Dr. Kiss Albert – Dr. Manczel Jenő: A statisztika módszertana és alkalmazása a mezőgazdaságban

* 312

naík több magyar előadója is volt.

A ,,Vegyes témák" szekciójában dr., Ke-

nessey Zoltán, a Központi Statisztikai

Hivatal önálló osztályvezetője ,,A statisz-

tikai, tudomány jellegének néhány kér-f

dése, különös tekintettel a hivatalos statisztikára" címmel tartott előadást, 'a

,,Statisztikai módszerek" szekciója kere—

tében pedig Rényi Alfréd akadémikus-' nak ,,Gyakoriságmegfigyelés információ

mennyisége" című és Éltető Ödönnek, a

Központi Statisztikai Hivatal csoport—

vezetőjének ,,Új egyenlőtlenségi mutató—

kon alapuló nagymintás lognormalitási próbák" című előadása hangzott el.

A ,,Gazdaságastatisztika" szekcióban ke—

rült sor dr. Kádas Kálmán professzor-—

nak ,,A közlekedésstatisztika új feladatai és módszerei az interregionális gazdasági kapcsolatok kvantatív mér—ésében" című

1 Központi

és dr. Horváth Róbert pmfesszornak ,,A, Gresham—törvény és

1945—1946. évi nagy infláció" című elő-—

adására, míg a ,,Társadalomstatisztika"

szekció keretében Erdész Tiborné, a.

Statisztikai Hivatal osztály—' vezetője tartott előadást ,,A tudományos kutatás statisztikájának módszerei Magyar—

országon" cimmel. ,

Befejezésül meg kell emlékeznünk a

* méreteiben is nagyszabású ülésszak * mintaszerű lebonyolításáról, a vendég— —

látó, Jugoszláv Szocialista Szövetségi

Köztársaság kománya által megbízott szervezőbizottság — melynek elnöke

Ante Novak állarntitkárhelyettes, titkára,

pedig 'Milos Serééc, a Jugoszláv Szövet-'—

ségi Statisztikai Hivatal szektorvezetőjev

von —- kiváló munkájáról. *

MAGYAR SZAKIRODALOM

: DR. KlSS ALBERT -—- DR. MANCZEL JENÖ:

A STATISZTIKA MÓDSZERTANA

; És ALKALMAZÁSA A MEZÖGAZDASÁGBAN

' Mezőgazdasági Kiadó, Budapest, 1965. 464 old.

4—3 melléklet.

A gazdaságstaftisztika ágazatai közül a mezőgazdasági statisztika az elsők között

fejlődött ki. Mezőgazdasági összeírásokra már a modern értelemben vett statisz—

tikai módszertan kialakulása előtt év—

századokkal sor került. Hazánkban a

középkorban voltak mezőgazdasági adat- gyűjtések, mint ezt az árpádházi királyok korából fennmaradt termésedaltok bizo—

nyitják. Később az összeírások gyakorib—

bakká valtak. E felvételek — ha pontos

adatokat nem is szolgáltattak —— alkal-

masak voltak arra, hogy a gazdálkodók,

birtokosok körében bizonyos statisztikai

fogahnakat elterjesszenek. A földterület és az állatállomány nagyságának, a be-

takarított termes mennyiségének adatait elsősorban adóztatás céljára használták

fel. A rendszeres mezőgazdasági statisz- tikai adatgyűjtés csak 1867 után, a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal felállításával kezdődött meg. Ezeknek az úttörő jel—

legű összeírásoknak köszönhető, hogy a legfontosabb termények vetésterületéről és termésátlagairól hosszú idősor ,áll

rendelkezésünkre. Viszonylag régi ada—

tokkal rendelkezünk az állatállomány

nagyságáról is. A későbbi években külö—

nösen a szőlészeti és az erdészeti statisz-

tika módszerei fejlődtek, és ezek a fel—

vételek nemzetközi viszonylatban is ki-r— . magasló értékűek voltak. A statisztikai módszerek fejlődése lehetővé tette, hogy

már a századfondulót megelőzően olyan

nagyarányú felvételre kerüljön sor, mint az 1895. évi részletes általános mező-—

gazdasági összeírás.

A korai felvételek ellenére a mező—'

gazdasági statisztika módszertanának ki—

dolgozására sokáig nem történt kísérlet.

Az alkalmazott statisztikai elvek egy részét tulajdonképpen csak a felvételi

utasítások rögzítették, és azokat szinte kizárólag csak a statisztika művelői

ismerték. Bár az agrártudornány több ága (elsősorban az üzemtan, a növény- termeléstan és állattenyésztésta'n) statisz—

tikai módszereket és mutatókat is fel—

hasznalt, e tudományágak azonban ter—

mészetesen nem foglalkoztak az alkalma—

zott statisztikai módszerek leírásával.

A XX. század első felében hazánkban

a mezőgazdasági szakemberek képzése

lényegében a század elején kialakult

úton haladt. Az agrárfőiskolák hallgatói

csaknem kizárólag a termelési technoló—

giát és a termelés szervezését tanulták.

1950 után, az Agrártudományi Egyetem megalakulásával a szakemberképzés irá—

nya nagymértékben korszerűsödött. A

termelés legújabb módszereinek tanítása

mellett közgazdasági jellegű, ismeretek oktatására is lehetőség nyílt.

, A mezőgazdasági statisztika módszer-*

tanának magyar irodalma is ezekben az években tette első lépéseit. Első ízben, 1950-ben jelent meg átfogó jellegű mű,

a magyarországi, , ,,

! í

* / A középiskolai

serMLE "

313

yet oroszból fordítottak.1 További el rehaladást jelentett, hogy a mező—

' tagozatú közgazdasági közép- ' kólák tantervében a mezőgazdasági

itatisztika oktatása is helyet kapott.

tankönyvek tárgyalási

lehetőségei azonban természetesen kor—

látozottak, a statisztika bonyolultabb,

nagyobb felkészültséget igénylő mód—

szereit nem tartalmazhatják. Ezeket csak az egyetemi oktatás keretében lehet bemutatni.

Dr. Kiss Albert kandidátus, egyetem

tanár és dr. Manczel Jenő docens 1965—

ben megjelent egyetemi tankönyve —— me—

lyet dr. Fazekas Béla, dr. Kádas Kálmán és dr. Pálinkás István lektorált —— ezt a célt szolgálja, és ezért is kell különös örömmel üdvözölni. Szerzők egy 1953—ban kiadott egyetemi jegyzet után az Agrár—

tudományi Egyetemen általuk előadott mezőgazdasági statisztikai ismereteket kétrészes, 1962-ben és 1964-ben megjelent újabb jegyzetükben foglalták össze. Az ismertetett tankönyv Lényegében e jegy—

zeteknek az oktatási tapasztalatok és az újabb módszerek alapján korszerűsített anyagát tartalmazza.

A tankönyv két főrészre tagozódik.

Az első rész az általános statisztikai módszertan, a második a mezőgazdasági statisztika. A könyv mindkét részét iro—

dalomjegyzék egészíti ki.

Szerzők előszavukban a könyv célját

az alábbiakban jelölik meg: ,,Ez .a munka elsősorban tankönyvnek készült az Agrár—

tudományi Egyetem Mezőgazdaságtudo—

mányi Kara és az agrártudományi

főiskolák hallgatói számára. Alapvető

célja hogy a mezőgazdasági mérnök—

jelöltekkel megismertesse azokat a leg—

fontosabb statisztikai módszereket, el—

járásokat, amelyek alkalmazására gya—

korlati tevékenységük során szinte lépten—

nyomon szükségük lesz, akár az üzemek—

ben, akár később a mezőgazdaság felsőbb irányításában vagy a tudományos kuta—

tásban fognak dolgozni." (5. old.) Le—

szögezhetjük, hogy ezt a nem kis feladatot a szerzők eredményesen megoldották.

Művük magas színvonalú, ugyanakkor

világos szerkezetű, logikus felépítésű.

A mezőgazdasági statisztika ismeret—

anyagát újszerűen, a mai igényeknek

megfelelően foglalják össze.

A mű újszerűsége többek között abban

jelentkezik, hogy a szerzők az általános

statisztikai ismereteket és a mezőgazda—

1- Sz. V. Solc: A mezőgazdasági statisztika tankönyve. Statisztikai Kiadó V. Budapest, 1950. 180 old.

sági statisztika ismereteit szerves egésszé ötvözték. Szakítottak az általános statisz—

tikai módszertan és a szakstatisztika eddigi merev eihatárolásával. Szerkesz—

tésmódjuk céltudatos: a tankönyv első része az általános statisztika keretében

a mezőgazdasági statisztika mutatóinak különböző típusait mutatja be, és ismer—

teti kiszámításuk módját. A példák is

mezőgazdasági jellegűek. Igy a mate—

matikai utalások nagy részét a könyv

második felében mellőzhették, és ezzel

a. szorosan vett mezőgazdasági statisztika módszertana lerövidült. A könyv két

része ezáltal arányossá vált.

Ki kell emelni, hogy a tankönyv írói igen jól illesztették be a mezőgazdasági

statisztikát az Agrártudományi Egyetem

oktatási programjába. A hallgatók a tan—

könyv segítségével jól megismerhetik a mezőgazdasági termelés és az agrártudw mányok területén alkalmazható statisz—

tikai modszereket. Ugyanakkor a szak- tudományi tárgyak keretében elsajátított ismereteknek a statisztikai elemzésben való felhasználására is hasznos útmuta—

tást kapnak. Annak ellenére, hogy a sta—

tisztika alkalmazását a szerzők ilyen sok—

oldalúan mutatják be, sikerült a tan—

könyvet a lehető legszűkebb terjedelműre szabni és elkerülni az átfogó jellegű művek gyakori maxiimalizmusát.

A tudományos művek — s időnként a tankönyvek —- szerzői nemegyszer abba a hibába esnek, hogy tudománynak isme—

retanyagának előadásában nem töreked- nek a 'közérthetőségre. Az ismertetett tankönyv egyik érdeme éppen világos, közérthető stílusa. Emellett az egyes fejezetek felépítésüket tekintve didak—

tikailag is példamutatók. Az elméleti ismereteket táblák és adatok teszik vilá—

gosabbá. Fokozza a szemléletességet,

hogy szerzők a könyvben az utóbbi évek statisztikai irodalmában eléggé elhanya—

golt grafikus ábrázolási módszereket bőven és szellemesen alkalmazzák.

A tankönyv első részének alapjául szolgáló egyetemi jegyzetről megjelené—

sekor a Statisztikai Szemle hasábjain

ismertetés és bírálat jelent meg.2 Már

annak idején is meg kellett állapítani,

hog a szóban forgó jegyzet kivételesen

magas szintet képvisel, módszertanilag kiváló és a statisztikai tanzkönyvirodal—

mat új megoldásokkal gazdagította. A

tankönyv ezen részéhez hozzáfűzni valóm

nincs, annál is inkább, mivel a bírált

sz. 1154——

2 Statisztikai Szemle, 1962. évi 11, 1156. Old.

314

részeket a szerzők azóta többé-kevésbé átdolgozták. Ez alkalommal a második rész, tehát a szorosan vett mezőgazdasági

statisztika rövid ismertetése és bírálata

a célom.

A tankönyv e második részében a szerzők abból a —— véleményem szerint ——

helyes elgondolásból indultak ki, hogy

az ágazati statisztikák lényegében az ál—

talánoa statisztika módszereinek külön- böző , területeken való alkalmazását

jelen-tik. Ennélfogva, ha az általános statisztikát eleve sza'kosítva oktatják, utalva az elsajátított mutatók, elemzési

módszerek egy-egy termelési ágon belüli, gyakorlati alkalmazására, jelentősen köny—

nyebbé válik a szóban forgó ágazati sta-

tisztika ismeretanyagának leírása. Ez a

módszer adott lehetőséget a második rész tömörítése're. Ugyanakkor, amikor ezt a (könyv érdemeként említjük, talán éppen ez vezet arra a legfőbb kifogásra, hogy e rész a tankönyvi igényeket csak vitat—

hatóan elégíti 'ki. Véleményem szerint

ugyanis nem lehet kizárólag a hallga—

tókra bízni, hogy a mezőgazdasági statisz- tika rendkívül sok ismertetett mutató—

jából a megfelelőket kiválasszák. Példák

segitségével talán jobban lehetett volna

érzékeltetni a mutatók tartalmát, össze—

függéseit Félő, hogy a nagyszámú mu—

tató nehezen ragad meg a hallgatók emlékezetében. Ugyanakkor viszonylag

kevés az utalás az összetettebb számítási módszerek alkalmazására. Egy szorosan

a második részhez kapcsolódó példa—

tárral, amely az elméleti ismeretek gya- korlati alkalmazása céljából megfelelő feladatokat tartalmaznia, segíteni lehetne

ezen.

A tankönyv második része 12 fejezetre tagozódik. A mezőgazdasági statisztika

általános kérdéseim (I. fejezet) belül an—

nak fogalmát, tárgyát és feladatait ismer—

hetjük meg. Bőven foglalkoznak a szer—

zők a mezőgazdaság sajátosságain és a mezőgazdasági statisztika speciális voná—

saival. '

A mezőgazdaság legfontosabb termelő- eszközének, a földnek statisztikai vizsgá—

letével a szerzők önálló fejezetbenfog—

lalkoznak (II. fejezet). A tankönyvnek

ez a része a legfontosabb elemzési mód—

szereken kívül sok fontos gazdaság—

politikai és gazdaságföldrajzi ismeretet

is ad, '

A legterjedelmesebb fejezet a növény—' termelési statisztikával foglalkozik (III.

fejezet). Ezt a tankönyv több részre ta—

golva tárgyalja. A szántóföldi növény—

termelés statisztikájának ismertetése után külön alfejezet foglalja össze a kerté—

szeti, ezen belül a zöldség—_ a szőlő— és

szalas; _; ' '

a gyümölcstermelés statisztikáját. Vita";—

ható ennek a csoportosítása-nak a helyed"

sége, bár valószínű, hogy a szerzőket a cél vezette, hogy ezzel a könyv némi—

leg igazodjék a kertészeti főiskola tanul— X

mányi programjához. A korszerű mező;

gazdasági nagyüzemben a zöldség/emelés statisztikájának sokkal több azonos vagy hasonló vonása van a szántóföldi növény-—

termelés statisztikájával, mint a többi

kertészeti ág speciális statisztikai mód—

szereivel. Röviden, de mégis sokat—

mondóan foglalják össze a szerzők árát—

és legelőgazdálkodás elemzését. ' Nem lehet a feladata a tankönyvnek a temnésbecslés gyakorlati végrehajtásá—

nak ismertetése, a mintavételi eljárás elvi alapjaival azonban helyes lett volna foglalkozni. A terméseredményekije ; be—

folyást gyakorló főbb tényezők közül a talajmunkák, a talajerőpótlás, a vetés—

technika, a növényápolás és —védelem, a betakarítási munkák, valamint az ön—

tözés és az éghajlati tényezők vizsgála—

tával foglalkoznak a' szerzők. A fejezet- nek talán ez a legértékesebb része, amit

jól megválasztott példákkal még bővítem is lehetne. A fejezet végén a növény—

termelés összefoglaló értékelésének mód—

szerével ismerkedhet meg az olvasó.

A téma fontossága ennek a résznek a

bővítését indokolná, megakadályozza azonban ezt az, hogy a vizsgálathoz szük—

séges szintetikus elemzési módszerek ismertetésére a későbbi fejezetekben kerül sor.

Az erdőgazdálkodás statisztikáját a IV.

fejezetben foglalták össze a szerzők.

E rész megírásakor nyilvánvalóan abból

a meggondolásból indultak ki, hogy az

erdészeti statisztika részletes megismeré—

sére az agrártudományi főiSkolákon

nincs szükség. Ezért a könyv az erdé—

szeti statisztika egyébként kiterjedt anya—

gából keveset ad.

Az állatállomány vizsgálatával kapcso—

latos V. fejezet lényegesen gazdagabb, mint a korábbi tankönyvek Az állat—

állomány nagyságával és reprodukciójá—

Val, valamint az állati termékek terme—

lésével foglalkozó részhez jól kapcsolódik

a takarmányozás statisztikai vizsgálatá—

nak bemutatása, ami az ezzel a tárggyal foglalkozó egyetemi tankönyvek statisz—

tikai vonatkozásait igen jól foglalja össze. Az állattenyésztés eredméth be—

folyásoló tényezőkkel foglalkozó rész keretében viszont eléggé sovány anyagot találunk. Különösen szembetűnő ez, ha a növénytermelés hasonló anyagával vet—

jük össze. A fejezetet a baromfitenyéSZ—

téssel és az állattenyésztés összefoglaló

fi

',

^(:

;

l

( 3213th

é §l—u—ele'rséfve'l foglalkozó anyag egészíti ki.

VI. fejezet a munkaerő—gazdálkodás

ég, a munkadíjazás vizsgálatával foglal—

tkozik. Különösen sok újat ad ennek a ejezetnek az első része, amely a mező-

;gazdaság munkaerőhelyzetével általános-

fságban foglalkozik. Bevezetőben igen

jol mutatja be a mezőgazdasági népesség átrétegeződésének folyamatát, majd a munkaerő-gazdálkodás elemzési mód- szereit szektoronként ismerteti. A ter—

melőszövetkezetekre vonatkozó elemzé—

sek az elmúlt években némileg már túl- haladottá váltak, az esetleges következő

kiadásnál ez a rész átdolgozásra szorul.

A tankönyv többi részében bőven alkal—- mazott szemléltető módszerek itt némileg leszűkülnek.

Az analitikus fejezetek közül a két utolsó a gépesítésnek (VII. fejezet), va—

lamint a mezőgazdaság álló— és forgó—

alapjainak statisztikai vizsgálatával (VIII.

fejezet) foglalkozik. Előbbi a tankönyv—

nek egyik legjobb fejezete, amely igen sokoldalúan és színesen ismerteti a mező—

gazdaság gépesítésével kapcsolatos prob—

lémákat, illetve statisztikai elemzésüket.

Az utóbb említett fejezet a mezőgazda—

ság számviteli rendszerében a közel—

múltban bekövetkezett néhány változás miatt már nem minden tekintetben

helytálló.

A termelési érték statisztikai vizsgá—

lata (IX. fejezet) keretében a bruttó, a nettó és az árutermelés összetételével, illetve elemzésével foglalkoznak a szer—

zők. Ez a fejezet is a könyv erősségei

köZé tartozik, de üzemi vonatkozású

részekkel talán még bővíthető lenne.

Ki kell emelni a X. fejezetet, amelyet

igen érdekesnek és jónak tartok, és

amelyben a munkatermelékenység, az álló- és forgóeszközök hatékonysága, az

önköltség, a jövedelem ésa jövedel- mezőség, valamint a belterjesség elem—

zésével foglalkoznak a szerzők, tehát olyan témákkal, amelyekkel a mező—

gazdasági üzem irányítója napról napra

szemben találja magát, és amelyek az irányítás új rendszerében az eddiginél még nagyobb jelentőségűekké válnak.

Külön fejezetet szentelnek a szerzők a mezőgazdasági üzemstatisztikai vizsgála—

tok főbb kérdéseinek és módszereinek

is. Ebben összefoglalják a különböző tárgykörökben egyaránt alkalmazható

elemzési módszereket, különbséget téve az általános jellegű és az üzemstatisz- tikai vizsgálatok között. (Néhány átfogó feladat ezt a fejezetet szerencsesen egé—

szíthetné ki.)

315

A befejező (XII.) fejezet fontos gazda- ságpolitikai ismereteket ad, a mező—

gazdaság népgazdasági szerepét és össze-

függéseit írja le. Ez a fejezet —— bár nem módszertani jellegű ——- jól egészíti ki a korábbi fejezetekben elmondotta—

kat, és a mezőgazdaság szerepenek be—

mutatása során ismertetett elemzési módszerek sokoldalú felhasználását is példázza. A fejezet többek között az

agrárnépesség arányával, a mezőgazda—

sági nemzeti jövedelem kérdéseivel, az

árstatisztikával, az ipar és a mezőgazda—

ság egyes kapcsolataival, a mezőgazda—

sági termékek külkereskedelmével fog—

lalkozik.

A könyv végén a szerzők a mező—

gazdasági statisztika jelentősebb adat—

forrásait ismertetik úgy, hogy egyszer—

smind a hivatalos magyar statisztika történetéről és a fontosabb nemzetközi statisztikai intézményekről is képet ad—

xnak. A függelékben a szocialista mező—

gazdasági nagyüzemek 1964. évi statisz—

tikai beszámolási rendszerét ismerhetjük

meg.

A szerzők a mezőgazdasági statisztika elméleti és módszertani kérdéseinek a gyakorlattal szoros összhangban álló is—

mertetését tűzték célul. Törekvésüuk szép

eredménnyel járt, nemcsak a mezőgazda—

sági statisztika magas színvonalat kép——

viselő egyetemi tankönyvét, hanem a mezőgazdasági statisztika korszerű mód—

szertani kézikönyvét is sikerült meg—

alkotniok.

Külön említést érdemel a Mezőgazda—

sági Kiadó gondozásában megjelent mű

kivitelezése. A forma összhangban van

a tartalommal: a könyv a hazai statisz—

tikai irodalom legszebb kiadványai közé tartozik. A papír és a kötés kiváló minő—

ségén, a gondos szedésen kívül különösen az ábrák szerencsés arányai, ízléses ki—

vitele fokozza az összhatást. Az esztétikus külső a könyv tanulhatóságát is bizo- nyára nagymértékben emeli.

Összefoglalva megállapíthatjuk, hogy dr. Kiss Albert és dr. Manczel Jenő al—

kotásukkal közgazdasági irodalmunkat nagyjelentőségű, értékes művel gazda—

gították. Ez a kiemelkedő értékű könyv

a mezőgazdasági statisztika módszer-

tanának első magasszínvonalú, átfogó

hazai kifejtése, amely a felsőfokú okta—

táson és a statisztika művelőin kívül a

szocialista mezőgazdaságot irányító szak—.

emberek számára is hasznos segítséget jelent.

Oros Iván