STATISZTIKAl lRODALMl FlGYELÖ 1 259
az oktatás valóban mint az intellektuális ké- pességek közvetítője játszik szerepet a jöve- delmek kialakításában, akkor feltehető, hogy az azonos végzettséggel rendelkező egyének csoportján belül a magasabb intelligencia- hányadossal rendelkezőknek magasabb a jö- vedelme és fordítva. Ennek megfelelően fel- tehető az is, hogy ha a jövedelmek és az iskolai végzettség vóltozóira felírt regresszió- egyenletbe az intelligenciahányadost is be- építjük magyarázó változóként, akkor ez jo- vítja a becslést. csökkenti a reziduális szó—
rásnégyzetet. Ennek ellenőrzésére több kí- sérletet végeztek, de ezek többsége nem iga- zolta a feltevést. A kutatók ezt azzal magya—
rázzák. hogy az intelligenciahányados és az iskolai végzettség között igen szoros kölcsön- kapcsolat van, ugyanakkor mindkettőre meg- határozólag hat a társadalmi háttér is. Az intelligenciahányados jövedelmet befolyáso- ló hatását legnagyobb részben az iskolai végzettség változóján keresztül fejti ki, ön- álló magyarázó változóként csak a legfiata- labb korosztályok esetében van jelentősége.
A másik feltevés szerint az iskolázás nem az intellektuális képességeket növeli, hanem az alkalmazkodás, a különböző társadalmi szituációkban való helyes viselkedés képes- ségét fejleszti ki, annál is inkább, mert az iskolai sikerek is döntően ettől és nem a szel—
lemi teljesitményektől függenek.
Az eredmények összefoglalása után a szer—
ző felveti azt a kérdést, hogy vaion az in- telligenciahányados valóban alkalmas-e az intellektuális képességek mérésére, és jól méri-e azokat. Bár alkalmazása igen elter- iedt, ez a kétely mégis időről időre ismét felmerül, s ha alaposnak bizonyulna, akkor az a fenti gondolatmenet érvényességét is megkérdőjelezné.
A képességek többdimenziós koncepciójá—
nak alapgondolata az intelligenciahányados- sai jellemzett. általánosan értelmezett képes- ség összetevőire (intellektuális képességek, matematikai készség, a vizuális érzékelés gyorsasága és pontossága. mechanikai kész—
séaek, pszichomotorikus koordináció) való felbontása volt. Az elemzések eredményeként
a kutatók megállapították:
1. a foglalkozások egy része egészen soeciális ké- pessé eket (vagy azokat is) igényel (néldáui a da—
rukeze öné! a méiységiótás képességét, azaz a ví—
zuális érzéklés pontosságát). másik részük csak ál—
talános képességeket:
2. a képesség egyes összetevőiből számitott átla- gos szint foololkozásonként szignifikánsan különbö- zik (a mérnökök és az orvosok színvonala például az átlag fölött van);
3. az intellektuális képességek mutatják a legna—
gyobb szóródást a különböző foglalkozások között.
A jövedelem és az egyéni képességek kö—
zötti összefüggések vizsgálata során egy—egy foglalkozáson belül nem mutatkozott szigni—
fikáns kapcsolat.
A szerző véleménye szerint ezt a vizsgála- tot érdemes lenne elvégezni valamennyi fog—
lalkozás képviselőire együttesen is. Feltehető ugyanis. hogy az eredmények egy olyan jövedelem—képesség skálát adnának, amely alkalmas lenne a foglalkozások közötti jö—
vedelemkülönbségek magyarázására. ' A begyakorlásnak a munkavégzés idő- szükségletére való hatását leíró görbe (learn- ing curve) vizsgálata azt mutatja, hogy a munkaművelet ismétléseinek száma fordí- tottan arányos az időszükséglettel. Ez egy—
úttal azt is jelenti, hogy a nagyobb gya- korlattal rendelkező munkavállalók nagyobb termelékenységgel dolgoznak. S mivel az idő—
sebb kor általában nagyobb gyakorlatot is jelent, ezzel magyarázható az életkor—jöve- delem összefüggés is.
Integrált elméletének kialakítása során a szerző elsősorban a két utóbbi vizsgálat eredményeire, valamint Tinbergen munkái- ra támaszkodik. A munkaerőpiac — vélemé- nye szerint — a különböző képességek ke- resletének és kínálatának rendszere, ezek to- lálkozása alakítia ki a képességek egyes tí- pusainak árát. Az egyének pályaválasztását ez az ár és képességeik működtetésének, to- vábbfejlesztésének igénye determinálja. A munka elkezdése után a gyakorlás következ- tében képességeik fejlődnek, munkáiuk ter- melékenysége nő, így természetes, hogy az életkorral általában a jövedelmek is növek- szenek.
A kérdés empirikus vizsgálatára szolgáló, az elméletnek megfelelő analitikus modellt a szerző már kidolgozta, de a képesséaek változóiának számszerűsítése még további kutatásokat igényel.
(ism.: Kutí Eva)
HORÁCEK, K. — HÁJEK, M.:
A LAKOSSÁGl SZOLGÁLTATÁSOK TEREN ELERT SZINVONAL
(Dosazena uroven sluzeb pro obyvatelstva.) —- Planované Hospodórstvi. 1976. 2. sz. 67—73, p.
Csehszlovákiában a lakosság részére véa- zett szolgáltatások volumene az utóbbi évek—
ben ielentősen nőtt. naavobb mértékben, mint a lakosság összbevétele. Különösen a lakáshasználatra és a hozzá kapcsolódó köz- üzemi szolgáltatásokra jutó lakossági kiadá- sok mutatnak jelentős —-—1955-től 1974—ig 568 százalékos — növekedést, s emellett a sze- mélyi és javító szolgáltatások csoportja, a- mely uavanezen időszak alatt négyszeresére nőtt. Az említett két szolgáltatáscsoport fej- lődése azért figyelemre méltó, mert a lakos- ság által fizetett szolgáltatások felét teszik ki, és így döntően befolyásolják a szolgál- tatások egészének statisztikai mutatóit.
1260
A szolgáltatások terén elért jelentős ered- mények mellett kedvezőtlen jelenség. hogy a szolgáltatások aránya a lakosság összes pénzkiadásaihoz viszonyítva az utolsó tíz év- ben folyamatosan csökken. Szerzők kitérnek azokra a nézetekre, amelyek szerint Cseh—
szlovákiában a gazdaságilag fejlett tőkés országokhoz képest alacsony a szolgáltató- sak aránya, és növekedésük üteme sem ki- elégítő.
Megállapítják, hogy különféle tényezők nem teszik lehetővé a tőkés országokkal va- ló egyértelmű összehasonlítást, mert példá—
ul a szocializmus körülményei között más a szolgáltatások metodikai értelmezése, jelen- tős szerepet játszanak az ingyenes szolgál- tatások, és nem elhanyagolható a szolgálta- tási árak stabilitása sem.
A tanulmányban bemutatott adatok alap- ján figyelemreméltó jelenség a szolgáltatá—
usok szerkezetében az utolsó másfél évtized alatt bekövetkezett eltolódás. 1960-ban a lak- bér és a közüzemi díjak (áram, gáz, víz)- a fizetett szolgáltatások 17 százalékát tették ki. 1974-ben e kiadások már az összes szol- gáltatásra fordított összeg 26 százalékát ké- pezték. Fordított jelenség tapasztalható a szállítási—hírközlési szolgáltatásoknál. Ezek részesedése az 1960. évi 34 százalékról 28 százalékra esett vissza. mivel az egyéni mo- torizáció következtében csökken a vasúti köz- lekedés szolgáltatásainak igénybevétele.
Ugyszintén csökken a személyi és javitó szol- gáltatások, továbbá az egyéb szolgáltatások (üdültetés, belépődijak stb.) aránya a szol—
gáltatások összértékén belül. annak ellené- re. hogy a javító szolgáltatások értékének dinamikája az elmúlt években jelentősen nőtt. E szolgáltatások iránti szükségletek nö- vekedése — amit szerzők a háztartási gépek, híradástechnikai cikkek és a személygéóko- csik állománya változásának adataival bizo—
nyítanak —- állandóan megelőzte a javító- bázis teljesítőképesséaének fejlődését. Évek óta nem mutat fejlődést a tanácsi irányítá- sú építési szervezetek által a lakosság ré—
szére végzett építőipari javítá—karbantartó szolgáltatások értékmutatója.
Szerzők áttekintik (: szolgáltatások átla- gos feilődési ütemének alakulását jelző mu- tatókat az 1960—tól 1975. évig terjedő idő—
szakban. Mind a folyó áron, mind a válto—
zatlan áron számított mutatók azt jelzik, hogy az 1965—1970 közötti időszak fejlődési üte- me nagyobb. mint a megelőző tervidőszaké, 1970—1975 között azonban az ütem csökke—
nése jellemző. A fejlődés e sajátosságainak okait kutatva, szerzők felsorolják azokat a főbb keresleti és kínálati tényezőket, amelvek az egyes szolgáltatáscsoportok lakossági igénybevételét befolyásolják.
A tanulmány második része sokoldalúan elemzi a szolgáltatások fejlesztésével kap-
STATISZTIKAl lRO DALMl FIGYELÓ
csolatos kérdéseket, többek között a szolgál- tatásokat végző vállalatok és szövetkezetek irányítási. szervezési és fejlesztési problémáit.
Nagy jelentőségűek e téren azok az intézke- dések. amelyek az adózási és dotációs politi- kában. a beruházások támogatásában. a bér- szabályozási rendszerben és más közgazda- sági eszközök alkalmazásában mutatkoznak.
és amelyek többek között a szolgáltatások térbeli és időbeli hozzáférhetőségében, a tel- jesítési határidőkben, a szolgáltatások minő- ségében fennálló hiányosságok felszámolá- sát célozzák. A szolgáltatások fejlesztését célzó beruházási pénzeszközöket elsősorban a kiemelt szolgáltatásfajtákra koncentrálják.
mint például az autójavítás, a tartós cikkek javítása, az építőipari javítások. a kisüzemi bútor— és lábbelikészítési munkák és a ker- tészethez kapcsolódó szolgáltatások. A szol- gáltató szervezetek munkája hatékonyságá- nak növelése érdekében célszerű folytatni a helyi jellegű szolgáltató vállalatok kialaki—
tását és megfelelő szolgáltatási begyűjtő hálózat kifejlesztését.
(lsm.: Arányr' Emil)
' MOSZKVIN. P.:
A TÁRSADALMI TERMÉK ANYAGI—DOLOG!
ÉS ERTEKBENI JELLEMZÖl
(Material'no-vescsesztvennaja í sztoimosztnaja ha- rakterisztiki obscsesztvennoga produkta.) — Vesztnik Sztatísztíki. 1976. 2. sz. 3—10. p.
A termelés során létrehozott társadalmi terméket kétféle módon értékelhetjük: anya—
gi—dologi és értékbeni formában. A társadal—
mi termék anyogi—értékbeni felfogásai kö- zött jelentős különbségek vannak a statisz—
tikai számbavétel szempontjából. Az anyagi—
dologi formában jellemzett társadalmi ter- mék közvetlen naturális információt ad a ter- melés eredményeiről. amelyek vagy a ter- melési eszközökhöz, vagy a fogyasztási cik—
kekhez sorolhatók. Ha értékbeni formában fejezzük ki a társadalmi terméket, akkor az egyes elemek pénzben megadott értékeivel számolunk. Ebben az esetben a társadalmi termék két részre osztható: átvitt értékre (az anyagi ráfordítások pótlása) és új értékre
(nemzeti jövedelem).
Nemcsak a társadalmi termék, hanem an- nak alkotóelemei is kifejezhetők e kétféle formában. A társadalmi termék néhány ele—
me azonban csak értékben ragadható meg.
Ilyen például a nyereség, a bér, valamint a nemzeti jövedelem változásait közvetlenül tükröző mutatók.
Anyagi—dologi formában a társadalmi ter- mék tehát az elhasznált anyagok pótlásá- nak alapjára és a nemzeti jövedelemre oszt- ható. A nemzeti jövedelem — ugyancsak ilyen módon - közvetlen fogyasztási alapra és fel-
