STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÖ
653
A vizsgálandó sokaságként kijelölt ága- zatban az így képzett csoportoknál :: vál- lalatokat minden egyes mutató vonatkozá- sában három nagyságkaltegóriába sorolja a szerző. A nxagysá—gk'ategóriá'k a kis—, a köze—
pes és a nagyvállalatok egybefogásán ola—
pu—lnaz'k. s a számítás célja éppen az, hogy e kategóriák egymástól való elkülönítésé—
nek reális módját megtalálják. Az adott esetben a vállalati nagyság'kategóriák közöt- ti határ kijelölése -— valamennyi vizsgált mulatónál -— egymástól eltérő nagyságú in—
tenvallumo'k segítségével történik.
A készit—endő elemzések sokrétűsége, az elemzési lehetőségek bővítése a csoportokra vonatkozóan megadott mutatószámok meny- nyiség-ének növelésével biztosítható. A cso—
portok szintjén elvégzett számítások megbíz- hatóbbak és az elemezni kivánt folyamat- tal adekvátabba'k, mint az egész alapsoka—
ságr'a végzett számítások, mivel a részso—
kaságnál az egyneműség követelménye job—
ban érvényesíthető. Ugyanakkor nagy elő—
nye az egynemű sok-oságo—ldkal végzett mun—
kán—ok az is, hogy a többszörös modellek készítése helyet—t egyszerűbb módszerek al- kalmazásával, például a páronkénti kapcso- latok kimutatásávol is megfelelő eredmény érhető el.
így a strukturális—regressziós modellek ké—
szítésekor a műszaki fejlődésnek a termelés hatékonyságára gyakorolt hatását a követ-
kező tényezők segítségével lehet figyelembe venni:
-— a termelés technikai ellátottságát jellemző té- nyezők: állóeszköz-ellátottság, villamosenergia—ellá—
tottság;
—— a termelő állóeszközök szerkezetét jellemző té- nyezők: az aktiv állóeszközök aránya. az új beren- dezések aránya az aktív álláeszközökön belül;
—— a munkaeszközök minőségi jellemzője: a fel- szerelt berendezések teljesítménye:
—a munka— és a termelésszervezés színvonalát kifejező tényezők: a berendezések kihasználási együtthatója. a termelési specializáció együtthatója.
A műszaki fejlődés a termelés hatékony- ságára elsősorban a munka termelékenysé—
gi színvonalán, a termelés anyagigényessé—
gén és állóeszköz-lgévnyességérn keresztül gyakorol befolyást. Ezért a szerző többté- nyezős modelljében következ-etesen kizárja (:
lényegtelen tényezők hatását, s a munka termelékenységére, az anvagli-génye'sségre, valamint az állóeszköz-lgényességre vonatko- zóan dolgozza ki a strukturális—reglressziós modelleket. Ezeket a továbbiakban arra használja fel. (hogy prognosztizálja a mű—
szaki fejlődésnek a termelési hatékonyság növelése szempontjából várható hatását. E prognózis mindhárom ismertetett tényezőre kiterjed, kis-, közép és nagyvállalatok cso—
portjaira bontva, 0.95-ös valószínűséget fel—
tételezve.
(lsm.: Kevócs Tamásné)
MEZÖGAZDASÁGI STATISZTlKA
ARHIPOV. A.:
A MEZÖGAZDASÁGI TlERMELES HATlEKOlNYSÁGÁlNAlK NCVELESE
szelszkohozjajsztven nogo 1975. 5. sz.
(Povüsenie éffeldaivnoszti
proizvodsztva.) — Voproszü Ekonomikí.
104—1'1'5. p.
A Szovjetunió agrárpolit—ikájávnak fő cél- kitűzése a mezőgazdasági termelés ipari bázisának megteremtése, a tudományos—
műszaki fejlődés gyorsítása. Ehhez nélkülöz- hetetlen a megfelelő technikai és műtrágya- ellátás, a beruházások vola-menének növe- lése, o termőfö-ld meliorációja, a szakember- képzés. a jobb üzem— és munkaszervezés.
A termelés eredményességének egyik meg- határozója a föld minősége. A mezőgaz—
dasági termelés ott hatékonyabb. ahol a földterület egységén a legkisebb ráfordítás- sal a legmagasabb hozam érhető el. A rá- fordítások közé sorolja a szerző mind az élő, mind a holt mun—ka költség-elt. [Eszerint a hatékonyság a termelési érték, a nemzeti jövedelem színvonalában és növekedési üte-
mében jut kifejezésre.
A hatékonyság méréséhez összefüggő mu- tatószám-rendszerre van szükség. A mutatók—
nak ki kell fejezniök azt, hogy a mezőgaz- daság bonyolult gazdasági szervezet, amely- nek fejlődése több tényező együttes hatá- sától függ. E tényezők közé tartoznak az ágazatok közöt-ti kapcsolatok, a nemzetközi és a külgazdasági munkamegosztás fejlett- sége is. A hatékonyság egységes mutató- szám—rendszerének több változatban kell el- készülnie. E mutatók közé fel kell venni a következőket: a bruttó és a nettó termelés, valamint a felhasznált élő és holt munka hálnyddosál, a termelés jövedelmezőségét:
a konkrétabb mutatók közé pedig: az élő munka tenmelékenységét. az eszközök ha- tékonyság—át. az önköltségét, az egységnyi termelőeszközre jutó jövedelmet.
Az utóbbi években a szovlhozokban és a kolhozokbain a mezőgazdasági termékek többségének önköltsége nő. jövedelmezősé- ge viszont csökken. Például 1965-ben az egységnyi termelőeszköz-értékre 0.93 terme—
lési érték jutott. ugyanez 1970-ben a 0.90, 1973-ban pedig még a O,7O rubelt sem érte el. 1965 és 1973 között az állóalalpok énté- ke 98 százalékkal, a termelési énbék pedig 38 százalékkal emelkedett.
654
A hatékonyság növelésének alapvető té- nyezője a gépi technika. A növényterme—
lésben a talaj jobb megmunkálását. () ter—
mény—ek időben való betakarítását. a vesz- teségek csökkenését eredményezi, az álla—t- tenyésztésben a munka termelékenységet nö- veli. A Szibériai Gabonatermesztési Kutató Intézet adatai szerint a teljes érés után 4 nappal betakarított területen 2 mázsa. 9 nap után 3—4 mázsa, 18 nap után pedig már 6.8 mázsa volt a hektáronkénti szem- veszteség. Az állattenyésztés gépesítése a 100 liter tejre fordított munkaórát 9 óráról 2.5 élőmunkaárára csökkentette 1973-ban a szovhozokban; l mázsa marhahús termelését 43 óráról 5—6 órára, l mázsa sertéshúsét 22 óráról 4—5 órára.
intézkedéseket tettek a mezőgazdaság energiaszükségleténerk ésszerű, takarékos.
korszerű kielégítésére. A mezőgazdasági ter- melés hatékonyságának növeléséhez szükség van a mezőgazdaságot kiszolgáló iparágak erőteljes fejlesztésére. Ezért a mezőgazdasági gépgyártás beruházásai a 9. ötéves tervben az előző ten/időszakhoz képest megkétsze- reződtek, ami lehetővé tette a tra—ktorgyár- tás 24, az egyéb mezőgazdasági gépgyár- tás 71 százalékos növekedését.
A mezőgazdaság gépekkel valló ellátásá- nak elősegihésére össz—szövetségi miniszté- riumot szerveztek. A cél olyan komplex be—
rendezések gyártása, amelyek lehetővé te—
szik az iparszerű termelést. Tovább kell lej—
leszteni az általánosan használt gépek ha- tékonyságát is. a gépek teljesítményének növelésével. Ha a traktorok naponta 0.1 hek- tárral nagyobb területen dolgoznának, 150000 traktor szabadulna fel. ha az ara- tógépek 1 hektárral nagyobb területen vé- gez—nék el a betakarítási munkát naponta.
akkor 70000 kombájn válna fölöslegessé.
Az utóbbi években a gépek értéke ke- vésbé nőtt. mint a többi állóeszköze'. igy a gépek, járművek. felszerelések aránya csökkent: 1965-ben az összes állóeszközér- tékből 26,3, 1970-ben 23.6. 1973—ban pedig csak 21 százalékot tett ki az értékük. En- nek tulajdonítja a szerző. hogy a foglalkoz—
tatottak száma 1965—1973 között csak 7.8 százalékkal csökkent. ugyanakkor az állóesz—
köz-állomány értéke csaknem kétszeresére növekedett.
Konkrét viszonyok között egy—egy gazda—
ság gépparkja ezektől az arrányolctól jelen- tősen eltérhet. Meghatározható azonban az optimális arány. mely szerint az összes állá- esvközéntékből a gépi állóeszközök kivánatos mértéke 45—49 százalék. Megemlítendő, hogy az erő- és munkagépek aránya - a szako—
sodástál függően — l:3, a jelenlegi gyakor- lat azonban l:5.
A területegységre jutó állóeszköz mennyi- ségét a jelenleginek két és félszeresére kell
STATlSZTlKAl lRODALMl FlGYELÖ
növelni, ezen belül az épületek értékét 1.7- szeresére. az erőgépekét 4-szeresére. Mint- egy 1 milliárd lóerő lenne a kívánatos voná- erő—kapacitás. Jelenleg 100 hektár vetéste- rületre 550 lóerő jut.
A mezőgazdasági termelés hatékonysága függ a beraházásoktól is. Ebben a tervidő- szakban a mezőgazdasági beruházások 57.
a népgazdaság összes beruházásai 42 szá- zalékkal emelkedtek. A mezőgazdaság ará- nya az összes beruházásból a jelenlegi öt.
éves tervben 26. az előző tewidősmkban 23 százalék volt. Nő az állami erőből vég—
rehajtott beruházások aránya, amely az elő- ző öt évben másfélszeresen, jelenleg 1.8- szeresen múlja felül a kolhozok beruházá- sait. A beruházások sajátos kísérője azon- ban, hogy csökken az egységnyi beruházás- ra jutó állóeszköz-növekmény. 1961 és 1965 között ez a mutató 0.98 rubel, 1966 és 1970 között 0.72 rubel volt. Ennek egyik oka, hogy a befejezetlen beruházások állománya mint- egy 32 százalékkal nőtt. Ez a nem kivánatos tendencia a beruházások koncentrá'lásával.
az építkezések meggyorsitásáva—l csökkent- hető.
A gazdasági hatékonyság fontos mutató- ja a növényvédő- és gyomirtó szerek. mű- trágyák, takarmánykiege'szitők felhasználá—
sa is. Kísérleti adatok szerint a műtrágyák a gabonatéléknél 6—8, a burgonyánál és a cukorrépánál 30—70 mázsa hektáronkénti termelés-növekedést eredményeznek. A műtrá- gya—felhasználás hatékonyságának mérésére szerző a területegységre jutó műtrágya, a szállítás, a raktározás, a kijuttatás együttes költségének a többlettermelés értékéhez va- ló viszonyitását javasolja. Hasonlóképpen javasolja a melioráció hatékonyságának megfigyelését: ezt azonban még ki kell egé- szíteni a meliorációs beruházás időarányos költségével is.
A hatékonyság növelésének előleltétele az üzemszervezés és a mezőgazdaság irá—
nyításának korszerűsítése is. Bár a Szovjet—
unió mezőgazdasági üzemel a világon a leg- nagyobb területűuek. termelési szerkezetük igen sok ágazatra aprázódik szét. A kor- szerű technika és az emberi munka haté- kony telhasználását elősegítik az agrár—ipa- ri komplexumok.
A hatékonyság tényezői közül fontosak a közgazdasági szabályozók. Pontossá és meg—
bizha—tóvá kell tenni a belső elszámolásokat, nyilvántartás—okat. A szabályozók csak a rá- lorditásokhoz igazodó árak esetén fejthetik ki hatásukat. Fontos a termelésben közre- működők anyagi érdekeltsége és a zavarta- lan anyagellátás is. A termelői áraknak mint—
egy 45 százalékos jövedelmezőséget kell tar- talmazniuk ahhoz, hogy a mezőgazdasági termelés a terv szerint növekedjék. Az egyes termékek jelenlegi ára különböző jövedelme-
STATlSZTlaKAl lRODALMl FlGVELÖ 655
zöségel biztosít: 10—15. illetve 200—250 szó- zolék egyaránt előfordul. Az ilyen szélső- ségesken árnyaltabb. a területek, zónák adott—
ságaihoz igazodó órrendszerrel kell vólloz- tomi.
A gazdasági kapcsolatokat a forgalmazás.
(: felvásárlás és a mezőgazdaság műszaki ellátásának a területén is rendezni kell. A mezőgazdaságot ellóló ágazatok szabályo- zórendszerél rugolmombbó. az árakat gaz—
dasági megfontolásokon olopulóv—ó kell ten—
l'llv
Hibas az a nézet is, hogy a gyártó vól- lolotok :: mezőgazdasági gépek tervezési költségeit o költségvetésből kívánják fedez—
ni. A mezőgazdasági gépek technikai fej- lesztésében el kell érni. sőt felül kell múlni o vilógszl—nvonolal. A gépgyártó lpcrvólla- latok öszlönzése csak a minőségtől függhet.
Ellenkező esetben rossz hatásfokú terméke—ik- kel megd—róglljók :: mezőgazdasági terme- lési.
(lsm.: Szabóné Medgyesi Eva)
KULFCLDI FOLYÓlRATSZEM—LE
BEER!!!
BW
A SZOVJETUWÓ MlNlSZTERTANÁCSA MELLETT MUKÖDÖ KÖZPONTI STATISZTlKAl HlVATAL
FOLYÓIRATA
1975. ÉV! 12. SZÁM
Ohn'miuk, T,: Nők a Szovjetunió Központi Slo' tisztikui Hivatalon szómüóstochnlkai szervezetébe—n.
Gliutin. F.: A ludomónvoz—műszokl ieglődé; által :; munkaalermelékenység növekedésére gyakorolt ho- lds vingélotl módszerei.
Züza. V. — Lislícün, N.: A mezőgazdaság ólló—
alopjainok erkölcsi kopów.
Szolíev, E.: Ósszjövodelem, gyantás (: kolhozokban.
Kocsatkov, O.: A loglolkoüotattsúgi többtényezős korrelációs elemzése.
felhalmoxós és fo- összetétel Nunolov, L,: A nemzeti vagyon társadalmi as—
ook'lumi,
Libelman, V. —— Medvod'. I. — Guh'ev. K.: A slo- amim; információ (eldol-gozom és elemzési rend—
szemé-nok pfogrcwmellóaottsúgc.
Gudzik, K. — Hazova, A.: A gazdasági infor- máció zavartalan kódolásának mikropmgramozósi ol- gorátmusol.
lbmgímov, S. - Bajbalmv, E.: A késztermék-érme kesítés szómítóm "CW" számítógépen.
Podpolüi A.: A némán! komplex gépesítése, Poliakov, M. - Rulu'na, T.: A munkmermolékony- ség önmwők szotlml elemzém az állattenyésztés-
Haikín, V.: A tervfeladotok menmközbeni lásának olomzóso.
Rübakovszkaio. Sz.: Az élelmiszeripari vóllolalok halállal-luogo értékslésónek többtényezős korfelóciós modellje.
Kogul, Al:
tóroxósa.
javí-
A mérhetöség együllhutóinok megha-
19T6. EVI 1. SZÁM
Arccal az SZKP XXV. kongresszusa lelél
Panforova. N. — Poluboiminov. M.: A ludomá—
nun—müszaki és szukkönyvtórok tudományos—mű—
szokl információ; szavainak összeírása.
Rímik, A.: A mérlegmmkók leilesztésével és lyo- vóbblejlenzéséfwl kapcsolatos feladatok az anya- gl—műszoki ellátás s'lotisztlkójóban.
Zsuikova, Ot: Az inlormóció blmzllóso o szú- mílógépos mezőgazdasági mérlegszúmítósokhoz.
Nikolaevo, L.: A repremmmív admfelvételek leo—
lókonygógómk növelése.
Druzsim'n. N.: A statisztika mint tudomány.
Zlomcmcw, L. — Tiuseva, V.: A nem anyagi szol- gáltatások lerjadelmének értékelése és ösnohason' lítása.
Veneckij, l.: A mintavétel lakói.
Melngal, A.: Az integrált munkalefmolékonységi mutató kiszómíbóso információs számí—lókőzpontok:
bon.
Slokol'stkíi, El: Okmó tevékenység az Ulmán SZSZK Központi Statisztikai
pes rendszerében.
Kozlnec, L.: A strukturális közgazdasági természete.
H lvotalóncrk számítógé- mutolók lényege és
Wiadomos'ci
statystyczne
A LENGYEl STATlS—ZNKAI FÖHÓVATAL FOLYÓlRATA
1975. EVl 12. SZÁM
Orlínska, A.: A nemzoelvagyon-olszómolós mód- szertani problémái.
Ialosz, M.: Longyelaruóg nagyvárosai fiatalkorú bűnözéyének szociális viszonyul a statisztikai és sto—
:lológial vizsgálatokban.
Szczelbo'nska, L.: A népesség egénségügyl vin—
yólalónól alkalmazol! diagnosztikai jellemzők kivá:
loszlrósónok módszere.
Zalogo. I.: A hólóholyek állománya és kihasznált—
sógo a turista szállodákban.
Boleslowski, L.: Halondósógi táblák halálokok sze—
rint.
Holcwski, I.: A tudományos tevókenyiség és a műszaki fejlődés felvéleleinek programon/olom, 1'91'5—11980.
Podgórska, B.: A termelői anyagkészlet őluonometv fial elemzése.
Walter, CL: Rövid távú olőreiolzémk késlílóse geometriai osztályozó: alkalmazásával.
Strobl, G.: Kísérlet a termelési lüggvónyek lel- hmznólósóm az idegenforgalom vizsgálatánál.
Iszkowskí, I.: Az áru- és onyogkód problémái.
Slelanowicz. B.: Komputormodali-uorkesnés.
Cioswnski, I.: Mezőgazdotógl összeírás, 1975. jú- nius.
Kakolkiewícz, l.: A Wülotl lejlődém (: közeli évokbon.
Dudek. I.: Nópesség- és foglalkoztotóskoncenl—
ráció (: vojdasógok nagyvárosaiban.
Zbrzezniok, T.: Az iskolák területi mgoulóso.
Statisztika álca ló nos
