A XIII. Statisztikatörténeti Vándorülés

(1)

A Xlrll. STATl'SZTl KATÚ RTÉN ETI VÁNDORUL'ÉS

HALKOVICS LÁSZLÓ

A Magyar Közgazdasági Társaság Sza- bolcs-Szatmár megyei Szervezetének ésa Sta- tisztikai Szakosztály Statisztikatörténeti Szak- csoportjának szervezésében ez évben június 3—5—ig Nyíregyházán került megrendezésre a Szakcsoport vándorülése. A vándorülés mind szakmai, mind honismereti szempontból min—

taszerűen zajlott le. elsősorban a nyíregyházi házigazdák lelkes és mindenre kiterjedő elő—

készítő munkája következtében.

A vándorülést, mely tanácskozásait a Ta- nárképző Főiskola tanácstermében tartotta.

dr. Czimbalmos Béla, a Szabolcs-Szatmár megyei Tanács általános elnökhelyettese, az MKT Szabolcs-Szatmár megyei Szervezetének elnöke nyitotta meg. Ezután a Szakcsoport ez idei elnöke, Halkovics László, a Nehéz- ipari Minisztérium osztályvezetője köszöntöt- te a vá'ndorülésen megjelenteket.ASzakcso—

port elnöke rövid áttekintést adott a Szakcso- portnak az elmúlt 12 év alatt végzett munká- jóról. A Szakcsoportot mint ismeretes alapi- tóinak kezdeményezésére a Szakosztály veze- tősége az 1960-as évek elején a Központi Statisztikai Hivatal vezetőségének támogatá- sával a múlt feltárása. ezen keresztül a jö—

vőre levonható hasz—nos tanulságok össze—

gyűjtése céljából inditotta útjára. A Szak- csoport több mint 10 éves munkája azt bizo- nyítja, hogy hasznos volt e vállalkozás. Első- sorban a Szakcsoport tagjai, illetve az ese- tenként felkért előadók az ez évi vándorülé- si előadásokkal és korreferátumokkal együtt több mint 200 előadásban, tanulmányban tették vizsgálat tárgyává a sokféle területet felölelő magyarországi statisztika gazdag történetét.

Az ünnepélyes megnyitószavak elhangzása után dr. Dányi Dezsőnek, a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat igazgatójának el- nökletével megkezdődött az első munkaülés.

Elsőnek dr. Kiss Albert kandidátus, a Köz- ponti Statisztikai Hivatal elnökhelyettese ,,A földhasználat változásai Magyarországon a földkataszter bevezetése (1875) óta" címen tartotta meg előadását. Bevezetőben átte-

kintést adott arról a helyzetről. amely a magyar mezőgazdaságot a múlt század közepén jellemezte. A jobbágyfelszabaditással az adó—

zás rendszerében is új helyzet következett be.

Az általános közteherviselés lépett életbe. Az adók között igen fontos szerepet töltött be az ún. földadó. A földadó kivetésének meg- alapozását célozta elsősorban 011850. már—

cius 4-én kelt nyílt paranccsal elrendelt ideiglenes kataszter. mely személyi válogatás nélkül az ország összes földbirtokára kiter—

jedt. Bár az ideiglenes kataszter felvétele el- sősorban adózási célokat szolgált, ezzel együtt azonban számos olyan adat is begyűj—

tésre került, amelyek megvetették a korabeli agrárstatisztika alapját.

A felvétel a termő- és nem termő területet állapította meg. A termőterületnél a meg—

munkált és meg nem munkált területeket is megkülönböztette: a legelőket. parlagokat, erdőket, berkeket, mocsara'kat, tavakat, ház- telkeket a meg nem munkált. a többi művelé—

si ágat'pedig a megmunkált terület közé szá- mította. Kimutatta ezenkívül a földbirtokok és a háztelkek. valamintaföldbirtokosak számát

is. Rendkívül becsesek az egyes mezőgazdasá- gitermények bevetett területének összes és holdankénti átlagos termeléséről gyűjtött adatok. A terményeknél messzemenő részletezés állapítható meg. A kataszteri munkálatok al- kalmával ugyanis 43 termény összes bevetett területét, valamint a holdankénti termésátla- got mutatták ki.

A felmérési munkák az ideiglenes kataszter összeállításával nem fejeződtek be. Az 1867—es kiegyezés után a magyar Pénzügy—

minisztérium folytatta a felvételi munkákat, amelyek 1883-ban értek véget. E munkálatok eredményeit az illetékes hivatalos szervek 5 kötetben hozták nyilvánosságra.

Következőkben az előadó azzal a kérdéssel foglalkozott, hogy mennyire megbízhatók a kataszteri felmérések adatai. Az előadó utalt arra, hogy nyilvánvalóan a múlt század má—

sodik felében végrehajtott felmérések során az adó alapját képező tiszta jövedelmek ki-

(2)

mutatósánál számottevő torzítások fordul- nak elő a nagybirtokosok javára. Ez nem is lehetett másképpen, hiszen a felmérési leg- több esetben a nagybirtokosok szolgálatában álló mezőgazdasági tisztviselők hajtották vég- re. Mindamellett ezek a felmérések a korabeli földhasználat rendkívül értékes forrásai.

A kataszteri felmérésben szereplő adatok kiigazítására az 1909. évi V. tc. rendelkezése alapján a Pénzügyminisztérium irányításával került sor. Ennek a kiigazításnak az eredmé—

nyeit az első világháborút közvetlenül meg- előző esztendők során törvényhatóságonként külön-külön füzetekben hozták nyilvánosság- ra. E füzetek a városok és községek területét.

valamint a kataszteri tiszta jövedelmet műve- lési ágak és kataszteri osztályok szerint rész- letezték.

A felszabadulás óta az illetékes szervek (:

katasztert kiigazításokkal használják. Az elő—

adó itt említette meg azt a két jogszabályt.

amely 1963-ban és 1972-ben jelent meg. Az első a földnyilvántartást szabályozta, míg az utóbbi a kataszteri és telekkönyvi nyilvántar- tások egybefoglalását írta elő. Előadása be- fejező részében részletesen foglalkozott a kataszteri felmérések adatait felhasználva azzal ia kérdéssel, hogy a földek az elmúlt több mint 100 év során kinek a tulajdonában voltak, illetve hogyan változott a földhasználat Magyarországon a kataszter bevezetése óta.

Foglalkozott mezőgazdaságunk jelenlegi föld- tulajdon-viszonyainak jellemzőivel is.

_ Az előadás vitájában számos kérdést tet—

tek fel az előadónak arra vonatkozóan, hogy a felmérések adatai milyen hibahatárok kö- zött adnak ma is hasznos információt a fel- használók számára. A hozzászólások megerő—

sítették az előadó azon megállapítását, hogy a kataszteri felmérésekben szereplő adatok ma is értékes kútforrásai a magyar mezőgaz- daság elmúlt 100 év alatt bekövetkezett fej- lődése vizsgálatának.

Az első munkaülés következő előadását clr.

Balogh István, a Szabolcs—Szatmár megyei Levéltár igazgatója tartotta ,,Történeti statisztikai források Szabolcs-Szatmár megye Le- véltárában" címmel. A nyíregyházi Levéltárnak 400 éves múltja van. Hat törvényhatóság és négy mezőváros irattári anyagait foglalja magában. Továbbiakban az előadó részlete—

sen ismertette azokat a fontosabb levéltári dokumentumokat, amelyeknek kutatása, hasz—

nálatbavétele gazdag statisztikai forrásanya- got igér.

A délelőtti munkaülés utolsó előadását dr.

Horváth Róbert kandidátus, egyetemi tanár tartotta ,,Ouetelet és Magyarország" cimen Ouetelet és a magyar statisztika kapcsolatá- ról. Bevezetőjében Magda Pál és Fényes Elek munkássága nyomán a magyar leíró statisztikai iránnyal foglalkozott. A magyar leíró statisztikát. amely 1867'ig. az önálló hivata-

los magyar statisztikai szolgálat megszervezé- séig, a statisztika szélesebb alapokra helye- zéséig a magyar statisztikai tudományt jelentette, a korábbi magyar statisztikusok, így az előbb említett két neves leíró statisztikus is az európai általános statisztika fejlődésétől szinte elszigetelten művelték. A Magyar Tu- dományos Akadémián nagyon korán felismer- ték a Nyugat—Európában jelentkező új statisztikai irányzatot. amelynek egyik megte—

remtője a híres belga statisztikus. Adolphe Ouete/et hatása a magyar statisztika fejlődé—

sére mégsem volt átütő erejű. Azoknaka magyar statisztikusoknak a munkássága, akik ké—

pesek lettek volna a Ouetelet által ismertetett statisztikai módszerek gyakorlati alkalmazá- sára, nem terjedt túl a halandósági táblák összeállításán és az ezekhez kapcsolódó ma- tematikai számításokon. Adolphe Guetelet.

aki művében, a ,.Physiaue Sociale"-ban egy új tudományágnak, az ún. társadalmi fiziká- nak az útját jelölte ki, a magyar hivatalos statisztikai szolgálat tevékenységét nagyra ér—

tékelte. Befolyására határoztak úgy Szent- pétervárott, hogy Svájc és az Amerikai Egye- sült Államok előtt Magyarország kapja meg a lX. nemzetközi statisztikai kongresszus meg- rendezésének jogát.

A délutáni második munkaülés elnöke dr.

Kiss Albert kandidátus, a KSH elnökhelyet—

tese, először Szilágyi Imrének, a KSH Sza—

bolcs—Szatmár megyei igazgatóság igazgató- jának adta meg a szót, aki Szabolcs-Szatmár megye társadalmi—gazdasági fejlődéséről tartott lelkes. sokszínű előadást.

Afel'szabadulás előtt a megye társadalmi—- gazdasági tekintetben a legelmaradottabb megyék között szerepelt. A megye akkori agi- rár jellegét az bizonyítja legjobban, hogy a keresők közel háromnegyed része mezőgaz- dasági kereső volt. Az ipar nem játszott szá—

mottevő szerepet a megyében. Az ipari üze—

mek ebben az időben kifejezetten mezőgaz- dasági termékek feldolgozásával foglalkoz—

tak.Amegye társadalmi—gazdasági átalaku- lásának első és egyik legfontosabb állomása az 1945. évi földosztás volt. Megkezdték az ipar fejlesztését is, bár ez 1960—ig nem volt számottevő. Ez okozta elsősorban azt, hogy a megyéből kivándorlók száma jelentős volt.

Az elmúlt 10 évben tapasztalt nagyarányu gazdasági—kulturális fejlődés ellenére Sza—

bolcs-Szatmár megyében még rendkívül son a tennivaló. Az ipar és a mezőgazdaság fej—

lesztésén túlmenően a megye vezetői a;

egészségügyi ellátás, a közműellátás, az isko—

lázás és a közlekedés vonatkozásában állítot tak össze olyan fejlesztési programokat, ame—

lyeknek teljesítésével amegye társadalmi- gazdasági szintje az országban élenjáró me- gyék szintjét közelíti majd meg.

Ezután került sor dr. Hársfa/vi Péter kandi- dátusnak, (: Tanárképző Főiskola főigazgató-

(3)

helyettesének ,,A nyíregyházi földbirtokviszo—

nyok az örökváltság után" című előadásának megtartására. Az előadó bevezetésképpen is—

mertette Nyíregyháza sajátos földbirtokviszo—

nyait az 1753. évi betelepítéstől, egészen a XIX. század végéig. A XVlll. század közepén ide települt. nagyrészt szlovák (tirpák) parasztok különleges kedvezményeket szereztek maguknak. A kedvezmények közül a legjelen- tősebbnek minden bizonnyal azt tekinthetjük.

hogy a földesurak (a Károlyi- és a Dessewffy- család) lemondtak arról, hogy Nyíregyházán majorságot létesítsenek, curiális földjüket is a parasztok kezére adták. A földbirtokviszonyok további sajátosságát az adja, hogy az 1803.

és 1824. évi örökváltságban a földesúri jogok

a városra. a communitásra szálltak át.

1848 után. amikor a földbirtokok telek—

könyvezése megtörtént, a város és a lakosság közös tulajdonaként telekkönyvezték a nyír- egyházi határ jelentős részét. Ebből a közös telekkönyvi tulajdonból később bonyodalmak származtak. Amikor ugyanisaváros az 1870- es évek közepén kölcsönt akart felvenni, és annak fejében a városi földbirtokokat sze-

rették volna lekötni, az érdekelt bank ezt

nem fogadta el. mondván, hogy a telekkönyvi tulajdonos nem egyedül a város. Ekkor a vá—

ros parcellázás útján kb. 5000 hold földet ki- árusítoit a tanyai birtokosok között. s igy vol- taképpen az örökváltságban már egyszer megvásárolt földet ismét eladta eredeti gaz—

dáiknak.

E nagy birtokeladási akció után is maradt még a város kezében kb. 1500 hold olyan föld, amelyet az örökváltságban szereztek. Ezt a földterületet részben legelőként, részben évenkénti parcellázással szántóföldi bérlet—

ként hasznosította a város. E másfélezer hold föld tulajdonjogának eredete lassan elmosó- dott. lgy Nyíregyházán a századforduló kör—

nyékére teremtődtek meg a polgári földtu- lajdanviszonyok.

A következő előadó dr. Botár József kandi- dátus, a Tanárképző Főiskola docense volt, aki a mezőgazdasági népesség számánakfel—

szabadulás utáni alakulásáról tartott elő—

adást. A paraszti népesség belső szerkezete változásának első nagy állomása a demokratikus agrárreform volt. Minthogy a felszaba- dulást követő években a megyében az ipar nem fejlődött, a lakosság döntően paraszti jellege nem változott, sőt némileg nőtt. 1930—

ban a megye össznépességének 70,8 száza—

léka,1949-ben 72,5 százaléka tartozott a me—

zőgazdasági népességhez. A gazdasággal rendelkezők összetételében ugyan a földre- form hozott bizonyos középparasztosodást is, ez azonban nem volt jelentős, hiszen a gaz- daságok 52,6 százalékát 5 holdnál kisebb gazdaságok tették ki. A demokratikus agrár- átalakulás másik megoldatlan problémája maradt a nagyarányú munkanélküliség, amely

7 Statisztikai Szemle

a mezőgazdasági munkásokon túl az ala- csony földjuttatásban részesülteket is nagy- mértékben sújtotta.

A paraszti népesség számának és szerke- zetének alakulását 1948 után a szocializmus építésével járó társadalmi. gazdasági folya- matok határozták meg, amelyek szintén sajá—

tos hatást gyakoroltak. Az 1948 és 1956 kö- zötti években mint sajátosság kiemelendő, hogy a megyei és az országos pártvezetés itt , akarta létrehozni az ország,—első termelőszö—

vetkezeti megyéjét. Minthogy azonban eh- hez az objektív és szubjektív feltételek egya- ránt hiányoztak. a szövetkezeti mozgalom nagyon ellentmondásosan fejlődött. 1953—ban és 1956—ban jelentősen visszaesett.

A szocialista építésnek ezekben az éveiben a megyében iparfejlesztés alig volt. Az or- szágban a munkaeő—toborzás jórésztaz og- rár területekről folyt. A munkaerő-toborzás egybeesett az agrárpolitika hibái miatt föld—

jüktől menekülő parasztok törekvéseivel: meg—

indult az elvándorlás a megyéből. Ennek első nagy hullámában 1949 és1960 között 73000 fő hagyta el végleg a megyét. jórészt a me- zőgazdasági népesség köréből. Az elvándor- lás a mezőgazdaság szocialista átalakításá—

nak befejező periódusában is folytatódott.

1949 és 1966 között 146000 fő, a megye né—

pességének több mint egynegyede költözött el állandó jelleggel a megyéből. Az elvándorlás üteme csak az 1960-es évek közepétől a ter- melőszövetkezetek megerősödésének és a megyében is elkezdődött iparosításnak a ha—

tására csökkent.

A népesség megyén belüli átrétegződése az utóbbi évtizedben felgyorsult. A mezőgaz—

dasági aktív keresők aránya 1949 és 1973 között 78 százalékról 42 százalékra csökkent.

Megjegyzendő azonban, hogy Szabolcs—Szat- már megye Bács-Kiskun megye után még mindig az ország második leginkább mező- gazdasági jellegű megyéje.

A munkaülés utolsó előadását Varga Imre, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezető- helyettese tartotta Magyarország almaterme- léséről és -fogyasztásáról. Előadásában el- mondta. hogy az ország télialma-termőterüle-

;tének közel fele a megyében van, és az or- szágos exportnak mintegy 60 százaléka is innen származik. Továbbiakban részletes tör—

téneti áttekintést adott arról, hogy a Kárpát- medencében a gyümölcstermelés az elmúlt ezer év alatt milyen fejlődésen ment keresz—

tül. A Kárpát—medence éghajlata kiválóan alkalmas mindenfajta gyümölcs termesztésé- re. Az almatermesztés fejlesztésében és bizo—

n'yos vonatkozásban meghonosításában az jArpád-házi királyok korában élen jártak a szerzetesrendek, amelyeknek tagjai a nyugat- európai országokból új gyümölcsfajtákat hoz- tak magukkal és honosították meg a kolos—

tori birtokokon. A török hódoltság visszave—

(4)

tette a középkorban megindult gyümölcster- mesztést. A XVI". század végén és a XIX.

század elején ismét előtérbe került Magyar- országon a gyümölcstermesztés fejlesztése.

Különböző ún. pomológiai társaságok alakultak az almatermesztés szervezett fejlesztése érdekében. Az 1935. évi mezőgazdasági ösz—

szeírás idején 6 millió almafa volt az ország—

ban, melyeknek termése 47000 tonna, így az egy főre jutó termés mintegy 5 kilogrammot

tett ki.

Az elmúlt négy évtized alatt az almafák szóma 3.5—szeresére, a termés és vele együtt az egy főrejutótermés pedig közel 20-szo- rosára nőtt. lgy 1974—ben az egy főre számí- tott almatermés kereken 80 kilogrammot tett ki. Ezzel az ugrásszerű emelkedéssel elértük.

hogy a lakosság számához viszonyítva sehol a világon nem termelnek annyi almát, mint Magyarországon.

Az előadó végül rámutatott azokra a teen- dőkre, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az almafogyasztás területén is elérjük azta szin—

tet, amit a termelési statisztikai adatok mu- tatnak.

A második munkaülés befejezése után a koraesti órákban került sor Nyíregyháza ked- velt kirándulóhelyének, Sóstófürdőnek a megtekintésére. majd este a vándorülés részt- vevői fehér asztal mellett találkoztak, ahol dr. Kiss Albert kandidátus, elnökhelyettes tar—

tott ünnepi pohárköszöntőt.

Június 4-én a harmadik munkaülést dr.

Horváth Gyula, a Központi Statisztikai Hiva- tal főosztályvezetője nyitotta meg, és elsőnek Árvay János kandidátusnak,aKSH főosztály- vezető—helyettesének adta át a szót. Előadása .,A nemzetijövedelem-szómítás fejlődése a felszabadulás óta" cimen hangzott el. Elő- adásának első részében az előadó rövid át- tekintést adott a nemzetijövedelem-számítási munkák fejlődéséről, amelyek Magyarorszá—

gon viszonylag korán elkezdődtek. A szá- mítások kialakulásának és továbbfejlesztésé- nek egyik legjelentősebb alakja Fellner Fri- gyes volt. aki a múlt század végén a nemzeti vagyonról írt nemzetközileg is elismert köny- vet. A későbbi években sorozatban jelentette meg a hazai nemzetijövedelem-számítás adatait és az erre alapozott elemzéseket tartal—

mazó publikációit. A nemzetijövedelem—szá—

mítás 1945 előtti hazai szaktekintélyei között az előadó Matolcsy Mátyás és Varga István

munkásságával foglalkozott.

A nemzetgazdasági számításoknak új feje- zete kezdődött a Központi Statisztikai Hiva—

talban. amikor a kormány állami feladattá tette a népgazdaság helyzetét és fejlődését összefoglalóan jellemző nemzetijövedelem—

számítások elvégzését. E számításokban az a felfogásbeli különbség mutatkozott a Matol- csy-Varga—féle számításokhoz képest, hogy a Központi Statisztikai Hivatal a nemzeti jö—

vedelmet kizárólag az anyagi javak terme- lésére vonatk—ozóan értelmezte. AFellner-féle felfogáshoz képest a különbség az volt, hogy az újabb számítások szerint a nemzeti jöve—

delem fogalma nem tartalmazza a külföld—

ről az országba. illetve az országból külföld- re áramló jövedelmeket.

A következőkben az előadó a számítási módszerek tartalmi továbbfejlesztésével fog—

lalkozott. Az 1950-es évek második felében nagyjelentőségű előrehaladás követke—

zett be a népgazdaságot átfogó számítások- ban. Ezek közül az egyik legfontosabb fej- lesztési irány az életszínvonal vizsgálatát tűzte célul. A Központi Statisztikai Hivatal ekkor kezdte meg a lakosság jövedelmének és fogyasztásának átfogóbb jellemzésére al—

kalmas mutatószám-rendszer kidolgozását.

A nemzetijövedelem-számitások hazai tör—

ténetében kiemelkedő helyet foglalnak el a népgazdaság ágazat—i kapcsolati mérlegei.

melyeket először 1957-ről. majd 1959—ről, lOói—ről, 1965—ről és 1968-ról készítettek el a Központi Statisztikai Hivatalban igen rész-

letes táblázatos formában.

Az előadó kitért arra az élénk elméleti vi- tára, amely a nemzetijövedelem—számítások módszertanával kapcsolatban. elsősorban a szolgáltatások figyelembevételével vagy elha- gyásával összefüggésben az 1960—as évek ele—

jén kibontakozott. E kérdésekkel a Magyar Szocialista Munkáspárt Közgazdasági Elmé- leti Munkaközössége is foglalkozott, amelynek során a szol áltatások elszámolásának kérdése mellett többek között az árrendszer—

nek a nemzetijövedelem-számitás eredmé- nyeire gyakorolt hatását is megvitatták. Az előadás az 1968—ban kiszélesített program- mal bevezetett mérlegrendszer főbb vonásai- nak ismertetésével zárult.

Az Árvay lános előadása utáni vitában a felszólalók elsősorban a hazai nemzetijöve- delem—számítás pontossága, megbízhatósága.

az ár- és a volumenváltozások megfelelő ket—

téválasztása tekintetében tették fel kérdései—

ket. illetve fejtették ki véleményüket. Az elő- adó válaszában részletesen kitért az index- számitásnak arra a tartalmi, technikai és köz- lési rendszerére, amelyet a Központi Statisz- tikai Hivatal az elmúlt 20 év során kialakí- tott. Rámutatott azokra a mérési problémák- ra, amelyek nem egy esetben újból és újból visszatérő vita tárgyát képezték. amelyek

azonban a közgazdasági valóságban gyöke- rező nehézségek miatt az abszolút pontosság igényével sem Magyarországon, sem más or—

szágokban nem oldhatók meg.

A munkaülés következő előadását Halka-

vics László, a Nehézipari Minisztérium osz—

tályvezetője tartotta ,.A magyar villamosenergia-ipari statisztika kialakulása és fejlődése 1945—ig" cimen. Előadásának első részében ismertette azokat a körülményeket, amelyek

(5)

mellett Magyarországon a múlt század SO—as évei után megindult a villamosenergia—terme- lés és -elosztás megszervezése. A villamos—

energia-termelés — elsősorban a magyar

erősáramú berendezéseket gyártó ipar gyors világszintű kifejlesztése következtében —— idő- ben semmivel sem maradt el a fejlett ipar—

ral rendelkező országokétól. Az elektromos energia magyarországi elterjesztését az elso világháború csak átmenetileg akasztotta meg. 1920 után egymás után épültek a szén—

bázisú erőművek, és ekkor érlelődtek meg azok a tervek, amelyek a villamosenergia—

termelés és -elosztás együttműködő rendszer keretében történő működtetését irányozták elő.

A villamosenergia-ipar fejlődéséről adott áttekintés után az előadó avillamosenergia- statisztika kialakulásáról és fejlődéséről adott tájékoztatást. E területen a fejlődés kiilo—

nösen az 1930—as években vált igen erőtel- jessé, amikor az akkori lparügyi Minisztérium szakértői a Központi Statisztikai Hivatal közre- működésével az önálló szakmai villamosenergia-statisztikai megfigyelési rendszert megte—

remtették.

A m'unkaülés harmadik előadását dr. Orosz László kandidátus, az Országos Tervhivatal osztályvezető—helyettese tartotta az energia- statisztikáról. Előadásából () résztvevők meg—

tudhatták, hogy bár a statisztikai kérdőíveken begyűjtött összefoglaló, mérlegszerű összefüg- géseket feltáró adatokat tartalmazó kiadvá- nyok csak 1950-től készültek. az energiaterme—

léssel és -elosztással foglalkozó szakemberek már az első világháború befejező évétől kezdve készítettek az ország energiahelyze- tére vonatkozó összefoglaló számításokat.

Az első ilyen műnek kell tekinteni a Ma- gyar Kereskedelemügyi Minisztérium részéről 1918—ban kiadott ,,Emlékirat Magyarország villamosenergia ellátásáról" című munkát, amelyet kiváló gyakorlati szakemberek közre—

működésével a minisztérium illetékes osztá- lyán állítottak össze az országban rendelke- zésre álló energiaforrásokról, különös figye—

lemmel a vizi erőművek kiépítésére és a már kellőképpen feltárt szénelőfordulások ésszerű kihasználására.

Az energiagazdaság átfogó mérlegét első ízben dr. Haidegger Ernő mérnök az 1920. évre vonatkozóan 1921-ben állította össze. Ez a

mérleg áttekintést nyújtott az ország ener- giaipari adottságairól. rámutatva azokra a lehetőségekre, amelyeknek racionális kihasz- nálásával az energiagazdaság fokozatos ész—

szerűsítése megvalósíthatónak látszott. Ez a mérlegszerű munka különböző kormányszervek támogatásával a következő években is meg- ismétlődött.

A felszabadulás után az általános energia—

statisztika tekintetében a korábbi gyakorlat folytatódott. Az. összesítő energiamérleg to-

7;

vábbra is központilag, az energiahordozók egyedi mérlegei alapján készült. Az egyedi energiastatisztikák száma azonban szaporo- dott, a bekért adathalmaz a korábbiakhoz ké- pest többszörösére emelkedett. A felszabadu- lás utáni első jelentős változásnak kell tekinteni azt, hogy az 1950-es évek közepe tá- ján a Nehézipari Minisztérium Energiagazdál- kodási főosztályának irányításával elkészült az összevont energiamérleg első formanyomtat- ványa, amelynek adatait részben központilag

állították össze, részben a kijelölt nagyfo-

gyasztókkal töltették ki (] rovatokat.

Az előadás a továbbiakban az 1955 utáni energiastatisztikai adatfelvételi rendszerrel részleteiben foglalkozott, ismertetve azokat a fontosabb statisztikai adatfelvételi kérdőíve- ket, amelyek ma is alapul szolgálnak az or-

szágos energiamérleg kidolgozásánál.

A negyedik munkaülésen dr. Kepecs józsef, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályveze- tő-helyettese elnökölt a betegség miatt tá- volmaradt dr. Kovacsics József, az állam- és jogtudományok doktora, egyetemi tanár helyett. A munkaülés első előadását dr, Hoóz István kandidátus, egyetemi tanár tartotta a nemzetiségek számbavételének demográfiai problémáiról. Magyarországon a nemzetisé- gi hovatartozás megállapitása 1880-tól a nép- számlálások alkalmával történik, mégpedig az anyanyelvként vallott nyelv alapján. A be- valláson alapuló módszer adja a legjobb eredményt ott, ahol a népesség egynyelvű.

Akik több nyelven beszélnek, választhat—

nak ,,anyanyelvet", így — véleménye szerint -— nemzetiségi hovatartozásuk meghatározá—

sa nem feltétlenül a valóságos helyzetnek megfelelően történik. Mivel fontos politikai, közigazgatási, kulturális stb. érdekek fűződ—

nek ahhoz, hogy reális adatok álljanak ren- delkezésre a nemzetiségekről is, megbízha- tóbb adatgyűjtési eljárást kellett keresni.

Egy tudományos adatgyűjtés során lehető—

ség van arra, hogy a nemzetiségi számba- vétel ne bevalláson, hanem mások által mi—

nősített külső jelek alapján történjék. A ki- sérleti adatgyűjtést Baranya megyében haj—

tották végre. Az előadó szerinta leszármazás és a felmenők megtartott nyelve jelenti a nemzetiséget. Aki például szerb származású, de szerbül már nem tud, a ,.vegyes" kategó—

riába tartozik. A minősítést minden bara—

nyai faluban a helybeliek egy-egy csoport- ja végezte. Ezzel a módszerrel a nemzeti- ségeknek nemcsak számát kapták meg, hanem a nyelvi asszimiláció mértékéreis követ-

keztethettek.

A munkaülés következő előadója dr. Thir- ring Lajos c. egyetemi tanár, a Központi Statisztikai Hivatal ny. főosztályvezető-helyettese volt, aki az 1941. évi népszámlálás—

ról mint annak egykori vezetője tartott nagy érdeklődéssel hallgatott előadást. Az elő-

(6)

adás áttekintést adott a népszámlálás elő- készítéséről, azokról a kérdőívekről, amelye—

ket a népszámlálás során felhasználtak, valamint a népszámlálás adatainak feldolgo- zásáról. A népszámlálási kérdőminták kér- dőpontjainak számát az 1930. évi népszám—

láláshoz képest növelték. Több kérdés, így például a társadalmi—gazdasági vonatko—

zású kérdéskörből a főfoglalkozás és a fog- lalkozási viszonyra vonatkozó, változatlan maradt. Viszont több új kérdést vettek fel a népszámlálási kérdőívekre, amelyek lehe- tővé tették a belső népáramlás, az inga—

vándorlás, a gazdasági erőviszonyok részle- tes elemzését és vizsgálatát. Az 1941. évi népszámlálás anyagának feldolgozása a há—

borús viszontagságok miatt nem fejeződött be. A fontosabb adatcsopotosítások java—

része azonban elkészült, és ennek eredmé- nyeit táblázatba összefoglalva az előadó a Statisztikai Szemle 1947. évi 11—12. számá—

ban részletesen ismertette.

A munkaülés következő előadását dr. Ne—

meskéri lános kandidátus, a Népességtudo- mányi Kutató Intézet tudományos főmunka- társa tartotta ,,A rakamazi honfoglaláskori leletek antropológiája" címen. A szerző előadásában a magyar őstörténet szempont—

jából fontos adatokat tartalmazó rakamazi X. századi temető feltárásával kapcsolatos leletanyagot ismertette. Ez a temető az eddigi vizsgálatok szerint az Árpád fejedelem vezérkarához tartozó közösségnek a teme—

tője. A feltárt csontok és tárgyak alapján értékes következtetések voltak levonhatók a finnugor kapcsolatokra való utalással.

Békés Ferenc, az lfjúsági Lapkiadó Vál-

lalat osztályvezetője .,Életkor és történelmi ismeretek" címen tartotta meg előadását.

Az előadáshoz az alapadatokat egy ezer fős országos reprezentatív felvétel szolgál- tatt'a, amelyet 1971—benaMagyarRádió és Televízió Tömegkommunikációs Kutatóköz—

pon—tja végzett. A felvétel során a kutatók többek között vizsgálták, hogy a történelmi ismeretszint és az életkor között milyen kap- csolatok állapíthatók meg. A felvételi ada—

tok azt igazolták, hogy a 40 évnél fiatalab- bak korcsoportjának történelmi ismeretszintje magasabb, mint az idősebbe'ké. Viszont azt a következtetést is levonhatták a kutatók.

hogy míg a 40 év alattiak ismeretszintje ál- talában magasabb, mint az idősebbeké, ad- dig az iskolai végzettség hatását kiszűrve azt tapasztalták, hogy a fiatalabb korcso- portba tartozók előnye eltűnik. Sőt, alacso—

nyabb iskolázottsági szinten az idősebbek történelmi ismeretei nagyobbak.

A vándorülés második napjának délután- ján a vándorülés résztvevői autóbusz—kirán- duláson vettek részt. Nyíregyháza—Nagykál- ló—Nyírbátor—Vaja—Nyíregyháza útvonalon.

A kirándulás során részletesen megismer-

kedtek a résztvevők Nyírbátor történelmi ne- vezetességeivel, köztük a híres nyírbátori gótikus református templommal, valamint a vajaí várkastéllyal, ahol a szépen berende—

zett múzeum áttekintést adott a Rákóczi—

szabadságharc számos fontos eseményéről.

Az ötödik munkaülésen dr. Hoóz István kandidátus, egyetemi tanár elnökölt.

Az első előadó Kulcsár Rózsa, a Központi Statisztikai Hivatal főelőadója volt, aki a nők társadalmi mobilitásának változásáról tartotta meg előadását. Az előadó szerint az utóbbi néhány évtizedben a foglalkoztatott nők száma és aránya nagymértékben meg—

nőtt. képzettségük és iskolai végzettségük is jelentős változáson ment keresztül. A társa—

dalmi rétegek közötti mozgásra így már a nők átrétegződése, mobilitása *is hatással

van, a társadalmi mobilitást nem elegendő

már csak a férfiak mobilitásaként értelmez- ni. A nők mobilitásának vizsgálata során az előadó az 1930. évi és az 1949. évi nép-

számlálások adatait, illetve az 1962—1964-

es időszak felmérési adatait hasonlította össze. Általános következtetésként azt álla- pította meg, hogy a nők aktivitása és mo- bilitása az említett időszak alatt megnőtt.

Az átrétegződés fő iránya a mezőgazdasági fizikai foglalkozásokból a nem mezőgazda- sági fizikai foglalkozások, illetve a szellemi foglalkozások felé mutat. Rámutatott ,a nők és a férfiak mobilitása közötti különbségek—

re, a két nem mobilitási esélyei közötti kü—

lönbségek változásaira is.

Faragó Tamás, a KSH Könyvtár és Doku- mentációs Szolgálat tudományos munkatár—

sa a ,,Háztartásszerkezet és társadalmi fej- lődés" címen adott a témakörbe vágó ed—

digi kutatásairól áttekintést. A szerző elő- adásában három kérdéscsoportra igyekezett választ adni. Ezek a kérdések a következők voltak:

— mi jellemezte a XVIII. és XlX. századi magyar.

országi társadalom háztartásszerkezetét, észlelhetők—e benne a regionális különbségek;

-— milyen volt a magyarországi falusi társadalom szerkezete a XVIII. század végén és a XlX. század első évtizedeiben;

— a két struktúra, illetve mozgásuk összefüggésbe hozhatók-e egymással.

Az előadó a rendelkezésre álló statisztikai adatok alapján arra a következtetésre jutott, hogy a ,,nagycsalád" együttélési for-

mája a XVIII—XIX. században nem jellemzi kizárólagosan az egész magyarországi falusi társadalmat. s nem igazolható létezésé—

nek középkortól tartó folytonossága sem.

Megállapította, hogy kialakulásának legfontosabb oka a földszűke, a társadalmi süly- lyedéstől való félelem volt, így nagyobb mé- retű elterjedése XIX. század eleji jelenség, amit az előadó az 1787-es népszámlálás és a XIX. század eleji népösszeírási adatok segít- ségével bizonyított. Egybevágni látszik ezzel

(7)

az a tény, hogy a társadalomtörte'neti ku- tatók korábbi véleményével szemben a statisztikai adatok nem mutatják a falusi társadalom gyors differenciálódását a jelzett időszakban, amiben az előadó véleménye szerint nagy szerepe volt a birtok osztó—

dását lassító nagycsalódrendszer elterjedé—

sének.

Benda Gyula, a Központi Statisztikai Hi- vatal osztályvezetőjea ll.József korabeli kül—

területi népességről tartotta meg előadá—

sát. Előadásában részletes áttekintést adott a korabeli népösszeirások, kataszteri felmé—

rések, katonai. plébániai dokumentumok és helytörténeti munkák felhasználásával a ll.

József korabeli külterületi népesség helyze—

téről, életkörülményeiről. Az adatok alapján az előadó arra a következtetésre jutott, hogy a külterületi lakott helyek az országnak azon a részén alakultak ki, amely a törökök ki- űzése előtt török hódoltsági terület volt.

Részletesen foglalkozott azzal a kérdéssel is, hogy mi volt a tanyás települések elter—

jedésének oka, milyen népelemek (zsellérek, majorsági béresek stb.) éltek az ország akkori külterületi lakott helyein.

A vándorülés utolsó, hatodik munkaülésén Szilágyi Imre, a KSH Szabolcs—Szatmár me—

gyei lgazgatóságának igazgatója elnökölt.

A munkaülés első előadását Kármán Ta—

másné, a Központi Statisztikai Hivatal osz—

tályvezető-helyettese tartotta ,,Megemléke- zés a nemzetközi közegészségügyi és demog- ráfiai kongresszusok 1894. évi budapesti ülé- séről" cimen. Beszámolójóban csak röviden érintette a kongresszus közegészségügyi ré—

szét, kiemelve a statisztikai és magyar vo—

natkozásokat, és bővebben tárgyalta a de—

mográfiai kérdéseket. A közegészségügy szempontjából a budapesti ülés igen jelen—

tős szerepet játszott a diftéria leküzdésére hozott határozatok és intézkedések soroza- tában. A demogófíai problémákat a kong—

resszuson hét szakosztályban vitatták meg. A magyar demográfusok közül előadásokkal szerepelt, illetve vezető tisztséget töltött be a kongresszus munkájában többek között Kőrösy József, Thirring Gusztáv, Ráth Zoltán, lekellalussy lózsel, Vargha Gyula, Vizaknai Antal, Mandel/o Gyula, Láng Lajos. Kőrösy nemzetközi statisztikatörténeti szempontból is jelentős budapesti natalitási táblája a Royal Societyben (London) 1893—ban történt be—

mutatása után az 1894. évi budapesti kong- resszuson került előadásra.

A budapesti kongresszust több vonatkozás- ban is progressziv törekvés jellemezte: ál-

lást foglaltak többek között például a 8 órás munkanap bevezetése mellett. A budapesti ülés alkalmából a Magyar Tudományos Aka- démián Semmelweis—emlékülésre került sor, és ekkor avatták fel a magyar és a nemzet- közi tudományos élet képviselőinek jelenlé- tében Semmelweis siremlékét a Kerepesi úti temetőben. Összegezve a budapesti Nemzet—

közi Közegészségügyi és Demográfiai Kong- resszus munkáját, a kongresszus úgy mun- kálkodott, hogy eredményei az emberi élet meghosszabbítását szolgálják.

A vándorülés utolsó előadója dr. Mádai Lajos, az Országos Közegészségügyi Inté- zet tudományos osztályvezetője volt, aki ,,A járványok demográfiai következményei Euró—

pában a XIX sz. második felében" cimen tartotta meg előadását. Európában a nyers halálozási arányszám a XIX. század első fe- lében csak 3,4 százalékkal, a második felé- ben viszont 16,5 százalékkal csökkent. Ebben az utóbbi fél évszázadban a halandóság csök- kenő folyamata ellenére még több olyan ján/ány fordult elő, melyek súlyos demográ- fiai következményeket vontak maguk után.

Igen nagy emberveszteséget okozott a ko- lera, a himlő, a vérhas, a hastifusz és a ki- ütéses tífusz, az influenza és a diftéria. A járványok okozta halálozási többlet gyako—

risága (ezer lakosra számítva) Magyarorszá- gon volt a legnagyobb a vizsgált 12 euró- pai ország között. Ez az arányszám négy- szer akkora volt, mint Franciaországban és Németországban, két és félszer akkora, mint Ausztriában és Belgiumban. A rendkívül el- maradott közegészségügyi viszonyokat csak súlyosbították az 1870—es évek rossz mező- gazdasági terméseredményei. Mindezek kö- vetkeztében Magyarország népességének évi tényleges szaporodása ebben a kritikus év—

tizedben csak 0.13 százalék volt.

A vándorülésen az eddigi gyakorlatnak megfelelően választásra is sor került. Az elnökség új tagja lett dr. Vukovich György, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályve—

zető—helyettese. A Szakcsoport elnökségének tagjai tehát jelenleg dr. Fügedi Erik, a KSH Könyvtár— és Dokumentációs Szolgálat osz- tályvezető-helyettese, Halkovics László és dr.

Vukovich György.

A vándorülés dr. Gyulay Ferencnek, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezető—

helyettesének, a Statisztikai Szakosztály tit—

kárának zárszavával ért véget. amelynek so- rán szakmai és honismereti szempontból is értékelte és összegezte a vándorülés mun—

káját.