Efimov, A.N.: Az ágazati kapcsolati mérleg szerepe a népgazdasági arányok optimalizálásánál

(1)

766 STATISZTIKAI IRODALMI merem

GAZDASÁGSTATISZTIKA

ADAM, J.:

NEMZETI JÖVEDELEM És SZOLGÁLTATÁSOK (Národni duchod a sluzby.) — Poltückd Ekonomie. 1965. 11. sz. 968—976. p.

Szerző bírálja a szocialista országok jelenlegi nemzetijövedelem-számítási gya—

korlatának azt a sajátosságát, hogy a

nem anyagi jellegű szolgáltatásokat nem

veszik figyelembe.

A cikk első része a problémakör el—

méleti vonatkozásaival foglalkozik:

mennyiben helyesek azok az érvelések,

amelyek Marx műveiből levezetve pró—

bálják a szolgáltatások figyelmen kívül

hagyását indokolni? Különböző forras—

munkákat megvizsgálva Adam azt a kö- vetkeztetést vonja le, hogy Marx a tőkés viszonyok között minden olyan munkát értékalkotónak tartott, amely értéktöbb—

letet hoz létre —— márpedig ebbe a kate—

góriába beletartoznak a nem anyagi szol- gáltatások is. Marx csak a kapitalizmus viszonyaival foglalkozott, s szerző cél—

talannak látja, hogy találgatásokba bo—

csátkozzunk, mi lett volna Marx állás-

pontja a termelőmunka fogalmát ille—

tően a szocializmus viszonyai között. Ez—

zel kapcsolatban Adam vitába száll J.

Rudolph és F. Behrens német közgazdá—

szokkal, akik bizonyos megkülönböztetést tesznek a szocialista és kapitalista ter—

melőmunka fogalma között, s ilyen ala—

pon indokolják a nem anyagi szolgálta—

tások figyelmen kívül hagyását.

Ha mindenképpen valamilyen analog elméleti meghatározásra törekszünk, ak—

kor a szocializmus körülményei között,

ahol a termelőeszközök társadalmi tulaj—

donban vannak, azt a munkát kell ter—

melő jellegűnek tekinteni, amely növeli a társadalom gazdagságát, hozzájárul a gazdasági növekedéshez. Ehhez pedig

nemcsak az anyagi javak, hanem a fo- gyasztói szolgáltatások is hozzátartoznak.

A cikk második része a gyakorlat, a

tervezés, a gazdasági elemzés oldaláról

vizsgálja a szolgáltatások kezelésének

problémáját, Arra a következtetésre jut, hogy hatékonyabbá tesszük tervezésűn- ket és statisztikánkat, ha a fogyasztói szolgáltatásokat —— függetlenül azok anyagi vagy nem anyagi jellegétől -— be—

számítjuk a nemzeti jövedelem mutató—

számába. Érdemes felfigyelni arra, hogy a szerző különbséget tesz fogyasztói és

ún. adminisztratív szolgáltatások között,

s —- ellentétben a legtöbb tőkésország jelenlegi gyakorlatával —— csak az előb—

biek figyelem-bevételét javasolja. Ebben.

azonban nagyon határozott, s vitába száll

azokkal a nézetekkel, amelyek külön-f—

böző gyakorlati érvek alapján próbálják

a nem anyagi szolgáltatások kivülrekesz—

tését indokolni. B. Minc és L. Zienkowsktv lengyel közgazdászok nézeteivel foglal—

kozik részletesebben. _

Zienkowski a lengyel nemzeti jövede——

lemmel foglalkozó munkájában a követ—a kező példát hozza fel a szolgáltatások számbavételével szemben. Tételezzük fel,.

hogy A országban 120 egység anyagi jó'—

szagot és 30 egység nem anyagi szolgál-' tatást hoznak létre. B országban ugyan—' akkor 100 egység az anyagi termelés és, 50 egység a nem anyagi szolgáltatás; Va—

jon melyik országnak nagyobb a gazda—

sági potenciálja —— veti fel a kérdést Zienkowski, ha meggondoljuk, hogy a, szolgáltatások között ügyvédi tanácsok, mindenféle pénzügyi jellegű szolgáltatá—

sok stb. is szerepelnek. Nyilván A ország—

ban —- adja meg rá a választ.

Adam önkényesnek és szuggesztivnek tekinti Zienkowski példáját. Egészen más

megvilágításba kerül a példa, ha arra hívjuk fel a figyelmet, hogy A ország

anyagi jószág többletében szeszes italok, dohány és mindenféle luxuscikkek sze—

repelhetnek, ugyanakkor B ország szol—

gáltatás többlete szélesebb körű oktatási

hálózatból, több kulturális, egészségügyi

szolgáltatásból tevődhet össze.

Szerző végül rámutat arra, hogy szol—

gáltatások növekedési üteme valamennyi

szocialista országban gyorsabb, mint az anyagi termelése, s mennyire hátrányos, ha a gazdasági tevékenység legösszefog—

lalóbb jellegű mutatószámánál, a nem-—

zeti jövedelemnél ennek a szférának az eredményeit kirekesztjük. Szerző a jelen—- legi gyakorlat felülvizsgálatát javasolja-

(Ism.: Drechsler László)

EFIMOV, A. N.:

AZ ÁGAZATI KAPCSOLAT! MÉRLEG szemem-:

A NÉPGAZDASÁG! ARÁNYOK OPTIMALIZÁLÁSÁNÁL

(Die Rolle der Verflechtungsbilanz bei der' Optimierung volkswirtschaftlicher Propertie—

nen.) —- Wirtschaftswissenschaft. 1965. 10. sz.

1658—1666. p.

A népgazdaság arányos fejlesztésének

kérdése egyre inkább középponti problé—

mává válik. Mielőtt a kérdést részlete——

sebben tárgyalná, szerző a reprodukciós

(2)

S'I'ATIS ZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

767

folyamat arányait veszi vizsgálat alá.

Megállapítja, hogy ezek az arányok két csoportba sorolhatók. Egyik csoportot a

népgazdaság arányai képezik; ide tar—

toznak azok az arányok, melyek a társa—

dalmi termelés és a nemzeti jövedelem struktúráját tükrözik (így például az az arány, hogy a nemzeti jövedelem hogyan

oszlik meg a fogyasztás és a felhalmozás

között, vagy hogy a nemzeti jövedelem milyen arányban származik a mezőgaz—

daságból és az egyéb termelő ágazatok—

ból). Az arányok másik csoportjába az egyes konkrét termelési ágak viszonyait tükröző, továbbá az egy üzemre jellemző arányok tartoznak. Az e csoportba tar-

tozó arányokat termelési arányoknak ne—

vezik. Ide sorolhatók az ún. technikai—

gazdasági arányok is; ilyen például az erőgépek és munkagépek aránya. A két-

féle arányok lényegesen eltérnek egy—

mástól: más—más tényezők okozzák, kü—

lönböző módszerek és tendenciák jellem—

zik változásaikat.

A népgazdaság konkrét kvantitatív ará—

nyait az ágazati kapcsolatok mérlege fejezi ki. Ezért is fektettek a közelmúlt—

ban annyi gondot az ágazati kapcsolatok

mérlege számítási módszereinek tökéle—

tesítésére. A helyes népgazdasági ará—

nyok megállapítása nem utolsósorban a központi tervezésnek is egyik legfonto—

sabb feladata.

A közelmúltban a tervezés céljára szol—

gáló ágazati kapcsolati mérlegeket a Szovjetunióban nyílt, statikus modell se—

gítségével dolgozták ki. Ennek segítsé-

gével lehetséges volt minden népgazda- sági ág tervezett termelési volumene alapján a tervezett végtermék, valamint ennek megfelelően a munkaerő—szükség—

_ let és a termelési alapok tervének össze—

állítása. A statikus modellnek azonban bizonyos hiányosságai vannak. Ezek első—

sorban a beruházások tervezésében je—

lentkeznek. Dinamikus modell kidolgozá—

sára van szükség, ahol a beruházásokat

mind volumenük, mind pedig ágazati megoszlásuk tekintetében a távlati terv-

ben megállapított végtermék növekedé—

sének megfelelően határozzák meg. A di—

namikus modell egyenletrendszerének megoldása révén adódnak a tervidőszak minden egyes évére nézve a termelés és a beruházások értékei.

Az ágazati kapcsolatok dinamikus mo—

delljének kidolgozásához feltétlenül szük—- ség van egyrészt bizonyos mutatószámok kidolgozására, melyek azt fejezik ki, hogy a tervezett termelésnövekedéshez milyen

és mennyi beruházás szükséges, valamint

fontos kérdés a beruházások késlelteté—

sének (lag) figyelembevétele is. Szerzői megállapítja, hogy az az egyszerűsítő fel—

tevés, mely szerint a beruházások terme——

lési kapacitást növelő hatása a követ——

kező naptári évben jelentkezik, és amely ezt az egyéves késleltetést egységesen állapítja meg minden ágazat beruházá—

sai tekintetében, nem mindig felel meg, a bővített újratermelés reális követel—

ményeinek. A kérdés helyes eldöntésé—

nek előfeltétele, hogy egyrészt a ,beru- házások anyagi—műszaki megoszlását is.

figyelembe vegye, másrészt a tervidő- szakban végrehajtani szándékozott be-

ruházások évi megoszlását is szem előtt

tartsa.

Az ágazati kapcsolati mérleg statikus.

és dinamikus modellje hatékony eszköz

a népgazdaság termelési és fogyasztási oldalának egyensúlyba hozatalára. A megfelelő arányok megtalálása azonban nem csupán mennyiségi, hanem minőségi probléma is. Ennek megoldásához opti—

mális mérlegek kidolgozására van szük——

ség, melynek segítségével a népgazdaság fejlesztésének optimális arányai megálla—

píthatók.

Ez konkréten több variáns kidolgozása

segítségével történnék, ami újabb prob—

lémát vet fel, ti. a különböző alternatív megoldások optimum—kritériumainak meg-

határozását.

A népgazdaság fejlődését akkor tekint—

hetjük optimálisnak, ha a maximális ter—r melési eredmények minimális munkaerő—

és anyagfelhasználással érhetők el. Az

optimum-feladat ehhez képest kétféle

módon valósítható meg: a megadott vég—

termék volumene és struktúrája szerinti

társadalmilag szükséges munkaráfordí—

tás minimumát tartva szem előtt, vagy pedig a megadott anyag— és munkaerő—

ráfordításokhoz képest elérhető maximá- lis végterméknek megfelelően.

Az 1970—re összeállított tervmérleget a Szovjetunió Állami Tervbizottságának Kutatóintézete a népgazdaság mintegy

120 ágazatára vonatkozólag több mint húsz variánsban dolgozta ki, mely vari—v

ánsok főleg a végtermék volumene és

struktúrája tekintetében különböznek egymástól. A végtermék optimális meg—

határozásának központi problémája a

végtermék fő elemének, a fogyasztási alapnak a megtervezése. A Szovjetunió—

ban jelenleg nagyarányú kutatómunka folyik abban a tekintetben, hogy a fo—

gyasztás struktúráját a lakosság jövedel—

mének, az áraknak, az összes fogyasz—

(3)

768 STATISZTIKAI, meni—anni Moreno

*tásnak, a kereslet területek szerinti meg- oszlásának, a népesség kormegoszlásának és (egész sor más tényezőnek a függvé—

nyében vizsgálják. Más kutatóintézetek 1963-ban és 1964-ben az egyes termelői

ágazatok síkján folytattak vizsgálatokat,

főleg az anyagfelhasználás területén.

*

Összefoglalva a mondottakat, szerző szerint ahhoz, hogy az optimális tervezési

módszereket a tervezőintézetek magu—

kévá tegyék, először a következő felada—

tokat kell megoldani:

a) a népgazdaság minden ágazatára

nézve optimális tervezési modellek alko—

tása;

b) széles körű, egységes statisztikai infonmációmennyiség biztosítása, mely a

tenmelés núnden vonatkozására kiterjed;

c) az optimális tervezés számítási mun—

káinak elvégzéséhez szükséges elektroni—

kus száxmítóközpontok létesítése.

(Ism. : Nyáry Zsigmond)

JAPÁN NEGYEDÉVES ÖKONOMETRIAI MODELLJE, 1952—1959

(A guarterly econometric model of Japan, 1952—1959.) —— Osaka Economic Papers. 1964.

márc. 19—44. p.

A sztochasztikus modell japán gazda—

sági életének az 1952—1959. években ké—

szült negyedéves idősorain épül fel. A modell négy év alatt készült el, kidolgo-

zásában Sh. Ichimu'rán kívül L. R. Klein, S. Koizumi, K. Sato és Y. Shinkai vett

részt.

A modell a termelést három szektorra

osztja: mezőgazdaság, ipar és harmadla- gos tevékenység (tertiary industry), az ipart ismét három ágra bontja: nehéz—

ipar, textilipar és egyéb ipar; a termelés mindhárom szektorában pedig különvá—

lasztja a nagyüzemi (50 millió yen alap—

tőkén, felül) és a kisüzemi termelést. A

modell középpontjában az ipari szektor

áll.

A modell összesen 90 egyenletet és 59

identitást tartalmaz, a változók száma

152.

Az egyenletek a következők szerint csoportosíthatók :

nehézipar (7 egyenlet) textilipar (7 egyenlet) egyéb ipar (7 egyenlet) mezőgazdaság (4 egyenlet)

harmadlagos tevékenység (5 egyenlet)

háztartási szektor (7 egyenlet) készietnövekedés (a egyenlet) pénzügyek (13 egyenlet)

külkereskedelem (19, egyenlet) ' , _ egyéb Strukturális egyenletek (13 egyenlet)

Az ipar egyenletei:

a) termelési döntési függvények, b) termelési függvények,

c) bérmeghatározó egyenletek, , a) a végtermékek ármeghatározó egyenletet, e) anyagfelna'sználási függvények,

!) a nyersanyagok ármeghatározó egyenleteí, g) beruházási függvények. ,

A mezőgazdaság egyenletei:

a) termelési függvény,

b) negyedéves jövedelem-egyenlet, _

c) mezőgazdasági foglalkoztatottság függvé—

nye,

d) mezőgazdasági ármeghatározó egyenlet.

A harmadlagos tevékenység egyenletei:

a) termelési döntési (függvény, b) termelési függvény,

c) ármeghatározó egyenlet,

d) beruházási függvény. ,

A háztartási szektor egyenletei:

a) fogyasztási függvények, b) lakásépítkezési függvény,

c) fogyasztási cikkek ármeghatárow egyenletei.

Az állóalap—beruházások függvényei:

a) termelők készáru beruházása, b) termelők nyersanyag beruházása,

c) termelők befejezetlen termék beruházása, a) kereskedők állóalap beruházása,

e) új rendelés egyenlete,

f) gépi felszerelések eladásának egyenlete.

Pénzre vonatkozó egyenletek:

a) pénzkereslet, b) pénzkínálat, c) készpénzkereslet,

d) hosszúlejáratú hitelkereslet.

Import—export függvények:

a) import függvények,

b) nehézipari export függvények,

c) textiltermékek exportjának függvényei, d) élelmiszerexport függvényei,

9) egyéb áruk exportjának függvényei.

A modell paraméterbecslése kétféle

módon történt: a kétfokozatú legkisebb négyzetek és a teljes információ mód—

szerével; Érdekes, hogy a kétfokozatú legkisebb négyzetek módszere jobb ered—

ményeket adott, mint a teljes információ

módszere.