A XVI. STATISZTIKATÖRTENETI VÁNDORULÉS VESZPREMBEN DR. Hooz ISTVÁN
A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz- tikai Szakosztályának Statisztikatörténeti Szakcsoportja XVl. Vándorülését 1978. május 31. és június 2. között Veszprémben tartot-
ta.
A történeti statisztikával és a statisztika- történettel foglalkozó szakembereknek ez az évről évre megismétlődő találkozója a hazai kutatási eredmények széles körű, országos bemutatója. Bár ilyen témákkal nálunk hi—
vatásszerűen kevesen foglalkoznak, mégis sok statisztikus úgy érzi, hogy szakterülete jelenlegi problémáinak megértését és ered—
ményesebb megoldását segítheti elő azzal, hogy annak múltjával és történeti előzmé- nyeivel is foglalkozik. A régi, rendszeresen részt vevő tagoknak alkalmuk volt új kutatók- kal és új eredményekkel, a statisztika törté- netének újabban feltárt részleteivel megis- merkedniök. A mostani ülésszakot is az elő- adott témák sokrétűsége jellemezte.
A Vándorülést Sós Gyula, a Bakony Művek vezérigazgatója, a Magyar Közgazdasági Társaság Veszprém megyei Szervezetének el—
nöke nyitotta meg. Majd dr. Hoóz István egyetemi tanár. a Szakcsoport ez évi elnöke üdvözölte a jelenlevőket, és kívánt eredmé—
nyes munkát. Utalt arra, hogy a Szakcsoport egyik feladata a történeti kérdések iránti érdeklődés fenntartása, mert múltbeli érté—
keink feltárása nemcsak a statisztikai tudo- mányt gazdagítja, hanem nemzeti önismere- tünk bővítésének is fontos eszköze.
A megnyitó előadást Nyitrai Ferencné dr.
kandidátus, a Központi Statisztikai Hivatal első elnökhelyettese tartotta .,A magyaripar- statisztika fejlődése a felszabadulástól nap- jainkig" címmel.
A tanulmány az iparstatisztika 30 éves fejlődését 4 periódusra bontva vizsgálta. A bevezetőben meghatározta az iparstatisztika alakulására ható tényezőket, amelyek közül a legfontosabb: a gazdaságpolitika kérdés- feltevései, a gazdasági mechanizmus konkrét rendszere. a nemzetközi környezet, valamint a statisztika tudományos. technikai és szemé-
lyi háttere.
Az iparstatisztika első fejlődési periódusá- ban 1949 és 1957 között a gyors operatív tájékoztatás volt a cél, s ezt a naturáliák megfigyelésével, a jelenségek és rövid távú folyamatok vizsgálatával. elemzésével érte el. Módszereinek kialakítása a szovjet ipar-
statisztika bázisán nyugodott.
A második szakaszban a termelés és té—
nyezőinek növekedési indexei kerültek az ér- deklődés homlokterébe. és a munkát a nem—
zetközi kapcsolatok szélesedése is jellemez- te. Ezt elősegítette a KGST és az ENSZ ipar- statisztikai tevékenységének kialakulása is.
A harmadik periódus az új gazdasági mechanizmusra való felkészülés jegyében in- dult. Szélesedett az iparstatisztika spektru- ma, bővültek a megfigyelt témák, gazdagod—
tak a módszerek. Mindezt az iparstatisztiku- sok aktív nemzetközi tevékenysége is alátá-
masztotta.
A negyedik időszaknak — napjaink ipar- statisztikájának — problémáival mint a jövőt szolgáló megoldandó feladatokkal foglalko- zott az előadó.1
A délelőtti ülés másik előadója Katus László kandidátus. az MTA Történettudomá- nyi Intézetének tudományos főmunkatársa volt. ,,Kisérlet a gazdasági növekedés össze- tett mutatóinak kidolgozására Magyarorszá- gon" c. előadásában arról beszélt, hogy e mutatók kidolgozására a kiegyezéstől az első világháborúig terjedő időszakra vonatkozóan törekedtek. A módszertani problémákon kívül utalt azokra a nehézségekre is, amelyek a források feltárása és értékelése közben me- rültek fel. Kitért Fellner számításainak kritikai elemzésére, az állami beavatkozások szere- pére a gazdasági növekedésben és a törté- nészek között folyó vitákra.
A délutáni ülésen először dr. Kiss Albert kandidátus, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese .,A korabeli statisztikai for- rásháttér agrártermelésünk 1828—1867 közöt-
ti alakulásának jellemzéséhez" című előadá—
1 Az előadást teljes terjedelemben lásd: Statisz- tikai Szemle 1978. évi 8—9. sz. 883—892. old.
sában legutóbbi vizsgálatainak eredményeit
ismertette.
A kutatás témája az, hogy a magyar hi- vatalos statisztikai szolgálat előtti négy évti-' zedben az osztrák hivatalos statisztika Ma—
gyarország mezőgazdasági viszonyainak megismeréséhez milyen felvételeket végzett.
és ezek az információk mennyiben bizonyul- nak elfogadható alapnak az időszak agrár- termelésének megítéléséhez. Rámutatott ar—
ra, hogy az 1850 előtti két évtizedben sem—
milyen hivatalos statisztikai felvételt nem készített a magyar mezőgazdaságról az oszt—
rák statisztikai szolgálat. A hivatalos kiad—
ványaiban ebben az időben közölt adatok 1841—ig nagyon durva és torz becslések, az 1841 és 1850 közöttiek már valamivel jobban közelítik a valóságot, s ezeket a magyar re—
formkori szakírók, elsősorban Fényes Elek, Bárándy lános becslései, számításai alapján állították össze.
Új szakasz kezdődött e tekintetben az ab- szolutizmus idején, amikor az osztrák hivata—
los statisztikai szolgálat Magyarországra vo- natkozóan is fontos, alapvető jelentőségű felvételeket hajtott végre. igy az 1850—es évek elején végrehajtott ideiglenes földadóka- taszter, továbbá az 1850—51. évi, de még in- kább az 1857. évi nép- és állatszámlálás igen fontos források a korabeli agrárviszonyok jel- lemzéséhez. Az előadó — azonos országré—
szekre történő átszámítás alapján -— azt ál- lapította meg, hogy ezeknek a felvételeknek a vetésstruktúrára. az átlaghozamokra és az állatállomány összetételére vonatkozó adatai országrészek szerint ugyanolyan differenci—
áltságot mutatnak, mint a későbbi 1867 utá- ni hivatalos magyar adatgyűjtések eredmé- nyei, ami azt bizonyítja, hogy sokat vitatott megbízhatóságuk nem nagyon marad el a későbbi felvételekétől. Ezek az abszolutiz- muskori források tehát elfogadható alapot nyújtanak arra, hogy a jobbágyfelszabodítá- sig visszatekintően elemezzük a magyar me- , zőgazdaság fejlődésmenetét, s érdemes erre a kutatásra az eddiginél nagyobb figyelmet fordítani.
Végül azt_fejtegette az előadó, hogy az osztrák—magyar közös vámterület árukülfor—
galmi statisztikája, amely 1830-tól kezdve minden évre rendelkezésre áll, szintén igen értékes forrása az osztrák statisztikának, el- sősorban a magyarországi gabonatermelés fejlődésének figyelemmel kísérése szempont- jából.
időbelileg még egy évtizeddel korábbi helyzet elemzésével foglalkozott Benda Gyu- lának, a Központi Statisztikai Hivatal osztály—
vezetőjének előadása. ,,Magyarország gabo- natermelése 1816—ban" címmel megtartott beszámolója azokkal a becslési eljárásokkal.
módszertani problémákkal és irodalmi forrá—
sokkal (illetve azok értékelő elemzésével)
foglalkozik, amelyek alapján megbecsülhet—
ték az akkori kenyérgabona-termést.
A harmadik ülést dr. Horváth Pál, az ál- lam— és jogtudományok doktora, egyetemi tanár előadása nyitotta meg. A neves jog—
történész a magyar leíró statisztika megala- pítóinak törekvéseit és munkáinak jelentősé- gét új megvilágításba helyezte ,,A politikai—
kamerális tudományok korszakának történeti statisztikai eredményei és a jogtudomány"
cimű elemzésében.
A modern történetírási kutatómunka újabb eredményei hozták felszinre azt a tényt, hogy a magyar jogtudományok alapjainak meg- vetésében jelentős szerepe volt az ún. poli- tik—ai—kamerális tudományoknak. A XVlll. szá—
zad utolsó harmadában a politikai—kamerá- lis tudományok egyik ágazata volt az állam statisztikai leírása (államstatisztika), amelya magyar jogi historizmus forrásává vált. A fennálló államberendezkedés történeti sto- tisztikai leírása ugyanis eleve ösztönzést adott az elmaradottság leküzdésére. A tör- téneti (leíró) statisztika hazai megteremtői (Baríts Béla, Schwartner Márton, Fényes Elek stb.) haladó szerepet játszottak a mo- dern jogtudományok alapjainak megvetésé- ben, mert értékes ténykutatásaikra támasz- kodhatott később a haladó liberális, illetvea
pozitivista jogtörténetírás is.
Dr. Horváth Róbert kandidátus, egyetemi tanár ,,Az önálló demográfiai tudomány ki- alakítása körüli erőfeszítések a XIX. század derekán" címmel tartott előadásából a téma nemzetközi áttekintését ismerhettük meg. Fő—
leg azzal a hézaggal foglalkozott, mely az önálló demográfiai tudomány kialakítása kö- rüli erőfeszítésekben Graunt (1662) és Süss—
milch (1741, 1761—62) után a XIX. század fo- lyamán következett be a tudomány XX. szá—
zadi kialakítását megelőzően. A XlX. század- ban ez a kutatás egyik legelhanyagoltabb területe, bár történtek figyelemreméltó erőfe-
szítésekr
A politikai aritmetika tradícióit a göttin- gai iskola mentette át utolsó nagy képviselő- je, A. L. Schlözer révén. Magyar tanítványai is tettek az önálló demográfiai tudomány ki- alakitására kísérletet. Feies általános elméle—
ti jelleggel (1812), Berzeviczy pedig gazda—
ságdemográfiai téren (1797. 1804 és 1819).
de ezek ismeretlenek maradtak az európai tudományos fejlődés számára.
A göttingai vonalhoz kapcsolódva az első figyelemreméltó erőfeszítés Bernoulli nevéhez- kapcsolódik, akinek 1841-ben megjelent ké—
zikönyve Süssmilch és Ouetelet hatását tük—
rözi. Bernoulli ez irányú működését egy újabb elméleti vázlat (1843) egészíti ki, amelyben felismeri a demográfiai tudomány társadalmi vonatkozásainak a jelentőségét. és így annak kettős - biológiai—társadalmi -— jellegére is
utal.
Ezt a nagyszabású kezdeményezést egy Guetelet-tanitvány, Verhulst 1844-ben a tisz- ta demográfia matematikai statisztikai elmé- letének kidolgozása felé mélyíti el Cournot matematikai közgazdaságtani erőfeszítései nyomán (1838) és Malthus (1798) művére is alapozva.
Egy másik kísérlet. Roscher közgazdasági tankönyve (1854) kiszélesíti Malthus és ]. St.
Mill (1848) nyomán a közgazdaságtanban inkorporált népességi tanokat három fő rész- szé — népességi elmélet, népességi történet
"és népesedési politika címmel —, és megtart- ja a matematikai elméleti kifejtési módot is.
Ezzel, elsősorban Wolowskin keresztül, befo—
lyásolta Gui/lard—t (1855) egy összehasonlító demográfia kiadására. Az előszó szerint e mű hangsúlya (: ,,demográfiai" tartalom volt, az összehasonlító népességi statisztika ehhez a megalapozást adta csupán. így a XIX. szá- zad második felére maradt a népességi sta- tisztika tudományosabb megalapozása és a XX. századra az önálló demográfiai tudo-
mány kialakitása.
Benkóné Lukács Ágnes, a KSH Népesség-
tudományi Kutató Intézet tudományos fő- munkatársa ,,Egy ismeretlen szerző kéziratos munkájának agrártörténeti és népesedési vo-
natkozásai" címen adott elő.
Elmondta, hogy az Országos Széchényi Könyvtár Kézirattárának katalógusában fi- gyeltek fel az alábbi címet viselő kéziratos munkára: .,Honi pusztáink benépesítésének szüksége és módja". Hosszas kutató munká—
val megállapította, hogy a 257 oldalas jel—
igés kéziratot (: Magyar Gazdasági Egyesü- let 1845. június 7-i közgyűlésén kitűzött ,,pá- lyakérdésre" nyújtotta be szerzője. A bíráló bizottság tagjai voltak: Bezerédi István, Ben- kő Dániel, Brünek József, Heuffel lános, Ko- rizmics László és Török lános, utólag felkér- ve Havas lózsel. A 100 arany jutalmat P/oetz (Érkövy) Adolf nyerte, akinek kézirata 1848—
ban a népkönyvkiadó társulatánál elveszett, így összehasonlításra nincs lehetőség.
A kéziratos munka tárgyrendje a ,,vezér- szón" kivül három fő részt különböztet meg:
honi pusztáink benépesítésének szüksége; a honi puszták benépesítésénél fennforgó aka—
dályok és előzmények; honi pusztáink bené- pesítésének módja. Ez utóbbi részben három nagy korszakra bontva történeti áttekintést nyújt a telepítésekről.
Az előadás két témakört emelt ki a pálya- munka gazdag anyagából: a puszták kelet- kezése és a szerzőnek a pusztai gazdálkodás- ról vallott nézetei, illetve a népesedési ada- tok és a javasolt intézkedések c. témákat.
Végül az előadás kitért az ismeretlen szer- uző személyének magából a kéziratból kikö- vetkeztethető vonásaira (jogi és gazdász képzettséggel, latin, német, francia és angol
— legalább passzív — nyelvtudással rendel-
kező, jozephinista—etatista beállítottságú protestáns köznemes). Az ismeretlen szerző azáltal is felkelti figyelmünket, hogy mun- kája végén 16 §-ból álló telepítési törvény- javaslatot terjeszt elő a puszták benépesíté- sere.
Dr. Mádai Laios, az Országos Közegész- ségügyi lntézet tudományos osztályveztője ,,Semmelweis, Fodor, Korányi és a statiszti- kai tudomány" c. előadásában kifejtette azo- kat a kapcsolatokat és összefüggéseket, a- melyek a XIX. század e három nagy magyar orvosának életművében jellemezték az orvos- tudomány és a statisztika fejlődését és köl- csönhatásait.
A gyermekágyi láz kórokát és a kór meg- előzésének módját Semmelweis Ignác Fülöp (1818—1865) 130 évvel ezelőtt fedezte fel. Az orvosi gondoskodást forradalmasító felfede-
" zésben vezető szerepet játszott a nagy szó—
mok törvényén alapuló összehasonlító statisz- tikai módszere. Elmélete megvédéséért foly- tatott vitában mintaszerűen elemezte a hosz—
szú időszakokat átfogó idősorokat, a párhu—
zamos változások elemzésével hozzájárult a korrelációszámitás elméleti megalapozásához.
A közegészségtan első hazai professzora, Fodor József (1842—1901) tudományos kuta—
tásaiban a talaj, az ivóvíz, a levegő, a lakás—
viszonyok stb. és a halandóság összefüggé- sét statisztikai módszerekkel bizonyította. Ö volt az első a világon, aki az orvostanhallga- tók képzésébe felvétette a statisztikát, és már 1878-ban megjelent első közegészségügyi statisztikai jegyzete. Javaslatokat dolgozott ki 1876—ban a fertőző betegségekre vonatko- zó adatok nemzetközi statisztikai megfigye-
lésére és gyűjtésére.
A magyar belgyógyászati iskola megalapí- tója. Korányi Frigyes professzor (1827—1913) az 1876-ban tartott Xl. Nemzetközi Statiszti—
kai Kongresszuson javaslatot tett a kolerajár- ványok nemzetközi statisztikai és epidemioló- giai megfigyelésének módszerére. Munkássá- gában kiemelkedő helyet foglalt el a tuber- kulózis (a ,,morbus hungaricus") sokoldalú statisztikai elemzése.
A következő ülés előadásai az oktatási és a közművelődési statisztika néhány problé-
májával foglalkoztak.
Erdész Tiborné statisztikai főtanácsosnak, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetőjé- nek ,,Az oktatási és közművelődési statiszti—
ka politikai vonatkozásai a Központi Statisz- tikai Hivatal munkája alapján" c. előadása (melyet távollétében felolvastak) vezette be a témát.
A kulturális statisztika, mint a társadalmi—
gazdasági jelenségek és folyamatok statisz- tikai vizsgálatai általában, tükrözi az adott körülmények között uralkodó politikai meg—
gondolásokat, álláspontokat. Ez elsősorban a statisztikai közlésekben alkalmazott csoporto-
sításokban. a közölt adatok mennyiségében és főleg az elemzésekben megtalálható kö-
vetkeztetésekben fejeződik ki.
A kulturális statisztika adatai a Központi Statisztikai Hivatal kiadványaiban mintegy száz évre visszamenően tekinthetők át. Ezek alapján megállapítható. hogy az oktatásról évente viszonylag sok adatot gyűjtöttek. Lé- nyeges csoportosítási ismérvnek tekinthető az intézményeknek fenntartók, a tanulóknak val- lás. anyanyelv és a szülők foglalkozása sze—
rinti nyilvántartása. Az adatfelvételek és az adatközlések szempontjainak reformjára a
felszabadulás után került sor.
A közművelődésről a századfordulótól a felszabadulásig a jelenleginél lényegesen ke- vesebb adat jelent meg, amelyek az intéz- mények szómára, működésükre és pénzügyi forrásaikra vonatkoztak.
Ehhez a témához szorosan
dr. Fehér Kálmánnénak, a Központi Statisz- tikai Hivatal főmunkatársának korreferátu- ma, amelyet .,Az oktatási statisztika fejlődé- se" címmel tartott meg. Az előadó hangsú- lyozta, hogy az oktatás különféle fokozatairól végrehajtott adatgyűjtések a magyar statisz- tikai szolgálat legrégibb tevékenységei közé tartoznak. Megállapította, hogy az oktatási statisztika rendszere a századfordulót meg- előző és az azt követő évtizedekben messze- menően kielégítette a felmerülő igényeket, sőt teljesség, folyamatosság. részletesség te—
kintetében nemzetközi vonatkozásban is fi- gyelemre méltó volt.
Az évenként végrehajtott adatgyűjtésekben az iskolák egyik fő csoportosítási ismérve az iskolafenntartók szerinti részletezés volt. a tanulókat pedig vallásfelekezet és anyanyelv szerint csoportosították. A szülők foglalkozá—
sára vonatkozó megfigyelés már a múlt szá- zad végétől szerepelt az oktatásstatisztikai programokban. Rendszeresen publikálták a tanulók előmenetelét, és megfigyelték a pá—
lyaválasztást is. Az 1930-as évek elején több ízben készült külön közlemény az egye- temi. főiskolai hallgatók adatainak részletes elemzéséből és egyszeri alkalommal a közép-
iskolákról.
A korreferátum a felszabadulást követő időszakra vonatkozóan megállapítja, hogy az oktatáspolitikai célok megvalósításának vizs- gálata egyre inkább megköveteli az iskolai adatok más statisztikai ágazatokkal össze- függő elemzését.
Dr. Varga Alaiosné, a Központi Statisztikai Hivatal főmunkatársa ,.Az irodalom és az iro- dalom olvasására vonatkozó statisztikák" c.
korreferátumában a könyvkiadásra és az idő- szaki sajtóra vonatkozó statisztikai adatgyűj- téseket és azok fontosabb eredményeit mu-
tatta be.
A könyvkiadási statisztika kezdetét már a XIX. század elején megtaláljuk. Az első ado- ka pcsolódott
tok'összeállítói nem statisztikusok, hanem bibliográfusok voltak. A századforduló körüli években a magánkezdeményezésű statisztikai összeállításokat egy módszeresebb statisztika váltotta fel. Ezeknek a statisztikáknak az alapja az a bibliográfia volt. amelyet a Könyvkiadók és Könyvkereskedők Országos Egyesülete állított össze a megjelent és a könyvárusi forgalomba került könyvekről. A kötelespéldány:szolgáltatást első ízben az 1897. évi LXI. tc. szabályozta. majd ezt fej- lesztette tovább és terjesztette ki az 1929.
évi XI. tc. A Központi Statisztikai Hivatal év- könyveiben kb. az 1930-as évektől közöl rend—
szeresen könyvtermelési adatokat. A feldol- gozás jelenleg a beérkező köteles példányok alapján történik. és a legfontosabb csopor- tosítás a tárgykör szerinti bontás.
Az időszaki sajtó számbavétele akkor kez—
dődött, amikor az első magyar nyelvű újság.
a Pozsonyban kiadott Magyar Hírmondó 1780-ban megjelent. Az első bibliOgráfia 1780-tól évről évre egészen 1880-ig feljegy- zi a lapok példányszámát. 1881-től kezdvea statisztikai évkönyvek a posta kimutatásai alapján közlik a posta által továbbított la—
pok számát és példányszámát. Tehát a saj—
tóterjesztési statisztika már a XIX. század végén kialakult, sajtókiadási adatokat azon- ban első ízben csak 1926-ban gyűjtött be a Központi Statisztikai Hivatal.
Varga Alajosné, a Központi Statisztikai Hivatal főelőadója .,A művészetek és a tö- megkommunikáció statisztikája" cimmel meg- tartott korreferátumában a kultúrstatisztika néhány ágazatának történetével foglalkozott.
A jelenlegi közművelődési statisztika köré- be tartozó vizsgálatok egyik területe a mű- vészeti tevékenység (színházak, mozik, film- gyártás. hanglemezgyártás, zenei rendezvé- nyek, múzeumok és művelődési otthonok) statisztikai megfigyelése nem tekinthet visz—
sza hosszú múltra. A múzeumokról 1900-tól.
a mozikról és a színházakról 1927-től, a kul- túrházakról pedig 1930—tól közöltek adatokat a statisztikai évkönyvekben. A rádióelőfizetők- re vonatkozó adatokat a magyar rádiómoz- galom megindulásától (1925). a televízió- előfizetők számának alakulását pedig a rend—
szeres műsorsugárzás óta (1958) kísérhetjük figyelemmel.
A lakosság kulturális igényeiről, szokásai- ról csak az elmúlt két évtizedben végrehaj—
tott reprezentativ adatgyűjtések eredményei adtak képet. A vizsgálatok választ adnak a különböző korú, nemű, foglalkozású embe—
rek kulturális aktivitásárói. ,Az ilyen differen—
ciált információk iránti igények egyre jobban előtérbe kerülnek.
A következő munkaülés első előadója dr.
Andorka Rudolf statisztikai főtanácsos, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője volt. .,A felsőfokú iskolai hallgatók társadal-
mi összetétele. 1889—1942; adalékok a fel- szabadulás előtti társadalmi mobilitás kuta—
tásához" c. előadása folytatása annak a há- rom korábbi statisztikatörténeti előadásnak (Andorka Rudolf, Harcsa István, Kulcsár Ró- zsa)2, amelyek a társadalmi mobilitás törté—
netével foglalkoztak. Az 1898/99. tanévtől az 1941/42. tanévig állnak rendelkezésre a fel- sőfokú iskolai hallgatók szüleinek foglalkozá—
sára vonatkozá adatok. A foglalkozások osz—
tályozása igen részletes, ezért meglehetősen pontos képet lehet kapni arról, hogy a hall- gatók milyen osztályokból és rétegekből szár- maznak. Molnár Olga, Laky Dezső és Földes Ferenc elemezte részletesen az adatokat a felszabadulás előtt. Az előadó ezeket az elemzéseket annyiban egészítette ki és mé- lyítette el, hogy egyrészt a foglalkozási cso- portokat a mai osztály és réteg fogalmakhoz hasonló kategóriákba rendezte. másrészt megvizsgálta az egész, több mint negyven éves időszak adatait. az azokban megfigyel-
hető változásokat és tendenciákat.
Az egyetemi hallgatók többségének szülei szellemi foglalkozásúak voltak, vagy a nagy—
birtokosok és nagytőkések osztályából szár- maztak. A máshonnan származók nagy ré- sze a kispolgársághoz tartozott. Egy kisebb rész azonban a kisbirtokos paraszt családok gyermekeiből állt. A munkásságból szárma—
zók aránya a XIX. század végén még egé- szen elenyésző volt, később azonban némi—
leg emelkedett. Az egyetemre és főiskolára való bejutás esélyei így is igen egyenlőtle—
nek maradtak.
Kármán Tamásné, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezető—helyettese .,A nemzet- közi összehasonlító népesedéSstatisztika fej- lődése a XlX. század utolsó negyedében" c.
előadásában -- a korábbi vándorüléseken elhangzott, Ouetelet-nek, Heuschlingnek és Bergnek a nemzetközi összehasonlító népe—
sedésstatisztika megteremtésére irányuló munkásságával foglalkozó előadásai folyta- tásaként —- Luigi Bodionak, az Olasz Statisz- tikai Hivatal igazgatójának irányításával az Olasz Statisztikai Hivatal által összeállított nemzetközi összehasonlító népmozgalmi sta- tisztikákat mutatta be. Ehhez felhasználta az 1876—1897-es időszak vonatkozó kiadványa- it, illetve a Nemzetközi Statisztikai Intézet Bulletinjének VII. és X. köteteiben közölt, az Olasz Statisztikai Hivatal által összeállított nemzetközi népmozgalmi statisztikákat. Ezek nemzetközi együttműködésben készültek. A
3 Lásd: dr. Andorka Rudolf: A társadalmi mobi—
litás Magyarországon a felszabadulás előtt. Statisz- tikai Szemle. 1971. évi 10. sz. 1020—1034. old.: Har—
csa István: Társadalmi struktúra és mobilitás az 1949.
évi népszámlálás adatai alapján. Demográfia. 1974.
évi 2. sz. 192—205. old.; Kulcsár Rózsa: A nők tár- sadalmi mobilitásának történeti tendenciái Magyar- országon. Statisztikai Szemle. 1975. évi 10. sz. 968—
982. old.
magyarországi adatokat Keleti Károly és le- kelfalussy József szolgáltatták.
Az előadás kiemelte annak fontosságát, hogy mig a korszak korábbi nemzetközi együttműködésben készült nemzetközi össze- hasonlító népességi, illetve népesedésstatisz- tikái egyszeri kötetek voltak, Bodio statiszti- kái (Sir Rawsonnak, a Nemzetközi Statiszti- kai lntézet első elnökének szóhasználatát kö- vetve: Bodio táblái), illetve az Olasz Statisz—
tikai Hivatal népmozgalmi statisztikái már sorozat jellegűek, és ilyen minőségükben újabb közelítést jelentettek a ma használatos nemzetközi statisztikai és demográfiai év- könyvekhez. Ily módon .,Bodio táblái" és az olasz nemzetközi összehasonlító népmozgal- mi statisztikák fontos szakaszát képezték an- nak az útnak, amely a mai összehasonlító népesedési statisztikához és annak megjele- nési formáihoz, a nemzetközi demográfiai év-
könyvekhez vezetett.
A következő munkaülés Halkovics László—
nak, a Nehézipari Minisztérium osztályvezető- jének ,,Az alsó—magyarországi nemesércbá- nyászat üzemstatisztikái a XVl—XVlll. század—
ban" c. előadásával kezdődött.
Az előadó tanulmánya bevezető részében
—— visszatérve a bányászati statisztika törté- netével foglalkozó egyik régebbi tanulmányá- ra — elmondta, hogy a múlt századi bányá—
szati statisztika fejlettségéből már következ- tetni lehetett a magyarországi bányászati statisztika igen régi előzményeire.
A szerző a Kárpát-medence nemesércbá- nyászatának (arany. ezüst és réz) fejlődésé- ről részletes áttekintést adott a korabeli Ma—
gyarország fő bányászati körzetei szerinti ta—
golásban. A vizsgált időszakban az ország fémbányászatában meghatározó jelentősége volt az alsó—magyarországi (Bakabánya, Besztercebánya, Bélabánya, Körmöcbánya.
Libetbánya, Selmecbánya és Újbánya) bá- nyászatnak. Eredeti írásos feljegyzéseket fel—
használva. ismertette az előadó, hogyan ala—
kult ki a XVl. század első felében az ún.
,,rovásos" feljegyzési módszer a bányamun—
kákról, hogyan fejlesztették ki (: XVl. század második felétől az írásos bányaüzemi kimu- tatások rendszerét. Ezeket az elszámolásokat a bánya— és kohótisztek, később pedig a bányaírnokok készítették el. Ezekből éves és évközi statisztikai jelentéseket készítettek az
udvari kamara számára.
Előadása befejező részében az előadó azt a következtetést vonta le. hogy az egykori nemesércbányászati üzemstatisztika semmi—
ben sem maradt el a korabeli bányászat technikai és szervezettségi szintjétől, és biz—
tosította a korabeli bányaüzemi és kamarai
irányításhoz szükséges statisztikai adatokat.
Dr. Csepinszky Andor, a Központi Statisz- tikai Hivatal csoportvezetője. L. Walras-ról, a lausanne-i iskola megalapítójának mun-
kásságáról tartott előadást .,L. Walras és a népgazdasági elszámolási rendszerek" cím-
mel. ,
Az előadás Walras termelési elméletének alapgondolatát vette közelebbről szemügyre.
Arról adott rövid áttekintést. hogy a napja—
inkig kifejlesztett sokszektoros fejlődési el- méletek keretében Walras elgondolásai ho- gyan mozdították elő a népgazdasági elszá—
molási rendszerekben felölelt információ hasznosulását.
Walras elméletének fő érdeme: az általá—
nos gazdasági interdependencia elegáns ma- tematikai megfogalmazása egy statikus rend- szer keretében. Elméletét az általános gaz—
dasági interdependencia vonatkozásában Pareto és E. Schneider fejlesztette tovább;
a keresletelmélet tökéletesítése terén pedig Pantaleoní, Barone és Cassel folytattak eredményes kutatásokat.
A népgazdasági elszámolási rendszerek kialakulásával és állandó tökéletesítésével kapcsolatban az előadó annak a véleményé- nek adott hangot. hogy egy ilyen jellegű rendszernek szükségképpen egy sokszektoros fejlődéselmélet empirikus megalapozásában kellene megtalálnia értelmét. Walras elméle—
te igen alkalmas arra, különösen továbbfej- lesztett dinamikus változataiban, hogy ater- vezés céljaira alkalmas analitikus rendszer keretében korszerű szinvonalon hasznosuljon az elszámolási rendszerben felölelt, rende—
zett iniormációtömeg.
Orlicsek József, a Központi Statisztikai Hi—
vatal főmunkatársa előadásának ,,A hivatalos helységnévtárak mint a történeti statisztika forrásai" volt a címe.
A helységnévtér-szerkesztési tevékenységa Központi Statisztikai Hivatal folyamatos mun- kája. Az első ízben (1873-ban) megjelente- tett helységnévtár óta már 23 kiadás látott"
napvilágot. Az első helységnévtár szerkeze—
tét. beosztását és adatközlési módszerét az utána megjelent helységnévtárak mintának tekintették. Az eddig megjelent helységnév- tárak magvát és egyben legterjedelmesebb részét a ,.betűrendes rész" képezi. Ez re—
gisztrálja a városok és községek szerint rész;
letezett leglényegesebb adatokat. Minden egyes község- és városnév mellett szerepeit:
jogállás megjelölése, a megyei és járási ha—
vatartozás, a népességszám. a száma, a lakosság anyanyelvének
stb.
Az 1913 előtt kiadott helységnévtárakban szereplő község- és városnevek irásmödjá- nak és használatának problémája abból adódott. hogy az államigazgatási egységek jelzése
— hivatalos neve 1912—ig nem volt egységesen szabályozva. Nem volt szokatlan dolog az sem. hogy egy—egy községnek két vagy több nevét is használták, különösen több nyelvű lakosságú községeknél. A helységnevek ál- talános rendezésére hozták létre az 1898.'évi IV. törvénnyel az Országos Községi Törzs-_
könyvbizottságot, amelynek elnöki teendöita Statisztikai Hivatal elnöke látta el egészen 1954-ig, amikor a Bizottság működése meg- szűnt. Jelenleg is fennáll az államigazgatási egységek hivatalos nevének törzskönyvi nyil- vántartása, amit továbbra is a Központi Stu-r, tisztikal Hivatal Helységnévtár-szerkesztősége lát el.
A Vándorülés egész ideje alatt az elmúlt évek tudományos kutatómunkájának eredmé—
nyeit bemutató előadásokat nagy érdeklődés kísérte, és élénk viták követték. A kiegészítő megjegyzések, amelyek nem mindig az elő- atló szakterületén működők részéről hang- zottak el, gyakran újszerű megvilágításba helyezték az elhangzott előadási egy—egy megállapítását.
:!
A Vándorülésen ez alkalommal is sor ke—
rült a Szakcsoport Elnökségének kiegészité—
sére. Tudományos eredményei és a Szakcso- portban kifejtett tevékenysége alapján a je—
lenlevők dr. Andorka Rudolf statisztikai főta—
nácsost, a Központi Statisztikai Hivatal osz- tályvezetőjét az Elnökség tagjává választat- ták. A Statisztikatörténeti Szakcsoport Elnök—
ségének tagjai ez idő szerint: Perjés Géza, dr. Hoóz István, dr. Andorka Rudolf. '
