Szobolj, V. A.: Vázlatok a népgazdasági mérleg kérdései köréből

_STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

7175

nyezőit elemzi, így ,a termelésre fordított munkamennyiség kérdését, a munka ter—

' melékenységének a problémáját és a ter—

melési eszközökkel való takarékosság szempontjait. Foglalkozik itt Kolganov a termelő és a nem termelő szférában fog—

!alkoztatottak arányának a kérdésével is.

Véleménye szerint az a jelenség, hogy az

Amerikai Egyesült Államokban a foglal—

koztatott népességben az ipari, mezőgaz—

dasági, építőipari és közlekedési dolgozók

aránya az 1870. évi 79,2 százalékról 1955- ben 48,4 százalékra csökkent, csupán rész-

ben tekinthető egészséges irányú fejlődés—

nek és nagyobb mértékben a tőkés tár-

sadalom helytelen fejlődési tendenciáit tükrözi. A nem termelő szférában foglal- koztatottak aránya a Szovjetunióban is

növekedőben van, így 1940 és 1959 között

12,1 százalékról 15,8 százalékra emelke—

dett. Ez azonban a tőkés társadalomtól eltérő osztálytartalma és méretei követ—

keztében kedvező irányzatot jelent.

A könyv foglalkozik a Szovjetunió nem—

zeti jövedelme számszerű alakulásával a két világháború között, s a második világ—

háború után (az utóbbi időszakra csupán indexszámokat közöl), továbbá érinti a

nemzeti jövedelem tervezésének és szám—

bavételének egyes kérdéseit is.

Kolganov könyvének viszonylag rövid,

de tartalmas záró fejezetben (,,A nemzeti

jövedelem elméletének kidolgozása a Szovjetunióban") arra mutat rá, hogy a nemzeti jövedelem helyes értelmezése a szovjet közgazdászok körében csak a har—

mincas évek végére alakult ki. Korábban ugyanis —— bár elvetették azt a polgári felfogást, amit egyesek még a huszas évek végén is képviseltek, hogy a nemzeti jö- vedelem valamennyi egyéni jövedelem összege, —— s uralkodóvá vált az a szem—

lélet, hogy a nemzeti jövedelem az éV so- rán megtermelt új érték összegével egyen—

lő —— nem értették meg, hogy a nemzeti jövedelem fogyasztási cikkekben és ter—

melési eszközökben megtestesülve, a ma ga anyagi tömegében nemcsak az eleven munka értékét, hanem az átvitt holt mun—

ka értékét is tartalmazza. ..A nemzeti jö—

vedelem nem a szószerinti értelemben vett újonnan létrehozott érték, hanem az újon- nan létrehozott értékkel egyenlő * nagy—

ságú". (324. old.)

A könyv függelékében több táblázat és a Szovjetunió nemzeti jövedelme mérle—

gének általános sémája szerepel. A rend—

kívül hasznos kötetet tárgymutató és névmutató egészíti ki.

(Ism.: Kenessey Zoltán)

Szobolj, V. A.:

' Vázlatok a, népgazdasági mérleg

kérdései köréből

(Ocserki po voproszam balansza narodnogo hozjajsztva.) Moszkva. 1960. Goszsztatizdat.

228 p.

V. A. Szobolj, a Szovjetunió Központi

Statisztikai Hivatala népgazdasági mérle—

gek összeállításával foglalkozó osztálya vezetőjének tollából megjelent értékes munka —— amint a bevezető jelzi — köz—

gazdászok, tervszakemberek és statiszti—

kusok számára készült. Szerző bemutatja

a népgazdasági mérleg kapcsolatát a szo—

cialista újratermelés alapvető kategóriái—

val, részletesen elemezve az újratermelési folyamat alapvető statisztikai mutatószá- mainak közgazdasági természetét.

Szerző bevezetőben a népgazdasági mér- leget mint a szocialista újratermelés ter—

vezésének eszközét Vizsgálja. A történeti Visszapillantás során szerző emlékeztet arra, hogy a szovjet Központi Statisztikai Hivatal első elnöke, P. I. Popov már a

Statisztikai Tanács első ülésén, 1919 janu—

árjában kijelentette: ,,A hivatalnak, ösz—

szes osztályai munkája alapján évente

össze kell állítania a népgazdaság mérle—

gét egészében és az egyes ágazatok sze- rint". Szobolj közlése szerint 1920—ban került sor a Szovjetunió Központi Statisz—

tikai Hivatalában a népgazdasági mérle—

gek osztályának a felállítására. A nép—

gazdaság első áfogó mérlegének összeállí—

tását 1924 július 21—én rendelte el a

Munka és Honvédelem Tanácsa, s ennek

alapján 1926-ban került közzétételre a szovjet népgazdaság 1923/24. évi mér—

lege.1

,,A mérlegnek —— írja Szobolj —— a szo—

cialista újratermelés statisztikai ',,modell—

jének" kell lennie. A mérleg kidolgozásá—

nak alapvető nehézségei az újratermelés bonyolultságából erednek." (6. old.). A népgazdasági terv összeállításának elő- feltétele a népgazdaság beszámolási mér—

legének elkészítése. ,,A tervező szervek

feladata nem csupán abban áll, hogy a szocialista társadalomban a termelés gyor- sabban fejlődjék, mint a kapitalizmus- ban, hanem a tervező szerveknek olyan terveket kell összeállítaniok a népgazda—

ság fejlesztésére, amelyek az adott anyagi és munkaerő források mellett a fejlődés leggyorsabb ütemét biztosítják". (5. old'.) Az újratermelési folyamaton belül az elosztás kérdéseivel foglalkozva szerző ki—

emeli az anyagi érdekeltség jelentőségéta

1 A mérleg ismertetését 1. Kenessey Zoltán:

A szovjet népgazdaság'1923/24. évi mérlege.

Statisztikai Szemle. 1958. évi 4. sz. 315—322. old.

776

STATISZTIKAI IRODALMÉI FIGYELÖ

szocializmus építésében. ,,Ismeretes, hogy V. I. Lenin sokszor figyelmeztett arra,

hogy egyedül lelkesedéssel a szocializmust

nem lehet felépíteni. A tapasztalat meg—

mutatta, hogy azokban az esetekben,

ahol eltértek az anyagi érdekeltség lenini

elveitől, nem lehetett kielégítő eredmé—

nyeket elérni a termelés fejlesztésében"

(11. old.). A szocialista újratermelés fo- lyamata a termelők anyagi érdekeltségen alapul, amelyet erősít és kiegészít a társa—

dalom tagjainak a lelkesedése. A szoci—

alizmus éppen azért is legyőzhetetlen,

mert építésében anyagilag érdekelt a tár—

sadalom azon tagjainak túlnyomó nagy

többsége, akiknek életszínvonalát emelte.

Szobolj rámutat arra, hogy a szocialista társadalom nagy fölényben van a kapi- talizmussal szemben,

törvények ösztönösen és antagonisztikus

jellegüknél fogva rombolóan hatnak.

,,Azonban, ha a szocialista társadalom tudatlanság vagy egyéb okok következté- ben megszünne számolni a szocializmus gazdasági törvényeivel, elveszíthetné elő—

nyeinek egy részét és fejlődése lelassul—

hatna". (12. old.). A szocialista gazdaság—

ban, amely hatalmas területen az embe—

rek millióinak a munkáját szervezi meg, ,, . .. a társadalmi munka racionális meg—

szervezése rendkivül bonyolult problémát jelent". (12. old.). A társadalom tagjainak munkáját tervszerűen, takarékosan és cél—

szerűen kell felhasználni, mert ha ezt a törvényt nem tartják be, a társadalom nem lesz képes teljesen realizálni fölé-

nyének valamennyi vonását a tőkés ter-

melési móddal szemben". (13. old.).

Szól szerző a népgazdasági mérleg alap-

vető mutatóinak tartalmáról. Igy tár—

gyalja a szocialista újratermelési folya-

mat mutatószámainak értékbeni jellegét,

a munkát mint az újratermelési folyamat alapvető tényezőjét, a cserét a szocialista társadalomban. Véleménye szerint a szo—

cialista társadalomban bármely termék

értékét az újratermeléshez szükséges tár—

sadalmi munkaráfordítás határozza meg.

Az egész társadalmi termék egységes, sza—

bályozott értékelése a munkaráfordítások alapján a szocialista újratermelés elenged- hetetlen előfeltétele. ,,Nem az áruviszo—

nyok, hanem magának a szocialista

gazdaságnak a természete követeli meg a

szocialista társadalomban termelt termé—

kek értékelését". (33, old.) A szocialista társadalomban az árakat a tervező szer—

veknek a munkaráfordítás társadalmilag szükséges átlagos mértéke szerint kell meghatározniok. Szerző véleménye sze—

rint ,,a szocialista termelési folvamat nem

kívánja meg az árak eltérését a társa-

dalmi munkaráfordításoktól". (36. old.) ahol a gazdasági

Szobolj szerint a szovjet gazdaságban nem folyik árutermelés: ,,Társadalmi gazdasá—, gunk nem árujellegű." (40. old.).

A könyv harmadik fejezetét szerző a szocialista újratermelés menetében az

árak szerepe értékelésének szenteli. [Szo—

bolj állástfoglal az árak voluntarista meg—

állapí—tása ellen, ugyanakkor azonban rá—

mutat arra, hogy ,,nem abban van a baj, hogy az árakat számítások alapján álla—

pítják megz, hanem abban, hogy ezek a

számítások gyakran rosszak, sokszor az árak természetének helytelen értelmezé—

sén és a szocialista gazdaság objektiv gaz—

dasági törvényének a lebecsülésén alapul—

nak". (54. old.) Szerző állást foglal azzal a nézettel szemben, hogy a termelési esz—

közök árát rendszeresen értékük alatt, a fogyasztási javakét értékük fölött állapít- ják meg. Kifejti, hogy ,,senki sem tudja,

kompenzálják—e a fogyasztási cikkek ma—

gas árai —— az értékeknek a termelési esz—

közök alacsony árai következtében beálló

-—- ki nem elégítő számbavételé ". (75.

old.)

Szobolj véleménye szerint ,,a tervező

szervek nem rendelkeznek pontos adatok—

kal a társadalmi munka ráfordításairól a népgazdaság különböző ágazataiban. *Az áraknak az értékektől történő jelenlegi

eltérései mellett a tervező szervek pontat-

lan adatokat használnak a munka elosz- tására az ágazatok között, a fogyasztás és felhalmozás arányának a meghatározásá—

hoz, az I. és II. alosztály arányainak a megállapításához." (79. old.)

A továbbiakban szerző a szocialista újratermelés elméletét mint a népgazda—

sági mérleg tudományos alapját tárgyalta.

Itt kerülnek kifejtésre a társadalmi ter—

mék összetételére, Marx újratermelési sémáira, az egyszerű és bővített újrater—

melésre, az alapvető termelési állóalapok újratermelésére, a bővített újratermelésre,

a munkaképes lakosság teljes foglalkoz—

tatottságára, a népgazdaság termelő és

nem-termelő ágazatainak elválasztására vonatkozó gondolatok.

A népgazdasági mérleg, sémájával fosz—

lalkozó fejezetben szerző a kérdés rövid történeti érintése után a Szovjetunió Központi. Statisztikai Hivatala által 1957- ben kidolgozott sémákat elemzi. Ebben a

részben szerző visszatér a mérleg össze-

állításánál felhasználható árak kérdésé—

hez, s rámutat arra, hogy a társadalmi

munkaráfordításokkal arányos árak meg—

állapítását alapos statisztikai előkészüle—

teknek kell megelőzniök. ,,Ilyen bonyolult és költséges munkát nem lehet csuoáaa kiváncsiság kielégítésére végrehajtani.

? Vagyis, hogy nem a piacon alakulnak ki.

STATISZTIKAI IRO DALMI FIGYELÖ

777 '

Ezt a munkát csak akkor fogják végre- hajtani, ha napirendre került a fennálló árrendszer racionális átépítésének a gya- korlati feladata." (124. old.) Szerző a kö—

vetkezőkben foglalkozik a népgazdasági mérleg összefoglaló táblázatával, a mun- kaerőmérleggel s ezzel kapcsolatban a ter- melékenységi számítások néhány kérdésé—

vel. Kifejti szerző az ,,anyagi mérleg", vagyis a társadalmi termék termelésének, fogyasztásának és felhalmozódásának a problémáit. Tárgyalja a népgazdaság ter- melő ágazatai osztályozásának, az egyes ágazatok társadalmi terméke kiszámítá—

sának a kérdését és az ágazatok terméke összegezésének a problémáját. Ebben a fejezetben szerző érinti az ágazati kapcso—

latok mérlegét és az állóalapok mérlegé—

nek a kérdéseit is. A sok tekintetben ér- tékes és tanulságos könyv záró, hetedik fejezete a ,,pénzügyi mérleg" kérdéseit, a jövedelmek képződését, a jövedelmek újraelosztását, a lakosság fizetőképes ke—

resletét és a lakosság pénzbevételei és

—kiadásai mérlegét világítja meg.

A világos és kifejező stílusban megírt könyv nemcsak a szocialista újraterme—

lés, vagyis a szocialista gazdaság aktuá—

lis, a szovjet közgazdászok és statiszti—

kusok körében sok tekintetben vitatott kérdéseihez jelent gondolatébresztő hozzá—.

járulást, hanem a mérleg összeállításával kapcsolatban a Szovjetunió Központi Sta- tisztikai Hivatalában szerzett statisztikai módszertani tapasztalatok jól áttekinthető összegezését adja.

(Ism.: Kenessey Zoltán)

*

Phelps Brown, E. II.—Browne, H. M.:

Elosztás és termelékenység az 1947—57.

évek inflációja alatt

(Distribution and productivity under infla—

tion 1945—57.) — The Economic Journal. 1960.

dec. 725—745. p.

A tanulmány fő célja annak nemzet—

közi szintű vizsgálata, hogy az utóbbi évek nemzeti pénzjövedelmeinek gyors emelkedése együtt jár—e a felosztás vala—

milyen változásával. A vizsgálat alapanya—

gát túlnyomórészt az ENSZ Statisztikai

Évkönyvének a nemzeti mérlegekre vo—

natkozó 1950—57. évi adatai képezték.

Szerzők a tanulmány első részében azt

vizsgálják, hogy 25 országban a nettó bel—

földi termék (a nemzeti jövedelemből le—

vonva a külföldről származó jövedelmek) hogyan oszlik meg három szektor: a bér—

ből és fizetésből élők, az *önálló keresők

és 'a magántulajdonból jövedelmet élve—

zők között. A vizsgálat eredménye szerint az alkalmazottak és az önállók jövedelmé—

nek együttes részesedési aránya (a mun—

ka részesedési aránya) a vizsgált 25 or—

szág közül 16—ban a nettó belföldi termék

81 és 87 százaléka közé esik, mind a fej—

lődésben élenjáró, mind a gazdaságilag el- maradt országokban. Szerzők nem kísé—

relnek meg magyarázatot adni a jelenség-*

re, hanem csupán a figyelmet kívánják

felhívni rá, mint olyan problémára, ame—

lyet érdemes volna megvizsgálni.

A továbbiakban a tanulmány azt vizs—

gálja, hogy egyes országokban évről évre hogyan változik a három szektor része—

sedése a jövedelemből. A 25 ország közül 18-nak az adatai minden évre vonatkozóan rendelkezésre állnak. Szerzők meghatá—

rozták a meglehetősen változó képet mu—

tató éves országos adatok mediánjait. Az

egyes évek mediánjából felrajzolt része—

sedési görbe azt tükrözi, hogy a munka részesedési aránya 1950—52. években csök—

ken, majd 1954—ig tartó átmeneti emel-

kedés után ismét csökkenő tendenciát mutat. Ennek az aránynak itt leírt Válto—

zását a két összetevő közül főleg az ön- állók jövedelmének csökkenése idézte elő,

míg a fizetések, bérek állandóan emelkedő irányzatot mutattak. A bér és fizetés és a tulajdonból származó jövedelem össze—

hasonlítása országonként az 1950—57.

évek folyamán nem mutat egysé—

ges képet. Szerzők e vizsgálat leg—

lényegesebb eredményének azt tartják, hogy határozott változási irány nem mu—

tatható ki, bár minden országban a név—

leges jövedelem emelkedése lényegesen nagyobb volt a reáljövedelem emelkedé- sénél. Ebből arra következtetnek, hogy az infláció nem hoz felszínre olyan határo—

zott irányzatot, amely a bérek, fizetések részesedését emelné a tulajdonból szár- mazó jövedelemmel szemben vagy for—

ditva.

A tanulmány második részében szerzők 8 országnál azt vizsgálják, hogy az összes munkások-alkalmazottak átlagfizetése ho—

gyan aránylik a nettó belföldi termékből az összes keresőkre eső átlagjövedelem—

hez. (Fizetés/jövedelem arány.) Az átlag—

fizetés és az átlagjövedelem viszonyának vizsgálata azért is érdekes, mert ennek alapján választ lehet kapni arra a kér—

désre, hogy a fizetések alakulása lépést tart—e a termelékenység emelkedésével.

Szerzők a nemzeti jövedelmen belül az átlagfizetések vizsgálatát három csoport—

ban végzik el. Külön vizsgálják a mező—

gazdaságra, továbbá a mezőgazdaságon