A mezőgazdasági termelés színvonalának összehasonlítása

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A MEZÖGAZDASÁGI TERMELÉS

SZíNVONALÁNAK ÖSSZEHASONLíTÁSA

SZEDERKÉNYI HENRIK

A szocialista országok közötti együttműködés tervszerű fejlesztése megkö—

veteli, hogy a közöttük levő színvonalkülönbségek megállapítása és kiegyenlí—

tése céljából az együttműködő országok teljesítményei összehasonlíthatók le—

"gyertek.1 Ezt azonban gyakran megakadályozza az a körülmény, hogy az össze- hasonlítás céljára szolgáló mutatók fogalmi meghatározása és tartalma külön—

bözik egymástól. így például vita tárgyát képezi az is, hogy miképpen számítsuk nemzetközi összehasonlítás céljára a tenmelés színvonalát.

Ismeretes, hogy a mezőgazdasági termékek számbavehetők természetes mértékegységben, valamint értékben. A legegyszerűbb és legszemléltetőbb Vmódszer a természetes mértékegységben való számbavétel. Például annál, hogy .gabonatermésünk kat. holdanként 2000 forint, sokkal többet mond, kifejezőbb az, hogy kat. holdanként 10 mázsa gabonát termeltünk. A termelés színvona—

lának jellemzésére azonban a természetes mértékegységben mért termékmeny—

nyiséget csak abban az esetben használhatjuk, ha egyetlen terméket vagy egyet—

len termékben kifejezhető termékeket termelünk. A mezőgazdasági termelés nagyon változatos, igen sokféle, különböző használati értéket állítanak elő a mezőgazdaságban,'amelyeket természetes mértékegységben összeadni nem lehet.

A termékek természetes mértékegységben történő egyenkénti számbavétele mellett tehát szükség van a termelés eredményének egyenértékszámmal való kifejezésére.

Ahhoz, hogy két vagy több különböző terméket össze lehessen "mérni", közös tulajdőnsággal kell rendelkezniök. Ilyen közös tulajdonsága a termé—

keknek, hogy létrejöttükben az emberi munkának is fontos szerepe van. A munka mennyiségének mérésére és kifejezésére azonban nem a munkát, hanem közvetve az értéket használják. Az összemérés alapja tehát az érték, illetőleg annak pénzbeni kifejezése, az ár.

Az ár nem feltétlenül esik egybe az értékkel. Az uralkodó termelési viszo—

nyok módosító hatást gyakorolnak az értéktörve'ny érvényesülési módjára.

Bonyolítja az árak értéktől való eltérésének kérdését, hogy a munkatermelé- ékenység változása következtében az érték változik. Különösen gyakori ez a mezőgazdaságban, ahol a természeti tényezők hatására az értékingadozások az egymás utáni években mindkét irányban rendkívül nagyok lehetnek.

- 1 A nemzetközi összehasonlítások egyes problémáival részletesen foglalkozott Árvay János

mA mezőgazdasági termelés nemzetközi összehasonlítása" (Statisztikai Szemle, 1964. évi 11. sz.

1075—1088. old.) 0. cikkében.

280 ' SZEDERKE'NY; HENRIK

A nehézségek áthidalására számos kísérlet történt. Ezek mindegyikének ázik u-a

a lényege, hogy a pénzértéket valamilyen természetes mértékegységgel kiván— , ták helyettesíteni, olyannal, amelyekről mint változatlan egyenértékszámokról feltételezték, hogy lehetővé teszik a mezőgazdasági termelés statikus és allna——

mikus összehasonlítását. Ennek érdekében dolgozták ki a Szovjetunióban a, ,,zabegységet", Ausztriában a ,,tejegységet", Magyarországon a ,,búzaegységet", Németországban a ,,gabonaegységet" stb. E, naturális egyenértékszámok közüli leginkább a gabonaegységgel való számolás terjedt el, és a KGST tagállamok egy része is azon a véleményen van, hogy a nemzetközi összehasonlítáSoknál a mezőgazdasági termelés és a munkatermelékenység színvonalát gabonaegység—

gel mérve határozzák meg.

A mezőgazdasági termékeknek gabonaegy—séggel (Getreideeinheit, rövidítve:

GE) történő közös nevezőre hozása Woermann nevéhez fűződik. Woermann_

élelmezésgazdasági teljesítménymwtatóként használta a gabonaegységet, amely az emberi táplálkozásra és az állati takarmányozásra termelt mezőgazdasági termékek tápértékét (kalóriában) fejezi ki. Alkalmazására a második világhábo—

rúban került sor, és a beszolgáltatási kötelezettség teljesítésébe beszámítható

texmények és termékek egymással való helyettesíthetőségét volt hivatott meg—r állapítani.

A gabonaegységet ma már nemcsak az élelmezésgazdasági teljesítmények mérésére használják, hanem a termelési teljesítményeknek olyan mennyiségi

mértékegységben való összesítésére is alkalmazzák, amely az összes mezőgazdaw

sági terményt és terméket a növénytermelés termelési szintjére számítja vissza

A gabonaegységet számos országban használják, de különböző átszámítási kulcsokat alkalmaznak. Ennek bizonyítására bemutatom néhány mezőgazdasági.

termény és termék gabonaegységének magyarországi és német demokratikus

köztársaságbeli egyenértékszámát. ;

1. tábla Néhány termék gabonaegységre történő átszámításának egyenértékázámai

A magyarországi A NDK—beli

Termék Egység ————-—————-———-——-—————————

egyenértékszámok

Kukorica. ... (1 l ,07 l ,0 Silókukorica ... (1 0, l, 7 O, 1 1

Takarmánykáposzta ... (1 0, 1 5 0, l l Takarmányszalma ... (; (!, 2 (),25 Dohány ... (; 4, 9 2,0

Marhahús ... (1 7,0 6,0

Sertéshús ... (1 5,3 5,0

Baromfihús ... (1 ' 5,0 6,0 Teljes tej ... 1001 0,8 1,0 Fölözött te j ... g 0, 2 O, 1 Tojás ... 100 db O,35 O,25

A gabonaegységet nemcsak az ovyes országok, hanem még egy országon,.

belül is sokszor eltérö tartalommal használják.

A gabonaegység—egyenértékszámok különbözősége önmagában még nem

zárná ki annak lehetőségét, hogy a nemzetközi összehasonlításoknál általáno-

san elfogadott közös mértékegységként használják. Csupán elhatározás kérdése

A MEZÖGAZDAS'AGI TERMELÉS ÖSSZEHASONLITÁSA 281

lenne, hogy melyik ország melyik gabonaegységkulcsait fogadják el közös mér—-

tékegyse'gként.2

A gabonaegységgel való számolásnak azonban számos olyan fogyatékossága van, amelyek következtében alkalmatlan a mezőgazdasági termelés és a munka—

termelékenység szívonalának kifejezésére, nem alkalmas arra, hogy üzemek vagy országok közötti összehasonlításnál közös mértékegységül használják.

A gabonaegység-számítás a mezőgazdasági termékek keményítőértékéből indul ki. Gabonaegységre —— keményítő— és fehérjetartalmuk szerint —— első—- sorban azokat; a mezőgazdasági termékeket számítják át, amelyek vagy emberi táplálkozásra, vagy állati takarmányozásra alkalmasak. A szénhidráttartalmat l—nek, a zsírtartalmat 2,4—nek, a fehérjéket —-—— az emberi táplálkozásban és az állatok takarmányozásában betöltött különösen fontos szerepük miatt —— a keményítőérték 2,5—szeresével veszik számításba.

Azoknál a terményeknél (például az ipari növényeknél), amelyek emberi táplálkozásra vagy az állatok takarmányozására nem használhatók, a gabona- egység megállapítása valamely hasonló termelési és ráfordítási igényű más ter—

mény gabonaegységével való azonosítás, illetőleg ezeknek bizonyos mérvű kor—

rekciója útján történik. Egyes esetekben a gabonaegységkulcsot a megfelelő élő- és holtmunka-ráfordítások alapján számítják ki. A zöldségfélék és a koba- kosok magjait pedig a Német Demokratikus Köztársaságban a felvásárlási árak alapján fejezik ki gabonaegységben, 40 márka felel meg egy gabonaegységnek.

Mindez tulajdonképpen nem más, mint visszatérés az érték alapján való szá-—

moláshoz,

A gyümölcsfélék és az állati termékek gabonaegysége'nek megállapítása.

szintén nem keményítőértékük alapján történik. A gyümölcsféléket vitaminta—r—

talmuk figyelembevételével, az állati termékeket az előállításukhoz szükséges takarmányok keményítő- és fehérjetartalma alapján számítják át gabonaegy—

ségre.

A takarmányoknak gabonaegyse'gre való átszámításánál a fehérje— és a keményítőértéket egy számban fejezik ki, ami ellentmond az állati táplálko- zásbiológia legegyszerűbb alaptételének. A fehérje a gabonaegység—számításban magasabb pontértéket kap, mint a többi állati tápanyag, holott a valóságban a szervezet az állati tápanyagok közül éppen a fehérjét hasznosítja a legrosz—

szabbul. Nem helyes továbbá az sem, hogy a takarmányok gabonaegységre való átszámításánál figyelmen kívül hagyják az egyes takarmányok, az egyes takarmánynövények használhatósága közötti különbségeket.

Az állati termékeknek gabonaegységre való átszámítása azt jelenti, hogy mindazon ágazatok, amelyek a szántóföldi növénytermelés terményeit használ- ják fel, legfeljebb annyi gabonaegységnyi hozamot állíthatnak elő, mint ameny—

nyit felhasználtak. Ennek következtében, ha a szántóföldi növénytermelés ter—

ményeit felhasználó ágazat nettó hozamát akarnánk kimutatni, vagyisafelhasz- nált terményeket a felhasználó ágazatnál levonásba helyeznénk, akkor legjobb esetben nulla lenne az eredmény. A valóságban inkább azzal az esettel talál-—

kozunk, hogy negatív eredményt kapunk, mert az átszámítási kulcsok a tény- leges takarmányhasznosításnál kedvezőbb normákon alapulnak. (Ez a helyzet a

2. táblában szereplő gazdaságok esetében is.)

Az állati termékek gabonaegységre való átszámításánál —— mint minden más szintetikus mutatónál —— nem vehető figyelembe az egyes állatok eltérő

2 A gabonaegység alkalmazásának kérdésével foglalkozott a KGST 1965. március 16—18—i munkaertekezlete is Szófiában. A résztvevők többsége magáévá tette a magyar delegáció e

cikkben kifejtett álláspontját, és elvetette a gabonaegység alkalmazását.

* 282; 4 ; , ' _l szaunnxewp

egyedi termelése. Egy bizonyos mennyiségű állati termék nagyon kül b"

takarmányfelhasználással állítható elő, attól függően, hogy nagy vagyk

melőképességű állattól származik. Ennek bizonyítására megvizsgáltam-, kétt—

állami gazdaság tehenészetének takarmányfelhasmálását. Az egyik gazdaság— _— ,;

ban 2539, a másikban 3696 liter volt a tehenek évi átlagos tlejhozama. A Magyar— 7 ' ' '

országon használt gabonaegységkulcs szerint 1000 liter tej előállításáhez' §

_, mázsa gabonaegység takarmány szükséges. Ezzel szemben a kisebb termelőké— ; _ _peseégű tehenészetben 14,13, a nagyobbtermelőképeseégűben pedig 9,12 mázsa " *

gabonaegység takarmányt használtak fel 1000 liter tej előállításához. '

Súlyos hibához vezet, ha az állati termékeknek a szántóföldi növényterL'í

melés szintjére való átszámításánál nem veszik figyelembe azokat az össZefüg—- géseket, amelyek az állatok termeléSe és a felhasznált takarmányok között, Vannak. Jól mutatja ezt néhány kiemelt gazdaság példája A 2. táblábán az

állattartás gabonaegységben számított bruttó és nettó hozamát állítottamszembe egymással

2. tábla

Az állattartás nettó; hozama néhány gazdaságban gabonaegység alapján , számítva

Az állattartás A takarmány— Az állattartás , , bruttó hozama, felhasználás nettó hozama (gazdasag

szántóegységre számítva (mázsa gabonaegység)

A ... ; 6,25 , 7,1() —0,85

B ... ' 9,53 1037 ) wO,64

0 ... ] 934 11,5s ; _],94

D ... 5,04 5,23 § ——0,19

F] ... ! 3,sz 3439 ] —0,07

Az állattartás gabonaegységgel számított nettó hozamának negatív előjele azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termelésnek a felhasznált mezőgazdasági ter—

mékek nélküli hozama kisebb,.mint a növénytermelés bruttó hozama.

3. tábla

A mezőgazdasági termelés és a növénytermelés szántóeg'ységre számitott hozama néhány gazdaságban

A B , c D E

Megnevezés

gazdaság

' A'mezőgazdasági termelés bruttó hozama

(mázsa gabonaegység) ... 21,95 20,31 2120 ll,l2 8,60 A felhasznált mezőgazdasági termékek ,

(mázsa. gabonaegység) ... 7,55 10952 l2,lö 5,61 , 3,96 A mezőgazdasági termelés halmozatlan

hozama (mázsa gabonaegység) ... l4,4.0 9,39 l5,04 5,51 4,64 A növénytermelés bruttó hozama (mázsa

gabonaegység) ... 15,69 10,67 l7,56 (308 ges *

A 'mezőgazdasági termelés halmozatlan 4

hozama a. növénytermelés bruttó hoza-

mának százalékában ... _ 913 880 85,7 Mi,?) 929

A MEZÖGAZDASAGI TERMELÉS ÖSSZEHASONLíTASA 283

Az Összes mezőgazdasági terménynek és terméknek gabonaegységre való

visszaszámítása esetén a felhasznált mezőgazdasági termékek levonása után

kapott halmozatlan hozam, azaz a mezőgazdaság termelési színvonala alacso—

nyabb, mint a növénytermelés színvonala. A gabonaegységgel való számításnál tehát az állattartási tevékenység többnyire rontja a növénytermelésben elért eredményeket, jóllehet itt csupán arról van szó, hogy a ténylegesen felhasz- nált mezőgazdasági termények és termékek gabonaegység szerinti mennyisége nagyobb, mint a növénytermelés szintjére elméletileg Visszaszámított állati ter—

mékek gabonaegység szerinti mennyisége.

Hangsúlyozni kívánom hogy ez főként az állami gazdaságokban van így, amelyeknél a fajlagos takarmányfelhasználás az országos átlagnál magasabb.

A gabonaegységgel való számolás azonban más üzemek esetében sem mutatja pontosan azt a többletet, amelyet az állattartás hozzáad a takarmányhoz.

A szinvonal gabonaegységgel történő megállapítása legfeljebb csak a ter—

mékek egyes csoportjára nézve lehet torzításmentes. Több főágazat együttes termelési eredményét lehet ugyan gabonaegységgel mérni, de ez már nem tük-—

rözi valósan az egész mezőgazdasági termelés szinvonalát. Ennek ellenére a gyakorlatban mégis számos olyan kísérlettel lehet találkozni, amelynek célja valamennyi mezőgazdasági terményt és terméket gabonaegyse'gben —— mint mennyiségi mértékegységben — összegezni. Az ilyen számítás azonban nem—

csak a termelés színvonaláról, hanem összetételéről is hamis képet ad.

A gabonaegységgel való számítás mindenekelőtt helytelenül tükrözi a ter—

melési arányokat. Torzítást idéz elő a szántóföldi növénytermelésen belül, jól—

lehet globálisan elfogadhatónak látszik, de csak azért, mert túlsúlyban vannak a gabonaneműek és a takarmányok, amelyeknek átszámítási kulcsa nagyjából megfelelő. A szántóföldi és az egyéb növénytermelési (gyümölcs, szőlő) ágazatok hozamainak gabonaegységgel való számítása azonban már nagy torzulásokat

eredményez. Ennek bizonyítására bemutatom két gazdaság forintban és gabo—

nsaegységgel mért termelési szinvonalát és szerkezetét.

4. tábla

Két gazdaság termelésének szerkezete forinttal és gabonaegységgel mérve

D gazdaság ! E gazdaság

bruttó termelése (szántóegységre számítva)

Megnevezés a gabona— a gabona-

értékben gabona- az érték egység értékben gabona— az érték egység

(forint) egységben (forint) egységben

! alapján (százalék) alapján (százalék)

Növénytermelés. 1442 6,08 44,6 54,7 2026 4,98 62,6 57,9

Állattartás ... 1788 5,04 55,4 45,3 1210 3,62 37,4 42,1 Együtt 3230 11,12 100,0 100,0 3236 8,60 100,0 100,0

Mindkét gazdaság szántóegységre jutó bruttó termelési értéke csaknem azo—

nos (3230, illetve 3236 forint). A gabonaegységgel való számítás esetén Viszont

a termelési színvonal az E gazdaságban, amely gyümölcstermelési irányú, csak—

nem 23 százalékkal alacsonyabb, mint a D gazdaságban. A termelés szerkezete 'pedig gabonaegységgel való számítás esetén olyképpen módosul, hogy a D gazdaságban jelentősen nő, az E gazdaságban Viszont valamelyest csökken a növénytermelés aránylagos súlya az értékben való számításhoz képest. Ezeket az

284 szumma?! mmm

E gazdaságnál tapasztalható visszásságokat a gyümölcstermelési' ,íágaaatés-af ,

szántóföldi növénytermelési kultúrák gabonaegységei közötti aránytalanéágok

idézik elő.

A D gazdasághoz hasonlóan az A,, a B és a C gazdaságban is az tapasz—.

talható, hogy a gabonae'gységgel való *mérés esetén nagymértékben emelkedik a növénytermelés aránylagos súlya.

A termelés szerkezete három gazdaságban

, "5. tábla

forinttal és gabonaegységgel mérve

A gazdaság _ B gazdaság l 0 gazdaság

bruttó termelésének megoszlása (százalék)

Megnevezés , _ - ; . ;

az érték a 33 az érték a $$$? az érték a $$$?

alapján ,

Növénytermelés ... 57,5 71,5 38,3 52,6 51,0 64,6

Állattartás ... _42,5 _ 28,5 61,7 47,4 49,0 am

Együtt ] 00,0 ] 00,0 ] 00,0 ] 00,0 100,0 ! 100,0'

!

E három gazdaság kiválasztásánál az eltérő termelési szerkezet volt az irányadó: az A gazdaságnál a növénytermelés, a B gazdaságnál pedig az állat—- tartás termelési értékének van nagyobb súlya, a C gazdaságban a két főágazat csaknem egyenlő arányban részesedik az ,össztermelésből. így különösen szem——

betű.—nő változást jelent a gabonaegységgel való számítás. A gabonaegység alkal—4 mazása esetén a növénytermelés aránylagos súlya mindhárom gazdaságban megnő, és nagyobb, illetve lényegesen nagyobb lesz, mint az állattartásé.

A két főágazat közötti aránytalanságot jól mutatja a gabonaegységgel és az elszámoló árral számított termékenkénti hozamok 'mdexeinek eltérő alaku—

lása. Ha bázisnak a kenyérgabona gabonaegységben és elszámoló áron számított egységnyi hozamát vesszük, akkor a fontosabb növénytermelési és állattartási ágazatoknál a következő képet kapjuk! Kiegészítésül bemutatom az önköltség

és az élőmunka—felhasználás indexelt is. (Lásd a 6. táblát.)

Valamennyi adat lényegében azt bizonyítja, hogy a szántóföldi növény—

termelési ágazatokban a gabonaegység alapján számított indexek nagyjából kö- vetik az árak, illetőleg az önköltség índexeit, az állattartásban Viszont .nem. Az állati termékek ár-, illetőleg önköltségindexe egyes esetekben többszöröse a

gabonaegység indexének. '

Az állattartásban egy gabonaegység pénzértéke általában nagyobb, mint a növénytermelésben, kivéve a gyümölcstermelési ágazatokat. Ez a magyará- zata annak, hogy az E gazdaság nővénytermelésében egy gabonaegység értéke 407 forint, az állattartásban pedig 334 forint. A többi —— nem gyümölcsterme—

lési irányú —— gazdaságban viszont egy máma gabonaegység értéke a növény—

termelésben 196—205 forint, az állattartásban pedig 339—367 forint.

E különbség legfőbb oka, hogy a termelési érték —— eltekintve az árrend- szer okozta torzulásoktól —— lényegében az élő- és a holtmunka—felhasmálást fejezi ki, a gabonaegység viszont nem. A gabonaegységgel való mérésnél ugyanis a termelés eredményét ,,anyagszerűen" fogjuk fel, táplálóérték, kaló—

ria stb. alapján kialakított kulosszámokkal hozzuk közös nevezőre és összegez- zük. Ennek eredményeként a gabonaegységgel való számítás eltorzítja a mező—

A MEZÖGAZDAS'ÁGI TERIVEELES ÖSSZEHASONLITÁSA 285

gazdasági termelés, különösen a halmozatlanul számított termelés színvonalát.

Jól mutatja ezt az A és a B gazdaság példája. E két gazdaságban a terület—

egységre (szántóegységre) jutó halmozott termelési érték megközelítően egy—

forma (5410, illetőleg 5463 forint), a halmozatlan termelési érték viszont az

állattartás eltérő (425, illetve 61,7 százalékos) súlya következtében a B gazda—

ságban 20 százalékkal kisebb, mint az A gazdaságban (3661, illetve 2885 forint).

Gabonaegységgel való számítás esetén viszont a halmozott termelési színvonal még megközelítően egyforma (21,95, illetve 20,31— mázsa gabonaegység szántó—

egységenként), a halmozatlan azonban már csaknem 35 százalékos eltérést mu—

tat (MAO, illetve 9,39 mázsa gabonaegység).

6. tábla

Néhány ágazat hozamának, önköltségé'nek és munkaóra—felhasználásúnak összehasonlítása

A hozam

_" ' ' Ö k 1 * Fajlagos

A . _ n 6 tség munkaóra—

Megnevezés Mértékegység ággal-n elszázfrggilgbftron felhasználás' Index: 1 mázsa kenyérgabona : 100

Kenyérgabona ... (1 100,0 100,0 lO0,0 100,0

Takarmánygabona . . . . (; 100,0 85,7 89,4 90,7

Kukorica ... g 107,0 100,0 96,5 164,8

Sílókukorica ... g 1 7,0 9,1 1 3,1 10,74

Cukorrépa ... g 17,0 22,8 22,1 59,3

Hüvelyesek ... (1 1 1 5,0 1 14,3 * 1 94,9 320,4

Szálas takarmányok . . (; 15,0 9,l 12,1 ll,5

Évelő pillangósok .. .. g 50,0 43,8 49,7 74,1

Alma ... g 30,0 166,7 126,1 302,2

Marhahús ... (1 700,0 1047,6 1133,2 959,3

Sertéshús ... (1 530,0 857,2 1000,0 640,8

Baromfihús ... (] 500,0 1 1 90,5 1 220, 1 1 383,4

Tej ... 1000 1 800,0 1523,8 1608,0 2055,7

Tojás ... 1000 db 350,0 523,8 613,l 748,2

*Gyapjú ... g 4000,0 4047,7 4209,6 41523

' Az állami gazdaságok 1959—1963. évi átlagai alapján.

A termelési színvonal és a termelési arányok mérésénél tapasztalt -— fent ismertetett ——- torzítások hatására a gabonaegységgel való számítás nem tükrözi- helyesen a munkatermelékenység szinvonalát sem, és ennek következtében a gazdaságok munkatermelékenységi színvonalának összehasonlítását sem teszi

lehetővé. Ezt bizonyítják a 7. tábla adatai.

Főágazati szinten mindkét számítás szerint ugyanazok a gazdaságok érték el a legmagasabb munkatermelékenységet. Az egész mezőgazdasági termelésre nézve azonban már más a helyzet: értékkel mérve a termelés eredményét a D, illetve a C gazdaságban a legtermékenyebb a mezőgazdasági munka, gabona—

egységgel mérve viszont halmozott számítás esetén a C, halmozatlanul pedig az A gazdaságban legmagasabb a munkatermelékenység színvonala. Hasonlókép-

pen nem kapunk világos választ a legalacsonyabb munkatennelékenységű gazda—

ság tekintetében sem.

Úgy vélem, nem kell tovább bizonyítanom, hogy nem lehet a búzát, 4 dohányt, az almát vagy a hízott marhát stb. gabonaegység alapon összehason—

lítani. Az ilyen kísérlet célszerűtlen, és semmiképpen sem szolgálhat sem a

286 ' r, , szavanna, Hmmm ' *

mezőgazdasági termelés sem a munkatermelékenység szmvonala megállapítá-

sának alapjául

Ez persze nem jelenti azt, hogy a gabonaegyse'g használatát tel-lesen el kellene vetni. A gabonaegységgel való számításon alapuló összehasonlítás lehe—

tősége azonban igen korlátozott. Legfeljebb néhány termény, illetőleg hasonló típusú üzemek eredményeinek összehasonlítására tartom alkalmasnak.

7. tábla

A vizsgált gazdaságok munkatermelékenységi színvonalának összehasonlítása

Az egy munkaórára jutó termelési teljesítmény

a mezőgazdasági termelésben a, növénytermeléaben az állattartásban

halmozottan halmozatlanul Gazdaság

forinttal 3333; forinttal ággá forinttal GÉÉÉÉÉÉ, forinttal 91333,

való számítás esetén (Index: A gazdaság : 100)

A . 100,0 lOO,U 100,0 100,0 100,0 lO0,0 100,0 100,0

B . 108,7 109,6 l36,4 l43,3 * 95,2 90,4 78,6 , 63,6

G . l45,9 140, l 86,4 87,5 l_09,5 108,5 107,1 90,9

D . 35,1 28, 9 93,2 95,8 119,l 51,8 57,1 38,2

E . 48,6 23,5 84,1 91,6 61,9 42,2 64,3 34,5

A mezőgazdasági termelés és a munkatermelékenység színvonalának gabo—

naegységgel való mérésére tett megállapítások, amelyeket egyes mezőgazdasági üzemekre tettem, az egyes országokra nézve is érvényesek, azaz

' : a) , az állattartásban folyó tevékenység országos szinten is lerontja a nö- vénytermelés eredményét;

b) a főágazatokon belül torzításokra vezet;

c) a mezőgazdasági termelés két főüzemágának, a növénytermelésnek es az állattartásnak arányait megváltoztatja;

'd) mindezek következtében, helytelenül tükrözi mind a termelési színvona—

lat, mind a munkatermelékenység színvonalát.

A gabonaegységgel való számítás "tökéletesítésére" irányuló :kísérletektől -—--'Véleményem szerint —— további előrehaladás nem Várható. Utaltam rá, hogy több növénytermelési és állattartási ágazatban a gabonaegységkulcsokat csak. a munkaráfordítások alapján tudták megállapít-am. Éppen ezért a gabonaegység főhibája, hogy nem küszöböli ki az értékkategóría alkalmazását, holott éppen ennek érdekében hozták létre. Ha Viszont a gabonaegység feltárt és nyilván—

való torzitásait kiküszöbolnék, akkor nagyon közel kerülne az értékben történő

méréshez. _ ,

A mezőgazdasági termelés és munkatermelékenység színvonalának meg- határozására leginkább —- véleményem sZerint —— a társadalmilag szükséges élő- és holtmunka—fe1használásokon alapuló árakkal számított termelési érték jöhet számításba. Ebben az esetben csupán az a probléma, hogy a sokféle (bruttó, halmozatlan stb) termelési érték közül melyiknek a használata nyújtja a legvalósabb összehasonlító képet? Úgy gondolom, hogy a halmozatlan ter- melési érték, más néven a mezőgazdaság Végső termékének értéke felel meg leginkább célj ainknak.

A MEZÖGAZDASAGI TERMELÉS ÖSSZEHAS'ONLITASA 287

Ismeretes, hogy a mezőgazdasági üzemek termékei között vannak olyan termények, termékek, amelyeket a mezőgazdasági üzemben, illetőleg a mező—

gazdaságon belül használnak fel. Ilyenek a vetőmagvak, a takarmányok és az

állattartás azon termékei, amelyeket a mezőgazdasági temelés szükségleteinek

kielégítésére fordítanak. A mezőgazdasági termékeknek ezen újrafelhasználásra kerülő ,,naturális részeit" az egyik ágazatnál hozamként, a másiknál ráfordí—

tásként is számba veszik. Először tehát az előállításnál mint munkabért és egyéb költséget, valamint termel-ési értéket, másodszor pedig az újrafelhasználásnál mint anyag-költséget számolják el.

Minél inkább állattartó jellegű valamely üzem, illetőleg ország, annál na—

gyobb mértékű a mezőgazdasági termékek újrafelhasználása. A bemutatott üzemek közül például az A és a B gazdaság termelési színvonala megközelí—

tően azonos: szántóegységre jutó halmozott termelési értékük 5410, illetve 5463 forint. A B gazdaság állattartásának termelési érték szerinti súlya 61,7 százalék, az A gazdaságban 42,5 százalék. Ennek megfelelően az újrafelhasznált mezőgazdasági termékek értéke 2578, illetőleg 1749 forint. Ha a termelésben újrafelhasználásra kerülő, vagyis ismételten elszámolt ún. ,,anyagi ráfordítási elemeket" kiszűrjük, és a holtmunkaköltségek között csupán a népgazdaság más termelési ágaiból származó holtmunka-ráforditásokat számoljuk el, vagyis a termelés színvonalát halmozatlanul (termelő fogyasztás nélkül) állapítjuk meg, akkor az A gazdaságban 3661, a B—ben pedig 2885 forintra módosul a szántó—

egységre jutó termelési érték. Ennek megfelelően az egy főre jutó bruttó ter—

melési érték 54 646, illetőleg 53 558 forintról 36980, illetőleg 28 284 forintra csökken. Ez azt jelenti, hogy a halmozott számításnál mutatkozó jelentéktelen (zo/o) munkatermelékenységi színvonaleltérés halmozatlan számítás esetén 23,6 százalékra módosul.

A mezőgazdasági termelés, illetőleg a munkatermelékenység színvonala a halmozások következtében a valóságosnál magasabb, dinamikusan pedig a termelő fogyasztás mértékének változásai miatt a valóságos tendenciától eltérő képet adhat. Jól mutatja ezt az állami gazdaságok 1959—1963. évi

munkatermelékenységi szinvonala.

8. tábla

Az állami gazdaságok munkatermeléken'ységi színvonalának alakulása

Egy főre jutó termelési érték

bruttó [ halmozatlan bruttó

Év számítás esetén

[

aszázalékábanhalmozatlan ; az 1959. évi százalékában

1959 ... 158,2 100,0 100,0

1960 ... 156,8 107,2 106,2

1961 ... 161,1 108,0 110,0

1962 ... 154,4 l20,3 ll7,4

1963 ... 140,8 134,5 119,9

A munkatermelékenység szinvonala bruttó számítás mellett minden évben jelentősen (40—60 százalékkal), 1961—től azonban mind kisebb mértékben felül—

múlja a halmozatlan számítás mellettit. A munkatermelékenység alakulását

288 SZEDÉRKÉNYI: A MEZÖGAZDASÁGI TERMELÉS OSSZEHASONIRÁSA

tekintve Viszont azt látjuk, hogy halmozatlan számítás mellett csaknem még— ; egyszer olyan gyors a fejlődési ütem, mint bruttó számítás esetén.3 _ ' _

Csak a mezőgazdaság Végső terméke vagy másképpen az ún. halmozatlan termelési érték mutatja meg, hogy a mezőgazdasági üzemek, illetőleg az egyes országok az általuk használt földterületen az élő munka és a felhasználtipari termelési eszközök segítségével mennyi újonnan előállított mezőgazdasági ter- méket hoztak létre a népgazdaság más ágazatainak termelő és a lakosság

személyes fogyasztására, illetőleg export céljára.

A termelés értékmutatóinak kiszámításánál fontos kérdés még azis, hegy a termékeket milyen árak alapján értékeljük. A legcélszerűbb módszer a vál—- tozatlan árak használata annak ellenére, hogy a változatlan árakkal való számolásnak is' vannak hátrányai. A változatlan árak ugyanis egy bizonyos időszakra jellemző árarányokat, illetőleg árviszonyokat tükröznek. Márpedig a fejlődés és egyéb okok következtében a termelőeszközök és a termekek ár—

arányai az évek folyamán megváltoznak.

Összefoglalva az elmondottakat: a mezőgazdasági termelés és munka- termelékenység színvonalának nemzetközi összehasonlítására:

a) az egész mezőgazdaság termelésének vonatkozásában a változatlan áron számított halmozatlan, vagyis a mezőgazdaság Végső termelésének értékét,

b) az egyes főágazatok egybevetésénél és a termelés szerkezetének össze—

'hasonlításánál a bruttó termelési értéket (szintén változatlan áron számítva),

c) az egyes ágazatok esetében pedig a naturális mutatószámokat (mázsa/kat.

hold, óra/mázsa stb.) tartom alkalmasnak. '

PEBIOME

Aerop nonsepraer anannav npoönemn a cimen c npaBMnbl—IHM onpenenennem ypoena cenacxoxosaücrsennoro npousnoncraa " nponaaonm'ensnoc—m 'rpwxa. Cornacno maenmo aeropa nepecue'r Ha sepno ne aenze'rca npuronanm nna Bsxpamexma vpoena censckoxo—

'azücreeanoro npouseoncrsan npOHSBOlIWreanOC'rM pria n, Tamm oöpasom, ne oőecneaueaer nosmomuocm zum cpaenenua HH memnv cenbcxoxosaiic'reeaummu npeunpnsmmmn, HK nemn! crpanamn. ,[Ina amit nem): B oőnac'm cenbcxoxosaiicmennoro npouseonc'ma aa'mp can-raer npnronnum MCIIOIIbSOBal-me ucaucneunoü B HeMSMeHHle nenax c-roumocm nponvmmu őes noe—ropnoro cuera. Hm conocraanenna Bamaei—imnx orpacneü " crpvm'vpu nponeeonc'rea ara-mp npennarae'r eupameanvm a Henamenasix neaax CTOMMOCTb sanoeoü nponvmmn, a :;

cmniae omenbnux nonorpacneü on can—raer— anPOIIHBIM npnmenenne nawpanbnux nonasa- reneii (Bupamennmx B dmawxecxnx ennnnnax uamepenuz).

SUMMARY

The tauthor deals with the guestions conneeted With the correct determination of the level of agricultural production ami labour productivity. In his opinion the calculation by means of corn units is unsuitable to express the level of amicultural production and labour productivity and does not permit, therefore, to make comparisons between plants and between countries either. Considering the whole of the agricultural production the author regards the use of the net production value, computed at constant prices, as suitable for this purpose. He proposes to apply the gross production value when comparing the main branches and the production pattern and to use the natural indicators (expressed in terms of natural

units of measurement) when examining the individual branches

! Ennek egyik oka az, hogy a mezőgazdaságban mind több ipari terméket használnak fel, ami a mezőgazdasági végtermék értékét növeli, a másik pedig az, hogy az utóbbi években az állami gazdaságokban csökkent az állatsűrűség, kevesebb takarmányt használtak fel, ami a bruttó termelés volumenének csökkenéséhez vezetett.