A. KURSZKI]:
A NÉPGAZDASÁGI TERV ANYAGMERLEGEP'r
a
III. AZ IPARI NYERSANYAG, TÚZELÖANYAG ÉS VILLAMOSENERGIA MÉRLEGE
Az ipari termelőeszközök mérlege a következő herméskcsoportokat
öleli fel: , 4
I. Az alapvető terndelőeszközök elemei.
Ebből:
1. gépek és felszerelések, 2. tehergépkocsik,
3. mozdonyok és vasúti teherkocsik.
II. Nyersanyagok (elsődlegesek).
Ebből: . 'i'?
1. gémek, 2. cement, 3. szerszámfa.
III. Tüzelőanyag és villamosenergia.
Ebből:
1. villamosenergia, 2. kőszén,
3. ásványolaj, 4. tőzeg.
IV. Félkésztermékelc.
Ebből:
nyersvas, acél, , hengieveltáru,
papír,
fűre—szám,
vegyi termékek.
mggpmg
' Folytatás. —— A tanulmány első részét a statisztikai szemle 1950. évi 8. száma közölte (472—483. old.).
3 Statisztikai Szemle
558 ' Kusszara _ a A nyersanyag-, tüzelőanyag— és villamosenergiamémlegbem ldfejezett
termelési kapcsolatokat ezeknek, mint az álloalapok (fém, építőanyag), a forgóalapok (vasérc, kohászati koksz, fűtőanyag, villamosenergia) és a _ fogyasztási javak (tömegcíkkek gyártásához szük-séges fém, műrost, mű-
bőr) elemeinek újratermelése határozza meg. .
Az ipari nyersanyagkészletek kibővítése a ny—ersanyagtermelés és a (bányászat fejlettségétől függ. A hatalmas hazai nehézipar megteremtése és kifejlesztése, a gépipar növekedése szükségessé tette a forradalom- előtti Oroszország technikailag igen elmaradott ipari nyersanyag—, tüzelő- anyag- és villamosenergiabázcisainak gyorsütemű fejlesztését. A A két sztálini ötéves terv során kifejlődtek a szocialista ipar nyersanyag—, tüzelő- anyag— és energiabázisai, amelyek biztosítják az ország technikai—gazda—
sági függetlenségét. '
. A gépipar gyorsütemű fejlődése — mint ahogy Molotov elvtárs muta—
tott rá a SzK(xb)P XVIII. kengresszdsá —— ,, . . . elválaszthatatlan kapcso—
latban van először a vaskohászat: a nyersvas, az acél, a hengrereltáru és a nemes acélok termelésének; másodszor a színesfém-kohászat: a réz, az alumínium, a horgany, az ólom, a nikkel és egyéb színesíémek termelésé—
nek még hatalmasabb fellendülésével"?
Ugyanekkor szükséges az is, hogy ,, . . . a tüzelőanyag— és energia—
bázisok fejlődése necsak ne maradjon el az ipar (és a népgazdaság fellen—
dülésétől, hanem az élen járjon és megteremtse a további fejlődéshez
szükséges szilárd alapot".2 '
A vaskohászat fejlesztésének fokozása terűlesléséhez elengedhetetlen nyersanyagbázísok —— vasérc—, mangánére—, koksz— és mészkőtermelés ——
megfelelő fejlesztését követeli meg. ,
Az egyes termékfajták nyersanyagmérlegei különböző helyet foglal- nak el a népgazdasági tervben. Például míg a fém—, tüzelőanyag— és villa- mosenergiamérlegekhcen az ipar egyes ágai közötti. kapcsolatok fejeződ- nek ki, addig az érc—, koksz— és nyersvasmérlegwekben a nehézipar egyes ágainak belső kapcsolatait tenvezik meg. Különösen jelentősek azoknak az iparági csoportoknak mérleg-ei, amelyek a kohászati ipar számára adják a nyersanyagot. Az ipari nyersanyagmérlegek feladata, hogy mind a nehéz- íparon belüli, mind a nehézipar és a népgazdaság egyéb ágai közötti helyes arányokat meghatározza a népgazdasági terv általános feladatainak meg—
felelően.
1. A fémek mérlege
A fémek mérlege különösen fontos helyet foglal el az ipari termelés anyagmérlegeinek rendszerében. ,,A tám —— mondotta Sztálin elvtárs a Párt XIV. kongresszusán —— az iparunk döntő alapja és mérlegét az ipar és a közlekedés mérlegével összhangban kell összeállítani."
A gépiparnövekedése, a Szovjetúnió népgazdaságának technikai újjá- építése, az építkezések hatalmas méretei megnövelik az ország fémellátá—
sának fontosságát.
A forradalomelőtti Oroszországban a fémtermelés és fogyasztás szer- kezete az ország technikai-gazdasági elmaradottságának volt következ—
ménye. Az egy lélekre eső nyersvastemelés 1913-ban tizenegyedrésze
1 v. M. Molotov: A népgazdaság fejlesztésének harmadik ötéves terve. A SzK(b)P XVIII. lmngresszusán tartott beszámoló és zárszó, Goszpolitizdat, 1939, 23. old., oroszul.
ANYAGMÉBLEGÉK _ , ' 559
volt az Egyesült Államok és nyolcadrésze Anglia és Németomzág te.—rme—
lésének. A temnelés jelentéktelen volumene mellett még a termelt vesém választéka is igen szűkös volt. 1903 és 1911 között e. fémfogyasztásnak csak 15 %-a irányult a gyárak és üzemek afelé, 20 %—a a vasút szükségleteit
fedezte és 20%—át az építkezésre fordították; a fennmaradt rész pedig az
x ü. n. "szabad piac" szükségleteit elégítette (ki.
Az országnak az első ötéves tervben megvalósított iparosítása és a gépipar növekedése megkövetelték a fémfogyasztás szerkezetének gyöke—
res megváltoztatását, elsősorban a gépipar fémmel való ellátása érdeké- ben. A fémfeldolgozó iparban 1928/29-ben a hengereltámknak 40%-át és 1932—ben már 50%—át használták fel gépgyártásra. A belső fémtartalékok hiánya miatt a gépipar részesedésének növekedése a hemgereltáru fogyasz—
tásában azt eredményezte, hogy a többi fémfogyasztők részesedése csök- kent. A fémkészletek túlnyomó részének a gépiparba való irányítása lehe- tővé tette a Szovjetúnió nehézipera megteremtésében az alapvető felada—
tok megoldását, ami hozzájárult a népgazdaságnak új technika alapján való átszervezéséhez. Ezzel a fém'ko—hászati felszerelések termelésének hatalmas bázisait teremtették meg, ami lehetővé tette a vaskohászat fejlesztésének előmozdítását.
A második ötéves terv során a fémkészletek növekedése a gépipar fémmel való további nagyarányú ellátását biztosította. Míg a második ötéves terv kezdetén azoknak a gépipari ágaknak hengereltáruval való ellátása növekedett jelentékenyen, amelyek nehézipari gépeket és beren- dezéseket gyártottak, addig a második ötéves terv végén főleg a közleke-_
dési gépeket gyártó * ipar fémmel való ellátása fokozódott, mint például - az autó-traktoripar', hajógyártás, mezőgazdasági és élehníszerilparí gép-
gyártás.
A második ötéves terv folyamán (a mezőgazdaság és a vasút számára nagymennyiségű fémet utaltak ki felszerelések formájában. A vasúti köz- lekedés fémfogyasztása, beleértve a különféle felszereléseket is, 1936—ban - az egész" fémfogyasztás 85 %ea, a mezőgazdaság részesedése pedig
! 10%—a volt. '
A fémkohászat kifejlődése a Szovjetúnióban, különösképpen a minő- ségi fémek termelésének növekedése és a termelt fémgyártmányok válasz- tékának bővülése következtében a második ötéves terv végén feleslegessé vált a férnbehozatal; amely a második ötéves terv elején a felhasz—
nált hemgereltáru % részét tette ki.
A hengerelt vasámk mérlegét 1937-ben a következő viszonyszámok jellemzik:
A hengerelt vasáruk mérlege
'la-ban A) össztermelés (beleértve a csöveket és a hengerelt öntvényeket) ______ 100,0
B) Hengerelt árufogyasztás . . . . : ... 100.0
ebből: —
1. Építkezési célokra (beleértve a síneket is) _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ _ mm
2. A termelőkihasználásí célokra 80,0
ebböl:
?
1. Nehézipar és gépipar ...' ... 6943
2. Vasúti közlekedés ' ' ' 4,7
3. Helyi és szövetkezeti ipar 4,0
4. Szabad piacra ... 0.2
5. Egyéb fogyasztók ... 2,1
560 — ; , KURSZKIJ
A temnelőkihasmálásí szükségletelme a hengerelt vas— és acéláruk 80%—át fordították. A temnelőszükséglet szempontjából legfőbb vas— és acélfogyasztók: a gépipar, a vaskohászat, a fémipair, a javító és mecha- nikai üzemek. A gépipar és a férnfeldolgozóipar szükséglete a hengenelt vas— és acéláruk összfogyasztásának több, mint 50 %—át teszi ki. A gépípar egyes ágai különböző fémipari tennékeket használnak fel. Az autó-, trak—
tor— és a szerszámgépipar főleg jóminőségű hengerelt árut fogyaszt, a többi gépipari ágak pedig közönséges hengerelt árut, Az autóiparban használt hengereltáru főképpen a Vékony vaslemez. A közlekedési eszkö—
zöket gyártó iparágak főleg minőségi vasat, vaslemezt, vasgemendáklat, ídomvasakat, abroncsokat, vasúti kereke-ket, gömbyasakat és tengelyeket fogyasztanak. A mezőgazdasági gépipxamban használatos hengereltáruk főleg minőségi vasakból és részben alacsonyabb minőségű vasárukból álla- nak. Az elektromos erőművi berendezéseket gyártó ipar főleg különleges Vékony lemezeket, úgynevezett dinamó— és transzfomátorlemezt használ.
A gépipar egyes ágaiban felhasznált vasáruk különböző fajtáinak aránya függ a termelt felszerelések összetételétől és a gépipar technikai fejlődésétől.
A gépgyártás vas— és acélsziikségletét a tervben előirányzott gépek és felszerelések nomenklatúrájának megfelelően, az egy géphez szükséges különböző fémek diffenenciált telhasználálsu normái alapján állapítják meg Ezeket a normákat a gépipari élüzemek tapasztalatai alapján, a fémmeg—
takaritást célzó intézkedések figyel—embeyételével számítják ki.
2. A tüzelőanyagok mérlege
A népgazdaság átállítása ,a nehézgépi—par fejlesztésére együttjár az ásványi eredetű tüzelőanyagoknak, elsősorban a szénnek, elsődleges energiaforrásként és technológiai célokra való széleskörű felhasználásával.
A szén, mint az ország energiamérlegének alapja, az összes enemgiakészlet 60 %-át teszi. Az ipar a széntenmelésnek kb. 2/3—át használja fel energetikai (Villamoserőműtelepeken és egyéb iparágakban), technológiai célokra, és mint nyersanyagot a feldolgozó iparágakban (kokszgyártás és vegyiipar).
A szempár a kokszgyártáson keresztül szoros kapcsolatban van a vas—
kohászat fejlődésével. A kőszén, mint tüzelőanyag, a népgazdaság egyéb ágainak fogyasztásában is jelentékeny helyet foglal el A vasúti közleke- dés tüzelőanyagmérlegének 85 %—át és a vízi közlekedés tüzelőanyagmér—
, legének 45 %-át a szén fed—ezi.
A kitermelt ásványolaj teljes egészében az ásványolajfeldolgozó- iparba kerül, benzin, petróleum, gázolaj, pakura és kenőolajok előállí- tására. E termékek egyi—részét mint tüzelőanyagot magában az ásvány—
olajipar-ba—n használják fel. J elentékeny része azonban a népgazdaság egyéb ágaiba kerül, főleg a gépkocsi— és nepülőgépállomány üzemanyag—
szükségleteire A tőzeget majdnem teljes egészében az ipar használja fel:
az eróműtelepeken, a textil— és üvegipfarban
A cári Oroszország tüzelőanyagmérlege rendkivül ingadozó volt: az ország állandóan tüzelőanyaghiányban szenvedett. A háborúelőhtí Orosz—- ország tüzelőanyagellátását főleg behozatal útján biztosították, a tüzelő—
anyagforrások között jelentékeny helyet foglalt el a fa és az ásványolaj Az ország tüzxelőanyagmérlegxének ingadozását az is okozta, hogy az ország
építve
ANYAGMÉRLEGEK — 561
A Szovjetúnió népgazdasága számára szükséges tüzelőanyagbázis meg- teremtése a kőszénbányfászat gyors fejlesztés—ét, az ország keleti részein új szénbázulsek létnehozását és a helyi jellegű tüzelőanyagtefrmelés nagy—
mérvű fejlesztését tette szükségessé.
A Szovjetúnió tüzelőanyagmérlegét 1937—ben a következő adatok jellemezték:
Tüzelőanyagmérleg
Millió tonna A végösszeg normál tüzelö- 'h—ában
anyag
Termelés összesen ________________________________ 16730 lom
Slén ... 11254 67,3 Tülífa ... 215 13,5
Növényolaj ... 18,5 11,1 Tőzeg ... 10,0 6-0 Gáz ... 3,4 24) Olajpala ... 03 o,1 Fogyasztás összesen ... 17252 100,"
Közlekedés ... 45.4 ZGA
Ipar ... . ... 8119 475 , Ebből! kORSZOSítáSTB ... 293 16,9 Szövetséges köztársaságok gazdasága ____________ 18,5 10,8
Különböző fogyasztók ... 15,7 m
A tüzelőanyagipar saját szükségletei és veszteségek 10,7 6,2
A tüzelőanyagszüksvégletet a fogyasztó iparág temmelésí terve és a termékegységre eső tüzelőanyagfelhasználási normák határozzák meg, amelyeket az adott iparág technológiai fejlettségétől, a felhasználandó nyers— és tüzelőanyag minőségétől és a tüzewlőberenclezések állapotától függően állapítanak meg.
A technikai újjáépítés és a tüzelőanyaggaz'dálkosdás jobb megszerve—
zése lehetővé tette, hogy jobb eredményeket érjenek el a tüzelőanyag- felha'sználási *átlagmfrmák csökkentése terén.
A normál tüzelőanyagban kifejezett összes tüzelőanyagszüks-égletet a különböző fajtájú tüzelőanyagokb-an fennálló szükségletek" alapján hatá—
rozzák meg. Az összesített tüzelőanyagmérleg a következő tüzelőanya — fajtákat öleli fel: kőszén (medencék szerint), tőzeg, olajpala, tűzifa, 'ásvány- _ olaj, gáz. Ezenkívül a mérleg magábanfoglalja még a különböző iparágak belső tüzelőanyagtartalékait, a kohók és a. kokszosítókemencék gázai—t, a' kokszhullacléket, stb. A tüzelőanyagmérleg részletezése tüzelőanyagfajták
% szerint lehetővé teszi a különböző fajtájú tüzelőanyagok közötti helyes arányoknak és az egyes fogyasztók helyes tüzelési módszerének megálla- pítását és így hozzájárul ez ország tüzelőanyagkészleteinek észszerű kihasz—
nálásához.
A népgazdaság szükségleteinek kielégítése szükségessé teszi az ener- getikai tüzelőanyagok terén a helyi tüzelőanyagforrások maximális kihasz- nálását. A SzK(—b)P XVIII. kongresszusának a harmadik ötéves tervről szóló határozata kiadta az utasítást: ,,Új, helyi jellegű. kőszéntermelési bázisokat kell teremteni az ország minden területén, még ott is, ahol kisebb lelőhelyek vannak és ezek kifejlődésének megfelelően a helyi ipart, a községi üzemeket, iskolákat, kórházakat és egyéb intézményeket át kell állítani, a messziről szállított tüzelőanyag helyett a helyi tüzelőanyagok
fogyasztására." V
A tüzelőawnyag- és energiatermelő iparágak tervezésénél roppant nehéz feladat az ország tü—zelőanyag- és energiamérlegének összeállítáSa.
562 Koeszm:
Az energiatermelő iparágak techmkai színvm'íalának növekedése, a nép- ' gazdaság villamosításának fokozása, az elektromos és hőenergia kombinált termelése, az egyes iparágak belső enengíafmu'ásainak fokozott felhaszná— ' lása (gázok, eltávozó meleg, melegvíz, stb.) megköveteli az egyes iparágak * és részlegek energilagazdálkodása fejlesztésének egységes tervezését. Ebből ' folyik az egységes tüzelőanyag- és energiamérleg kidolgozásának szüksé—
gessége, amely lehetővé teszi, 'hogy a tervben az egyes ener—gia— és tüzelő- anyagtermelő ágak közötti viszonyt helyesebben állapítsák meg és ész- szerűbben használják ki az energetikai forrásokat.
3. A villamosenergia mérlege
A villamosenergiatemnelésnek és az ország teljes víllamosításának hatalmas jelentősége van a népgazdaság technikai újjáépítése és a dol- gozók anyagi—kulturális színvonalának emelése szempontjából.
A villamosenergíatermelés növekedése lehetővé tette a népgazdaság nagyarányú villamosítását. A víllamosenengiatermelés üteme megelőzte az ipari termelés emelkedésének ütemét ami az ipar víllamosításánaik
egyik intenzitási mutatószáma.
Az ipari hajtóerők villamosítása együttjárt a víllmno—senergíaíogyaMás technológiai célokra való felhasználásának jelentékeny emelkedésével (vil- lamoskohászat, elektromos öntés, elektrolízis, villamoshegesztés, stb.).
Almásodik ötéves terv folyamán jelentékenyen megnövekedett a Vil—
lamosenergiafogyasztás a közlekedés és a mezőgazdaság terén is. A köz- lekedésben a villamosenergiafogyasztás a második ötéves terv folyamán 4,5-szörösére, a mezőgazdaságban pedig 3,8—szororsára emelkedett, ugyan—
akkor, amikor ez egész népgazdaság villamosenergiafogyasztáse 2,7-szene— - sére nőtt. Megváltozott a villamosenergiafocgyasztás szerkezete az ipar- ban is: a villamosmeghajtás további növekedésével párhuzamosan a villa- mosenergiának technológiai célokra való felhasználása több, mint 7-szere—
sére nőtt.
A Szovjetúnió villamosenergtafogyasztásának struktúrája
(százalékban)
1928 1932 1937
Az egész népgazdaság ... 1003 um,!) lomo
Ipar és építkezés ... GM 6891 m Közlekedés ... ao 1.9 az
Ebből: villamosvontatás —— 0,2 l,!
Közüzemi gazdálkodás 19,2 16,2 13,7
Ebböl: világítás __ __ 12,5 9,3 9,4
Mezőgazdaság 0,7 0,6 0,9
A Szovjetúnió népgazdaságában a legfontosabb villamosenergiá—
fogyasztó az ipar. A nagy energiafogyasztó iparágak vülamosenemgiaszük—
ségletét (alumíniumípar, elektromos acéltermelés, a vegyipar egyes ágai) ca főbb üzemek és műhelyek szerint a termékegység előállításához szük—
séges villamos—energiafelhasználásí Anormák alapján állapítják meg.
Az egyfajta termékeket gyártó iparágak csoportjánál (vaskohászat), a nép—
gazdasági terv összeállításánál a villamosenengiaaszülkséglet kiszámítását a természetes mértékegységekben 'megadbtt össztermelés és a tserméklegy—
ség előállításához szükséges Villamosensergiafellíasználás átlagos normái alapján állapítják meg. A különböző fajtájú termékeket gyártó iparágak-
ANYAGMÉRLEGEK 563
esö villamosenergia felhasználásának átlagos normái alapján számítják ki.
Ezeket a villamosenergiafelhasználási normákat az éh'izemekben elért nommák figyelembe/vételével, a beszámolási adatok átlagainak elemzése alapján és a Villamosenergia megtakarítását célzó rendszabályok figye- lembevételév—el állapítják meg.
A közlekedés a Villamosenergiatermelésnek kib. 3,5 %-át használta fel.
A vasút Villamosenergiaszükséglete a villamosított vonalak vontatószük—
ségletleiből és a vasúti közlekedés víllanytelepeinek szükségleteiből tevő—
dik össze. A villamosított vonalak vontatási villamosenergiaszükségletét az egyes vonalak teher— vagy személyforgalma, a vonatok hosszúsága, az adott vonal egyéb jellemző adatai és a villamosenergiafelhasználási nor-
_mák alapján számítják ki. *'
A villamosenergia össztermelésének kb. 14%—át a közüzemi gazdál—
kodás használja fel. A világítá—sna szolgáló villamosenergiatfogyasztást az egyes vidékek és városok szerint számítják ki, a tervbevett időszak végén meglévő lakosság számából és a világításhoz szükséges villamosenergia—
felhasználás egy főre eső normájából kiindulva. A nagyvárosokra vonat—.
kozólag a közüzemi gazdálkodás villalmosenergiafogyasztását külön-külön számítják ki: villamosvasút, vízvezeték, csatornázás, közvilágítás, lakás- világítás, stb. szerint részletezve.
A mezőgazdaság villame-senergiaszükségletét az egyes gazdasági (vidékek szerint külön-külön számítják ki.
A villamosenergiamérleget a villamosenergiatermelés és —fogyasztás közötti helyes arány biztositása végett a főbb energia-termelő központok szerint állítják össze és hagyják jóvá. Az egyes energiatermelő közpon- tokon belül a villamosenergiaszükségletet iparágak és üzemek szerint állapítják meg. Az egyes energiatermelő központok erőműve—i kapacitásá- nak növelését a fogyasztás terjedelme és a kapacitástartalékok figye—-
lembevétele alapján tervezik. _
A villamosenergiamérleg egyik legfontosabb feladata a Villamos—*
energiatakarékosság rendzszabályainak kidolgozása. A villamosenergiával való takarékoskodás a felhasználási normák, az legyes hálózatok villamos- energiaveszteségének és a villamoserőtművek saját szükségleteit szolgáló fogyasztás csökkentésében jut kifejezésre.
A villamosenrergiával való takarékosság az iparban megköveteli a gyártási folyamatok racionalizálását, (a villamosenergiát fogyasztó gépek és felszerelések kihasználásának megjavítását uaz iparágakban és az üze—
mekben, és a villamosenergiagazdálkodás szabályozását célzó rendelkezé—
* sek végrehajtását. '
IV. AZ ÉPITKEZÉSEKHEZ SZUKSÉGES FELSZERELÉSEK ÉS ANYAGOK MÉRLEGEI
1. Az építkezések anyagellátásának biztosítása
A felszerelések és építkezési anyagok termelése főként a népgazdaság állóafleapjai növekedésének biztosítására szolgál. Az állóalapok legfontosabb és legaktívabban működő részei a felszerelések.
A szovjet gépipar az első két ötéves terv során a népgazdaság termelő-
ppppp
népgazdaságfban működő összes gépeknek több, mint felét a szovjet gép-
_ 5164, , Emez???
ipar a második ötéves terv alatt állította elő. Igy például a hemadik
ötéves terv elején meglévő összes— fémmegmuxnkálógépekmek több, mint 50 %—át a második ötéves terv folyamán gyártották; a második ötéves terv éveiben gyártották a széniparban működő tejtőgépek 60%-át, a második ötéves tervben készítette a szovjet gépipar a mezőgazdaságban a háború- elöttig működő öszes traktorok és arató—cséplőgépek 90 %—-át.A felszerelések hatalmas mérvű termelésével pánh'uzainosa—n ez első és második ötéves terv építkezései a fém, fa, cement és egyéb építkezési anyagok készleteinek jelentékeny növelését követelték meg.
Az építkezések a vasat részben felszerelések, részben közVetlenül vas-
V áruk fonnájában használják fel. Az építkezésekcnél a vas jelentékeny részét hengereltáru, genendák, profilvasak, minőségi vas, tetőbádogköpe—
nyek és vaslemezek formájában használják fel.
Az építkezési munkálatok növekedése a második ötéves tervben a hengereltárufogyasztás volumenének jelentékeny növelés-ét tette szüksé—
gessé az épitkezéseknél. Az 1933—tól 1938—ig terjedő időben az építkezés—
nél felhasznált főbb hengereltáructajták fogyasztása több, mint kétszere- , séne nőtt. Ezzel párhuzamosan jelentékenyen megnövekedett el vasúti sinek, valamint a kőszén—, vasércbányászat és tőzegkitermelés kisvasútja—i- hoz szükséges sinek fogyasztása.
2. Az építkezések felszerelésszükségletének meghatározása
A Szovjetúnióban termelt felszerelések legnagyubb része az építkezé—
sek szükségleteinek fedezéséne szolgál. Az építkezési tervmunká'k ellátott- ságának megállapítása a felszerelések mérlegének egyik legfontosabb kérdése.
Az építkezési tervek összeállításánál a felszerelésszükséglet meg- állapításához a gépipamak a termelési kapacitás alapján előzetesen meg- határozott árutermelésből kell kiindulni, figyelembevéve a munkatei'melé- kenység és a nyersanyagkészletek emelkedését is. A gyári-üzemi mód- szer alapján kiszámított árutermelésből ki kell kapcsolni a gépipar termelé—
sének azt a részét, amely *a már kész termékeik kiegészítését szblg'á-lja (pl.
gépalkatrészek, stb.). Le kell vonni továbbá az árutermelésből az ú. n.
tömegcik'kek értékét (kerékpár, grammofon, vadászfegyver, stb.). Ha fel- tételezzük, hogy a gépgyártás minden egyéb terméke építkezési szükség—
letekre irányul, akkor ebből a szükségletből az állami tervben felvett építkezési munkálatokkal való összehasonlítás során ki kell zárni: 1. azo- kat a felszereléseket, amelyeket .a kolhozok 'az építkezések céljára a saját aldmmulációjukból vásárolnak, 2. a legegyszerűbb felszerelések—et, ame- lyeket a munkások, kolhozparasztok és tisztviselők tennelői jövedel- mükből lakóház építéséhez szememnek be.
Az építkezési terv fedezését szolgáló felszerelésekből külön kell válasz—
tani a javítóüze—mek teimelését, ez alkatrészgyái'tást, minthogy a nagy- (generál-)javításdk költségei az építkezési munkálatok tervében nem szerepelnek.
Az építkezési munkálatok tervét biztosító gépgyártási termékekből külön kell választani a telszeneléstartalékoket. _ , Az építkezések anyagi fedezetére előirányzott gépgyáirtási temp-ékek így nyert értékét összehasonlítják ta bewwházásak összköltségébe felvett fel—
szerelések értékével (a tervbevett befektetések volumene a tiszta építkezés
ANYAGMÉRLEGEK * 565
értékének és a kutató-tervező és szerelési munkák értékének levonása után
gáz építkezési tervmunkálatokat biztosító felszerések általános szük—
ségletének megállapításával egyidejűleg meg kell határozni a népgazda—
ság, úgyszintén az egyes üzemi építkezések (különösen a tervobjektumok) különböző felszerelésekben való szükségleteit.
Az építkezés különféle felszerelésekben való szükségletét a kapacitás előirányzott emelkedésének megfelelően a meglévő felszerelésállomány, annak kihasználási foka, valamint a kopási net—mák és a ténylegesen kiselejtezett felszerelések adatai alapján állapítják meg. Az új üzemek részére szükséges felszerelések mennyiségének és fajtáinak megállapít—ása megköveteli az egyes Vállalatok tervadatainak figy—elembevételét, amelyek pontosan megszabják ezeket a szükségleteket. Az egyes felszerelésfajták—
ban való szükséglet megállapításánál figyelembe kell venni az összes lehet- séges tartalékokat.
A felszerelések mérlegében számba kell venni a külíinböző iparágak—
ban és üzemekben meglévő, de még fel nem szerelt felszereléseket is.
Figyelembe kell még- venni ezenkívül a leszerelt gépeket is, amelyek az
egyes üzemek átszervezése következtében feleslegessé váltak. így például a
hosszú ideig használt gőzkazánokat fel lehet használni fűtési célokra az ipari üzemekben, nagy lakóházakban, vizmelegítésre a mosódákban, stb., az ipari üzemekben a közlekedés terén feleslegessé vált fémmegmunkáló gépek-et fel lehet használni a földművelésügyi núnisztériwm üzemeiben (a gép- és traktorjavító műhelyekben, stb.).Az egyes felszerelésfajtákban való szükséglet meghatározásánál a már meglévő géppark legnagyobbfdkú kihassználásából kell kiindulni.
Ki kell használni a működő géppark meglévő tartaléka-it, főleg a kényszer—
s-zünetelések csökkentésével, a műszakok számának emelésével és a gép- kihasználás technikai normáinak megjavításával.
3. A fémszükséglet meghatározása az építőiparban
Az építkezéshez szükséges hengereltvas mennyiségét az építkezések adatai és az építkezések vasfogyasztáSi nonmiái alapján határozzák meg.
Az építkezések vasfogyasztása és egyes h'engeneltárulkban való szükség- lete az építkezések méreteitől és szerkezetétől függően Változik és az épít—
kezési munkák különböző fajtái és típusai szerint igen különböző. így például 1938-ban 1 millió rubel értékű tiszta építkezésre népgazdasági átlagban a hengereltárufogyasztás 82,6 tonnát tett ki; a nehézipari épít—
kezéseknél 138,9 tonnát, a gépipari építkezéseknél 207,4 tonnát, a könnyű- ipari építkezéseknél 41,9 tonnát, az élelmiszeripari építkezéseknél 40,3 tonnát, a közlekedés- és híradástechnikai ipari építkezéseknél 24,6 tonnát, a mezőgazdasági építkezéseknél 34,3 tonnát.
Az építkezések fémfogyasztási tervének összeállításánál figyelembe kell venni az épitkezéseknek fémből készült épületrészekkel és fémszerke—
zenekkel való ellátásának növelését, aminek nagy jelentősége van a gyorsí—
tott épitési módszerek bevezetésénél. A terviben előirányzott fémfelhasz- nálási nonmáknak mindenképpen elő kell segíteniök az építőiparban még meglévő pazarlások kiküszöbölését (a műhelyek térfogatának és területé- nek gazdaságosabb tervezése, a szerkezetek tipizálása és szabványosítása,
566 . Kakaska stb.), a fémeket más olcsóbb anyagokkal kell helyettesíteni (pl. a tető-- bádosgofc másfajta fedőanyaggal, stb.).
, Az általánosan egymillió rubel építkezési munkaköltségre számitott építkezési fénnszükségl—etet az új építkezések tervezési és költségvetési adatai alapján, vagy pedig az építkezési munka egységére eső kibővíbett mutatószám alapján határozzák meg.
V. A MEZÖGAZDASÁGI TERMELÉS MÉRLEGEI
A mezőgazdasági termelés mérleg-ei igen fontoa helyet foglalnak el a népgazdaság anyagmérlegeinek mendszerében, mert ezek fejezik ki a népgazdaság két fő ága ——- az ipar és mezőgazdaság ——-— közötti kölcsönös—
kapcsolatokat.
A mezőgazdasági termelés mérlegeit a következő séma alapján állít—
ják össze:
A mezőgazdasági termelés mérlegeinek sémája Források (a szocialista tulajdon formái szerint)
1. Készletek az év végén ebből:
a) a mezőgazdaságban, b) az iparban,
c) a forgalomban.
2. Az adott év tenmiel—ése (ősszbermelés).
A források összesen.
Fogyasztás (a szocialista tulajdon formái szerint)
1. Termelési szükségletek **
ebből:
. a) a mezőgazdaságban, ebből:
vetőmag, takarmány, b) az iparban,
c) egyéb gazdasági ágakban.
. A lakosság és intézmények fogyasztása.
Kivitel.
. Veszteségek,
beleértve: a mezőgazdasági veszteségeket.
5. Készletek az év végén ebből:
a) a mezőgazdaságban, b) az iparban,
c) a forgalomban.
IPSÚN
Az ország szocialista iparosítása biztosította a mezőgazdaság szocialista újraőexmelésémek feltételeit és meghememtetbe a mezőgazdasági termékek nyersanyag— és élelmiszerkészl—etei gyors növekedésének alapjait.
ANYAGMÉRLEGE K , 567
A szocialista mezőgazdaság össztermelésénelk növekedését az áru- termelés jelentékeny emelkedése kisérte, amely a kolhoz—szovhoztermelés egyik legfontosabb sajátossága. ,,Ma már az állam összes szükségleteit nemcsak gabonafélékben, hanem gyapotban, cukorrépaban és más mező- gazdasági termékben is —— mondotta Molotov elvtárs — teljes mérték—
ben biztosítani tudjuk."5
1. A gabonamérleg
Az ország legfőbb élelmiszerforrására, a gabonafélékre vonatkozó mérleg összeállításának rendkívül nagy politikai és gazdasági jelentő—
sége van.
A gabonakérdés megoldása volt a mezőgazdasági termelés összes többi kérdései megoldásának kulcsa. A grabonáéfrt folyó harc a legszorosabb kapcsolatban van a szocialista építés összes alapvető kérdéseivel. A gabona- nehézségek okait. vizsgálva, Sztálin elvtárs 1928-ban mondotta: ,,Első (tekintetre úgy tűnhetik fel, hogy gabonawelhézségeink véletlenek, csak a rossz tervezés eredményei, csak a gazdasági mérleg egyemsúlybanta'rtáswa terén elkövetett sorozatos hibák eredmény—ei. De ez csak az első tekintetre tűnhetik így fel. A valóságban a nehézségeknek itt sokkal mélyebben fekvő okai vannak."4
,,Gabonanehézségeink alapja az, hogy nálunk az árugabona termelésé- nek növekedése lassúbb, mint a gabonaszükséglet növekedése. Nő az ipar.
Nő a munkások száma. Nőnek a Városok. Nőnek végül az ipari növények (gyapot len cukorrépa, Stb.) termelésével foglalkozó vidékek, ahol kereslet mutatkozik árugabona gént. "5
A megoldás, mint ahogy Sztálin elvtárs rámutatott az volt, hogy a kis elmaradott szétforgácsolt parasztgazdságokról át kell térni gépekkel, a tudomány vívmányaival felszenelt és a legtöbb árugabona termelésére képes, nagy kollektív gazdaságokra.
A mezőgazdaság kolletktivizálása és a szovhozok épitése alapján a gabonakérdés problémája megodódott.
Sztálin elvtárs az arató—cséplőgépkezelők értekezletén tartott beszé—
dében ragyogó indokolását adta a gabonaszükséglvet emelkedésének.
A gabonaszükséglet emelkedését először az ipar és városok növekedése határozza meg. Az ország szocialista iparosítása a falusi lakosság rovására, a Városi lakosság növekedéséhez vezet. Azok! a dolgozók, akik azelőtt galbonatenmelők voltak, a városokba költözve, növelik a gabonaszükségletet.
A gabonaszükséglet emelkedésének második oka az ipari növények ter- melésének fokozása Az ipari növényeket termelő vidékek lakossága nem termelhet elegendő mennyiségű gabonát. így tehát szükség van egy bizo—- nyos mennyiségű gabonaszükségletne az ipari növényeket termelő vidékek lakosságának ellátására. A galbonaszükséglet emelkedésének harmadik oka a Lkolhozparasztok anyagi életszínvonalának emelkedése. A falvakban a mezőgazdaság kollektívizálása következtében megszűnt az elszegényedés . és a nincstelenség a kolhozparasztok jóléte növekedett és jelentékenyen megnövekedett a gabona iránti kereslet a falun. A gabonaszükséglert nove—
8 V. M. Molotov: A moszkvai szovjet 1938 november'B—án tartott ünnepi ülésén mondott beszámolója
4 J. v Sztálin: A lenini'zmus kérdései, 11. kiadás, 183. old., oroszul és 11 a., Szikra, Buda-.
pest, 1949, 225. old
5U. 0 184., ill. 225—226. old.
568 KURszxm
kedésének negyedik oka a Szovjetúnió lakosságának" növekedése, ami a dolgozók anyagi helyzetének állandó javulásával van kapcsolatban. Az ötö- dik ok az állattenyésztés növekedése. Az állattenyésztés növekedése elképzelhetetlen az állatállomány számára felhalmozott takarmánygabona- tartalékok nélkül. Ebből is következik a gabonatermelés növelésének szü -—
ségessége.
A lakosság élelmezéséhez szükséges gabonamennylséget a lakosság száma és a fogyasztási normák alapján számítják ki. A fogyasztási normá—
kat a városi és a falusi lakosság számára külön—külön állapítják meg, * figyelembevéve, hogy a falusi lakosság egy főre eső gabonafogyasztása nagyobb, mint a városi lakosságé. A gabonafogyasztás nomáinak meg—
állapításánál az élelmezés összetételének javulásából kell kiindulni, külö- nösen a finomabb fajtájú őrlemények fogyasztásának növekedését kell figyelembe venni, amelyek termeléséhez sokkal törblbl gabona szükséges.
A vetőmagszükségletet a vetésterületekből és a vetőmagnormákból állapítják meg, amelyeket az egyes területek, vidékek és köztársaságok szerint határoznak meg. Az álla—ttenyésztéshez szükséges gabonameimyisé—
get az állatállomány létszáma és a különböző jószágfajták erőtakarmány- szükséglete határozza meg. Az erőtakarmány, így (a takamánygabona nomáit is az állattenyésztési terv minőségi mutatószámai alapján (élő—
súly, tejhaozam, stb.) az egyes területek, vidékek és köztársaSágok legel—
tetési és istállózási idő—tartamának alapján, az egyes vidékek helyi takar—
mánygabona ellátásának figyelembevételével számítják ki.
A gabonatermelés mérlegének összeállításánál rendkivül nagyjelentő—
ségű az év elején meglevő és az év végén fennmaradt átmenő gaxbonameny—
nyiség megállapitása. Ezek a készletek a lakosság ellátásához és az állatok takarmánybiztosításához szük-séges gabonakészletekből és az állami vető—
mag, stb. alapok felhasználásra nem került részeiből állanak.
2. Az ipari növények mérlege
Az ipari növények mérlegében feltárják a mezőgazdaságnak a könnyű- és az élelmezési ipar különböző ágaival való kapcsolatát. A könnyű- és élelmézési ipar termelésének volumene és választéka szabja meg a meg—
felelő mezőgazdasági nyersanyagfajtákban való szükségletüket. Ezzel egy- időben az egyes ipari növények termelését össze kell egyeztetni az egyes vidékek mezőgazdaságának egységes fejlesztésével és a vetéstforgók helyes megállapításával.
A mezőgazdaság szocialista újjáépítése során létnejö—ttek azok a szük- séges előfeltételek, amelyek lehetővé tették a feldolgozó iparnyei'sanyag—
forrásainak gyors fejlődését. Az ipari növények össztermelése 1938—ban 2,2-—szer több volt, mint 1913—ban.
A könnyű— és az élelmezési ipar nyersanyagkészleteinek növelését a régi ipari növénytemelő vidékek fejlesztésével és új ipari növény—
termelő vidékek létesítésével, valamint újtajta ipari növények termelésé- nek meghonosításával biztosítják. Az új területek I937—ben a nyemsgyapot—
termelés 9,1%-át és a owkorrépatemnel—és 5,6%-—át adták. Számos, a textil-, az olaj—, a szesz— és a gumíípam részére szükséges újíajta ipari növény termelését honosították meg. Erősen javult a mezőgazdasági nyersanyagok minősége is: nagyobb lett az össztermelésben la hosszúrostú len, gyapot aránya, növekedett a cukorrépa átlagos cukortartalma, stb.
ANYAGMÉRLEGEK 569
A növényi eredetű nyersanyagkészleteket: 1. a növényfajták szerinti temésátlagdk, 2. a vetésterületek, 3. az össztenmelés, 4. az állami Hoe-gyüj—
tések és felvásárlások mennyisége alapján állapítják meg.
Az ipari növények mérlegeit a feldolgozó iparágak termelési tervének"
megfelelően a naptári év szerint állítják össze és következésképpen két év termelését ölelik fel.
Az4egyes terménytajták vetésterülete és az átlagtermés alapján állapít—
ják meg az egyes termékfajták össztemnelését. Ahhoz, hogy meghatároz- zák az iparnak szánt nyensanyag mennyiségét, mindenekelőtt meg kell állapítani a mezőgazdasági nyersanyagok apadásának nagyságát. Az olyan- fajta nyersanyagok, mint például a gyapot vagy cukorrépa össztermelése és begyűjtése közötti különbségek nem nagyok. Egyéb ipari növényeknél (olajtartalmú növények, len) a házi feldolgozás és a természetes vesztesé—
gek következtében az apadás már jelentékeny.
A vetési tervtől függő begyűjtési rendszernek és az olajosmag'vak szerződéses termelési rendszerének megszüntetése és a kötelező beszolgál—
tatások mértékének hektáronkinti kiszámítására való áttérés nagyban hozzá fog járulni ezen termékeknél az árutenmelés fokozásához. Az ipar mezőgazdasági nyersanyaggal való ellátásának igen fontos tartaléka a mezőgazdasági veszteség—ek csokkentése az ara-tásnál, a tárolásnál és a szállításnál.
A mezőgazdasági nyersanyagmérleg összeállításának egyik lényeges tényezője a nyersanyagból lútermelhető termékmennyiség mamájának ter—
vezése. Igy például a pamutiparban megállapítják a nyers—gyapotból nyer- hető fonal normáját %—ban, a cukoripanban a cukorhozam %—át a termelt cukorrépálioz viszonyítva, stb. A kitermelési normák megállapításánál a , korszerű üzem kitermelési momáít kell alapul venni s ugyanakkor figye- . lembe kell venni a termelési eljárások és e nyersanyagbázis terén bekovet- kezett változásokatis
A tefxtilnyersanyagok mérlegei közé tartoznak a gyapotrost, a lenrost, a kender— és egyéb textilrostok, valamint műrostmérlegek s ilyképpen magukban foglalják a mezőgazdasági nyersanyagok és azok pótanyagaínak legfőbb fajtáit.
A textilipari termékek fajta szerinti megoszlására és minőségére vonatkozó feladatnak megfelelően az egyes nyersanyagfajtákban való szükségletet a Választék figyelembevételével határozzák meg. A mérlegben meg kell állapítani az egyes gyapotiajták közötti viszonyt, a gyapotfajták választékát rostholsszúság szerint; a lennél a fajtát, a minőséget, a feldol— ' gozás módját (gyári vagy kolhozfeldolgozás);a kendernél és egyéb rostok- nál a fajtákat és a feldolgozás módját. Meg kell állapítani a mérlegben a textilipar különféle termékeinek temelésénél a különböző textil- nyersanyagfajták és pótanyagfajták és pótanyagok közötti arányt. Igy pél—
dául _a gyapjúiparban megállapítják a természetes, a műgyapjú és a növé—
nyi eredetű nyersanyagok közötti arányt. A textilnyersanyagok mérlegé- ben figyelemmel kell lenni az újfajta nyersanyagok és pótanyagok széles—
körben való bevezetésére.
A gyapotot, a lent és egyéb textilipari nyersanyagokat a textilipar különböző ágaiban használják fel: a gyapotot a gyapotzfonódáklbian, a köt—
szövő— és vattaiparbran; a lent a szövőiparban, zsák— és cérnaiparban, stb.
Éppen ezért a textilnyersanyagmérlegek feladata, hogy a megfelelő textil- nyersanyagkészletet a textilipar egyes ágai között helyesen osszák szét.
: 570
Konszxir'E mellett figyelembe kell venni: 1, a különböző szövetek és egyéb Cikkek nyersanyagszükségleteí közötti viszonyt, 2. az egyes iparágak kapacitásá- nak kibővítési lehetőségét, 3. a nyersanyagkészletek leghatékonyabb
kihasmálásá—t. ,
A textilipari termelés egyes szakaszai fejlődésének megfelelő egybe—
hangolása céljából ezen iparág nyelrsanylagmérlegei felölelík mind az elsőd- leges feldolgozás, mind a félgyártmányok temnelését. így például a gyapot—
nál a gyapotrorstmérleggel együtt összeállítják a nyersgyapotrnérleget is;
amely meghatározza az elsődleges gyapotüeldolgozó üzemek termelési pro—- grazrmnját. Ezzel egyidejűleg összeállítják a pamutfonalmérleget, amelyből megállapítják az egyes iparágak szerint a különböző fajtájú fomalszükség—
letet. A fonalmérleg összeállításánál igen fontos a textilnyersanyagból nyerhető fonalmennyíaség tervezése, amelyet az átlagos fonalfínomsági szám és a szövetminőség fokozásának szemelőttartásával állapítanak meg.
A cukorrépamérleg. A cukorrépakészliet a megelőző évi termés átmenő maradványából és az adott év folyamán begyűjtött termésből áll. Az ipar cukorrépaszükségletét a termelési program és meghatározott súlyú cukor- répából nyert tiszta cukorhozamnorma határozza meg. A cukorrépából nyert cukorhozam a répa cukortartahnától és a tárolás és feldolgozáe folya- mán bekövetkezett veszteségek nagyságától függ.
A cukorrépa idejében történő szedése, a tárolás és a szállítás helyes megszervezése csökkenti a répa cukortartalmának veszteségét. Ugyan—
akkor a cuko'rgyánakban a technikai folyamat tökéletesítése folytán az élüzemelk és a cukoripar élmunkásai jelentékenyen csökkentik a vesztesé—
gekiet és emelik a termelés tiszta hozamát.
A cukorrépa szállítási nehézségeit figyelembevéve, a cukorrépa- mérle-get a főbb cukorrépatermelő Vid-ékek szerint kell összeállítani.
A cukoripar termelési tervének nyersanyagellátása számos olyan vend—- szabály foganatosítását követeli meg, amelyek arra irányulnak, hogy bizto—
sítsák a nyersanyag beérkezését. A cukoripaar területileg is oda van kötve a cukorrépa termelési területeihez és így lehetősége van arra, hogy terv- szerűen irányítsa saját nyersanyagbázisát. A cukoripar a cukorrépa döntő részét az állami szerződések keretében a kolhozoktól kapja. A szerződéses megállapodások a cukoripart üzemek számára komoly fegyvert jelentenek a szállítandó nyersanyag minőségének és mennyiségének loiztosítására.
A cukorgyárral szerződött kolhoz nemcsak a meghatározott (mennyiségű és minőségű cukorrépa szállítására vállal kötelezettséget, hanem arra is, hogy a megfelelő mezőgazdasági munkálatokat végre is hajtja, amelyek biztosítják a cukorrépavetést és megmunkálást, valamint a munka jobb megszervezését. A gyár a maga részéről ,a! vételár kifizetésén és a hulladé- kok és melléktermékek kiadásán kívül kötelezi magát, hogy a kolhozokat vetőmaggal, műtrágyával, a gépesítéshez szükséges eszközökkel látja el s ezzel egyidejűleg fenntartja magának azt a jogot, hogy utasításokat adjon a vetés, a szedés és a cwkorrépaszállítás munkálatainak megjavítása érdekében.
3. Az állati eredetű nyersanyagok mérlegei
Az állati eredetű nyersanyagok forrásait az állatállomány növekedése, az állattenyésztés termelékenysége és az állattenyésztés árutermelésének növekedése határozza meg.
ANYAGMÉRLEGEK 57 1
Az állattenyésztés össztermelési terve meghatározza a vágásból eredő termékeket (hús, bőr) és a vágástól független tennékeket (tej, gyapjú), valamint az állatállomány élősúlyának növekedését.
A szocialista állattenyésztés fejlődése Lehetővé tette az álattenyésztés árutermelésének gyors növekedését.
Az állattenyésztés árutermelését a következő források határozzák meg: 1. a kolhozok állattenyésztési termékeinek kötelező beszolgáltatása, 2. a szovh'o-zok termékeinek beadása, 3. az állami felvásárlások, 4. a Váro-—
sok állattenyésztő gazdaságai, 5. a kolhozpixac. A kolhozok állattenyésztési termékeinek beszolgáltatása egyik legfontosabb forrása az állati eredetű
nyersanyagkészleteknek.
Az állattenyésztés—ből eredő árutermelés növekedésének alapja a kolho- zok társadalmi tulajdonában lévő állattenyésztésének fíeajlődése. A kolho- zok húse, gyapjú- és tejbeszolgáltatásának hektáronkint való kiszámítása egyik hatalmas biztosítéka a társadalmasított állattenyésztés fejlődésének.
A nyersbőrkészletek az átmenő készletekből, a kolhozoík beszolgálta- tásaiból és a nyersbőrfelvásárlásból tevődnek össze. A begyűjtött nyers- bőr mennyiségét és választékát a vágások, az állatállomány természetes elhullása és az állattenyésztés mennyiségi és minőségi gyarapodása hlatá- ro-zza meg
A nyersbőrben és a bőrfélgyártmányokban fennálló szükségleteket a cipőipar terrnelési terve, a cipőjavítás bőrfogyasztása, a műszaki szíj- gyártó-, a bőrdíszműárutermelési terv, valamint a niyersbőrtartalékok és készletek mennyisége szalblja meg. A bőrfélgyártmányok mérlegével szo- ms kapcsolatban állítják össze a műlbörök mérlegét is.
VI. A FOGYASZTÁSI JAVAK MÉRLEGE!)
A termelőfogyasztást biztosító termelőeszközök mérlegével együtt állítják össze a legfőbb ipari és élelmezési cikkekre (szövet, cipő, hús, hal, , cukor, liszt stb.) vonatkozó fogyasztási javak mérlegét is. Ezek a mérlegek, vagy felhasználási tervek az áruforgalom tervének biztosítására szolgálnak.
A fogyasztási javak mérlegének sémája .a következő:
I. Források (árutermelés) 1. ipari áruk,
2. élelmiszerek.
II. Elosztás
1. fogycasztópriac,
2. intézmények és vállalatok,
3. a ,,B" csoport termelési ágaiban történő feldolgozásra, 4. az ,,A" csoport termelési ágaiban történő feldolgozásra.
Az árutermelés forrásai a következők:
1. A fogyasztási javakat termelő állami és szövetkezeti iparágak.
2. Mezőgazdaság.
A fogyasztópiac részére fenntartott iparcikkek és élelmiszerek kész—
leteinek mértékét az árutermelés növekedése és az egyes árucikkek piaci (piaci forgalomba kerülő) és a piacon kivüli (piaci forgalomba nem kerülő) alapjai közötti arány határozza meg.
672
KURSZKIJ: aazaemaanaeakA piaci alapok és ennek következtében az amice—gdm növekedésében igen nagy jelentőségű a helyi, vidéki és szövetkezeti ipar termékeinek és a helyi élekniszerforrásoknak az ámiorgalomba való bekapcsolása. (A köz- pontosított ellátási terven kívüli árualapok.)
V A könnyű— és éleknezésiipar temnékeimdk egy része nem közvetlenül, banan feldolgozás útján kerül az árwiovgalomba és ezért a termelt áruk elosztásánál meg kell állapítani a piaci alapokkal párhuzamosan a legfőbb iparcikkek és élelmiszerek szerint azokat az alapokat, melyek előzőleg ipari feldolgozást igenyelnek
' A piacon kívüli alapok legnagyobb része mint nyersanyag (szövetek , a koniekcióiparhoz, cukor, és liszt a cukrászipar'ban), vagy esetleg segéd- anyag (a szövet, mint sárcipőbélé—s a gumidpamban, bútoripoari szövet) további feldolgozásra a fogyasztási javakat gyártó iparágakba kerül.
A piaci alapok egy része a termelőeszközöldet gyártó iparágakbakerül, peldaul a műszaki célokra használt szövetek a nehézipanban, vagy a növényi olajok a lakk- és festékipailblan való felhasználásra.
A további feldolgozásra kerülő árualapokra vonatkozó számításokat a kérdéses iparágak termelési tervének megielelőefn a termékegységze eső felhasználási normák alapján végzik el.
A további feldolgozásra kemülő piaci és az árutermelésí alapokon kívül, az iparcikkek és élelmiszemek felhasználási terveiben külön alapokat léte- sitenek az intézmények és üzemek részére, mint például iskolák, kórházak, szanatóriumok, közigazgatási szervek, stb. részére.
Az áruforgalom általános növekedésének szükségessége megköveteli _ a piaci alapok aránylagos súlyának növelését az á'rutermeluésben. Az egész
áruforgalom áruellátásámak biztosítására az egyes áruk szerint temészetee mértékegységben összeállított árutermeléSi mérlegeken kívül, egy penz- értékben kifejezett összesített árumerleget is kell készíteni. Ennek a mér'- legnek a Semaja a következő:
A szovjet kereskedelem árumérlege:
A) B e V é t el
1. Kereskedelmi készletek az év elején.
2. Az árufO'rgalmnaba beérkezett:
a) az össz—szövetségi es szövetséges köztársasági mi'nisztériumokból, b) a helyi iparból,
c) az ipari szövetkezetekből, d) a mezőgazdaságból,
9) egyéb forrásokból.
3. Kereskedelmi forgalom (Kereskedelmi árkülönbözet.)
4. Összes bevétel.
B) K ia d á s
1. Az értékesített árumennyiség.
Ebből:
a) a lakosság részére,
b) vállalatok és intézmények részére.
2. Kereskedelmi készletek az év végén.
3. Összes kiadás. — ,
(Befejező része következő számunkban.)
