Pawlowski, Zb.: A létfenntartási költségindex problémái

(1)

STATISZTIKAI IRODAIMI FIGYELÖ

99

csak megerősítik a lefolytatott statisz—

tikai ellenőrzések.

Ha a vizsgálatot az anyagköltségekre és a szolgáltatások költségeire is kiter- jesztjük, a következőket állapíthatjuk

meg:

Az anyagköltségek tekintetében a be-

rendezés nagyságának nincs meghatározó szerepe (a technológia változatlanságát tételeztük fel). A szolgáltatások költségei—

nél nem volt kidolgozható megbízható paraméter, a számított vagy akár a meg- figyelt értékek igen eltérők. (Ez utóbbi költségek azonban a termékek önkölt-

ségéből többnyire nem képviselnek szá-

mottevő hányadot.) Másfajta költségek—

nél sem sikerült szabályszerűséget meg—

állapítani.

Az általános képlet, az előző megálla-

pítások szerint csak az üzembe helyezési

költségeket és az üzemeltetési munka—

megtakarításokat figyelembe véve:

' c

TxxananguLDZL—fí—idi)

i

ahol

Tx— a teljes önköltséget,

X _ az egyes berendezések termelő—

képességét,

L ; az igénybe vett munkamennyi—

' séget,

a, b, c, d, —— pedig a számított, vagy

tapasztalati úton meghatározott megta—

karítási paramétereket jelölik.

Az emlitett korlátok ellenére a ,,hatti-

zedes szabály" sok területen érvényesít—

hető. Érvényesülése a következő gondo—

latmeneten alapul:

Valamely berendezés kialakítása az

adott, technológia megválasztásával kez-

dődik, majd a szükséges méretezések és a megfelelő anyagok kiválasztása követ—

kezik. A berendezés kapacitásának meg-

határozásánál fontos szempont a meg-

felelő nagyságrend meghatározása. Ez általában az ismert minimum és maximum közé esik. Minimális alatt a legmagasabb fajlagos költséggel termelőberendezést

kell érteni, ahol a fajlagos költséget a

többi versenyző termelőüzem költségei és árai szabják meg. Maximális a leg—

kisebb fajlagos költséggel működő be—

rendezés—fajta termelőkapacitása, ezen túl a költségek tovább már nem csök—

kenthetők. Ha az így üzembe helyezett berendezéssel a kínálat nem elégíthető ki, akkor a berendezések számát és nem nagyságát kell növelni.

A ,,hattizedes szabály" elsősorban ott

érvényesül, ahol vegyi vagy vegyi jellegű a termelési folyamat, s az üzem foly—

tonos.

(Ism.: Szira Tamás)

FOGYASZTÁS _ ÉLETSZlNVONAL

PAWLOWSKI, ZB.:

A LÉTFENNTARTÁSI KÖLTSÉG- INDEX PROBLÉMA!

(Zagadnienia wskaznika kosztów utrzyma—

nia.) —- (Ekonomísta, 1964. 1. sz. 51—54. p.

A legtöbb ország a Paaschef vagy a Laspeyres-féle képlet alapján számítja ki a! létfenntartási költségek indexét. Ez az

eljárás fél évszázaddal ezelőtt helyes volt,

ma azonban a technika gyors fejlődése,

a fogyasztási javak termelésében elért

fejlődés és ezzel kapcsolatban a fogyasz—

tók izlésének változásai miatt már nem

alkalmasak ezek a számítási módszerek.

Pawlowski ezért ún. kettős súlyozású lét—

fenntartási költség index bevezetését ja- vasolja. Ebben az indexben nem egyes

—— bizonyos árucsoportokat reprezentáló

—— áruk árai szerepelnek, hanem a kér-

déses árucsoport súlyozott átlagos árai.

A ,,belső" súlyokat az árucsoport átlagos

árának kiszámításához a kínálat struk-

túrája adja. Ily módon figyelembe lehet

7*

venni az egyes áruk jelentőségének vál—

tozását az árucsoporton belül, valamint

a műszaki fejlődés hatását és a minőség javulását. A hagyományos létfenntartási

költségindexekben szereplő ,,külső" sú—

lyokat viszont a kereslet struktúrája szerint kell meghatározni. így 'a" követ- kező árindexet kapjuk: '

;; ijt wjkt 9;

;;pjko wjko 9]

It

ahol:

p —— az árak,

w —— a ,,belső", árucsoporton belüli sú—

lyok,

(; —— a külső súlyok.

Felmerül a kérdés, hogy a g, súlyok a

bázisidőszakra vagy a vizsgált időszakra vonatkozzanak-e. Pawloumki szerint

(2)

100

egyik megoldás sem jó, mert a kereslet

struktúrája változik, ezért változó keres—

leti struktúrájú index számítását java-

solja. Ez lehetővé teszi, hogy például figyelembe vegyük az index számításában a tartós fogyasztási eszközök iránti ke-

reslet megnövekedését az elmúlt tíz

évben.

Tovább lehet a létfenntartási költség- index számítását finomítani a kereslet—

elemzéssel való összekapcsolás útján.

Ebben az esetben az index képletében a különböző időszakokra vonatkozó 9 kül—

ső súlyok helyett keresleti függvények

szerepelnek, mint:

9]! : (P(Flpipjt: Pu ' ' ' PM)

ahol:

;: —- a családi jövedelem, 10 — az árak.

Ha ezt a keresleti függvényt behelyette—

s'ítjük a fenti képletben a a] — helyére,

akkor a kettős súlyozású és változó ke-

resleti struktúrájú költségfüggvény a következő három fajta tényezőtől függ:

1. az árucsoportok átlagos árainak válto—

zásai, 2. a családi jövedelmek változásai, 3. a keresleti függvények alakja.

Az ökonometriában eddig a létfenntar- tási/költségindexet használták fel a ke-

resleti függvényben szereplő jövedelmek és árak reálisabbá tételére. Pawlowski

fejtegetései megmutatják, hogy megfor—

dítva a létfenntartási költségindex is

függ a keresleti függvényektől.

(Ism.: Andorka Rudolf)

ZUEMER, W.:

A FOGYASZTÁSI MÉRLEG ÖSSZEÁLLITÁSÁNAK PROBLÉMA!

(Probleme der Aufstellung einer Konsum—

tionsbilanz.) —- Stattstische Praxis. 1964. 3. sz.

77—79. p.

Szerző vitacikkében javaslatot tesz a népgazdasági mérlegszámítás keretében fo—

gyasztási mérleg összeállítására. Véle—

ménye szeri—nt a tervező szervek csak ak-

kor tudják maradéktalanul teljesíteni a

perspektivikus tervek és ezek alapján az

éves tervek elkészítésével kapcsolatos

feladataikat, ha rendelkezésükre állnak

mindazok a statisztikai adatok, amelyek lehetővé teszik az életszínvonal emelé—

sére és a szükségletkielégítési formákra Vonatkozó perspektivikus koncepció ki—

dolgozását. Ez azt jelenti, hogy fel kell tárni, meg kell vizsgálni azokat az össze-

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

függéseket, törvényszerű kapcsolatokat, amelyek a jövedelmek képzése, felosz—

tása, újrafelosztása, valamint felhaszná—

lása között fennállnak. Ezt a célkitűzést

a fogyasztási mérleg alapján lehet meg—

valósítani.

A fogyasztási mérleg tulajdonképpeni értelemben nem mérleg, azaz nem egy—

szerű szembeállítása a keletkezési és fel—

használási oldalnak, hanem az egyes

mérlegeknek, az egész népesség, valamint az egyes osztályok és rétegek jöve- delmi és kiadási struktúrájának önmagá—

ban zárt rendszeréből tevődik össze.

A népesség jövedelmi és fogyasztási viszonyainak vizsgálata terén bár van- nak már értékw' részeredmények, a fő hiányosság abból adódik, hogy a statisz—

tikai feldolgozások és elemzések vonat—

kozásában nincs általánosan kötelező alapelv és egységes rendszer. Nem vált eddig tudatossá, hogy e területen minden

vizsgálatnak közös célkitűzése van: a

népesség életszinvonalának elemzése, melynek egységes véghezvitele nemcsak lehetséges, hanem egyenesen szükség—

szerű az egész munka hatékonysága szempontjából. Ennek megfelelően a fo-

gyasztási mérlegnek az a feladata, hogy

központi célja legyen mindazon statisz—

tikai vizsgálatnak, amely a népesség jö-

vedelmével és fogyasztásával bármilyen formában kapcsolatos.

A fogyasztási mérleg további feladata a nemzetijövedelem—mérleg felhasználási oldalával függ össze. Csak a fogyasztási

mérleg teszi lehetÖVé a személyes fo—

gyasztás társadalmi—gazdasági csoporto—

sítását. A nemzetijövedelem—mér leg eddig csupán a pénzbevételi és —kiadási mér- legből vett tárgy szerinti csoportképző ismérveket tudta figyelembe venni, Arra

a kérdésre, hogy a megnövekedett szol- gáltatások és ezzel együtt a dolgozók megemelkedett jövedelme milyen mér- tékben járult a dolgozók fogyasztási szín—

vonalának növekedéséhez, a fogyasztási

mérleg egyértelmű választ ad. Minthogy

a fogyasztási mérleg más népgazdasági mérleggel is kapcsolatban van, a mérleg összeállításánál tekintetbe kell venni a

népgazdasági pénzügyi mérleggel való

összefüggéseit is.

Az egész fogyasztási mérlegnek empi—

rikus modell jellege van. A modellnek teljesnek kell lennie, azaz az összeállított

számanyagban semmilyen tekintetben

nem lehet hézag. A mérlegnek nem lehet egyenlege, tehát például minden jöve—

delemcsoporthoz a kiadások valamennyi

tételét felölelő csoportrendszert kell ké—

pezni.