Khamis, S.H. – Alonzo, D.C.: Az 1980. évi mezőgazdasági világösszeírás jellemzői

104

sem mutatkozik meg a szülői házból való elköltözés és a gyermekek házasságkötésé—

nek időpontjai között. Az elköltözés és a há—

zasságkötés lényegében azonos időpontban történik. Mindhárom csoportra jellemző, hogy néhány tized évvel hamarabb költöznek el otthonról a gyermekek, mint ahogy meghá- zasodnak.

Módszertani szempontból a szerző erénye, hogy számításainál mindig a szülők házas- ságkötésének időpontjából indul ki. s igy a családi élet fölrajzolt ciklusai pontosabban írják le a valóságot, mintha a gyermekek átlagos életkorával számolna.

(ism.: Dávid lános)

MEZÓGAZDASÁGI STATISZTIKA

KHAMIS. 5. H. -— ALONZO. D. C.:

AZ 1980. ÉVI

MEZÓGAZDASÁGI VILÁGUSSZEIRÁS JELLEMZÖ!

(Highlights of the 1980 World Census of Agricul- ture.) — Monthly Bulletin of Agricultural Economics and Statístícs. 1975. 12. sz. 1—8. p.

Az 1980. évi mezőgazdasági világössze—

írás tervezetét — mely az ötödik ilyen felvétel 1930 óta — az 1975 novemberében megtartott FAO konferencia tárgyalta meg. A konferen—

cia ugyanakkor a részt vevő államokban az 1976—1985. évek folyamán végrehajtandó or- szágos összeírások megszervezésénél felme- rülő kérdésekkel is foglalkozott.

Az eddig — az 1930., az 1950., 1960., és 1970. években —- végrehajtott világösszeírá- soknak az volt a fő céljuk, hogy lehetővé te- gyék a mezőgazdaság legfontosabb szerke—

zeti alapkérdéseinek megismerését. Az össze- írások alapján megállapított idősorok ezek- nek a kérdéseknek időbeji fejlődését mutat—

ják. Megállapítható azonban, hogy a világ- összeírások rendszeres végrehajtása nagy ösztönzést jelentett a nemzeti statisztikák szá- mára is.

A tanulmány az 1980. évi világösszeirás- alapvető jellemző vonásait ismerteti és kör- vonalazza azokat a szempontokat. amelyek a jövőben végrehajtandó világösszeírások megszervezésénél szem előtt tartandók. Ata- nulmány olyan hosszú időtávlatban tárgyalja ezeket a kérdéseket, hogy még az 1980 után végrehajtandó összeírások várható fejlődésé- nek vázolásával is foglalkozik. Azt remélik, hogy a kormányok felhasználják az 1980—as összeírás által nyújtott kedvező adottságokat mezőgazdasági statisztikájuknak olyan irány—

ba való továbbfejlesztésére. hogy az minél nagyobb segítséget nyújtson a mezőgazda- sági politika irányításához és fejlesztési ter- vek elkészítéséhez.

A felvételi terv, melyet az 1970. évi össze—

írás tapasztalatainak felhasználásával állí- tottak össze, öt főfejezetre oszlik.

Az első fejezet az összeírósi terv jelentő- ségét és legfontosabb jellemző vonásait is- merteti. Azokkal a célkitűzésekkel foglalko- zik, amelyeknek érdekében az összeírás tőr—

ténik, és ismerteti azokat a gyakorlati célo—

kat, amelyekre a gazdaságpolitika az össze- írás eredményeit felhasználhatja. Főfeladat—

nak a mezőgazdaság fejlesztése, különösen pedig a tervezési módszerek kialakítása te—

kinthető.

A második fejezet a mezőgazdasági össze—

írás és a nemzeti élelmiszer- és mezőgazda- sági statisztika közötti kapcsolatokat tisztáz- za. különös tekintettel az ilyen statisztikák- kal szembeni adatigényre.

A harmadik fejezet az összeírás ajánlott fo- galmait és azok meghatározását tartalmazza és összehasonlítást végez az 1970. évi _össze- irás fogalmaival. A végrehajtott változtatá- sok után az összeírás a következő fogalmak- . ra épül fel:

a) a birtokos.

b) a birtok.

c) a népesség és foglalkoztatottság, d) a területfelhasználás,

e) a terméshozam.

!) az állatállomány, g) a gépek, felszerelések.

h) a különleges művelési ágak és termelési mód- szerek.

Az 1980. évi összeírás nem tartalmaz kérdé- seket az erdészeti és a halászati termékekre vonatkozóan. mivel ezek az üzemágak — az előző összeírás eredményei szerint —— je- lentéktelenek a mezőgazdasági üzemekben.

Az 1980. évi vílágösszeírás előkészitése so- rán megállapítást nyert. hogy a statisztikai adatok iránti igények gyors ütemben emel- kednek. Ez az igénynövekedés főleg a mező- gazdasági népesség foglalkoztatottságával (például kettős foglalkozásúak), a kisüzemi termelés. és a mezőgazdasági szolgáltatások

kérdéseivel kapcsolatban merül fel.

A mezőgazdasági népességre vonatkozó adatokat széles körben alkalmazzák az élet- színvonal—számításoknál is. Ennek a kérdés—

nek az 1980. évi összeírás keretében való vizs- gálatánál felhasználják azokat a tapaszta—

latokat is, amelyeket a FAO közelmúltban végzett ilyen célú munkája eredményezett.

A gazdasági fejlődés tervezéséhez igen fontos. hogy a kisebb lakott helyekre vonat- kozóan megfelelő gazdaságstatisztikai ada—

tok álljanak rendelkezésre. Az ilyen adatok azonban kisebb—nagyobb részben nem mező- gazdasági természetűek. Több országban -—

STATISZTIKAI lRO DALMI FIGYELÖ

105

például Kínában és Japánban — felmerült az az igény, hogy ezeket az adatokat is a me—

zőgazdosági összeírások keretében gyűjtsék be.

Egyre erősebb az a vélemény, hogy a gaz—

dasági fejlődés tervezésekor feltétlenül szük—

ség van a mezőgazdasági szolgáltatások adataira is. Az 1980. évi mezőgazdasági ösz- szeirás még nem terjed ki ezekre, de a prog- ram ajánlja a részt vevő országoknak az ilyen jellegű felvételek készítését.

A kisüzemek teszik ki a legtöbb országban a mezőgazdasági üzemek legnagyobb hánya- dát. Az országok általában alsó nagyságba- tárt alkalmaznak a statisztikai felvételeknél, így a kisüzemek egy része kimarad a meg- figyelésből. Az 1980. évi összeírás programja felszólítja a részt vevő országokat, hogy a nagysághatárt minél alacsonyabban szabják meg. Ezenkívül olyan adatszolgáltatást is kér.

amely a kimaradt üzemekről ad kiegészítő felvilágosítást.

A felvételi eredmények feldolgozásánál az egyik főszempont a területi megoszlás bemu—

tatása. ltt arra kell törekedni. hogy az egyes agroökológiai tájak és klimatikus zónák ada—

tai megállapíthatók legyenek.

Fokozott érdeklődés mutatkozik a farm—ti- pológia kérdései iránt, ezért fontos az oda- tok üzemtípusok szerinti feldolgozása. Mivel azonban e tekintetben nagy különbségek van- nak az egyes országok között. az 1980. évi program nem tartalmaz egységes nemzetközi ajánlást. csupán kéri a részt vevő országokat, hogy ilyen szempontból is dolgozzák fel oda- taikat.

A mezőgazdasági üzemek nagyság szerinti osztályozásánál a program csak az összterü- let és a mezőgazdasági terület alapján való osztályozást ajánlja. A többi ismérv — bruttó termelési érték. munkaráfordítás stb. — alap- ián való osztályozás lehetőségeinek vizsgá- lata azonban ajánlott.

Mindezt egybevetve az 1980. évi mezőgaz- dasági világősszeírás programia átmenetet jelent a mezőgazdasági statisztika hagyomá- nyos formőia és a jövő mezőgazdasági sta- tisztikája között. Egyben összekötő kapocs is a nemzeti mezőgazdasági statisztikák és azok nemzetközi összesítése és összehasonlítása

nu

kozott. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ; összeírásoknak elsősorban a nemzeti igénye- ket kell kielégiteniök. Az összeírás azonban alkalmat ad arra is. hogy a nemzeti és a nemzetközi szempontok összeegyeztethetők legyenek. A jelenlegi program ennek az egyik reális kísérlete. Ugyanakkor nagy elő- relépést jelent a mezőgazdasági összeírások és általában a mezőgazdasági statisztika

egész koncepciójának a továbbfejlesztése szempontjából is.

(Ism.: Hajpál Gyula)

A MUNKARÁFORDITÁSOK VIZSGÁLATA A MEZÖGAZDASÁGBAN

(Anaiiz zatrat trudo v szel'szkom hozjoisztve.) ——

Veszlm'k Sztatísztiki. 1976. 3. sz. 20—24. p.

A kolhozok és szovhozok a munkatermelé—

kenység kiszámításánál csak az élőmunkará- fordításokat veszik figyelembe. A tárgyiasult munkaráfordításokat csak pénzben, az egyes termékek önköltségének megállapításakor számítják. Az önköltség azonban - mint a holt munka anyagi ráfordítása és az élő munkáért fizetett munkabér — csak megköze- lítő eredményt ad, mert az emberi munka költségei között csak a munkabért, a "szük- séges munkát" tartalmazza. Ezenkívül a pénz formájában kifejezett holtmunka-felhosználás nem teszi lehetővé a munkatermelékenység klasszikus meghatározását, a termékegység—

re jutó élő- és holtmunka—ráfordítás megfi—

gyelését munkaórában.

A mezőgazdaság iparosodásának szaka- szában a holtmunka—felhasználás egyenlete- sen emelkedő: jelenleg az összes munkará—

fordítás több mint 50 százaléka. A tárgyia- sult munka figyelembevétele nélkül tehát a munkatermelékenység mutatója nem objek- tiv, nem ad választ a termelékenység emelé- sének további lehetőségeire, a tartalékok jobb hasznosítására. A teljes ráfordítások számbavétele számos módszertani probléma megoldását, egyszerű. tömeges számításokra alkalmas módszer kidolgozását kívánja meg.

A mezőgazdasági termékek teljes munka—

ráforditásának meghatározásával már szó- mos kutató foglalkozott. Végül 1975—ben több tudós és kutató javaslata alapján az Össz—

szövetségi Mezőgazdasági Tudományos Ku- tató lntézet módszertani tervezetet készített az egyes mezőgazdasági termékekre fordított élő- és holtmunka-összegének munkaórában történő megállapítására.

A cikk szerzői nem e módszertani munka részleteit kívánják ismertetni az olvasóval, hanem az ez alapján nyert eredményeket tárják fel, mikor a termékegységre jutó ösz—

szes munkaóra-felhasználás változását vizs- gálják az 1965—1973—as években.

Megállapítják, hogy nyolc év alatt a Szov- jetunió Mezőgazdasági Minisztériuma szov- hozaiban az összes munkaráforditás a főbb növényi termékeknél 11—43 százalékkal, az állattenyésztésben pedig 5—57 százalékkal csökkent. Ezután az összes munkaórát fel—

bontják mezőgazdasági élő- és holtmunka-, valamint ipari holtmunka-ráfordításra. Meg—

állapítható, hogy az összes munkaráfordítá—

son belül a mezőgazdasági élő és holt mun—

káé csökkent. bór aránya még mindig meg- határozó. Az ipari holt munkáé nőtt, a ter—

mékek többségénél megduplázódott. A ta- nulmányban közölt 1. tábla 10 mezőgazda- sági termékre vonatkozóan mutatja be az 1 mázsára jutó munkaráforditás 1965. és 1973.