Stejskal, L.: Mezőgazdasági statisztika

(1)

1068

STATISZTlKAl IRODAUJI HETEK)

Számitásokat végeztek minden egyes

rétegben az átlagelte'résre (szúrásra), amelynek alapján a szükséges minta

nagyságát 8500 járműben állapították

meg. Ez a minta már 1,4 százalékos pon—

tosságú közelítést tesz lehetővé, 95 szá—

zalékos valószínűséggel.

(Ism.: Mányi Szabó István)

*

Havlicek, J.:

A külkereskedelmi statisztika indexei

(Indexy ve statistioe zahwranicniho őbchodm.) ——

Siatistieky Obzor. 19519. 5. sz. 225—232. p.

A külkereskedelmi statisztika nemzet- közi gyakorlatában többféle módszert al—

kalmaznak a behozatal és a kivitel fizikai terjedelmét jelölő indexek és a kül—

kereskedelmi forgalomban szereplő áruk

átlagos árindexének kiszámítására. 1957—

ben a kapitalista országok külkereskedel—

mi statisztikájában alkalmazott index- számítási módszerek az alábbi módon oszlottak meg:

Számítási módszer Volnamen- Átlagos index árindex Laspeyres ... 61 ország 27 ország Passehe ... 9 ország 34 ország Fisher ... 11 ország 11 ország

Paasche módszerével számított árindex

előnyben részesítése az indexek közötti

tényezőszerű összefüggések törvényszerű—

ségének tulajdonítható. Az átlagos árin—

dex számítási módszere legtöbbször kü—

lönbözik a statisztika egyéb ágaiban hasz-

nált árindex számításától. Ugyanis a ka—

pitalista országok külkereskedelmi ár—

indexeit nem a tényleges külkereskedel—

mi forgalmi árak, hanem a tőzsde, kiál-

lítások stb. árai alapján számítják ki, legkülönfélébb súlyokat alkalmazva Mi-

után a külkereskedelmi index—számítások nem teljeskörű adatfelvételre alapozód—

nak, a minta állandósága, az egyes áru—

cikkek minőségi változása szintén torzitia a kapitalista államok indexelt.

A bázisidőszak megválasztása döntő mértékben befolyásolja az indexek érté—

két, Általános gyakorlat, hogy nem egy

évet, hanem egy hosszabb, kiegyensúlyo—

zott időszakot, rendszerint 3—5 évet te—

kintenek bázisnak.

Szerző cikkének második

csehszlovák külkereskedelmi indexek

számítási módszereit ismerteti. A máso- dik Világháború előtt kidolgozott volu—

menindexeknél változatlan —— aranykoro—

nában számitott ——- nagykereskedelmi árakat alkalmaztak. 1945—1953 között a

Laspeyres-formulát használták, 1937. évet

véve alapnak. 1953 után a külkereskedel- mi forgalom fizikai terjedelmének in-

dexét Laspeyres—, az átlagos árindexet pe—

dig Paasche-formulával számítják. Ki- választott áruk átlagos árváltozását mér—

ve, illetve ezeket az árváltozásokat ki—

terjesztve az egész iparág vagy népgaz—

dasági ágazat áralakulására. Jelenleg 1953. évet tekintik bázisévnek, a cseh—

szlovák külkereskedelem Viszonylagos ki—

egyensúlyozottsága és a második. ötéves

terv kezdete miatt. Szerző a továbbiak-

ban bemutatja, hogy a csehszlovák kül—

kereskedelmi forgalom indexszámaiban milyen mértékű változást idéz elő az

1948—1957. évi, véleménye szerint sokkal

helyesebb bázisidőszak figyelembevétele.

Végül röviden foglalkozik a területi külkereskedelmi indexek és a terms of trade jelentőségével.

(Ism.: Danyi Dezső) részében a

MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA

Stejskal, L.:

Mezőgazdasági statisztika

(Zemedelslná statistikla.) Praha. 1958. Státni Ze- medelske Nakl. 228 p.

Szerző — a Csehszlovák Statisztikai Hivatal mezőgazdasági főosztályának volt

vezetője —— poszthumusz műve egy na—

gyobb, az egész mezőgazdasági statisztika tárgykörét átfogó tankönyv első része. A

bevezető módszertani fejezeteken kívül csak a növénytermelés és az állattenyész—

tés statisztikáját tárgyalja.

A statisztikai módszerek alapvetésével

foglalkozó első részben szerző kissé szű—

ken határozza meg a szocialista statisz—

tika szerepét, a statisztikát ugyanis az egységes népgazdasági számvitel egyik részének tekinti. A csehszlovák mezőgaz—

dasági statisztika szervezetének leírását

(2)

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYEUÖ

tartalmazó fejezethez csatlakozik a be—

számolási és a számbavételi egység is—

mérveinek, valamint a mezőgazdasági

üzem és vállalat fogalmának magyará—

zata. A csoportosításról szóló önálló fe- jezetben példák útján mutatja be a mező—

gazdaságban használatos legfontosabb csoportosítási módokat, kiemelve a ter-

melési tájak, régiók szerinti csoportosítás

szükségességét.

A könyv második része a mezőgazda—

sági terület, a vetésterület és a betakarí-

tási statisztika felosztásában foglalkozik 'a növénytermeléssel. Az egyes alfejezete- ken belül az alapfogalmak magyarázatát, a statisztika feladatait részletezi a szerző, majd felsorolja a statisztika forrásait és az alfejezetek végén közli a módszertant.

A Statisztikai Hivatal szerkesztésében ki—

adott könyv közli a szerző által leírt mód—

szertanban bekövetkezett változásokat is

és így bizonyos mértékig történeti átte—

kintést nyújt a mezőgazdasági statisztikai

módszerek fejlődéséről. A betakarítási

statisztika különös részletességgel dol—

gozta fel a termésbecslés csehszlovákiai és külföldi módszereit, kitérve a gyakor- lati tapasztalatok során jelentkező nehéz—

ségek megoldására is.

Az állattenyésztési statisztika a növény- termelési statisztikai részhez hasonló be—

osztású, de annál sokkal rövidebb, ke—

vésbé részletes.

A tankönyv számos példát, táblázatot és grafikont közöl Csehszlovákia mező—

gazdaságáról és mint az első, önálló, cseh nyelvű mezőgazdasági statisztika, kétség—

telenül értékes forrásává válik a kollek- tivizálódás előtt érvényben levő cseh—

szlovákiai mezőgazdasági statisztika tör- téneti elemzéséhez.

(Ism.: Danyi Dezső)

Sukhatme, P. V.:

Az 1960. évi mezőgazdasági világösszeírás

(The 1960 world census of agricul'tmre.) Bulletin de l'Imstitwt International de Statistioue. 36. köt.

!. rész $$$—250. p.

Az 1960. évi mezőgazdasági világössze—

írás fogalmi körének megállapításakor a résztvevő országok saját érdekeikhez, le—

hetőségeikhez és a nemzetközi összeha—

sonlíthatóság követelményeihez alkalmaz—

kodnak. Ezért a FAO összeállított egy

1069

minimális programot, amelynek kérdé—

seire minden országtól választ vár, és egy kiterjesztett programot, amelynek végre—

hajtása fakultatív. A minimális progra—

mot az 1950. évi mezőgazdasági világösz—

szeírás minimális programjához viszo—

nyitva kibővítették, tekintettel a mező—

gazdaság fejlődésére és a reprezentációs

lehetőségek bővülésére. így például a

földhasznosításra vonatkozó kérdéseket

kiterjesztik az időleges rétekre és lege—

lőkre is, bővítik a beszámolás alá kerülő

termények listáját. Lényegesen módosult továbbá a mezőgazdaságban foglalkozta—

tott népességet érintő kérdéscsoport. Szer—

ző egyébként több egymást követő rep—

rezentatív adatfelvételt javasol az egész évi foglalkoztatottság megállapítására, az összeírás időpontjában végzendő egyszeri felvétel helyett. Bővül a beszámolásra kerülő mezőgazdasági gépek listája is. A műtrágyázással kapcsolatban a műtrá—

gyázott (és javított) terület nagyságán kívül a felhasznált műtrágya mennyisé——

gét is felvették a kérdőívbe.

Az 1950. évi mezőgazdasági világössze—

írás feldolgozása során kétségessé vált,

hogy minden országban a birtoknagyság-e

a legáltalánosabb osztályozási alap. Az

1960. évi összeírás során osztályozási alap—

ként szerepelhet a bruttó termelési érték, a piacra—termelés mértéke, az adózás

mértéke stb. A FAO egyébként a részt—

vevő országok sajátos csoportosításának

lehetőségét támogatva 1960-ban csak 6 gazdaságnagyságkategóriát állít fel: az 1950. évi 26 helyett.

Szerző felveti, hogy a mezőgazdasági

világösszeírást célszerű volna a teljes

népszámlálással egyidejűleg végezni. En- nek az eljárásnak több előnyét sorolja fel. A relatíve kisebb költségek mellett csökkennének az olyan hibalehetőségek, mint a több birtokon dolgozó munkások többszöri számlálása, nem maradnának ki a számlálásból a földdel nem rendel—

kező, de mezőgazdasági birtokon foglal—

koztatott munkaerők és családtagjaik.

Megoldást nyerne a kis földparcellákkal rendelkező, de nem a mezőgazdaságból

mint fő megélhetési forrásból élők (két—

lakiak) hovatartozása. A FAO javasolja,

hogy a résztvevő országok az 1960. évi

mezőgazdasági világösszeirás során a né—

pesség szociális helyzetét részletesebben vizsgálják meg.