A IV. Statisztikatörténeti Vándorülés Szegeden

SZEMLE

A IV. STATISZTIKATÖRTÉNETI VÁNDORÚLÉS SZEGEDEN

CSE H-SZOMBATHY LÁSZLÓ

A Statisztikatörténeti Szakcsoport ez évben június 16—17—én Szegeden tartotta

IV. vz'mdortilését.í A vándorülés alkalmá—

val négy munkaülésen hangzottak el és kerültek megvitatásra a benyújtott elő—

adások; ezenkívül a vándorülés részt—

vevői a Nemzeti Emlékcsarnokban meg—

koszorúzták Hunfalvy János szobrát. A vándorülés különböző rendezvényein a Szakcsoport tagjain kívül megjelent dr.

Bodó Sándor, a Megyei Tanács VB tit—

kára, valamint Árvay József, a Városi Tanács VB elnökhelyettese.

A Vándorülést Pásztor Jakabnak, a Központi Statisztikai Hivatal Csongrád megyei Igazgatósága vezetőjének üdvözlő szavai nyitották meg, majd dr. Horváth Róbert kandidátus, egyetemi tanár el—

nöklete alatt sor került a vándorülés első

munkaülésére.

Az első előadást dr. Kenessey Zoltán kandidátus, a Központi Statisztikai Hi—

vatal önálló osztályvezetője, a Szakcso—

port elnöke tartotta ,,A Magyar Tudomá—

nyos Akadémia 1860-as Statisztikai Bi—

zottsága" címmel. Ennek az akadémiai

bizottságnak megalakulása 1860—ban

egyik jele volt a megváltozott politikai légkörnek, amelyben a nemzeti remények növekedni kezdtek, és a statisztikai ada—

tok gyűjtésével szembeni passzív ellen—

állást a ,,honismertetést" célzó statiszti—

kai munka iránti igény váltotta fel. Az előadás behatóan foglalkozott a Statisz—"

tikai Bizottság létrehozásában, majd mű—

ködésében szerepet játszó akadémiai ta—

gokkal, így elsősorban Csengery Antallal,

1 A Statisztikatörténeti Szakcsoport korábbi vándorüléseiről lásd dr. Domokos Attila ,,Sta—

tisztikai történeti vandorülés Debrecenben (Statisztikai Szemle, 1963. évi 8—9. sz. 880—

885. old.); Horváth Tibor ,,A II. statisztikatörté—

neti vándorülés Szombathelyen" (Statisztikai Szemle, 1964 évi 10. sz. 1032—1039. old.); dr.

Gyulay Ferenc ,,A III. statisztikatörténeti ván- dorülés Miskolcon ű'lfatiszfi'mi Szemle, 1965. évi 8—9. sz. 901—905. old.) c. cikkét.

aki a Bizottság megalakításának kezde—

ményezője volt. Csengery, mint ismere—

tes, a centralistákhoz tartozott, s törté- nettudományi és nemzetgazdasági tevé—

kenysége során már korán ráébredt a statisztikai vizsgálatok jelentőségére.

Csengerynek a Statisztikai Bizottság megalakítására tett javaslata már e ja-f vaslat hazafias jellegénél fogva is ked- vező visszhangra talált az Akadémián; a

javaslat gyors sikerében azonban e mel-

lett fontos szerepet játszott az is, hogy

az Akadémia nem idegenkedett a sta—

tisztikának mint tudománynak elismeré-

sétől sem, aminek a korábbi évtizedek—

ben már több alkalommal adta tanújelét,

Az 1860—ban létrejött Statisztikai Bi—

zottságra rendkívül nagy feladat hárult.

A Bizottság feladata lett a statisztikai adatok gyűjtése, rendezése, feldolgozása,

értékelése és publikálása. Megalakulása után a Bizottság nyomban neki is látott

munkája megszervezésének s felkérte az egyházi szervezeteket a népmozgalmi

adatok beküldésére, a gazdasági intéz-

ményeket pedig működési körükre vonat— _

kozó kimutatások megküldésére. A Bi—r — "

zottság felkérésére viszonylag bőségesen meg is indult az adatközlés. A Bizottság azonban nem állt meg a népmozgalmi és gazdasági adatok gyűjtésénél, hanem el—

határozta, hogy népszámlálást fog az országban végrehajtani. Ezt a nagyszabá- sú feladatot társadalmi úton kívánták

végrehajtani és a lelkészek közreműkö—

désére számítottak. Bár a Bizottság tag——

jai tisztában voltak a nehézségekkel,

mégis azt remélték, hogy a népszámlá—

lási összeíróívek leegyszerűsítésével sike—

rülni fog az összeírók hozzá nem értésé- ből származó esetleges hibákat nagyrészt

kiküszöbölni. E remény azonban nem

vált valóra, és az 1861. március 31—i idő—

pontra vonatkozóan kért adatok hiányo-

san, rosszul kitöltve érkeztek be, egyes

egyházmegyék pedig a kért adatszolgál—

SZEMLE

1027

tatást egyáltalán nem teljesítették. Egy év múlva a Statisztikai Bizottság kény—

telen volt beismerni az összeírás kudar—

cát.

A nagy vállalkozás kudarca sem riasz—

totta vissza azonban a Statisztikai Bi—

zottságot az adatgyűjtések folytatásától.

A takarékpénztárak adatait, a gabona—

forgalom alakulását, az iskolaügy álla—

potát stb. a lehetőséghez képest — több—

nyire hiányos formában — megkísérelték feldolgozni. A feldolgozások eredménye- ként a Bizottság orgánumában, a ,,Sta—

tisztikai Közlemények,—ben sok értékes dolgozat jelent meg, amelyek bár nem teljeskörű adatokra épültek, mégis jelen- tősen előbbre vitték az ország viszonyai- nak statisztikai megismerését. Az adatok feltárása mellett a Statisztikai Bizott- ság nagy szolgálatot tett a hazai statisz—

tika kifejlesztése terén azáltal is, hogy az ország tudományos és politikai körei előtt világossá tette a statisztika ügyének fontosságát és előkészítette a talajt arra, hogy a kiegyezés után a statisztikai hi—

vatal mielőbb megalakulhasson.

,,Statisztikai módszertan és történeti kutatások" cimmel tartott előadásában dr. Dányi Dezső, a Központi Statisztikai Hivatal Könyvtárának igazgatója hang—

súlyozta, hogy a statisztikai módszerek a tör'ténelemtudományban, de különösen a gazdasági és társadalmi múlt kutatá—

sában kiemelkedő szerepet játszhatnak. A statisztikai módszerek alkalmazása ugyanis megvéd a jelenségek szubjektív

értelmezéséből adódó nagyobb hibáktól.

A továbbiakban kiemelte, hogy a történel—

mi jellegű szemlélet nagymértékben elő—

segítette a statisztikai elméleti és mód—

szertani kutatásokat. Ebben a keretben elsősorban az idősorok elemzésének mód- szertani fejlődését mutatta be, példákat idézve a konjunktúrakutatás és a köz—

gazdasági modellek szerkesztésének iro—

dalmából. Végül néhány gondolatban az aktuális magyar történeti statisztikai fel—

adatokra utalt.

Dr. Dányi Dezső előadásához csatlako—

zott Perjés Géza, a Magyar Tudományos Akadémia tudományos munkatársának

korreferátuma ,,Néhány modell a törté—

neti statisztikában" címmel. Az előadó hozzászólása elején kifejtette, hogy a

modell-szemlélet és —módszer bevezeté—

sére és alkalmazására nagy lehetőség van a történeti kutatásokban. A modell—

szemlélet alapgondolata, ti. a deduktív—

hipotetikus, valamint az induktív—empí—

rikus eljárás egymást kiegészítő alkalma—

zása tulajdonképpen lehetővé teszi a tör- téneti források rendszertelenül és vélet-

6*

lenszerűen megmaradt adataiból hipo—

téziseink verifikálását. A modellben fel—

írt egyenletrendszerek regressziós egyen—- letekre redukálhatók és így a történész a történeti folyamatokat regressziós vizs—

gálatoknak vetheti alá, melyek eredmé—

nyeként számszerűen határozhatja meg a jelenségek létrehozásában közreműködő tényezők mértékét és egymás közti ará—

nyát. A továbbiakban az előadó bemu—

tatta egy modell felhasználását a XVI—

XVIII. századi mezőgazdasági termelés vizsgálatánál. Alkalmazásra Thünen mo- dellje került.

Az első munkaülés utolsó előadását

dr. Mikes Gábor, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetője tartotta ,,A népeS—

ség foglalkozási struktúrájának statiszti- kai vizsgálata 1869-től napjainkig" cím—

mel. Magyarországon az 1869. évi népl- számlálás volt az első olyan, az egész

népességre kiterjedő összeírás, amelynek adatai áttekintést adtak a népesség fog—

lalkozási és gazdasági ágak szerinti struk—

túrájáról. Az első hivatalos magyar nép—

számlálás ezért a foglalkozási statisztika szempontjából is rendkívüli jelentőségű,

azonban elkerülhetetlenül hiányosságai

is voltak, amelyeket a következő nép—

számlálásoknál folyamatosan igyekeztek kiküszöbölni. Jelentős fejlődés mutat—

kozott az 1890—es népszámlálás alkalmá—

val; az ekkori összeírás eredményei már lehetővé tették az iparcsoportok és al—

csoportok keresőinek pontos elkülöníté—

sét is, és a népszámlálás már olyan mutatószámokat alkalmazott, melyeknek jelentős része mindmáig megmaradt.

A későbbi fejlődés állomásaiként ki—

emelendők az 1900. évi és az 1930. évi népszámlálások. Az előbbi új kérdéseket vetett fel a földtulajdonra vonatkozólag, melyek nyomán lehetővé vált a mező—

gazdasági népesség birtoknagyság szerinti kategorizálása; az 1930—as népszámlálás pedig a szülők foglalkozását tudakoló kérdésével megnyitotta az utat az inter—

generációs foglalkozási mobilitás vizs- gálatához. A legutóbbi két népszámlá- lásnak és az 1963. évi mikrocenzusnak az ad különleges jelentőséget, hogy képet adnak a felszabadulás óta az ország tár- sadalmi és gazdasági szerkezetében vég—

bement alapvető változások kihatásáról a foglalkozási struktúra alakulásában.

A 2. munkaülésen, amelyen dr. Ollé

Lajos kandidátus, tanszékvezető docens, az MKT Statisztikai Szakosztályának el—

nöke elnökölt. Dr. Horváth Róbert kan-

didátus, egyetemi tanár tartotta meg elő—

adását ,,A Szegedi Tudományegyetem Statisztikai Tanszékének történetéről"

címmel. Bevezetésül az előadó vázolta

1028 ^{szam *}

mindazokat a nehézségeket, amelyekbe

ennek a viszonylag rövid múltra vissza-

tekintő tanszéknek működésével kapcso- latos kultúrtörténeti kutatások ütköznek, majd áttekintette a tanszék történetét.

Ennek során kiemelte Laky Dezső mű—

ködését, akire hárult 1923—1924—ben a

felállítással és az oktatómunka megindí-

tásával kapcsolatos nehézségek leküzdése, valamint a Schneller Károly nevéhez

fűződő korszakot. Schneller Károly tudo—

mányos és oktatói működése egyaránt jelentős; elsősorban az általa standardi- zált halálozási és születési rátákra, vala-

mint az agrárnépsűrűségre vonatkozó számításai érdemelnek külön említést.

Dr. Gyulay Ferenc, a Statisztikai Szem--

le csoportvezető főmunkatársa előadásá—

ban Hunfalvy Jánosról emlékezett meg.

Hunfalvy neve egybeforrott a hivatalos statisztika létrejöttével, a magyar statisz—'

tikai szolgálat megindulásával és első

nevezetes korszakával, mégis a hazai sta—

tisztika érdekében kifejtett sokoldalú

munkásságát az irodalom eddig még nem méltányolta kellően. Pedig események—

ben gazdag élete, rendkívül széles körű tudományos, közéleti és szépirodalmi

tevékenysége tüzetes vizsgálatot, alapos

feldolgozást érdemelne. Az előadó Hun—

falvy szerteágazó munkásságának csak a statisztikai vonatkozásaival foglalko—

zott, így ebből a szempontból méltatta ,,A magyar birodalom természeti viszo—

nyainak leírása" című nagy munkáját,

melyet a későbbi időkben statisztikai vonatkozásban is sokan felhasználtak. A _

statisztikai—irodalmi tevékenysége mellett kiemelendő a hazai statisztikai adatgyűj—

tés és —feldolgozás fejlesztése érdekében kifejtett munkássága: tagja és előadója

az Akadémia Statisztikai Bizottságának,

szerkesztője a Statisztikai Közlemények—

nek, egyik sürgetője a statisztikai hivatal felállításának, majd megalakulása után munkatársa is. Hasonlóképpen ott talál—

juk az Országos Statisztikai Tanácsban is. melynek jóformán minden ülésén ott Izotltt, és amelyeken számos javaslatot is

e .

Hunfalvy sok szempontból Keleti

Károly legközvetlenebb munkatársának tekinthető. Hol a statisztikai hivatalban, hol a tanácsban, hol külföldi kongresszu—

sokon, mindenütt ott találjuk, ahol a

statisztika ügyét intézik. Ha kell, adato-

kat dolgoz fel és értékel, ha kell statisz- tikát tanít, vagy tárgyal a bizottságok—

ban, ha kell hírnevével, tekintélyével tá—

mogatja a nemzetközi kapcsolatok kiala—

kítását. Bár valódi tudományos sikereit

a földrajztudomány terén érte el, a ma—

gyar hivatalos statisztika létrejöttében és

fejlesztésében kifejtett tevékenysége, ' statisztikai szakirodalom művelése terén elért érdemei örök időkre fenntartják_

nevét a magyar statisztika úttörői között.

A második munkaülés Kelemen Józseff-

nek, a Központi Statisztikai Hivatal fő—

előadójának ,,Szeged városa a XVIII. és XIX. században a statisztika tükrében"

cimű előadásával zárult. Az előadó nép—

számlálási, kultúrstatisztikai és termelési adatok segítségével érzékeltette a két és?-

század alatt végbement változásokat, kü—

lönösen kiemelve az 18794 árviz követ—

kezményeit.

A vándorülés második napján került sor a 3. munkaülésre. Ezen Pásztor Jakab, a Központi Statisztikai Hivatal Csongrád megyei Igazgatóságának veze—' tője elnökölt.

Az első előadást dr. Horváth. Gyula, a Központi Statisztikai Hivatal főosztály——

vezetője tartotta ,,A statisztikusok hely—r zete az államigazgatásban" címmel. Az' előadó, mint a statisztikai munka el?

ismerésének mutatóival foglalkozott a Hivatal dolgozói létszámának növekedé—

sével, a statisztikusképzéssel és a statisz- tikai munkának a statisztikai törvények- ben tükröződő jogszabályi alátámasztá—

sával. Vizsgálta a statisztikai hivatali dolgozók anyagi juttatásait, valamint a dolgozók megoszlását fizetési fokozatok

szerint, összehasonlítva más főhivatalok dolgozóinak hasonló szempontból történő

megoszlásával

A vizsgált jelenségek egyaránt arra

mutatnak, hogy a Hivatal megalakulásá- nak időpontiától kezdve egyre fokozó—

dott a statisztikai szakmunka jelentősé-

gének elismerése. Ez tükröződik a sta-

tisztikai törvényekben, a statisztikai szak- követelmények előírásában, a statisztiku—

sok létszámának növekedésében, a Hiva—

tal résZére biztosított magasabb kvalifi—

kációt feltételező állások számának emel—

kedésében és nem utolsósorban a Hivatal

elnökeinek besorolásában, a miniszteri osztálytanácsosi rangtól a mai miniszteri

besorolásig.

B. Lukács Agnes ,,A Csongrád megyei ,,ordinarius physicus" éves jelentései az 1820—as években" címmel tartott előadá—

sában a helyi vonatkozású egykorú levél—

tári anyagokon keresztül bemutatta azt a

fejlett és rendszeres adatszolgáltatást, amelyet a XVIII. század végétől kezdve a Helytartó Tanács egészségügyi osztálya

részére a törvényhatóságok orvosai évente végeztek. 1815-től kezdve a jelentéseket

meghatározott tárgykörökre vonatkozó—

lag pontokba foglalva, részben tábláza-

tos formában kellett beküldeni. A Csong—

rád megyére vonatkozólag öt egymás

szamu:

1029

után következő évről bemutatott jelen—

tések és azok kísérő iratai, valamint

egyéb levéltári anyagok alapján rekonst—

ruálható az adatszolgáltatás menete, szer—

vezeti—igazgatási keretei, és bizonyított—

nak tekinthető az adatszolgáltatás rend—

szeressége.

Halkovics László, a Nehézipari Minisz—

térium Statisztikai osztályának vezetője ,,Adalékok az 1949 utáni hivatalos ipar—

statisztika történetéhez" cimű előadásá—

ban rövid áttekintést adott a magyar

ipar 1949—1964 közötti fejlődéséről, majd

rátért a szocialista iparstatisztikai rend—

szer alapjai megteremtésének ismerteté—

sére. Már az első hároméves terv telje—

sitésének mérésénél felmerültek olyan iparstatisztikai feladatok, amelyeket az akkori iparstatisztikai szervezet nem tudott maradéktalanul ellátni. A magyar

iparstatisztikai szolgálat új elgondolások

szerinti átépítése 1948 végén, illetve 1949 elején kezdődött meg. A megfelelő adat—

gyűjtés előfeltételeként szükség volt az alapvető statisztikai fogalmak új meg—

határozására is, valamint az egységes árulista bevezetésére. Az iparstatisztika legfontosabb elvi és gyakorlati kérdései—

nek rendezése mellett az 50—es évek kez—

detére esik az iparstatisztikai munkában nagy változást jelentő decentralizálás végrehajtása is.

A 4. munkaülésen, melyre dr. Kiss Al—

bert kandidátus, egyetemi tanár elnök—

letével került sor, dr. Remetey Ervin, a Központi Statisztikai Hivatal jogtaná—

csosa ,,Az 1952. évi VI. tv. az állami sta- tisztikáról" című előadásában kifejtette, hogy az 1952. évi VI. törvény nem te—

rcmtett új helyzetet a statisztika rend—

szerében és szervezetében, hanem az

1948—1952 között egyéb jogszabályokkal

kialakított helyzetet kodifikálta. A fel- szabadulástól 1948 végéig a statisztika rendszerében és szervezetében jelentős változás nem következett be, hacsak az

nem említésre méltó, hogy a gazdasági

statisztika területén a Gazdasági Fő—

tanács jóformán átvette a Központi Sta-

tisztikai Hivatalt megillető jogokat és

feladatokat.

1948 őszén sor került a Központi Sta- tisztikai Hivatal átszervezésére, s akkor indult meg a változott társadalmi és gaz-

dasági viszonyoknak megfelelő fejlődés: a

szocialista statisztika kialakulása. Ez a

fejlődés nem volt határozott vÉnalú, ha—

nem alkalhnazkodott a tényleges helyzet- hez. Az 1948—ban meglehetősen dezorga—

nizált statisztikai rendszer szükségessé tette a centralizációt, azt, hogy a Hivatal magához irányítsa az adatokat, maga ösz-

szesítse, dolgozza fel azokat, és adjon tá—

jékoztatást a felsőbb kormány— és párt-

szerveknek, sőt a minisztériumoknak is.

1951—ben azonban már ellenkező előjelű változtatás, a decentralizálás látszott

szükségesnek. Ekkor az adatok az adat—

szolgáltatótól a felettes szerveken át a minisztériumokhoz futottak be és a mi—

nisztériumok szolgáltatták az adatokat a Hivatalnak. 1952—ben kiderült — figye—

lembe véve a szovjet tapasztalatokat is —, hogy ez a rendszer sem megfelelő, mert a Hivatal teljesen ki van a miniszté—

riumoknak szolgáltatva, és az adatok el—

lenőrzésére sincs mód. Ekkor lépett ha—

tályba a párhuzamos adatszolgáltatás,

amely az eGVidwejűleg létrehozott területi

szervek útján vált lehetségessé, neveze—

tesen, hoev a Hivatal a főbb adatokat

saját területi szervei útján is begyűjti.

A fejlődés 1948 és 1952 közötti szaka-

szában a Népgazdasági Tanács gyakorolta a Hivatal feletti felügyeletet, és általa hozott számos határozat jelölte meg a fej—

lődés euves ütemeit.

1952 eleién a Minisztertanács határoza—

tot hozott a Központi Statisztikai Hiva—

tal feladatköréről és szervezetéről, to—

vábbá a statisztikai munka rendszeréről.

Ezt a minisztertanácsi határozatot a sta—

tisztika ,,alapokrmányá'hnak nevezhetjük, mert ebben jóformán minden benne van, ami azután az ugyanezen év végén .meg—

alkotott 1952. évi VI. törvény szövegébe belekerült.

A fejlődés temészetesen az 1952. évi VI. törvény megalkotásával sem állott meg. A Változások sora már 1953—ban

megindult, és ma már ott tartunk, hogy

a törvényből alig valami van változat—

lanul hatályban. Itt az ideje az új átfogó statisztikai jogszabály előkészítésének és megalkotásának, amire az új gazdasági mechanizmus kialakítása során nyilvánva—

lóan sor fog kerülni.

Gadó Guörm' a Központi Statisztikai

Hivatal főelőadója ,,A kötelező polgári

anyakönyvezés bevezetése Magyarorszá—

gon" cimű előadásával ért véget a ne—

gvedik _munkaülés. A polgári anyaköny—

vezés bevezetése már 1894 előtt is régen megoldásra váró polgári reformkérdőc

volt. Összefüggött azonban az egyház és

az állam viszonyának egyéb rendezetlen kérdéseivel, amelyeknek megoldása elől az igen konzervatív katolikus egyházi kö-

rök és politikai szövetségeseik ki akartak

térni. Előadó ismertette azokat a politi—

kai akadályokat, amelveket a kiegvezés állított e komplexum gyökeres megoldása

útjábaElismerveamúl—t század Végi egy-

házpolitikai reformok liberális és haladó jelentőségét, hangsúlyozta ezek elsődle—

1030

^SZEM

ges politikai jellegét és azt, hogy a ha—

talmon levő osztályok politikai manőve—

rezésre használták ki ezeket Vázolta a magyar népmozgalmi statisztika helyze- tét a múlt század második felében és megállapította: bár a magyar statiszti- kusoknak volt okuk kívánni a polgári anyakönyvezés bevezetését, ez nem ki—

vánságukra és nem a statisztikai sze-m—

pontok elismerése folytán történt meg.

A IV. vándorülés alkalmával sor ke- rült a Statisztikatörténeti Szakcsoport há—

romtagú elnökségének megválasztására is.

A Szakcsoport tagjai titkos szavazással

dr. Kenessey Zoltánt, dr. Gyulay Ferencet,—

és dr. Dányz' Dezsőt választották az el—

nökség tagjává. Az elnökség első ülé— ! sén hozott határozatnak megfelelően a

választási szabályzatban foglalt rotációs

előírással összhangban 1966—1967—ben dr. Kenessey Zoltán, 1967—1968—ban dr.

Gyulay Ferenc, 1968—1969-ben dr. Dányi

Dezső látja el az elnöki tisztet. Új elnök- ségi tag választására előreláthatólag elő-

ször az 1968. évi vándorülésen kerül sor az elnökségből távozó elnökségi tag pót—

lására.

A vándorülés dr. Lengyel Lászlónak, a Központi Statisztikai Hivatal főosztály—

vezető—helyettesének, az MKT Statiszti—

kai Szakosztálya titkárának zárszavával ért véget. Rámutatott arra, hogy a Ván—

dorülésen rendkívül gazdag anyag igen

sokrétű, sokoldalú tárgyalására került sor. Már most megállapítható, hogy az elvégzett tudományos kutatások. tovább

gazdagítják ismereteinket a magyar sta—

tisztika története terén. A végleges tut—- dományos mérleg megvonása a Szak—

csoport új vezetőségének feladata lesz.

A színvonalas előadások, az élénk, vita

a további eredményes tudományos ku—

tatómunka zálogát jelentik.

MAGYAR SZAKIRODALOM

DR. LETTRICH EDIT:

URBANIZÁLÓDÁS MAGYARORSZÁGON

Földrajzi Tanulmányok 5. (Az MTA Földrajz- tudományl Kutatócsoportjának kiadványai.) Akadémiai Kiadó, Budapest 1965. 83 old.

Az egyik legérdekesebb és időszerű

feladat —— a településtudomány művelői

számára -— a hazai urbanizálódás vizs-

gálata. E kérdés egyaránt foglalkoztatja

a statisztikust, a geográfust, a gazdasági és műszaki tervezőt. Az MTA Demográ—

fiai Bizottságának ülésein is több előadó ismertette az urbanizálódással összefüggő

kutatási eredményeit.1 E témával kap-

csolatos tanulmányok között figyelmet

érdemel szerző ,,Urbanizálódás Magyar-

országon" című sokoldalról megvilágított munkája.

Szerző célkitűzése ,,a települések népes—

ségének életformájában jelentkező urba—

nizálódásról az egész ország területét felölelő képet nyújtania" Az életforma

magába foglalja a népesség gazdasági, társadalmi stb. tevékenységének meg—

nyilvánulásait, mely széles skálából tu—

lajdonképpen ,,a legpregnánsabbat — a

1 Lásd például az MTA Demográfiai Bizott- sága 1964. december 9—i (Demográfia, 1965. évi 1. sz. 108—109. old.), 1965. július 2—1 (Demográ—

fia, 1965. évi 3—4. sz. 438—439. Old.) és 1966. ja-

nuár 7-i (Demográfia, 1966. évi 2. sz. 242—244.

old.) üléséről szóló beszámolókat.

népesség foglalkozási szerkezetében zajló átalakulást" — ragadta ki. E mű kereté-

ben szerző a településhálózat funkcioná—

lis jelleg szerinti, továbbá a gazdasági tipusok területi részletezéséig jut el.

A vizsgálat egységei —— statisztikai és államigazgatási szemlélet alapján _, a

községek és a városok. A tipusalkotás alapja a települések (városok, községek)

keresőinek mezőgazdasági, ipari, egyéb

foglalkozásúak szerinti részletezése. A ,,lakónépesse'g" keresőinek e 3 főcsoport közötti megoszlását (már korábban is

alkalmazott) háromszögdiagram segítsé—

gével is érzékelteti.

Községeinket, valamint városainkat

szerző a következő típusokba sorolta:

1. Agrár, 55—100 százalék (ezen belül I. foko- zat 55—75, II. fokozat 75—10!) százalék) mezőgaz—

dasági keresővel

2. Kétlaki, 36,6——55,0 százalék mezőgazdasági keresővel (ezen belül az a csoportban az ipari keresők aránya nagyobb, mint az egyébé, a 6 csoportban az említett arányok fordítva jelent- keznek).

3. Urbánus, 0—36,6 százalék (ezen belül I. to—

kozat 15—36,6, II. fokozat 0——15 százalék) mező- gazdasági keresővel.

_ Az urbánus fokozatain belül lehet [az ipari (I) és egyéb (E) aránya]:

A —— ipari jellegű: L'E : 1,3 hányados felett., (1 B — vegyes jellegű: 1:E : 1,33—0,66 hánya—

os,

C —— egyéb jellegű: I:E : 0.66 hányados alatt.