A mezőgazdasági statisztika Marokkóban

M EZÖGAZDASÁG! STATISZTIKA

A MEZÓGAZDASÁGI STATISZTIKA MAROKKÓBAN

(Statistigues agricoles au Marco.) Rabat, 1966. Service Central des Statistidues. 9 p.

(FAO Interregionális Szeminárium. Budapest, 1966. okt. al.—nov. 12.)

1925 és 1960 között a mezőgazdasági statisztikai adatokat a mezőgazdasági adóügyi szolgálat gyűjtötte a termelők

által bevallott termés alapján a nö-

vénytermelésre és számlálás útján a fa-

és állatállományra vonatkozólag. Ennek

az eljárásnak gyengéje az volt, hogy alá- becsléssel (letagadással) készült, mert az

adózáshoz kapcsolódott. 1960—tól kezdve az adóztatás rendszere megváltozott;

többé nem a termelő, hanem a föld- tulajdonos lett adókötelezett, az adó ösz—

szege pedig nem a terméshez, hanem a

földbirtok termőképességéhez igazodott;

ez az adórendszer a korábbinál jobban ösztönzött a termelők egyéni erőfeszíté—

sére. Az adóügyi szolgálat által gyűjtött mezőgazdasági statisztikai adatokat a Földművelésügyi Minisztérium foglalta rendszerbe és készítette az évi hivata—

los jelentéseket, illetve összeállítások-at.

Minthogy ennek az eljárásnak a foly—

tatása akadályokba ütközött, a Központi Statisztikai Szolgálat mezőgazdasági osz-

tályt létesített, melynek megszervezésé—

hez a FAO nyújtott segítséget. Az osz—

tály 1963-ban kezdte meg a munkát. A mezőgazdasági osztály által végzett sta- tisztikai megfigyelés az ország tájai sze—

rint haladva -— állami és magánszektor

szerinti bontásban — kezdetben (az 1963'64. gazdasági évre vonatkozólag) az ország területének csak 14 százalékára,

az 1967/68. gazdasági évben viszont ——- a

tervek szerint -— már 95 százalékára ter—

jed ki.

Az adatgyűjtés ez idő szerint táján—

ként 2 reprezentatív felvétellel történik, melyek közül az egyik a táj kiterjedése

szerint 40—60 duar (falu), a másik a

külföldi üzemek bizonyos részének ada—

tait rögzíti. Ezekkel a felvételekkel a munka első szakaszában a művelt terü—

let és a termésmennyiség, a második szakaszban (ugyanazon minta alapján)—az állatállomány kerül megállapításra. *

A teljeskörű megfigyelés helyett min- tavételre pénzügyi okokból, a tájankénti adatfelvételre pedig —— a közigazgatási területegységek helyett — a könnyebb

csoportosítás kedvéért esett a választás.

A területi adatokat a telekjegyzék és a

vetésterületi bevallás (mely bizonyos

hányadában ellenőrzésre kerül), a ter- mést próbaaratás, az állatállományt be—

vallás útján állapítják meg. Az alapok—

mány a művelhető terület 1962. évi össze—

írása duáronként.

Az eredmények a területi adatokat

(növénykulturánként), az átlaghoza—mokat

(5 főtermékre vonatkozólag), a termés- mennyiséget, az állatállományt (növen- dék nélkül), végül a birtolmnegoszlást

tartalmazzák.

A tájakat mezőgazdasági jellegzetes—

ségeik alapján határolták el egymástól

—— összesen 23 tájat jelöltek ki —— és eze—- ken belül öntözéses és száraz gazdál- kodást folytató altájakat különböztetnek

meg.

A tájakon, illetve altájakon belül a duárokat 50—100 hektáros osztályhatá- rok szerint rétegzik, a rétegekből vélet—

lenszerű kiválasztással kerülnek megfi—

gyelésre az egyes duárok.

Az adatfelvételt a kijelölt területen 2 személyből álló csoportok hajtják végre (egy csoportnak 30 duár, vagy 80 duáron

kívüli gazdaság adatait kell felvennie);

ezek központi utasítások szerint végzik

a munkájukat, vezetőik évente elméleti és gyakorlati kiképzést kap—nak. Öt ilyen

csoportot a központi statisztikai szolgálat

egy—egy mérnöke ellenőriz, aki a hozzá—

tartozó csoportok által gyűjtött adatok feldolgozását, kiértékelését is végzi. A

mérnökök a rabati Statisztikai és Alkal—

mazott Gazdaságtani Központban 3 éves

STATIS ZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

743

szakképzésben részesülnek. Az egész adatfelvétel vezetője a központ egy erre kijelölt igazgatója. A külső területi adat—

gyűjtés februártól októberig tart, a fel- dolgozás júliusban kezdődik és zömében novemberben végződik; ezt követi a

központi ellenőrzés és a beszámolójelen—

tések összeállítása.

(Ism.: Juhász László)

A REPREZENTATIV MÓDSZEREK ALKALMAZÁSA A JUGOSZLÁV MEZÖGAZDASÁGI STATISZTIKÁBAN

(Application of sampling methods in Yu- goslav statistics of agriculture.) Beograd, 1966.

Federal Institute for statistics. 8 p. (FAO Interregionális szeminárium. Budapest, 1966.

okt. 31.——nov. 12.)

A reprezentativ adatfelvételi módszer alkalmazására a területnek és a, termés mennyiségének számbavétele céljából először 1951-ben végeztek kísérletet Voj-

vodinában, Jugoszlávia fő gabonater- mesztő körzetében. A vizsgálat célja an—

nak megállapítása volt, hogy a repre—

zentatív módszer milyen mértékben járulhat hozzá a rendelkezésre álló terü—

leti és termésadatok javításához, ame—

lyeket addig nagyrészt a helyi népi bi- zottságoktól szereztek be. A felvétel ke—

retéül a telekkönyvi térképek szolgál—

tavk. A területet 5,75 hektárnyi négy—

zetek szabályos hálózatára bontot—

ták, majd ezekből véletlen szám-

táblázat segítségével választották ki a vizsgálatra kerülő szegmenseket, amelye—

ket négyszer vizsgáltak meg az év folya—

mán. A vizsgálat eredményeként meg—

állapították, hogy az objektív mérések a szakértői becslésekkel összhangban levő eredményeket adnak, így a koráb- ban alkalmazott (sokkal olcsóbb) szak—

értői becslés módszerét továbbra is fenn

lehet tartani. A későbbiekben a szakér—

tők hálózatát felcserélték a helyi ható—

ságoktól független statisztikusi hálózatra, amelynek több mint 3000 tagja munká—

jáért közvetlenül a statisztikai hivatal—

nak felel.

A terület meghatározására kísérletez—

tek az aerophotogrametrikus vizsgálatok- kal is, de ezek nagy költségigényük miatt nem feleltek meg.

A vidéken uralkodó viszonyokat 1953

óta rendszeresen vizsgálják kiválasztott parasztgazdaságokban történő adatfelvé- telek segítségével. A vizsgálat célja a jövedelem forrásainak, a kiadások, a fo—

gyasztás, az értékesítés, a készletek ala—

kulásának felmérése. 1953—ban a paraszti

fogyasztás mennyiségét és szerkezetét is vizsgálták kísérletképpen. A felvétel alapjául a kvóta szerinti kiválasztás szol—

gál; kritériumai a birtok nagysága és

lélekszáma. A vizsgálatot köztársaságok

és mezőgazdasági területek szerinti föld—

rajzi rétegezés alapján végzik. A kivá—

lasztott területek gazdaságairól havon-

ként gyűjtenek adatokat. Feltűnő a gaz—

daságok számának 1959. és 1965. évi nö—

vekedése a mintán belül. Minthogy a gazdaságok között nagyfokú kooperáció

mutatkozik úgy határoztak, hogy 1965- ben véletlenszerű kiválasztás alapján fogják elvégezni a vizsgálatot.

Sűrűn és többféle változatban végeztek reprezentatív adatfelvételt az állatállo—

mány vizsgálata céljából. Teljeskörű adatfelvételeket 1949-ben, 1953-ban és 1955—ben végeztek január 31—i, illetve

január 15-i eszmei időpon-ttal. Ezek se—

gítségével az állatállomány minimális

létszámát állapították meg. 1952—től

kezdve minden év júniusában végeztek reprezentatív adatfelvételt a feltételez- hető maximum megállapitására. A ja—

nuári állományt is reprezentatív mód-

szerrel mérték fel azokban az években,

amelyekben nem végeztek teljeskörű fel- vételt. A reprezentatív felvételek köre 1956—ig meglehetősen szűk volt, összesen

mintegy 9000 gazdaságra terjedt ki; a

kiválasztás két fázisban történt. 1956-ban az előbbieknél nagyobb körre (a gazda—

ságok 5 százalékára) kiterjedő felvételt

végeztek. Ezt a mintát négy egymás után

következő évben változtatás nélkül al—

kalmazták.

Az 1960. évi mezőgazdasági világössze—

írás alkalmából lefolytatott mezőgazda—

sági adatfelvétel soráln elkészítették az ország összes magángazdaságának részle—

tes listáját. Ennek alapján 1961—re új

véletlen mintát készítettek, amelv az 1956—1959. évek mintájához hasonlóan a gazdaságok 5 százalékát tartalmazta. Ezt a mintát használták 1964-ig. Előnye, hogy az előbbivel ellentétben nem két fázisból állt és a körzetekre von—atkozó—

lag is meglehetősen jó becsléseket tett lehetővé a szarvasmarha— és ló'állo—

mányra vonatkozólag. míg a juh és ser—

tés állomány esetében nagy relatív hiba—

százalék mutatkozott.

1965—re vonatkozólag új mintát alakí-

tottak ki, melynél a magángazdaságok

számának változását szemlél-tető adatok gyűjtésére is sor került. Minthogy így a felvétellel szemben kettős követelményt támasztottak, a minta kiválasztása két szakaszban történt; az első szakasz egy—