Az 1895. évi mezőgazdasági összeírás

TÖRTÉNET! DOLGOZATOK

AZ '1895. ÉVI MEZÖGAZDASÁGI ÖSSZEíRÁS*

OROS IVÁN

Az 1895—ös általános mezőgazdasági összeírást a korszerű magyar mezőgaz—

dasági statisztika alapjának tekinthetjük. Nem véletlenül hangsúlyoztam e fel-

vétel korszerűségét. Az összeírást ugyanis, bízonyosiokú túlméreteZettsége elle—

nére mai szemmel is igen jónak ítélhetjük, ami a korábbi hasonló külföldi fel—

vételekkel méltán veheti fel a versenyt, sőt sok tekintetben felül is múlja azokat.

Úttörő jelentőségét pedig abban foglalhatjuk össze, hogy ez volt az első felvé—

tel, amelyik Magyarország mezőgazdasági viszonyairól teljes, átfogó és többé—

kevésbé megbízható képet adott. _

Ahhoz, hogy megérthessük ennek a nagyszabású -—— a népszámlálások mére—

teit messze meghaladó — összeírásntak jelentőségét, foglalkozni szeretnék rövi- den a mezőgazdasági statisztika hazai kialakulásával, és múlt századbeli hely-

zetével. .

A magyar mezőgazdaságra vonatkozó adatokkal már a középkorban talál-*

kozunk. Az ország földművelő jellege miatt már az Árpádok korában fellelhetők teimésösszeírásra vonatkozó adatok nyomai, amelyeket jórészt az egyházi tized vagy dézsma behajtása céljából állítottak össze. Rendszeressé válnak ezek a fel—

jegyzések a mohácsi vészt követően: a pénzügyek élén álló királyi kamarák

rendszeresen számot adtak a termésről.

A XVI. századtól kezdve már rendkívül gazdag anyagot találhatunk, külö- nösen az adókivetés céljából végzett cenzus-szerű összeírásokban. Ezek a sta—

tisztikák azonban —— annak ellenére, hogy gyakran sokoldalúan írták le a mező—

gazdasági termelést ——- általános, de annál súlyosabb hibával rendelkeztek: nem ölelték fel a nemesség birtokait, tehát nem terjedtek ki az egész mezőgazdaságra.

A XIX. század első felében elsősorban osztrák források állnak rendelkezé—

sünkre. Ausztriában a hivatalos statisztika szerveit korábban alakították meg, mint hazánkban, s ezek a szervek Magyarországra is kiterjesztették adatgyűj—

tésüket; az 1840—es években kiadott ,,Tafeln zur Statistik der österreichischen Monarchia" címü közleményekben Magyarországról szóló adatokat is találunk.

Ezután mind gyakrabban merülnek fel a mezőgazdasági adatok iránti igé—

nyek. Az abszolutizmus korában, 1850—ben elrendelt kataszteri összeírás nagy léoést jelentett az ország területi adatainak, valamint a föld termőképességének meghatározásában. Az adókivetés céljára szolgáló kataszteri tiszta jövedelem kialakítása érdekében az egyes mezőgazdasági termények területéről és hoza—

* A Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya statisztikai történeti szakcso- csoportiának 1983. június (x'—án és 7—én Debrecenben tartott Vándorüiésén megvitatott előadás.

A. vándorülésről bővebben lásd dr. Domokos Attila beszámolóját a 880—885. oldalon.

OROS: AZ 1895. ÉVI MEZÖGAZDASAGI ÖSSZEIRÁS 859

maitól is gyűjtöttek adatokat. E felvétel elsődleges célja azonban a pontos, el- fogultságmentes számbavételt valószínűtlenné teszi. Kesobb az osztrák kormány a közigazgatási szerveken keresztül igyekezett az orszag mezőgazdasági termes léséről megbizható adatokat kapni. Ez azonban kevés sikerrel járt. Egykorú véle—

mények szerint már a legegyszerűbb felülvxzsgálat is kiderítette az adatok meg- bízhatatlanságat és valószmútlenségét.

1864-ben merült fel először a császári és királyi kereskedelmi és közgazda—

sági minisztérium részéről egypontos és részletes felvétel szükségessége. Fel—

ismerték, hogy az évenkénti adatgyűjtések hibája nem kis mértékben arra ve—

zethető vissza, hogy nincs megfelelő alapstatisztika. _ Az ország állatállományát ezekben az időkben a népszámlálásokkal össze—

kötve igyekeztek számbavenni. Egy 1860—es emlékirat szerint az 1857—i népszám- lálás alkalmával összeírt állatállományt csak minimálisnak .lehet tekinteni és legalább 40 százalékkal alacsonyabb a valóságosnál. '

Nem sokat javult a helyzet a kiegyezés után sem. A földművelés—, ipar— és kereskedelemügyi minisztériumon belül felállított statisztikai osztály, amiből később a Statisztikai Hivatal kialakult, első nagyobb munkája mezőgazdasági jellegű volt: éspedig az 1868—es aratási statisztika. A rendelkezésre álló idő rö—

vidsége miatt ez a felvétel is csak tájékoztató értékű számokat eredményezett.

Keleti Károly ismertette a felvétel eredményeit a ,,Statisztikai és Nemzetgazda—

sági Közlemények"—ben. Véleménye szerint: ,,. . . a bevetett terület összegei eléggé megbízhatók; de a mit ez alapon a statistikai osztály kiszámított, az a lehető legcsekélyebbre van véve és csak évek során át folytatott hasonnemű fölvéte—

lek fogják a magyar birodalomra nézve az átlagos "termés mennyiségét meg—

bízhatóan kitüntet—hetni."1 *

A későbbi évek felvételei sem hoztak számottevő eredményt. Az 1871. évi felvétel alkalmával a Statisztikai Hivatal köriratában a következőket írja:

,,Felvételeink részben gyarlók, a beküldött adatok nagy részén meglátszik az adóztatástól való igazolatlan félelem s szállítja alább mind a bevetett terü- let, mind pedig a termés minőségére vonatkozó számok értékét. Ezen, több helyen követett félszeg eljárásnak tulajdonítható, hogy az 1869. évi aratás kimutatott eredménye oly csekély, hogy a belfogyasztást sem lett volna képes fedezni, ho—

lott nemcsak, hogy éhség nem uralkodott hazánkban, sőt több millió kenyér—

tenmény vitetett ki külföldre."2

A problémák a későbbi években is hasonlók voltak, az 1874. évi XXV. tör——

vénycikk az adatgyűjtések vidéki végrehajtásának biztosítása érdekében elren- delte, hogy a törvényhatóságok által állandó statisztikai bizottmányt kell alaki—

tani. Egykorú vélemények szerint az adatgyűjtések megbízhatóságán ezek sem segítettek.

1879—től alakult ki a növénytermelési statisztikának hosszú évekig változat—

lan rendszere. Ennek lényege az volt, hogy a bevetett terület adatait községi elöljáróságok szolgáltatták, majd a Statisztikai Hivatal gazdasági tudósítók által jelentett termésátlagokkal ezeket megszorozta és így számította ki a járáson—

kénti temnéseredményeket. Említésre méltó, hogy ebben az időben már az ,,elemi károkról és egyéb csapásokról" is hajtottak végre statisztikai adat—

gyűjtést.

A gazdasági tudósítók intézményét a földművelés—, ipar— és kereskedelem—

ügyi minisztérium egy 1878. évi rendeletével állította fel. Ezek önként vállal-

! 5. köt. 1888. 185——186. Old.

' Lásd: A' Magyar Korona Országainak Mezőgazdasági statisztikája. Magyar Statisztikai Köz—

lemények. Új folyam. XV. köt. 9* old.

860 onos IVÁN

koztak a feladatokra, tagjai jórészt földbirtokosok közül kerültek ki. Tevékeny-

séguk statisztikai szempontból nem hozott eredményeket. Adataik hiányosak

voltak és sok esetben valószinűtlenek is.

Nem tudott az újonnan alakult Magyar Statisztikai Hivatal az állatszám—

lálások terén sem eredményt felmutatni. Nem sikerült önálló — a népszámlá—

lástol független -— állatszámlálásokat végrehajtani. Egy nagy állatösszeiras prog-

ramjat keleti Károly 1884-ben készített emlékiratában körvonalazza. Az emlí-

tett irat mind a felvétel megszervezése, mind a megfigyelendő adatok körére vonatkozólag kitűnő. Terve azonban nem valósult meg abban a formában, ahogy javasolta. Az 1884—ben végrehajtott állatösszeírás adatait azért nem tekinthetjük kielégítő pontosságúaknak, mert azt közigazgatási úton, helyszini számlálás és ellenőrzés nélkül hajtották végre —— mint már annyiszor ——-— a szükséges anyagi eszközök hiánya miatt.

Az előzőkben igyekeztem körvonalazni azokat a hiányosságokat, amelyek a magyar' mezőgazdasági statisztika kialakulását nagymértékben hátráltatták.

Amint elmondottam, a mezőgazdaság jóformán egyetlen részterületéről sem ren—

delkezett megbízható adatokkal. Ezt a hiányt volt hivatva pótolni az 1895. évi

VIII. törvénycikk alapján végrehajtott mezőgazdasági összeírás.

A nagy, általános összeírás tervezete is Keleti Károly nevéhez fűződik.

1868—ban akkoriban merésznek tűnő tervvel lépett az Országos Gazdasági Értekezlet elé, amelyre az összes hazai gazdasági egyesületeket meghívták.

Előadásában igyekezett a gazdasági egyesületekre váró statisztikai felada—

tokat körvonalazni. Keleti lelkes, szinte naiv meggyőződéssel számított a gaz—

datársadalom öntevékenységére és az egyesületeket alkalmasnak ítélte statisz- tikai'felvételek végrehajtására. Ebben az elképzelésben elsősorban külföldi pél- dák vezették. Javaslata igen sokoldalú. Foglalkozik a mezőgazdasági termelés ,,természetes, technikai és társadalmi föltételeinek" megfigyelésével. Elképze—

lése szerint, és itt ismét idézek: ,,Csoportosítani kell az egyes birtoktesteket bi—

zonyos nagyság szerint, hogy valahára megállapíthassuk mi Magyarországon és egyes vidékein a kis-, közép— és nagybirtok. Részletezni kell a földbirtokot ter- mészete szerint..."3 Maga a tervezet igen körültekintő, de ugyanakkor szerte—

ágazó is. (Kiterjedt például a munkaerő, a népnevelés, a mezőgazdasági szak—

oktatás stb. kérdéseire.) A hivatalos statisztika kezdeti korszakában természe-—

tesen ilyen nagy feladat végrehajtása nem valósulhatott meg, különösképpen azért, 'mert végrehajtását elsősorban a korabeli társadalmi tevékenység túlbe—

csülésével képzelte el.

Keleti terve 27 évig várt a megvalósításra. Elképzeléseit az öSszeírás gya—

korlati végrehajtása során messzemenően figyelembe vették.

Hivatalos körök részéről első ízben 1892 végén Bethlen András földműve—

lésügyi miniszter javasolta a mezőgazdasági termelés legfontosabb adatainak számbavételét, amikor a Statisztikai Hivatal 1893. évi munkatervére vonatkozó észrevételeit fejtette ki. A' kereskedelemügyi miniszter -— a Statisztikai Hivatal

akkori gazdája —— válaszában elismerte a földművelésügyi miniszter indokait,

azonban az 1893—as évben megint csak a nagy költségek miatt nem tartja meg'—

valósíthatónak. Válaszában egyébként még a földművelésügyi miniszternél is

szélesebb program szükségességét fejti ki. A Statisztikai Hivatal akkori tervei—

ben pedig már egy korszerű üzemstatisztika körvonalai bontakoznak ki: '

,,. . . ha megcsináljuk is —- úgymond —— külön-külön az állatszárnlálást, a bir—

tokstatisztikát s a gazdasági gépek és eszközök statisztikáját, az nem nyújt

' Magyar Statisztikai Közlemények id. köt. 19* old.

AZ 1895. ÉVI IVIEZÓGAZDASAGI ÖSSZEIRAS 861)

.félannyi tanulságot sem, ,mintha 'egy—ugyanazon kérdőívről egymással combi- nálva dolgoztatnak fel, nem is említve, hogy. a. birtok-statisztika a gazdaságok statisztikáját nem pótolja egészen, mert a termelési egység nem a birtok, hanem

a gazdaság."4 Megemlíti a tervezet, hogy ,,. . . a végleges döntés előtt néhány köz—

ségben próbafelvétel hajtassék végre, annak megállapítására, hogy az adatok pontos szolgáltatása mennyiben várható s mily költséget és mily ügynöki szer-_

vezetet igényel, mily nehézségek merülnek föl s, miképen győzhetők le azok?"5

A felvétel végleges tervezete 1893 májusában készült el. A földművelésügyi 'miníszter ugyanennek az évnek közepén országos gazdatanácskozás keretében vitatta meg ezt a tervezetet, amit az elfogadott. Néhány kisebb próbaösszeírás elvégzése után a kérdőíveket módosították, majd a végleges törvényjavaslatot a Statisztikai Hivatal kidolgozta és átadta a földművelésügyi miniszternek elő—

terjesztés céljából. A felmerülő tetemes kiadások (300 000 forint) azonban a föld—

művelésügyi minisztert; elriasztották a törvényjavaslat benyújtásától.

Ez idő tájt a felvétel terveit is nyilvánosságra hozták. Jekelfalussy József a Statisztikai Hivatal akkori igazgatója ,,Az új agrár—statisztika" cím alatt a Köz- gazdasági és Közigazgatási Szemlében írt tanulmányt a felvétel programjáról.6 Egy évvel később, 1895 februárjában Hajdú László a 'Magyar Közgazdasági Tár-

saság statisztikai szakosztályának ülésén tartott előadást ,,Agrárstatisztikánk refomnjá"—ról. Értekezésében éles hangon gyakorol kritikát az akkori mezőgaz- dasági statisztika minőségéről. ,,A mit e téren fel tudunk mutatni, az részben elavult, ma már csak történelmi értékkel bíró dolog, részben vagy csak ki—

sérlet számba mehet és szűk keretek között mozog, vagy pedig kevés megbíz- hatósággal bír és adataival . . . gyakorta határozottan tévútra vezet." Hiányzik a kellő gazdasági eszköz és hiányzik a kellő szakértelem, néha még a lel-kiisme- retesse'g is.

Egyedül az erdészeti statisztikát tekinti szakszerűnek, amivel szemben ,,Va- lósággal a mostoha gyermek szerepét'játsza a mezőgazdaság." ,,Rendszeres me—

zőgazdasági statisztikai adatgyűjtésünk elég nagyterjedelmű Tág keret ez, de csak látszólag, amennyiben csak fogyatékosan használtatik ki; a legfőbb hiba azonban az adatok megbizhatatlanságában, tehát az adatszolgáltatókban és az

adatgyűjtési módszerben ván"? '

Ez után részletesen foglalkozik az adatgyűjtés programjával, sok tekintet—

ben maximalista követeléseket állítva; Igen lényegesnek tartja közgazdasági és szociálpolitikai szempontból is a napszámosok viszonyairól való adatgyűjtést.

Hivatkozik a legutóbbi népszámlálásra, amely, összesen csaknem a népesség egyheted részét mutatta ki napszámosnak. Állásfoglalása ezzel kapcsolatban

tükrözi a szociális problémák megoldásának naiv polgári álláspontját:

,,E népesség túlnyomó része vagy teljesen vagyontalan, vagy legfeljebb csak egy kis házzal és kerttel bír, 5 a csak tisztán földmívelő vidékeken az évnek nem minden szakában találván állandó keresetet, sokszor nagy nyomorúságban él; ezen nyomorúságában, elégedetlenségében könnyű szerrel válik áldozatává ama félművelt ábrándozóknak és lelketlen izgatóknak, kik előttük a fennálló társadalmi rend és a vagyon jelenlegi megoszlásának igazságtalanságáról beszél- vén, őket annak erőszakos felforgatására, megdöntésére bújtogatják. Az egész mozgalom... lényegében kenyérkérdés; a nép, ha biztos keresete van, nem zú—

4 Id. m. 65* old.

5 Uo.

5 1894. évi II. füzet. 100—109. old.

7 Közgazdasági szemle. 1895, évi II. füzet. 77. és 78. old.

6 Statisztikai Szemle

862 — onos WAN

golódik, nem foglalkozik forradalmi tervekkel. * . Az erre vonatkozó adatgyűjtés

mindenesetre egy lépés lenne a mindinkább növekvő mezőgazdasági munkás-

mozgalom megszüntetésére?is

A mezőgazdasági statisztika legfontosabb kérdéseinek taglalása során töb—

bek között foglalkozik a szövetkezeti tevékenység megfigyelésének szükséges- ségével is

Hajdu László —— hosszas vitát kiváltó előadása —— lényegében már nyitott ajtókat döngetett. A mezőgazdasági összeírás végrehajtása— egy kormányvál—

ság jóvoltából —— valósággá vált. A megbukott földművelésügyi miniszter utóda Festetich Andor elhatározta a törvényjavaslat benyújtását 1895. március végem.

1895. április 5-én került a javaslat első ízben a képviselőház elé. Az ülésen élénk vita alakult ki, ez azonban csak kevéssé érintette a törvényjavaslat érdemi részét. A Ház jobb- és baloldalának parázs vitáját elsősorban az anyagi eszközök biztosítása robbantotta ki. A baloldali képviselők élénken tiltakoztak az ellen, hogy a felvétel bármiféle anyagi megterhelést rójon a községekre, mert ez a már amúgy is magas községi pótadók további emelésére vezetne. Végül a sza-—

vazás során az eredeti szövegezésnek megfelelően fogadták el a javaslatot. A

képviselőház és a felsőház következő ülésein a törvényjavaslat további vitát már

nem váltott ki. Az 1895. évi VIII. törvény az év május 25—én került szentesí—

tésre. A törvény értelmében a felvételt a november 20-i eszmei időpontnak megfelelően 10 nap alatt kellett végrehajtani. A felvétel végrehajtásáért a tör—

vényhatóságok első tisztviselői voltak felelősek. A szükséges nyomtatványokat a földművelésügyi miniszter ingyen szolgáltatta. A felvétel foganatosításáról el- lenben a községek saját költségükön tartoznak gondoskodni. Az államot terhelő költségekre és az adatok feldolgozására 300 000 forint rendkívüli hitelt nyitottak.

A törvény befejező paragrafusa büntető szankciókat is tartalmaz és 50 forin—

tig terjedő pénzbüntetést helyez kilátásba hamis adatszolgáltatás esetére, A törvény indokolása a felvétel nagyvonalú programját is leszögezte.

A felvétel nymntatványai közül meg kell említeni az egyes gazdaságok kérdőívet, amely a gazdaság földterülete mellett a tulajdonjogot, a munkaerő—

viszonyokat, az ipari tevékenységet—, a műtrágyafelhasználást, a gazdasági gépek és eszközök számát, az állatállományt, a fogaterőt és a gyümölcsfák számát is tartalmazta. Igen lényeges a kérdőívnek az a része, amelyik a más községben

fekvő, de a gazdasághoz tartozó birtokot tudakolta, mivel ennek alapján állí—

tották össze a felvétel legértékesebb adatait a tényleges gazdaságnagyságnak megfelelően. Tennészetesen nem hiányoztak az akkori korban olyan kérdések

sem, mint az anyanyelvi és hitfelekezeti viszonyokra vonatkozók.

A másik fontos kérdőív a község gazda—sági viszonyaira vonatkozott. Itt a' vetésforgó, a tagosítás, a mezőőrök és pásztorok alkalmazása, a telkesítések, a—

földárak és az apaállatok mellett a teiméseredmények, az elemi károk is sze-

repeltek. A terméseredmények felvétele tehát nem üzemenkénti bevallások

alapján történt.

Külön kérdéscsoport vonatkozott ,,a község lakosságának, a földművelő köz- népnek vagyoni és erkölcsi állapotaira" is. Itt a ,Jröznép" különböző kategó- riáira vonatkoztatva tudakolták azt például, hogy jómódúak—e, takarékosak—e, ípankodók és szorgalmasak—e, értelmesek—e, józan életűek-e stb.

A járási kérdőív a vetőmagszükséglet, a termés fajsúlya és az állatállomány termelésére és értékére vonatkozó kérdéseket tartalmazott.

? Uo. 80. és 81. old.

AZ 1895. ÉVI MEzOGAznAsAGI ÖSSZEIRAS 863

A felvétel megkezdése előtt a ,,gazdaközönséghez" és a felvételben részt vevő szervekhez több felhívással és utasítással fordult a földművelésügyi mi- niszter. A felvétel technikai megszervezése a rendelkezésre állóvadatok szerint körültekintő és alapos volt. A felvétel kisebb késedelmeket leszámítva, az előre meghatározott időben került végrehajtásra. Nagyobb akadályok általában nem

merültek fel, de több forrás kiemeli az adatszolgáltatók bizalmatlanságát és ide-

genkedését. Ez egyes helyeken az adatszolgáltatás meghamisítása mellett odáig vezetett, hogy az adóztatástól való félelemben a gyümölcsfákat kivágták, a ba',- romfit eladták.

Több vélemény utal arra, hogy a kérdőívek túlságosan részletesek voltak,

ami főleg a képzetlenebb összeírók munkájában okozott nehézségeket. Ezek azonfelül, hogy nyugtalanságot is okozhattak, elvonták a figyelmet a legfonto-

sabb kérdésekről. Nem foglalkoznak az akkori forrásmunkák azzal, hogy több

olyan kérdés volt (például a néhány előbb említett is), amelyek statisztikai úton fel sem dolgozhatók.

A megyei törvényhatóságok részéről számos észrevételt küldtek be a Sta—

tisztikai Hivatalnak a felvétel tapasztalatai alapján. Ezek többsége azonban eléggé ellentétes volt, gyakran homlokegyenest ellenkező véleményt nyilvání—

tottak. Egyöntetűség csak az anyagiakkal kapcsolatban állt fenn, egyrészt fize- tett számlálóbiztosok alkalmazását javasolták, másrészt pedig az összeírási költ—

ségeket -— hasonlóan a parlamenti vitához — az államra javasolták áthárítani.

Az adatok megbízhatósága tekintetében eléggé egybehangzók a vélemények.

Ezeket a véleményeket egyébként az idősorok tanulmányozása is nagymérték—

ben alátámasztja. Legjobbnak az állatállományra és a gazdasági eszközökre vonatkozó adatok bizonyultak. Kevésbé pontos a bevetett terület és különö—

sen a termés mennyiségének adata. A legmegbízhatatlanabbnak a baromfi— és a gyümölcsfaállományt ítélik. (Meg kell jegyezni, utóbbival kapcsolatban, hogy nemrégiben behatóbban tanulmányoztuk a gyünnölcscfaállocmány dinamikáját és arra a megállapításra jutottunk, hogy az 1895—ös összeírás ebben a tekintetben

megbízhatóbb, mint amilyen az 1935. évi általános mezőgazdasági felvétel volt.)

Az összeírás anyagát tartalmazó kötetek részletesen foglalkoznak a felvé—

telben résztvevők foglalkozás szerinti összetételével. Sajnálatát fejezi ki a kötet írója afelett, hogy ,,az intelligens gazdaosztály" nem vett elég buzgósággal részt az összeírási munkálatokban. Csak igen kis mértékben vállaltak összeírói fel- adatokat földbirtokosok, bérlők és gazdatisztek. Az össze-íróknak csaknem fele tanító, a felülvizsgálóknak legnagyobb része viszont földbirtokos volt.

A felvétel teljes anyaga egyébként 5 nagxalakú kötetben, összesen mintegy 2000 oldalon jelent meg, meglepően rövid idő alatt, 1897 és 1900 között.

Az öt kötet közül az első a legfontosabb adatok részletes községi anyagát

tartalmazza, a második az 1895—1896. évi mezőgazdasági termelést megyénként, a harmadik az összeírás anyagát gazdaságnagyság—csoportonként; a negyedik összefoglaló kötetben pedig az összefoglaló adatokon kívül több kisebb jelentő- * ségű megfigyelés anyagát tették közzé. Az ötödik kötet nem tartozott szorosan a felvétel anyagához: ez volt a gazda—címtár.

A feldolgozott és közzétett számanyag értékén felül külön meg kell emlé—

kezni a kötetek elemzéseiről és összefoglalóiról is. Ezek Magyarong mezőgaz—

dasági helyzetét igen alaposan, nagy közgazdasági felkészültséggel értékelik.

Igy például többek között részletesen foglalkoznak a kötetek a termelés inten—

zitásának fokozódásával, ennek összetevőivel, mint például a szántó növekedé- sével, az ugaros gazdálkodás háttérbe szorításával, az egyoldalú gabonaterme—

61!

864 onos: Az 1895. ÉVI MEZOGAZDASAGrDsszamAs

lés csökkenésével a kapások és a takarmánytermeléa javára. A második kö—

_tet többek között a szőlőtermelésnek erre az időszakra eső válságát is taglalja,

(ami a fíloxera pusztítása nyomán következett be. Meg kell említeni, hogy

,a ,,hagyományoknak megfelelően" az 1895 évi összeírásnak a szőlőre vonatkozó

rám a legalaposabb, és az adatok tartalmát tekintve is egyike a legpontosab—

baknak A harmadik kötetben megjelent üzemstatisztikai adatokat már az ak—

,kori értékelés is a felvétel legbecsesebb részeként említi. Mind a felvétel erre vonatkozó eredeti célkitűzése, mind pedig a feldolgozott anyag értéke ezt tel— — jes mértékben alátámasztja. (Ez a felvétel egyébként azzal a technikai megol—- dással készült, hogy a különböző közigazgatási egységek területén fekvő, de egy mezőgazdasági üzemben tartozó üzemrészek kérdőíveinek adatait összeveti—

ták.) Igen körültekintő a gazdaságok különböző kategóriáinak csoportosítása és az ezek szerinti kombinációk. Különösen becses e tekintetben a második feje-

zet, ,,a különböző jellegű és nagyságú gazdaságok eleven és holt leltára". A kő- tet a szélsőséges földbirtok—előadással is foglalkozik és Németország adataival

hasonlítja össze a magyar állapotokat.

Az 1895-ös összeírás adatainak értékelői között nem kisebb személyt, mint

Lenint is megtaláljuk. Az agrárkérdéssel foglalkozva, számos alkalommal idézi

ennek a felvételnek az adatait. Magyar adatok alapján vonja le a következtetés;

hogy a gazdaságok többségét alkotó törpe—, kis- és középparaszt gazdaságok

még a legegyszerűbb eszközökkel sincsenek kellőképpen ellátva. Ugyanakkor a terület nagyságához képest még ezek az eszközök is elviselhetetlen terhet je—'

lentenek számukra. Összeveti a magyar és a német mezőgazdaság összetételét

is, és levonja a magyar mezőgazdaság elmanadottságára vonatkozó következ—

tetéseit. A magyar adatokat egyébként használhatóbbnak és teljesebbeknek itéli, mint a korabeli és későbbi német felvételeket.9

Meg kell állapítani, hogy az 1895—ös általános mezőgazdasági összeírás hia- nyosságai ellenére is a magyar mezőgazdaság első hű képét rajzolta meg. Ada—

taiv a Statisztikai Hivatal kellő tapasztalatainak hiánya és a munkát hátráltató

anyagi nehézségek ellenére is alapvető jelentőségűek, az egykorú külföldi—_ fel,—

Vvételekkel pedig mind tartalomban, mind pontosságban felvehette a versenyt.

!,LeMn1Művei. 16. köt. Szikra. Budapest. 1955. 458. és köv. old.