Manjakin, V.: A mezőgazdasági termelés hatékonyságának mutatószámai

930

ható a végtermékre fordított teljes élő mun- ka mennyisége.

A tanulmány több más szovjet szerző ja—

vaslatát is ismerteti. Ezekből is kitűnik, hogy a munkatermelékenység mérését igen össze—

tett és fontos feladatnak tekinti a szovjet szakmai irodalom.

(lsm. : Dányi Dezső)

MANJAKIN. V.:

A MEZÓGAZDASÁGI TERMELÉS HATÉKONYSÁGÁNAK MUTATÓSZÁMAI

(O pokozateljah éffektivnoszti szel'szkohozjajszt- vennogo proizvodsztva.) — Vesztnik Sztatisztlki. 1977.

8. sz. 3—15. p.

A hatékonysági mutatókat — a szerző vé- leménye szerint —- az egész népgazdaságra, a népgazdasági ágakra és a vállalatokra is meg kell határozni. A Szovjetunióban meg- honosodott gyakorlat szerint a hatékonyságot az ágazat nemzeti jövedelmének és terme- lési ráfordításainak hányadosa adja, a mu—

tatóból dinamikus viszonyszámot is számíta- nak.

A tervezés és a statisztika az anyagi ter- melés különböző ágaiban termelt nemzeti jövedelmet tényleges realizálási áron veszi figyelembe. Ennek következtében -— a nem- zeti jövedelem részeként kimutatott forgalmi adó miatt -— az iparban a valóságosnál ma- gasabb, a mezőgazdaságban alacsonyabb értéket mutat. A Szovjetunió Központi Sta- tisztikai Hivatala számításokat végez e torzí—

tás helyesbítésére.

A hatékonysági mutatókat a mezőgazda—

sági növények optimális területi elhelyezésé- nek tervezéséhez ágazatonként is kiszámítják.

A vállalatok általános és speciális hatékony- sági mutatókat számítanak. Általános muta—

tók: a száz rubel álló- és forgóeszközértékre jutó bruttó jövedelem, a jövedelmezőség, a norma szerinti nyereség, a munkatermelé- kenység, az alapigényesség stb. A speciális mutatók a termelési erőforrások egyes ele- meinek kihasználásáról nyújtanak képet mint a gépkihasználás, a növény- és állatfajták termékenysége (fizikai mértékegységben). E mutatókat az új eljárások hozamnövelő ha- tásának mérésére is használják.

A területegységre jutó termékkibocsátásta szerző nem tekinti hatékonysági mutatónak, mert a fejlődés extenzív módon is végbeme- hetett. Például az állati hozamok terület- egységre számított volumene származhatott az állatállomány növekedéséből is. Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a dolgozók élet—

színvonalának növelése érdekében a mező—

gazdasági termelést a kedvezőtlen adottságú területeken is fejleszteni kell. egy-egy ága- zatot pedig a fogyasztóhelyekhez közelíteni.

még akkor is. ha ez a terméket drágítja.

Az agrárpolitika alapvető célkitűzéseinek megfelelően a területi termékenység fokozá—

sa, a fizikai mértékegységben mért hozamok növelése a legfőbb feladat. A cél elérését a mezőgazdasági vállalatok meglevő erőforrá—

sainak'és felhalmozási lehetőségeinek kihasz- nálásával kell elérni. Az egész mezőgazda—

ságra gyakorolt hatást a nettó (bruttó) ter- melés növekményének és az év eleji erőfor- rások. valamint évi növekményük értékének hányadosa mutatja. (Erőforrásoknak az álló-v és forgóeszközök értékét tekintik.)

A szocialista gazdálkodásban a hatékony- ság kritériuma a népgazdasági ág számára meghatározott tervfeladatok teljesítése. Ezt azonban hiba lenne teljesen mechanikusan, figyelembe venni, hiszen a mezőgazdaság- ban a természeti körülmények még nem író- nyithatók. Az időjárási tényező pedigrked- vező esetben a terv lényeges túlteljesítését is eredményezheti, kedvezőtlen alakulása a kitűzött célok elérését veszélyeztetheti. 1977- ben például a mezőgazdaság nem teljesítet- te tervét. A szakértők véleménye szerint eb- ben az évben a húsz év előtti technikai szint mellett csak 90 millió tonna gabonát lehe- tett volna megtermelni a kedvezőtlen időjá- rás miatt. A párt és a kormány helyes agrár- politikája. a mezőgazdasági termelés tech- nikai bázisának erősítése következtében még- is 168.2 millió tonna volt a gabonatermelés.

1975-ben az 1972. évihez hasonló kedvezőt- len természeti körülmények ellenére a brut- tó termelés felülmúlta az előző tervidőszak évi átlagát.

A mezőgazdasági termelés hatékonysága ezért szervezhető és irányítható gazdasági té—

nyezők és természeti körülmények hatására változik. A gazdasági feltételeket állandóan javítják. Elegendő arra utalni, hogy a kilen- cedik tervidőszakban 300 millió tonna műtrá—

gyát kapott a mezőgazdaság, többet mint a megelőző két tervidőszakban együttesen.

A természeti tényezők két csoportra, vál- tozó és állandó jelleggel ható tényezőkre oszthatók fel. Előbbibe az időjárás. a csa—

padék, a hőmérséklet, a második csoportba a talaj-, a domborzati viszonyok és a terület földrajzi elhelyezkedéséből következő adott- ságok tartoznak. A felhasznált erőforrások ha- tékonysága szorosan összefügg a természeti tényezőkkel, főként az állandó jelleggel ha—

tókkal. Könnyebb kedvező természeti adott—

ságok mellett jó hatékonyságot elérni. és ki- sebb ráfordítással növelhető ugyanitt a ha- tékonyság. A mezőgazdasági vállalatok ered—

ményeinek egybevetésekor ezekre a körülmé- nyekre tekintettel kell lenni. és nem szabad a területi termelékenységet. az átlagos hoza- mokat a hatékonyság egyedüli mérőszámá—

nak felfogni.

A fizikai mértékegységű hozamnövekedés sem okvetlentül hatékonyságjavulás, hiszen ez

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

931

a mutató nincs tekintettel a termék minősé- gére. beltartalmának változására. Változat- lan mennyiségű cukorrépa, napraforgó stb, magasabb beltartalom esetén például az élelmiszeripar hatékonyságát javítja. Növek- vő termésük alacsonyabb beltartalom mellett ellenkező hatást vált ki. A mezőgazdasági termelés helyesen értelmezett hatékonyságá- nak nem csak ez az ipari—népgazdasági kap- csolata. Amennyiben az ipar nem gyárt kor- szerű termelőeszközöket a mezőgazdaságnak, nem várható a mezőgazdasági termelés ha- tékonyságának javulása. Másik feladat. ami az iparra hárul, hogy a mezőgazdasági ter- mékeket a legkisebb veszteséggel. jó ered- ménnyel hasznosítsa. A két népgazdasági ág összehangolt tevékenysége nélkül. egyikük vagy másikuk egyoldalú fejlesztésével a nép- gazdaság egészének hatékonysága sem nö- velhető.

A továbbiakban a szerző sorra veszi a mezőgazdasági erőforrások jobb kihasználá- sának módjait, a tartalékok feltárásának esz-

közeit.

A földek megóvása, termelékenységük fo—

kozása termelési. szervezési, gazdaságpoliti—

kai és irányítási feladatok komplex megoldá—

sától függ. Elemei: a talajjavítás, az öntö- zés, az erdővédelem stb., amelyek az iparra, az építőiparra és a közlekedésre is nagy fel—

adatokat rónak.

Az állóalapok hasznositása sem kizárólag technikai feladat. A gépek kihasználását a műszakszám növelésével, géprendszerek al—

kalmazásával. tehát szervezeti intézkedések—

kel is javítani kell. Az épületek nélkülözhe- tetlen elemei az állóeszközöknek. A Szovjet- unió különböző övezeteiben pedig különlege- sen költséges a létesítésük. Helytelen tehát az állóeszközök közül a gépek arányának növekedését valamiféle progressziv folyamat- nak felfogni. A nem termelő állóeszközök ál- lományának növelését pedig a falusi dolgo- zók élet- és munkakörülményeinek javítása követeli meg. mivel enélkül nem lehet a me- zőgazdasági munkaerő elköltözését megaka- dályozni. Az építkezések egy része az esz- közhatékonyság javulása ellenében hat, még—

is rendkivül fontos gyors végrehajtásuk. Az állóeszközök működtetésének alapvető felté- tele a zavartalan termelőeszköz-, vetőmag—, takarmányellátás. E termékeknek főként a

minőségét kell javítani.

A helyes agrárpolitika nyomán a mezőgaz- dasági termelés évi átlagos növekedése gyor- sult. 1971 és 1975 között 2.5 százalék volt.

A tervet az előző öt év átlagos eredményei- hez viszonyítva szabják meg. A természeti té—

nyezők okozta ingadozás miatt ez a helyes eljárás. A szerző helyteleníti azokat a törek- véseket, hogy a terv az előző tervidőszak utolsó évét vagy ötéves mozgóátlagokat te- kintsen bázisnak. Véleménye szerint az évi 10'

átlagos növekedés mutatója mellett a meny- nyiségi és az évi növekménymutatók a leg- fontosabbak.

A hatékonyságot a munkatermelékenység lényeges emelésével együtt kell javítani. Eh- hez fokozottan gépesiteni kell, és növelni kell a traktorok és a munkagépek teljesítményét.

Természetesen a hatékonyságot növelő ténye—

zők (az átlaghozamok növekedése, a veszte- ségek csökkentése, a termelési szerkezet ja- vítása stb.) a termelékenységet is emelik.

A munkaerő azonban a fejlett szocialista társadalomban egyre szűkösebben áll rendel- kezésre és ez a mezőgazdaságra fokozottab- ban érvényes. Az új technika alkalmazása nagyobb szakértelmet követel. viszont alkal- mazásával a dolgozók képzettsége nő. Tíz év alatt az egy mezőgazdasági dolgozóra jutó állóeszközök értéke 147, az energiáka—

pacítás 118, a villamosenergia—felhasználás 349 százalékkal nőtt. amit a munkatermelé—

kenység növekedése kísért. A munkatermelé- kenységben a köztársaságok között igen nagy (l:4-hez) különbségek vannak annak ellené- re, hogy a köztársasági mutatók is átlagok.

A technikai fejlődés ezeket a különbségeket egyrészt kiegyenlíti, másrészt az új eljárások fokozatos elterjedése miatt a különbségeket növeli. Ez azonban nem lehet kizárólagos alapja a termelés területi elhelyezésének, mert a szállítás és raktározás kiegészítő rá—

fordításait is figyelembe kell venni.

(Ism.: Molnár István)

PEREPECSIN. J.:

A BERUHÁZÁSOK

TÉNYLEGES HATEKONYSÁGÁNAK VIZSGÁLATA

(O sztatiszticseszkim izucsenli fakticseszkoj éffek- tivnoszti kapitalnoj vlozsenij.) -- Vesztnik Sztatisztíki.

1977. 12. sz. 33—41. p.

A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivata- la több mint 20 év óta gyűjti és elemzi a be—

ruházások tényleges eredményeit jellemző legfontosabb adatokat. Az eddig használt mutatók — például az építkezés hossza vagy a fajlagos beruházási mutatók —- nem adtak kellő információt a beruházások tényleges eredményeiről, így 1975-ben a statisztikai szervek a hatékonyság szélesebb körű tanul-

mányozásához fogtak hozzá.

A szerző tanulmányában két mutató kiszá—

mitásának módszerével. s azok gyakorlati al- kalmazásánál felmerült problémákkal foglal—

kozik. A két mutató:

a megtérülési idő (olyan Időtartam, amely alatt elért nyereség egyenlő a beruházási kiadás össze-

gével);

az építkezés gyorsasága (az az átlagos időtar- tam, amely alatt a pénzügyi eszközök befejezetlen

állományban vannak).