A szolgáltatások népgazdasági szerepének egyes problémái

A SZOLGÁLTATÁSOK NÉPGAZDA'SÁIGI SZ'EREPÉN'EK EGYES PROBLÉMÁI

DR. BURGER KÁLMÁNNÉ

A szolgáltatások egyre nagyobb jelentőségre tesznek szert a lakosság ellátá- sában. A szolgáltatások növekvő súlya a fogyasztásban és ugyanakkor az egész

gazdasági életben az életszínvonal emelkedésének kísérő jelensége. _, ,

Magyarországon az életszínvonal emelkedését szintén a szolgáltatások köré- nek kiterjedése kísérte. Pontosabban szólva: a nyújtott szolgáltatások nem csupán

kísérői, hanem aktív részesei, előmozdítói voltak az életszínvonal emelkedésének.

Gondoljunk a juttatás formájában nyújtott szolgáltatásokra, amelyek dr. Jávorlca

Edit és dr. Berényi József adatai szerintl például a vállalati dolgozók összes

közvetett juttatásának —-—— amely a ledolgozott órára jutó kereset több, mint 70 százaléka —- 1958-ban közel 35 százalékát teszi ki. Vagy gondoljunk számos fontos szolgáltatás (például lakás, közlekedés, kulturális szolgáltatások) rendkívül ala- 'csony árára, amiről szintén nem feledkezhetünk meg a lakosság reáljövedelmének

számbavételekor.

Mindezeket figyelembe véve, az életszínvonal emelkedésével jelentősen nőtt a lakosság által ,,fogyasztott" szolgáltatások volumene. Ezen belül is az összes fogyasztásban számottevő tényezővé vált nemcsak a juttatások, hanem a pénz—

jövedelmekből vásárolt szolgáltatások nagysága: a kiskereskedelem összes áru—

forgalma változatlan áron számítva 1951—től l958—ig 58 százalékkal, ugyanakkor a szolgáltatások által forgalmazott érték (szintén változatlan áron) 101 százalékkal

nőtt. A pénzforgalmi mérlegek adatai szerint a szolgáltatásokra fordított kiadás az utóbbi években már közel 16 százalékát tette ki a lakosság összes kiadásainak.

Ez igen jelentős összeg, különösen ha azt is figyelembe vesszük, hogy a szolgál- tatások árszínvonala ——- a szolgáltatások összességét tekintve -—- alacsonyabb, mint :a termékek árszínvonala.

A szolgáltatások növekvő jelentősége a lakosság fogyasztásában és ezáltal a népgazdaságban is, illetőleg e jelentőség felismerése gazdasági szerveinket is nagy feladatok elé állítja ezen a téren. A szolgáltatások fejlesztése mint általános célkitűzés csak úgy valósítható meg, ha lehetőségei felmérhetők, és mértéke, módjai a népgazdasági tervekben konkretizálhatók. Ennek a feladatnak a meg- oldása azonban nem könnyű, mivel igen sok feltétele hiányzik. Hosszú évekig — az ország fokozott mértékű iparosításának idején — a fontos termelési problé- mák megoldása mellett a szolgáltatásokkal való ellátás kérdése háttérbe szorult.

! Dr. Jávorka Edit—Dr. Berényi József: Jövedelmek a munkabérén felül. Kossuth Könyv—

kiadó Budapest 1960. 77. és 80. old.

"DR. BURGERNE: A SZOLGÁLTATÁSOK NEPGAZDASÁGI SZEREPE

65

Ez idő alatt —-— mivel elsősorban egyes létfenntartási cikkekben fennálló hiányo—

kat kellett megszüntetni — a lakosság ellátásának megszervezésére is az anyagi javakról, azok megtermeléséről való gondoskodás nyomta rá bélyegét, háttérbe szorítva bizonyos nem anyagi javakra irányuló igények kielégítését. Az a szem—

lélet, amely a lakosság ellátásával kapcsolatosan is szinte kizárólagos gazda—

sági feladatnak az anyagi javak termelését tekintette, a legutóbbi időkig ural—

kodó maradt, jóllehet az anyagi javakkal való ellátottság fokozódása az életszin—

vonal növekedése során már korábban megkívánta volna ennek a szemléletnek a revideálását. Ezt azonban a problémák elméleti tisztázatlansága megnehezítette.

A szocialista közgazdászok ugyanis mind ez ideig igen kevés figyelmet fordí- tottak a szolgáltatások közgazdasági kérdéseinek vizsgálatára, és amennyiben foglalkoztak a szolgáltatásokkal, arra leginkább a szocialista nemzetijövedelem- számítás problematikája keretében került sor. Az anyagi termelés számbavételén alapuló nemzetijövedelem—számítás módszerének elméleti alátámasztása során felsorakoztatták azokat az érveket, amelyek a szolgáltatásoknak a nemzetijöve—

delem—számításból való kizárása mellett szólnak. Az egyik legfontosabb érv a szolgáltató tevékenységek improduktív, nem termelő jellege. Mivel a szocialista közgazdasági irodalom úgyszólván kizárólag a nemzetijövedelem—számítás kap—

osán foglalkozott a szolgáltatásokkal, és ebben a vonatkozásban negativan érté- kelte azokat, továbbá mivel a szolgáltatásokkal az irodalom más gazdasági vo- natkozásban nem vagy alig foglalkozott, a szolgáltatásokat negativan értékelték sok esetben a gazdasági gyakorlatban is. A szolgáltatások produktív jellegének tagadása kihatott a gazdasági gondolkodásra a gazdasági élet legtöbb területén, íahol a szolgáltatások problémája felmerült.

Egyrészt tehát a gazdasági fejlődés történelmi tényezői, másrészt pedig a szocialista közgazdaságtani elmélet hiányosságai abban az irányban hatottak egészen a legutóbbi évekig, hogy a szolgáltatásokra (egyes szolgáltatások, például ,a kulturális szolgáltatások kivételével) nem

fordítottak a fogyasztásban betöltött Vszerepüknél fogva őket megillető, kellő figyelmet.

A szolgáltatások problémáinak hosszú ideig tartó háttérbe szorulása terve- 'Azési és számbavételi rendszerünkben is tükröződik.

Míg tervezési rendszerünkben az anyagi termelést számos mutatószám se—

gítségéveltervezik.talában nemArészletesentervezéshez hasonlóan, hiányos a szovagy csakmegtervezik,összevont csoportokban egy—két mutaaddig a szolgáltatások jelentős részét egyál—lgáltatások tószámstatisztikaisegitségévelszámba-

vétele is, részletesebbstatisztikai adatok csak egy—egy szolgáltatási fajtára, azon belül is sokszor csak egy—egy szektorra vonatkozóan állnak rendelkezésre.

- _Mind a tervezést, mind a számbavételt megnehezíti a szolgáltatások szer- vezeti szétszórtsága is. Egyazon szolgáltatási ág több felügyeleti szervhez is tar—

tozik, van viszont olyan szolgáltatási tevékenység is, amelynek jóformán nem ,akadtérő jellegűgazdája.szolgáltatástVannak olyanvégeznek,szolgáltatóamelyekvállalatok,véletlenszerűenamelyek csatolódtaktöbb olyanhoz—el-

:zájuk az idők folyamán. Ugyanolyan jellegű szolgáltatási tevékenységet egyazon :megyénban szerveztékbelül ismeg.egyik városban vállalati, másikbanA sokféle egymással keveredő költségvetési szerv formájá-vagy szétaprózottan jelent-

skező,ságbanbármely'ható meg.tevékenységamásAszolgáltatásokgazdaságimegfelelőegységeságé.tervezésfejlődésetervezése,és ugyanúgy ' nemszámbavétel nélkül pedig szocialistaszámbavétele természetesenbiztosítható kellően,nehezen old-gazda-mint

.

5 Statisztikai Szemle

66 ; DR. EUR-GM; mm

A; szelgáltatások helyes tervezési és számbavételi rendszerének megakada—

sábpz mindenekelőtt tisztázni kell számos, még eddig tisztázatlan vagy kevámú tisZtázott alapvető közgazdasági kérdést. Meg kell határozni a szalgáltatáwk t§rületét, el kell határolni az egyes szolgáltatási ágakat, fajtákat gazdasági jelle—

guk szerint, meg kell vizsgálni helyüket a népgazdaságban, sokágú gazdasági kapcsolataikban és a gazdasági összefüggéseket tükröző népgazdasági mérleg,— ,

rendszerben.

Cikkemben ehhez a munkához szeretnék első lépésként— néhány gondolatat

felvetni, elsősorban a lakosság által igénybe vett, vásárolt, az áruforgalem részét

képező szolgáltatásokat tekintve.

Vizsgáljuk meg először, mit értünk szolgáltatáson. Általános az a marxista

értelmezés, mely szerint a szolgáltatások általában olyan rendszeres társadalmi

tevékenységeknek tekinthetők, amelyek a társadalom egészének vagy tagjainak kiszolgálására, illetve jólétének biztosítására hivatottak, és amelyek új értéket nem állítanak elő, illetőleg annak előállításában nem vesznek részt, hanem, a,

társadalmi termelőtevékenység által létrehozott, anyagi javakat, értékeket,,hasz—

nálják fel céljaikra. ;

Ennél az értelmezésnél —— véleményem szerint —- vizsgálatunkban almaban

tovább kell mennünk. Nem lenne helyes ugyanis, ha vizsgálatunk körét afenti fogalomnak megfelelő jellegű szolgáltatások elemzésére szűkítenénk. Ezáltal a vizsgalat hiányossá válna. A lakossági szolgáltatások, köre ma már ig§n szál§sl

A szolgáltatások klasszikus értelmezése, fogalma még egy szűkebb kört, főképpen

az oktatási,— egészségügyi stb. szolgáltatásokat tartotta szem előtt. Az évek fo- lyamán—. azonban a szolgáltatások; köre állandóan—r bővült: új szolgáltatási ágak

keletkeztek, a meglevők tevékenysége kiszélesedett. Ezenkívül a— szolgáltatásait közé sorolnak a gazdasági gyakorlatban olyan, tevékenységeket is; amelyeket a,.

szocialista közgazdaságtani elmélet produktív jellegűnek ismer el, illetőleg ame—- lyeket a nemzeti jövedelem kiszámítása során -— akár elvi, akár gyakorlati

okokból _— mint termelő, értékalkotó tevékenységeket vesznek számba

El kell tehát döntenünk: a gyakorlat által szolgáltatásként kezelt valamennyi

tevékenység széles köréből induljunk—e ki a szolgáltatások területének meghatá—

rozásakor vagy a szolgáltatások szűkebb köréből. Úgy véljük, hogy a fogyasztás struktúrájának életszínvonalat jellemző voltára tekintettel mindazon tevékeny-

séggel foglalkozni kell, amelyet a gazdasági gyakorlat a fogyasztás szerkezetének jellemzése során a szolgáltatások szférájába sorol illetőleg, amely bármely — ha

nem is döntő —— vonatkozásában szolgáltatás jellegével is bír. A Szélesebb körtől a szűkebb felé haladva az elemzés hatékonyabb lehet, mintha a vizsgálat körét előre meghatározott szempontok szerint leszűkítjük.

A: szolgáltatások népgazdasági, szerepének—_ vizsgálatakor: elemezni ki—

vánom az. egyes szolgálta—tási: fajták, ágak tevékenységének ilegjellem—

zőbb közgazdasági sajátosságait, tevékenységük révén a, népgazdaságbanw be—

töltött szerepüket; kapcsolatnkataltőbbi népgazdasági ággal; elsősorban a termelői

ágakkal. Azelemzéshez felhasználjuk a, népgazdasági—1 mérlegeket ——-, főképpen a nemzeti jövedelem mérlegét—- mint a,— legátfogóbb népgazdasági keveseknek, arányok mutatóit amelyekbema—, szelgáltatáeek; helyét megkenesve már jelentős lépést tehetünk előre.

Először tehát a szolgáltatások legszélesebb köréből indulunk ki. E szélesebb

körbe tartozó szolgáltatások egyaránt elégíthetnek ki össztársadalmi szükségü—

A SZOLGÁLTATÁSOK NEPGAZDASÁGI SZERE'PE 67

tékét (például honvédelem, árvízvédelem, járványvédelem) és egyéni szükség- leteket.

*

Az össztársadalmi szükségleteket kielégítő szolgáltatásokra az jellemző,- hogy azokat a társadalom tagjai általában csak kollektíven vehetik igénybe, közös társadalmi szükségleteket szolgálnak (például a társadalom összességének vé—

delmét külső támadás ellen, a társadalom összességének jólétét védik elemi károk, természeti csapások ellen stb.)

A szolgáltatások másik része (az egyének számára nyújtott szolgáltatások) két csoportra osztható, de nem az igénybevétel (bár az igénybevétel alapján is elképzelhető csoportositásuk, ez azonban vizsgálatunk körén kívül esik), hanem a rendelkezésre bocsátás módjának és mértékének társadalmi elbírálása szem—- pontjából. A szolgáltatások egyik csoportja ingyenesen vagy csekély térítés elle—

nében áll a lakosság rendelkezésére, a társadalmilag elismert szükségleteknek megfelelően (közvetett juttatások formájában nyújtott szolgáltatások), másik csoportját viszont a lakossági vásárlóalap fedezi, azt a társadalom tagjai jöve- delmükből belátásuk szerint szabadon vásárolhatják meg.

A közös társadalmi szükségleteket kielégítő szolgáltatások népgazdasági helyzetüket, a népgazdasági ágakkal való kapcsolatukat tekintve, könnyen ele- mezhetők. Ezek a szolgáltatások tevékenységük kapcsán elfogyasztják, felhasz- nálják annak az újonnan termelt terméknek, pontosabban többletterméknek, társadalmi tiszta jövedelemnek egy részét, amelyet a népgazdaság termelő ágai hozták létre. Ez a felhasználás egyrészt a számukra szükséges anyagok felhasz- nálásában, másrészt alkalmazottaik, a dolgozók személyes fogyasztásában nyilvá—

nul meg. Ennek megfelelően anyagfogyasztásuk a nemzeti jövedelem mérlegében a mérleg felhasználási oldalán, a lakosságon kívüli egyéb nem termelők fogyasz—

tásában van feltüntetve, dolgozóik személyes fogyasztásának árutermék jellegű

része pedig részét alkotja a lakosság fogyasztási alapjának.

Nem sokban eltérő népgazdasági szerepét tekintve az egyéni, de közvetett juttatások formájában nyújtott szolgáltatások helyzete sem. Ezek, ha az egy részüknél meglevő csekély térítéstől eltekintünk, szintén egyértelműen a termelő népgazdasági ágakban megtermelt társadalmi tiszta jövedelem fogyasztói akár

anyagfogyaSztásukat, akár alkalmazottaik fogyasztását tekintjük. Elhelyezkedé—

sük a nemzeti jövedelem mérlegében is hasonló az előzők csoporthoz. A kollektiv társadalmi szükségleteket kielégítő és a közvetett juttatások fórmájában nyúj- tott egyéni sZolgáltatásoknak elemzésével nem is kívánok tovább foglalkozni,

mivel feladatként a lakosság által szabadon megvásárolható szolgáltatások kér—-

déseinek vizsgálatát tűztem ki. (A közvetett juttatásók' körébe tartozó szolgál-

vtatások vizsgálatával részletesen foglalkozik dr. Jávorka Edit és dr. Berényi József már idézett műve.)

A lakosság által szabadon megvásárolható szolgáltatások köre számos szol—

gáltatás vonatkozásában megegyezik a közületek számára nyújtott szolgáltatások körével (például közületi villany, gáz, javítás, mosás stb.), gazdasági problémáik azonban sok azonosság mellett sok tekintetben eltérők. Tekintettel azonban arra, hogy a szolgáltatásokkal kapcsolatos vizsgálataink elsősorban a lakosság fogyasz- tásával függnek össze, a közületi szolgáltatásokkal kapcsolatos kérdések elem- zésétől minden esetben eltekintek.

A lakosság által szabadon megvásárolható szolgáltatások vizsgálatánál a következőképpen járunk el. Képzeljük el ezeknek a*s201gáltatásoknak'*a körét valóságos körnek, amelynek egyes gyűrüiben'kiirülrőlibefelé haladva találhatók az eltérő jellegű szolgáltatási csoportok. A kör aim-népgazdasági egészébe van be—

51!

68 ' DR. BURGER * KÁLMTÁNNÉ

[_ _ ágyazva -- természetesen nem a centrumába, hanem valahol a népgazdaság peremterületén —, tehát a körön kívül helyezkedik el a termelő népgazdasági szektor. A kör peremén, a külső gyűrűkb'en levő szolgáltatások állnak legköze—

lebb a termeléshez, kapcsolódnak legközvetlenebbül a társadalmi termelő folya- mathoz. (Lásd az 1. ábrát.)

, Az eltérő jellegű szolgáltatások _helye a szolgáltatások körében

lláz— Iu— Izz- fa/h ná— me'—

fás/ lis ly/ _

slagűáfáwk '

Egészen a peremen helyezkednek el a villamosenergia, a gáz, a viz, stb.

szolg§ltatások, amelyeket csak elosztási, fogyasztóhoz való juttatási módjait és (az elcsztással egyidejű elfogyasztásuk jellege miatt nevezett el szolgáltatásnak a gazdasági gyakorlat. A gáz és a villamosenergia valójában kétségbéVonhata't—

lanul termék, amelynek csak formája, megjelenési módja tér el a szokáSos

termékformától. A villamosenergia- és a gáztermelés tehát nemzeti jövedelmet

alkotó tevékenység, értéke a nemzeti jövedelem mérlegében a mérleg termelési

oldalán mint termelési érték szerepel.

A külső körben találjuk azokat a szolgáltatásokat is, amelyek a tevékenység és e tevékenység eredményének a fogyasztó rendelkezésére bocsátása során is tartalmaznak szolgáltató elemeket, de mind a tevékenység összességét, mind pedig 'a tevékenység eredményét tekintve, nem foghatók fel másnak, mint termelésnek.

Ilyen például a mérték szerinti ruha- és cipőkészítés. Ennek keretében a készítés (a csináltatás) során a nagyüzemi konfekciótól eltérő, a vevő ízlése és mérete szerinti különleges ,,szolgáltatásokat" is nyújtanak, valójában azonban terméket állítanak elő. Az össztársadalmi termelésben való szerepét illetően ennek a ,,szolgáltatásnak" a helye sem kétséges, elbírálása közgazdasági értelemben csak az előzőkhöz hasonló lehet. _

A következő képzelt gyűrűben helyezkednek el a javító szolgáltatások.

A javítási szolgáltatások bizonyos fajtájáról — bár a vizsgálat körén kívül esik

A SZOLGÁLTATÁSOK NÉPGAZDASÁGI SZEREPE 69

—— itt is említést kell tenni. Ezek az ún. ipari javítási szolgáltatások,*amelyek a termelőeszközök vagy a termelőfolyamatban levő félkésztermékek javítására irányulnak. Közismert, hogy az ilyen javítások közgazdasági értelemben nem, tekinthetők szolgáltatásnak, a termelőfolyamatban végzett javítás csakúgy, mint valamennyi termelő ,,szolgáltatás" a termelés szerves részét'alkotja.

A fogyasztók számára nyújtott javítások azonban más jellegűek. Azok nem járulnak hozzá új termékek előállításához, hanem a termelőfolyamatból már véglegesen kikerült, a fogyasztók által megvásárolt, tehát a fogyasztás folyama—

tában levő termékek állagának helyreállítására irányulnak. Az ilyen jellegű javításoktól bizonyos értelemben elkülöníthetők a garanciajavítások, amelyek a termelőmunka üzemen kívüli folytatásának tekinthetők. Ezt a nézetet indokolja az, hogy ha a háztartási gépek, televíziók, gépkocsik stb. működését elkészültük után hosszabb ideig megfigyelnék a gyárban, és az esetleges hibákat eladás előtt javítanák ki, a garanciajavítások szükségessége valószínűleg a minimálisra csökkenne. Ekkor tehát nyilvánvaló lenne, hogy azok a javítások, amelyek jelen—

leg garanciajavításoknak minősülnek, a termék végleges elkészüléséhez szü—k—

ségesek.

A fogyasztók számára végzett javítások legtöbbje azonban nem ilyen jellegű, hanem a fogyasztásba vett termékek elfogyasztási folyamatával, elhasználódásá—

val kapcsolatos. Itt már _a termék véglegesen elhagyta a termelés szféráját, javítása tehát nem függ össze a termék előállításával. * A fogyasztási cikkek javítása, bár ily módon nem részese a termékek termelési íolyamatának, mégis —— a konkrét munka jellegét tekintve -—-— nehezen fogható fel másként, mint termelőmunkaként. Ennek alapján az értelmezés, a hovasorolás tekintetében nehéz helyzetben vagyunk. A nemzeti jövedelem mérlege a fogyasz—

tási cikkek javító szolgáltatásainak költségeit is a nemzeti jövedelem termelésé—

ben, a mérleg termelési oldalán veszi számba. Azok jellegüknek megfelelően az egyes iparágak termelési értékében szerepelnek. Ha tehát csupán a nemzeti jövedelem számítási módszerét tekintjük, a kérdést egyértelműen eldönthetjük.

Eszerint a Iogyasztási cikkek javító szolgáltatása csak nevében szolgáltatás, való- jában termelőtevékenység. Ha viszont a szolgáltatásoknak az előzőkben ki—

fejtett értelmezéséből indulunk ki, akkor e tevékenységek a szolgáltatások körébe sorolhatók, tekintettel arra, hogy azok csak a fogyasztásban levő termékek to—

vábbi fogyaszthatóságát biztosítják, és így nem részesei új termék létrehozásá—

nak. E tevékenységek kettős jellege, amelyben egyrészt a szolgáltatás, másrészt a termelés jellege domboritható ki, arra a meggondolásra késztet, hogy nem csupán a termékek létrehozása, termelése, illetőleg az abban való bármilyen részvétel értékalkotó, nem csupán az ilyen jellegű tevékenység sorolható a társadalmi termelés körébe. A termelő, értékalkotó tevékenység fogalmának ki- bővítése szolgáltatás jellegű tevékenységek bevonásával —— akárcsak ezen a te—

rületen is —— természetesen a szolgáltatások eddigi értelmezésének kibővítését, módosítását kell, hogy jelentse.

A kör következő gyűrűjét a megtermelt anyagi termékek, árucikkek hasz—

nálatba átengedésével kapcsolatos szolgáltatások töltik ki. Az ilyenfajta szolgál- tatások már bizonyos módosult kereskedelmi tevékenységnek is felfoghatók.

E tevékenységeket tekinthetjük úgy is, mint az áru részletekben történő értékesí——

tését, amikor a fogyasztók a használatért az áru értékének bizonyos —— a rájuk eső —— részét térítik meg. A fogyasztók emellett megfizetik a használatba áten—

gedéssel kapcsolatos kereskedelmi költségeknek, az áru karbantartási költségeinek stb. rájuk eső arányos részét is. Ez esetben az értékesítés nem az eladással

79 DR. snassz ksm:

egyenlő, mivel az áru tulajdonjoga továbbra is az eladóe' marad, nem száll át

a fogyasztóra. Az áru értéke ilymódon a használatért fizetteti: díjak összegéböi részletekben térül meg anélkül, hogy azt eladták volna. A fogyasztó bizonyos díj ellenében csupán a használat jogát szerzi meg. Ez a helyzet például a bella—neee

kedelmi kölcsönzőszolgálat esetében, amely háztartási gépeket, sportcikkeket

stb. bocsát a fogyasztók rendelkezésére bizonyos meghatározott időre, meghatá- rozott áron. Hasonló a helyzet a lakás esetében ugyanis a lakbér felfogható a

megépített lakás részletekben történő értékesítésének, azaz a lakás használóia

részletekben, a lakbérrel téríti meg a lakás árát.

Mind az épített lakások új értéke, mind az előbb említett belkereskedelem

által kölcsönzött árucikkek, termékek új értéke a nemzeti jövedelem alkoto

eleme. Ennek megfelelően értékük a nemzeti jövedelem mérlegének termelési oldalán szerepel, és benne foglaltatik a nemzeti jövedelem összes termelési értékében. Felhasználásuk tekintetében a kölcsönzött belkereskedelmi árucikkek díjbevétele *a lakosság fogyasztási alapjában, a belkereskedelmi árualap összes

értékében szerepel.

Az épített lakások felhasználását a mérleg felhasználási oldala —— számitott

amortizációs kulcsokat alkalmazva —— a lakáskarbantartási és a lakásalap leírási

tételében veszi számba.2

A személyközlekedés szintén felfogható árucikkek, ez esetben közlekedési eszközök használatba átengedésének. Ezt a szempontot azonban kétségessé te- heti e tevékenységnek a teherszállítással való hasonlósága. A teherszállítás értéke ugyanis az áru értékalkotó része, mivel a marxista politikai gazdaságtan Szerint nemcsak az áru termelésével, hanem az árunak a fogyasztóhoz való jut- tatásával kapcsolatos minden szükséges tevékenység is értékalkotó. íly módon tehát a teherszállítás kétségtelenül értékalkotó, a nemzeti jövedelem értékét nö- velő tevékenység. A személyszállítás azonban sem árutermeléssel, sem áruel—

osztással nem kapcsolatos. Mint mondottam, az tekinthető esetleg a termelt vonatok, villamosok stb. részletekben történő realizálásának. Ez a felfogás azon—

ban -— véleményem szerint —— a valóságot túlságosan szimplifikálná. Ha a konk—

rét közlekedési tevékenységet vesszük szemügyre, az alapjában elüt az elöbb említett kölcsönzéstől vagy lakáshasználattól. Jelentős társadalmi (élő és holt) munka fekszik nemcsak a közlekedési eszközök gyártásában, hanem üzemben tartásában is. Ez a társadalmi munka nehezen könyvelhető el egyszerűen olyan ,,kereskedelmi tevékenységnek", mint például a belkereskedelmi árukölcsönzés.

Kétségtelen az is, hogy a személyszállításba fektetett társadalmi munka teljes egészében hasznos munka, szükséges munka. Hovasorolása tekintetében tehát komoly problémaként jelentkezik annak az eldöntése, hogy a személy—szállítási munka a termelő vagy a nem termelő munka kategóriájába tartozik—e. A konk—

rét munka jellegét tekintve feltétlenül a produktív munka kategóriájába kellene

! Meg kell jegyeznünk, hogy a mérleg a lakásalap leirás tételében az államilag épített és bérbeadott lakások leírási összege távolról sem egyezik meg a fizetett lakbérek összegével, ille—

tőleg az utóbbi nem fedezi az előbbit. A házak Karbantartásának, felújításának költségeit csak .kis részben fedezi a lakosság által lakbérre fizetett összeg. A szükséges költségek ezen felüli részét a népgazdaság az egyéb termelési ágakban megtermelt többletét—tékböl. társadalmi tiszta jövedelemből fedezi. Ezt azért tartottam szükségesnek megjegyezni. mert elöljáróban feltételez—

tük, hogy a használati dijjal az áru, ez esetben a lakás értéke realizálódik. a termelésével. épité- sével, továbbá a fenntartásával kapcsolatos költségeket a használó megtéríti. Arpolitikánk kö—

vetkeztében ez valójában nincsen így, a lakók csunán a ráfordítási költségek ezv részét térítik meg. A költségek másik részének fedezeti forrásául, mint mondottuk, a társadalmi tiszta jövedelemből erre a célra fordított összeg szolgál. Ez az ily módon ráfordított társadalmi tiszta

jövedelem a lakossági reáljövedelem részét képezi csakúgy. mint azok a közvetett juttatá—

sok, amelyeket az állam a béreken, flzetéseken felül a társadalmi tiszta jövedelemből a lakos,- súgnak nyújt.

A MÖWÁETAÉ'KSÖK NÉPGAZ'DASÁGI SZEREPE 71

sorolnunk, az árutenneléssel való kapcsolatát tekintve azonban ki kellene zár—

nunk ebből 'a kategóriából.

Gyakorlati okokból —— és hangsúiyOZnunk kell, nem elméleti döntés alapján

—— a szocialista orszagok tervező és statisztikai Szervei a 'nemZeti jövedelem számításában a személyszállítást (a hírközlésSel együtt) a legutóbbi éVekben

mint termelő tevekenyseget veszik számba. Ennek egyik legfon'msabb indoka az, hogy a személyszállítás volumenének, illetőleg költségeinek jelentős részét

nehéz elválasztani a teherszállítás költségeitől, de a teherszállítás értéke is

tartalmaz bizonyos volumenű személyes jellegű és nem áruszállítással kapcso-

latos szállítási értéket (például csomagszállítás).3

A következő kör a kereskedelmi szolgáltatások köre. Elöljáróban meg kell

mondanom, hogy ebbe olyan szolgáltatások is tartoznak, amelyeket a gazdasági gyakorlat nem nevez "szolgáltatásnak. Nem foglalkozom itt a vendéglátóiparral,

annyit azonban meg kell jegyeznem, hogy legalább annyi érv szól amellett,

hogy szolgáltatásnak tekintsük, mint ellene. Ezzel kapcsolatosan csak néhány

problémát említek meg. Vitatható, hogy az ételek megfőzése, a vendégek ki- szolgálása stb., tehát lényegében a háztartásból, családi keretből kikerült, tár- sadalmivá, illetőleg a társadalmi munkamegosztás részévé vált háztartási munka

"produktív, termelőmunkaként fogható—e fel. Kérdéses, hogy a háztartás ,,naturál-

gazdálkodását" elhagyó és az áruforgalomba kerülő termékek — mint például

az ebéd és a vacsora -— nyersanyagaik értéken túl valóságos értéket képvisel—

nek—e, azaz a megfőzésükre fordított munka értékalkotó—e. ToVábbá az is prob—

lematikus, hogy a vendéglői kiszolgálás egyszerűen szolgáltatásként vagy pedig a termék elosztásával, fogyasztóhoz juttatásával kapcsolatos értékalkotó keres—

kedelmi tevékenységként kezelendők—e. Véleményünk szerint ezek a kérdések igen beható vizsgálatot érdemelnének nem csupán magával a vendéglátó tevékeny—

séggel kapcsolatban, hanem valamennyi olyan háztartási munkával kapcsolatban, amely már leveti szorosan vett háztartási jellegét, és szervesen bekapcsolódik a

társadalmi munkamegosztás folyamatába.

A kereskedelem szolgáltatásai közé tartozik a belkereskedelmi házhostál—

litás. (A szolgáltatásokat most nem szervezetileg, hanem közgazdasági jellegük, szerint csoportosítjuk. Ezért nem foglalkozimk itt például az áruházak jaVitó—

szolgáltatásával vagy az előbb tárgyalt belkereskedelmi kölcsönzéssel.) A ház- hozszállitási szolgáltatás jellege már erősebb meggondolásra késztet. A marxista politikai gazdaságtan az áru használati értékének megóvásával kapcsolatos te- vékenységet (raktározás, készletezés), a fogyasztásra való előkészítéssel kapcso—

latos szükséges tevékenységet és magát a kereskedelmi elosztást értékalkotó

munkának tekinti. Röviden tehát az áru megtermelésén túl mindazon tevékeny—

ség értékalkotó, amely az árunak a fogyasztóhoz való eljuttatásához feltétlenül szükséges. Ennek a munkának az értéke tehát rárakódik az áru termelési érté—

kére. Marx valamennyi ezen felüli kereskedelmi tevékenység költségét tiszta

* Meg kell említeni — szintén eredeti feltételezésünkkel kapcsolatban, amely szerint a

"közlekedési eszközök, illetőleg a közlekedés ráfordítási költségeit a használati. ez esetben a vitel—

díjaknak kellene megtéríteni —, hogy a nemzeti jövedelem mérlegében a közlekedés népgazda—

sági ágon belül a személvközlekedés több évre visszamenőleg mint veszteséges ág szereoel. A köz—

'lekedési díjbevételek nem fedezik a ráfordítási költségeket. Itt tehát ugyanaz a helyzet, mint a lgkbéreknél, vagyis a többi népgazdasági ág tiszta jövedelme fedezi a személyközlekedés' vesze tes gét.

Valószínűnek látszik, hogy nemcsak a Szovjetunióban, hanem nálunk is mind a közlekedés.

mind a lakás azok közé a szolgáltatások közé tartozik, amelyek a kommunizmusba való átmenet távlatában az ingvenesség felé fognak fejlődni. (Lásd ,,A kommunizmus éoítőinek kongresszusa."

Kossuth Könyvkiadó. Budaoest. 1961. 442—443. old.) A kommunizmusba való átmenet szakaszában nyilvánvalóan elsősorban azok a javak és szolgáltatások tehetők ingyenessé. amelyeknél a to- gyasztási fegvelem leginkább betartható és ellenőrizhető. Sok szól amellett, hogy mind a lakás.

mind a közlekedés (esetleg a hírközléS) beletartozik ebbe a kategóriába.

72 _; — DR., BURGER KALMANNB'

forgalmi költségnek nevezi. Az értékalkotó kereskedelmi tevékenység fogalmá—

nak van azonban egy tágan értelmezhető kitétele. V'Hogyan határozható meg, hogy melyik az a munka, amely az árunak a fogyasztóhoz való eljuttatásához feltétlenül szükséges? Értelmezhetjük ezt egészen szűken, megmaradva a keres—en kedemi tevékenység tradicionális, régi tevékenységi körénél. Értelmezhetjük Viszont úgy is, hogy a korszakoknak, a civilizációnak, az izlésváltozásnak, álta—

lában a fejlődésnek megfelelően különböző lehet az a mérték, amelynek alapján eldöntjük, hogy valamely kereskedelmi tevékenység feltétlenül szükséges-e Vagy sem az árunak a fogyasztóhoz való eljuttatásához. Ilyen mértékkel mérve; véle-—

ményem szerint napjainkban, de különösen a jövőben — a nőknek fokozott munkábaállításával —— a házhozszállitás a kereskedelem szükséges tevékenysé—

gének tekinthető.4

Végül elérkeztünk képzeletbeli körünk legbelső gyűrűjéhez, azokhoz a szolgáltatásokhoz, amelyek közgazdasági értelemben a ,,legtisztábban'? szolgál- tatás jellegűek, semmilyen vonatkozásukban sem kapcsolódnak az iparhoz és a kereskedelemhez, általában az árutermeléshez. Ezek a szolgáltatások igen kü—

lönbözők lehetnek. A tisztánlátás kedvéért megkíséreljük három nagyobb cso-—

portra bontani őket előrebocsátva, hogy az első és a második csoport különvá—

lasztása inkább formális, azok jellegük tekintetében sok vonatkozásban _öÉSZE'f fonódnak. Ezért cikkem további részében a két csoportot nem választom szét;, problémáikat együtt vizsgálom.

A három csoport a következő:

1. Háztartási szolgáltatások (mosoda, takarítás stb.);

2. Személyi szolgáltatások (fodrász, kozmetika, fürdő stb.);

3. Kulturális és szórakoztató jellegű szolgáltatások.

A háztartási és személyi szolgáltatások népgazdasági szerepét illetően elől"—

járóban ismételten meg kell emlékeznünk a társadalmi munkamegosztásba be—

kapcsolódó háztartási munka jellegének kérdéséről. A háztartási szolgáltatások—

ban végzett munka termelő vagy nem termelő jellege döntően meghatározza e szolgáltatások szerepét a nemzeti jövedelem létrehozásában, illetőleg fogyasztá—

sában. E szolgáltatások termelő vagy nem termelő jellegének kérdése már

néhány év óta vitatott a szocialista országok közgazdasági irodalmában is!

A szolgáltatások formájában végzett háztartási munka (mosás, takarítás) ugyan- úgy, mint a vendéglői főzés elhagyta a háztartások ,,naturál gazdálkodá- sának" kereteit, és az össztársadalmi munka, a társadalmi munkamegosztás;

szerves részévé vált. E szolgáltatások fejlődésére —— a vendéglői étkezéssel együtt -——— különösen a szocialista országokban van nagy lehetőség, amelyekben egyrészt a nők fokozottabb munkábaállitása, másrészt a szabadidőnek művelődésre való—

felszabadítása érdekében az otthoni háztartási munkának minimálisra csökken- tése a cél. Indokolt és időszerű ezért ennek a most kialakuló és egyre inkább kiszélesülő gazdasági területnek a jellegét, illetőleg az itt végzett munka jellegét elméletileg vizsgálat alá venni. Nem csupán a nemzeti jövedelem számítási mód—'—

szerének sZempontjából, de gazdaságszervezési, tervezési stb. okokból is kivána-

' Nem csökkenti az előbb vázolt probléma elméleti jelentőségét, hogy jelenleg a kereske- delmi házhozszállitás egy része (az élelmiszerek házhozszáliitasa) ingyenes. Ez egyáltalában nema szükségszerű, a Szovjetunióban például díjazzák.

5 A tőkés országok nemzetiiövedelem—számításában nem csupán ezeknek a szolgáltatásoknak az értéket, hanem számos országban úgyszólván valamennyi szolgáltatás ,,értékét" beszámítják 'a nemzeti jövedelembe. Mód Aladárné ,.A szocialista és a kapitalista országok népgazdasági mérf- legrerdszerenek összehasonlitása" (Statisztikai Szemle, 1959. évi 10. sz. won—1004. old.) címu, az Európai Statisztikusok Ertekezletének az európai országokban használatos mérlegrendszerek ösz- szehasonlitásávai foglalkozo szakértői csoportjának 1958. évi áprilisi üléséről írott beszámolója—

ban közli azokat a szolgáltatásokat, amelyeket az egyes kapitalista országokban a termelés körébe sorolnak a nemzeti jövedelem megállapításánál. (Lásd az 1002. oldalon.)

;;

A SZOLGÁLTATÁSOK NÉPGAZDASÁGI SZEREPE

73;

tos lenne tisztázni, hogy az említett növekvő szolgáltatási területtel a népgazda—

sági termelés is növekszik—e, vagy csupán az egyéb népgazdasági ágakban létre—

jött nemzeti jövedelemből emelkedik a fogyasztás.

E kérdés tisztázása szempontjából fontos lépés volt a Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsához tartozó országoknak a nemzeti jövedelem számítási mód—- szereit tárgyaló 1959. évi konferenciája, amely úgy döntött, hogy a mosodák, vegytisztitók tevékenységének értékét számba kell venni a nemzeti jövedelem megállapításánál. Ha ez a döntés elméletileg megindokolható, akkor természete—

sen nem maradhatunk meg ennél a részleges eredménynél, hanem a termelő-' munka fogalmát ki kell terjesztenünk az egyéb háztartási szolgáltatásokra is,

sőt elméleti vizsgálat alá kell vennünk esetleg más szolgáltatások közgazdasági.

jellegét is.

Ha a háztartási szolgáltatások népgazdasági szerepét eddigi közgazdasági fogalmaink szerint vizsgáljuk _,a személyi szolgáltatásokkal most már együtte- sen, mert problémáik ebből a szempontból azonosak -—-—, akkor a következőket állapíthatjuk meg. E szolgáltatások —— feltételezve, hogy nem termelő jellegűek -— az egyéb termelő népgazdasági ágakban létrejött termékeket, nemzeti jöve—

delmet használják fel egyrészt eszköz— és anyagszükségletük, másrészt dolgozóik személyes fogyasztásának céljaira. E szolgáltatások ára (díja) ellentétben az előbbiekben tárgyalt számos szolgáltatással, anyag— és bérköltségeiket általában teljes egészében fedezi. Nincs szükség tehát arra, hogy a népgazdaság a társa—

dalmi tiszta jövedelemből használjon fel eszközöket e szolgáltatások céljaira.

A kulturális szolgáltatások jelentős részét az állam a szocialista kultur——

politikának megfelelően ingyenesen, illetőleg csekély térítés ellenében nyújtja.

Ezek a szolgáltatások tehát a közvetett juttatásként nyújtott szolgáltatások körébe tartoznak. A lakosság jövedelmének szempontjából ezek a szolgáltatások nyilvánvalóan részét alkotják a lakossági összes jövedelemnek.

Ha a kulturális szolgáltatások másik részének, a megvásárolható szolgálta——

tásoknak (meggondolandó, hogy közgazdasági jellegüket tekintve nem sokkal inkább ebbe a körbe tartoznak—e például a vendéglátó szórakozóhelyek, mint a kereskedelmi jellegű szolgáltatások körébe) gazdasági szerepét, helyzetét vizs—

gáljuk a népgazdaság egészében, a következőket állapíthatjuk meg.

Ezek a szolgáltatások tevékenységükhöz szintén a termelő népgazdasági ágakban megtermelt értékek, termékek egy részét. használják fel, akár eszköz—

és anyaglogyasztasukat, akár dolgozóik fogyasztását tekintjük. Ezzel azonban a kérdésre még csak meglehetősen nagyvonalú választ adtunk. A teljes megvála- szoláshoz fel kell vetnünk az ár kérdésétszolgáltatások árszínvonala ugyanis kétféle.is. AJelentőskulturális és szórakoztató jellegűrészüknek ára alacsony,.

még a ráfordítási költségeket sem fedezi, tehát veszteséges. A kulturális szol—

gáltatások alacsony árszínvonala szintén a szocialista kultúrpolitikával, a lakos-

meg.