STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
1165
tama 6—17 év volt az előirányzott 4—15 évvel szemben. A csoportba tartozó termékekre vo—
natkozóan mintegy 7—11 éves cserélődési időszak figyelhető meg, ami e termékeknél átlagosan 9.0 évet tett ki.
A további csoportokra nézve a termékcse- rélődés átlagos idejének mutatója a követ—
kező értékeket adta:
villamos hegesztő berendezések . . . . 11.5 év.
univerzális fémfargácsoló gépek . 8.0 év.
pneumatikus berendezések . . . . . 7.3 év.
tehergépkocsik . . . . . . . 6 4 év.
traktorok 0 7 év.
A vizsgált idősorok hosszúsága lehetővé tette azt is, hogy a termékcserélődés dinami- kájának alakulásáról képet alkothassanak.
Az adatok arra utalnak, hogy 1960 és 1970 között az előző évtizedhez képest valamennyi termékcsoportban jelentősen gyorsult a ter—
mékcserélődés. rövidebb lett a termékek gyár—
tásának időtartama.
A szerzők hangsúlyozzák, hogy az általuk bemutatott módszer elvégzését a termékek további szempontok szerint csoportosított kö—
rére tartják célszerűnek, s e csoportosítás ismérveként a termék rendeltetését, illetve a gyártás tömegszerűségét jelölik meg.
A számítások elvégzéséhez szükséges ada- tok rendszeres begyűjtésének hiánya nehe- zíti a termékcserélődés idejének elemzésére irányuló munkát. Kiindulási alapként a ter—
melés megújításának statisztikai adatait tu- dakoló egyszeri beszámolójelentést tekintik.
5 általános mutatóként az ebből a forrásból rendelkezésre álló, értékben kifejezett mu—
tatószámok segítségével képzett együtthatót ajánlják.
Az együttható kiszámítását vállalati szin- ten javasolják elvégezni. s ennek során a termék újszerűségének jellegét is vállalati szempontból határozzák meg. A termelés át- lagos ..korának" kiszámítását a súlyozott számtani átlag módszerével végzik el: a gyár- tásbavételtől eltelt évek számát az egyes ter- mékek értékével súlyozzák. Az így nyert mu—
tatószám több vállalat, illetve egész ágaza- tok belső összehasonlítására ad megfelelő lehetőséget; az adatok elemzésénél azon- ban tekintettel kell lenni a termelés szerkeze- tének néhány más sajátosságára is. így pél—
dául nagymértékben befolyásolják — növelő jelleggel —— a termelés átlagos korának mu- tatóját az olyan termékek, amelyek univer—
zális rendeltetésük vagy pedig tartalékaikat- részként való felhasználásuk miatt lényege- sen hosszabb ideig szerepelnek a termelés- ben. mint más. az új technikával szorosabb összefüggésben álló gyártmányok.
Az előzőkben ismertetetteknél jobbnak, ki—
fejezőbbnek találja a szerzőpáros annak a
statisztikai mutatószámnak a használatát a termelés megújításának jellemzésére, amely azt fejezi ki: hány év alatt éri el a termelés
bizonyos hányadát az adott termék terme- lése. Ez a mutatószám mintegy koncentráltan magában foglalja a megújítási együttható és a termelés ..kora" mutatószámok előnyös tu—
lajdonságait. és bizonyos mértékig kifejezésre juttatja a régi modelleknek az újjal való fel—
váltásáig terjedő időt is. A közölt odatössze- állitás 11—féle termékcsoport adatait mu—
tatja be. Az adatok egyrészt arról tájékoz—
tatnak, hogy az egyes termékcsoportoknál hány évre volt szükség ahhoz, hogy az új ter- mék a termelésből legalább 50 százalékkal részesedjék. másrészt pedig kitér annak az időtartamnak az ismertetésére is. amely a régi termék és az új termék bevezetése között telt el. Az adatok szerint az új termékek 4,0—7,1 év alatt érik el az adott termékfajtá—
ból a termelés felét, s emellett a felváltott termékek a csere időpontjában 8.0—14,2 éve szerepeltek a gyártásban.
(Ism.: Kovács Tamásné)
MOSZKALEVA. N.:
A LAKOSSAGI NEM ANYAGI SZOLGÁLTATÁSOK HATEKONYSÁGÁNAK EMELESE
(Osznovnüe puti povüsenija éffektivnoszti pro- izvodsztva bütovüh nematerial'nüh uszlug v deszjatoj pjatiletke.) — Vesztník Moszkovszkogo Universziteta.
1977. ZA sz. 42—49. p.
A gazdasági élet minden területén — így a nem termelő lakossági szolgáltatások ese- tében is — a hatékonyság állandó fokozására van szükség. Az anyagi ágazatok termelése csak úgy képes arányosan fejlődni, ha azt a szolgáltató szféra termelése megfelelő módon
követi,
Mind az anyagi termelő tevékenységeket, mind pedig a szolgáltató tevékenységeket más módon kell vizsgálni. Különösen érvé- nyes ez, ha nem általában szolgáltatásokról, hanem lakossági szolgáltatásokról van szó.
A lakossági szolgáltatások termelőappará—
tusa lényegesen különbözik a ,.normál" ipari tevékenységek eszközparkjától, gyakorta más a dolgozók foglalkoztatottságának formája is. A termelési—szolgáltatási sajátosságok rá- nyomják bélyegüket az önköltség szerkeze- tére is. Az anyagi termelés szférájában a nyers- és egyéb anyagok aránya átlagosan csaknem 70 százalék, míg a lakossági nem anyagi termelés esetében mindössze 15. Ér—
telemszerűen éppen fordított a viszony a bér- hányad esetében. Ez egyúttal azt is jelzi, hogy a lakossági szolgáltatások területén a fajla- gos munkaerőigény rendkívül nagy.
A munkaerőnek közismerten jelentős sze- repe van a lakossági szolgáltatásakban.
Rendszerint olyan tevékenységekről van szó.
amelyeknél nem alkalmazhatók a nagyipari módszerek. A szolgáltatások sokoldalúok, gyakran éppen ebben rejlik a szolgáltatás
1166 STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ
lényege, gondoljunk például a fodrászokra, a cipészekre. A szolgáltatások iránti igény ezen ágazatokban közvetlen módon hat a szolgáltatások szükséges volumenére.
A lakossági szolgáltatások sajátossága, hogy azokat rendszerint nem lehet területileg központosltani. Központosításról csak olyan mértékben lehet szó. amilyen mértékben a lakótelepek centralizáltak, de még ebben az esetben is célszerű területileg ésszerűen de- centralizálni, máskülönben az egyes szolgál—
tatóhelyek forgalma rendkívüli módon megnő.
A területi decentralizálás elve számos te—
lepítési és beruházási kérdést vet fel. A la- kossági szolgáltatások helyes allokációját már a lakótelepek és új lakókörzetek tervezésekor el kell végezni. A tervezésnél nagy segítséget nyújt az, hogy e szolgáltatások iránti igényt a megfelelő fajlagos mutatókkal viszonylag pontosan meg lehet határozni.
A területi decentralizálás elvét fejtegetve a szerző hangsúlyozza, hogy ez nem jelenti egyben a kiszolgáló központok ellátásának decentralizálását. Az ellátást úgy lehet ész—
szerűbbé tenni. ha a boltok, üzletek .,infra- struktúrája" központilag helyesen. irányítottan
működik.
A szerző vizsgálatai szerint sem az önkölt—
ségi adatok, sem a területiigény—adatok nem függenek — a szoros kapcsolat ellenére — a kereslet pillanatnyi alakulásától. Lényeges szerepet játszanak a helyi sajátosságok is, így többek között az üzletek vezetése, a ki- szolgálók magatartása, az utánpótlás meg—
szervezése.
A lakossági nem anyagi szolgáltatások üzlethálózata nemcsak a lakossággal fog- lalkozik, hanem közületeket is kiszolgál. A szerző erre vonatkozóan érdekes összeállítást közöl. Az OSZSZSZK-ban például a fodrászat tevékenységstruk—túrájában a közületek fél- százalékos súllyal szerepelnek. Ezzel szem- ben a közületek számára végzett munka nye—
reséghányada lényegesen nagyobb, csaknem kétszeres.
lgen különbözőképpen alakul a szolgálta—
tások önköltségszerkezete attól függően, hogy a szolgáltatást önálló üzletben vagy üzlet—
komplexumban végzik. Az üzletkomplexumok- nál egy sor általános költség alacsonyabb, mint az egyedi boltoknál. ugyanakkor az üz- letkomplexumok beruházási és fenntartási költségei rendszerint nagyobbak, mint a spe- ciális boltoké. E kettős hatás eredményekép—
pen a fodrászatnál (: komplex üzletekben 3 százalék általános veszteséggel, a speciali- zált boltoknál viszont csaknem 15 százalékos általánOS (bruttó) nyereséggel dolgoznak.
Jóval kiegyenlítettebb a helyzet atöbbi szol- gáltató helyen. Mindezzel együtt a statiszti- kai adatok tanúsága szerint a specializált boltok önköltsége az árbevételhez képest kedvezőbben alakul. mint a komplex üzletek
esetében. Természetesen specializált üzleteket csak ott lehet felépíteni, ahol a lakossági ke- ' reslet ezt lehetővé és szükségessé teszi.
Úgyszintén különbözőképpen alakul az ön- költség attól függően. hogy a szolgáltatás milyen nagyobb egységben valósul meg. Hat a települések nagysága. de hat a települé- sek típusa is. Az adatok például azt mutat- ják, hogy a falusi fürdőházak fenntartási költ—
ségei a városi fürdőkénél átlagosan mintegy 40 százalékkal magasabbak.
A fejlődés során mind nagyobb szerepet kell elfoglalnia a specializált szakosított szol- gáltatásnak. A helyzet e tekintetben még nem kielégítő. Az OSZSZSZK-ban a specializált—
nak minősíthető boltok száma alig éri el az összes üzlet 30 százalékát, s ez elmarad az igények mögött. A kisebb területegységek jó egyharmada egyáltalán nem rendelkezik specializált szolgáltatóházokkal. Ezek kifej—
lesztését a tizedik ötéves terv során első lép- csőben a nagyobb településeknél kivánják megkezdeni. s utána fokozatosan haladnak a kisebbek felé.
A szerző vizsgálatai szerint a kedvezőbb önköltségi szintek kialakítása szoros össze- függésben áll a kereslet—kínálati viszonyok felmérésével. Gyakran előfordul, hogy az igé- nyeket alá- vagy túlbecsülik, s ez vesztesé—
geket okoz. Éppen ezért a szolgáltatások ter- vezése csak a helyi igények pontos, előzetes felmérésével történhet. Nem helyes általános szabványokkal közelíteni e bolti beruházások- hoz, mivel a területek alapvetően különböz- nek egymástól.
Cikke utolsó részében a szerző (: szolgálta- tások pénzügyi szabályozásának néhány alap—
elvével foglalkozik.
(ism.: Tömpe István)
PANKOVA. K.:
A MEZÓGAZDASÁGI TERMELÉS HATEKONYSÁGÁNAK ELLENÖRZÉSE
(Kontrol' éffektivnoszti szel'szkohozjojsztvennogo proizvodsztvo no urovon' szovremonnüh zadacs.) — Vesztnik Sztotisztiki. 1977. 1. sz. 22—27. p.
A szerző a mezőgazdaságban elért haté- konyság színvonalát vizsgálja. és a ,,többet.
jobbot, olcsóbban" hármas követelményéből kiindulva. a mezőgazdasági termékek meny- nyiségének és önköltségének alakulásával foglalkozik.
Az elmúlt 10 évben a mezőgazdasági be- ruházások volumene kétszer annyi volt. mint a megelőző összes évé a tervgazdálkodás óta. 1966 és 1970 között 47, az 1971—1975.
években 68 százalékkal nőtt a nagyüzemek állóalapja. A beruházások főként a talajjaví- tás. a mezőgazdasági termelés technikai és kémiai ellátásának céljait szolgálták. Hatá-
