A KGST-országok fejlettségi színvonala kiegyenlítődésének statisztikai mérése

(1)

MÓDSZERTANI TANULMÁNYOK

A KGST-ORSZÁGOK FEJLETTSÉGI SZlNVONALA KIEGYENLlTÓDÉSÉNEK STATISZTIKAI MÉRÉSP

!. IVANOV — !. RlZSOV

A szocialista gazdasági integráció fejlesztését, az együttműködés elmélyítését és tökéletesítését célzó komplex program1 egyik legfontosabb feladata a KGST- országok gazdasági fejlettségi színvonalának közelítése és kiegyenlítődésének elősegítése. A gazdasági fejlettségi színvonal kiegyenlítődése az integráció meg-

valósulásának fontos feltétele.

A KGST 25 éves fennállása alatt jelentős sikereket ért el a tagországok gaz—

dasági fejlettségi színvonalában fennálló különbségek megszüntetése terén, de a komplex programban előirányzott intézkedések megvalósítása még további nagy lehetőségeket biztosít. A közelítés folyamatát különösen elősegíti a KGST—országok intenzív részvétele a termelés nemzetközi kooperációjában és szakosításában, a külkereskedelem további fejlesztésében. valamint az együttműködés egyéb for- máiban.

A komplex program a szocialista országok gazdasági fejlettségi színvonalának közelítését és kiegyenlítődését a szocialista világrendszer fejlődéséből következő ob- jektív történelmi folyamatnak tekinti. E folyamat objektivitása a szocialista rend—

szer lényegéből. a szocialista országok közötti új gazdasági kapcsolatok jellegéből fakad.

Ellentétben a tőkés rendszerrel — ahol, mint ismeretes, az egyenlőtlen fejlő- dés törvénye érvényesül. és így az országok közötti egyensúly felborul, a gazda—

sági és katonai erőviszonyok megváltoznak —- a szocializmus viszonyai között biz—

tosítva van a gazdasági fejlődés színvonalában fennálló különbségek meg- szüntetésének valamennyi feltétele. Nem lenne azonban helyes azt gondolni, hogy ez a kiegyenlítődés a szocialista országokban automatikusan, szinte magától va—

lósul meg.

,

A KGST-országok gazdasági közelítésének érdekében konkrét gazdaság- politikai intézkedésekre van szükség. A szocialista országok gazdasági fejlett—

ségi színvonalának kiegyenlítődésével kapcsolatos kérdések azért állnak a szocialista országok kommunista és munkáspártjaí, valamint kormányai figyelmének kö- zéppontjában, mivel ezek a termelőerők belső fejlődésével, a lakosság kulturális és életszínvonalának emelésével. a szocialista együttműködés internacionalista jel—

legével függenek össze. és ezek feltételezik az országok csaknem egyidejű átme- netét a kommunizmusba. Ezek után feltehetnénk a kérdést: miben áll a kiegyenlí—

' A tanulmány eredeti címe: ..Nekotorüe voproszü sztatísztiki vüravnivanija urovnej ékonomicseszkogo razvitija sztran-cslenov SZÉV." '

1 Lásd: 25 éves a KGST. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 77—190. old.

10

(2)

708 !. IVANOV _ !. mzsov

tődés folyamatának lényege? Vagy más szavakkal: milyen irányban kell a KGST—

országok gazdasági közeledésének végbemennie?

A nemzetközi szocialista munkamegosztás alapelveiben — amelyeket a KGST-

országok kommunista és munkáspártjai képviselőinek 1962. júniusi értekezletén

fogadtak el — megállapítást nyert. hogy a szocialista országok az egy főre jutó

nemzeti jövedelem és az ipari termelés tekintetében, a mezőgazdasági termelés hatékonysága tekintetében, a munkatermelékenység színvonalában és a lakosság

legfontosabb életszínvonal-mutatói tekintetében fognak elsősorban egymáshoz kö-

zeledni. A kiegyenlítődés folyamatának több aspektusa van. Ez a folyamat nemcsak a termelés színvonala tekintetében jelent közeledést. hanem a népgazdasági

ráfordítások hatékonysága, a felhalmozott vagyon színvonala. végül a lakosság életszínvonala tekintetében is. Fontos úgyszintén bizonyos kiegyenlítődés a gaz-

daság szerkezetében és jellegében. Ez utóbbi némi magyarázatot kíván.— Termé-

szetes, hogy a termelés intenzív nemzetközi kooperációjának és szakosításának feltételei között —— figyelembe véve az országok nagyságában. a népsűrűségben.

a természeti és éghajlati viszonyokban és a történelmi fejlődés sajátosságaibon fennálló különbségeket — nem lenne helyes a termelés struktúrájában az abszolút egyenlőség elérését feladatul tűzni. Éppen megfordítva, a termelés szakositásá-

ilyen különbségeket. Ezek a különbségek visszatükrözik a történelmileg kialakult

nemzetközi munkamegosztást, e munkamegosztás lehető legteljesebb kihasználá-

sát a külkereskedelem útján. ami a szocialista együttműködés egyik legfontosabb

feladata. Ugyanakkor kétségtelen az is, (hogy a kiegyenlítődés folyamata végeredményben közeledést követel a döntő, legfontosabb szerkezeti ará—

nyokban is. A KGST-országok elmaradott agrár- és fejlett ipari országokra való

megoszlásának felszámolása példa a mondottakra. Hasonlóképpen várható. hogy

a kiegyenlítődés folyamatának végeredményeként meg kell szűnnie annak a kü- lönbségnek is, ami a megtermelt fogyasztási és felhalmozási termékek felhasználá- sának struktúrájában mutatkozik. _

Eddig a kiegyenlítődés folyamatáról általánosságban beszéltünk. Világos azonban, hogy e folyamat jellemzésére és elemzésére olyan konkrét statisztikai

mutatószám-rendSzert kell kidolgozni, amely feltárja e folyamat különböző aspek—

tusait és a közöttük levő kapcsolatokat.

A megfelelő mutatószám-rendszer kidolgozása jelenleg a KGST—országok sta—

tisztikusainak egyik legfontosabb feladata. Milyennek kell lennie egy ilyen célra szolgáló mutatószám-rendszernek?

A termelés eredményét jellemző szintetikus mutatószámok közül — mint ismeretes — a legjelentősebb és legelterjedtebb a társadalmi termék és a nemzeti jö—

vedelem. Az országok termelésének fejlettségi színvonalában fennálló különbsé—

gek megvilágítására a megtermelt nemzeti jövedelem mutatószáma a legalkalmasabb. Ez érthető is, hiszen a társadalmi termék (: termelőfelhasználás értékét ismételten tartalmazza, aminek viszonylagos értéke nem azonos az egyes országokban; ezenkívül a társadalmi termék tömege függ a gazda-

* ság szervezeti formáitól. a termelési kooperáció és kombináció fokától is. Nyilván—

való, hogy ezáltal a társadalmi termék nemzetközi összehasonlításra kevésbé elő—

nyös. ily módon a KGST-országok gazdasági fejlettségi színvonala kiegyenlítődési folyamatának legáltalánosabb jellemzésére a megtermelt nemzeti jövedelem mu—

tatószáma látszik a legalkalmasabbnak. Meg kell jegyezni, hogy az export és az import egyenlegének értékelési nehézségei miatt a szocialista országok gazdasági fejlődését tükröző legfontosabb értéki mutatószámoknak a KGSTkeretében foly—

(3)

A KGST-ORSZÁGOK FEJLETTSEGI SZlNVONALA 709

tatott nemzetközi összehasonlítása során a felhasznált nemzeti jövedelem mutató—

számaival dolgoznak, ami a külkereskedelem egyenlegével és a veszteségek ér—

tékével kisebb a megtermelt nemzeti jövedelemnél.

Elméletileg a nemzeti jövedelem nemzetközi összehasonlítása az anyagi ter—

melési ágazatok nettó termelésének összegezésén alapulhat. Ezekhez tudvalevőleg az ipar. a mező- és erdőgazdaság, az építőipar, a közlekedés, a bel— és külke-

reskedelem, !; hírközlés és az anyagi termelés egyéb ágai tartoznak. Tekintettel

arra, hogy az ipar és a mezőgazdaság a KGST-országok gazdaságában 75—80

százalékot képvisel, hasznos lenne ezeknek az ágazatoknak a nettó termelési ér- tékét összehasonlitani.

A nettó termelés értékelése azonban jelentős nehézségekbe ütközik, ami az ún. kétszeres deflálással. azaz nemcsak a termelés, hanem a ráfordítások (bele- értve az állóeszközök amortizációját is) egységes árakon való értékelésével függ össze. Ezért a gyakorlatban az összehasonlításokra mégis célszerű az egy főre jutó bruttó termelés mutatószámát felhasználni.

Annak érdekében, hogy az iparban bizonyos mértékben kiküszöböljük a ter-

melési specializáció, kooperáció és kombináció hatását, amely az egyes országok—

ban távolról sem azonos. a bruttó termelés értékét korrigálni kell oly módon, hogy a termelés terjedelmére vonatkozó adatokat a lehető legnagyobb mértékben ösz- szehasonlíthatóvá tegyük. Ez a korrekció végrehajtható úgy, hogy az ipari bruttó termelést az üzemeken belüli termelófelhasználás értékével növeljük. Ami a mező- gazdaságot illeti, az itt alkalmazott módszer biztosítja az adatok nagyfokú össze—

hasonlíthatóságát. A bruttó termelés értékét ebben az ágazatban a bruttó forgalom módszerével számítják ki, azaz a gazdaságon belüli saját termelésű takarmány- és vetőmag-felhasználás egységesen részét képezi a termelési értéknek, aminek követ- keztében korrekcióra nincs szükség.

A társadalmi termelés hatékonyságát tükröző mutatószámok közül a nemzet—

közi összehasonlítások céljára jelenleg a társadalmi munka termelékenységét jel- lemző mutatószám a legalkalmasabb. Ezt a nemzeti jövedelem és az anyagi ter- melésben foglalkoztatottak száma alapján számítják ki. A mutatószám jellege vi- lágos, és nyilvánvalóan nem szolgál különösebb magyarázatra. A társadalmi mun—

ka termelékenységének e mutatószáma azonban a munkaerővel való ellátott—

ságban mutatkozó különbségeket nem tükrözi. lgy tehát nem teljes mértékben tükrözi az összes ráfordítás hatékonyságát. E tényezőnek a számításoknál történő figyelembevétele az országonkénti ráfordítási hatékonyságban fennálló különb—

ségek kimutatása céljából természetesen szükséges lenne. Jelenleg azonban gya—

korlati okok miatt ezt nehéz megvalósítani.

Mint korábban már említettük, a kiegyenlítődési folyamat jellemzésének egyik fontos iránya az életszínvonalban végbemenő kiegyenlítődés tendenciájának áb—

rázolása. Erre a célra a reáljövedelem és a lakosság anyagi fogyasztásának mu—

tatószáma a legmegfelelőbb. Bár e mutatószámok dinamikája igen közel áll egy—

máshoz, a gyakorlatban mégis a lakosság fogyasztásának mutatószáma alkalma—

sabb a számításokra, következésképpen a nemzetközi összehasonlítások céljaira is.

Ez a mutatószám egyaránt felöleli a lakosság személyes jövedelméből megszerzett fogyasztási javakat, függetlenül attól, hogy azok azonnal felhasználásra kerülnek, vagy tartós javak formájában hosszú ideig elégítik ki a fogyasztási igényeket, a saját termelésből származó és a munkáért természetben kapott javakat, valamint

a lakosság szociális. kulturális és jóléti szükségleteit kielégítő intézmények (egész-

ségügyi. oktatási, lakás- és kommunális ellátás stb. keretében elfogyasztott anyagi javakat.

(4)

710 !. lVANOV — !. RiZSOV

A kiegyenlítődés folyamatának jellemzésére nem volna helyes a személyes fogyasztás mutatószámát felhasználni, mivel az nem tartalmazza a társadalmi ala—

pokból finanszírozott lakossági fogyasztást, amely szocialista társadalmi viszonyok

között igen jelentős.

A fogyasztás viszonylagos mértékének jellemzésére célszerűbb lenne a ,,la—

kosság összes fogyasztása" mutatószámot használni, amely az anyagi javak és a nem anyagi szolgáltatások fogyasztását egyaránt felöleli, függetlenül attól, hogy

személyes jövedelemből vagy pedig társadalmi alapokból finanszírozták. E mutató- szám előnye nemcsak abban rejlik, hogy a fogyasztás szélesebb körét öleli fel, hanem abban is, hogy jelentős mértékben kiküszöböli a népgazdaság szerveze—

tében fennálló különbségeket a fogyasztás mértékének összehasonlításánál.

Figyelembe kell venni azt is. hogy a lakosság összes fogyasztásának mutató- számára vonatkozóan a KGST Statisztikai Állandó Bizottsága egységes rendszert fogadott el. Az összehasonlítás elvégzése előtt még számos kérdés vár megoldásra, amelyek elsősorban az ingyenes szolgáltatások értékelésével kapcsolatosak. Olyan

módszereket kell találni, amelyek lehetővé teszik a térítésmentes szolgáltatásokat

nyújtó dolgozók termelékenységében fennálló különbségek figyelembevételét. Ezek

a kérdések még megoldásra várnak.

lsmeretes, hogy a népgazdaság struktúráját meghatározó egyik legfontosabb arányszám a fogyasztási és felhalmozási alap egymáshoz való aránya. A felhalmo-

zás nagyobb aránya valamilyen időszakban a gazdasági növekedés gyorsabb üte-

mét biztosíthatja, és ily módon a kiegyenlítődés egyik tényezője lehet. Másrészt amint azt a KGST komplex programja is kiemeli, a tagországok gazdasági fejlett- ségi szintjének fokozatos közelítése és kiegyelítődése mindenekelőtt az országok saját erőforrásainak maximális mozgósítása és hatékony kihasználása útján megy végbe. Ezért a fogyasztást és a felhalmozást. valamint a kettő viszonyát jellemző mutatószámokat a kiegyenlítődési folyamatot jellemző mutatók rendszerébe kell sorolnunk.

Mint azt már korábbah említettük, a gazdasági fejlettség és potenciál színvo—

nalóban fennálló különbségek megvilágítása szempontjából nagy jelentőségű

volna az egy főre jutó nemzeti vagyon mutatóinak összehasonlító elemzése is. Ért- hető ugyanis, hogy a jövedelmek azonos színvonalán a gazdasági potenciál abban az országban nagyobb, amelynek nagyobb a nemzeti vagyona.

A KGST Statisztikai Állandó Bizottsága egységesítette a nemzetivagyon—számí- tás alapelveit a tagországokban. Nem kevésbé szükséges azonban egy sor egyéb kérdés megoldása. amelyek az egységes árakra történő átszámítással kapcsolatosak, mielőtt a nemzeti vagyon mutatószámát vagy a nemzeti vagyon legfontosabb összetevőire vonatkozó legjellemzőbb adatokat összehasonlító elemzésre felhasz-

náljuk.

Az eddig mondottakat összegezve az alábbi következtetésekre juthatunk.

A gazdasági fejlettségi színvonal kiegyenlítődési folyamatának jellemzéséhez kölcsönösen összefüggő mutatószámok rendszerére van szükség (és nem egy min- dent összegező mutatószámra, mint ahogyan egyes szerzők javasolják), Ez a rendszer láthatóan két részből, a mutatószámok két csoportjából áll. Az első mutató—

számcsoport a legfontosabb szintetizáló mutatószámokat öleli fel, amelyek a ter- melésben, annak hatékonyságában. a dolgozók jólétében bekövetkező kiegyen- lítődési folyamat fő eredményeit tárják fel. Figyelembe véve a megfelelő, össze- hasonlítható adatok biztosításának gyakorlati lehetőségét jelenleg és a közeljövő—

(5)

A KGST-ORSZÁGOK FEJLETTSÉGI SZlNVONALA 711

ben. ezt a kiegyenlítődési folyamat elemzését szolgáló mutatószámcsoportot a kö- vetkezőképpen lehet összeállítani:

!. Alapvető szintetizáló mutatószámok:

1. a felhasznált nemzeti jövedelem egy főre számítva,

2. az anyagi termelésben egy foglalkoztatottra jutó nemzeti jövedelem,

3. egy főre jutó fogyasztási és felhalmozási alap; a fogyasztás és a felhalmozás közötti arany,

4. egy főre jutó korrigált ipari bruttó termelés,

5. a mezőgazdaság egy főre jutó bruttó és végső termelése, ,6. a lakosság egy főre jutó fogyasztása.

A gazdasági fejlettségi színvonal kiegyenlítődésére hatást gyakorló tényezők

szerepének jellemzése céljából a mutatószámok egy másik, viszonylag bővebb

csoportját is össze kell állítani. Ezek mindenekelőtt az anyagi termelés főbb ágai—

nak fejlődési ütemét, a munkatermelékenység ágazati alakulását, a külkereskede- lem fejlődését jellemző mutatószámok, továbbá az ipar és a mezőgazdaság egyes fontosabb termékeinek egy főre jutó mennyiségét kifejező mutatók. Az egy főre jutó termelés mutatószámai kevésbé részesíthetők előnyben. a termelés speciali—

zációja és kooperációja, a termékek meghatározott fajtáinak tradicionális volta

stb. miatt.

Ily módon a mutatószámok második, lényegesen bővebb csoportjába több kí—

egészítő és elemző mutatószámot kell sorolnunk, olyanokat, amelyek rávilágítanak

a gazdasági fejlettség színvonalában fennálló különbségeket előidéző egyes té—

nyezőkre, ugyanakkor lehetővé teszik a kiegyenlítődési folyamat néhány kiegészítő aspektusának elemzését.

A gyakorlati lehetőséget is figyelembe véve a második mutatószámcsoport a következőképpen állítható össze:

ll. Egyes tényezők hatásának elemzésére szolgáló mutatószámok, valamint néhány kiegészítő mutató:

nemzeti jövedelem növekedési indexe.

munkatermelékenység az iparban.

munkatermelékenység a mezőgazdaságban.

nemzeti jövedelem ágazati összetétele, munka felszereltsége,

munka energiával való ellátottsága, az ipari bruttó termelés volumenindexei,

a mezőgazdasági bruttó termelés volumenindexei, a külkereskedelem növekedési indexei.

a legfontosabb ipari és mezőgazdasági termékek felhasználása, a lakosság reáljövedelmének indexei,

az egy főre jutó lakásterület (négyzetméterben).

000000

"ú—

w — p w e x e m e w m r

E mutatószámcsoport körét szélesíteni lehet. Például be lehet venni a cso—

portba az állóeszköz-állomány hatékonyságát jellemző mutatót, részletesebben lehet szerepeltetni a lakosság életszínvonalát jellemző mutatószámokat.

Figyelmet kell szentelnünk az elemzésekhez szükséges adatforrásokra is, min- denekelőtt az értéki mutatószámokra vonatkozóan.

A felsorolt mutatószámok túlnyomó többsége a Statisztikai Állandó Bizottság keretében egységesítésre került. Az országok összehasonlító elemzése érdekében

azonban biztosítani kell az árak összehasonlíthatóságát is, amelyeken a mutató—

számokat kifejezzük. Többek között ezt a célt szolgálják a Statisztikai Állandó Bi—

zottság keretében jelenleg folyó. a KGST-országok fejlődését jellemző legfon—

tosabb értéki mutatószámok (1973. évi adatok alapján való) összehasonlítására irányuló munkák is.

(6)

712 !. lVANOV — !. RIZSOV

A munka eredményeként 1975—ben összehasonlítható adataink lesznek a kor- rigált ipari bruttó termelésre, a mezőgazdasági bruttó és végső termelésre, a fel-

halmozásra, a fogyasztásra, valamint a belföldön felhasznált nemzeti jövedelemre vonatkozóan. Ez az összehasonlítás igen nehéz és munkaigényes statisztikai mű—

veletek útján valósul meg, ami az összehasonlítható árureprezentánsok széles kö— ;

rére vonatkozó árak összegyűjtésén alapul. _

Az árureprezentánsok és a hozzájuk tartozó árak kiválasztásának és egyez—

tetésének munkaigényes voltára tekintettel a gazdasági fejlődés legfontosabb mu—

tatószámainak összehasonlítására egyszerűbb módszereket kell kidolgozni. Ez le—

hetővé tenné a kiegyenlítődés folyamatának rendszeres megfigyelését.

Mint azt korábban említettük, a KGST—országok gazdasági fejlődésének 1973.

évre vonatkozó legfontosabb mutatószámai összehasonlítása során nyert eredmé—

nyek csak 1975-ben fognak rendelkezésünkre állni. Ezért a kiegyenlítődési folya—

mat jelenlegi tendenciáját illetően az 1966. évre vonatkozó összehasonlításada—

tainak extrapolálása alapján adhatunk választ.2 Példaképpen nézzük meg az or—

szágok egymáshoz való viszonyát 1966—ban és 1970-ben az egy főre jutó mezőgaz-

dasági termelés vonatkozásában.

1. tábla

Az egy főre iutó mezőgazdasági termelés színvonala

(index: Szovjetunió : 100)

1966. 1 1970

Ország évben

Bulgária . . . 118,0 ' 111,1 Csehszlovákia . . . 94.0 99,2 Lengyelország . . . 127,0 120,4 Magyarország . . . 173,0 109.2 Mongólia . . . 66.0 67,0 Német Demokratiku

Köztársaság . . . 112,0 108.3 Szovjetunió . . . 100.0 100.0

Bár szemmel látható, hogy az 1970. évekre vonatkozó adatok a mezőgazdasá—

gi termelés színvonalának közeledéséről tanúskodnak. mégis nehéz eldönteni, hogy milyen mértékű ez a közeledés. Erre a kérdésre valamilyen mértékben választ ka- punk, ha kiszámítjuk az átlagos négyzetes eltérést az 1966. és 1970. évekre vo—

natkozóan, a

: l/E'Ofr—X—lz n

képlet alapján. felhasználva az egy főre jutó termelés rubelben kifejezett. a 2. táb- lában bemutatott adatait.

Az egy főre jutó termelés átlagos értéke 1966-ban 353 rubel, 1970-ben 389 ru—

bel, az átlagos négyzetes eltérés ezek alapján 77, illetve 60. Eszerint a szórás 1970—

ben kb. 20 százalékkal kisebb, mint 1966-ban.

2 A KGST-országok mezőgazdasági bruttó termelésére vonatkozó 1970. évi" összehasonlitható adatokat az extrapoláció módszerével számítottuk a KGST keretében az 1966. évre elvégzett összehasonlítás adatait

alapul véve. Az extrapolációt a nemzeti árakon számított volumeninclexek felhasználasaval vegeltük.

(7)

A KGST-ORSZÁGOK FEJLETTSÉGI SZINVONALA 713

2. tábla

Az egy főre jutó mezőgazdasági termelés

(rubel)

* l

; Német _De-

Ev Bulgária szlcosfóhlzía Liza?—3. hifgig- Mongólia '"É'g'zig'kus Szovjetunió

! saság

l

1

1966 . . . . 447 351 506 412 365 429 341

1970 . . . . 451 398 514 427 397 449 365

Az átlagos négyzetes eltérés képletét alkalmazva két kérdés is felmerülhet.

Az egyik, hogy nem kellene—e súlyozni az eltéréseket, és ha igen. a számításnál milyen súlyokat alkalmazzunk. A súlyozás kérdése azzal kapcsolatban merül fel.

hogy az átlagtól való eltérések a kiegyenlítődési folyamat szempontjából nem egyenértékűek. Számításainkban nem súlyoztuk az eltéréseket, ami értelemszerűen

bizonyos fokú pontatlanságot okoz.

A második kérdés. ami megválaszolásra vár az. hogy nem szükséges-e az el- téréseket valamilyen. az átlagtól eltérő más értéket alapul véve kiszámítani, hi—

szen a kiegyenlítődési folyamatnak a legmagasabb eredményekhez kell igazodnia.

Végezetül a következőket jegyezzük meg. A gazdasági fejlettség színvonalának kiegyenlítődési folyamata nem olyan kérdés, amelynek megvalósulására egy vagy akár öt év elegendő. Ez a folyamat a szocialista társadalomban törvényszerű, olyan társadalmi, politikai feltételekből adódik, amelyekkel minden ország egyaránt ren—

delkezik. Az ilyen folyamat feltételez egy másik irányú összefüggést is: a fejlődés színvonalának kiegyenlítődése előmozdítja a kölcsönös együttműködés elmélyíté- sét és egyidejűleg ez az együttműködés meggyorsítja a strukturális változásokat az egész szocialista baráti közösségben.

A statisztika feladata abban áll, hogy ezt a folyamatot sokoldalúságában és bonyolultságában jellemezze.

PE3l-OME

Onuoü ua Bamueümux 3anau HaueneHHoű Ha paasnme counanncmuecxoü 3KoHOMMHeC—

KoI—i MHTerpaum—i KoMnneKCl—ioü npOl'PaMMbl aanzetcn BblpaBHHBaHHe ypoai—ieü snouoMuuec-

Koro pa'asums crpaH-unenoa CSB. '

i'lpouecc Bmpaaunaannn MCXOAHT 143 OCHOBHbe npunuunoa mempyuaponnoro couuann—

cmuecxoro paaAeneHun prna, KOTOpble őbmu anHHTbI Ha cocrozameMcn a mene 1962 roAa cosemanuu npeAcraBmeneü KoMmyHucrmeCKnx u paőounx napmü crpaH-uneuos CBB. Hpo- necc Bupaannaauna oaHauaeT cőnumeuue He Tonbxo a omomeunu ypoaHn npoussoncraa, HO " :; omomeunu adatpenmanocm HapoAHoxoanücraem—iux aarpar, ypoar—m HaxonneHHoro

őorarcrsa u musnennoro YpOBHH Hacenemm.

Ann xapan'repncmm u anannaa npouecca Bbipaaunaauna cymecrayer HeOÖXOAHMOCTb s paapaőome Tauoü cwcreMm KOHKPETHHX cramc-ruuecxux nakasareneü, Koropax pacxpoe'r pasnmuue acnexm npouecca " cymecrsyloume memgy HMMH canau. l'loaromy OAI—la ns aamneümux aanau cta'rucmxos CTpaH-Hl'leHOB CSB aaxmouaerca a paspaőorke cooraercr- Byiomeü CMCTeMbl nonaeateneü.

I'lo MHeHHI—O aBTopOB npnrognan mm xapau'repucmm ypoaneü 3KOHOMW46CKOFO pas- am'mi Baanmoyanaanuag cucreMa nouasareneü cocmm us p.ayx rpynn nouaaateneü. B coc—

TaB nepem? rpynnbi onAm OCHOBHble ceann-me nonaaa'renu, KOTprle paCKpHBalOT Bamneü- u.me pe3yan8Tbl npouecca BblpaBHHBaHMS s nponsaoncrae, ero BCNDSKTHBHOCTH " B óne-_

rococmmmu prAnumxca. BTOple rpynny oőpaayio'r nakasarenn, neoőonubee nna ana—

nnaa aosAeűcrsn'gomeanbix cpaxropos, a Takme HeCKOanO Aononnn'renbuux noxasareneü.

prr ami? rpynnu nonasareneü :; cnyuae Hanoőuocm mom-ro pacmupmb.

(8)

714 IVANOV —- RIZSOV: A KGST-ORSZAGÓK FEJLETTSEG! SZINVONALA

Asropu Hanoi-atot npoaoAuMyro : paMKax l'locrosmuoú KOMMCCHH C3B no cramcrnue paőory. uenbio Koropoú sansercn ynucpuxauun Merouonornu nonasareneü. 370 noseonm e 1975 rogy MMeTb pesynbrarsi, nonyuenume a one cpaBHeHun Bamueümnx noxaaa'reneü 06

sxonomuuecmM passurm crpaH-uneuoa CBB e 1973 rogy. '

B saxmounrensuoü uacm caoeü c'ra'rbu aBTOpbl nanararor ucnonbsyemue a one epes—

HeHHH Merom: " HaMeHaIOT saga—m CTETHCTHKH ! oőnacm Haómogeuun " xapaxrepwcmu npouecca seipaannaauun.

SUMMARY

One of the most important tasks of the Complex Programm aimed at improvement of the socialist economic integration is eaualizing the development level of the economies of

CMEA countries. '

Eaualization is based on the principles of socialist division of labour an international level. These were accepted at the meeting of delegates of communist and workers' parties of CMEA countries held in June 1962. Eaualization implies not only an advance in the production level but also in respect of the efficiency of economic inputs, level of the (accumu- lated wealth, and living standard of the population.

Characterizing and analysing the process of eaualization makes it necessary to elabo- rate such a conerete system of statistical indicators which expiores different aspects of the process as well as their interrelations. Thus one of the most important tasks of statisticians of CMEA countries is working up on appropriate indicator system.

In the author's opinion the interrelated indicator system, which can be used for characterizing the development level of the economy. consists of two groups of indicators. In the first group are the basic synthetic indicators which reveal the main results achieved in eaualizing production, efficiency, and welfare 'of workers. The second group is made up by indicators serving for analysing the effect of individual factors as well as by some ad- ditional indicators. The sphere of this indicator group can be widened, if necessary.

The authors discuss the work of the Statistical Permanent Committee of CMEA, aimed at the unification of indicators. As a result of this the main indicators of economic development of the member-countries in 1973 will be available by 1975.

ln the concluding part of the study the authors show the methods used for comparison and outline the tasks of statistics in observing and characterizing eaualization.