A szolgáltatások fogalma, csoportosítása és teljesítményértéke

A SZOLGÁLTATÁSOK FOGALMA, CSOPORTOSlTÁSA ÉS TELJESlTM'ÉNYÉRTÉKE

HEGEDÚS OSZKÁR

A gazdasági fejlettség mai szinvonalán az alapvető fogyasztási cikkek fo- gyasztása már a közepesen fejlett országokban is telítődötft, vagy legalábbis el- érte azt a szintet, amikor már nem várható a fogyasztás további rohamos növeke—

dése. Ezzel párhuzamosan a jövedelmek emelkedése a fogyasztás szerkezeti át—

alakulását eredményezte. amely egyrészt oly módon következett be. hogy a lakos—

ság összes termérkfogyasztásán belül viszonylag gyorsabban növekedett a jobb.

korszerűbb termékek fogyasztása, másrészt pedig úgy, hogy az összes fogyasz—

táson belül gyorsabban növekedett a szolgáltatások fogyasztása, mint a közvet- len termékfogyasztás. Ezt az utóbbit érzékelteti az a tény is, hogy az 1960 és 1969 közötti időszakban a lakosság terméukfogyasztása 429 százalékkal, a lakosság ál-

tal igénybe vett szolgáltatások volumene pedig 50,5 százalékkal növekedett. A

szolgáltatások fogyasztásának gyorsabb ütemű növekedése következtében a la- kosság összes fogyaszt—ásán belül az igénybe vett szolgáltatások aránya az 1960.

évi 22,7 százalékról 23,6 százalékra emelkedett.

A termelés igényeit kielégítő szolgáltatások keres—letének növekedése is elő—

térbe került. A társadalmi munkamegosztás tovább növekedett, és egyre több

olyan vállalat (kutatóintézet. ügyvitelg—épesitő. szervező, gépkölcsönző stb. vállalat) alakult, amely kizárólagosan a gazdasági szféra igényeit kielégítő szolgáltatások

nyújtására specializálódott.

A szolgáltatások viszonylagos előretörését a gazclaságstatiszti—ka nem követte megfelelően. A szolgáltatások átfogó értéki megfigyelésére, a termelés és ielhasz-

nátlás mérlegszerű szembeállítására, a volumenmérés problémáinak megoldására

hosszú ideig nem tettünk kísérletet. Általában véve a szolgáltatások statisztikai.

módszertani csoportosítási kérdései nem (vagy csak részben) meg—oldottak, nem tekinthető megfelelőnek még a szolgáltatásokra vonatkozó információ jelenlegi

rendszere sem.,

Bizonyos szolgáltatásokról (például az egészségügyi, a kulturális szolgálta—

tásokról) rendelkezünk rendszeres naturális adatokkal és ezeket tartalmazó publi—

kációkk—a-l. Az utóbbi években javultak ismereteink az ipari, építőipari javító'szol- gáil'tatásokról is. Az ún. nem anyagi szolgáltatások súlyának, szerepének, a nép- gazdaságban elfoglalt helyének megítélése tekintetében azonban már lényegesen nehezebb helyzetben vagyunk. Ennek teljes körű értélki megfigyelése eddigi statisz—

tikai rendszerünkből hiányzott.

Mi lehet az oka annak. hogy e terület értéki, munkaügyi és ármegtigyelé—se olyan hosszú ideig elkerülte a statisztikusok figyelmét és csak összevont -— a sta-

tisztikai elemzés, a tervezés szempontjából szinte alig használható — adatok kerül- tek kidolgozásra és (közlésre?

Az elmaradás egyik lényeges oka a nemzetijövedelem—számításban alkalma- zott gyakorlat volt, amely szerint a 'nemzeti jövedelem fogalmába csak az anyagi javak termelése (illetve felhasználása) tartozik bele.

Az eddigi gyakorlat szerint a makroökonómiai számítások a szolgáltatások közül csak az ún. anyagi szolgáltatások termelését vették figyelembe, beszámítva azt az egyes ágazatok bruttó és nettó termelési értékébe. A nem anyagi szolgáltatások teljes körének ,.teljesitményérték—ét" nem határozták meg, hanem csupán e szol—

gáltatásak nyújtásával kapcsolatban felhasznált anyagi javak értékét vizsgálták igen összevont formában. lgy — a következetes anyagi szemléletet alapul véve —- érthető, hogy egy olyan ágazatot, amely nem termel. csak fogyasztja más ágaza- tok termékeit, hosszú ideig csupán szükséges "rossznak" tekinthettünk.

A statisztikai megfigyelés hiányosságainak másik lényeges oka az, hogy a szo- cialista gazdaság kialakulásának kezdetén a szolgáltatások nyújtása háttérbe szo—

rult, merta gazdasági fejlettség adott szakaszában az anyagi bázis megteremtése volt az elsődleges cél. Nemcsak a szolgáltatások előállítása állt hosszú ideig ala- csony szinten, hanem az anyagi termelésen belül -— a kevésbé fontos termékek — például a fogyasztás céljait szolgáló iparcikkek jelentős részének termelése is igen korlátozott volt. Mindez visszahatott a statisztikai megfigyelésre is.

A szolgáltatások statisztikai megfigyelésének ha—logatásában kétségtelenül köz- rejátszott végül az is, hogy az e szférába sorolt tevékenységek rendkívül heterogé- nek. és értékben történő mérésüvk lényegesen nehezebb, mint a homogén tevé- kenységeké.

Mindez azt eredményezte, hogy hosszú ideig nem került sor a szolgáltatások teljesítményértekének meghatározására, a szolgáltatások tartalmi, módszertani, cso- portosítási kérdéseinek tisztázására.

A szolgáltatások bizonyos csoportjainak statisztikai rendszerezésére először mintegy 10 évvel ezelőtt került sor, amikor az életszínvonal-számításak keretében a lakossági fogyasztás tárgyát képező szolgáltatások teljes értékét is meghatároz- ták. Kialakították a "lakosság összes fogyasztása" mutatószámot. amely a lakos- ság által fogyasztott anya-gi javakon kívül, az igénybe vett nem anyagi szolgá—ltatá- sok teljes értékét is tartalmazta. lgy furcsa módon, amikor a termelés oldaláról vizsgáltuk a gazdaság fejlődését, csak az anyagi javak termelését vettükfigyelembe, amikor pedig a végső fogyasztás egy fontos területét, a lakosság fogyasztását, illetve életszínvonalát vizsgáltuk, akkor már a szolgáltatások teljes értékét vettük alapul, és így kimutattunk olyan fogyasztást is, amit tulajdonképpen meg sem termeltüink (például a borbély. az orvos, a tanár munkáját).

Az utóbbi években egyre több szó esik a szolgáltatásakról. A sajtó is szinte naponta foglalkozik egyes szolgáltatások fejlesztésének kérdéseivel. a szakiroda—

lomban pedig főleg a nemzetijövedelem—számítás körével kapcsolatos vita során kerültek előtérbe a szolgáltatások.

A statisztika oldaláról történtek kísérletek a szolgáltatások bizonyos csoport- jainak fogyasztási szemszögből való rendszerezés/ére. Ezek közül főleg dr. Burgerne' munkája1 emelhető ki, de ez is főleg az áruként megvásárolható szolgáltatások rendszerezésével, elemzésével foglalkozik.

A szolgáltatások teljes körének statisztikai rendszerezése, osztályozása és az egyes szolgáltatások teljesítményértékének meghatározása, általában a szolgálta—

1Dr. Burgemé dr. Gimes Anna: A fogyasztói szolgáltatások egyes közgazdasági kérdései. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1965. 299 old.

5 Statisztikai Szemle

1122 HEGEDÚS oszmn

tások statisztikai módszertani kérdéseinek vizsgálata több okból is elengedhetet-

lenné vált.

A szolgáltatások statisztikai rendszerezését követelte a népgazdasági mérleg-

rendszer módszertani továb-bifejlesztése'"). Ez az új népgazdasági mérlegrend—szer egységesen rendszerezi a népgazdaságban társadalmilag szervezett tevékenysé- geket. Egyrészt éppen a tekintetben hoz változást, hogy a nemzeti jövedelmen túl számba veszi a nem anyagi jellegű szolgáltatások értékét is. A mérlegrend-szer- hez való illeszkedés tehát megköveteli a szolgáltatások termelés—ének, elosztásának és a jövedelemelosztásban játszott szerepének íközgazdasági ábrázolását. ,

Nagyobb figyelmet kell fordítani a szolgáltatásokra azért is, mert a lk-apocitái

so'k bővítése nagy állóeszköz-lekötéssel j—ár. 1969—ben a nem anyagi szolgáltatások

nyújtása 416 milliárd forint értékű álló—eszköz—leköitéssel járt, ami a népgazdaságba—n lekötött állóeszközök 38 százaléka. Ha a lakások értékét nem vesszük figyelembe, ez az arány 16 százalék. Hasonlóképpen jelentős a nem anyagi ágazatokban fog-

lalkoztatott munkaerő is; 1969-ben az aktív keresők 16 százaléka.

A nemzetközi adatokhoz való haso'nlí'thatóság is megköveteli a szolgáltatások statisztikájának korszerűsítését. Az utóbbi években az ENSZ keretén belül elkészült egy nemzetközi ajánlás az ún. kereskedelmi szolgáltatások statisztikájának nem- zetközi egységesítésére. A KGST—tagországok nemzetközi összehasonlítási munkái—

ban is helyt kaptak a szolgáltatások. így például lengyel és magyar statisztikusok közös kísérleti munka keretében, összehaso—nlították a lakossági fogyasztásra ke- rülő szolgál'tatások két ország közötti színvonalát.

Az utóbbi egy-két évben sok tekintetben előrejutottunik a szolgáltatások sta—

tisztikai problémáinak rendez—ésében. E tanulmány célja főként az, hogy a'jelenleg kialakult módszerekről adjon áttekintést. A következőkben elsősorban a szolgálta- tások statisztiikai fogalmával és ágazati osztályozásával, a szolgáltatások csopor- tosítás—ával és a nem anyagi jellegű szolgáltatások teljesítményértékének mérésé—

vel foglalkozunk.

Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az itt leírtak még sem a közgazdasági iro—

dalomban, sem a statisztikai módszertanban általánosan nem elfogadott vagy nem minden tekintetben elfogadott fogalmaik. Véleményünk szerint helyes lenne, ha a statisztikai munkákban, a közgazdasági elemzésekben a szolgáltatások fogalmát és csoportosítását a következőkben ismertetettek szerint alkalmaznánk.

A SZOLGÁLTATÁSOK TARTALMI KÖRE, FOGALMA

A gazdasági tevékenység igen széles skáláj—ára használjuk a szolgáltatás meg—

nevezést, de a statisztikai számbavétel és elemzés szempontjából tartalmilag két lényegesen eltérő jelentést emelhetünk ki.

1. Hazai szóhasználatun—kban a szolgáltatás megnevezést egyfajta értelemben a tevékenységek azon csoportjára alkalmazzuk, amelyek - mint nem termelő te—

vékenységek -— nem tartoznak a jövedelem—, általában a népgazdasági mérlegszámitások körébe. Nyilvánvaló, hogy a .,szolgáltatás" ebben az értelemben az egészségügyi. a kulturális. a személyi és lakásszolgáltatások, az államigazgatási.

a védelmi. a rend- és jogbiztonsági szolgáltatások, vagyis a nem anyagi tevékenység összefoglaló megnevezésére használatos. A szolgáltatás megnevezést ebben az

értelemben eddigi szóhasználatunk tehát a társadalomban kifejtett tevékenységek-

2Arvay János: A népgazdasági mérlegrendszer kiterjesztése. Statisztikai Szemle. 1967. évi 2—3. sz. 115—

138. old.; A népgazdasági mérlegrendszer továbbfejlesztése. Statisztikai Szemle, 1970. évi 10. sz. 1023—1053i old.

nek a marxi értelemben vett termelő és nem termelő. azaz értéket alkotó és új ér- téket nem eredményező tevékenységek elhatárolására alkalmazta.

2. Van a szolgáltatás szónak egy másik értelmezése is, amelyet a termelés végeredményének olyan osztályozására alkalmazunk, ami-kor az osztályozás fő is- mérve az, hogy a tevékenység eredménye kézzel fogható, anyagi testet öltő ter- mék-e vagy szolgáltatás.2 Könnyen belátható. hogy a szolgáltatás fogaloméköre ilyen megközelítésben lényegesen bővebb, mert az anyagi termékeket előállító ága—

zatoknak is lehet szolgáltatás a ,,terméke". Ebben az értelemben a szolgáltatás fogalma — a már említetteken felül —- magában foglalja az ipari, építőipari javító- szolgáltatásokat. a mező—, erdő- és vízgazdálkodás, a szállítás, a hírközlés szolgál—

tatásait, valamint az ún. közszolgáltatásokat '— a víz-, gáz-, villamosenergira-szolgál- tatást. a távfűtést —- is.

A szolgáltatás szó köznapi értelmezése is ez utóbbi tartalmi elhatároláshoz áll közelebb, és a szolgáltatás fogalmának általános meghatározása is ilyen szé-

les értelemre utal. Dr. Burgerné már említett könyvében a szolgáltatások általános

fogalmát így definiálja: ... . . . szolgáltatásnak tekinthető mind-azon rendszeres te—

vékenység. amelyre —- függetlenül egyéb tulajdonságaitól — az- a jellemző, hogy a tevékenység folya—mata, annak eredménye és felhasználása —— beleértve elosztá—

sát is — időben és térben egybeesik."3

Ez a meghatározás, mint az a könyv más helyén is kiderül, a szolgáltatási te—

vékenység két lényeges vonását, ált—alános jellemzőjét emeli ki, amelyek alapján közelebb juthatunk a szolgáltatás fogalmának a statisztika szempontjából is hasz-

nál—ható egységes értelmezéséhez. Az egyik az, hogy a szolgáltató tevékenység

eredményeképpen nem jön létre új anyagi. tárgyi testet öltő terméek, hanem maga a szolgáltató tevékenység az, ami a munkafolyamat végső eredménye. A szolgál- tató tevékenység másik fő jellemzője pedig az. hogy a szolgáltatás nyújtásával

egyidejűleg felhasznál—ásra is kerül. A szolgáltató munka eredményét 'nem lehet

tárolni (mint egy terméket). e munka eredményét nem lehet félretenni és később felhasználni. Ez a megközelítés könnyen belátható az orvos. a tanár vagy a borbély munkája esetében, de már nehezebben érthető meg például a javító—szolgáltatá- sakná—l. Utóbbiak esetében ugyanis a munka egy konkrét termékre irányul. Ez a termék a javítómunka eredményeként ismét használ—ható állapotba kerül. és úgy tűnik. mintha e szolgáltatás a megjavított termékben testet öltve kerül—ne elfogyasz- tásra. A szolgáltatás folyamata azonban a javítómunka befejeztével lezárult. és e munkát az igénybe vevő el is fogyasztotta (véglegesen vagy termelő módon). A ci- pőjavítás példájával élve a cipő tulajdonosa a javí'tómunka befejezése után már nem a szolgáltatást mint olyant. hanem a cipőt fogyasztja.

Sokat vitatott téma az. hogy bizonyos anyagi szolgáltatás, például a villamos—

energia—szolgáltatás valójában termék-e vagy szolgáltatás.

A villamos energia. a gáz és a víz esetében csak látszólagos az az ellentmon- dás, hogy termékként éws szolgáltatásként is felfoghatók, amit főként az ilyen szol—

gálta—tások—at nyújtó vállalatok szervezeti felépítése, teljesítményeinek mérése akoz.

Magyarországon ugyanis például a víztermelő és —elosztó, a gáztermelő és —elosz- tó funkciót stb. ugyanaz a szervezet látja el. A beszámolás rendszere is olyan, hogy a gáz—, a villamosenergi-adtermelés és —elo—sztás termelési értéke együtt jelenik meg.

Az ilyen szolgáltatások esetében a szolgáltatás fogalma egyértelműen csak az el- osztás területére értelmezhető. A gázművek. a villamos erőművek produktum—a valló- jában .,különleges" termék. a termékek elosztása pedig kétségtelenül szolgáltatás.

3I. m. 22. old.

? ' ——

1124 HEGEDÚS oszKAR

E két funikció szervezeti, számbavételi elválasztása megszüntethetné a látszólagos

ellentmondást. Mivel a víz-, a gáz—. a vi-llamosenergia-szolgáltatásotlcnál mind a ter—

mréikekre. mind pedig a szolgáltatásokra jellemző ismérvek egyaránt fellelhetők.

bizonyos fokig elhatározás kérdése. hogy ezeket a termékek közé vagy pedig a

szolgáltatások zközé soroljuk-e. Jelenlegi statisztikai gyakorlatunk ezeknek a tevé-

kenységeknek az eredményét — ilyen értelmű döntés alapján — nem szolgáltatás-

na'k, hanem terméknek tekinti.

A SZOLGÁLTATÁSOK ÁGAZATI OSZTÁLYOZÁSA

A szolgáltatások statisztikájának problémája, hogy milyen ismérv alapján so-

rol—juk be a szolgáltatásokat a népgazdaság ágazati rendszerébe? Az ágazatok ki-

alakításánál a kifejtett tevékenység jellegének vagy a tevékenység eredményének

adjunk—e prioritást? A gazdasági tevékenységek ágazatokba sorolásának fő ismérve

világszerte a tevékenység jellege, ami lényegben azt fejezi ki. hogy a szóban

forgó tevékenységet milyen eszközökkel, milyen módon folytatják. Ha a besorolás

lehetséges ismérvei közül például a tevékenység eredményét, a produktumot ven—

nénik alapul, akkor ez azt jelentené, hogy az összes szolgáltatási tevékenységet össze kellene vonnunk egy "szolgáltatás" népgazdasági ágba. Ez a jelenlegi ága—

zati rendszer gyökeres megváltoztatását jelentené. amit sem elvi, sem gyakorlati szempontok nem indokolnak. Ezért a szolgáltatások ágazatba sorolásánál is a te—

vékenység jellegét tekinthetjük meghatározó ismérvnek. és a szolgáltatásokat a

tevékenység jellegének megfelelően eltérő ágazatokba soroltuk. lgy az ipari ja- vító—szolgáltatásokat az ipar. az építőipari szolgáltatásokat az építőipar, az egész- ségügyi, (kulturális szolgáltatásokat az egészségügyi. szociális és kulturális szol- gáltatás népgazdasági ágba stb. A tevékenység eltérő jellege miatt a nem anyagi szolgáltatások lényegében lküwlön ágazatba kerültek. Csupán azért .azonbon. mert

ezen ágazatok termelési produktuma teljes egészében szolgáltatás, a tentieket

figyelembe véve indokolatlan ezekre a szolgáltatási ágazatok megnevezés alkal- mazása. Ezen ágazatok összefoglaló megnevezésére a nem anyagi ágazatok meg- nev—ezés alkalmasabb.

A nem anyagi ágazatokat .,szolgáló" ágazatok megnevezéssel összefoglalni azért sem célszerű, mert az anyagi ágazatok között is vannak olyanok, amelyek csak szolgáltatásokat nyújtanak. Ilyenek a kereskedelem, a száliítás és a hírköz- lés. Ha ezeket a nem anyagi ágazatokkal vonjuk össze egy csoportba. akkor a tercier ágazatok fogaiomköréihez jutunk el, amelyek még mindig 'nem tartalmaz- zák a népgazdaságbon kifejtett összes szolgáltatást, mert az anyagi termékeket előállító ágazatok is nyújtanak (különböző szolgáltatásokat. Ebből is kitűnik. hogy

a szolgáltatás fogalma nem a tevékenység jellege szerinti osztályozás ismérve,

hanem az egyes termelési fázisok végeredményének osztályozására alkalmazható fogalom.

A népgazdaság ágazati rendszerét és a szolgáltatások kategóriájának össze-

függését a tábla adatai szemléltetik. (Lásd az 1125. oldalon.)

A gazdasági szervezetek ágazati besorolásának alapja az általuk kifejtett fő tevékenység, de éppen a szolgáltatásokat nyújtó szervezetek ágazati besorol—á- sát —— részben objektív okok miatt —- nem lehet következetesen megvalósitani.

A szolgáltatásokat nyújtó szervezetek besorolásával kapcsolatos egyik gond a

költségvetési szervek ágazati besorolása volt. Itt ugyanis nem különülnek el éle—

sen — mint a vállalati, szövetkezeti szférában — a szervezeti és nyilvántartási szempontból egyaránt önálló gazdasági egységek, amelyek a besorolás alapját

képez-nék. Például egy községi tanács igen sokféle (igazgatási, okt-atási, gazdasá- gi, egészségügyi) feladatot lát el, és teljes egészének az igazgatási ágazatba

történő besorolása (ami tulajdonképpen a fő tevékenysége) igen torz képet adna

a különböző tevékenységek súlyáról.

Az ágazati rendszer és a szolgáltatások összefüggése, 1969

(folyó áron. millió forint)

Bruttó Ebből: A szolgált

Népgazdasági ág nemzetl __" ._._.—..,.m._ tatas'oéliszo-

termelés termék szolgáltatás Éld-";:

ag, 3 345 lpar ... 339,7 319,7 20,o 6.0

; 2: e ;; Építőipar ... 50,2 42,6 7.6 15,o

" wav—: M "id ' d"-és 0 EE :; ezogaz asog. er o

g 3 mg" vízgazdálkodás ... 125,7 11933 5.9 5.0

a " , Vámok. értékkülönbözetek' ... 15.11 15,4 -- - o

)..

§ _! Szó l l ítés ... 342 " 342 100,0

% Kereskedelem ... 54,0 -— 54,0 100,0

N

gs; §" Személyi és

33 ... lakásszol-gáltatás ... 12.1 *- 12.1 100.0

U § % Egészségügyi és kulturális _

E az 5 szolgál—tatás ... 24,4 —— 24_4 100.0

200 ** ; Közigazgatás és egyéb :

szolgáltatás ... 26.55 % *- 26,3 100.0

Népgazdasóg összesen 682,0 497,5 184.5 § 27,0

'A vámokat és értékkülönbözeteket azért soroljuk a termékekhez. mert ezek kizárólag termékek import- jával. illetve fogyasztásával kapcsolatosak. azok értékének elkülönített részét képezik.

Ezért a költségvetési szervek esetében célszerű eltérni attól az elvtől, hogy

önálló szervezeteket sorozljun'k be az ágazati rendszerbe. A megoldás az, hogy

a jelenlegi tervezési, nyilvántartási és beszámolási rendszernek megfelelően ki—

alakított ún. költséghelyeket soroljuk be. A besorolás alapját itt nem egy konkrét szervezet. hanem egy tevékenységi egység képezi. A szervezetek és tevékenységi egységek sok esetben egybeesnek, például a kórházak, iskolák jelentős részénél.

sok esetben viszont nem.

A szolgáltatásokat nyújtó szervezetek jelenlegi besorolásával kapcsolatos egy másik kérdés is, ti. az, hogy néhány esetben azonos tevékenységet skifejtő szer—

vezetek az ágazati osztályozási rendszer más—más csoportjába kerültek, attól füg- gően, hogy vállalati vagy költségvetési formában szervezték-e azokat. Például az ügyvitel-gépesítő és szervező vállalatok a Személyi és la—kásszolgáltatás népgazda- sági ágon belül az üzleti szolgáltatások ágazatba. az ugyan ilyen tevékenységet folytató költségvetési szervek pedig a Közigazgatás és egyéb szolgáltatás népgaz—

dasági ágba kerüxltek besorolásra. Hasonló kettősség mutatkozik a tudományos kutatóintézetek besorolásánál. ltt a költségvetési formában szervezett kutatóin-

tézetek az Egészségügyi és kulturális szolgáltatás népgazdasági ágba kerültek, a vállalati formában szervezett önálló kutatóintézetek pedig a "kutatás irányának

megfelelő népgazdasági ágban szerepelnek.

Van példa arra is, hogy egy-egy vállalatot nem főtevékenységének megfe- lelő népgazdasági ágba sorolta—k be. ilyen például a Tanszergyártó és Forgal—

l 126 HEGEDÚS OSZKAR

mazó Vállalat, a filmgyártás, a h-ang—lemezgyártás, a filmforgalmazás vállalatai.

Ezeknek a helye inkább az iparban és a kereskedelemben lenne, minta kulturális szolgáltatások között, mert vagy ipari terméket produkálnak. vagy kereskedelmi te- vékenységet folytatnak.

Számtalan egyéb probléma is felmerül az ágazati osztályozási rendszer kiala- kításánál. lgy például vitatott a beruházási vállalatok, a könyv-, zenemű— és lap- kiadó vállalatok hovasorolásáinak kérdése. Felvetődött olyan elképzelés is, hogy az iparba, az építőiparba, a mező—, erdő- és vízgazdálkodás népgazdasági ágba sorolt, főprofi'lként szolgáltatási nyúj—tó szervezeteket (például Gelka, AFIT) a 'nép-

gazdasági ágon belül külön szakágazatba volna célszerű besorolni.

A SZOLGÁLTATÁSOK CSOPORTOSlTÁSA

A tevékenységi osztályozáson túlmenően a szolgáltatásokat még számos egyéb fontos ismérv szerint is csoportosithatjuk, amelyek önálló statisztikai vizsg—á—

lata fontos információt nyújthat a gazdaságvezetés, a tervezés számára. Melyek

lehetnek tehát a szolgáltatások további legfontosabb csoportosítási ismérvei?

A nemzeti jövedelemhez való hozzájárulás szempontjából anyagi és nem anyagi jellegű szolgáltatásokat különböztetünk meg.

Anyagi jellegű szolgáltatásnak tekintjük azt a szolgáltatást, amelynek hasz- nos hatása valamilyen anyagi, tárgyi testet ö-ltő terméket hoz rendíelterté-sszerűen felhasználásra kész állapotba. Ilyen az ipari, az építőipari javító-szolgáltatás, a gazdasági szervezetek egymás részére nyújtott bérmunka jellegű tevékenysége (az ún. kiszámlázott szolgáltatások), a kereskedelmi, a hírközlési szolgá-ltatás. be—

leértve a lakosság személyes szükségleteit kielégítő szállítást és hírközlést is.

Az anyagi jellegű szolgáltatásokat beszámítjuk az anyagi termelés körébe.

A nem anyagi jellegű szolgáltatások közé soroljuk azokat a szolgáltatásokat, amelyek a társadalom egyes tagjainak, az egész társadalomnak és a gazdasági szférának nem anyagi természetű igényeit elégítik ki. Ezeket a szolgáltatáso- kat kizárjuk az anyagi termelés köréből, de ugyanakkor beszámít—juk azokat a társadalmilag szervezett tevékenységek egészét felölelő bruttó és nettó nemzeti terme-lés értékébe. Ilyen a személyi és lakásszolgálta'tás, az egészségügyi, a kultu- rális szolgáltatás, valamint a közigazgatás és a védelem.

Abból a szempontból, hogy az egyes szolgáltatásokhoz az igénybe vevők hogyan juthatnak hozzá, megkülönböztetünk árujellegű és nem árujellegű szol- gáltatásokat..

Áruiellegű szo'/gáltatásoknak tekintjük azokat a szolgáltatásokat, amelyek árai

minden igénybe vevő számára azonosak, és amelyek a rendes áruforgalomban a termékekhez hasonlóan kerülnek értékesítésre. Az árujellegű szolgáltatásokra még az is jellemző, hogy az árbevétel általában fedezi az előállításukkal kap—

csolatos ráfordításokat, vagy legalábbis közel esik ahhoz. Ilyenek az ipari, az építőipari javító-szolgáltatások, a közlekedés és a hírközlés, ,a fodrászati, a fény—

képészeti, atemetkezési szolgáltatások, *a mozik, a színházak, a rádió és a tele—

vízió, a pénzintézetek szolgáltatásai, a lakászolgáltatás stb.

Nem árujellegű szolgáltatások azok a szolgáltatások, amelyeket az állam, különböző megfontolások miatt. kivan a piaci mechanizmus hatása alól. E szol- gáltatásukat ingyenesen vagy az öniköwltségnek csak egy viszonylag csekély részét fedező térítési díj ellenében nyújtják, s a térítési díj sok esetben az igénybe ve—

vők szociál—is helyzetétől, jövedelmétől függően változó. A nem árujel'legű szolgál-

tatások rközé -— ellentétben az árujellegű szolgáltatásokkal — jelenleg csak nem

anyagi jellegű szolgáltatások tartoznak: egészségügyi. szociális, kulturális szolgál—

tatások, közigazgatási, védelmi szolgáltatások és a közérdeket szolgáló gazdasági szolgáltatások (például állateg-észségügyi ellátás. minőségvizsgálat stb.).

Felhasználásuk irányát tekintve a szolgáltatásokat megkülönböztetjük asze- rint, hogy azokat a termelés céljaira. lakossági fogyasztásra, a társadalom közös

szükségleteinek kielégítésére vagy pedig exportra nyújtották.

Termelési szolgáltatás mindaz, amely a gazdasági szférán belül kerül to- vábbfel'használásra. és végül is valamilyen termékre r—akódva kerül végső felhasz—

nálásra. A közlekedési. a kereskedelmi, a szállítási, az ipari, az építőipari szolgál- tatásokon kívül ilyenek az állategészségügyi intézmények által a mezőgazdasági

üzemeknek nyújtott szolgáltatások, a miunőségvizsgálá intézetek, a tudományos

kutatóintézetek, ügyvitelszervező és gépesítő vállal-atok stb. által a megbízás alapján nyújtott szolgáltatások (illetve az ezekért fizetett díjak).

Lakossági szolgáltatások azok, amelyek közvetlenül a lakosság fogyasztási

igényeit elégítik ki. A lakosság által elfogyasztott szolgáltatásokat meg—különböz-

tetjük aszerint. hogy azokat a lakosság személyes jövedelméből finanszírozta-e vagy pedig társadalmi juttatás formájában fogyasztotta—e el. A személyes jövede- lemből finanszírozott szolgáltatások nem azonosak a korábban már említett áru- szolgsáltatásokkal. mert a nem árujellegű szolgáltatások egy részét is megfizeti a

lakosság (például óvodai, üdültetési térítési díj).

A közösségi szolgáltatások a társadalom közös szükségleteit elégítik ki. E- zeknek azon túlmenően, hogy a lakossági fogyasztásokhoz hasonlóan, végleges felhasználásra kerü-lnek, az a jellemzője. hogy a társadalom tagjai nem egyenként, hanem az egész közösség vagy annak nagyobb csoportjai vehetik igénybe. Tipi- kusan ilyen szolgáltatás a közigazgatás. a tudományos alapkutatás, a honvédelem.

Az exportált szolgáltatások túlnyomó részét közlekedési és kereskedelmi szol—

gáltatások teszik ki. (Megjegyezzük, hogy a jelenlegi gyakorlatunkban a külföldre

végzett bér-munkát nem a szolgáltatások. hanem a termékek exportjá'nál vesszük figyelembe.)

Az eddigieken kívül vannak még egyéb ismérvek is, amelyek szerint lehet—

séges a szolgáltatásokat csoportosítani. lgy például a szolgáltatásokat nyújtó szer—

vezetek tu—lajdonformái, területi megoszlása szerint. Kiemelkedő közgazdasági je—

lentőségük miatt azonban az eddigieket tartottuk legtontosabba'knak.

A SZOLGÁLTATÁSOK TELJESlTMÉNYÉRTÉKE

A szolgáltatások értékadatok segítségével történő mérésének problémája ter—

mészetesen nem egy konkrét szolgáltatás esetében kerül előtérbe. Ennek szük—

ségességét sokkal inkább aláhúzzák azok a makroökonómiai számítások, amelyek a szolgáltatások teljes körét felölelik, és a népgazdaságban kifejtett tevékenységek egészéről adna'k összefoglaló képet. A szolgáltatáxso—kna—k értékad-ato—kka—l történő mérése hasonlóan fontos az életszínvonal-számításokban, de a szolgáltatások egé- szének önálló rendszer—be foglalása, termelési, elosztási oldalról történő vizsgálata

szempontjából is jelentős. '

Célunk elsősorban a bruttó teljesítm—ényérték folyó áron történő kiszámításá—

nál alkalmazott módszert ismertetni, mivel a nettó teljesítményének meghatározó—

sa már ennek függvénye, amennyiben a bruttó teljesítményérté—kből levon-ásra ke—

rülő dologi ráfordítások megállapítósa általában nem jár elvi nehézséggel.

A szolgáltatások bruttó teljesítméxnyértékének meghatározására eltérő lehető- ségei—nk vannak attól függően, hogy áruszolgáltatásokról vagy pedig nem áru-

1128 HEGEDÚS OSZKAR

szolgáltatásokról van—e szó. Ez a tény teszi egyébként különösen fontossá a szol- gáltatásakun-ak ilyen szempontból való megkü—'lönböztetését is. , Az áruszolgáltatáseknál, a későbbiekben még említésre kerülő néhány, nem

anyagi jellegű szolgáltatás kivételével, a ténylegesen elért árbevételek képezik a

bruttó teljesítményének megállapításának alapját.

Egészen más a helyzet a szolgáltatások jelentős hányadát kitevő nem árujel—

iegű szolgáltatásoknál. amelyek jelenlegi viszonyaink között csak nem anyagi szal—

gáltatások lehetnek. Ezek nem az áruforgalomban értékesüalinek, és a beszedett térítési díjak összege a ráfordításoknak csak kis hányadát jelenti. Az ilyen szal—

gáltatások teljesítményértékét éppen ezért indokolatlan lenne a térítési díjak

alapján megállapítani, mert ez 'nem fejezi ki a szolgáltatások egészén és a bruttó

nemzeti termelésen belül elfoglalt súlyát. A térítési díjak összege alárendelt isze—

repet játszik a nem árujellegű szolgáltatásokat (nyújtó intézmények fejlődését.

anyagi lehetőségét illetően, mert az inkább attól függ. hogy az állam mekkora összeget irányoz elő ezek tényleges fenntar—tására, üzemeltetésére. Megállapítá- sainkat a statisztikai adatok is alátámasztják. 1969-ben. folyó áros adatok alap—

ján, a költségvetési intézmények keretében nyújtott nem árujellegű (szolgáltatá- sok három legnagyobb csoportjánál ro térítési díjak és a ráfordítások a következő-

képpen alakultak.

A költségvetési intézményekben nyújtott nem áruiellegű szolgáltatások ráfordításai és díjbevételeí, 1969

l Aszo'gó'mtó' j A költségvetési § A költségve—

Az összes ,

, , , k i , . . . , ,,

Szolgáltatás raforditas ) sglfggVáglí-tf ' hozzajarulas § te,-sgcillgeggígtt

millió forint § (szazalek)

Hah—.,-.fw, , _ " , ; M E §

Egészségügyi szolgáltatás ... s 537 _ 807 ? 7 730 § 9o,5

Kulturális szolgáltatás ... ' 12 552 § 3 015 9 537 § 76,0 Közigazgatás és egyéb szolgáltatás , 21 997 l 2 319 19 678 , 89,5

§ 85,7

Összesen§ 43086 6141 3 36945

A nem árujellegű szolgáltatások teljesitményértékének meghatározására tehát más módszert kell keresnünk. Kéz—enfekvő'nek látszik. hogy a teljesítményérték meg—

határozásához a tértíési díjak helyett a szolgáltatások nyújtása során felmerült

élő- és holtmunka—ráforditások összegét, az önköltséget vegyük alapu—l, azaz a

bruttó kibocsátásukat a ráfordításokkal vegyük azonosnak.

A jelenlegi kialakított módszereinkben ezt (az egyébként világszerte alko—'l—

mazott) megoldást választottuk. Az értékmérés e módszerénél felvetődik az a kér- dés. hogy milyen költségeket számítsunk be a ráfordítások közé. Az alapelv az.

hogy csak olyan ráfordítá'selemeket vegyünk figyelembe az önköltség meg—álla- pitásánál, amelyeket ténylegesen az adott intézménynél használtak fel. (és azok

alapvetően összefüggnek az intézmény fő feladatával. igy nem számítjuk a ráfor-

dítások közé a más intézményeknek nyújtott pénzbeli támogatásokat, amelyek a támogatott intézménynél kerülnek majd felhasználásra; a dolgozóknak vagy az ellátottak—nak adott olyan pénzbeli támogatásokat, amelyek nem a végzett mun- ka díjazásával kapcsolatosak. mint például a kifizetett családi pótlékokat, segé—

lyeket. ösztöndíjakat. A folyó kiadások e tételekkel történő csökkentése után fenn—

maradó összeget viszont megnöveljük az állóeszközök levi értékcsökkenési leírá—

sának összegével. (Itt jegyezzük meg, hogy e korrekciók miatt az állami költ—

ségvetés által e szervek fenntartására folyósíttott kiadások és az egészségügyi, kulturális, igazg-atási stb. szolgáltatások előbb tárgyal-t módon megállapított tel-

jesítményértéke eltér egymástól, azaz a teljesítményérték nem egyezik meg a költ—

ségvetési beszámolókban kimutatott adatokkal.)

További problémát jelent a nem árujellegű szolgáltatások teljesítményértéké-

nek meghatározásánál az is. hogy 'beszámítsu'k-e a ráfordítások közé az egész- ségügyi, oktatási. szociális intézmények-ben. üdülőkben az ellátottak és a személy-

zet által elfogyasztott élelmiszerek és ruházati cikkek értékét?

E tekintetben két ellentétes nézettel találkozunk. Az egyik az, hogy e szol-

gáltatások teljesítm—ényértékét a ruházati és élelmezési kiadásokkal csökkentett értéken. az ún. ,.tiszta szolgáltatás" költségeit alapul véve célszerű meg-határoz- ni, és az elfogyasztott élelmiszer és ruházati cikkeket a lakosság termékfogyasz- tása között kimutatni. A másik nézet képviselői, ellentétben az előbbivel, úgy vélik, hogy a nem árujellegű szolgáltatások teljesítményértékébe (önfköltségébe) be kell számítani a ruházati és élelmezési ráfordításokat is. mert azok e szolgál—

tatások szerves részét képezik.

lgen nehéz e két lehetőség közül választani, mert mindkettő, a statisztikai

elemzés céljától függően, sajátos jelentőségű. így például, amikor a lakosság egy főre jutó termékfogyasztását cikkesoportonként vizsgáljuk, indokolt az intézményeik—

ben elfogyasztott élelmiszerek és ruházati cikkek beszámítása is. Éppen ebből kiindulva. jelenlegi gyakorlatunkban az az eljárás alakult ki, hogya lakosság termékfogya—sztásába is és a nem árujellegű szolgáltatá—sok önikö—ltségé—be is egy—

aránt beszámítják az intézményekben elfogyasztott élelmiszerek és ruházati cik-

kek értékét. Ha azonban a lakosság összes fogyasztását vizsg—álljuk. ami a termék-

fogyasztáson kívül az igénybe vett szolgáltatások értékét is tartalmazza, a két—

szeres számbavétel elkerülése végett. az intézmények keretében elfogyasztott élel- miszerek és ruházati cikkek értékét a fogyasztás valamelyik alkotórészéből le kell vonni.

A nem áruszolgáltatásokat nyújtó intézményekben elfogyasztott élelmiszerek és ruházati cikkek értékének a teljesítmény értékébe való beszámítása esetén is felvetődhet a kérdés, hogy az önköltségen való mérés tényleg helyesen tájékoz—

tat—e ezen szolgáltatások viszonylagos súlyáról? Az önköltség szintjén való mérés eleve azt jelenti, hogy a teljesítményérték, az áruvilággal szemben, ideértve az árujellegű szolgáltatásokat is. nem [tartalmaz forgalmi adót és nyereséget. A tár—

sadolmi tiszta jövedelem egyedüli eleme itt a munkabérek utá—ni tíz százalékos közterhek összege. A teljesítményértéknek tehát az ily módon való mérése csak közelíteni tudja e szolgáltatások valóságos súlyará-nyát, és számításaink értékelé—

sekor ezt a körülményt tekintetbe kell venni.

A szolgáltatások túlnyomó részénél a teljesítményérték mérésének eddig is—

mertetett elveit alkalmazzuk. Néhány esetben azonban, lényegében csak a nem anyagi jellegű szolgáltatások körében, eltérünk ettől. Ilyenek például a pénzinté—

zetek szolgáltatásai és a lakásszolgált—atás. Bár mindkét szolgáltatás az áruszol-

gáltatásak körébe tartozik, mégis bizonyos megfontolások miatt a teljesítményér- téket nem a ténylegesen elért díjbevételek alapján, hanem más módon határoz- zuk meg.

Vizsgáljuk meg először a pénzintézeti szolgáltatásokat. A pénzintézetek tevé-

kenységét lényegében két részre oszthatjuk. Egyfelől különböző szolgáltatásokat

nyújtanak a gazdasági szférának és a lakosságnak olyan formában, hogy vezetik bankszámláikat és betétkönyveiket, átutalásokat teljesítenek részükre. biztosítási ügyleteket kötnek stb. Másfelől pedig összeggyűjtiEk a népgazdaság egy—es terü-

1130 HEGEDÚS OSZKAR

letein ideiglenesen vagy tartósan felszabaduló pénzeszközöket, és ezekből meg—

határozott feltételek között kölcsönöket nyújtanak, egyszóval hi'tel'tev—ékenységet

folytatnak. '

A pénzintézetek e kettős tevékenységük során tekintélyes pénzbevételekre tesznek szert, és igen nehéz eldönteni, hogy ebből mekkora részt tekintsünk az általuk nyújtott szolgáltatások ellenértékével egyenlőnek. Az elért díjbevételek mértéke ugyanis nem áll megfelelő arányban az általuk nyújtott szolgáltatások—

kal, mert a bevételek döntő hányadát alkotó kamatbevételek nagysága sokkal in—

kább az állam hitelpo—litiikáj'ával, mintsem a hitelműveletekkel kapcsola—tos szol-

gáltatások ellenértékével függ össze. igy az elért bevételek egészét nem tekint—

hetjüik a nyújtott szolgáltatás ellenértékével egyenlőnek, hanem annak egy ré—

szét az egyes ágazatokban keletkezett jövedelmek újraelosztás—eként értelmezzük.

A gyakorlatban csak valamilyen feltételezés alapján lehet a pénzintézetek nettó bevételeit szolgálta'tásokból származó pénzbevételekre és átutalásos jövedelmekre osztani. Hogyan, milyen alapon vonjuk meg a határt a két rész között?

A pénzintézetek tevékenysége, szocialista társadalmi viszonyaink között, az igazgatás'hoz hasonló szolgáltatásnak tekinthető. Nem szükséges különösképpen hangsúlyozni, hogy az állam gazdasági irányitó-ellenőrző szerepét —— a minisz- tériumokhoz, tanácsi szervekhez hasonlóképpen — a pénzintézeteken keresztül is gyakorolja, például a bankok hitelpotlitilkája útján. Éppen az államigazgatási szer—

vek munkájához való nagytokú hasonlóságuk miatt, a pénzintézetek teljesitmény—

értékén—ek meghatározására ugyanazt a módszert választottuk, mint az államigaz- gatási szervek szolgáltatásainál, vagyis az önköltségen való mérés módszerét.

Ez az eljárás azt jelenti, hogy a pénzintézetek összes nettó jövedelméből lesza- kitunk egy részt —- a folyó fenntartási ráfordításokat — ezt azonosnak vesszük az általuk nyújtott szolgáltatások ellenértékével, a különbözetet pedig jövedelemért—

utalásnak tekintjük.

A lakosság és a pénzintézetek kapcsol—atát tekintve ettől az elvtől a nyere- ményjátékok esetében eltérünk. Az Országos Takarékpénztárnak a nyereményjá- téka-kból (totó, lottó, sorsjegy) származó nettó bevételét ugyanis nyújtott szo—lgál—

tatásért kapott díjbevételnek, a lakosságnál pedig nem jövedelemcsökkentő té- telnek, hanem szolgáltatások vásárlásának tekintjük.

így az utóbbi tétellel kiegészítve a pénzintézetek bruttó teljesitményértéke azonos lesz a működésük során felmerült ráfordítások és a nyereményjátéikorkból elért nettó bevételek összegével.

A lakásszolgáltatások teljesí'tményértékének meghatározása sem jár kisebb nehézséggel. Itt két kérdés vár megoldásra. ami elsősorban a kétféle lakástulaj- don létezéséből következik. Az egyik az, hogy az állami lakásszolg-áiltatásoknál (:

lakbért a lakásszolgáltatás ellenértékének tekinthetjük—e vagy sem, azaz a iakbér összege helyesen tükrözi—e az igénybe vett szolgáltatás ellenértékét? A másik kérdés pedig az, hogy a személyi tulajdonú lakásoknál, ahol lakbérfizetés'rál szó sincs, mit tekintsünk a szolgáltatás ellenértékének?

Nézzük meg előzőleg, hogy mit válaszolhatunk az első kérdésre. Az állami lakásszolgáltatásokért fizetett lakbér —- mint ismeretes - korábban még a folyó üzemeltetési költségeket sem fedezte, és az új lakbérrendel'kezések életbelépése után is csak megközelíti azt. Ilyen alapon valóban felmerülhet a kérdés, hogy a lakbér a lakásszolgáltatás ,.ár—aként", vagy pedig a jóléti intézményekben fizetett ,,téritési dij"-hoz hasonló iakossági hozzájárulás—ként fogható-e fel?

Mivel a lakbérek összege jelenleg és a lakbérrendezés után sem fedezi az állami bérlakása-k fenntartási költségeit, az az álláspont alakult ki, hogy az álla-

mi bérlakások üzemeltetésével foglalkozó ingatlankezelő vállalatok teljesitmény—

értékét a lakbérek és 'a lakások amortizációjának együttes összegét alapul véve határozzuk meg. Ez más oldalról közelítve a kérdést azt jelenti, hogy a lakbérek- ből fedezhető üzemeltetési és felújítási költségek és az amortizáció összegét vesz—

szük azonosnak a bruttó teljvesítményérftékkel.4

Az ily módon megállapított összeg jelenlegi viszonyaink között nem fejezik ki az állami lakások valóságos fenntartási költségét. A lakbérek jelenlegi alacsony szintjén ugyanis a lakásfelújítások költségei-nek jelentős részét, a lakásépítés ter—

heli mellett, szintén az állam vállalja magára. Ezt az állami hozzájárulásból fede-

zett lakásfelújítást a bruttó teljesítményérték fenti módon meghatározott összege nem tartalmazza, mert ezt más ágazatoknak folyósított ánkiegészítése-khez ha—

sonlóan, az állami lakásszolgáltatások esetében sem számítjuk hozzá a teljesít-

ményértékhez, azaz újraelosztásból származó jövedelembevételn'ek tekintjük.

Ennek alapján felmerül a kérdés, hogy mi lesz akkor, ha az új lakbértörvény

érvénybe lép. és a lakbérek jelentősen emelkedni fognak? Nyilvánvalóan ez a

felújításokhoz adott állami támogatás csökkentését és a fenti módon meghatá—

rozott teljesítményérté-k emelkedését fogja eredményezni, függetlenül attól, hogy

a bérbeadott lakások száma arányosan emelkedett—e vagy sem.

A személyi tulajdonú lakásszolgáltatás teljesítményértékének meghatározásá- nál némileg másként vetődik fel a (kérdés, mint az állami lakásoknál, mert itt lakbérbevételről nem beszélhetünk.

Az állami lakásszolgáltatás teljesítményérte'kénél alkalmazott eljárást azonban itt is közelíteni tudjuk, mégpedig kétféle módon. Vagy úgy, hogy egy feltételezett lakbér összegével vesszük azonosnak a személyi tulajdonú lakások teljesítményér- tékét, vagy pedig úgy. hogy a ráfordítások oldaláról közelítjük meg a kérdést, és összeadjuk a lakásfenntartás költségeit. Jelenlegi gyakorlatunkban ezt az utóbbit választottuk, úgy hogy összegezzük:

— a lakások karbantartásához és felújításához igénybe vett ipari és építőipari szolgál—

tatások értékét.

—- a lakosság által házilag elvégzett karbantartási munkákhoz vásárolt anyagok ér—

tékét,

—- a lakások után fizetett házadót,

— a lakások értékcsökkenésének értékét,

és ezt tekintjük a személyi tulajdonú lakás-szolgáltatások bruttó teljesítményérté—

kenek. '

E tanulmányban érzékeltetni kívántuk (: szolgáltatásokkal kapcsolatos statisz—

tikai problémákat és azokat a módszertani megoldásokat, amelyeket jelenlegi gyakorlatunkban követünk. Már a kérdések feltevése is mutatja azonban, hogy a szolgál-tatásokkal kapcsolatos statisztikai módszertani munkák még nem zárultak le. A jelenleg alkalmazott elvek nem örök érvényűek. azok további elemzésre, pontosabb megfogalmazásra szorul—nak. A statisztika e területén végzett módszer- tani munka további folytatása elengedhetetlen feltétele annak, hogy a szolgálta- tásoknak a népgazdaságban játszott szerepét jelentőségüknek megfelelően ele- mezhessü—k.

'*Azlly módon képzett értékekhez hozzászámítjuk a bérlők terhére :: lakbéren kívül végzett felújítási, javítási munkák értékét, de nem számítjuk hozzá a Iakbéren felül fizetett központi fűtés! díjat. valamint az új lakbértörvény értelmében a bérlő által a bérleményí jog megszerzéséért fizetett díjakat és a lakás épitésé—

vel kapcsolatos beruházási kiadásokat.

1 132 HEGEDÚS: A SZOLGÁLTATÁSOK

PEBIOME

HEOÖXOJIHMOCTD B cramcmuccxom naőmoaemm ycAyr u onepezzeneuun croumoc'm Bm—

paőonm K E amit eipepe Gbma Busaana pHAOM OÖCTOHTEAbCTB. Hoaan cum-emu napomat)—

xoanücreenuux ÖaAaHCOB ezmeooőpasno cuc'remamsnpye—r opranuaosauame B oőrgec'raen- nom macrm-aöe mmm zteilTEAbl-IOCTH B naponuom xosm'ác'rse -— leHTDIBaeT raknia !! He nm!- Humaamnecn ao cnx nop BO Bumamre nemeAbHoc'm apu ncuucnenuu Haguonanbnoro :to—

xona, anatrmenbnan 'IaCTb KOTOprX coc'rom' us ycAyr. Hmepecbr conoc'rasnmc'mczwem- nynapomibmu aanubmu Tome 'rpeőyior cosepmenc'mosanxa cTa'rI—rcmuecxoro Haőmonetmn YCAyl'.

ABTOp npoussozm-r oőaop rve-rogton, cmmnamuxcu a Tetreue nocneamxx msyx Ae? a OÖAGCTH HaÖAIOAGHPUI yCAyr. Hpemae acero ou carpewm'rcn BMHCHHTD npnngnuanbuae on- peaeAeHue ycnyr. B sroíi causa noauepxuaae'r mac cytgec'reeunbre nep'rbr ABHTEAbl—IOCTH B oőAacm yCAyr. Oana Ha rmx coc'rom' B TOM, lrro B peayAbTa—re mpegocraanem—m ycxyr ne BOSHHKaeT HOBblü marepnaunmx'á mponyk'r, ;; xonexmmiw peayAb'ramM neneAbHocm B oőAac'm oócnymueaunn HBAHeTCH cama ycnyra. B-ropan ocnoauaa xapax'repnan uep-ra aa- wuouae-rcn B 'rom, rno onuoapemnno c npeaocraeneuuem yCAym npoucxoam 14 ee nar- peöneune.

B aanbaeümem aBTop oőoőtgae'r eamueí—imne aput-mama rpynnnpoaxu YCAyI'. C Tor—nm sperma armana B HagHOHaAbI—lblü aoxoa aBTOp paaAnuae'r Marepr—ranname 14 Herna—

TepnaAmee ycnym, c TOHKH apemm nx aoc'rymroc'm — Tosapnme n Heroeapnme yCAym 14 B o'ruomenuu Hanpannenux ncuomssoaam—m -—-— ycAym npouaaoncmeauoco Hasaatreunx, ycnym zum uzenem—m, oőrgec'ma u aucnop'rnpyemme yCAym. Ozumwr rra namuer'imux apas—

HaKOB yCAyr mammon xapam'ep nexTeAbnocm, na ocnoaamm KOTOpOI'O npouaaozm'rcn aa- tmmerme ymyr B ezumyto orpacneayro cr—rc'remy Hapozmoro xoanücma. !

HaRoHeg amop Hammer npumenmorgecx B uacmmgee Bpemx me'ronbr mm uamepezmn HEMaTepHaAbeIX ycAyr, paccmatpuaan apu erom Gonee noapoőnmm oőpasom usmepeaue ae- TOBaprIX YCAYI' Ha ypoane sa'rpa'r, a 'raKme canaaunme c emu BonpOCbX, compare amu—

llalo'r ceoero pememm.

SUMMARV

The statistical survey of services and determination of their output value are necessi—

tiated by several factors. The new balance system of the national economy uniformly sys—

tematízes the socíally organized activities in the national economy. taking into account the activities omitted sor far of the sphere of national income computations. the grea- test part of which is made out by the services. The comparability with international data ol-

so reauires the modernization of the statistical survey of services.

The study gives a survey of methods in the field of services. developed during the last one—

two years. First of all it desires to make clear the definition of services. in connection with this it stresses on twa substantial features of services: 1. as a result of servicing activity no new material product is created but the servicing activity itself is the final result of the working process, and 2. the services are used contemporaneously with their being supplied.

Further the author summarizes the main criteria of grouping the services. From the point of view of contribution to the national income material and non—material services, from the point of view of availability services of commodity and non—commodity character, while considering the tendency of their use services with the purpose of production. as well as such for the population, community and export services differentiated. An impor- tant criterion of the grouping of services is the character ot activity, on the basis of the services are included in the uniform ola—ssification of national economy.

Finally the study describes the methods currently used to measure the non-material services. discussing in fuller detail the measurement of services of a non-commodity char-

acter on the level of inputs. as well as the problems connected with itand not solved so far.