föl lelkemben : egy kedves iskolatársamét (Szoták Imre) és az egykori keresztelőmét (Schiefner), kik mindketten mint helybeli volt lelkipásztorok egymás mellett aluszszák hosszú álmokat. Requiescant in pace ! rebegé inkább szivem, mint a j k a m .

Délután nem csak itt, de mindenütt, a h o l ő mlga e b é r m a u t j á b a n megfordult, visitatio is t a r t a t o t t , melynek t á r g y a i : a templom, az oltár, tabernaculum és annak mennyei tartalma, a szent edények, szerelvények, kelyhek, miseruhák stb., továbbá a plébánián az anyakönyvek, egyházi számadások, a plébániaház története és az iskolák valának.

P ü n k ö s d másodnapján a nagy holt Szamosáról, nádasairól s a bennök p a p a g á l y - m ó d r a karicsáló nádi verebeiről nevezetes kis D a r a h , j ó népével, részesült a főpásztori látogatás nagy szerencséjében. Kápolnaszerü piczi t e m p l o m á t a derék hős asszony (mulier fortis) Serédy Klára, özvegy Toroczkay Boldizsár b á r ó n é men- tette ki 1739-ben a r e f o r m á t i o karmaiból, kezeibe kerít- vén és többé vissza nem adván a templomocska kulcsait.

E kicsi t e m p l o m b a n egy régi ékes o l t á r h á t l a p diszlik, mely az említett kath. hős nő nevét tünteti elő. A darahi javadalom a l e g ú j a b b időben annyira m e g j a v í t t a t o t t , h o g y belőle becsületesen meg lehet élni, mint azt Yincze bácsink- nak (Horgász) — ki azt már régóta élvezi — tisztességes

alakja is váltig igazolja, na meg ama villás reggeli is, melylyel magas vendégét és kiséretét a mondott nap dél- előttjén oly szívesen kinálgatá. A plébániaház falán egy

a pócsi Bpldogs. Szüzet ábrázoló kép tünt ő mlgának

szemébe. E m l é k e ez az öreg anyónak, ez egykori mobile p e r p e t u u m n a k a Hám-féle konviktusban, kit a sz. életű püspök szülőföldjéről, Gyöngyösről Szatmárra hozott ; s ki félszázadon felül gondozta, az én t a n u l ó k o r o m b a n is, az intézetnek élelmezési ügyeit.

D a r a h után Z a j t a következett r é g i b b templomával és u j a b b plébániaépületével, mely utóbbit egykori plé- bánosa, a szatmári irgalmas női zárda, a kálváriatemplom s a Korona-vendéglő dilettáns építőmestere igen czél- szerüen épített.

A közigazgatási kerület határán berenczei Kováts J e n ő derék főszolgabiránk várta kíséretével az érkező püspököt s kisérte négy lovas diszfogatával, melynek előülésén csákós délczeg h a j d ú és lobogós i n g ü - g a t y á j u , pitykés piros mellényü, p ö r g e kalapu kocsis magaslott.

Kiegészíti a község h a t á r á b a n a kísérő menetet egy a megmagyarosodott zajtai sváb fiatalokból alakult bandé- rium, jó lovaikon. E népes községben a bérmálandók száma már nagyobbodott.

A mende-mondáiról nevezetessé vált Börvelyen kívül Z a j t á n a k is j u t o t t egy anekdota, hogy t. i. a t e m p l o m á t a község h a t á r á b ó l kitolta ; ami u g y történt, hogy egy vándor, ki valamikor a t e m p l o m o t a helység közepén látta, évek múlva e helyen ismét megfordulván, u g y a n - azon t e m p l o m o t már a falun kivül találta, m e r t a köz- ség odább költözve házaival, régi helyén h a g y t a a tem- plomot. Ezen oldalpillérekkel ellátott, szintén r é g i b b t e m - plom fölöttébb nedves falu épitvény. O mlga azonnal szakértőt küldött ki a t e m p l o m é p ü l e t megvizsgálására s a szükséges intézkedések megtételére a nedvmentesités végett.

Menet a nótáriusáról hires Peleskén a gör. k a t h . derék fiatal lelkész egyházi díszben f o g a d t a híveivel a templom előtt felállított diadalív a l a t t s kisérte a t e m - plomba az érkező főpásztort, ki visszatérőben kegyes látogatásával szerencsélteté a lelkész házát ; megtekinté a nagypeleskei temetőt is, sarkofag alakú síremlékeivel, melyek a jeles Becsky-család elhunyt t a g j a i n a k földi maradványait t a r t j á k s velők együtt porladoznak.

E z u t á n Lázári-ra jöve a sor. H a t á r á n ismét a derék főszolgabíró vonzó a l a k j a s díszes f o g a t a t ü n é k elő, felé- ben m a g y a r lobogós, felében posztó e g y e n r u h á b a öltözött bandériummal. A templom előtt nagyszerű diadalív emel- k e d e t t ; a buzgó nép pedig amilyen naiv, époly m e g h a t ó módon nyilvánitá kegyeletét a főpásztor iránt, hogy szép virágfonatot fektetett, vagy egy-egy s u g á r szál viritó liliomot t ű z ö t t háza k a p u j á r a , — amit még sehol sem láttam. — A lázárii csinos templomban épületes s lélek- emelő látványnak valánk tanúi, midőn a főszolgabíró u r két nagyreményű tanuló fia a legbuzgóbb á h í t a t t a l vevé ő mlga kezéből kommunio után az első szent áldozást m e g h a t ó intelem előrebocsátása mellett, e g y ú t t a l a bér- málás szentségének malasztjában is részesittet vén üdvö- zítőnek eme kis leventéi. L á z á r i b ó l ő mlga H o m o k r a rándula látogatóba berenczei Kovács E d v á r d kir. tanácsos ur ő nagysagához.

V é g ü l S á r k ö z - Ú j l a k k a l z á r ó d o t t be junius 23-án a szatmárkerületi b é r m a k ö r u t .

Eddigelő mindenütt az illető plébánosoknak, Sár-

RELIGIO. 7 köz-Újlakon a mélt. báró Vécsey-családnak vala a főpász-

tor, kíséretével együtt, szivesen l á t o t t vendége, holott is kép n a p o t t ö l t ö t t ő m Iga a vendégszerető s hitbuzgó bárói család kedves k ö r é b e n . I t t a bérmálandók száma 286-ra emelkedett. Diadalív, bandérium itt sem hiányzott.

Uri kocsik hosszú sora fogadta a h a t á r b a n a főpásztort, a templom közelében a nagyszámú tűzoltók hosszú sor-

f a l a t képeztek, u t ó b b tisztelegve ő mlga előtt. Főparancs- n o k u k mélt. báró Vecsey József ur maga. A sziv mélyéig m e g h a t ó vala azonban ama jelenet a bérmálás alatt, midőn a mélt. báró ur mint b é r m a a p a 31, a mélt.

gróf-báróné 8, m. Mária báró kisasszony 19, Eszter b. k.

a. 15, Paulina b. k. a. 19, összesen tehát 92 bérmálandó- nak tevék vállaira kezeiket. Valóban tündöklő példája a nép szeretetének, ragaszkodásának egyházi p á t r o n u s u k s volt földesuruk iránt és viszont a bárói család a föld népéhez, fiaihoz való leereszkedésének, kegyességének, j ó t é k o n y s á g á n a k . V a l a m i n t az eddig l á t o g a t o t t p a t r o n u s - nélküli plébániákon mindenütt a pesti Oltáregyletnek

akadtunk sűrű s értékes adományaira, amiért ez áldásos egylet méltán megérdemli a legnagyobb pártolást és hálát, ugy Sárközön már a patronatusi jótékony kezek

becses nyomai valának szemlélhetők az egyházi szerel- vényeken s Isten házának diszitése körül.

E k k é n t j á r t - k e l t püspök ő mlga, az Üdvözitő pél- dája nyomán, mindenütt, ahol csak megfordula a Szent- lélek malasztjával s az isteni ige hathatóságával meg- erősítvén hiveit J é z u s hitében, edzvén s fölfegyverezvén őket a kisértetek s lelki veszélyek ellen. S hogy a vett kegyelemről s intelmekről meg ne felejtkezzenek, a küz- delemben el ne csüggedjenek, mindvégig hivek maradja- nak, kinek-kinek igeu szép bérmálási emlékképet oszto- g a t t a t o t t a kegyes főpásztor. A lelkészkedő p a p s á g n a k fogadó beszédek t a r t á s á t megtiltá. Annál f o r r ó b b a n s hi- vebben tolmácsolta azonban a sziv azt, amit az a j k a k n a k megtenniök tiltva cala.

Nem h a l l g a t h a t o m el ama jelenséget sem, hogy a hetekig h ó n a p o k i g t a r t o t t aszály után, ahol ő mlga csak megjelent, nyomdokán m i n d e n ü t t megnyíltak az égnek

vízcsatornái, bőségesen megitatva a szomjas földet.

H o l n a p a huszti, azután m a j d az erdődi kerület r é - szesülendenek a főpásztori látogatás ritka szerecséjében.

X .

IRODALOM.

Szent Pál apostol Cephas-a,

(Le Cephas de Saint Paul, par Vahle L. Bonnaud.) Bonnaud abbé közelebb értekezést t e t t közzé, mely- ben bebizonyítani igyekszik, hogy az a Cephas, akit sz.

P á l apostol Antiochiában nyilvánosan megrótt, nem lehet s nem is volt sz. P é t e r apostol.

Értekező a köteles discretióval t á r g y a l j a a kérdést, mivel némely szentatyának véleménye ellene látszik nyi- latkozni ; de azért érvelése annál inkább megérdemli a figyelmet, mivel a k a t h . egyház ellenségei a p á p a s á g ellen szokták sz. P á l ama föllépését fölhasználni.

Bonnaud abbé nem vágja k e t t é a kérdést s ennél- fogva szükséges azt u j a b b támaszokkal ellátni ; amennyi- ben azonban a m u n k á j á b a n elvétve található érveket

összegezni lehet, m e g i s m e r t e t j ü k azt a „Revue ecclesiasti- queíl és a „Revue littéraire" kiegészítéseivel.

Ezek szerint a kérdés igy áll.

Az újszövetségi szent könyvek g ö r ö g nyelven Írat- tak, kivéve sz. P á l apostol levelét a zsidókhoz, és talán sz. Máté evangéliumát, mely utóbbinak csak g ö r ö g fordí- tása létezik mint első szöveg, mely általános vélekedés szerint héberből készült. Az újszövetség az apostoli idők ó t a g ö r ö g nyelvből latinra f o r d í t t a t o t t . E fordítás, melyet vulgatanak vagy I t a l á n a k neveztek, azóta a mostani V u l g a t a által helyettesittetett, melynek szerzője sz. J e r o m o s .

E sz. h i t t u d o r a negyedik században élt. E z időben nagy volt a panasz a hibák és varians lectiók miatt, me- lyek a másolók hanyagságából a sz. í r á s sok példányába becsúsztak. Sz. Damáz pápa megbizta sz. J e r o m o s t , vizs- gálná meg a latin fordítást a g ö r ö g szöveg alapján. 0 nemcsak az uj-szövetséget fordította le, de az ó-szövetsé- get is, ez utóbbit a héber szövegből. E két forditás ké- pezi a mostani Vulgatát.

H a föl is kell tenni, hogy sz. J e r o m o s a legnagyobb gonddal s teljes készültséggel választotta is ki a kézirati példányokból a l e g j o b b a t s összehasonlitások u t j á n is ki- kerülni igyekezett minden hibás lectiót, de mégis megtör- ténhetett, hogy valamelyik kikerülte figyelmét; igy esett meg, hogy csakugyan elkövetett egy hibát, melyet az egyház kijavított, anélkül, hogy sz. J e r o m o s érdemeit csorbította volna, még kevésbé, hogy sz. Pál megrovásán változtatott volna, mely az antiochiai viszályra vonatko- zólag a Galatákhoz irt levelében olvasható.

E levél második fejezetének három verse van, a 9., 11. és 14., melyekben Cephas névvel jelöltetik egy sze- mély, kivel viszály t á m a d t ; ugyanezen fejezetnek két másik versében, a 7. s 8-ban sz. Pál, szólván sz. Péterről,

„Rétros" néven nevezi ezt, aminthogy általánosan e névvel jelöltetik az egész újszövetségi szentírásban.

Már sz. J e r o m o s kora előft r é g ó t a vita t á r g y á t ké- pezte, ki légyen voltakép az a Cephas, kit a Galatákhoz irt levél I I . fejezete emlit. Némelyek, mint Origenes, aki a második században élt, sz. P é t e r t értették alatta, a r r a alapítván véleményüket, hogy Cephas héberül annyi, mint P e t r o s ; mások azonban, mint alexandriai sz. Kele- men, Origenes kortársa, elvetették e magyarázatot s azt állították, hogy sz. P á l ama név alatt nem é r t h e t t e sz.

P é t e r apostolt főkép azért, mivel ugyaneme levélben kétszer P e t r o s nevén említi őt. E vita befolyással volt a másolókra, akik azután a szerint szerzői voltak a k ü l ö n - böző szövegeknek, varians lectióknak. Mert nem kell feledni, hogy a könyvnyomatás föltalálása előtt a folyton terjedő egyház szükségleteihez képest leirott másolatokat készítettek, melyek mint megannyi kéziratok forogtak közkézen. A második században tehát voltak m á r másolók, akik mint Origenes azt hivén, hogy az idézett levélben Cephas és P e t r o s egy személyt jelent, Cephas helyett is P e t r u s t i r t a k ; mások ellenben a 9., 11. s 14. versben m e g h a g y t á k a Cephast, és P e t r u s t csak a 7. s 8. versben irtak. A kéziratok ez egymástól elütő olvasásának bizo- nyítékait m e g t a l á l h a t j u k ama kilencz vagy tíz még létező példányban, melyek a vatikáni, párisi és londoni

') Godescard : Vita Sanctorum.