A kapacitás- és az állóalap-kihasználás értékelési módszere

A KAPACITÁS— ÉS AZ ÁLLÓALAP-KlHASZNÁLÁS ÉRTÉKELÉS! MÓDSZERE

DR. KALTENECKER MARGIT

A közelmúlt évek szakirodalma nem foglalkozik a kapacitás— és az állóallap- kihasználás értékelési módszerével.1 Ezért tanuulmzányunlkbain a hatvanas években megjelent anyagok felihasználásc'ival2 'kísíére'ltülk meg kidolgozni és pamutipari pél—

dával bemutatni a kapacitás- és az ál—lóallap—kihasználás általunk helyesnek ítélt értékelési módszerét. E módszer -— véleményünk szerint —— nemcsak a paimu'tipar—

ban, hanem a népgazdaság más sz—alkágazatainvál és vállalatainál is alkalmaz- ható.

KAPACITÁSK! HASZNÁLÁS A PAMUTFONÓIPARBAN

A paímutionóipar 1960—1974. évi fejlődését és a hetvenes években kezdődő rekonstrukciójána'k eredményét mutatja be az 1. ábra. Alapvetően a rekonstruk- ciónak tulajdonítható, hogy 1968—tól a termelőüzemi munk—ások számának jelen- tős csökkenése ellenére a termelés a termelékenység nagymértékű emelkedése következtében jóval kisebb mértékben csökkent, továbbá a végfonóorsák számá—

nalk csökkenését a nettó orsóórán'kénti gépteljesitmény emelkedése jelentős mér—

tékben ellensúlyozta.

A pamutfonóipari rekonstrukció során a hagyományos fonási rendszer kor—

szerűsítése mellett új foná'si technológiákat is bevezettek, nevezetesen a nyitott végű fanzást és a fonvaaérn—ázó eljárást. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy az új fonási technológiák kevesebb gépléepcsővel, megmunkálási művelettel oldják meg a fonal előállítását. mint a klasszikus foná—si rendszer. Ezért az új fonási tech- nológiák gazdaságossága a termelékenység jelentős mértékű növekedésében és

*Az Ipari és Építőipari Statisztikai Értesítő 1975. évi 7. számában dr. Lovich János: .,Az ipari ter—

melő kapacitások statisztikai megfigyelése" című cikkében tájékoztatást ad arról. hogy a gépek kapaci—

tásáról és annak kihasználásáról átfogó. teljes körű, kellő részletességű adatokkal ez ideig sem a Köz—

ponti Statisztikai Hivatal, sem a szakminisztériumok nem rendelkeznek. Ezek hiányában nem alakítható ki megbízható kép a kapacitások kihaszálásáról. a veszteségidők mértékéről és okairól. és ez a kellő intéz—

kedések megtételét is akadályozza. A kérdés jelentősége szükségessé tette azt, hogy a Minisztertanács is foglalkozzék a kapacitásokkal és :: kihasználásukkal kapcsolatos feladatokkal. A Minisztertanács elrendelte, hogy a Központi Statisztikai Hivatal dolgozzon ki a jelenleginél korszerűbb. egységes kapacitásszámítási módszert, és ennek alapján tegye rendszeressé a kapacitások alakulásának megfigyelését és értékelését. A minisztertanácsi határozat alapján a Központi Statisztikai Hivatal 1974. li. negyedévére vonatkozóan teljes körű próbafelvé'tel keretében vizsgálta az állami ipar gépeinek. berendezéseinek kapacitását és a kapa- citás kihasználását. majd 1975-ben a próbaielvétel tapasztalatainak felhasználásával éves szinten méri az ipari termelőkapacitások kihasználását. Ez a vizsgálat célkitűzései—nél fogva ,.az egész iparra vonatkozó"

szemléletű. Tanulmányunkban :: kötelezően előírt statisztikai adatok felhasználásával megkíséreljük a kapo- citáskihasználás szakágazati és vállalati szintű értékelési módszerét kidolgozni.

? Dr. Drechsler László - dr. Benedecki Jánosné —- dr. Németh Ferencné: Gazdaságstatisztika. Köz—

gazdasági és Jogi Könyvkiadó Budapest. 1959. 263—271. old.; Rácz Jenő: Az állóalapok és a termelés összefüggése a magyar iparban, Akadémiai Kiadó. Budapest. 1956. 73—325. old.

DR. KALTE—NECKER: KAPACl'ÉÁSKlHASZNÁLAS 131

az alacsony-abb területigénybuen jut kifejezésre. Például a nyitott ve'gű fonási rend—

szer alkalmazásával a termék fajlagos munka'időigténye egyharmadára. egynegye- dére csökken, azonos termékmennyiség előállításához pedig 30—40 százalékkal kiseb-b területre van szükség, mint a hagyományos rendszer esetében. Viszont egy munkahelylétesítésének költsége a hagyományos fonási rendszernél 1.5. nyitott végű fonósi rendszernél pedig közel kétszerese, 2.6 millió forint. Hasonló az arány

az egy munlkásra jutó villamos energia mennyisége tekintetében is.3 1. ábra. A pamutfonóípar néhány főbb mutatójának alakulása

Száza/e'k 7 7 0

760 /

150

740 7317 ——

720 770 700

90

" a x

80 " _,_

70 ó'ű 50

7950 ' 7957' 7952 ' 7955 ' 7954 ' 7955' 7955' 7957' 7955'7959 ' 7970 '7977 ' 7972' 7973'7974

—-4—--- /7 karma/éhen] munkásai? szá/773 /fa7 o-—o Á yeyfana'awsákmi/w/dapaú)

--- fűHá/f!P/Ii£/ÉS Hűű/nem?]

————— Izeyy ferme/áüzam/mwúásnajafi/e/v/m/És /í//0méf£/7)

————-— ! fla/fi onsá'p'f'a'lefénf/gg'a/e/jasűmehy űx/amé/en/

A mun—ka termelékenysége az új rendszerű fonási technológiával ugrásszerűen növekszik, és ennek meg/határozó jellege van a beruházási döntésekre. lgy pél—

duául az új rendszerű fonáisi elj-állást kizárólag a fejlett ipari országokban alk-al- vmlazziák. Ezzel szemben a fejlődő országokban hagyományos fonási rend-szerrel működő fonodrókrat építenek, alapvetően azért. mert ezekben az országokban ál—

talában bőven van munkaerő, és a foglalkoztatási problem-ók megold—ásra faintos célkitűzés. Emellett a klasszikus fonási rend—szer egyszerűbb. mint az új rendszerű fonrási technológiák, amelyek speciális szaktudást igényelnek és bonyolultabbak.

A magyar parmutfonói'par 19744ben 623000 vég'fonóorsóvaíl rendelkezett, és 8578 tenmelőüzexmi munn'kássaal 64000 tonna fonalat termelt. Az egy termelőüzemi mu'nkásra jutó fonalmennyisaég 7.4 tonna. a gépi teljesítményi mutató értéke pe-

dig Nm' 43.5 átlagszám mellettl nettó orsóóránlcént 713,6 kilométer volt.

SLásd részletesebben: dr. Kaltenecker Margit - Németh Imréné: Klasszikus és nyitott végű fonási technológiával üzemelő új fonoda létesítésének beruházás gazdaságossága. Magyar Tardi/technika. 1975.

évi 6. sz. 273—285. old.

* Nm — a metrikus finomsági szám: egy gramm fonal hossza méterben.

2.

132 DR. KALTENECKER MARSI—T

1. tábla

Kapacitáskíhasználás a pamutfonóiparban

l A tényező, illetve mutatószám 1973. 1974.

Megneirezés . __ !

[ jele képlete évben

A végfonóorsók évi átlagos szá-

ma (ezer darab)

rendelkezésre álló . . . . . Ar — 628,4 ' 622,7

felszerelt . . . . . . . . Am —- 6262 622.7

dolgozó . . . Ad — 594.0 5792

Egy végfonóorsó időalapja '

(üzemára)

naptári hasznos . . . lm1 — 8567 8559

tényleges . . . In — 6742 6714

A végfonóorsók összes időalapja 4

(millió orsóóra)

rendelkezésre álló orsók nap-

tári hasznos . . . !u A,-Im1 5384 5330

dolgozó orsók tényleges . . . !zd Ad - In 4005 3889

Egy végfonóorsón egy óra alatt előállított fonal (gramm)

tényleges . . . tg — 16,0 16,4

maximálisan előállítható . . tm — 165 ló.?

A végfonóorsákon összesen elő- állított fon—al (ezer tonna)

tényleges . . . Tt Ad- ln — tt led - t, 64.0 63.8 maximálisan előállítható . . Tm A, - [ml - tm : It, — tm 889 90,3 A gépállomxány felhasználása

(százalék)

Uzemképességi arány . . . . F1 Am/A, 99,6 100,0

A dolgozó végfonóorsók ará-

nya . . . Fa Ad/Am 94,9 93,0

Felhasználási mutató . . . . F Ad/ArzAm/A, - Adl/ m:

: [:1 . ;:2 94,5 93,0

A gépállomány időalap—kihasz- nálása (százalék)

Egy végfonóorsó ídőalap-ki-

használósa . . . . . . . Kextenzíví [ti/Imi 78,7 78.4

A végfonóorsók időalap—kihasz-

nólósa . . . . . . .. . Kextenzív [fall/If,- zAd/Ar ' lti/lmí :

: Kextenzíw 74.4 73,0

A végfonóorsók

teljesítménykihasználása (szá-

zalék) . . . . - - Kintenzív tt/fm 96.8 963

kapacitáskiihasználása (száza-

lék) . . . . . . . . . Kintegrális Tt/TmzAdl/Ar ' Itt/Iml'

- mm 72,o 70.15

A pa'mutionóviplar kapacitásának értékelése során előre kell bocsátansunlk,

hogy a fonal előállítása a féltonnás bálákba préselt patmutlfisz'cítúsómal, ká—rtolá-

sával. nyújtásával. elő- és végfoneásávval történik. E technológiai vonal kapacitás—

nonmáját az alapvető tenmelési keresztmetszet műszaki jellemzői alapján kell meg-

határOZni. Alapvető termelési ke'reszihmeltszeten a termelési keresztmetszetefk közül

az értendő. amelyen a termék előállításához szükséges munkafolyamatok közül a legfontosabb. legjellemzőbb munlkaíolyalmatokiat végzik. A pafmutfonóiiparlblaln leg- fontosabbnak, legjellemzőbbnek a végxfonóorsó'k munkája tekinthető, mert a gyár-

tási folyamat termelési kapacitását ez határozza meg. A 2. tálblá'ba'n bemutatjuk

KAPACITASKIHASZNALAS 1 33

a végfonóorsók kétféle mufnikaridőmxérleg—ét, a 3. táblában pedig a vé—ugfonóorsók maximális és tényleges teljesítményét. Úgy véljük azonban. hogy az egyes kereszt—

metszetek ka'pacitásánralk, kilhosznáilihlató'ság'ának, valamint egymáshoz való viszo—

nyán—ak, összlhxangjvá'nra'k megállapítására a felmérést a tisztító, a kártoló. a nyújtó.

az előfonó glélpekre is el kell végezni. (Ezzel most nem foglalkozunk.)

2. tábla

A pamutfonóípar végfonóorsóinak munkaidőmér/ege

1973. 1974.

Megmveze's Millió %d%%? Millió [ld.—252253.

orsóóra százaléká— orsóóro százaléká—

ban bon

l A) változat

l.Naptári időalap . . . . . . 5505 100,o 5455 1oo.o

ll. Tényleges időalap . . . . , 4005 72,8 3889 7i,3 lll. Termelésből kiesett időalap . . 1500 27,2 1566 28,7 Ebből:

A vállalati munkarend és a nap-

tári idő eltérése . . . . . . 1196 21,7 1185 21.7

Állósidő. . . . . . . 302 5.5 381 7,0

N. Állásidő részletezése

1.Tervszerű megelőző karbantar—

tás, biztonsági előírások végre—

hajtása . . . . . . . . . 121 22 125 2.3

2. Technológiai okokból származó 3. Váratlan meghibásodásból adó-

dó javítás, karbantartás .

4. Munkaerő—, rendelés—, energia-, 181 3.3 256 4.7 anyag—. alkatrész- és félkész—

termék—hiány miatti .' . 5.Egyéb. . . . B) változat

1.Naptári időalap . . . 5505 100,0 5455 100.0 2. Tervszerű megelőző karbantartás,

biztonsági előírások végrehajtása [121 2.2 125 2.3

3. Naptári hasznos időalop (1—2) . 5384 97, 5330 97,7

4. Tényleges időalvap . . . , . . 4095 72.8 3889 71.31 5. Termelésből kiesett időalap (3—4) 1379 25,0 1441 26,4

Ebből:

A Vállalati munkarend és a nap—

tári idő eltérése . . . . . . 1198 21,7 1185 21,7

Állvásldő . . . . . . . . . .

181

3.3 256 4.7

A kapaci'tvásszíárinítások általában valamely kOlnlkrét termelőlberendezés maxi—

mrá'li's és tényleges teljesítménye közötti arányt állapítják meg. A ka'—pacitásldihiasz—

nwá'lás mértékének meghatározásához tehát a rendelkezésre álló, a felszerelt. a

dolgozó gépeik számánalk'r', naptári hasznos és tényleges időalaip'j—ánakö, valamint

5 Rendelkezésre álló: az üzemben levő, a javítás alatt álló és a fel nem szerelt, a raktáron levő gépek száma; felszerelt, működőképes: a rendelkezésre álló gépek száma csökkentve a raktárban levő

gépek számával: dolgozó, üzemeltetett: a felszerelt gépek szóma csökkentve a javítás alatt álló vagy anyag-. munkaerőhiány stb. miatt nem dolgozó, illetve el nem indított gépek számával.

6Naptári időn/ap: 8760 óra (365 napX24 óra): naptári hasznos ídó'alap: 8760 órából levonva a tervszerű megelőző karbantartás és a biztonsági előírások végrehajtásához szükséges időt; munkarend sze- rinti időalap: a naptári időalap csökkentve a pihenőnapok és a három műszaknál kevesebb műszakszám miatt előálló időkiesésekkel (a túlóróban Is üzemelő gépek esetében a munkarend szerinti időalap (: túl-

órák. illetve a túlm'űszakok számával nem növelhető).

134 DR. KALTENECKER MARGIT - * maximális és tényleges teljesítményének megállapitása szükséges. Ezeknek ismere-

tében válik lehetővé a mutatószámok kidolgozása.

3. tábla

A végfonóorsók teljesítményének számítása

1973 1974

Megnevezés l . , , .

Maximális Tényleges l MZHRÉI'S Maximális Tényleges MÉETÉÉHS

_1.Végfonóorsők átlagos per—

cenkénti fordulatszáma . 11038 10729 97,2 11374 11072 97.13

2. Átlagos méterenkénti sod-

ratszám . . . 8533: 853,3 — 859,0 859.0 ....

3. Átlagos fonalszám (Nm) . 43,6 43.6 —- 43,5 43,5 ,-

4. Elméleti teljesítmény

(gramm) egy orsóórára* . 17,8 17,3 97,2 18,3 17.8 97.3

5. Hatásfok (százalék) . . . 92.23 92,4 99,6 92.8 92.15 99,5

6. Teljesítmény (gramm) egy

orsóórána . . . 16,5 16,0 96,8 16,9 16.4 96.8

7. Orsószám (ezer darab) . 628,4 594.0 94,5 622,7 5792 93.0

8.ldőalap (üzemóra) . . . 8567 6742 787 8559 6714 78.4

9. Termelés (ezer tonna) . . 889 64,0 72.0 90.33 63.8 70.6

' OrsófordulatXóO perc/sadratXNm.

A gépek 'kirhasználávsánafk általunk alkalmazott mutatószámai:

—- a gépállomány felhasználása,

—— az időalap kihasználása.

—— a gépteljesítmény kihasználása.

—— a kapacitás kihasználása.

1. A gépállomány felhasználásának mutatói a gépek kihasználásának leg-

egyszerűbb jellemzését adjálk. Háromféle mutatószámot dolgoztunk ki:

— az üzemképességi mutató (Fi) (; felszerelt. működőképes (Am) és a rendelkezésre álló (Ar) gépek hányadosa,

— a dolgozó gépek aránya (Fz) a dolgozó (Ad) és a felszerelt (Am) gépeik hánya- dosa,

—- a felhasználási mutató (F) pedig az üzemképességi mutató és a dolgozó gépek arányának szorzata.

A paimutfonólivporlban 19744ben a felszerelt végfonóorsóik számánál 7 száza-

lékikal alacsonyabb a dolgozó végfonóorsólk számla. Ennek oka a 2. tábláiban rész-

letezett álllá'sidő. A rendelkezésre álló és a felszerelt végfonóorsólk száma azon- ban ebben az évben már azonos, ezért a dolgozó végfonóorsók aránya és a vég—

fonóorsólk felhasználásának mutatója egyaránt 93 százalék. 1974 folyamán a re—

konstrukció végrehajtása magasabb szere'lésxi állásidőt igényelt. mint az előző év—

ben. ezért az 1973. évi értékek kedvezőbbek.

2. A gépállomány időalap-kihasználásának mutatója arról tájékoztat. hogy a gépek tényleges működési ideje a maximális működési időnek, vagyis a naptári hasznos időallapnak hány százaléka. Egy gép időa'lap—fkiihasználási mutatóját (Kemmh, 1) megkapjuk. ha a gép tényleges működési idejét (ln) osztjulk (: naptári hasznos időalappal (lm). A géipólllomány időalap—felihaszn—ál—ásának mutatóját

(K.,unzlv) pedig úgy számítjuk ki. hogy a K.,mum mutatót megszorozzuk a dolgozó

KAPACiTASKIHASZNÁLAS 1 35

és a rendelkez-ésére álló gépek hányadosával, vagyis a gépek felhasználási mu- ta tószá—m—ával .

A paimuttonóipar'bain a Kemenzív, mutató értéke az 1973. és az 1974. évre hasonló. A Kextenzív mutató értéke pedig azért romlott 1974-ben kisebb mér- tékben, mert az előzőkben kifejtettek értelmében a felhasználási mutató értéke az előző időszakhoz hasonlítva 1.5 százalékkal csökkent. '

A 2. táblában ua pamut—tonóipar végifonóorsóina'k munkaidőm-érlegét két vál—

tozatban mutatjuk be: a tényleges időalaipot az első változatban a naptári, a második változatban pedig a naptári hasznos időalaphoz viszonyítjuk. A naptári időalaphoz mérten a tényleges időala-p 1973—ban 72,8, 1974-ben alacsonyabb, 71,3 százalék. mert az állásidő 1.5 százalékkal magasabb volt, mint 1973-ban. Az első változatban az állásidóket pamutfonóipari szinten hitelt érdemlően tovább részle- tezni nem tudjuk. A második változatban a két időszak naptári hasznos időalapja hasonló mértékű, mert a tervszerű megelőző karbantartás és a biztonsági elő- írások végrehajtása miatti állásidő ezekben az években közel azonos volt.

3. A gépteljesítmény kihasználásának mutatója azt fejezi ki. hogy az egy gépen, egy időegység alatt ténylegesen előállított termékmennyiség a maximálisan előállítható termékmennyiségnek hány százaléka. A gépteljesítmény kihasználá- sának mutatója vagy más néven az intenzív kihasználási együttható (Kintenzw ), te—

hát az egységnyi idő alatt előállított (tt) és előállítható (tm) termékmennyiség arányát mutatja. A maximálisan előállítható termékmennyiség gépnormá'k, az egy gépen vagy gépi berendezésen adott időpontban, (: gazdaságosan megenged—

hető maximális terhelés, az élenjáró gyártási folyamat és a termelőmunka élen- járó szervezése mellett egy időegység alatt előállítható termékmennyiség alab- ján határozható meg. A gépnormwát műszaki számításokkal kell megállapítani. Ez azt jelenti. hogy a gépnorm'áknak műszerekkel mért műszaki adatok alapján

megállapított maximális telljesí'tményeiknek kell lenniük.

A pamutfonóipar—ban a Kintem;V mutató értéke. vagyis az egységnyi idő alatt előállított és előállítható termékmennyiség aránya 1973-ban és 1974-ben azonos volt (lásd a 3. táblát), mert a két idősz-akban a maximális és a tényleges orsófordulat, hatásfok közötti eltérés hasonló volt. Tájékoztatásul közöljük, hogy a *kapacitásszámításra alkalmazott példa levezetése céljából a maximális orsó- fordulatot és hatásfokot pa'mutfonóipari szinten, fonórendszerenként, a végtonó—

orsák számlával súlyozva határoztuk mea. Például 1974-ben a pamutfonóipar 623000 végfonóorsóval rendelkezett. Fbibőel 593 900 a hagyományos gyűrű'sfon'ó—

orsó, 7000 (: fo'nwacérnwázó orsó. 21800 pedig az orsó nélküli fonó'gépek turbina- tejelnek száma. Ezeknél a fonórendszere'knél 10600, 9600 és 34000 orsófordula- tot. illetve 93, 90 és 89 százalékos hatásfokot tételeztüunk fel. A leírtakból és a 3.

tábláiban közö'ltelk'ből egyértelműen következtethető: ha a hagyományos pamut- fonóiupari végfonőorsók aránya csökken, és növekszik a magas fordulattal üze- meltethető tunbínatejek aránya, akkor az időegységre jutó Fajlagos teljesítmény emelkedik.

4. A kopacitáskihasználás mutatója arra ad választ, hogy a vizsgált időszak alatt a gépi berendezésekkel ténylegesen előállított termékmennyiség (T,) a maxi—

málisan előállítható termékmennyiség/lnek (Tm) hány százaléka. Ez a mutatószám

(Kintegróns) tehát összefoglalóan mutatja az időalap és a gépteljesitmény ki-

használását, valamint a gépállomány felhasználását. ezért integrális kihasználási mutató—nak nevezzük.

A pamutfonőiparban a végfonóorsók kapacitásának kihasználása 1973—ban

72,0 százalék, 1974-ben kismértékben alacsonyabb. 70.6 százalék volt. Az egy-

136 DR. KALTENECKER MARGIT

ségny'i idő alatt előállított és előállítható tenmélkzmennyíiség aránya a két idő—

szakban ugyan azonos volt, de a rendelkezésre álló és a dolgozó végto'nőorsók.

valamint a maximális és a tényleges időa'lap aránya kisebb mértékben csökkent 1974—ben.

A kapacitásrkihasználás tárgyalásának befejezéseként, úgy gondoljuk, választ kell adni arra, hogy a kapacitásk—ixhasználás mértékével elégedettek lewhetünlk—e, hol van javítani való? Az 1. ábrán jól látható, hogy a pamutí'onóipahban a hetvenes években !kezdődő gépi korszerűsíté—sevket jával megelőzve, a xmunikásliétszáim jelein—

tősen csöllákent. Ebben az időszakban a termelés is csökkent, mert a gépek egy része munfkaerőihiány miatt állt. Tapasztalatunk szerint főleg ezzel magyarázható.

hogy a k—aipaaitásszá—mításdk általában háttérbe szorultak. A rekonstrukció követ—

keztében csökiken a fonal előállításához szükséges gépi munkahelyek száma, így

valószínű. hogy a rekonstrukció előrehaladásával mindjobban összhangba kerül

a gépeik száma a rendelkezésre álló muni'kaerő számlával. Alátálm—asztja a kapa- oitásszá'mításolk jelentőségét az a körülmény is, hogy a rekonstrukcióval a hagyo—

mányos fonási technológia ,,sokba kerülő", jelentős mértékű korszerűsítése mel-, lett nagy eszközértékű új fonórendszere'ket, félautomata gépeiket helyeztek üzem- be. amelyek aránya a következő években előreláthatóan még növekedni fog.

Az elmondottak alapján úgy véljük, hogy a termelési kapacitás teljes mély—

ségű feltárását a fonórendszerenlkéntí kapaai'tásnonmáfk, az üzemeltetéshez szülk- séges állásidőnormáík. az üzemeltetési szabályzat kidolgozása és folyamatos ik—ar—

bantartása biztosítja. Ezeket a kapacitás- és á'l'lvásidőnormákat nemcsak az alap- vető termelésii keresztmetsze'tre, hanem a technológiai vonal minden egyes gép—

lépcsőjére meg kell állapítani. Korábban már utaltunk arra. hogy az új rendszerű fonási technológiák, félautomata gépek bonyolultabbak, mint a régiek. A hagyo- mányos rendszernél az e'lőfonás. a gyűrűsfonvás, az orsózás három gwéiplépcső'ben történik. ezzel szemben az új rendszerű fonógép ezt a három műveletet egymaga végzi. Az új rendszerű fonási technológiák, félautomata gépek speciális szaktudást, műszerész ikarban'tartót, magasabb szervezettséget, kulturáltabb gyártási körül- ményeket igényelnek. Mindennek a megoldása az intenzív gépkifhasználás alap—

vető feltétele.

Az extenzív kihasználás a naptári hasznos időalap határáig növelhető. Gya- korlatilag a pamutfonőiipanban az extenzív kihasználás csak a nem tervezhető idő- veszteségek ,,megsz—üntete'se" és a tervezhető időveszteségek csökkentése révén folkoz'huavtó, mivel a palmuttovnőipar már az államosítás óta három műszak-ban üze—

me'l. A műszalkegyüttható értéke 271. A női dolgozók aránya 70 százalék körül van. A válltőműszakfban dolgozó munlk—ások heti munkaideje 42.7 óra. A gépc'rlslo—

mány felhasználása tekintetében pedig az 1. táblából megállapítható, hogy 1974—

ben a rendelkezésre álló és a felszerelt végfanóorsó-k száma már azonos, tehát az összes rendelkezésre álló végitonóorsó már működőképes állapotban volt.

ÁLLÓALAP-KIHASZNÁLÁS A PAMUTI PARBAN

A *kapacitásszáimíbások általában valamely konkrét termelőberendezés (pél- dánk esetében a pa—mutfonó'ipar vég'fornóarsói) számszerűen meghatározott, a ter—

mélk f-izi'kazi mennyiségével kifejezett maximális teljesítőképessége és ugyanilyen módon meghatározott tényleges teljesítménye közötti arányt állapítják meg, ezzel szemben az ál'lóa'lap-ikiihaszná'lási számításaik az egységnyi értékű termelőlbere'n—

dezésre jutó termel—ési értéket. A pamuttipa—r állóala'p—kííhasználásának értékelésé—

nél az á'llóa'lapot alkotó termelőiberendezéselk teljesítőképességét meg sem kísé—

KAPACITÁSKlHASZiNALÁS 1 37

relljük megallapitani, hanem csupán a fajlagos teljesítményeik időbeli változásait vizsgáljuk. A kapacitás— és óllóalap—kiha'sznrőlósi szamitasok alkalmazási lehető—

ségvei tehát úgy határolhatók el, hogy az előbbiek igazi területe ott van. ahol a taljesítőképess—éget és a teljesítményt fizikai mértékegységben lehet megállapítani (például a fonalat előállító pamutfonóipar'ban), az utóbbi pedig a sokféle tenme—

lőberendezéssel rendelkező, sokféle terméket gyártó ágazatokban (a pamutipar- ban vagy szélesebb területen, például az állami iparban) allcallmaz'hva'tók.

Az óllóalap-kiiiiasznólasra von-atkozó szőmítósainkat a pamutiparon kívül -—

összehasonlítás céljából —— az állami iparra is elvégeztük. az állóeszközök bruttó értéke. a termelés, a foglvalkuoztatottak. a munkások szóm—a. az egy főre jutó ter- mel—és alakulása mutatóira. A 2. ábrán jól látható, hogy ebben az időszakban az állami ipar fejlődése lényegében folyamatos. míg a paimutiparé az 1968—1971.

években ,,megtöriik". i972-től azonfbvan — a folyamatban levő rekonstrukció ered- ményeként — a csökkenő mu'nka'slétszóm ellenére, a tenmelékenysrég jelentős elm-ell- kedése következtében termelése ismét növekszik. Ezért (: pamutiparra vonatkozó szőmítóswainka't és értékelésünket hóram időszakra (1961—1967, 1968—1971. 1972—

1974) bontva adjuk. Az állami ipar adatait azért bontottuk két időszakra. mert

1961 és 1968 között a termelés növekedése még gyorsabb volt, mint az ú'llóalap

növekedése, az 1969—1973. években viszont már fordított a helyzet.

Az óllóalrap-kihasznó'lósra vonatkozó értékelésü'nkben az ól'lóa'l—aip és a ter- melés, valamint az őllóalap és a termelékenység összefüggését tárgyaljuk azzal a meggondolással, hogy a munkaterme'lékenység és a felszereltség között az arány nyilvánvalóan ugyanaz, mint a termelés és az óllóa'lap között. Ez azt jelenti, hogy az élő munka technikai felszereltségwéniek és a mun'lcatermelékenységnek a növekedése között szükségképpen ugyanaz az arány. mint az ó'llóa—lap és a ter- melés növekedése között.

A következőkben a pamurtipar és az állami ipar óllóalrapjón'ak és termelésé- nek összefüggését elemezzük.

A termelés, az ő'lló-alap és az á'llőalapra jutó termelés a pa'mutiparban az egyes időszakokban évente átlagosan a 4. táblában bemutatott mértékben vól—

tozott.

4 tábla

A pamutipar termelésének és állóalapjának változása

(százalék)

l Az álló—

lA termelésAz óllóalap alapra jutó

l ! termelés

Időszak e—m—w— ————————————— —

Névi átlagos növekedése (%), illetve csökkenése (——)

1961—1967 . . . . —l—5,'ll Jr—Ó.5 —1,3

1968—1971 . . . . —-3,1 —j—3,0 —5,9

1972—1974. . . . 4—4,4 —l—5,3 -—-O,9

Az óllőalap évi átlagos növekedése nagyobb. mint a termelés évi átlagos növekedése. Ebből következik. hogy 1961 és 1974 között a termelés növelése a pa'mutiparban az óllóalapak bővítésével történt.

Az állami iparban a változást az első időszakban az őlilóalrapra jutó termelés növekedése jellemezte.

:

ggepem/aham!guga/ppoy/éyíagMá'zp'0—0

§891399%s'/370010y---

§ e l ! / w J a / a / E J Z W M I W — - —

§ ex e/ d, ? M M % % W Z S É I í / L f 2 1 7 - - %. W W W ! — - — 5

*f175Má'/lfáőllaőllMágus/,695118951lí961l9951L595/117951i£961129£1I195110951?Zőllűó'l.115110167'5951!8961/951199511595117951x£95112961,[95409305

Ma

00100;

auau.

azzaz;

05109;

/ ./ '

0f/L/_//!0sz

/

0 3 1 1 ( . 1 " / 0 9 ;

/_///09;/7'as;

//'//

ű á L / [ X 0 4 1

0 9 L ( l ) , 0 9 ;

,.

/ /

05;.x.7051

003'zf/aaz

//azz'f'atz,.

, /

022/r/azz

osz//'asz

//'

0/72.,aaz

'/092A/092

oszaazát?/9493ö'űd/j/M/VdJűd/M/i7117Wei!!!

§nsp/nyD/o),oupjpwzmwggg;Áupygumdnnwndas;md![WD/Ipzv'mgp?

KAPACITASKIHASZN ALAS 1 39

5. tábla

Az állami ipar termelésének és állóalapiának változása

(%%ézelékt, , ,

L L L Az álló-

*A termelés LAz óllóalapL alapra jutó

L L termelés

Időszak ,, .M művi, V,, ,,

évi átlagos növekedése (—L—), illetve csökkenése (—)

1961—1968 . . . . L "l'7'5 —l—6.9 4—0.6

1969—1973 . L ——1—5.7 Jrse —2,3

L

Az állami ipar tenmelxés'éneík évi átlagos növekedése az 1961—1968. években 0.6 százalékkal magasabb, az 1969—1973. években pedig 2.3 szózalféLkLkLal alacso—

nyabb. mint az alvlóxalapok évi átlagos növekedése. Az 1969—1973. évek folyamán az c'rllóalrapr—a jutó termelés csökkent, a termelés ólflóa'lap-igxényessége 3 szlóza—

lékfka'l növekedett az előző időszakhoz képest.

Elemz'ésünLk során kiszóxmítottuk La pamutípwari termelwésv—óltoz—ós óLllówalvap-x'bőví- téstből és —kiha*sz*nólós'ból fedezett hányadát, továbbá a termelésvóltozwós extenzív, intenzív ó'l'lóalap—ki'h—asznólóssa'l, létszámmal és termelékenySLéngel fedezett hanya—

dót, valamint a terameléikenys-éxgvóltozóena'k a technikai felszereltség növelésével és az óllówala—p—k'ihraszn'ólóssal fedezett hányadát is az 1961—1974. évekre vonat—

kozóan.

6. tábla

A pamutípar termelésének állóalap-növeléssel és állóalap—kihasználással iedezett hányada

(százalék)

Ter— L Álló— LGÉIIlÉ-l" LExtenzívL lntenziv A termelésvóltozós H

melés L alap Lhosznó— L ,áLLÓOLÉP," állóalap— L extenzív ;L intenziv

,, 1 L lás ( kihasznalas v," ' a,

ldosznk *-—M'W——"'"""'""' * " * _ , , _ kihasznú- L

évi átlagos növekedése (*). illetve bovitesbol lósból L állóalap kihasznólússal

csökkenése (_) fedezett hányada

1961—1967 . L—l—5,l —-l—6,5 -——1,3 0.0 —1,3 —L—-126,6 — 26,Ó 0.0 -— 26,6

1968—1971 . —3,1 4—3,0 -—5,9 ——2,8 —-3,2 -l—— 93,9 —l93,9 —90.1 —103.8

1972—1974 . -l—4,4 'l'5,3 L—O,9 —'l,6 _l—O.7 *l—l'l9.9 — 19,9 -—37,5 —L— 'l7,6

A pa'mutiípar 1961—1971. évi adatai szerint mind az extenzív. mind az inten- zív óLllóG'lOLp—k'thLOSZnól'óS évi átlagos növekedése negatív előjelű. Ezzel szemben az 1972—1974. években az ól'lóua—lakaihasználás évi átlagos növekedése az ex- tenzivné'l —1,6. az intenzívnél ellenben mór —l—-O,7 száz—alék. Ez azt jelenti. hogy az extenzív óllóaflakaiLhasznóló's munkaidő-csökkentés miatt bekövetkezett romlósót Fele részben már ellensúlyozta az intenzív ólLlóaLlwap-Lkilhwaszn-ó'lás javulása.

Az extenzív ólLlóalap-lkíhasználás kiszámítása a következőképpen történt: az egy munkahelyre jutó munLkósóróik évi számát7 a teljes naptári időa'larppafl, 8760 órával osztva kapjuk az extenzív óllóaLlwap-Lkihasznólós együtthatóját. Az együtt—

haító értélke 1960-ban 45.8. 1967—ben még majdnem azonos értékű, 45,6 volt. Ezért

7 Az egy munkahelyre jutó munkásőrök évl szómat úgy számítottuk ki, hogy az egy munkósra jutó teljesltett munkaórák számát megszoroztuk a műszakogyütthatóval. amely a teljesített összes munkanapok

és az első műszakban teljesitett munkanapok számának hányadosa.

140

DR. KALTEN—ECKERV MARGIT

az 1961—1967. évekre extenzív óllóala—p-lkiihasznól—óvst nem vettünk szamítóslba. Az együttható értéke 1971-ben 40,7. 1974-ben pedig 38,8 volt, ezért az extenzív álló- alaip—ikihiaiszn-ólós évi átlagos változása az 1968—1971. években -2,8, az 1972—1974.

években pedig —1,6 százalék volt.

Az extenzív óllóaliap-lk'i'hasznólós évi átlagos növekedésének ismeretében az intenzív ólllóalap-fkilhasznólas évi átlagos növekedését a következőképpen dol- goztuk ki: az 1972—1974. években az extenzív óllóa'laip-ldiih—aszniólluós évi átlagos növekedése —1.6. az ól—lóalapra jutó termelés évi átlagos növekedése —O,9 szaza- lék volt, s a 99,1/98,4 hányados 1.007, ami megfelel az intenzív vóllóalaip-kiihasz—

nólás 0.7 százalékos évi átlagos növekedésének.

Megjegyezzük, hogy az óil'lóalavpok nagyobb mennyiségben történő üzembe helyezésének hatasa óltaló'b—an késleltetve. egy-két év után szokott jelentkezni.

Gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy az 1974—1975. évek folyamán végnehajto—tt re—

konstrukció hatósia az ötödik ötéves tervidőszak első éveiben jelentkezik. lde tarto- Z'llk még az is. hogy az értékelt időszakban a pamutip'arban az óilálóalapok anya- gi—iműszaki összetételében jelentősebb arány—változás nem történt. Az adatok _sze—

rint az összes óllóalap értéikféiből

az 1961—1967. években ingatlan 31, gép és berendezés 66 százalék, az 1968—1971. években ingatlan 33, gép és berendezés 65 százalék.

az 1972—1974. években ingatlan 34, gép és berendezés 64 százalék.

Az c'r'l-l—armi iparban az 1968—1973. évi adatok szerint az óllóallrapo'k 49 szóza—

lélka ingatlan. 47 százaléka gép és berendezés volt. Korábbi időszalkokró'l nem állnak rendelkezésünkre — az összetétel kimuníkólósór—a al'kalmas — összehason—

lithiató statisztikai adatok. (Az ingatlanokon. gépeken és berendezéseken kívüli egyéb ól'lóatlapok nagy részét a járművek, 'a jóléti, az üz—e-mikörön kívüli és a hasz—

nálatából kivont óllóalapoik teszik ki.)

A továbbiakban a pamutipar és az állami ipar ól'ló'alla—pja és termelékenysége összefüggésével foglalkozunk.

Az évi átlagos növekedés, illetve csökkenés a pamutiparbain

az 1961—1967. években: a termelés —l—5,1, a munkóslétszóm 4—1,8, a termelékenység 4—32 százalék;

az 1968—1971. években: a munkóislétszóm —3.1, a termelékenység 0.0, a termelés —3.1 százalék:

az 1972—1974. években: a termelés —I—'4,4, a munkóslétszóm ——2,0, a termelékenység -l—6,5 százalék.

7. tábla

A pamutípar termelésének létszám- és termelékenységváltozásból fedezett hányada

7 (százalék)

Egy munkósra § A termelésvóltazós A termelékenység—

M jutó Álló— változás

Terme- k' r,"; . , ,wrw ,,,M__.. allapra 3, , _

lés die * "* jutó * § , ,

,. szam , ' óllÓ' termelési , , termelé- eSY m_un-' alloalapra

Idoszak termelesí alap , letszammali kenységgel kasra Juto juto ter-

óllóaiappal meléssel évi átlagos_csökkenésenövekedése (-l—), illetve d .

(_) fe ezett hanyada

1961—1967 . —l—5,1 —l—1,8 4—32 —l—4,ó —1.3 —l— 35? —l— 64,1 —l— 90,4 - 26,3 1968—1971 . -—3,1 —3,1 0.0 4—6,3 -——5,9 4—100,0 0.0 —l—194.0 ——194,0 1972—1974 . -l—4,4

—-2.0 —l—6,5 —l——7,4 —-0,9 — 47.9 -l—147,9 —l——169.4 — 21,5

KAPACITASKI HASZNALÁS * 1 41

A paimutipar 1961—1967. évi tenmelésnövelkeclésének létszámmal, illetve a ter—

melékenység növelésével fedezett hányada 36, illetve 64 százalék volt. Ezzel szem- ben az 1972—1974. években a termelés évi 4.4 százalékos átlagos növekedése a munkások számának 20 százalékos évi átlagos csökkenése mellett történt. ezért (: termelésnöveked—és létszámmal, illetve termelékenységnöveléssel fedezett hánya- da —48, illetve —l—148 százalék volt.

A termelés, (: musnkuásolk száma. a termelékenység évi átlagos növekedése az állami iparba—n

az 1961—1968. években: a termelés 7,5, a munkóslétszám 2.6, a termelékenység 4.8 százalék;

az 1969—1973. években: a termelékenység 5,7 százalék, a munwkáslétszám 0,0. a terme- lés 5,7 százalék.

8. tábla

A növekedés fontosabb jellemzői az állami iparban

) (százalék)

4

l Egy munkásra jutó Egy foglalkoztatottra

Terme— , AÚÖÉ'OP'] Munkás- ? Foglal- jutó

lés ' Állaalap ra Juto ter—] létszám koztatot—

Időszak melés ; * " "l' W 7 ' " tak mi

' l ; termelés l állóalap 1 termelés , állóalap

; évi átllagos növekedése

—l—4,8 —l—4.2 l 4—2,7 —l—4,7 —l—4,1 1961—1968. —l—7.5 ló!) —l—0 ,6 ;—l—2,ó

1969—1973. l5,7 —l—8,2 —2,3 , o,o átm 4—82 [ *H'LÓ 4—5.1 Ha

l

Az állami iparban tehát a termelésnövekedés létszámmal, illetve termelékeny- ségnöve'liéssel fedezett hányada az 1961—1968. években 35, illetve 65 százalék volt.

ezzel szemben az 1969—1973. évek folyamán a termelés növelését már teljes mér- té'kben a termelékenység növelése eredményezte.

A munkatermelékenység egyrészt attól függ, meldkora az egy munlkásra jutó álllóalap -— ez az eleven mumlloa technikai felszereltsé—génelk együttható—ja —, más- részt attól. hogy egységnyi álló—alappal mekkora termelés állítható elő. A gyakor—

letben az ná'llóalap és a munkatermelélkenység közötti összefüggésről. illetvea tech—

nifk-a'i felszereltség és a termelékenység változásáról beszéilünlk.

XA parmux'tipa'r 1961—1974. évi adatai szerint az egy munlkásra jutó állóvalwap évi átlagos növekedése magasabb volt, mint az egy mun'kásra jutó termelés évi átlagos növekedése. Ezért ebben az időszakban a termelékenység növekedése a technikai felszereltség növekedésének eredménye.

Az állami iparban az 1961—1968. évek folyamán az egy mulnklásra jutó álló- alap évi 4.2 százalékkal növekedett, és ez alacsonyabb, mint az egy munlkásra jutó tenmelés 4.8 százalékos évi átlagos növekedése. Ezzel szemben az 1969—1973. évek- ben az egy muxnkáásra jutó állóalap 8,2 százalékos évi átlagos növekedése már meghaladta az egy munlk—ásra jutó termelés 5,7 százalékos évi átlagos növeke—

dését. Tehát ebben az időszakban a termelékenység növekedése az állami ipar—

ban is a technikai felszereltség növekedésének eredménye.

A 8. tábla mind a munkásokra mind pedig a foglalkoztatottalkra jutó termelés

és állówalalp évi átlagos növekedését tart-almazza. Elméleti és gyakorlati szem- pontból m'ílndkért számítás mellett és ellen sok érvet lehet felhozni. Azt, hogy csu- pán a fizikai mun-'kásolkuat vegyük figyelembe, többek között azzal lehet indokolni, hogy közvetlenül ő'k szolgáltatják azt az eleven munkwát. amely a munkaeszközök

142 ' DR. KALTENECKER ramon

segítségével a terméket létrehozza. Az állóalapok vonatkozásában pedig az is fel—

hozható, hogy a növekvő állóesz'lcöz-állomány elsősorban — ha ma már nem is

kizárólag — a fizikai munkás—ok által végzett munkafolyamatok—at gépesríti. az 6

élő munkájukat helyettesíti növekvő részben holt munk-ával. azt teszi termelé-

kenyebbé, egyben kevésbé megerőltetővé. egészségükre kevésbé ártalmassá. Ami—

kor tehát azt kutatjulk. hogy a beruházások hogy—an hatnak az eleven munka ter- melékenységére, valósabb képet kapunk. ha a számításoknál csak a fizikai mun- kásokat vesszük figyelembe. Ezzel szemben a dolgozók összes számának figye—

lembevétele mellett lehet érvelni azzal, hogy mindinkább csökken—nek vagy meg-

szűnnek a fizikai és a szellemi munka közötti lényeges különbségek, a munkás is

mind kevésbé testi erejét és mind jobban szellemi képességeit. szakképzettségét használja, a határvonal a szakmunkások és a műszaki dolgozók között fakozatosaen elmosódik. Továbbá amennyiben a munikatermelé'kenység mutatóját az összes dol- gozóra számítják, és ehhez a mutatóihoz vállalati és egyéni anyagi ösztönzők ikap- csolódnalk, ez abb-a az irányba hat, hogy az ún. improduktív létszámot a feltét—

lenül szükséges mértéken tartsák. A 8. táblából megállapítható. hogy (: munká—

soxkra és a fogila'lkioztatotta'kra jutó termelési és állóalap—muttatószámolk évi átla- gos növekedése eltérő. mert az értékelt időszakban eltérő volt a munlkások és az alkalmazottak számának évi átlagos növekedése, ami a munkások és az alkal—

mazottak arányának megváltozását idézte elő az állami iponban. Ugyanez a hely—

zet a pamutipanban is.

,_ A technikai felszereltség nemcsak az egy munkiásra jutó állóalapolk éntékével.

( hanem — különösen nemzetközi összehasonlításban —- az egy munikásra jutó villa—

mos energia mennyiségével is mérhető. A statisztikai adatok szerint a két mu- tató közötti kapcsolat igen erős. Ebből következik. hogy a két mutató dinamikája.

időbeli alakulása is hasonló. Ugyanis a technika minden fejlődése összefügg a villamos energia felhasználásával. A mai technikai fejlődés megvalóusítlhatatlan elektrifiká'lás nélkül. A korszerű berendezések általában több villamos energiát fogyasztanak. A technikai fejlődéssel megjelennek újabb energiaforrások is, de a villamos energia még hosszú ideig uralkodó jelentőségű marad.

A 2. ábráiból megállapítható, hogy a paimutiparban az 1961—1974. években a termelés növelése állóalaprővít—éssel történt. a termelékenység növekedése pe—

dig a technikai felszereltség növekedésének eredménye. Ezzel szemlben az állami iparban ez csak az 1969—1973. évekre volt jellemző, mert az 1961—1968. évek fo- lyamán a termelés évi átlagos növekedése még magasabb volt, mint az álló-alap évi átlagon növekedése. illetve az egy mu—nlkiásra jutó állóalap évi átlagos növeke- dése még alacsonyabb volt. mint az egy munlkásna jutó tenmelés évi átlagos növe- dése. A pamutipar 1961—1974. évi helyzetének vázlatos ismertetésével megkísérel—

jülk az eltérés indokát megadni.

Korábbi időszakokban a pamutipar fejlesztése főleg extenzív. üzemlbővítő jel- legű volt, az intenzív fejlődés feltételeit csak az utóbbi évek rekonstrukciós prog- ramjai teremtik meg. A rekonstrukció megkezdéséig a textiliparon belül a pamut—

ipar rendelkezett a legelovultalbb, rendkívül nagy munkaigényességű, 20—30 éves,

sőt még régebbi gépekkel és berendezésekkel.8 Alapvetően ezzel magyar-átható a hatvanas évek végén jelentkező mun'koerőhliány. termelésesökkenés és a gyárt—

mványsze'rkezet korszerűsödésének lassú üteme.

A paimultiparban 1967-től kezdődően magasabb a kilépett munkása—k száma.

mint a felvetteké. A kialakult bérverseny a korszerűtlen technikával és ennelk kö-

_ 3 Lásd részletesebben: dr. Kaltenecker Margit: A pamutipar termékszerkezetének korszerűséga. Sta—

tisztikai Szemle. 1974. évi 5. sz. 403—416. old.

KAPACITASKIHASZNALAS ' 143

vetkezttétben alacsony hatékonysággal dolgozó szavkágazatak számára különösen nehézzé tette a munkaerő megtartását. illetve új munkaerő megszerzését. A po- mutipar pedig három műszakos üzemeltetésével, kedvezőtlen munkakörülményei- vel és a mindezekkel nem megfelelő összhangban levő bér— és jövedelem—szín—

vonalával egyértelműen ezek közé a szak—ágazatok közé tartozott.

Bizonyára magasabb lett volna a pamutipar mun/kaerőihiáinya a munkaidő—

csök'kentés végrehajtása nélkül. A pamutiparban — a három műszakos munkarend mellett — az 1967. évi heti átlagos munkaidő 45.33 óra, 1971-ben pedig már 5.9 százalékkal kevesebb, 42.67 óra volt. A heti 45.33 árás átlagos munkaidő az jelentette.

hogy minden szombat éjszaka, a 42.67 heti átlagos munlkaóránál pedig minden szombat éjszaka és szombat délután szünetel a termelőmunka. Szombaton tehát csak nyolc órás délelőtti műszak van, a többi munkanap három műszakos üzem—

idejével szemben. Jelenleg is ez a helyzet. A pam'utipar termelésének jellegéből következik, hogy a gép határozza meg a munka ütem/ét, és ezért a munkaidő- csökkentés bevezetésével általában az üzemidő—csökkentés mértékének megfelelő termel—éscsőlckenés következik be. mert a három műszakos üzemeltetésnél a mű—

szakszám és a jelenlegi műszaki körülmények mellett a dolgozók terhelése álta- lában nem növelhető.

A Központi Statisztikai Hivatal nemzetközi összehasonlítása szerint a textil—

ipar — amelynek legjelentősebb szakágazata a pamutipar — termelékenységi szí-in- vona'la kevésbé marad el a külföldi termelékenységi szinte'ktől, mint az egész ipa- ré.9 Ez annak tulajdonítható. hogy a parmutiparban az átl-agas vműíszakszám jóval meghaladja az ipar átlagát. tovabba a pamutipart a termelőgépek'kevl dolgozó munkaterületeken magas fokú szervezettség jellemzi. Ennek gyökere onnan ered.

hogy már a huszas és harmincas években nemzetközileg elismert szervezők irá-

nyításával a tőkés pamuti—parban is olyan módszereket vezettek be. amelyek az adott termék előállításához szükséges munkamennyiséget a lehető legpontosab- ban meghatározták. A bevezetett módszerekre jellemző volt. hogy azok percekben, sőt másodpercekben. fonalméterekben és szövet—négyzeteentime'tereleben hatá—

rozták meg a munkakövetelményeket.

Mint ahogy azt már idézett, a Statisztikai Szemlében meg—jelent tanulmányaim-

ban is kifejtettem. a magyar textilipar, ezen belül a pamutipar számára — jelen- legi helyzetét és a hetvenes években a világban végbemenő jelentős fejlődést számításba véve — alapvető feladat a rekonstrukció folytatása. továbbá -— hazánk exportorientált gazdaságpolitikájának megfelelően — a nemzetközi munkameg- osztásba. elsősorban a szocialista világgazdaságba való fokozottabb bekapcsoló- dás. A legtöbb országban, különösen a kis országokban a termelés szerkezete lé- nyegesen szűkebb lehet, mint a lakossági szükségllweteké. A gazdasági fejlődéssel a gazdaságosan kialakítható termelési struktúra és a lakosság szükségletei kö- zötti eltérés fokozatosan bővül. Ez a körülmény -- elsősorban a kis és közepes nagyságú országokban —— mind nagyobb speciall'izációra és a termelési profil szűkítésére kész—tet. A termelési profil szűkítése és a szükségleti skála bővülése közötti ellentmondás a nemzetközi gazdasági integráció lehetőségeinek fokozot-

tabb kihasználásával oldható fel.

Az államosítás óta három műszakban üzemelő pamutipari gépek és beren- dezések értéke a rekonstrukció előtt már nagyrészt leíródott. Az új, korszerű, nagy-

9Ausztria. Csehszlovákia. Franciaország és Magyarország ipari termelékenységének összehasonlítása.

Statisztikai Időszaki Közlemények. 247. köt. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1972. 49 old.

144 ' DR. KALTENECKER: KAPACITASKIHASZNAtÁS

teljesítményű, a korábbiaknál lényegesen magasabb munakatenmele'lke'nysléggel üze-—

meltethető gépek óra magas. A magas úr az előállított termékek egységére vetít—

ve — a lecserélt gépekhez viszonyítva —— nagymértékben növeli a tenmel-és eszköz—

terheit. Ezzel szemben az új gépek a termelékenység jelentős növekedését, a mi- nőség javulását, a gyórtmrónyszerukezet klonszerűsödésé—t és a munkakörülmények javulását eredményez—ik.

PE3lOME

Aa'rop Ha anMepe xnonuaroőymamuoü npOMblaneHHOCTH AeMOHCTpMpyeT merem, mpeg- naraeMbiü ami ouemm ucnonbsoaanm momnocreü " OCHOBHHX cponAOB.

Arm oueHKu Mcnonbaoaaunn MEH-MH aarop anMeHSeT ue'rupe noxasarens: ncnonbso—

aaune mamam-lora napxa, (por-m spemenu, MBUJHHHaSI sbipaőo'rka, mcnonbaoaanue MDMHOCTH.

B Kauecrse act—rosa: AM oueHm—r ucnonbsosauns OCHOBHbIX (pannon asrop őepér ssal-r—

MOCBH3b memgy OCHOBHbIMH (penzum—1 u nponssoacrsoM, a raxme Memay oCHOBHhiMH chara—

ABMH u npowsaonmenbi—iocvuo rpyna. l'lponsseaénnan TEKMM 06p630M oueer OTHOCHTeanO xnonuaroőyMamHoü l'IpOMbH-uneHHOCTH noxaabieaer, uTo yBenuueHwe nponssogcrea B 1961——

1974 I'OAbI ocymecraneno nyTéM pacmnpenm OCHOBHbIX (POHAOB, a noablmenne npouseo- gurenbnocm prga nansecm peayanaToM poc-ra Texnuuecxoü eoopyméHi—rocm anyag.

8 rocynapcrsenuoü npOmeneHHocm aror BbIBOp, xapamepeH TOJ'IbKO omocmenbuo

nepnoAa c 1969 no 1973 ma.

SUMMARY

The study discusses a method proposed for assessing the use of capacity and fixed assets, demonstrating with an example from cotton industry. ,

Use of the machine stack, of time, and of capacity are the indicators employed by the author for assessing utilization of machines.

The relation between fixed assets and production or productivity was taken for the basis of arssessing the use of fixed assets. This assessment shows that production increase in cotton industry between 1961 and 1974 was accomplished by expanding fixed assets and the improvement of productivi'ty was the result of increasing the technical supply.

For state industry this statement is only valid in the period between 1969 and 1973.