Ejdel'man, M.: A népgazdasági mérleg elemzésének módszertani kérdései

u—STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

1159

A modell segítségével elsősorban a nagykereskedelmi árak ösztönző hatá- 'sát vizsgálja, mivel a kiskereskedelmi árak feladata nem az, hogy a népgazda—

sági terv teljesítésére ösztönözzön, ha—

nem hogy egyensúlyba hozza a lakosság pénzjövedelmeit és a népgazdasági áru—

alapokat.

A szerző kiindulópontja a vizsgálatnál

az, hogy minden termék ára az alábbi

képlet szerint épül fel, bármelyik árkép—

zési koncepciót is vesszük alapul:

bi

c] : Z aíjci-i-Z—fs— cs-i—vj—l—ri;

í

vahol:

oj — j—ik termék ára,

a;]—- i-ik termék fajlagos felhasz—

nálási normatívája a j—ik ter—

mék előállításánál,

sj— a :í-ik termék fajlagos alap—

igényességi normatívája,

%" az s—ik munkaeszköz ' élettar—

táma,

b

%Z—íl—cs —— az amortizáció aránya a ;i—ik

termék árában,

v]— a munkabér aránya a j—ik

termék árában,

r]—— a tiszta jövedelem aránya a j—ik termék árában.

Adott források mellett a termelt mennyiségek igen eltérők lehetnek még két termék esetén is, s így az árban realizált nyereség tömege is különböző

lehet. A realizált nyereség tömege a

termelt termékek árától, s az árban realizálható nyereség (tiszta jövedelem) arányától függ.

Ha az árban realizálható tiszta jövede—

lem arányát valamelyik árképzési kon—

cepció szerint termékenként rögzítik, lényegében magát az árrendszert is meg- határozzák. A tisztajövedelem—hányadok—

nak az egymáshoz viszonyított aránya pedig — két termék esetén 11 112 —— a tem'nelt mennyiségek kombinációját ha—

tározza meg. Ezért ezeket a hányadoso- kat s egyben a nagykereskedelmi ár—

rendszert, a népgazdasági terv mutatói- val összhangban kell rögzíteni, ellenkező esetben ( a termelő láncszemek által ki—

választott termékkombináció nem esik egybe azzal, amit a központi irányító szerv a népgazdasági tervben feladatként kitűzött, s ez a végrehajtó láncszem

anyagi érdekeltsége miatt a tervteljesí—

tés akadályozásához vezet.

Mindezeket az állításokat a szerző igen nagyszámú konkrét példával tá-

masztja alá. ,

Az egyszerűsített elméleti modell vizs- gálatából is levonható az a következte—

tés, hogy a gazdasági reform megvalósí- tása következtében előálló új feltételek között a nagykereskedelmi árrendszert a népgazdasági terv mutatórendszerének szerves részeként kell felépíteni.

Végezetül a szerző figyelmeztet arra, hogy a népgazdasági méretekben fel- használásra kerülő nagykereskedelmi ár—

rendszer megalkotásánál az itt nyert

tapasztalatok (a modellben szereplő ter—

mékek kis száma miatt) csak korláto—

zottan használhatók fel.

(Ism.: Nagy Sándor)

EJDEL'MAN, M.:

A NÉPGAZDASÁGI MÉRLEG ELEMZÉSÉNEK MÓDSZERTANI KÉRDÉSE!

(Metodicseszkie voproszü analiza balansza narodnogo hozjajsztva.) —— Vesztnik Sztatisz- tiki. 1967. 6. sz. 3—12.p.

Az ágazatközi mérleg, a matematikai

módszerek és a korszerű számítástech—

nika alkalmazása tág lehetőséget ad a gazdasági folyamatok mélyreható elem—

zésére, a közgazdasági elemzés és terve—

zés tökéletesítésére.

A tanulmány elsőként a népgazdasági

fejlődés alapvető (irányaival kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik.

Az újratemelésnek ,,A tőké'hből ise mert arányosssági feltételei:

! MeH—m) )IIc;

2. Ip ) (Ic—kIIc);

'I. [I(v 4— m) 4— II(v 4,— m)] ) Hp,

ahol: 17 —— a munkabér, m —-— a többlet-

termék, c —— az anyagi termelési ráfor—

dítások (amortizációval együtt), p —-— az

összes termék, I —— a társadalmi terme—

lés első osztálya, II ——- a társadalmi ter—

melés második osztálya.

Ezekkel az egyenlőtlenségekkel kap—

csolatban több kérdés merül fel:_ első—

sorban a) mennyivel legyen nagyobb az

I. osztály új értéke a II. osztály megté—

rülési alapjánál, b) mennyivel haladja % meg az I. osztály termelése mindkét

osztály termelési ráfordításait, c) meny- nyivel haladja meg a nemzeti jövede— *

lenn a II. osztály termelését; másodsor-

1160

bem mekkora ezeknek a különbségeknek az optimális mértéke. Mind e kérdé- sekre az ágazatközi ténymérleg alapján

lehet kielégítő választ adni.

A Szovjetunióban az 1959. évre vonat—

kozóan kidolgozott ténymérleg alapján

az említett arányok, egyenlőtlenségek a következőképpen alakultak (milliárd ru—

belben):

]. lév-tm) )110,

vagy 78,3 a 55,6, vagyis: 22,7 milliárd—

dal több.

2.1p ; (Io HIc).

vagy 1633 ) (85,0 %— 556), vagyis 22,7 milliárddal több,

3. [Ho—tm) -f—II('v——,Lm)] )1171, vagy 136,2 )

rubellel több.

Látható, hogy az egyenlőtlenségek bal—

oldala 22,7 milliárd rubellel haladja meg a jobboldalit. Ha az arányosság első feltételezéséből indulunk ki, akkor a 22,7 milliárd rubel az I. osztály több- lettermékének az a része, amelyet a termelés bővítésére használnak fel. Ha azonban figyelembe vesszük, hogy 1959—

ben az I. osztály egész többletterméke 80,1 milliárd rubel volt, ez azt jelenti, hogy 7,4 milliárd rubel értékű többlet—

termék a nem termelő szféra fenntar—

tására szolgált. (A konkrét adatokkal végzett részletes számítást a ,,Társadalmi termék ágazatközi mérlege" című kiad—

vány ismerteti. ,,Statisztika" kiadó, Moszkva, 1966, 275—280. old.)

Az ágazatközi mérlegnek a statisztikai gyakorlatban való alkalmazásával kap—

csolatos következő problémaként a szer- zö a végtermék fogalom értelmezésével foglalkozik. Ismerteti az ezzel kapcsola—

tos eltérő nézeteket, s úgy foglal állást a kérdésben, hogy a végtermék kiszá—

mításának csak ágazati keresztmetszet- ben van értelme. A szerző a Szovjet- unió 1959. évi ágazatközi mérlege alap- ján ismerteti, hogy az egyes ágazatok—

ban és a népgazdaság egészében milyen volt a különbözet a végtermék és a nemzeti jövedelem között.

A végtermék és a nemzeti jövedelem közötti arányt az ágazatközi mérleg ma- tematikai képletei segítségével az aláb- biak szerint szemlélteti a tanulmány.

Vezessük be a következő jelöléseket:

113,5, vagyis 22,7 milliárd

a:, — az i ágazat termelése, mi— a :) ágazat termelése,

aij— az a' ágazat termelése közvetlen

ráfordításainak koefficiense a :;

ágazat termékegység temelésére

STATISZTIKAI IRODALMI atomx

yi —* az 1: ágazat végterméke,

2] -—- a j ágazat tiszta termelése,

Aj— a j ágazatban az állóalapok

amortizációja.

Valamely ágazat (i) termelésének fel—

osztását a következőképpen fejezhetjük

ki:

n

Xi: Zal'jXí—§"ZII' (i31,2,...,n)- l],

f:]

Az összes ágazatokban a képlet a kö-

vetkező:

" n n "

Z' Xi : Z ZarijtZlfi W

is] ialjcl íz]

ennek megfelelően

" :! n

2 2 ainji'Z' % 2

f:] jrrl fel

" l'! n "!

": 2 2 GMX/tí] WZ A'j- fs?

jsi iz] ]: jul.

De mivel

" n n n

2 2 '%in '":— 2 2 "f'in' /4/

ZyrIZZJtZ—iij- W;

A /4/ és /5/ egyenletek kizárólag a népgazdaság egészére vonatkozhatnak,

az egyes ágazatok vonatkozásában ilyen egyenlet nem létezik.

A harmadik kérdéscsoport a társadal-

mi termék és a nemzeti jövedelem ága—_

zati szerkezetének elemzésével függ ösz—

sze. A tanulmány rámutat arra a köz- ismert tényre, hogy mivel az árak nem

felelnek meg a ráfordításoknak, az ér-

vényes árakon számitott társadalmi ter—

mék és nemzeti jövedelem ténymérlegek az ágazati szerkezetet torzítva mutatják.

Példaként megemlíti a szerző, hogy mig

a mezőgazdaság a dolgozók 40 százalé—

kát foglalkoztatja, ugyanakkor a társa-

dalmi terméknek 16—17, a nemzeti jöve—

delemnek 20—22 százalékát képviseli. A

kérdés megoldásával -— vagyis a ráfor-

dításoknak megfelelő árakon történő szá—

mítással —— kapcsolatos javaslatokat a következőképpen foglalhatjuk össze.

STATISZTIICAI IRODALMI FIGYELÖ

1. Az értékszínvonalon történő árazá—

mításnál:

n

Xi : Z aikXH'VkU'Fm'), —

izl

ahol:

X § —— a k ágazat termelésének volu—

mene értékszínvonalú árakon,

i —— az i ágazat termelésének volume—

ne érvényben levő árakon,

X

n

2 aikXi —— anyagi termelési ráfordí—

irl tások (amorüzációval

együtt),

Vk —— munkabér,

mi —— tisztajövedelem—norma,

2. A termelésiár—koncepció szerinti

termelési árszámításhoz

n

Xíp : Z (lik-Xíá- Vk-l' P'Öki iral

ahol:

Xi? —— a k ágazat termelésének volu-

mene, termelésiár—séma alapján

számítva, —

r' —— tisztajövedelem norma,

dik —— a k ágazat termelő alapjai.

3. A társadalmilag szükséges ráfordí—

tások színvonalán, az alapige'nyesség fi-

gyelembevételével történő árszámítás—

hoz:

n

Xk : Z aikXith(1Jr;nH—Ö"K'(Dm

!:1

ahol :

XKDK— a k ágazat termelési volumene

értékszínvonalú árakon, az alap—

_ igényesség figyelembevételével, M' -—-— többlettermék—norma (az a rész,

amelyet a munkaerő arányában

osztanak fel), '

p -— tisztajövedelem norma (az a rész,

amelyet a termelési alapok ará—

nyában osztanak fel),

K -- az alapigényesség koefficiense.

A tanulmány befejező részében a szerző beszámol a Szovjetunióban az 1966. évi ágazatközi ténymécrleg kidol—

gozására irányuló előkészítő munkáról, s e munkával kapcsolatos néhány mód—

szertani problémát ismertet.

(Ism.: Csernok Attila)

1161

SZAVI'NSZKIJ, E.:

Az ÁGAZATI FEJLÖDÉS ÚTEMÉNEK TÖRVÉNYSZERÚSÉGEI

(Zakonomemoszti tempov razvitlja otraszllm -—— Voproszü Ekonomiki. 1966. 12. sz. 29—40.p.

A közgazdasági irodalomban nagy fi—

gyelmet fordítanak a társadalmi terme-

lés fejlődési ütemének kérdéseire. A vizsgálatok azonban általában az egész.

népgazdaságra vagy annak nagyobb egy—

ségeire (ipar, mezőgazdaság stb.) vonat——

koznak. Ugyanakkor a problémák mély- reható elemzése szükségessé teszi az_.

egyes kulcspozíciót betöltő ágazatok rész—

letes elemzését is, mivel az ilyen vizs——

gálatok eredményeinek konkretizálása révén lehet a kapcsolatokat megállapí—

tani az általános és specifikus gazdasági

törvények és az anyagi termelés egyes—.

ágai között.

A fejlődési ütem törvényszerűségeinek

megállapításához elsősorban az ágazati

fejlődés tudományosan megindokolt sza—

kosítása és termékeinek gazdasági ren- deltetés szerinti osztályozása szükséges..

A vizsgálat érdekében az ágazat egesz termelését fel kell osztani ágazaton be—

lüli felhasználásra és ágazati áruterme-

lésre.- A jelenlegi nyilvántartási rend—

szer szerint a fejlődési ütem és az ága——

zati kapcsolati arányok megállapítására az üzemi össztermelés mutatóit használ——

ják. Helyesebb lenne azonban az ága-' zati kapcsolati arányokat az ágazati áru- termelés arányának formájában megha—

tározni, mivel éppen ennek termelési és:

felhasználási volumenei jellemzik reáli- san a különböző gazdasági szférák kö—

zötti mennyiségi összefüggéseket.

Az ágazati árutermelést gazdasági _és—

ágazati rendeltetés szerint kell osztá—

lyozni. E célra két, kölcsönösen össze- függő : otsztályozási sémát al.kalmaznak._

Az első séma szerint a termelés feloszlik

termelési eszközök gyártására és fo—f

gyasztási cikkek termelésére. A máso-

dik séma a termelést a termelés végső

termékeinek, az állóalapoknak és fo—

gyasztási cikkeknek létrehozásában be—

töltöttuszerepe szerint osztályozza. Mind—

egyik csoport vonatkozásában végre kell hajtani a megfelelő termékfajták ter- melésének és felhasználásának elem—

zését.

Ezen általános szempontok figyelem—

bevételével kísérli meg a cikk szerzője"

feltárni az ágazati fejlődés ütemének

törvényszerűségeit a vegyipar példáján.

Szemben más iparágakkal, a vegy—

iparban nem a felújítás dominál, hanem.