Glaser, K.: A vállalatközi összehasonlítások nemzeti és nemzetközi lehetőségei és korlátai

1156

nyian iratkoztak be főiskolákra, mint a Német Szövetségi Köztársaságban. A je—

lenség oka minden bizonnyal az, hogy a

nyugat-németországi mérnökiskolákat

nem minősítették főiskolának.

Ugy tűnik, hogy az oktatásügyi sta—

tisztikára is áll az a tapasztalatilag iga—

zolható szabály, hogy egy statisztika an- nál pontatlanabb, minél mélyebben ta—

golják. Épp ezért az oktatásügyi sta—

tisztikák rég bevált módszerét, ti.

az össznépességgel való összevetést nem kellene teljesen figyelmen kívül hagyni.

A Német Szövetségi Statisztikai Hiva—

tal 1965. évi Évkönyve közli a felsőok—

tatásról a következő összehasonlítást (a százalékos arányszámok a főiskolai hall-

gatók és a 15—30 éves korcsoport ösáze—

vetéséből adódnak):

Svájc (1961) ...

Finnország (1960)

Olaszország (1961) ...

Német Szövetségi Köztársaság (1963) ..

Anglia (1961)

Franciaország (1961) . Ausztria (1961) . I . . . Jugoszlávia (1961) Hollandia (1961)

chAMWS—SNMNN mama—meka

STATISZTIKAI InonALmr nemo "

Bár ez a statisztika jóval kedvezőbb képet ad a Német Szövetségi Köztársa—

ság oktatásügyéről, bizonyos fenntartá—

sok itt is jogosultak. Igy feltétlenül fini

gyelembe veendő, hogy valamely állam _ kulturálisan telített-e vagy elmaradt, a

tanulmányi idő tartama, a női hallgatók száma, a vizsgák megismétlésének lehe-

tősége stb.

A felsőoktatás nemzetközi összehason—

lítása rendkívül bonyolult problémákat érint: gazdasági és társadalmi struktúra,

korstruktúra, a világgazdasággal való

összefonódottság, az általános kultúr-l nívó. E tényezőktől függ, hogy vala—

mely ország szükséglete mekkora a fő—

iskolát végzett szakemberekben. Ezek

az összefüggések azonban annyira bonyo- lultak, hogv merésznek tűnik minden-

féle összehasonlítás. Semmiképpen nem' szabadna azonban a mennyiségi eredmén nyekből minőségi következtetéseket le- vonni. Legcélszerűbbnek még a bilate- rális összehasonlítások látszanak.

(Ism. : Perjés Géza)

IPARSTATISZTI KA

GLASER, K.:

A VÁLLALATKÖZI ÖSSZEHASONLITÁSOK NEMZETI És NEMZETKÖZI LEHETÖSÉGE!

És KORLÁTAI

(Les possiblités et les limites des comparai- sons interentreprises :; l'échelon national et international.) — Revue de la Mesure de la Productivité. 1965. május. 52—70, 1),

A cikkben szerző elsősorban a nyugat—

német gépiparban végzett vállalati ösz- szehasonlításokból merített tapasztalatait ismerteti.

Nézete szerint helytelen lenne a válla—

lati összehasonlítások tárm'körét a ter—

melékenységi összehasonlításokra korla—

tozni, bár ezek kétségtelenül nagy ér—

deklődésre tarthatnak számot. A ráfordí—

tások és a kibocsátás ismert mérési

nehézségei következtében a termelékeny—

ség vállalatközi összehasonlítása az ilyen jellegű feladatok közül a legkényesebb.

Igen hasznos eredménveket érhetünk Vi—

szont el eevszerűbben lebonyolítható el—

járásokkal más vonatkozásokban. Jó

eredményekkel szolgál például az, ha a vállalatok mérlegeit vetjük össze. Fontos terület a vállalatközi összehasonlítások—

nál a létszámszerkezet összevetése. Ez kiterjeszthető a kormegoszlásra, a szol—

gálati időre, a munkások és alkalmazot—

tak arányára, a munkaerő—forgalomra, a

hiányzások mértékére és okaira. Nélkü—

lözhetetlen természetesen a bérarányok

elemzése is.

Úgyszintén viszonylag könnyen jár—

ható út a költségarányok összehasonlí—

tása is. E vonatkozásban a leggyakrabban az összköltség arányaira terjesztik ki az összehasonlítást —— költségnemenként is —; megvizsgálják szakmánként és gyártási áganként a bérköltségeket;

ugyanígy az anyagköltségeket is, fajla—

gosan és gyártási áganként; végül az ön- költséget hasonló tagolásban.

A vállalatközi összehasonlításoknál egyaránt kerül sor egyes vállalatok és vállalatcsoportok összehasonlítására. Az összehasonlítások eredményei annál hasz——

nálhatóbbak, minél homogénebbek az összehasonlításra kerülő egységek és mi—

nél közelebb áll egymáshoz nagyságrend—

jük. A kiinduló adatok pontossága, kö—

rülhatároltságuk és szignifikánsságuk is

befolyásolja a kapott eredményeket.

A vállalatok érdekeltsége az összeha—

sonlítás eredményeinek hasznosításában a zökkenőmentes munka alapfeltétele. Jó eredményeket ezért elsősorban ott Vár-

hatunk, ahol a Vállalatok önkéntesen

vesznek részt e munkában. Sok esetben

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1157

tapasztalható húzódozás a vállalati össze—

hlasonlitásokban való részvételtől abból kifolyólag, hogy nem szivesen szellőz—

tetik az egyes vállalatok üzleti titkait.

Éppen ez az oka a csoportos összehason- lítások elterjedésének. Ilyen esetekben az egyes vállalatok egyedi adatait nem hoz—

zák nyilvánosságra, csak az egész cso—

portra vonatkozó adatokat. Természete—

sen saját adataik birtokában a vállala- toknak módjukban van megállapítani helyzetüket annak a csoportnak átlagá—

hoz képes't, melynek részét képezik. Kü- lönösen nemzetközi összehasonlításoknál

gyakori az üzleti titok megőrzése miatti

tartózkodás.

Ami az összehasonlitásokat kezdemé- nyező szerveket illeti — az esetek több- ségében magát a vizsgálatot is ezek bo—

nyolítják le szakértők bevonásával —

ezek a legkülönbözőbbek. Egyetemek, vállalati érdekképviseleti szervek, nem—

zetközi gazdasági szervezetek szerepel—

nek közöttük. Jelentőségben kiemelkedik

közülük az a munka, melyet az OCDE

végzett el. Ez a vizsgálat öt iparágra

(gyártási ágra) terjedt ki; közelebbről:

a cipőiparra (Német Szövetségi Köztársaság, Ausztria, Franciaország, Egyesült Királyság, Norvégia, Hollandia részvételével);

az inggyártásra (Dánia, Hollandia);

a pamutfonásra (Német Szövetségi Köztársa—

sáág, Ausztria, Franciaország, Egyesült Király—

3 g);

a téglaiparra (Franciaország, Norvégia, Hol- landia);

az öntészetre (Belgium, Franciaország, Nor- végia, Hollandia).

A munka során jelentős nehézségek merültek fel, nemcsak a vállalatok ki- választásával, hanem az adatok össze-

hasonlíthatóvá tételével kapcsolatosan is

A vizsgálat megerősítette azt a már ko—

rábban kialakult véleményt, hogy a vál—

lalatközi összehasonlitásoknál elsősorban

a színvonal összevetésének van jelentő—

sége, az időbeli feilődés vizsgálata elha—

nyagolható. Ez utóbbinak főként az egyes vállalatok saját fejlődése elemzésénél van szerepe. Legjobb eredmények akkor születtek, amikor a termelés eredménye Viszonylag könnyen összehasonlíthwató és tömegtermelés _folyik. Az összehasonlítás

során kapott eredménvek jól hasznosít—

hatók a pénzügyi, személyzeti, beruházási és eladási tervezésnél és nolitikánál; to—

vábbá költségvetések készítésénél és a költségek elemzésénél.

Szerző tanulmánya függelékeként né- hány táblázat sémáját ismerteti, melyek a nyugat—német gépipari gyakorlatban igen jól beváltak. Közülük az egyik a válla-

lat helyzetét szemlélteti az iparág és a

vállalati csoport egészéhez képest, rész—

ben az átlagok, részben a leggyakrabban

előforduló értékek figyelembevételével, a bérköltségekre vonatkozóan. Egy másik

táblázat a közvetett létszám szerkezeté—

nek elemzésére nyújt módot, egy további

a beruházások összetételét veti össze vállalati csoportok között. Más táblázat-—

tok az önköltség költségnemenkénti bon—

tásával, a tájékoztatás és propaganda

költségeinek alakulásával, a munkaerő—

forgalommal, illetve ezek vállalatközi

összehasonlításával foglalkoznak.

(Ism.: Szira Tamás)

MUSZIFULlN, A.:

A GÉPIPARI SPECIALIZÁCIÓ SZINVONALÁNAK MEGHATÁROZÁSA

(Ob opredelenii urovnja szpecializacii v masinosztroenii.) — Vesztník: Sztatiszttki. 1966.

1. sz. 23—29, p.

A specializáció nagy lehetőséget nyúit a fejlett technika, az új gyártási elja—

rások hatekony alkalmazására, s ezért

a termelés gyors fejlődésének egyik leg—

fontosabb alapja. Ugyanakkor — amint szerző kifejti -—— a specializáció egyik fő területén, a gépipari specializációt il—

letően, nemcsak a specializáció szintjév- nek méréséhez szükséges, tudományosan megalapozott metodika hiányzik, hanem még a specializáció fogalmának értel- mezése sem egységes. Egyes vélemények szerint, a specializáció szinvonalát az alapvető termékek termelésének aránya határozza meg, mások szerint a speciali—

záció még a termelés koncentrációjától

es a sorozatnagyságtól is függ stb. Két fogalmat használnak leggyakrabban: az .,alapvető termelés" és a ,,profil szerinti termelés" fogalmát — de többféle, egy—

mástól különböző értelmezésben. Szerző mindkét fogalmat szabatosan igyekszik meghatározni, s egyben arra vonatkozó—

lag is közli véleményét: melyik fogalom jellemző ténylegesen a specializációra.

Valamely vállalat ,,alapvető termelése"

azon termékfajták összessége, mely arra az iparágra (alcsoportra) jellemző, ahová a vállalatot sorolták. A késztermék sze—

rint szakosított szerszámgépipari válla—

latdknál például az alapvető tennelés:

különféle szerszámgepek; az alkatrész szerint szakositottaknál: szerszámgép—

alkatrész, részegységek; a technológiai-—

lag szakositottaknál: szerszámgépek önt—-

vényei, kovácsdarabjai, hegesztett alkat——

részek stb.