STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
931
szükségessége. Ez végső soron azt jelenti, hogy az elmélet absztrakt tételeit közelebb hozzák a valósághoz, és számszerű formában fejezik ki azok tartalmát. A számszerűsítést meg kell előzni az elméleti fogalmak részle—
tes (gyakorlati célú) kifejtésének és a szám—
szerűsítési módszer kidolgozásának. A szerző ezt a folyamatot a munkabér—statisztika pél—
dáján mutatja be.
Nem szabad azonban azt gondolni, hogy
a gazdaságstatisztikoi mutatószám-rendszer elmélete és módszertana már elérte a meg- felelő fejlettségi színvonalat. Sajnos, a banya- lultabb gazdasági fogalmak — például a munkatermelékenység. a termelés hatékony- sága — ma még csak igen vázlatosan kidol—
gozott elmélet alapján és durva módszerrel számszerűsíthetők. Gyakori az az eset is, hogy a viszonylag fejlett elméleti álláspont és az aránylag jól átgondolt számítási mód- szer között nincsen meg a kívánatos közvet—
len kapcsolot. '
Felmerül a kérdés. hogy a gazdaságstatisz- tika mutatószám-rendszerének előbbiekben le- irt jelenlegi fejlettségi szinvonala mellett le- hetséges és szükséges—e a matematikai mód- szerek alkalmazása. Szerző véleménye szerint ennek a lehetőségei a statisztika egyes te—
rületein már adottak. Átfogó szempontból nézve azonban azt mondhatjuk, hogy a szo- cialista gazdaságstatisztika már ma is ké—
sedelemben van a matematika felhasználása terén.
A gazdaságstatisztíkának — mint minden—
fajta statisztikának—egyik fontos alapkérdé- se a teljes körű és a mintavételes adatfel- vétel közötti választás. Ebben a kérdésben csak a gazdaságpolitikai gyakorlat szükség—
leteinek szem előtt tartásával lehet dönteni.
A gazdaságpolitika igényei alapján kell mér- legelni azt is, hogy mikor van helye a banya- lultabb — munka- és költségigényesebb — matematikai módszerek alkalmazásának.
Szerző vizsgálja a gazdaságstatisztíka ésa statisztika többi ága közötti határok megál- lapításának a kérdéseit is. Véleménye szerint itt is a gyakorlat követelményeit kell elsősor—
ban szem előtt tartani.
(ism.: Hojpál Gyula)
A MEZÖGAZDASÁGI ES ÉLELMI'SZER—TERMELES 1982. ÉVI
lNDEXEI
(FAO indices of food and a ricultural production.)
—- FAO Monthly Bulletin of tatistics. 1982. 11. sz.
4—18. p.
Az előzetes adatok alapján számított mező- gazdasági és élelmiszer-termelésre vonatkozó indexek országonként, valamint földrajzi és gazdasági csoportonként készültek, kivéve a növénytermelésre, a gabonafélékre és az ál-
10'
lati termékekre vonatkozó mutatókat, amelyek csak összevontan szerepelnek. A mezőgazda—
sági és élelmiszer-termelés indexeit a végső
termelés alapján számították, azaz ezekben
a mutatókban nem jelennek meg a haszon- állatok takarmányozására fordított és a ve- tőmagként hasznosított mennyiségek, akár hazai termelésből, akár importból származ—
ták. A növénytermelésre, a gabonafélékre, az állati termékekre bruttó indexeket számitot- tak.
. Élelmiszer—termelésen azoknak az emberi fogyasztásra alkalmas termékeknek a terme- lését értik, amelyek tápelemeket tartalmaz- nak. igy ez a fogalom nem foglalja magá- ba a teát és a kávét, mivel ezeknek nincs tápértékük.
Adatokat a különféle növények, húsfélesé- gek. tej. sajt stb. termelésére és forgalmá- ra is közölnek, valamint különböző paritá—
sokon megadják az árakat. Ezek az adatok nem teljes körűek, néhány kiválasztott or—
szágra vonatkoznak. Részletesebben (] me- zőgazdasági és élelmiszer—termelés összesen és egy főre számitott adataiból képzett in- dexeket mutatjuk be.
Az élelmiszer-termelés az egész világon továbbra is növekedett, legnagyobb mérték- ben Dél-Amerikában. Visszaesés volt Auszt—
ráliában és Óceániában. Európa összes élel-
miszer-termelése a bázisidőszakhoz (az
1969—70. és 1970—71. mezőgazdasági évek- hez) képest a világ átlagánál kisebb ütem- ben nőtt. Az 1981. évhez viszonyítva fordi—
tott a helyzet: Európa növekedése nagyobb.
Belgium—Luxemburg és Hollandia kivételével az európai országok az előző évhez képest növelték termelésüket. Portugália élelmiszer- termelésének növekedése kiemelkedő (mo/0), bár a tíz évvel korábbi szintet így sem éri el.
A világ mezőgazdasági termelésének nö—
vekedési üteme 1981-hez képest ugyanakko- ra, mint az élelmiszer-termelésé (ZO/0). Ezen belül Ausztrálián és Óceánián kivül Észak- és Közép-Amerikában volt visszaesés. Európa növekedési üteme e téren mind az előző, mind a bázisévhez képest magasabb (N)/(,).
A mezőgazdasági és élelmiszer—termelés ál-
talában eltérő mértékben, de azonos irány-
ban változott. Ettől eltér Dánia, az Egyesült Királyság, Bulgária és a Szovjetunió, ahol nagyobb, illetve Görögország. Olaszország, Portugália és Lengyelország, ahol kisebb a mezőgazdasági termelés növekedése, mint az élelmiszer—termelésé.
Az egy főre vetített termelés indexeinél az országok közötti szóródás jóval nagyobb.
Mind az élelmiszer-, mind a mezőgazdasági termelés terén jellemző — főleg Afrikában —, hogy számos ország nem éri el az 1969—70.
és az 1970—71. mezőgazdasági évek színt—
jét, sőt az 1981. évhez viszonyítva is csökke-
932
nés következett be. Ennek oka az össztermé—
lés csökkenésén kívül a népesség gyorsabb ütemű növekedése és a termelékenység csök- kenése is lehet.
Az egy főre jutó élelmiszer-termelés az egész világon mindössze 1 százalékkal nőtt, a mezőgazdasági termelés pedig nem válto- zott. A két mutató együtt csak Európában és Ázsiában növekedett l981-hez képest. Euró- pán belül csökkenés következett be az egy főre jutó termelésben Belgium—Luxemburg- ban és Hollandiában. Ezekben az országok- ban az össztermelés is csökkent. Belgium—- Luxemburgban az élelmiszer-, Hollandiában a mezőgazdasági termelés terén az összter—
melés csökkenése csak részben magyarázza az egy főre vetített mutatók csökkenését.
Szerepet játszik ebben a népesség növeke- dése és a termelékenység csökkenése is.
A növénytermelés, a gabonafélék és az állati termékek bruttó mutatói gazdasági ré- giónként, földrészenként vannak megadva.
A világ összes növénytermelése 1981-hez képest 4 százalékkal nőtt. A legnagyobb nö- vekedés Nyugat-Európában volt, a legna- gyobb visszaesés pedig Óceániában. Az eu- rópai szocialista országok alig maradtak el a nyugat-európaiaktól.
A gabonafélék termelése összességében ki- sebb ütemben növekedett, mint az összes növényé. Ezen a téren az európai szocialis- ta országok valamennyi gazdasági régió kö- zül is a legmagasabb ('100/0) növekedési ütemmel megelőzik Nyugat-Európát.
Az állati termékek termelésének az előző évhez képest mérsékeltebb, de régiónként ki- egyenlítettebb növekedése figyelhető meg.E téren Európa elmarad a fejlődő országok mögött: legnagyobb a növekedés Afrikában (ón/0). Az európai tőkés országok 1 százalék- kal növelték állati termékeik termelését, míg a szocialista országok hasonló mutatója
l9Sl—hez képest nem változott.
(lsm.: Csomósné Balla Jolán)
UTTER. C. M.:
A FELDOLGOZÓ IPARI MUNKAERÖ-FORGALOM (Labour turnover in manufacturing: the survey in retrospect.) -— Monthly Labor Review, 1982. június 15—17. p.
Az Egyesült Államok Munkaügyi Statiszti- kai Hivatala (Bureau of Labor Statistics — BLS) befejezte a munkaerő-forgalomról ki- adott havi jelentéseinek sorozatát. Ezt a pub- likációt, amely túlnyomórészt feldolgozó ipari adatokat — utoljára 1981. decemberieket — közölt. és az egész gazdasági helyzetre jel—
lemző, ún. kulcsmérőszámokat biztosított. a költségvetési fedezet szigorú csökkentése mi- att kellett megszüntetni.
STATlSZTl KAI lRODALMl FlGYELÖ
A havi munkaerő—forgalmi jelentést — még 1926—ban — egy biztosító társaság, a Metro- politan Life Insurance Co. kezdeményezte.
hogy országos mutatókkal lássa el a feldol—
gozó ipari üzemek személyzeti igazgatóit.
1929—ben a Munkaügyi Statisztikai Hivatalra ruházták át a kérdéses statisztikai programot, további fejlesztésre és változatlanul havi adatgyűjtésre számítva. A BLS 1930 óta tel- jesitette is ezt a feladatot. mígnem most le- zárta sorozatát. A Hivatal az első tíz évben kibővítette az eredeti mintát, amely a feldol- gozó iparban foglalkoztatottak 25 százalékát lekötő, 175 nagyvállalatra vonatkozott. ldő- közben gyarapodott az adatgyűjtő szerveze- tek köre is. Számos állami biztosító társaság ugyanis —— a Munkaügyi Minisztérium Foglal—
koztatási Szolgálatával egyeztetve -— szintén kezdett adatokat gyűjteni és közölni a mun- kaerő-forgalomról, a helyi munkaerőpiac adottságainak elemzése és a Foglalkoztatási Szolgálat működésének segítése céljából.
1964-re az összehangolt program már 50 államra és a fővárost magában foglaló ke- rületre — az ún District of Columbiára — ter- jedt ki, s a teljes minta alapján 40000 fel—
dolgozó ipari és bányászati telep közölt ada- tokat. Az 1—9áO-as évek végén a munkaügyi hivatalok mintegy 8000 adatsort publikáltak a munkaerő—forgalomról államok és városi körzetek szerint, az országos mutatók pedig 221 ágazatot érintettek. 1958 és 1968 között
számos ágazat főmutotói nemenként is ren—
delkezésre álltak.
1969-ben bővítették a jelentés témakörét.
mégpedig úgy, hogy a munkahelyek számá—
nak gyarapodásáról —- a ,,megnyíló új állá- sokról" — is beszámolhassanak. A következő—
négy évben valamennyi feldolgozó ipari ága-r zatok is az adatszolgáltatók közé kerültek.
Az utóbbiak e kötelezettsége 1973 végéig tartott, és egyidejűleg beszüntették a meg—
nyílt új állásokra vonatkozó beszámoltatást is.
Folytatódott viszont a feldolgozó ipari és a bányászati vállalatok általános munkaerő-for- galmi adatainak közlése, 26!) országos és közel 11000 részletező -— államok és körze- tek szerint bontott — adatsort biztositva.
A munkaerő—forgalmi adatokat elsődlege—
sen a gazdasági és a munkaerőpiaci helyzet elemzésére. továbbá kutatásokra használják.
A magánszektorban a kilépések számából az üzemegységek működésére következtetnek: a mérsékelt kilépési arányt a hatékony gazdál- kodás és a jó munkaügyi igazgatás mérőszá- maként kezelik. Az állami szektorban a Fog- lalkoztatási Szolgálat alaposan épít a mun- kaerő-forgalmi mutatókra, hogy tervezze és mérje a maga munkáját. Például :) foglalkoz- tatáshoz kapcsolódó állami biztosító ügynök—
ségek szembeállítják egymással az újonnan alkalmazottaknak a munkáltatók, illetve a saját helyi foglalkoztatási hivatalok által je-
