STATISZTIKA! lRODALMl FIGYELÖ 713
— kőolaj— és földgázhasznosítás,
— ásványolaj-származékok előállítása.
Az energiafelhasználást (: táblák 21 sor- ban, primer és szekunder energiahordozók szerint is részletezik. Az energiára vonatko- zó természetes mennyiségi adatok mellett a táblák tartalmazzák a tényleges fűtőértéke-
ket is.
A felhasználás őt legfontosabb területe a következő:
-—— zárt terek fűtése.
-— közlekedés.
—- nem energetikai rendeltetés (például vegyipari nyersanyagként történő alkalmazás).
—- energiaátalakitás például nyersolajból.
származékok előállítása.
— egyéb felhasználás (például hőtermelés az ipar számára).
olaj-
Megállapítható, hogy az input-output táb- lák kidolgozása igen idő- és munkaigényes művelet. Mintegy 3000 árufajtára vonatkozó- an kell adatot gyűjteni úgy. hogy az alap- vetően egyéb szempontok szerint feldolgo—
zott statisztikai kiinduló adatokat alkalmas- sá lehessen tenni az input—output számítá- sok számára. A lényegében komplett gaz- daságstatisztikai alapadathalmazt ki kell e- gészíteni a minisztériumoktól. szövetségek—
től. szakértőktől kopott, illetve a különböző üzleti jelentésekből származó információkkal, s a még így is fennmaradó alapadathiányt becslésekkel kell pótolni.
A táblák kidolgozásának egyes munkatá—
zisai -— röviden összegezve — a következők:
—- termékcsoportosítás (mintegy 3000 árufajta sze- rint) a hazai előállítást és a behozatalt is alapul véve, a megfelelő termelési és értékesítési statiszti- kák, valamint a Szövetségi Bank adatainak feldol—
gozásával, az input-output számítási módszer (SIO) szerint;
-— az input-módszer alapján az egyes termelési ágakban előállított javak bruttó értéke szerinti cso- portosítás, ehhez a költségszerkezetről évente ké—
szülő statisztikák. valamint (! négyévenként regiszt- rált anyag— és árubeérkezési adatok fehosználása;
— az output-módszer alapján a termékek felhasz—
nálásának meghatározása soronként. a végső fel—
használásról rendelkezésre álló valamennyi informá- ció feldolgozásával;
—— a felhasználásban jelentkező felhalmozódások kiszámítására a statisztikai adatok igen hiányosak.
(különösen a szolgáltatási szférából); ehhez elsősor- ban az input és output számítások eredményét kell összehasonlítani egymással, s az eltéréseket bázis- adatokkal, vagy csak az output adatokat a társadal—
mi termék felhasználására vonatkozó egyéb számi- tásokkal.
Az energiatermelésre és -felhasználásra vonatkozó számítások mind az érték—, mind a mennyiségi adatokat figyelembe veszik (a számítás menetéről a cikk folyamatábrát kö- zöl).
A vázolt módszerrel készülő input-output táblák — alapvető rendeltetésükön túl — modellszámítások alapjául is szolgálnak. Bi- zonyos megkötések mellett (elsősorban az input-struktúra állandóságát valószinűsítve) alkalmazásukkal az indirekt átfedések is ki-
mutathatók a gazdaság energiaellátásában.
Egy példa: (: gépjárműgyártás közvetlen energiafelhasználó ágazat, de az általa tel- dolgozott alapanyagok előállítása is ener- giaigényes, s az egész folyamat az ércbá- nyászattól a fémfeldolgozáson keresztül a konkrét gépjárműfajta előállításáig nyomon követhető a közvetlen és közvetett ener- giafelhasználás oldaláról is. Ez különösen az energiaárak változásakor lényeges szempont, mivel a termék árnövekedésének indirekt té- nyezői is számszerűsíthetők.
A táblák alapvető rendeltetése azonban az, hogy pontos adatokkal szolgáljanak az egyes ágazatok energiaköltségeinek alakulá- sáról. a felhasznált energia mennyiségéről. s az ágazatok termelési értékében megtestesü—
lő energiahányadokról. Az ilyen részletes- séggel kidolgozott adatok alapul szolgálnak a különböző gazdasági döntésekhez. továb—
bá — mivel számos termék előállításakor vi—
szonylag csekély a közvetlen. de annál több a közvetett energiafelhasználás -— az eltérő energiaigényű ágazatok teljesítményének
megítéléséhez.
(lsm.: Lantos Antal)
ZAJCEVA, A. — HRAMCOVA, T.:
A LAKOSSÁGI KERESKEDELMl SZOLGÁLTATÁSOK STATlSZTlKAl VlZSGÁLATA
(Sztatiszticseszkoe izucsenie torgovogo obszluzsi—
vanija naszelenija.) —— Vesztník Sztatisztíki. 1984. 9.
sz. 18—24. p.
A tizedik és a tizenegyedik ötéves terv időszakában —- 1976 és 1983 között — a szovjet kereskedelem dinamikusan fejlődött.
Az állami és a szövetkezeti kereskedelem forgalma (összehasonlítható árakon számít- va) 33 százalékkal nőtt, s 1983-ban 3058 milliárd rubelt tett ki. Ugyanezen időszak- ban az egy főre jutó kereskedelmi forgalom értéke 24,2 százalékkal emelkedett. A tor- galomnövekedés mintegy 19 százaléka a ke—
reskedelmi munkatermelékenység emelkedé- sére vezethető vissza. Nőtt az ágazat jöve- delmezősége: 1.98 százalékról 2.37 százalék- ra, 1976 és 1983 között az üzletek kereske- delmi területe 27 százalékkal bővült, s ez le—
hetővé tette a lakosság jobb kiszolgálását.
A kereskedelmi statisztika jelenleg ístöbb olyan mutatóval rendelkezik. melyeknek se- gítségével tanulmányozható a kereskedelem gazdasági hatékonysága. llyenek például: a kereskedelmi forgalom növekedési üteme, az állóalapok, a forgóalapok, a munkaerő ki—
használása. a jövedelmezőség stb. _ Az utóbbi években a kereskedelem haté—
konyságának vizsgálatakor különös figyelmet fordítanak a hatékonyság társadalmi szem—
pontjaira, A társadalmi szempontok vizsgá-
714 STATlSZTlKAi lRODALMl EIGYELÖ ,_
lata olyan statisztikai megfigyelési módszer kialakítását igényli, melynek segítségével a sajátosságok számbavehetők. Az állami sta—
tisztikai szervek a kereskedelmi szervekkel együtt több ilyen irányú kutatást végeztek.
A kutatások elsősorban a kiskereskedelmi szolgáltatások minőségének vizsgálatára irá- nyultak. Vannak hagyományos statisztikai mutatók is a minőség vizsgálatára; ilyenek
— a kereskedelmi dolgozók száma, képzett- ségi színvonala, a munka technikai ellátott- sága (pénztárgépek, árumérlegek stb.).
A lakossági kereskedelmi szolgáltatások minőségének mélyebb vizsgálatához azon- ban kiegészítő statisztikai információkra van szükség, s ezek speciális megfigyelések út- ján szerezhetők be. 1983—ban ilyen speciális kutatásra került sor, melyet a vásárolók kör- kérdésekre adott válaszai alapján végeztek el. A közvetlen reprezentatív felvétel alap- ján az üzletekben kérdezték meg a vásárló—
kat, akik a kereskedelem minőségéről nyilatkoztak. E célból 433 600 vásárlót kér- deztek meg az élelmiszerüzletekben és 218800 vásárlót az iparcikküzletekbenuA válaszokból nemcsak a kereskedelem minő- ségének értékelésére, hanem a hiányossá- gokra is kaptak információkat (például szűk áruválaszték, a pénztárak előtti sorbanállás, az eladók figyelmetlensége, a munkarend
megszervezése).
A vizsgálati eredmények azt mutatják,, hogy a kereskedelmi szolgáltatások színvo- nalának emelését illetően az egyik megha- tározó tényező az előrendeléses forma ki- szélesítése. A kereskedelmi szolgáltatások helyzetével kapcsolatos vizsgálat 56 800 hi- vatali alkalmazott és 141 100 vállalati mun—
kás és alkalmazott véleményét tartalmazza.
A vizsgálat legfontosabb kérdéscsoportja a vásárlással töltött időre vonatkozott. A meg—
kérdezettek a vásárlásra fordított idő egy részét szükségesnek — ismerkedés az áruvá- lasztékkal —, másik részét (például a pénz—
tárnál vagy eladónál a sorbanállást) lénye- gében feleslegesnek ítélték.
A kereskedelmi szolgáltatások színvonala nagymértékben függ az anyagi—technikai el- látottság színvonalától is. Ezen a területen az önkiszolgáló üzletek jobb helyzetben van- nak, több a pénztárgép és a villamos árumérleg, ugyanakkor nem kielégítő a ki- használtságuk.
A kereskedelmi szolgáltatásokban fontos szerepe van az ún. kiegészítő szolgáltatá—
soknak is, nevezetesen: ruhaszabás, kész- ruha kisebb átalakítása, félkész termékek árusítása, a bonyolultabb technikai cikkek felszerelése, az áru házhoz szállítása stb. E kieaészítő szolgáltatások színvonalának nö- velése szintén a kereskedelmi szolaáltatősok minőséajavító tényezője. Ugyancsak a minő—
séget befolyásoló tényezők közé tartozik az
áruszállítások rendszeressége, ami kiküszö- böli a kereskedelmi dolgozók időszakos túl- terhelését.
1984-ben kutatást végeztek a vendéglátás, elsősorban az üzemi, intézményi és a diák—
élelmezés minőségét illetően. Az étkezdék- ben, büfékben stb. kiosztott körkérdések alapján nyertek információkat a kiszolgálás színvonaláról és kulturáltságáról, az ételek minőségéről és választékáról, a félkész és konyhakész termékek beszerzéséről. Vizsgál—
ták a szolgáltatás színvonalára ható egyéb tényezőket is, mint például a vállalat nagy- sága,. a férőhelyek biztosítása, a felszerelt- ség, a munkarend stb.
1985-ben sor kerül a szolgáltatások szín- vonalának vizsgálatára. A reprezentatív vizs- gálat lehetővé teszi a szolgáltatások minő- ségének mélyebb vizsgálatát, elsősorban a kiskereskedelmi és vendéglátóipari vállala- toknál.
(ism.: Farkas Gizella)
ZEL'BNER, A.:
A MEZÖGAZDASÁGI TERMÉKEK ONKÖLTSÉGE
(Szebesztoimoszt' szel'szkohozjojsztvennoj produk- cii.) — Voproszü Ekonomíki. 1984. 9. sz. 63—71. p.
A szovjet mezőgazdasági termékek önkölt- ségének 0,5 százalékos csökkenése 1.1 mil- iiárd rubel megtakarítást jelentene évente.
A jelenlegi önköltségszómítási módszert a szovhozokban a harmincas, a kolhozokban a hatvanas évektől alkalmazzák. Néhány te—
kintetben ez a módszer finomításra szorul.
Például a takarmányok, a vetőmagvak és a szopós állatok értékelésében. Ezek a szovho—
zokban és a kolhozokban eltérők, így a szó—
mítások nem hasonlíthatók össze.
A munkadíjak elszámolása is különböző.
A kolhozokban ez a tétel tartalmazza a tár- sadalombiztosítást MAD/o). a szovhozokban
csak a közvetlen munkabért, a központi tár- sadalombíztosítási alapba fizetett összeg nélkül (ami a bruttó jövedelem 5—6 száza—
léka). Az önköltség nem tartalmazza továb—
bá a prémiumokat és a jutalmakat sem, amelyek a munkabéralap 5.3 százalékát, egyes köztársaságokban, például Észtország- ban 10.9 százalékát tették ki.
A termékek önköltségének valamennyífel- merült ráfordítást tartalmaznia kell, tehát az anyagi ösztönzés alapjából történt kifizeté—
seket, a hosszú lejáratú hitelek kamatait, az adókat, a szociális célú kifizetéseket stb. is.
Továbbá figyelembe kell venni a költségve—
tésből finanszírozott ráfordításokat is, pél- dául a kártevők elleni védekezés költségeit.
Költségnövelő tényező, hogy a növényi kultúrák termőterülete délről északra, illetve
