A mezőgazdasági statisztika időszerű kérdései

OROS IVÁN:

A MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKA IDÖSZERÚ KÉRDÉSEI

I.

A MDP III. Kongresszusán a Központi Vezetőség beszámolója megállapi— ' totta, hogy a legközelebbi években fő feladatunk a decemberi párt— és kormányhatározat megvalósítása, s ennek során az életszínvonal emelése érde- kében: a mezőgazdaság erőteljes fejlesztése, a gabonakérdés megoldása; a—

lakosság jobb ellátása hússal, zsírral, főzelékkel, gyümölccsel s egyéb élelmi-

szerekkel. '

Megállapította a III. Kongresszus azt is, hogy az említett határozat végrehajtása nem folyik kielégítően. A hibák egyik fő oka, hogy nem meg-' felelő, túlcentralizált a mezőgazdaság irányítása.

Ahhoz, hogy a mezőgazdaság fejlesztésére vonatkozó határozatot sikere-_

sen oldjuk meg és az eddigi hiányosságokat kiküszöbölhessük, a statisztikára is fontos szerep vár. Mivel a statisztika a jó vezetés, irányítás elsőrendű eszköze, a mezőgazdasági statisztikusok is lényegesen elősegíthetik a határo— - zat végrehajtását. Meg kell szilárdítani a statisztikai és számviteli fegyelmet; , megbízhatóbb, pontosabb adatokkal kell tájékoztatnunk pártunk és álla- munk vezetőit. Terjeszteni kell a statisztikai ismereteket a mezőgazdaságot irányítók között, hogy a statisztika valóban a vezetés nélkülözhetetlen eszkő-w zévé váljék,

A párt- és a kormányhatározat végrehajtásában való közreműködés, segi—

tés nem kívánja eddigi módszereink gyökeres megváltoztatását. A mező- gazdasági statisztikai munkában lényegében továbbra is azon az úton kell ' haladnunk, amelyen a Központi Statisztikai Hivatal a fordulat éve után el—

indult. Most arra van szükség elsősorban, hogy az eddigi módszereinkct kiszélesítsülc, a statisztikai megfigyelést olyan területekre is kiterjesszük, , amelyekkel eddig egyáltalán nem, vagy csak alig foglalkoztunk. '

A párt— és kormányhatározat ellenőrzése érdekében eddig is tettünk. _ néhány intézkedést. Nem ellenőrizhettük azonban még teljességében a hatá- rozat végrehajtását, ami a mezőgazdasági termelésnek sajátosságából követ—' kezik. Erre csak a hosszú termelési ciklus befejezte után nyílik lehetőség.

A legfontosabb intézkedéseket, előkészületeket azonban már megtettük.

Meg kell említeni, hogy a határozat egyes, pontjai statisztikai módszerek- , ' kel nem ellenőrizhetők. Helyes volna ezért hasonló határozatok szövegezésé- nél a statisztikusokat is meghallgatni, hogy olyan szövegek készüljenek, vagy ' *- a határozatot olyan melléklettel egészítsék ki, amelyek a statisztikai ellenőrzési "

lehetővé teszik, illetve megkönnyítik.

'X—

A mezőgazdaság fejlesztésének előtérbehelyezése megkívánta, hogy a Központi Statisztikai Hivatal elemző munkájában, tájékoztatásaiban is 'okozottabban foglalkozzék ezekkel a problémákkal.

Az új kormányprogramm meghirdetése után és Hruscsov elvtárs szeptem—

beri beszéde nyomán a Hivatal megvizsgálta, hogyan fejlődött a ma gyar mezőgazdaság a felszabadulás óta eltelt évek alatt. E munka során a többi épgazdaságio ággal és a mezőgazdaságnak nemcsak a kifejezetten termelési tevékenységÉVel, hanem egyéb Dmunkáival is összefüggésben vizsgáltuk meg mezőgazdaságunk helyzetét. Lényegében azt mutattuk be, hogy mil yen válto- lásoko következtek be a felszabadulás óta a mezőgazdasági termelésben és hol tart a mezőgazdaság 1953 végén, —— tehát közvetlenül a mezőgazdaság fejlesz—, téséről szóló párt—6 és kormányhatározat meghozatala előtt. Ezzel egyben kiindulási bázist is teremtettünk, amihez a december 23-i határozat után

a mezőgazdaság fejlődését viszonyíthatjuk.

A mezőgazdaság összefoglaló helyzetképének elkészítése után a mező- gazdaság szocialista szektorait is hasonló módon igyekeztünk bemutatni.

Az állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezetek, erdőgazdaságok 1953. évi működését úgy foglaltukössze, hogy jelentéseinkből ne csabk az utolsó év eredményeit és hibáit lehessen elemezni hanem az említett intézmények

"bbéves fejlődését is.Az erdőgazdaságról készített dolgozatunkhan igyekez—

ünk bemutatni az erdőgazdaság fejlesztésének lehetőségeit'15. Miután e jelen- éseink 1954. év elején készültek ezekben már a decemberi határozat végre—

hajtásának nehány kérdését'lS feldolgoztuk. ldgy elsősorban azt hogy hogyan xrősítették meg az állami gazdaságokat és gépállomásokat mezőgazdasági zakemberekkel, ipari szakmunkásokkal Hasonló szellemben készültek az '.negyedévi jelentések is. Természetesen ezekkel a jelentésekkel még koránt- em oldottuk meg azokat a statisztikai feladatokat, amelyeket a mezőgazda—

tág egyes területein Végre kell hajtanunk Összefüdggéseiben, valamennyi ter—

melési ágazatra kiterjedően kell ellenőriznünk a határozat végrehajtását a gazdasági év befejezése után.

.

, A mezőgazdasági statisztika egyes szakágazataiban számos új probléma vár megoldásra. Bár a felvételek száma és köre a jövőben sem lesz nagyobb ' -——- sőt lehetőség szerint ezeket csökkentenünk kell —-— a részproblémák eddigi-

;;nél mélyrehatóbb vizsgálatával, e gyes kérdések reprezentatív megfigyelésével fel kell érnünk, hogy az elemzések az eddiginél magasabb színvonalúak, bőveb—

'_ bek, alaposabbak legyenek.

, A földterületi statisztikában új feladatokat kell megoldanunk. A termelő- í'szövetkezetekből történt kilépések következtében, továbbá azért mert a dol—

__gozó parasztság az állami tartalékföldek túlnyomó részét bérhevette vagy visszaigényelte, az ősszel nagyarányú földmozgás volt, ami megváltoztatta a parasztság birtokviszonyait. Növekedett az egyéni parasztgazdaságok száma és'gazdasági ereje. Ennek következtében megváltozott a parasztságon belül ' _ az egyes rétegek aránya. Földterületi statisztikánk feladata, hogy megállapítsa ' ezeket a változásokat és hogy helyes alapot teremtsen a korábbinál igazságo- , sabb begyüjtéshez és adókivetéshez. A parasztság gazdasági erejének, a gazda- ,,ságok számának, a rétegek arányának a megállapítása nehezebb feladatot jelent a statisztikusok számára, mint eddig, azért is, mert az új, több évre

'A MEZOGAZDASAGI STATISZTIKA IDOSZERÚ KERDESEI * l' , 463

szóló begyűjtési törvény megszüntette a szőlő, rét stb. terület szorzószámmal ' való figyelembevételét a birtoknagyság megállapításánál Ha azt a kérdést _' vizsgáljuk, hogy hogyan változott a parasztság rétegeződése az új kormány— - programm után, feltétlenül össze kell hasonlítanunk a mai rétegeződést a korábbi évekkel. Az idén azonban a gazdat ajstrom az új bevDyüjtési törvény "

követelményeinek fi gyelembevétel ével készült, tehát az úgynevezett lelszorzás nélküli területek alapján sorolja az egyes gazdaságcsoportokba a paraszti '—

gazdaságokat. Kidolgoztuk azt a módszert, amely alkalmas arra, hogy a két-_

féle alapon végrehajtott adatfelvételt megbízhatóan összehasonlílhassuk.

Megnehezíti az összehasonlítást, hogy az Állami Földmérési és Térképé- szeti Hivatal által készített 1954. évi gazdalajstrom nem pontos, alapvető hiányosságokat tartalmaz. A párt és a kormány megbízható adatokat azonban a statisztikusoktót vár, tehát a statisztikusok ellenörző munkájára fokozott szükség van, hogy a hiányosságok mértékét helyesen állapíthassuk meg.

Nem elegendő ehhez egyedül a Központi Statisztikai Hivatal és apparátusának munkája, szükség van arra, hogy a begyűjtési és pénzügyi szervek is tellár— ' ják azokat a hibákat, melyeket munkájuk során a gazdalajstromban tapasz—' talnak.

Új feladat elé állít bennünket a parasztság osztálytagozódásának vizsgá- iata. Ez régebben viszonylag egyszerű módszerekkel történhetett, mert a nyil-_

vántartások alapján a kulák-korlátozások alá esőket könnyűszerrel meg lehe—

tett állapitani Most, miután kuláklista nincs, de kulákok vannak, ki kell dolgoznunk azt a módszert hogy hoyan vizsgáljuk a parasztság osztály— _ összetételét, az egyes rétegek gazdasági erejét.

A növénytermelési statisztikának a felszabadulás óta kialakult hagyo-*

mányai vannak.

A vetésterületek számbavételének módszerét nem kell megváltoztatnunk ';

a párt- és kormányhatározat után sem. Lényeges új feladataink vannak azonban a terméseredmények számbavételénél. A gabonaneműek termésered- ményeit a jövőben éppen olyan pontossággal kell megállapítanunk, mint a multban. A cse'plés adminisztrációs munkáját azonban ugyanakkor lényege—

sen csökkentenünk kell. El kell érnünk azt is, hogy a Központi Statisztikai Hivatal területi apparátusa lényegesen kevesebb időt fordítson az adatok fel—

dolgozására, de jobb ellenőrző munkával segítse elő az adatok megbízhatóbbá

tételét. '

Meg kell valósítanunk a gabonaneműek mellett az őszi betakarítású növé- nyek és a takarmányfélék terméseredményeinek megállapítását is. Eddig ezt a területet, különösen az egyéni gazdaságokban, igen elhanyagoltuk.

A párt és a kormány decemberi határozata a mezőgazdaság fejlesztése érdekében teendő intézkedések közt nem véletlenül említi első helyen a trá- gyázást, a talajerőpótlást. A termelés visszamaradottságának elsősorban ,f a trágyázásban, talajerőpótlásban elkövetett hibák voltak az okai. A'mi sta-

tisztikai munkánkban is úgyszólván kimunkálatlan a talajerőpótlás vizsgálata, különösen az egyéni gazdaságokban, de még a szocialista szektorban is. Ebben _, *_

a munkában csupán számításokra támaszkodunk, ami nem lehet kielégítő,-*

akkor, amikora párt és a kormány a magasabb terméshozamokért hivtak harcba a dolgozó parasztságot. Ezért helyes volt a Központi Statisztikai l-liva—"Eí tal Zala-megyei igazgatóságának az a kezdeményezése, hogy elkészítette megyéje talajerőmérlegét.

GROS WAN

464 ,

Szinte új területként kell statisztikai munkánkba iktatni a szőlő-, gyü—

umölcs- és zöldségtermeléssel, a legelő- és rétgazdátkodással kapcsolatos problé—

mák megoldását. Az errevonatkozó munkák részben már korábban megindul- tak, de a nehezen megközelíthető problémák miatt csak később várhatók kielégítő eredmények. A kormányprogramm nyomán felvetődik, hogy mun- kánkat ezen a területen is meg kell gyorsítanunk.

A növénytermelési statisztikában, de az állattenyésztési statisztikában is az adatgyűjtések megszervezésekor számolnunk kell azzal, hogy az új kor- mányprogramm óta a parasztság kevésbbé öntudatos rétegeiben lazult az állampolgári fegyelem és ennek nyomán a statisztikai fegyelem is bizonyos

"mértékben lazább lett. A parasztság egy részében a terméseredmények, az állatállomány letagadására irányuló törekvés nagyobb, mint a korábbi _ években volt. Ezt mutatták az országos állatszámlálást követően végrehajtott 7 újraszámlálás eredményei is. A letagadási százalék, ezzel együtt a felvétel hibahatára az előző évihez képest valamivel növekedett. Éppen ezért az adat—

felvételek körültekintő megszervezése még fontosabb, mint a korábbi évek- ben volt.

Szükség van arra is, hogy az állattenyésztési statisztikában néhány mutató , kiszámítási módját —— így a szaporulati, elhullási mutatókat —— tovább vitas—

suk. Meg kell vizsgálnunk azt is, hogy nem volna-e helyes új mutatókat alkalmazni, hasonlókat, mint amilyen-eket Hruscsov elvtárs használt a február 23-i beszédében, amikor a szántóterület 100 egységére számítva mutatta be a különböző gazdaságok hús, tejhozamát, az elért szaporulatot stb. Ilyen _mutatókat eddigi munkánkban csak elvétve alkalmaztunk.

Fokozottabb gondot kell fordítanunk az állattenyésztés legfontosabb ter—

_, mékeinek (hús, tej, tojás- stb.) számbavételére is. Különösen az egyéni gazda—

V_ ságok területén igen elhanyagoltuk ezt a fontos munkát.

Mind a növénytermelési, mind az állattenyésztési statisztikában foglal—

'koznunk kell az országos és megyei adatok feldolgozása, elemzése mellett egyes jellegzetes mezőgazdasági tájak termelési problémáival is. A statisztikai igazgatóságok, a Földművelésügyi Minisztérium megyei statisztikusainak ' , követniök kell a Központi Statisztikai Hivatal Csongrád- és Baranya-megyei igazgatóságának példáját, akik a makói hagymatermelésről, illetve a villányi

** borvidék termeléséről készítenek jelentést.

Az eddiginél szélesebb körben kell foglalkoznunk a mezőgazdaság gépe—

sítésének kérdésével. Gépesítési statisztikánk tulajdonképpen csak a szocialista szektor, az állami gazdaságok, gépátlomások és erdőgazdaságok gépesítési kérdéseit ölelte fel. Nem foglalkoztunk azzal, hogy az egyéni gazdaságok és a termelőszövetkezetek milyen mértékben tudnak egyes munkákat saját gépeikkel végezni. A gépi megmunkáláshoz számítjuk például a lókapával végzett munkát, de nem tudjuk megmondani, hogy milyen mértékben végzik

*ilyen gépekkel a kapások ápolását termelőszövetkezetekben, egyéni gazda—

ságokban. *

A mezőgazdasági munkaügyi statisztikában a párt- és kormányhatározat előtt általában megelégedtünk azzal, hogy a szocialista szektorban részlete- sen vizsgáltuk az időszaki és állandó munkások állományi és dolgozó létszá—

mát, a munkások, műszakiak, alkalmazottak létszámát. A létszámmal őssze- fiiggésben elemeztük a tervteljesítést, béralapfelhasználást stb. Keveset vagy aüg foglalkoztunk ugyanakkor az egész mezőgazdaság munkaerő ellátottságá—

A MÉZOGAZDASAGI STATISZTIKA IDOSZERU KERDÉSEI ; 465 ,

val, a szocialista szektorban dolgozók szakismereteivel. Nem elemeztük a hibák megállapításakor, hogy mennyiben függnek azok össze a szocialista üzemek vezetőinek szakmai felkészültségével, a vezetés módszereivel, a munkamegosz- tás kérdéseivel. A mezőgazdaságfejlesztési határozat után feltétlenül ezekre a területekre is ki kell dolgoznunk az elemzés módszereit.

A megnövekedett feladatok mellett a jövőben nem számolhatunk azzal, hogy az ect,,yéni gazdaságokról és a szocialista üzemekről ugyanannyi adat álljon rendelkezésünkre, mint eddig, de erre nincs is mindenkor szükség.

Fokozottabb gondot kell fordítanunk arra, hogy a reprezentatív megfigyelése—

ket kiszélesítsük, nagyobb mértékben alkalmazzuk;

A mezőgazdaság szocialista szektorában számos új feladatot kell meg- valósítanunk. Feltétlenül ellenőriznünk kell csaknem valamennyi mutató- számot, amelyet a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló határozat tartalmaz.

Az állami gazdaságokban jelentkező sok új feladat közül itt csak példaszerűen lehet néhányat felsorolni. így ki kell dolgozni a legelőgondozás, a takarmá—

nyozási módok, az apaállat ellátás, a törzstenyésztés stb. statisztikáját.

A gépállomási statisztikában elsősorban a gépállomások és a termelő- szövetkezetek kapcsolatát kell vizsgálnunk és elemeznünk, tehát azt a hatást, amelyet a gépállomási munka a termelőszövetkezetek termelési eredményeire gyakorol. Meg kell gondolnunk azt is, hogy nem kellene--e a gépállomások beszámolási rendszerét úgy megváltoztatni, hogy az eddigi negyedévi adat- szolgáltatás helyett a gépállomások évente háromszor, a három kampány időszakáról szolgáltassanak adatokat. Egyes speciális munkákat a gépállomá- soknál külön is figyelemmel kell kísérnünk. Foglalkoznunk kell azokkal az agrotechnikai eljárásokkal, amelyeket a határozat tartalmaz, így a gépi takarmánykaszálással, a kukorica, valamint a gyök és gumósnövények gépi betakarításának megfigyelésével. A gépállomások és az állami gazdaságok gépesítési dolgozóinak szociális helyzetét is fokozottabban figyelemmel kell kísérnünk.

A termelőszövetkezeti statisztikát lényegesen e gyszerűsitenünk kell.

A múltban túl sokat kívántunk a termelőszövetkezetektől. Olyan adatokat is, amelyeket jelenlegi számviteli fejlettségük mellett a termelöszövetkezelek jelentékeny része nem volt képes helyesen megadni. Csökkentenünk kell az adatok számát, ugyanakkor biztosítanunk kell, hogy a legfontosabb kérdé—

sekre vonatkozóan pontos adatokkal rendelkezzünk. Ezt úgy érhetjük el, hogy a statisztikusok ne csak ellenőrizzék a termelőszövetkezetek könyvelését, hanem tanítsák is a könyvelőket. Többek között azért is tanítja a Központi

Statisztikai Hivatal dolgozóit a termelőszövetkezeti könyvelésre.

II.

A mezőgazdaság fejlesztésének programmja ——- mint az előzőekben kör— , vonalaztuk —— számos új feladatot ró a statisztikára, a statisztika művelőire.

Az új feladatokat nem oldhatja meg a Központi Statisztikai Hivatal e gymagá—

ban, szükséges, hocDy elsősorban a mezőgazdasági termelés legfőbb irányítója, ' ,, a Földművelésügyi Minisztérium is részt DDvállaljon ebből a munkából. A mező-

gazdasági statisztika színvonalának emelése jórészt attól függ, hogy a Föld- művelésügyi Minisztérium felszámoljae azokat a hibákat, amelyek eddigi munkáját hátráltatták, akadályozták.

A Statisztikai Szemle hasábjain már több alkalommal felvetettük a Minisz- térium statisztikai munkájában megmutatkozó hibákat.

Kétségtelen, hogy az utóbbi időben némileg fejlődött a statisztika s'zin- f'vonala a Földművelésügyi Minisztériumban: javulást jelent a multtal szem—

ben, hogy a Minisztérium statisztikai osztálya nagyobb gondot fordít a begyűj- tött adatok helyességére, ellenőrzésére. A megyei, járási tanácsok mezőgazda- rs—ági osztályain működő statisztikusok,,nmunkája nagymértékben hozzájárult __ ahhoz, hogy az elsősorban operatív célokat szolgáló adatgyűjtések eredményei fmegbízhatóbbak, nagyságrendileg helyesebbek legyenek. mint a multban vol—

tak. A mezőgazdaság úgynevezett tanácsi szektorának statisztikája mellett szi—

*glárdabbá vált az állami gazdaságok és a gépállomások adatszolgáltatása is.

',Astatisztikai osztály a jobb ellenőrző és szervező munka mellett újabban elemzéssel is foglalkozik, jelentést készített a Földművelésügyi Minisztérium

, 953. évi munkájáról, az állami gazdaságok működéséről.

Az elért eredményekkel azonban mégsem lehetünk megelégedve, mert 5ezek nem jelentik azt, hogy a Földművelésügyi Minisztérium már minden—

,ben eleget tesz az állami statisztikáról szóló törvénynek, a jó statisztikai munkával szemben támasztott követelményeknek.

__ A legnagyobb hiba az, hogy egyrészt a Minisztérium statisztikája nem

"épül fel helyesen, másrészt a statisztikai fegyelmet még nem sikerült kellően / megerősíteni.

Az 1952. évi VI. törvény többek között előírja, hogy: ,,az állami és szövet—

kezeli szervek vezetői kötelesek a vezetésük alatt álló szerv egész területére vonatkozó statisztikai munkát megszervezni és annak folyamatos, helyes

?működése't biztosítani". A Földművelésügyi Minisztérium ennek az alapvető feladatnak nem tett eleget, mert

1. nem szervezte meg a statisztikai munkát a vezetése alatt álló egész területre vonatkozóan;

2. ,nem biztosította a statisztikai munka helyességét.

A Földművelésügyi Minisztérium például a mezőgazdasági termelőszövet- kezetek gazdasági tevékenységét az egyes szakágazatok (növénytermelés, állattenyésztés stb.) adatgyüjtései alapján figyeli meg, a termelés legfontosabb tényezőire kiterjedő, összefüggő üzemi adatgyűjtést azonban még nem szer- vezett. A termelőszövetkezetekről gyüjtött üzemi adatok jóformán csak szer—

vezeti kérdésekre vonatkoznak, ennek végrehajtása sem megfelelő azonban,

; mert a tanácsok sok esetben vagy be sem gyűjtik az adatokat, vagy nem ellenőrzik azokat kellően. Jelentéseiket gyakran a Központi Statisztikai Hivatal

*feliigyelőségeinek adataiból állítják össze. Az adatgyűjtések szükségszerű pár- huzamossága tehát a termelőszövetkezeti statisztika terén nem érvényesíti, mert a Földművelésügyi Minisztérium erre a lényeges területre nem fordít elég gondot.

A Minisztérium statisztikája ilyen alapvető hiányosságok ellenére is túlméretezett, ami megnehezíti azt, hogya statisztika teljesíthesse hivatását.

Maga az év elején kialakított beszámolási rendszer is bő, de ez tovább bővül azáltal, hogy évközben sok újabb adatgyűjtésre kér a Földművelésügyi Minisztérium engedélyt. Egy-egy állami gazdaságnak például több, mint 40 000, az erdőgazdaságoknak közel 50 000 adatot kell jelenteniök egy évben,

* A MEZO'GAZDASAGI STATISZTIKA moszemi nemesa! ' 467?—

de az adottságokhoz képest a mezőgazdasági termelőszövetkezetek, gépállo- mások, tanácsok adatszolgáltatása is hasonlóan terjedelmes.

Kétségtelen, hogy a Földművelésügyi Minisztérium túlméretezett beszá—

molási renbdszeréért a Központi Statisztikai Hivatalt is felelősség terheli. Har- colt a bürokrácia ellen, a nyilvánvalóan felesleges adatagyüjtéseket nem enge—

délyezte ez a harc azonban nem volt elég erélyes. Gyakran engedékeny volt olyan esetekben, mikor a Földművelésügyi Minisztérium a mezőgazdasági termelés fontos és előtérben álló feladataira hivatkozva kérte egyes beszámoló- jelentések, jelentőszolgálatok rendszeresítését. A statisztikának, mint a vezetés eszközének alkalmazását nehéz volt megtagadni olyankor, amikor a Föld- művelésügyi Minisztérium népgazdaságilag fontos érdekek megoldására kívánt sürgősen adatokat gyüjteni. Hibát követtek el azonban a Központi Statisztikai Hivatal dolgozói is azzal, hogy nem vizsgálták meg alaposabban hogy ezeket az adatgyűjtéseket eredményesen lehet——e végrehajtani. Több esetben utó' ag derült ki, hogy az engedélyezett adatgyüjtéseknek semmiféle konkrét ered- ménye nem volt, az adatokat felhasználni még hozzávetőleges tájékozódásra sem lehetett.

Az indokolatlanul kért adatokra jellemző példa volt a fejtrágyázással és tavaszi búzavetéssel kapcsolatos napi jelentőszolgálat, melyet a Statisztikai Szemle előző számában már részletesen ismertettünk.

Sok adat összegyűjtése még nem statisztika. Az adatoknak helyeseknek kell lenniök és kifejező formában, áttekinthető táblákban csoportosítva kell azokat közreadni, hogy valóban hasznát is vegyék a vezetők. Osztroumov írja:

,,A statisztikai megfigyelés ercdményeképen nyert anyagot egy téglarakáshoz lehet hasonlítani, amelyből még karcsú épületet kell emelnünk. "i) A Földmű- velésügyi Minisztériumban is erre lenne szükség, de éppen az adatgyűjtések terén megmutatkozó maximalizmus az, ami ezt megakadályozza Á Minisz-'

térium "mindent" tudni akar és ennek érdekében oly sok adatot gyűjt, hogy azokat legfeljebb összesíteni tudja.

Az irányítószerveknek feladatkörüktől függően más és másféle adatra van szükségük. A termelést közvetlenül irányítók munkája igényli a legtöbb adatot, a felsőbb vezetéshez csak a legfontosabb adatok szükségesek. Az adat—

gyiijtéseknek egy-egy területen eszerint kell felépülniök: piramisszerűen, lép—

csőzetesen. A statisztikának ez az alapelve —— mely egyben a helyes vezetésnek is alapelve — a Földművelésügyi Minisztériumban nem kellően érvényesül.

Ugyanolyan részletességű adatokra tart igényt a Minisztérium, mint amilyen részleteset a tanácsok, igazgatóságok gyűjtenek. '

*h A Magtermeltető és Vetőmagellátó Egyesülés például 5 naponként több mint 4000 adatot jelent. A Kertészeti Magtermeltető és Vetőmagellátó Vállalat.

de_kádonként 1200 adatot küld a Minisztériumba.

Részletes adattömegre nyilván azért van a Minisztériumban egyeseknek szüksége, mert részfeladatokban is ők akarnak intézkedni. Egyértelmű ez az alsóbb fokú vezetés lebecsülésével és arra vezet, hogy egyrészt az irányítás mechanikussá válik, mert a részproblémákat nem ismerve, átnyúl a kőr/ép—

szervek feie felett, másrészt az alsó irányító szervek önállótlanná válnak, kep- telenek lesznek a kérdések helyes megoldására, minden problémánál felső

utasítást várnak.

1) Sz. Sz. Osztroumow Bírósági statisztika, Moszkva, 1949. 39. old. oroszul;

' onos m

A sok adat elvileg talán még nem'lenne akadálya, hogy a statisztika a Földművelésügyi Minisztériumban a mezőgazdasági vezetésnek egyik fő támasza, segítője legyen. A hiba az, hogy a begyűjtött adatok ,,téglarakásából"

nem épül fel az a ,,karcsú épület", mely a statisztikát valóban statisztikává teszi. A Földművelésügyi Minisztérium statisztikusai az adatokat összesítik, de rövid, áttekinthető, bíráló, összefoglaló elemzést ritkán készítenek belőlük.

Az adatgyüjtéSeknek a Minisztérium által közrebocsátott végeredményeí több—

nyire áttekinthetetlenek, nem alkalmasak arra, hogy abból a vezetők az ese—

ményeket, a folyamato-kat könnyen leolvashassák. A fáktól nem látni az erdőt, a sok adattól a lényeget. Krilov akadémikus ismert megállapitása sze—

rint: ,,a statisztika nem állhat több lepedőnagyságú, senkit sem érdeklő, számokkal teleírt kimutatásból, hanem negyedív papíron kell összesíteni .és mindjárt egymással összehasonlítani e számokat".2) Ez a kifejező forma

—— a lényeg kiemelése és a lényegtelen elhagyása —— hiányzik legtöbbször a Földművelésügyi Minisztérium kimutatásaiból. Néhány tervteljesítésí száza- léktól eltekintve, az elemzésnek nyoma sincs ezekben. A tavaszi mezőgazda—

sági munkák állásáról például ötnaponként adnak részletes jelentést az ille- ' tékeseknek: a tanácsi szektorról 800, az állami gazdaságokról 1200*adatot

közölnek.

A mezőgazdasági termelőszövetkezetek állatállományának változásáról minden hónapban 3400 adatot közölnek.

Az alsófokú irányító szerveknél (a tanácsok mezőgazdasági osztályain, igazgatóságokon) az adatokat még annyira sem használják fel a vezetéshez, mint a Minisztériumban. Legtöbbször csak begyűjtik, mechanikusan össze—

sítik és jelentik tovább. Mivel az adatok legtöbbjét maguk semmire sem hasz—

nálják. nem fektetnek súlyt arra sem, hogy azok a valóságnak megfeleljenek, nem ellenőrzik kellően a számok helyességét.

Az adatszolgáltató üzemeknél, vállalatoknál áll a statisztika legkevésbbé a vezetés szolgálatában. Ennek egyrészt az az oka, hogy teljesen bizonytalan az üzemekben a statisztikusi állás (önálló statisztikus az idén már csak igen kevés gépállomáson és nem minden állami gazdaságban van), másrészt a meg- lévő statisztikusok közül kevesen rendelkeznek megfelelő szakképzettséggel (oktatásuk jelenleg sem folyik). A Földművelésügyi Minisztérium részéről eddig nem történt próbálkozás, hogy az üzemekben a statisztikát intézménye- sen a vállalat vezetésének szolgálatába állítsák.

A sok, nem okvetlenül szükséges adatkérés károsan hat a lényeges és valóban szükséges statisztikára is, mert elvonja a figyelmet azokról. Az a túl- terhelés pedig, ami a sok, kevésbbé fontos adat összeállításával, a kérdőívek , kitöltésével együtt jár, az adatszolgáltatók szemében bürokratikus látszatot

Xad a statisztikának, lejáratja a fontos statisztikát is. "

A túlságosan sok és gyakori adatkérés mellett az is akadályozza a jó statisztikai munkát, hogy igen laza a Földművelésügyi Minisztérium területén a statisztikai fegyelem. Ez megmutatkozik abban, hogy

a) a begyűjtött adatok gyakran pontatlanok, b) engedély nélkül rendelnek el adatszolgáltatást, c) nem tartják be a határidőket.

9) A. N. Krilov akadémikus: Emlékirataim, 1945, 222. old. oroszul.

A MEZOGAZDASAGI STATISZTIKA IDÖSZERU KERDÉSEI 469 *

A Földművelésügyi Minisztérium sokféle adatra támaszkodva irányítja a mezőgazdaságot. A statisztikai adatok alapján azonban csak akkor lehet helyesen; intézkedni, ha azok megbízhatóak, a valóságot tükrözik. A mező- gazdaságban a bizonylati elv kétségtelenül nehezebben valósítható meg, mint más népgazdasági ágak statisztikájában, egyes területeken pedig erről nem is beszélhetünk (például egyéni gazdaságokban). Épppen ezért a mezőgazda—

sági felvételeknél fokozott jelentősége van az ellenőrzésnek.

Ezt az igen lényeges munkát a Földművelésügyi Minisztérium nem végzi megfelelően. Csak ritkán ellenőrzi az adatgyűjtések pontosságát, bár az állami statisztikára vonatkozó törvény szerint is feladata lenne: ,,az alárendelt szervek statisztikai munkájának irányítása és ellenőrzése." Az alapos ellen—

őrzés hiánya okozza, hogy az adatgyűjtések eredményei gyakran megbízhatat- lanok, helyes intézkedések alapjául nem mindig szolgálhatnak.

Az ellenőrzés hiányának tudható be az is, hogy az adatszolgáltatók, illetve az adatok továbbítói nem riadnak vissza attól sem, hogy az adatokat meghamisítsák.

A Központi Statisztikai Hivatal borsodmegyei igazgatósága megvizsgálta több járásban a tavaszi mezőgazdasági munkákról adott jelentéseket. Meg- állapították, hogy a község által jelentett vetésterületi adatokat a járási taná—

csok mezőgazdasági osztályai sok esetben önkényesen megváltoztatták. így például az encsi járás négy községének tavaszi búzavetését 228 kh-ról 290 kh-ra, zabvetését 108 kh-ról 136 kh-ra javították. A sátoraljaújhelyi járásban 9 község tavaszi búza vetésterületét 62 kh—ról 177 kh-ra módosították.

Az AMG pestmegy-ei igazgatósága hamis indokolást fűzött adataihoz, hogy a hibás adatokat ezzel magyarázza és elkerülje a számok ellenőrzését, szükséges korrekcióját. Heves megyében az országos gépösszeírás során az egerfarmosi gépállomás 16 darab állómunkára alkalmas traktorral jelentett többet a tényleges állománynál. A pétervásári gépállomás 5, a lőrnici 3 trak- torral, a detki 5 traktorvontatású ekével jelentett többet a ténylegesuél. Már- cius hónapban Somogy megye valamennyi gépállomása hibásan közölte a munkaegységek számát.

Különösen sok a hiba a nem mezőgazdasági jellegű statisztikákban.

A Földművelésügyi Minisztérium területét érintik egyes, a népgazdaság egészét átfogó adatgyűjtések (beruházási, anyag-, gépkocsi stb; statisztika). Eze—k helyességét még kevésbbé ellenőrzik, mint a mezőgazdasági termeléssel köz—

vetlenül összefüggő felvételeket. Az adatok gyakran pontatlanok és hiányosak.

Az 1953. évi beruházások teljesítéséről szóló jelentés nem tartalmazta valamennyi adatszolgáltató beruházási adatait. A Minisztérium a beruházások teljesítéseként 118 millió forinttal kevesebbet jelentett, mint a Mezőgazdasági és Szövetkezeti Ban—k.

A Földművelésügyi Minisztérium Ellátási Igazgatóságának jelentéseiből rendszeresen kimarad egy sor állami gazdaság és gépállomás adata. 1954.

I. negyedévében például kimaradt többek között 46 állami gazdaság és 58 gép—

állomás.

Az I. negyedévi beruházások űzembehelyezéséről megküldött jelentését a Minisztérium hiányosan készítette el, mivel az Állami Gazdaságok Főigaz—

gatóságának adatait a jelentés nem tartalmazta.

onos WAN ' 470

A helytelen adatok jelentőit a legritkább esetben vonják felelősségre.

A kiszabott büntetések —— általában szóbeli dorgálások, figyelmeztetések ——

legtöbbször nem alkalmasak arra, hogy a statisztikai fegyelmet megszilár- dítsák. Az adatszolgáltatók nem sokat törődnek jelentéseik helyességével, mert hamar észreveszik, hogy különösebb bajuk akkor sem történik, ha vélet—

lenül rájönnek arra, hogy adataik nem felelnek meg a valóságnak.

A statisztikai fegyelmet a Földművelésügyi Minisztérium a beszámolási

* ), rendszer területén is megsérti. Még mindig ad ki a Minisztérium olyan utasí- tásokat, melyek engedély nélküli jelentésre szólítják fel az üzemeket, a taná—

csokat. Az is előfordul, hogy az engedélyezettől eltérő formában kérnek jelen- téseket, ami ugyancsak egyértelmű a statisztikai törvény megszegésével.

Kétségtelen, hogy a Minisztérium ma már ritkábban ad ki ilyen utasításokat, azonban az igazgatóságok, tanácsok sokszor rendelnek el engedélynélküli adat- gyüjtést, nem ritkán a Földművelésügyi Minisztérium utasítására hivatkozva.

Ezek többsége teljesen szakszerűtlen, kimeríti a vadstatisztika fogalmát.

A Minisztériumnak feladata lenne, hogy ellenőrizze az alárendelt szervek kiadott utasításait és megakadályozza ezeket a ,,kontár" adatgyűjtéseket.

A Statisztikai Hivatal a közelmultban megvizsgálta Pest megyében ki- adott mezőgazdasági vonatkozású utasításokat. Kiderült többek között, hogy a megyei mezőgazdasági osztály három hónap alatt 20—nál is több alkalom- mal követelt számszerű adatokat a járási, községi tanácsoktól, anélkül, hogy adatgyűjtésre egyetlen esetben is engedélye lett volna.

A felfedett vadstatisztikák bürokratikus voltának jellemzésére kiraga—

dunk néhány példát:

A megyei vezető állatorvos elrendelte, hogy készítsenek községenként 92 adatból álló kimutatást az állategészségügyi intézmények 1954. január 1-i

; állapotáról. Megkérdezték többek között a ,,beszálló vendéglők tulajdonosát, állapotát, felszerelését, hiányát",_(?) ,,a vásártéri kapuk számát", ,,az állat—

orvosok müködési területét" stb.

A váci járási tanács elnökhelyettese 1954. februárjában községenként 20 adatot kért azonnal, futár útján ,,a végleges őszi vetésterületről".

A megyei főagronómus az aratás—, behordás, cséplés tervének elkészítése céljából elrendelte, hogy községenként és termelőszövetkezetenként állapítsák meg a járási tanácsok a következő adatokat: ..learatott terület szektorálisan.

fajtánként; gépi aratásra váró terület kat. holdban: kézi aratáshoz hány aratópárt tud a tsz. kiállítani; egyénieknél hány aratómunkást kell szerződ—

tetni: hány lógereblye van: mennyi lesz a tarlóvetés területe; hány kat. hol—

dat kell mentesíteni tarlóhántás alól: hány kereszt várható kat. holdanként

az összes aratandó terület átlagában; behordáshoz hánv kocsi, fogat áll ren—

delkezésre: hány tehergépkocsira lesz szükség" stb., stb.

A mezőgazdasági osztály tervcsoportía áprilisban jelentést kért a járási tanácsoktól a ,,legsürgősebben", többek között arról. hogy ,,melyik tsz—nek lesz bevétele az V., VI., Vll. hóban. miből, hány forint értékben".

Ezek az esetek nem egyedülállóak. nemcsak Pest megyére jellemzőek.

Példát ezek annak, hogv a mezőgazdasági termelést sok helyütt még ma is ilyen módszerekkel akarják irányitani.

A pestmegyei tapasztalatok azonban intő példaként szolgálhatnak a Sta—

tisztikai Hivatal részére is. Ilyen kirívóan törvényellenes adatgyűjtések szinte

A MEZOGAZDASAGI STATISZTIKA moszeau Kennése—I - '. ' , 471

mindenütt találhatók, ennek ellenére a Hivatal igazgatóságai, felügyelőségei ritkán tárnak fel hasonló eseteket. Ez annak tudható be, hogy a Statisztikai Hivatal szervei nem ismerik a tanácsok munkáját és nem ellenőrzik kellő éberséggel a statisztikai törvény betartását. * *

*

Alapkövetelményként állítjuk a szocialista statisztika elé, hogy —— a pon—

tosság mellett —— gyors legyen. A beszámolási rendszer megszabja az adat- szolgáltatóktól a minisztériumig, hogy milyen határidőkre kell a jelentéseket továbbítani. Ezeket a határidőket a Földművelésügyi Minisztériummal közö—

sen alakította ki a Statisztikai Hivatal, mindennek ellenére a Minisztérium az adatgyűjtések országos összesítését sorozatosan késve küldi a Hivatalnak.

1954. első öt hónapjában 92 mezőgazdasági adatgyüjtés eredménye érke- zett határidő után. Ezek közül 46 több, mint egy hetet késett.

A statisztikai fegyelem lazasága következtében hasonló mulasztások az üzemek adatszolgáltatásában is gyakoriak.

*

Jó statisztikai munka számos területen nem alakulhat ki mindaddig, míg a Földművelésügyi Minisztérium nem gondoskodik a szükséges szervezeti elő-, feltételek megteremtéséről.

A mezőgazdasági üzemek helyes számvitele a jó statisztikának, de egyben a jó gazdálkodásnak is igen lényeges kelléke. Ezen a téren ma még sok a hiba. Szinte minden ellenőrzés alkalmával az állapítható meg, hogy az állami gazdaságok, gépállomások, termelőszövetkezetek könyvelése nincs rendben. Nem vezetik az előírt nyilvántartásokat, sorozatosan hibákat követ- nek el a könyvelés során. Például:

A bonyhádi ,,Dózsa Népe" termelőszövetkezet földkönyve az 1951. évi állapotot tükrözi. A nagyberki ,,Becsület" termelőszövetkezet állatszámadási könyvében csak egyetlen bejegyzés szerepel, az is 1953. július 1-i kelettel-. A Mezőgazdasági Gépjavító Tröszt vállalatainak könyvelése az ipari termelésbe be nem számítható tételekkel is növeli a termelés volumenét (például szállí- tási költség, napidíj, útiköltség stb.). A kétegyházi gépállomáson az egyik , brigád traktorosai —— "saját elszámolásuk szerint -—— fejenként 4—9 (; üzem—

anyagmegtakaritást értek el 1954. I. negyedévében. A raktári nyilvántartás szerint viszont a brigád elszámolásából 20 (; üzemanyag maradt ki.

M' *

A jelenlegi számviteli követelményeknek szinte sehol nem tesznek teljes mértékben eleget, mert az üzemek adottságaihoz képest a könyvelés túlságosan

terjedelmes. ;

Az üzemek nyilvántartási rendszerét egyszerűsíteni kell, egyszerűbb nyil- . vántartások helyes vezetését inkább meg lehet követelni. Akár a jelenlegi

rendszer marad, akár mást vezetnek be, okvetlenül szükség van arra, hogy a számviteli munkát az eddiginél fokozottabban ellenőrizzék. Nem enged- hető meg, hogy az egyes számviteli ágak között ne legyen összhang: az

, 472

üzemek könyvelése, statisztikája gyakran valótlan, egymástól eltérő adatokat

* _ tartalmazzon.

A mezőgazdaság fejlesztésének programmja égetően veti fel, hogy a mezőgazdaság működéséről az eddiginél pontosabb adatokkal rendelkezzünk, _ emeljük a statisztika színvonalát. Szükséges, hogy ebben a munkában a Köz- ' ponti Statisztikai Hivatallal karöltve a Földművelésügyi Minisztérium is részt- vegyen. A párt— és kormányhatározat végrehajtásához és a végrehajtás ellen—

őrzéséhez elengedhetetlenül fontos, hogy a mezőgazdasági statisztikai munká—

nak az előzőekben említett hiányosságai mielőbb megszűnjenek és a Föld- művelésügyi Minisztérium a lényeget felölelő, megbízható statisztikával ren- delkezzék.

A ,,SZOCIALISTA STATISZTIKA KÖNYVTÁRA"

című kiadványsorozat negyvenegyedik számaként megjelent

L. A. BIZOV

A GRAFIKUS ÁBRÁZOLÁS MÓDSZEREI A TERVEZÉSBEN, A STATISZTIKABAN

ÉS A SZÁMVITELBEN

című könyve.

A könyv két főrészből— áll. Az első rész az alapfogalmakat, az ábrázolás (szerkesztés) elemeit, a grafikonok (diagrammok) szerkesztésének technikai sza- bályait tárgyalja. A második rész az összehasonlítás céljára alkalmazott dia—

grammok, a kronogrammok, az ellenőrző-tervteljesítési grafikonok szerkesz—

tését, a megoszlási sorok grafikus ábrázolását, a kartogrammok és kartodia- grammok, a nomogrammok készítésének és szerkesztésének szabályait, elveit és módszereit ismerteti.

A grafikus módszert ma széles körben alkalmazzák a tervezési, statisztikai,

számviteli gyakorlatban, a kutatómunkában stb., az idevágó irodalom azonban majdnem teljes mértékben hiányzik. Éppen ezért Bizov könyve igen hatékony segítséget nyujt a tervező, statisztikus, számviteli dolgozók, kutatók számára

munkájuk még eredményesebb elvégzéséhez.

' Ára fűzve 22.—- Ft

Kapható valamennyi ÁLLAMI KÖNYVESBOLT—ban