1166 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
lényege, gondoljunk például a fodrászokra, a cipészekre. A szolgáltatások iránti igény ezen ágazatokban közvetlen módon hat a szolgáltatások szükséges volumenére.
A lakossági szolgáltatások sajátossága, hogy azokat rendszerint nem lehet területileg központosltani. Központosításról csak olyan mértékben lehet szó. amilyen mértékben a lakótelepek centralizáltak, de még ebben az esetben is célszerű területileg ésszerűen de- centralizálni, máskülönben az egyes szolgál—
tatóhelyek forgalma rendkívüli módon megnő.
A területi decentralizálás elve számos te—
lepítési és beruházási kérdést vet fel. A la- kossági szolgáltatások helyes allokációját már a lakótelepek és új lakókörzetek tervezésekor el kell végezni. A tervezésnél nagy segítséget nyújt az, hogy e szolgáltatások iránti igényt a megfelelő fajlagos mutatókkal viszonylag pontosan meg lehet határozni.
A területi decentralizálás elvét fejtegetve a szerző hangsúlyozza, hogy ez nem jelenti egyben a kiszolgáló központok ellátásának decentralizálását. Az ellátást úgy lehet ész—
szerűbbé tenni. ha a boltok, üzletek .,infra- struktúrája" központilag helyesen. irányítottan
működik.
A szerző vizsgálatai szerint sem az önkölt—
ségi adatok, sem a területiigény—adatok nem függenek — a szoros kapcsolat ellenére — a kereslet pillanatnyi alakulásától. Lényeges szerepet játszanak a helyi sajátosságok is, így többek között az üzletek vezetése, a ki- szolgálók magatartása, az utánpótlás meg—
szervezése.
A lakossági nem anyagi szolgáltatások üzlethálózata nemcsak a lakossággal fog- lalkozik, hanem közületeket is kiszolgál. A szerző erre vonatkozóan érdekes összeállítást közöl. Az OSZSZSZK-ban például a fodrászat tevékenységstruk—túrájában a közületek fél- százalékos súllyal szerepelnek. Ezzel szem- ben a közületek számára végzett munka nye—
reséghányada lényegesen nagyobb, csaknem kétszeres.
lgen különbözőképpen alakul a szolgálta—
tások önköltségszerkezete attól függően, hogy a szolgáltatást önálló üzletben vagy üzlet—
komplexumban végzik. Az üzletkomplexumok- nál egy sor általános költség alacsonyabb, mint az egyedi boltoknál. ugyanakkor az üz- letkomplexumok beruházási és fenntartási költségei rendszerint nagyobbak, mint a spe- ciális boltoké. E kettős hatás eredményekép—
pen a fodrászatnál (: komplex üzletekben 3 százalék általános veszteséggel, a speciali- zált boltoknál viszont csaknem 15 százalékos általánOS (bruttó) nyereséggel dolgoznak.
Jóval kiegyenlítettebb a helyzet atöbbi szol- gáltató helyen. Mindezzel együtt a statiszti- kai adatok tanúsága szerint a specializált boltok önköltsége az árbevételhez képest kedvezőbben alakul. mint a komplex üzletek
esetében. Természetesen specializált üzleteket csak ott lehet felépíteni, ahol a lakossági ke- ' reslet ezt lehetővé és szükségessé teszi.
Úgyszintén különbözőképpen alakul az ön- költség attól függően. hogy a szolgáltatás milyen nagyobb egységben valósul meg. Hat a települések nagysága. de hat a települé- sek típusa is. Az adatok például azt mutat- ják, hogy a falusi fürdőházak fenntartási költ—
ségei a városi fürdőkénél átlagosan mintegy 40 százalékkal magasabbak.
A fejlődés során mind nagyobb szerepet kell elfoglalnia a specializált szakosított szol- gáltatásnak. A helyzet e tekintetben még nem kielégítő. Az OSZSZSZK-ban a specializált—
nak minősíthető boltok száma alig éri el az összes üzlet 30 százalékát, s ez elmarad az igények mögött. A kisebb területegységek jó egyharmada egyáltalán nem rendelkezik specializált szolgáltatóházokkal. Ezek kifej—
lesztését a tizedik ötéves terv során első lép- csőben a nagyobb településeknél kivánják megkezdeni. s utána fokozatosan haladnak a kisebbek felé.
A szerző vizsgálatai szerint a kedvezőbb önköltségi szintek kialakítása szoros össze- függésben áll a kereslet—kínálati viszonyok felmérésével. Gyakran előfordul, hogy az igé- nyeket alá- vagy túlbecsülik, s ez vesztesé—
geket okoz. Éppen ezért a szolgáltatások ter- vezése csak a helyi igények pontos, előzetes felmérésével történhet. Nem helyes általános szabványokkal közelíteni e bolti beruházások- hoz, mivel a területek alapvetően különböz- nek egymástól.
Cikke utolsó részében a szerző (: szolgálta- tások pénzügyi szabályozásának néhány alap—
elvével foglalkozik.
(ism.: Tömpe István)
PANKOVA. K.:
A MEZÓGAZDASÁGI TERMELÉS HATEKONYSÁGÁNAK ELLENÖRZÉSE
(Kontrol' éffektivnoszti szel'szkohozjojsztvennogo proizvodsztvo no urovon' szovremonnüh zadacs.) — Vesztnik Sztotisztiki. 1977. 1. sz. 22—27. p.
A szerző a mezőgazdaságban elért haté- konyság színvonalát vizsgálja. és a ,,többet.
jobbot, olcsóbban" hármas követelményéből kiindulva. a mezőgazdasági termékek meny- nyiségének és önköltségének alakulásával foglalkozik.
Az elmúlt 10 évben a mezőgazdasági be- ruházások volumene kétszer annyi volt. mint a megelőző összes évé a tervgazdálkodás óta. 1966 és 1970 között 47, az 1971—1975.
években 68 százalékkal nőtt a nagyüzemek állóalapja. A beruházások főként a talajjaví- tás. a mezőgazdasági termelés technikai és kémiai ellátásának céljait szolgálták. Hatá-
STATISZTIKAI lRO DALMI FIGYELÓ
1167
sukra nőtt a mezőgazdasági termelés szer- vezettsége és kulturáltsága. A kedvezőtlen időjárási viszonyok ellenére is az 1971—1975- ös időszakban a mezőgazdasági termelés meghaladta az előző tervidőszakét. 1976-ban pedig az 1973. évi rekordot elérő gabonater-
mést takarítottak be.
A mezőgazdaság számára a legfontosabb feladatok egyike az önköltség csökkentése marad. A magas termelési költségek legfőbb oka, hogy az ágazatok többségében elma—
radt a komplex fejlesztés és a tartalékok fel- tárása. A baromfitenyésztés helyzete kedve—
zőbb, itt az iparszerű módszerek alkalmazá-
sával eredményesen csökkentik a termékegy—
ségre jutó ráfordítást.
A mezőgazdasági termékek önköltségét a közgazdasági viszonyok is befolyásolják. Fej- lett munkamegosztás esetén a mezőgazda- sági termelés költsége számos más népgaz- dasági ág termelékenységétől is függ. A belső erőforrások hatékonyabb felhasználása is fontos tartaléka az önköltség csökkenté- sének. A gyakorlatból vett példák szerint vi- szonylag rövid idő alatt (1—4 év) többszörö- sére növelhető a termelés és a nyereség, az önköltség pedig ezt megközelítően csökken.
Az erőforrások ésszerűtlen felhasználása kü- lönösen azokra a gazdaságokra volt jellemző, amelyekben a tartalékok amúgy is szűkösek voltak. A mezőgazdasági termelés növekedési ütemének meggyorsítása érdekében minden mezőgazdasági vállalat termelőegységében elengedhetetlen a gondos munka. Különösen a veszteségek csökkentésére kell nagy figyel- met forditani.
A szerző azt a kérdést veti fel, hogy az erő—
forrásokkal való takarékosság miért nem vált általánossá a szakemberek és a vezetők kö- rében. Nem tesz kísérletet az okok egyér- telmű és részletes feltárására. hanem a mun—
káskollektivák anyagi ösztönzésében keresi az okot. A kilencedik ötéves terv kettős feladata (: termékmennyiség növelése és a hatékony- ság javítása volt. Ennek érdekében a falusi lakosság életkörülményeit, anyagi és kultu—
rális ellátását lényegesen javították. Másfelől viszont a mezőgazdaság belső erőforrásait is mobilizálni kellett az erkölcsi és anyagi ösztönzés különböző eszközeivel. Ezek az ösz—
tönzők még a korábbi tervidőszakokban ala- kultak ki. A szabályozás előterébe azonban még most is - az előző tervidőszakokhoz ha- sonlóan — a mennyiségi feladatok teljesítése került, közülük is a termés és az államnak átadandó termék mennyisége. Kétségtelen, hogy a társadalom szempontjából nagy jelen- tőségű e tervek teljesítése, és ez marad a mezőgazdasági üzemek alapvető feladata a jövőben is. Az e célok érdekében végzett munka eredményének tudható be, hogy 1971—
1975-ben a bruttó termelés 1966—1970-hez képest 13 százalékkal nőtt. a felvásárolt ga-
bona mennyisége a tervidőszakban évi át- lagban 2. a gyapoté 26, az élő állaté és ba—t romfié 33, a tejé 21 százalékkal nőtt, a tojásé csaknem megkétszereződött. A mennyiségi eredmények mellett azonban nem fordítottak kellő figyelmet a takarékos gazdálkodásra, az önköltség csökkentésére és a hatékonyság javítására.
Mindezekhez a helytelen anyagi ösztönzés is hozzájárult, amelyet a szerző gyakorlati példákkal mutat be. A vizsgált gazdaságok- ban csökkent a munkatermelékenység, nőttek a költségek, mégis több százezer rubel pré- miumot fizettek ki a termelés mennyiségi nö- veléséért és mindössze néhány ezer rubelt a ráfordítások csökentése címén. A mezőgaz—
aasági vállalatok elsősorban más mutatók, főként a nyereség tervének teljesítésében ér- dekeltek. A nyereség azonban nemcsak az önköltség csökkentésével növelhető. Például a .,Kantaurovszkij" szovhoz 1975. évi tervében 20 százalékkal kevesebb hús átadását irá- nyozta elő az előző év teljesítéséhez képest;
a csökkentett feladatot a gazdaság 1.7-sze—
resen teljesítette. és így 280000 rubel árki—
egészítéshez jutott.
Az új tervidőszak feladatainak teljesítése a korábbinál nagyobb erőfeszítéseket igé—
nyel, és az erkölcsi—anyagi ösztönzés koráb- bi fogyatékosságainak kijavítását. a költség- színvonal csökkentéséhez fűződő premizálás bevezetését követeli.
A munkafolyamatok gazdaságos szerve- zése. a munkaidő-ráfordítással való takaré- kosság a munkabér és így az összes költ—
ség csökkentésének egyik lehetősége.
Kongresszusi beszámolójában A. N. Koszi—
gin felhívta a figyelmet az anyagi ösztön- zők helyes alkalmazására. Az anyagi ösztön- zési alapok nyereségből és egyéb vállalati forrásokból képződő összege a tizedik öt- éves terv időszakában tovább növekszik, és felülmúlja a kilencedik ötéves tervben előírt 100 milliárd rubelt. Ezt a hatalmas összeget a kitűzött hatékonysági feladatok teljesíté- sével arányosan a munkabér-színvonal növe- lésére, továbbá premizálásra és jutalmazás- ra kell felhasználni.
Halaszthatatlan feladat a mezőgazdasági vállalatok hatékonysági mutatószám—rendsze- rének és az azokhoz kapcsolódó ösztönzők- nek a pontos meghatározása. E munkában a szocialista országoknak közösen kell előre lépniök. A mutatószám—rendszer kidolgozása és alkalmazása egymagában és azonnal nem valósíthatja meg a takarékos költség- gazdálkodást, a hatékonyság lényeges javu- lását, mégis enélkül nem képzelhető el a me- zőgazdasági ágazatok és az egyes gazdasá- gok munkájának értékelése, a terv célkitű—
zéseinek teljesítése.
(Ism.: Szabóné Medgyesi Éva)
