Kuraybashi, Yoshimasa: Az aggregát népgazdasági mérlegek rendszerének néhány szempontja

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÓ

663

Gunnar Kulldorff könyve közérthető stílusban megirt és számos numerikus példával illusztrált munka, amely mind tartalmával, mind elegáns tárgyalásmód—

jával rendkívül közel hozza az olvasó—

hoz e gyakorlati [és elméleti szempontból egyaránt fontos és érdekes probléma—

kört.

(Ism.: Tekse Kálmán)

GAZDASÁGSTATISZTI KA

KURAYBASHI , YOSHIMASA:

AZ AGGREGÁT NÉPGAZDASÁG! MÉRLEGEK RENDSZERÉNEK NÉHÁNY SZEMPONTJA

(Some aspects of a system of integrated na—

tional economic accounts) — Hitotsubashi Jour- nal of Economics, 1962. 1. sz. 83—192. 1).

Az utóbbi két évtized folyamán a ki- sérletek hosszú sora irányult arra, hogy a gazdasági élet körfolyamatainak szer—

kezetéről pontos leírást adjanak. Az input-output táblák, a tőkeáramlás rend—

szerének a kidolgozása is ezeknek a tö—

rekvéseknek az eredményei. A kérdést egyaránt próbálják mind elméleti, mind gyakorlati oldalról megközelíteni. Mind—

ezek a törekvések a különböző gazdasági tényezők számbavételének egyesítésére irányulnak.

A kérdés gyakorlati vonatkozásai közül elsősorban a gazdasági folyamatok tervszerű befolyásolásának problémája jöhet figyelembe. Ebből a szempontból a jelzett kérdésnek azért van különös jelentősége, mert a kapitalista társa-

dalmi-gazdasági berendezkedés alapelvé—' nek megfelelően a gazdasági folyamatok befolyásolása nem történhetik közvetlen állami beavatkozás útján, hanem csak közvetett eszközökkel (adópolitika, a kamatláb magasságának szabályozása stb.), amelyek az egymáshoz kapcsolódó gazdasági tevékenységek hosszú sorát idézik elő. Az utóbbiakkal viszont csak akkor számolhatunk elfogadható pontos—

sággal, ha ismerjük, hogyan kapcsolódik a gazdaságpolitikai intézkedéssel érintett terület a gazdasági élet egyéb tevékeny—

ségeihez. Ezekhez az intézkedésekhez szükséges átfogó tájékoztatást szolgáltatja az aggregát népgazdasági mérleg, amely átfoghatja a népgazdaság egészét vagy annak csak egy részterülete't.

Az egész népgazdaságra kiterjedő aggregát mérleg a gazdasági életben végbemenő tranzakciókra támaszkodik.

Ezek lehetnek:

1. reális és

2. pénzügyi tranzakciók. ,

A tranzakciók előbbi csoportjába azok tartoznak, amelyek a termeléssel, nyers—

anyag kitermelésével állanak kapcsolat—

ban és új javakat vagy gazdasági értékű szolgáltatásokat eredményeznek. A má—

sodik csoportba pedig azok a tranzakciók tartoznak, amelyek fizetési eszközök mennyiségének növekedéséhez, csökke—

néséhez vagy cseréjéhez kapcsolódnak.

Az aggregát népgazdasági mérlegek második típusa (amelyek nem ölelik fel a népgazdaság egész területét) a gazdasági életnek csak szűkebb, kiválasztott terü—

letére korlátozódik. Ezt a területet tekint—

jük a mérleg ,,magvának", ami lehet a népgazdaság termelése vagy ennek egy szűkebb köre: a népgazdaság egyes szektorainak termelése. Ez átmenet az input—output táblák és a népgazdasá- got felölelő aggregát mérlegek között.

Hasonlóképpen a mérleg kiindulópontja lehet az egyes szektorokon belüli tőke—

képződés folyamata. Ez utóbbi Viszont a tőkeáramlás rendszereésaz aggregát mér—

leg közötti átmenet. A népgazdasági mér—

legek e típusát a gazdasági tevékenységek mélyreható specifikációja jellemzi. A tanulmány során érintett kérdéseket Japán jelenlegi gazdasági helyzete teszi aktuálissá. A gazdasági élet rohamos fejlődése mind sürgetőbbé teszi annak hosszú távlatokkal számoló tervszerű befolyásolását. Itt is elsősorban a pénz- ügyi és adópolitika eszközei látszanak célravezetőknek, amihez feltétlenül szük- séges a népgazdaság erőforrásainak számbavétele. Ezt szolgálja a népgazda- ság helyesen elke'szített aggregát mérlege.

A japán gazdaságtudomány mai fejlő—

dési fokán szerző csak a gazdasági élet részterületeire kiterjedő aggregát mérleg elkészítését tartja lehetőnek. Véleménye szerint ezzel kapcsolatban elsősorban a nemzeti jövedelem statisztikájára kell támaszkodni. Itt azonban jelentős nehéz—

ségek vannak. Ezek közül a legnagyobb az, hogy a hivatalos japán nemzeti jöve—

delem statisztikának nincs jól tagozott, áttekinthető rendszere. Nincs meg a szükséges kapcsolat sem az input—output táblák, sem 'pedig a tőkeáramlás rend—

szere között. Bizonyos nehézségek adód- nak abból is, hogy a japán hivatalos nemzeti jövedelem statisztika az amerikai

664

nemzetijövedelem—számítás hatása alatt áll. Mindezek ellenére Japánban is több figyelemre méltó kísérlet történt az input-output táblák és a tőkeáramlás rendszerének a megszerkesztésére.

A népgazdaság aggregát mérlegének realitása nagymértékben függ a gazdasági tevékenységek szektoronkénti csoportosí- tásától. Ez azonban általában nem vihető keresztül egyértelműen, amit Japán gazdasági életében is tapasztalhatunk. A nemzetijövedelem—számítás hagyományai szerint itt a népgazdaságban három szektort különböztethetünk meg. Ezek:

1. a gazdasági élet,

2. a közvetlen személyi fogyasztással kapcsolatos gazdasági tevékenységek,-

3. a közigazgatással kapcsolatos gazda—

sági tevékenységek szektora.

A felsoroltak közül a második szek- torba általában a fogyasztási jellegű tevékenységek tartoznak. A kategorizá- lásnál sok nehézség merül fel. A csopor—

tosítást ugyanis nem lehet teljes követ- kezetességgel keresztülvinni. Ide soroljuk nemcsak a magánháztartások és a nem gazdasági jellegű intézmények, hanem a kisárutermelők tevékenységét is.

Az egyértelmű csoportosítás nehézségei még szembetűnőbbé válnak a közigazga- tási tevékenységek szektoránál. A jelzett szektorba ugyanis nemcsak a közigazga- tással kapcsolatos gazdasági tevékeny- ségeket sorolják, hanem az állami tulaj—

donban levő vagy állami ellenőrzés alatt

álló vállalatok működését is. így ennek a szektornak kettős jellege van. Az egyik oldal tisztán fogyasztási (közigazgatási kiadások), a másik pedig kifejezetten gazdasági jellegű.

A tanulmányban érintett problémákkal kapcsolatban szerző számos érdekes szempontra világít rá. Ezek közül figye—

lemre méltók a termelés értékének számbavételével foglalkozó megjegyzései.

(Ism. : Csikós Mihály) RESEK, noeen'r w.:

A MOSZAKI FEJLÖDÉS SEMLEGESSÉGE

(Neutrality

Review 'of Economics 1. sz. 55—63. p.

A termelés növekedésében Világosan me'gíkülönböztethető két rész. Az elsőnek oka a dolgozók számának növekedése, amelyet a tőkeállomány ugyanilyen mér—

tékű növekedése kísér, más szóval nő a dolgozók száma, miközben a munka mű—

szaki felszereltsége változatlan marad.

A másikat egyrészt a munka műszaki

o! technical change.) - The and Stattstios. 1968.

STATISZTIKAI IRODALMI FIGYELÖ

felszereltségének növekedésére, wmás- részt a műszaki fejlődésre, valamint to—

vábbi (a cikkben meg nem indokolt vagy kölcsönhatásból eredő) tényezőkre lehet visszavezetni. Ha nem az összteimeűüt, hanem a munka-termelékenység növeke—

dését vizsgáljuk, akkor csak az utóbbiak——

kal kell foglalkoznunk. Több szerző vizs- gálta meg az utóbbi időben azt a kérdést, hogy a munkatermelékenylség növekedé—

sének oka elsősorban a munkaltechnika—i felszereltségének növekedése, vagyis; a műszaki fejlődés.

A kérdést más szavakkal úgy is fel——

vethetjük, hogy a műszaki fejlődés tűke—

igényes, semleges vagy tőkemegtakaríté típusú, ha a fejlődésnek ezt a három tí—

pusát aszerint különböztetjük meg, hogy a munka technikai felszereltsége nő, vál- tozatlan vagy csökken. '

Solow vizsgálatai során arra a követ-—

keztetésre jutott, hogy a műszaki fejlő—

dés általában semleges típusú és a mun—

katermelékenység növekedésének _87,5 szá—

zaléka a műszaki fejlődésnek és csak 12,—5 százaléka a munka technikai felszerelt—

sége növekedésének tulajdonítható.

Níitamo Finnország termelését vizs- gálva azt találta, hogy a munkatermelé- kenység növekedésének oka nagyrészben az idő múlása és a szakképzettség növe—

kedése, míg a tőkeképződés kisebb sze- repet játszik.

Messel szintén azt a következtetést _vonta le vizsgálataiból, hogy a munka- temnelékenység növekedésénél a *műszaki fejlődés jelentősége a legnagyobb.

Solow újabb cikkében nagyobb fontos—

ságot tulajdonított a tőkeképződésnek. Ezt azzal magyarázta, hogy a műszaki fejlő—

dés csak akkor valósul meg, ha a felhasz—

nált tőkeállomány megfelel az új tech—

nológiának. Minél gyorsabb a tőkeképző—

dés, annál gyorsabban vezetődik be a fej—

lődés a termelésbe.

A mumkaten'nelékenység növekedését befolyásoló tényezők vizsgálatára a Gobb—

Dougl—as típusú termelési függvény alkal—

mas. Ennek görbéje összeköti az azonos termelést adó tőkeállomány—munka korn—

bináciők pontjait, ha a tőkét az Y ten—

gelyre, a munkát pedig az X tengelyre mérjülk fel. A görbe iránytangense min- den pontban megadja a tőke és a munka marginális) helyettesítési rátáját, amely azt fejezi ki, hogy az adott helyzetben

mennyi tőkével lehet az egységnyi mun- kát helyettesíteni. Ha nő a munka mű- szaki felszereltsége, változatlan munka—

erő esetén a nagyobb termelésnek meg- felelő gönbe't kapunk, de a görbék alakja változatlan marad. Ha Viszont a műsZaki