gyakorlati, tapasztalati oldalról való kont- rollját is. Kádas Kálmán (Budapesti Műszaki Egyetem) felvetette, hogy a többletinformá- ció költségei progresszíven emelkednek, s ugyanakkor nem tudjuk megállapítani, hogy mikor áll optimális mennyiségű információ rendelkezésünkre. (Hatékonyságprobléma: mi éri még meg?) Az aggregáció helyes mér- tékéről nincs ismeretünk. Ollé Lajos (Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye-tem) fő- ként arról szólt, hogy a statisztika döntés- megalapozó jellege megkívánja, hogy a té- mával kapcsolatos problémákat is ne sta- tikusan. hanem a jövőt is szem előtt tartva kezeljük. Ehhez modern, harmonizált adat- rendszerekre van szükségünk. Vincze István (MTA Matematikai Kutatóintézet) hangsúlyoz- ta, hogy a gyakorlati megoldáshoz még sok új felvetődött problémát kell tisztázni, s ez több tudományterületnek ad feladatokat.
A vita összefoglalásaként Párniczky Gábor három lényeges szempontot emelt ki:
a) az előterjesztett anyag még nem tekinthető lezártnak;
b) a nómenklatúrák rendezése alapvető jelentő' ségű. fontossági urangsorukat kell figyelembe venni;
:) a megfelelő algoritmus megtalálását a mate—
matikai apparátus használata jelentősen elő fogja segíteni.
Zárszavában dr. Kiss Albert elnök kiemelte, hogy a téma igen aktuális, s a megvitatott tanulmány a jövő útját egyengeti. A vita sok oldalról közelítette meg a tárgyalt té- márt, és abban egyöntetű volt az állásfoge lalás. hogy az osztályozás és a nómenklatú—
rtl-szerkesztés gyakorlati és halaszthatatlan kérdése a síatisztika korszerűsítési folyama- tának.
Pozsonyi Pál
A XV. STATISZTlKATORTÉNETI VÁNDORULÉS SALGÓTARJÁNBAN
DR. GYULAY FERENC
Az MKT Statisztikai Szakosztályának Sta- tisztikatörténeti Szakcsoportja az MKT Nóg- rád megyei Szervezetével közös rendezésben ez évben május 31. és június 2. között Sal- gótarjánban tartotta szokásos vándorülését.
A Vándorülést dr. Kiss Albert kandidátus, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese jelenlétében a Megyei Tanács díszes Tanács—
termében Illés Miklós, a Megyei Tanács ál- talános elnökhelyettese, az MKT Nógrád me- gyei Szervezetének elnöke nyitotta meg. Un- nepélyes szavakkal köszöntötte a Vándorülés résztvevőit az MKT Nógrád megyei Szerve- zete, valamint a megye párt- és állami szer- vezetei nevében, majd áttekintést adott arról az áldozatos munkáról, amelyet a megye munkássága, parasztsága, értelmisége a szo—
cializmus építése, a társadalmi—gazdasági tervek teljesítése és túlteljesítése érdekében végez.
A Statisztikatörténeti Szakcsoport Elnök- sége részéről — a hivatalos ügyekben külföl—
dön levő dr. Vukovích György ez idei elnök helyett — dr. Hoóz István tanszékvezető egy'e—
temi tanár üdvözölte a tanácskozáson meg- jelenít tagokat és vendégeket. Köszönetet mondott a megyei párt- és állami szervek—
nek és személyesen lllés Miklósnak azért a szíves támogatásért, amellyel lehetővé tették, hogy a statisztikatörténészek folytathassák azt a tanácskozássorozatot, amelynek a po—
lócország fővárosában tartott ülésszak a XV.
állomása. 'O'röme't fejezte ki afölött, hogy a megjelentek között számos új, fiatal résztvevő is helyet foglalt azok mellett, akik az 1963.
évben Debrecenben tartott első vándorülés
óta rendszeres látogatói, szereplői e tudomá- nyos találkozóknak. ,,A jól szervezett, baráti környezetben alkalom nyílik arra — mondotta
—. hogy a résztvevők tájékoztassák egymást kutatásaik áellásóról, a felmerült problémák- ról és közösen keressük a megoldást. A gyors ütemben újjáépülő város és gyönyörű kör—
nyéke alkalmat nyújtanak a tudományos ta—
nácskozások mellett kulturális programra, a helyi emlékek, a gazdag történelmi, munkás- mozgalmi, néprajzi és kulturális hagyomá- nyok megismerésére, az ez irányú ismeretek bővítésére is."
A megnyitó ülés előadását a megye sa- játos múltjának és jeilenének bemutatását szolgálva ]ambrich Pál, a Nógrádi Szénbá- nyák osztályvezetője tartotta a magyar szén- bányászat több mint 200 éves történetében jelentős helyet betöltő nógrádi szénbányá- szatról. Az előadás — végig kísérve a nógrádi szénbányászat múltját a szén felfedezésétől (1767), illetve a nógrádverőcei tárna meg—
nyitásától a Nógrádi Szénbányák jelenben folyó munkájáig — szemléletesen mutatta be, hogy a szén bányászatának megindulása (1848) milyen robbanásszerűen formálta át az agrárjellegű vidéket. A szén megalapozta a medence iparát, a szállítási igények létre—
hozták a vasúti összeköttetést Pesttel, kiépült az út- és bányászvillamos-hálózat, megindult a medence elektrifikálása, a bányászat ke- nyeret adott a környéknek. A medence köz—
pontja megszűnt ,,Kenyeretlen Tarján" lenni.
Az előadó számos statisztikai adatot idé- zett mondandóinak alátámasztására. Csupán ízelítőnek idézzük az alábbiakat. A medence
széntermelése 1867—ben. a kiegyezés évében még 39 400 tonna, 1910—ben már több mint egymillió, 1938-ban pedig 1344147 tonna volt. A második világháború súlyos károkat okozott a szénmedence üzemeiben. A felsza- badulás utáni első évek fő feladata az üze—
mek helyreá'xllitása, a bányák termelésének megindítása volt. 1947 végén a termelés nor—
mális kerékvágásba került: a termelés 1948—
ban 111, 1949-ben 126 százaléka volt az 1938. évinek. A szükséges új külszíni koncent- rációk megteremtésével és új aknák nyitásá—
val a széntermelés az ötéves terv végére el- érte a 3 millió tonnát, s 1955—ben 2.3-szerese, 1960—ban 2.5-szerese. 1965-ben pedig 2.6- szereise volt az 1938. évi széntermelésnek.
Az energiastruktúra elmúlt években bekö—
vetkezett változása erősen érintette a vállalat széntermelését. A széntermelés 70 százalék—
kal csökkent ebben az időszakban. Az utóbbi években azonban stabilizálódott a Nógrádi Szénbányák helyzete. Széntermelését a nép—
gazdasági igényeknek megfelelően 1990—ig évi egymillió tonna körüli mennyiségben ha- tározták meg. 1974-ben hozzáfogtak a na- gyobb ütemű korszerűsítéshez, ami az utób—
bi években lényegesen meggyorsult. 1976- ban nagyszabású kutatási programot indí- tottak el, aminek eredményeképpen a szén- vagyon megkétszereződését várják.
Az első munkaülésen, melyen dr. Kiss Albert kandidátus. a KSH elnökhelyettese elnökölt, az első előadást dr. Orosz László, a közgaz- daságtudományok doktora, az Országos Terv- hivatal osztályvezetője tartotta ,,A salgótar- jáni acélipar" címmel.
Az előadás egy hagyományokban gazdag ágazat — a vaskohászat —— salgótarjáni kép- viselőjének (a mai Salgótarjáni Kohászati Uzemeknek) történetével foglalkozott.
A Salgótarjáni Kohászati Uzemek ősét, a Salgótarjáni Vasfinomító Társulatot 1869 au—
gusztusában alapították. 1881-ben fuzionólt a Rimamurányi Vasmű Egyesülettel, amely szintén kisebb társaságok egyesüléséből jött létre. A fúziót követő koncentráció befeje—
zése (1913) után a Rimamurány—Salgótarjáni Vasmű az ország legnagyobb és legszerve- zetteibb konszernévé lett. A gyár neve még többször változott. jelenlegi elnevezését 1968- ban kapta. A gyár nagyságát. fejlődését jel- lemzik a következő adatok. 1879—ben a gyár 870 főt, az első világháború idején 2000 főt foglalkoztatott. Az 1945. évi létszám 1677. az 1975. évi 4326 fő volt. A készárutermelés mennyisége 1879-ben 14 000. a második vi—
lágháború idején 75000, 1975—ben 186000 tonna volt.
A gyártmányszerkezet folyamatosan válto- zott, amíg kialakult a jelenlegi profil, amely—
ben (: huzaláruk csoportja kb. 40. a henge- relt áruké kb. 18, a rúdacél és a szeg 11—11 százalékkal szerepel.
Az előadó a továbbiakban részletesen is—
mertette az ötödik ötéves terv főbb célkitűzé- seit, amelyek megszabják a gyár helyét, to—
vábbi szerepét a vaskohászatban.
A délelőtti tanácskozáson hangzott el Hal- kavics Lászlónak, a Nehézipari Minisztérium osztályvezetőjének a magyar kereskedelmi és iparkamarák által a XIX. század második felében végrehajtott iparstatisztikai adatfel- vételeket ismertető előadása is.
Az előadást, amely a magyar kereskedelmi és iparkamarák megszervezésének, a század—
fordulóig bekövetkezett fejlődésüknek ismer- tetése után részletesen tárgyalta a kamarai iparstatisztikai adatgyűjtések módszerét a kamarai jelentések tartalmi felépítését, infor- mációs értékét, a Statisztikai Szemle 1977. évi 8—9. száma közli. így annak további bemu—
tatásától eltekintünk.
Az első munkaülés délután folytatódott, és a résztvevők három előadást hallgattak meg. Dr. Horváth Róbert kandidátus. tan—
székvezető egyetemi tanár ,.Adam Smith mun- kássága és az indexelmélet" cimmel tar—
totta meg előadását, melyet szintén a Sta- tisztikai Szemle 1977. évi 8—9. száma közöl.
Badál Ede, a KSH Könyvtár és Dokumen- tációs Szolgálat munkatársa ,,Építészettörté- neti kutatások statisztikai alapon (kastélyok és kúriák)" cimmel tartott előadást. Minden kor építkezése visszatükrözi az adott (épít—
kező) társadalmi osztály kulturális szintjét.
igényeit és viszonyait. Az előadó kutatásai- ban. melyeknek az előadás csupán egy rész- letét tárhatta fel, azt vizsgálta, mennyire tük- rözik a magyarországi barokk és klasszi- cista kastélyok és kúriák a XVlll. század és a XIX. század első fele magyar nemességének életformáját. Az előadó statisztikai eszközök- kel, az építészet— és művészettörténet terüle- tén eddig nem alkalmazott módszerrel igye- kezett a kitűzött célt megvalósítani, s így vizsgálta e korszak máig is fennálló vagy el—
pusztult. már csak egykorú leírásokból. le- véltári adatokból ismert kastélyait és kúriáit.
Az előadás igen érdeke-sen és szemlélete- sen mutatott rá arra, hogy a szatmári béké—
től 1848-ig eltelt időszakban a szakirodalom- ban kialakult véleménnyel szemben valójá- banynem tapasztalható az a gazdasági kon- junk'gúrának tulajdonított ,,példa nélkül álló általános építkezési fellendülés", melyben ,,fejedelmi méretű vidéki kastélyok sorát"
építik s ,,drága bútor nagy farsangok és gondtalan fényűzés járta nemeseinknél esz- tendőkön át". A számok, a tények mást mu- tatnak. A Pest megyei kastélyok—kúriák, vala—
mint o korabeli birtokos nemesség számának és bírtokviszonyainak elemzéséből kiderült, hogy a XVlll. század első három évtizedében a megyei nemességnek mindössze 20. a szó- zad végén 14 százaléka élt kastélyban vagy kúriában. A kúriák nagy része 6—7, a kasté-
lyok egyharmada 6—15 szobás volt, s meg kell jegyezni, hogy a szobák egy része nem volt fűthető.
Békés Ferenc, a Tömegkommunikációs Ku- tatóközpont tudományos főmunkatársa az első munkaülés utolsó előadásában (amelyet távollétében Benda Gyula olvasott fel) azt vizsgálta, hogy a korábban végzett különbö- ző ismeretszint-kutatások, melyekről a Xlll.
vándorülésen, illetve a Statisztikai Szemlé- ben1 beszámolt, összehasonlitható eredmé- nyeket adtak-e? A negatív válasz arra indí- totta a szerzőt és munkatársait, hogy kisér- letet tegyenek a probléma megoldására egy 1000 fős reprezentativ mintán. amikor is a végrehajtott felvétel során a felnőtt lakosság körében öt ismerettematika elterjedtségét mérték. Végeredményben az öt ismerettema- tika azonos mintán, azonos időpontban és azonos kérdezési móddal történt vizsgálata lehetővé tette — közel azonos nehézségű is- meretskálák alkalmazásával — az ismeretszin- tek összehasonlítását.
A vizsgálatok eredményeképpen kiderült, hogy a politikai és a természettudományos 'ismeretszint 38—38 százalék, a történelmi és a földrajzi ismeretszint 39—39 százalék, a gaz- dasági ismeretszint 40 százalék volt. Az ősz—
szehasonlitható nagyon azonos eredmények igazolták azt a hipotézist, hogy a korábbi hasonló típusú ismeretszint—felmérések csak az eltérő időpont. minta és skála következté—
ben hoztak nagyobb különbségeket az egyes tematikákban. (Például a politikai ismeret—
szint 34 százalék, a gazdasági 54 százalék volt.) Megállapítható volt, hogy az azonos nehézségű, de különböző tematikájú kérdé- sek között — a kérdezettek szempontjából — nincs lényeges különbség, és ez a tény értel- metlenné teszi a tematikák elkülönítését az ismeretszint—vizsgálatokban.
A második napon tartott munkaülésen dr.
Szabady Egon, :! demográfiai tudományok doktora. a KSH elnökhelyettese elnökölt. Az első előadást dr. Kovacsics József, az állam- és jogtudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár tartotta ,,A statisztika fejlő- dése az államtudománytól az i—nformatikáig"
címmel. Az előadás a modern statisztika ki- alakulásának elemeiként az államok gyakor- lati összeírt': tevékenységét, az államtudo- mányt leíró statisztikát, a politikai aritmeti- kát. a matematikát és a valószínűségszámi—
tást, a számitástechnikát és az informatikát jelölte meg. Kovacsics professzor a felsorolt elemek vázlatos bemutatása után — az elő-
íBe'ke's Ferenc: Életkor és történelmi ismeretek.
Statisztikai Szemle. 1976. évi 3. sz. 310—316. old.;
Békés Ferenc — Surányi Bálint: A politikai ismeret—
szint mérése. Statisztikai Szemle. 1967. évi 10. sz.
1007—1015. oldi; Békés Ferenc — lakab Zoltán: Hely—
zetkép a társadalom gazdasági tájékozottságáról.
Gazdaság. 1969. évi 4. sz. isa—112. old.
adás korlátozott időtartamára tekintettel — a fő figyelmet az informatika létrejöttének, a statisztikai gyakorlat és tudomány fejlődé- sére gyakorolt hatásának szentelte. Foglal- kozott azokkal a követelményekkel, amelyeket az informatika hatékony alkalmazása a sta- tisztikai munkával, az információval foglal- kozó szakemberekkel szemben támaszt. Be—
hatóan tárgyalta a közigazgatás számitógé- pesitésének kérdését, az igazgatási munka komputerizálásának előfeltételeit, lehetősé—
geit és várható előnyeit. Nagy nyomatékkal hangsúlyozta a statisztikának fontos szere- pét és felelősségét az információ—rendszerek kialakításában.
,,A szocialista népesedéspolitika kialakulá—
sának előzményei, ideológiai alapjai" cimű előadásában dr. Hoóz István kandidátus, tan- székvezető egyetemi tanár rámutatott arra, hogy amikor a születési arányszámok a XIX.
század elején — Malthus jóslataival ellen—
tétben — Nyugat—Európában csökkenni kezd- tek, több tudomány képviselői felfigyeltek erre a jelenségre. és keresni kezdték e vál- tozás okait. Ez előadó az okok közül kiemelte a születésszabályozás terjedésével és értéke- lésével kapcsolatos álláspontokat, és ezeket ismertette. Elsősorban Bebel, Kautzky, Marx, Engels és Lenin állásfoglalását tárgyalta a születésszabályozásról és a válásról. Végül bemutatta, hogy a marxista klasszikusok pol- gári nézetekkel folytatott ideológiai harcá- nak eredményei hogyan valósultak meg a Szovjetunióban a Nagy Októberi Szocialista Forradalom győzelme után.
Dr. Dányi Dezső, a KSH Könyvtár és Do—
kumentációs Szolgálat igazgatója ,,A háztar—
tás és a család nagysága és struktúrája az iparosodás előtti Magyarországon" címmel tartott előadásában az 1777., 1778. és 1782.
évi lélekösszeírások. a ll. József—féle nép- számlálások, valamint az 1828. évi Conscrip- tio Animarum megyénként elemezhető ada- tai alapján arra a megállapításra jutott, hogy ebben a korszakban a háztartás és a család nagysága és struktúrája nem változott. Az előadó a szóban forgó anyag feldolgozása során a háztartásonként számitott házas fér- fiak mutatója alapján kijelölte — Magyaror- szág jelenlegi területén — a nagycsaládos régiókat. Rámutatott arra: az emlitett forrá- sokból beigazolható, hogy az ország déli tá—
jain, ahol a XIX. század második felében ki- ugró jellegű születéskorlátozás divott, már a XVI". század végén is kisebbek voltak a csa—
ládok, mint az ország más tájain.
Az előadás második részében az 1672——
1738. évekből származó urbáriumok alapján 210 település több mint 4500 háztartása a—
lapján bemutatta a falvak, illetve az uradal- mak háztartás- és családstruktúráját és az egyes hóztartás- és családtípusok egyéb sa—
játosságait. Az urbáriumok alapján a csa-
lád nagyságát és struktúráját társadalmi ré;
tegenként elemezte.
A nagy érdeklődéssel és figyelemmel kísért előadásból kitűnt, hogy a háztartások és családok nagysága és stabilitása párosult a családtípusok piuralisztikus rendszerével.
A Vándorülés programja sokrétűségének és szinességének megfelelően a nagyobb tör- téneti távlatokat átfogó előadások után egy olyan előadás következett, amely a közelmúlt eseményeit tekintette át. Dr. Dávid Gábor előadása az egységes rendőrségi és ügyész- ségi bűnügyi statisztika kialakítása óta 0 kriminálstatisztika területén bekövetkezett fejlődést tárgyalta a hasznosítható tapaszta- latok feltárása, a további fejlesztés megalo- pozása érdekében. Az egységes kriminálsta—
tisztika bevezetésére 1964. január 'l-én ke—
rült sor. Az előadás az azóta eltelt mintegy másfél évtizedre visszapillantva bemutatta a fejlődés főbb állomásait, az eredményeket
és a problémákat.
A bevezetett statisztikai megfigyelési rend- szert a büntető jogszabályok változása mi- att többször is módosítani kellett, új jogin—
tézmények (kioktatás, a nyomozás teljesité- sének mellőzése, a vádirat és tárgyalás ki—
tűzése nélkül bíróság elé állítás) bevezetése- kor a statisztikai megfigyelést ezekre is ki kellett terjeszteni, az elkövetéskor betöltött életkort a jogkövetkezmények szempontjából játszott fontos szerepe miatt a korábbi mód- szernél pontosabban kellett figyelembe ven- ni, a megfigyelést ki kellett terjeszteni a bűn- cselekmény elkövetési helyére és a bűnelkö- vető személy lakóhelyére a valós területi cso—
portosítás, feldolgozás lehetősége érdeké- ben. A megfigyelési rendszer alapvető to—
vábbfejlesztését jelentő változtatásra került sor 1974. január 1—ével, az új Büntetőeljárási Törvény (1973. évi I. tv.) hatálybalépésével. A legdöntőbb változás a megfigyelési egység- ben következett be, amikor is a terheltté nyilvánított személlyel szemben a büntető feljelentés vagy nyomozás adatai alapján a bűncselekmény elkövetésével alaposan gya- núsítható személy lett a megfigyelés egysége.
Jelentős lépések történtek a vizsgált idő- szakban az egységes fogalomrendszer és elemzési módszertan kialakítása érdekében.
Ezt szolgálta például a közvádas bűncse-
lekmény és a bűnelkövető fogalmának defi—
niálása, az ismertté vált közvádas bűncse- , lekmények'számának alkalmazása a bűnö—
zés terjedelmé-nek, dinamikájának vizsgála—
tára, az első magyarországi kriminalisztikai tábla elkészítése. a magasabb matematikai módszerek alkalmazása az elemzésben stb.
Az egységes kriminálstatisztika kialakítása és fejlesztése az adatok közzétételében is rend- szert hozott létre. A kriminálstatisztikai ada- tokat a legkülönbözőbb adattárak, évköny- vek tartalmazzák.
Az előadás végül a bírósági és az egysé—
ges kriminálstatisztika integrálásának fontos kérdésével foglalkozott.
A Vándorü—lés harmadik napján került sor a 3. és a 4. munkaülésre. A 3. munkaülé—
sen dr. Dányi Dezsőnek, a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat igazgatójának el- nökletével a résztvevők először dr. Andorka Rudolfnak, a KSH osztályvezetőjének ,,Tór- sadalomstatisztikai jelzőszámok történeti sta- tisztikai távlatban" című előadását hallgat—
ták meg.
Az előadás a társadalmi jelzőszám fogal—
mából kiindulva megvilágította a társadalmi jelzőszámok rendszerének új vonásait, a tár- sadalmi jelzőszám-,,mozgalom" indítékait, a jelzőszámok kiválasztásánál követhető szem—
pontokat. igen érdekes tájékoztatást adott a társadalmi jelzőszámokat tartalmazó leg- fontosabb külföldi kötetekről, majd ismertette egy hosszú idősorokat tartalmazó magyar tár- sadalomstatisztikai kötet tervét. Foglalkozott az előadó a történeti idősorok összeállításá- nak lehetőségeivel, különös tekintettel a ,,statisztikai korszakról" (1870 óta). valamint a .,statisztika előtti korszakról" (1700 óta) készíthető idősorokra, s végül a modellezés
lehetőségeit tárgyalta.
A munkaülés második előadását Harcta István, a KSH főelőadója tartotta ,,A társa—
dalmi struktúra alakulásának területi különb—
ségei Magyarországon 1890-től napjainkig"
címmel. A vizsgálat alapvetően a népszám—
lálások foglalkozási adataira támaszkodott.
Az elemzés megállapította, hogy míg 1890—
ben a megyék között a társadalmi szerkezet- ben nem voltak jelentősebb különbségek, s az agrárnépesség túlsúlyát észlelhettük, ad- dig 1890—1910-ben a gyáripar fejlődésének eredményeképpen a megyék között már ,.csí- rájában levő" különbségek kezdenek kibon- takozni. Ettől az időtől fogva már bizonyos megyetípusokat lehet megkülönböztetni.
Újabb jelentős módosulás a társadalmi struk- túrában csak az 1940—es évek végén követke- zik be. Az 1949-től napjainkig terjedő idő—
szakot vizsgálva megállapítható, hogy az el- telt időszak első felében a megyék közötti strukturális különbségek fennmaradtak, majd az 1960-as évek eleje óta bizonyos közeledés tapasztalható a megyék között a társadalmi szerkezet alakulásában.
A munkaülés harmadik előadása az elő—
adó betegsége miatt elmaradt. Benkőné Lu—
kócs Ágnes, a KSH Népességtudományi Ku- tató intézetének tudományos főmunkatársa ..Eger halálozási viszonyai 1820—1830 között"
c. előadását a Statisztikatörténeti Szakcso- port később fogja megvitatni.
A Vándorülés 4. munkaülésén dr. Horváth Gyula, a KSH főosztályvezetője elnöklete mellett az első előadást dr. Thírring Lajos ny. főosztályvezető—helyettes. c. egyetemi to—
nár tartotta ,,Korábbi népszámlálásaink kül- területi statisztikái" címmel. Az előadás az 1910-től l949—ig tartott népszámlálások kül- területi adatainak felvételi és feldolgozási történetét ismertette. Részletesen foglalkozott a módszertani kérdésekkel, kiemelve az egyes népszámlálások közötti eltéréseket. Hangsú—
lyozta a külterületi, illetve tanyai adatok is—
mertetésének jelentőségét, felhasználhatósá- guk sokrétűségé't.
A feldolgozott táblák 193049 korcsoportok, családi állapot, iskolai végzettség, vallás.
anyanyelv, s főbb foglalkozások szerint tar- talmazták az adatokat. 1941-ben és 1949- ben az épületek adatai is feldolgozásra ke—
rültek, az 1941. évi népszámlálásnál már a
külterületen élő férjes nők házas termé—
kenységét is feldolgozták. Az egyes népszám—
lálási publikációk a külterületi adatokat ál—
talában elég részletesen tartalmazzák, ki- véve az 1941. évi közlést, amely a háború miatt nem fejeződött be, és így külterületi népességszámot sem tartalmaz.
Az előadás végül a külterületen élő la- kosság demográfiai, társadalmi jellemzőiben.
területi elhelyezkedésében bekövetkezett vál- tozásokat, illetve ezek tendenciáit értékelte.
A munkaülés következő előadója dr. Mádai Lajos, az Országos Közegészségügyi intézet tudományos osztályvezetője volt, aki ,,Az 1872—73. évi kolerajárvány" címmel tartott előadást.
Magyarországon a XIX. században nyolc alkalommal volt kolerajárvány. Ezek között az 1872—73-ban lejátszódó járvány okozta a legnagyobb veszteségeket. A kolerában el—
haltak száma a halálozási statisztika adatai alapján félmillióra becsülhető. A morbiditás és a mortalitás a legnagyobb Nógrád me- gyében volt, aminek következtében a megye lakossága 1873-ban 6.76 százalékkal csök- kent
Befejezésül az előadó méltatta Keleti Ká—
rolynak e járványról írott munkáját. valamint Korányi Frigyesnek a kolerajárványok nem—
zetközi összehasonlító megfigyelésére az 1876—ban Budapesten tartott lX, Nemzetközi Statisztikai Kongresszuson tett javaslatát,
A munkaülés és egyben a Vándorülés utol- só előadója. Dávid. lános, a KSH főelőadója a fővárosi kislakásépítési akció előtörténete- hez (1867—1906) adott értékes statisztikai adalékokat.
Az előadás kiindulásaként azt a kérdést vizsgálta, vajon a fővárosi szociálpolitika mi- lyen meggondolások útján jutott arra a dön- tésre, hogy 1906-ban építkezéseket kezdjen.
A problémát több szinten vizsgálva először átfogó képet adott a lakáshelyzet alakulásá—
ról 1880—1906 között.
A lakáshelyzet statisztikailag is feltárt ked- vezőtlen alakulásának mélyebb okait a la- kástermelést befolyásoló feltételek diszfunk-
cióiban jelölve meg, azokat a szakértői ve'—
leményeket értékelte, amelyek a főváros ta- nácsa felkérésére készültek a probléma meg—
világítása céljából.
A mértéktelen lakászsúfoltsággal foglal—
kozva rámutatott arra a sajátos hierarchikus viszonyra (bérlő, albérlő. ágybérlő), amely e korban kialakult, és a középrétegekre nehe—
zedő relativ lakáshiányt említette, mely an- nak volt következménye, hogy a lakosság lakbérfizető képessége nem állt arányban a lakbérek'kel.
Befejezésül a munkásság lakáshelyzetét ér- tékelve ebben a korszakban, hangsúlyozta a
mélyebb okok kutatásának fontosságát, pél-
dául a tőkebefektetések jövedelmezősége, a közigazgatás egyes területein alkalmazott el—
járások, az egyes rétegek viselkedése vizsgá- latának szükségességét a differenciáltabb
kép kialakítása érdekében.
a
A Vándorülés résztvevői a kulturális prog- ram keretében meglátogatták a XIV. század—
ban épült Somoskő várat. Megtekintették a megkövesedett lávazuhatagokot, az ún. ba- zaltömlést és azt a parasztházat (a Petőfi—
kunyhót), ahol Petőfi -— útirajzai szerint — a várban jártakor megszállt. Látogatást tet—
tek a salgótarjáni Földalatti Szénbányászati Múzeumban.
A Vándorülésen a szokás szerint sor került a Szakcsoport Elnökségének kiegészítésére is.
A tagok egyhangúlag beválasztották Perjés Gézát az Elnökségbe, melynek összetétele jelenleg: dr. Hoóz István soros elnők, dr. Vu- kovich György lelépő elnök és Perjés Géza várakozó elnök.
A Vándorülés végül dr. Gyulay Ferencnek, az MKT Statisztikai Szakosztálya titkárának zárszavával ért véget. Kegyeletes szavakkal megemlékezett Vekerdi Lászlónénak, a Szak- csoport tagjának, valamint dr. Iván A. Pál—
nak, a Társaság országos titkárának elhuny- táról. Értékelte a Vándorülés munkáját, majd a Szakcsoport tevékenységével foglalkozva felhívta a figylelmet arra, hogy egy-egy Ván- dorülés korlátozott időtartamával nem elég arra, hogy minden tag szóhoz jusson, és meg—
felelő előadásban kifejthesse kutatásának eredményeit. Szükség lenne év közben is — mint ez korábban szokásban volt — egy—két ülést tartani. Bejelentette, hogy a Hivatal statisztikatörténeti lexikon kiadását tervezi.
melynek munkálataiban erőteljesen számít a Szakcsoport tagjainak részvételére. Végül kö- szönetet mondott a megyei párt- és állami szerveknek, az MKT Nógrád megyei Szerve- zeténekka KSH Nógrád megyei igazgatósá- gának és személyesen ]essze Károlynak, az igazgatóság vezetőjének a szíves támogatás- ért és segítségért, amellyel lehetővé tettéka Vándorülés sikeres megtartását.
