A lakossági szolgáltatások statisztikai számbavételének módszertani elvei

94

A C(n) költségfüggvényt — amelyet a kivá- lasztás típusa határoz meg — a változó költ- ségek figyelembevételével kell megszerkesz- teni.

A reprezentativ vizsgálatok többségérejel- lemző változó költségek rendszerezése, vala—

mint az, hogy ezek hogyan befolyásolják a kiadások végösszegét és a költségfüggvény alkotó részeit, vezérfonál lehet bármilyen reprezentatív vizsgálatra fordítandó kiadások konkrét elemzésénél. Egy ilyen jellegű rend- szerezés a változó költségek alapvető kate- góriáinak kiválasztásához vezet. Meg kell em- liteni, hogy a költségfüggvény alkotórészei—

nek kiszámítása csak a vizsgálatra fordítan—

dó tényleges költségek megközelítő becslé—

sét jelenti. Amennyiben azonban a reprezen- tativ vizsgálat leghatékonyabb tervét olyan variánsok összehasonlitása után határozzák meg, amelyekben a költségfüggvényt egy- azon módszerrel számították ki, akkor a költ- ségek megközelítő jellege megengedhető.

annál is inkább, mivel a pontos számítások költségesek és bizonyos esetekben nem vé-

gezhetők el. *

A reprezentatív vizsgálatok hatékonyságá- nak értékelése sorón felmerül az az igény.

hogy a hatékonyság statisztikai mutatóját — a reprezentatív adatok és a vizsgálat költ- ségének figyelembevételével —— kiszámítsák.

Az'utóbbiakat (: reprezentatív sokaság terje- delme, a kiválasztás típusa. a vizsgálat jel- lege stb. határozza meg. Talán nem szűk.

ségtelen megemlíteni, hogy a vizsgálat jel- lege határozza meg pontosságának mérté- két, éppenúgy, mint ahogy a vizsgálatra for- dítható pénzösszeg nagyságát is a vizsgálat jellege befolyásolja és dönti el. Ezenkívül a pontosság és a reprezentativ vizsgálatok költségének mutatószámai funkcionálisan függnek egymástól. Erre a függő viszonyra korábban nem sokan figyeltek fel. A haté- konyság mutatóját kiszámítani bár bonyolult.

de nem lehetetlen feladat.

A reprezentativ vizsgálat leghatékonyabb terve kétféle eljárással is meghatározható. Az első módszer: a reprezentatív vizsgálat kü-

lönféle tervvariánsaiban szereplő .,kiválasz- tási hibából" kiindulva tisztázzák (: reprezen—

tatív sokaság terjedelmét, és ennek figye- lembevételével szerkesztik meg és számítják ki (: költségfüggvényeket.

A gazdaságilag legelőnyösebb terv lesz a leghatékonyabb is, a vizsgált variánsok kö- zül. A második módszer: a reprezentativ vizsgálatra fordítható pénzösszegből kiindul- * va szerkesztik meg a költségfüggvényeket a reprezentatív vizsgálat különbözöttewva- riánsaira vonatkozóan. A tervvariánsokban nem a szelekció nagyságát, hanem a repre- zentatív vizsgálat egyes szakaszaira előirány—

zott pénzösszegeket adják meg. Ismerve a szelekció mértékét, meg lehet állapítani a terv pontosságát. A legpontosabb terv lesz a leghatékonyabb a többi vizsgált tervhez viszonyitva. Mindkét eljárásnak vannak io- gyatékosságai és előnyei, jóllehet a számítá—

sok technikája megközelítőleg azonos. Az első módszert alkalmazva valamennyi vizs-' gált variánsra nézve megkaphatjuk a költ—

ségfüggvények azon értékeit, amelyek meg- haladják a vizsgálatra fordítható pénzössze- get. A második módszer alkalmazása esetén valószínűleg a kívántnál kisebb pontosságot kapunk eredményül. Mindkét esetben vagy a kiutalt pénzösszeget kell növelni vagy a vízs- gálat céljait és pontosságát kell felülvizs—' gálni, figyelembe véve a meghatározott költ- ségvetési kereteket. Az első módszer alkal- mazása esetén nem kötelező költségfügg- vényt szerkeszteni. elegendő. a kiadások va—

lamennyi tételére vonatkozó'becslés.

A szerző részletes módszertani ismertetést ad cikkében, amelyet a következő gondo- lattal fejez be: ,,A vizsgálat szervezői és az információ felhasználói dönthetik el, hogy a reprezentatív vizsgálat leghatékonyabb ter- vének meghatározására milyen módszert vó—

lasszanak ki. A módszer kiválasztására vo- natkozóan ugyanis (mint bármely, a repre—

zentatív vizsgálatokat érintő kérdésre) lehe- tetlen pontos és végérvényes receptet adni."

(ism.: Tóth Edit) '

GAZDASÁG STATISZTI KA

A LAKOSSÁGI SZOLGÁLTATÁSOK

STATISZTiKAI SZAMBAEYÉITÉLENEK MÓDSZERTANI

!

(Zasady metodyczne sprawozdawczosci statystycz- nej z uslug dia ludnosci.) Warszawa. 1975. Glówny Urzad Statystyczny. 60 p.

A Lengyel Népköztársaság Statisztikai Fő—

hivatala összeállította és módszertani kiad—

ványai sorozatában megjelentette a lakos—

sági szolgáltatások statisztikai számbavételé—

nek módszertani elveit.

Ez a munka a lakosság részére végzett szolgáltatások statisztikájának mind elméleti meghatározásait, mind gyakorlati útmutató.

sait tartalmazza.

A lengyel statisztikai gyakorlat egyrészt megfigyeli a lakosság által fizetett szolgál- tatásokat, másrészt azokat a társadalmi—

gazdasági egységeknek nyújtott szolgáltatá- sokat, amelyeket az ún. fogyasztási szolgál—

tatások körébe is sorolhatunk. Ezeket vagy alaptevékenységként vagy kiegészítő gazda-

STATlSZTlKAl lRODALMl FIGYELÓ

95

sági tevékenységként végzik a szocialista gazdasági egységek, illetve a kisiparosok.

Ez a számbavételi elv hasonló a Magyaror—

szágon alkalmazott ún. "fogyasztói szolgál- tatások" kategóriájához, és Lengyelország- ban is elsődlegesen a tervezés megkönnyí- tését, ésszerűsítését szolgálja.

Jelen módszertani kötet minden vonatko—

zásban kötelező érvényű utasítás azon egy—

ségek. vállalatok, szövetkezetek, intézmények számára, amelyek statisztikai adatszolgálta- tásra kötelezettek a lakossági szolgáltatá- sokról.

Az első fejezet a statisztikai felvételek megszervezésének szabályait tartalmazza.

Közli a vonatkozó jogszabályokat, meghatá—

razza a statisztikai jelentések kitöltésének módját, a közölt adatok bizonylati elveit. az ellenőrzés és egyezőség módját, (: helyesbí- tés lehetőségeit, a szervezeti változások ese- tén szükséges teendőket, a jelentések to- vábbításának elveit, a nyomtatványellátás útját és végül ismerteti a statisztikai adat—

szolgáltatással kapcsolatos felelősséget és az alkalmazható szankciókat.

A második fejezetben a ,,szolgáltatási sta—

tisztikában alkalmazott alapvető fogalmak és meghatározások" szerepelnek. A lakos- ság fogalmán — a szolgáltatási statisztika szempontjából —— személyeket és háztartáso—

kat értenek, valamint olyan nem közületi gazdasági egységeket, mint az egyéni mező- gazdasági egységek, a magánkisiparosok és szolgáltatók, magánkereskedők. Ezeken ki- vül ide sorolják a felekezeti szervezeteket, a törvényes vallási egyesületeket és a külföldi államok kirendeltségeit is.

A szolgáltatások fogalmát tág értelemben olyan tevékenységként határozzák meg, amelyek nem termelnek új javakat, és ame- lyeket mind az anyagi termelés, mind a nem anyagi termelés ágazataiban működő egy- ségek nyújtanak téritésért a szolgáltató vagy a megrendelő jellegétől függetlenül.

A lakossági szolgáltatások köre ennél szű—

kebb. mivel ide azokat az anyagi és nem anyagi szolgáltatásokat sorolják, amelyeket a lakosságnak térités ellenében végeznek a szolgáltató egységek. Nem tartoznak ide azok a szolgáltatások. amelyek termelési vagy viszonteladási célokat szolgálnak. (A lakossági szolgáltatásokat részletesen a Szol- gáltatások Osztályozási Rendszere tartalmaz- za. mely jegyzék a szolgáltatások tervezésé—

nek és statisztikai számbavételének alapját képezi Lengyelországban.) A társadalmi—gaz- dasági egységek részére nyújtott szolgálta- tások fogalmán mindazok az anyagi és nem anyagi szolgáltatások értendők, amelyek a gazdálkodás, illetve a költségvetés pénzesz- közeiből kerülnek kifizetésre.

Külön megfigyelik az alapvető (gazdasági) tevékenységként végzett lakossági szolgálta—

tásokat, amelyeket a kifejezetten piaci szol- gáltatások ellátására szervezett egységek végeznek.

A szociális és közjóléti tevékenység kere- tében nyújtott lakossági szolgáltatások azokat a szolgáltatásokat jelentik, amelyeket a mun—

kahelyek saját dolgozóik és azok családjai részére szerveznek, legyen az vállalati szol- gálati lakás vagy óvodai ellátás stb. Az eze—

kért fizetett térités összege a szolgáltatási statisztikában elkülönítve szerepel.

A népgazdaság ágazati osztályozási rend- szerének megfelelően osztották fel a szolgál—

tatásokat is az anyagi termelésre és az anyagi termelésen kívül eső területekre. így az anyagi termeléshez sorolják a következő szolgáltatásokat:

—— ipari

—- építőipari,

—- mezőgazdasági.

— közlekedési és hírközlési,

— kereskedelmi,

—- egyéb anyagi szolgáltatási ágak és

— kommunális anyagi szolgáltatások (városi tö—

megközlekedés; viz-. vezetékes- és palackosgáz-. vil- iamos- és hőenergia-ellátás, csatornahálózat. ké- ményseprés. takarítás, mosás és vegytisztitás.)

A nem anyagi termelés ágaihoz a követke- ző szolgáltatások tartoznak:

nem anyagi közszolgáltatások, lakás,

közoktatási és nevelési.

kulturális és művészeti.

egészségügyi és gyámsági,

testnevelési. turisztikai és üdülési.

egyéb nem anyagi, ügyvédi.

pénzügyi és biztosítási szolgáltatások.

lllllllll

A harmadik fejezet a lakosság által meg—

rendelt és fizetett szolgáltatások számbavé- telének módszertani elveit tárgyalja. Fontos kérdés, hogy a lakossági szolgáltatások ér—

tékét milyen módon kell az adatszolgálta- tóknak kiszámítaniok. Általánosságban a szolgáltatási értékben a felhasznált munka díját, a felár és a nyereség értékét, valamint a közvetlenül felhasznált. a szolgáltató tulaj—

donát képező segédanyagok értékét kell számba venni. Nem számíthatók a lakossá- gi szolgáltatások közé a garanciális javítá- sok. a közületek részére végzett szolgáltatá- sok és a lakosságnak nyújtott azon szolgál- tatások értéke, amelyeket a vállalatok. intéz—

mények szociális alapjukból vagy egyéb esz—

közeikből fizetnek. Az érték kiszámításánál figyelembe lehet venni a családiház és gaz—

dasági helyiségek folyamatban levő épitésé—

vel kapcsolatos szolgáltatásoknak a beszá- molási időszakra vonatkoztatható, piaci árak szerinti értékét. (Ez érdekes, a magyarországi gyakorlat alapján azonban megkérdőjelez-

hető tétel.)

Részletes útmutatást ad a módszertani kö- tet az anyagi és a nem anyagi szolgáltatá- sok fent emlitett csoportjainak pontos tartal—

96

mára vonatkozóan és az egyes tevékenysé- gek teljesitményértékeinek kiszámításához.

Egy-egy szolgáltató egységnél, valamennyi ott végzett szolgáltatás értékét a túlsúiyban levő szolgáltatásfajta szerint képezik.

Meghatározzák a lakossági szolgáltatások terén dolgozók számának kiszámítási mód—

ját is. Ehhez először a munkások és alkal- mazottak fogalmát tisztázzák (ez teljesen megegyezik a magyar terminológiával), majd a létszám kiszámításának elvét ismertetik.

Azokon a szolgáltató helyeken. ahol a for—

galom több mint 80 százalékában a lakos- ság részére végeznek szolgáltatásokat, a tel- jes létszámot veszik, más esetekben a ,,la- kossági szolgáltatás" teljesitményérte'kének százalékos részesedése alapján képezik a szolgáltatói létszámot. A módszertanban konkrét példa is található, amelyben a lét—

szám kiszámítását speciális esetekkel veze- tik le, mint például a nem teljes munkaidő- ben foglalkoztatottak, a fizetés nélküli sza- badságon levők számának beszámításával.

A negyedik fejezetben az ún. ,,közióie'ti szolgáltatásokkal" kapcsolatos módszertan kapott helyet. Ez a kategória felöleli az

- ipari.

-— építési és szerelési.

—— kereskedelmi.

— turisztikai,

— személyi.

-— mosodai és palackos gáz

szolgáltatások csoportjait.

A másik fontos jellemzője ennek a kate- góriának, hogy ezeket a szolgáltatásokat mind a lakosság, mind a közületek megren—

delésére végzik, a díjazással kapcsolatos pénzforrásokra való tekintet nélkül.

Erre az ún. "közjóléti szolgáltatás" kate—

góriára vonatkozóan számítják Lengyelor—

szágban a szolgáltatóhálózat mutatóit, ame—

lyek között megkülönböztetnek

—— szolgáltató-munkahelyeket,

— szolgáltatőűzemeket,

— szolgáltatóhelyeket. és -— felvevőhelyeket.

A közjóléti szolgáltatások körére is kiszá- mítják a teljesítményértéket, és a foglalkoz- tatottak számát. sőt az ezeknek a foglalkoz- tatottaknak kifizetett összes munkabérjellegű juttatásokat is. A módszertan részletekbe me- nően és világosan tartalmazza mindezek számbavételének pontos módját.

Az ezúttal csak nagy vonalakban ismerte—

tett szolgáltatási statisztikai módszertan is tanusitja, hogy a lengyel statisztikai elmé- let és gyakorlat a szolgáltatások terén is fejlett, komplex és az igényekhez alkalmaz—

kodó egységes rendszert alkot.

(Ism.: Belyó Pál)

FOGYASZTÁSI ADATFELVETEL. 1974

(Konsumerhebung, 1974.) —- Statistische Nachrich—

ten. 1976. 1. sz. 31—37. p.

Az Osztrák Központi Statisztikai Hivatal 1974 előtt két fogyasztási adatfelvételt haj- tott végre. Az elsőre 1954—1955—ben. a má- sodikra 1964-ben került sor. Ezek az adat- gyűjtések csak a nagyobb. elsősorban nem mezőgazdasági foglalkozású lakossággal rendelkező települések népességének fo—

gyasztását reprezentálták. A mezőgazdasági lakosság fogyasztására vonatkozó adatgyűj- tés a Mező- és Erdőgazdasági Számviteli Társaság szervezésében 1959—ben és 1964—

ben készült.

Az Osztrák Központi Statisztikai Hivatal 1974. március és 1975. február között az or- szág egész lakosságát reprezentáló fogyasz- tási adatgyűjtést folytatott. A megfigyelés eredményeit a fogyasztói árindex súlyrend—

szerének felújítására. az egyes társadalmi rétegek életkörülményeinek összehasonlításá—

ra és a népgazdasági számításokon belüla lakossági fogyasztás meghatározására kiván—

ják felhasználni.

A megfigyelést az ún. ,.mikrocenzus—min—

ta" egyik almintája körében hajtották vég—

re. A mikrocenzus-minta a különböző lakos—

sági reprezentativ megfigyelések lebonyolí- tására szolgál. Kialakítása az 1971. évi nép- számlálás. illetve ház- és lakásszámlálás cím- jegyzéke alapján történt, egyetlen lépcső-*

ben. tartományonként azonos terjedelemben, az új lakásépítkezések figyelembevételével.

véletlen kiválasztással. (A mikrocenzus-min- ta kiválasztásának részletes leírását a Statis- tísche Nachrichten 1974. évi 8. száma közöl- te.)

A fogyasztási felvétel mintanagyságónak meghatározásánál a felvétel előkészítői fi- gyelembe vették az adatszolgáltatási haj- landóságra vonatkozó tapasztalatokat. Az 1954—1955. évi adotgyűjtésnél a felkért ház- tartások 73 százaléka szolgáltatott adato- kat; ez az arány az 1964. évi megfigyelés alkalmával újabb 6 százalékponttal csökkent.

A szakemberek az 1974. évi fogyasztási fel- vétel előkészítésénél hasonló csökkenéssel számoltak. A mintán belül az egyes lakos- ságrétegekre vonatkozó mintanagyságot a rétegenkénti várható közreműködési arány figyelembevételével határozták meg. E felté—

telek mellett 18 285, cimet választottak ki.

Az egüttműködési készség azonban a várt- nál sokkal kisebb — átlagosan csak '37 szó—

zalék -— volt; mindössze 6674 háztartástól kaptak használható adatokat.

A tartományonkénti eredmények 28 és 46 százalék között mozogtak. A minta társadal- mi—gazdasági csoportok szerinti megoszlása a következő volt: 603 paraszti, 352 egyéb ön—

álló. 1843 alkalmazotti. 1686 munkás, 2002