A XXXIV. STATISZTIKATÖRTÉNETI VÁNDORÜLÉS
A Magyar Statisztikai Társaság Statisztikatörté- neti Szakosztálya – a Nemzetközi Szakosztállyal kö- zösen szervezve – 1997. április 24–25-én Gyulán tartotta a XXXIV. Statisztikatörténeti Vándorülést.
A tudományos találkozó nyitóülésén dr. Balogh Miklós a KSH elnökhelyettese köszöntötte az ülés résztvevőit, közöttük a külföldi vendégeket, utalt a rendezvény növekvő népszerűségére, és tolmácsolta Kenessey Zoltánnak, a Nemzetközi Statisztikai Inté- zet (ISI) igazgatójának üdvözletét, aki 1963-ban a Statisztikatörténeti Szakosztály akkor még szakcso- portként történő megalakulását kezdeményezte. A házigazda Gyula város nevében dr. Regős Csaba, a város jegyzője méltatta a statisztika jelentőségét éle- tünkben, s köszöntötte vendégszerető szavakkal a résztvevőket.
Az első munkaülés első előadását dr. Erdész Ádám, a Békés Megyei Levéltár igazgatóhelyettese tartotta Békés megye történeti vázlatai címmel. Elő- adásából kiviláglott, hogy a viharos történelmi múlt máig tartó hatásokat eredményezett a térségben. A tö- rök hódoltság a megye életének folyamatát, fejlődését teljesen megszakította. Újraéledése a XVIII. században Harruckern János György báró telepítő tevékenységé- hez fűződött, aki mint a császári hadak élelmezési biz- tosa tűnt fel Magyarországon a török elleni háború, majd a Rákóczi-szabadságharc idején. Szolgálataiért királyi adományként kapta a Békés, Csongrád és Zaránd vármegyékben levő, kincstárra visszaháramlott jószágokat. 1729-től Békés vármegye főispánja volt. Ő telepítette Békésbe a szloválokat. Ekkor alakult ki a te- lepüléshálózat etnikai és vallási sokszínűsége. A nagy- határú mezővárosok körül már ekkor megindult a tanyásodás, amely a XIX. században felgyorsult, majd huzamosan befolyásolta a gazdálkodás és a társada- lomszerkezet alakulását, koronként más-más konflik- tust vetve fel. A XVIII. század végén megszűnt Harruckern egyeduralma, és ezzel véget ért az a kor- szak, amelyre a lakosság lojalitása, érdekérvényesítő képességének hiánya volt a jellemző. A XIX. század- ban a középbirtokos rétegből kikerült politikai elit ér-
zékenynek bizonyult a reformeszmék iránt, teret kap- tak a paraszti érdekérvényesítési és önkormányzati tö- rekvések is. A dualizmus időszakában végbement nagyarányú gazdasági és infrastrukturális fejlődés a megyéknek az ország gazdaságába történő legszoro- sabb integrációját tette lehetővé. 1920 után azonban a földrajzilag, gazdaságilag peremhelyzetbe került me- gye természetes fejlődési folyamata ismét megtört, és ennek hatásai máig tartanak. A folyamatokat látni és láttatni a jövőbeni felemelkedés érdekében a statisztika számára is nagy kihívás, hangsúlyozta az előadó.
Ezt követően dr. Faragó Tamás kandidátus, a KSH Népességtudományi Kutató Intézet igazgatója Női szerep, női életciklus a hagyományos családban címmel tartott előadást. Bevezetésül a téma vizsgála- ti lehetőségének nehézségeit ecsetelte, megemlítve, hogy a nyugat-európai és az amerikai helyzet szinte ismertebb, mint a hazai. Nálunk az esetenként szél- sőséges nézetek eluralkodása is zavarja a tisztánlá- tást. Az előadó a szöveges források összegyűjtésével és a törvények áttekintésével próbálta kontrollálni, hogy valóban a nők helyzete volt-e elmaradott vagy csak maga a kutatás. A bírósági perek kihallgatási jegyzőkönyvei arról árulkodnak, hogy Magyarorszá- gon a régi paraszti, polgári világban a nők sok tekin- tetben valóban hátrányos helyzetben voltak. Egyes számszerű tények rávilágítanak arra is, hogy Európa keleti és nyugati része között a nők helyzetében nagy volt a különbség, és ha nem is mindenben, de sok te- kintetben a kelet-európaiak hátrányára. Magyaror- szág nyugati határszélén természetszerűleg nagyobb volt a nyugat-európaihoz való hasonulás. A belső te- rületeken, különösen a török hódoltsági területeken viszont erős volt a keveredés, hatottak a kulturális és vallási különbségek, sokféle modell létezhetett.
Amikor azt kutatjuk, hogy a keleti erőteljes család, vagy a nyugati individuális modell lenne-e kedve- zőbb számunkra, avagy járhatunk-e ezek legjobb elemeit kiválasztva egy harmadik úton, nem hagy- hatjuk figyelmen kívül az esélyeknek a történelmi múltból eredő differenciáltságát.
Érdekes és aktuális témát választott dr. Tóth Pál Péter kandidátus, a KSH Népességtudományi Kutató Intézet tudományos főmunkatársa is: Nemzetközi vándorlás és Magyarország, 1988–1996. A második világháborút követő elzártságunk miatt Magyaror- szágot a nemzetközi vándormozgalom sokáig alig érintette. Évente 500–2000 fő között volt azoknak a száma, akik lemondtak magyar állampolgárságukról és 2000–4000 között, akik illegálisan vándoroltak ki.
A Magyarországon letelepedők száma pedig 600–
3000 közé tehető. A rendszerváltás után, csakúgy mint a többi volt szovjet hatalmi szférába tartozó or- szágban, e téren is nagy változás ment végbe. 1988 és 1995 között több mint 130 000 menekülő, össze- sen mintegy 140 000 huzamosabb ideig itt tartoz- kodó érkezett az országba. Ugyanebben az időszak- ban közel 70 000-en kapták meg a magyar állampol- gárságot. A nemzetközi megfigyelésekkel ellentét- ben nálunk szoros kapcsolat áll fenn az érkezők és a véglegesen az országot választók között. Ez össze- függ azzal, hogy a szomszédos országok magyar nemzetiségű népességének helyzete ezekben az években lényegében nem változott, s ha ez továbbra is fennmarad, Magyarország „szívó” hatása tartós- nak bizonyulhat. Erre tekintettel vetette fel az elő- adó, hogy bár vannak törvények, de nincs igazán bevándorláspolitikája az országnak.
A kiadott programtól eltérően, az első munkaülés keretében hangzott el dr. Jeney Andrásnénak, a KSH Levéltár igazgatójának előadásában a Dávid Zoltán életpályája című megemlékezés. Dr. Dávid Zoltán a KSH Levéltárának igazgatója történész és demográfus volt, 1996. augusztus 10-én még alkotóereje teljében ragadta el a halál. Az előadó hangsúlyozta, hogy dr.
Dávid Zoltán történeti statisztikai kutatási tevékenysége egészen kiemelkedő volt. Példaként megemlítette né- hány munkáját, majd rátért arra, hogy nyugállományba vonulása után munkásságának nagy részét a szomszéd országok magyarsága adatainak számbavételére szentel- te. 1969-ben jelent meg A paraszti gazdálkodás mérlege Bihar megyében című munkája, amely kitűnően pél- dázza az általa alkalmazott módszert: a forrásból re- konstruálni az eseményeket. A II. József-féle kataszteri felmérésből kiválasztva egy táblát, mintavételes eljárás- sal végzett összehasonlítást Debrecen, Pályiújlak, Torda, Tamásda és Száka korabeli települések paraszti gazdaságai között. Huszonkilenc családfő gazdálkodá- sának mikroszintű adataiból valósággal pénzügyi mér- leget állított fel, bemutatva a bevételeket, a kiadásokat, az állami és a földesúri terheket.
A délutáni első munkaülés elnöke dr. Pukli Péter, a KSH elnökhelyettese volt. Bevezető szavaiban ki- emelte, hogy a vándorülések egyik fő vonzereje a té- mák sokfélesége, amelyet ez alkalommal két igen tá-
voli ország statisztikai tevékenységének története is gazdagít.
John Scrivener, az Egyesült Királyság Statisztikai Hivatalának főosztályvezetője Az ausztrál statisztikai szolgálat története címmel tartott előadást. Utalt arra, hogy a forró, száraz éghajlatú, ritkán – mindössze 18 millió lakos által – lakott országot ma a folyamatosság és a változás, a függetlenség és az autonómia, a centra- lizáció és a regionalizmus szerencsés ötvözete jellem- zi. Statisztikai hivatalának központja Canberraban van, emelett 8 regionális szervezet tartozik hozzá. A statisz- tikai szolgálat a gyarmati időszakban kezdte tevékeny- ségét. A brit birodalom ugyanis mindenhol fejlett sta- tisztikai hivatalt szervezett, amelytől a brit kormányzat rendszeres beszámolókat kívánt. 1788-ra tehető az első próbálkozás a lakosság megszámlálására, de 50 évvel későbbi az első viszonylag megfelelő népszámlálás.
Ezután a nyilvántartás és a módszerek tovább fejlőd- tek. Ausztrália 1901. január 1-jétől független. A sta- tisztikai tevékenység törvényileg szabályozott. A köz- pont és a régiók között munkamegosztás alakult ki.
Rendeletileg érvényesülő központi irányelvek alapján dolgoznak, régiónként szakosodva. Minden területi központban az országos feladatoknak egy-egy szeletét látják el. Az utóbbi időkben mind a kezelendő adat- halmaz, mind a szolgáltatások színvonala jelentősen megnőtt.
Duncan Miles, az Egyesült Királyság statisztikai hivatalának főtanácsadója Az Egyesült Királyság sta- tisztikai szolgálatának története címmel az angliai helyzetről adott tájékoztatást. A Királyi Statisztikai Hivatal jelenleg mintegy 3000 főt foglalkoztat, részben ún. helyi irodákban. Az Anglia déli partjain lévők fő- leg a népszámlálásokat bonyolítják le, az északi részen működők pedig az egyéb adatgyűjtéseket. A központ- ban a nemzeti számlák, az infláció, a vállalatstatiszti- kák, a munkaerőpiac, a népmozgalmi statisztika, a tár- sadalmi–gazdasági, regionális trendek és az egészség- ügy kérdéseivel foglalkoznak. Az előadó ismertette a statisztikai szolgálat sok vitával kísért történetét 1941- től. Elmondta, hogy a hatvanas évek végén jelentős fejlődést értek meg, amelyet megtört az ún. Rainer- doktrina. Ennek alapján mintegy 20–25 százalékkal csökkenteni kívánták a költségeket. 1989-ben ismét változott a helyzet, amikor a Hivatalt kibővítették, és mára jelentősége megnövekedett. A megszűnt Munka- ügyi Minisztérium feladatait a Hivatal vette át. 1993 óta mind szorosabb partneri kapcsolatokat építenek ki az egyes EU-tagállamokkal és a EU statisztikai bizott- ságán belül.
Az angol nyelvű előadásokat követően Jozef Brezák, a Szlovák Köztársaság Stratégiai Tanulmá- nyok Központja Szociális és Környezetvédelmi Főosz- tályának munkatársa, a Szlovák Statisztikai és Demog-
ráfiai Társaság elnöke kapott szót. A kiadott program- ban nem szereplő előadásának címe, A vallási struktú- ra változásai Szlovákiában a XX. század elején, külö- nös tekintettel a magyar lakosságra volt. Igen részletes, nagyon sok adattal illusztrált előadásában az 1930-as és az 1990-es éveket hasonlította össze a különböző etnikumok felekezeti hovatartozása tekintetében. Ki- emelten foglalkozott a magyar lakosság megoszlásá- val. Hangsúlyozta, hogy Szlovákia az egyetlen ország, ahol a magyarok száma növekszik.
Dr. Vukovich György kandidátus, a KSH ny. el- nöke Az ENSZ demográfiai tevékenysége című elő- adását a szerző betegség miatti távollétében dr.
Klinger András kandidátus, a KSH ny. elnökhelyettese ismertette. Az előadás kiemelte, hogy az ENSZ tevé- kenységi területei közül a demográfiai az egyik legré- gebbi. Az ENSZ 1945. évi megalakulását követően 1946-ban már létrejött a Népesedési Bizottság, amely 50 évvel ezelőtt, 1947-ben tartotta az első ülését, az akkori 12 tagország közül 8 részvételével. A tagok száma hamarosan 27-re, majd 1966-ban 47-re bővült.
Az első néhány évtizedben igen jelentős szakmai tu- dományos tevékenységet fejtettek ki, bár a politika már ekkor is jelen volt. A magyar részvétel kezdete dr.
Szabady Egon nevéhez fűződik. Később Bálint József, Bartha Barnabás, majd 1993-tól Vukovich György és Klinger András – az utóbbi 1996-ban elnökként, majd 1997-től alelnökként – vett részt a Bizottság munkájá- ban. A Bizottság érdeklődésének homlokterében nem- csak az országok, hanem a régiók népesedéspolitikája is szerepel. A Bizottság egyik legfontosabb feladata a népesség-előreszámítás. A szervezet tevékenységének eredményeit népesedési konferenciákon foglalják ösz- sze, ahol a népesedési helyzettel kapcsolatos ajánláso- kat fogadnak el. Megfigyelhető, hogy a demográfiai helyzet alakulásának megfelelően a tevékenység egyre inkább politikai töltetű. A Bizottságot az 1996. júniusi kairói Népesedési és Fejlesztési Konferencia után át- szervezték, nevét Népesedési és Fejlesztési Bizottságra változtatták. Taglétszáma megnövekedett és évenkénti ülésezést határoztak el. A sorrendben 30. ülésre 1997 februárjában került sor New Yorkban és fő témája a nemzetközi vándorlás volt.
Az első nap délutáni második munkaülésén Végh Zoltán, a KSH Békés Megyei Igazgatóságának igazga- tója elnökölt.
Elsőként dr. Ligeti Csáknak, a KSH főosztályve- zetőjének Statisztikai Évkönyvek Magyarországon cí- mű előadása hangzott el. Az 1872. évi első statisztikai évkönyv megszerkesztése 5 évig tartott, majd többé- kevésbé valóban évenként megjelentek az adatgyűjte- mények. Az előadó a tartalomjegyzékek alapján és egyes külsődleges jellemzők alakulásából következtet- ve hívta fel a figyelmet a külső környezet változásai-
nak hatására. Az 1894-es statisztikai törvény írta elő először a KSH éves beszámolási kötelezettségét a par- lament részére. Ekkor indult az évkönyvkiadásban az ún. Új folyam. Az első világháború nehéz időszaká- ban, az 1916–1918. év adatai összevont kötetben je- lentek meg. Az Új folyam legterjedelmesebb száma az 1938-as volt, amelybe új fejezetként bekerült a szociá- lis helyzet és a függelékben nemzetközi adatokat is közöltek. 1947-től nincs címer az évkönyvön. Tartal- mát nem tartották a szocialista követelményeknek megfelelőnek. Átmenetileg kézirat gyanánt, számozot- tan, szigorúan bizalmasként adták ki, majd 3 évig pi- rosba kötötték. 1957-ben részletes fogalommagyarázat került az évkönyvbe, majd hosszú évek alatt eljutot- tunk a kétnyelvű mai tartalomhoz.
A munkaülés második előadója dr. Lengyel Imre kandidátus, a Kőrösi Csoma Sándor Főiskola Közgaz- dasági Intézetének tanszékvezető docense volt, aki a Határmentiség szerepe a gazdasági fejlődésben kérdé- seit elemezte. Kézenfekvőnek tételezhetnénk fel, hogy a földrajzi közelség a rendszerváltás után a kapcsola- tok élénkülését vonta maga után. Ezzel szemben az or- szágos szintű magyar–román kivitelnek mintegy 2–3, a behozatalnak pedig csupán egy százaléka a Békés me- gyei. A gazdasági kapcsolatok jellemzőinek feltárására indítottak kutatásokat a KSH és a Kamara részvételé- vel, részben PHARE CBC program keretében. Az eredmények azt igazolják, hogy a magyar és a román vállalkozások közötti kapcsolatok messze elmaradnak a lehetőségektől, nem tükrözik a földrajzi előnyöket, és a nemzetiségek „híd” szerepe is alig érzékelhető. A testvérváros-választási törekvések nyomán az önkor- mányzatok romániai kapcsolatai viszonylag élénkek, de ezek főleg kulturális és sportjellegűek, a gazdaságra nem nagyon terjednek ki. Jellemző, hogy a romániai Bihar megye 377 magyar érdekeltségű vegyes cégének csak 6 százalékában van békési illetőségű tulajdonos.
A második ülésnapon a vándorülés harmadik munkaülésének elnöke dr. Katona Tamás, a KSH elnöke volt.
Elsőként Végh Zoltán, a KSH Békés Megyei Igazgatóságának igazgatója tartotta meg a Települé- senkénti hosszú idősorok kidolgozása című előadá- sát. Mondanivalója a Századvégi jövőbemutató visz- szatekintés településeinkre című, az OTKA által tá- mogatott kutatáson alapult, és kiindulópontja az a felismerés volt, hogy a hazánkban bekövetkezett ha- talmi, közigazgatási, társadalmi és gazdasági válto- zások tudományos vizsgálata, elemzése segítheti az átalakulással együtt járó negatív társadalmi hatások mérséklését, és egyben iránytű lehet a továbbhala- dáshoz. Sürgeti a munkát a reprezentatív megfigye- lések elkerülhetetlen terjedése, az ezzel járó adat- vesztés, továbbá a KSH megyei igazgatóságain meg-
lévő információk, dokumentumok és a korábban megszerzett szakmai ismeretek kiaknázásának igé- nye. E munka egy éve folyik, egyelőre Békés megye mellett Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád megyére vonatkozóan. Összegyűjtötték az 1990 előtti időszak különböző forrásaiban – törzskönyvekben, kiad- ványokban – rendelkezésre álló településenkénti sta- tisztikai adatokat, és kutatják a homogenizálásukra alkalmas módszereket. A következő feladat az időso- rok 1990 utáni folytatása, megszakadásuk áttekinté- se, új jelenségek, újszerű megközelítési módozatok figyelembevétele lesz. Ki kell alakítani a mintaadat- bázist, és ki kell dolgozni a munka folytatására vo- natkozó javaslatokat.
A munkaülés második előadója dr. Beáta Stehlikova, a Nyitrai Agrártudományi Egyetem tudo- mányos munkatársa volt, aki a Szórt halmazok mód- szerének alkalmazása a geográfiában című előadásá- ban osztotta meg hallgatóságával gondolatait. Abból indult ki, hogy a 1996-ban Szlovákia területén 136, míg a XVI. században 1848 város volt. Ez a változás csak úgy érthető meg, ha figyelembe vesszük, hogy a különböző korokban mást és mást értettek városon. A város, illetve falu értelmének meghatározása egyes tu- dományágakban (geográfia, demográfia, állami statisz- tika) sem azonos. A szavak értelmezése minden ember sajátossága, tehát a kifejezések a természetes nyelvben nem precízek. A beszéd szórt halmaz, de mivel a be- szélt nyelv az információ hordozója, az egyes emberek szóértelmezésének közelítenie kell egymáshoz. Ennek mértékét mutatja meg a szórt halmaz hovatartozás- függvénye. A város és a falu értelmezésének modelle- zésére is jól használható a szórt halmazok elmélete. A legcélszerűbbnek látszik a lakosság számából kiindul- ni. A szórt halmazok bizonytalanságának mérésére a Hamming-mérték használható.
A munkaülést záró előadást Farkas Gizella, a KSH osztályvezetője tartotta A KGST statisztikai munkája címmel. Bevezetőül utalt arra, hogy témája indokoltan került a Vándorülés programjába, hiszen a KGST statisztikai tevékenysége ma már a múlté, a szervezet 1991-ben végleg megszűnt, statisztikai te- vékenységét azonban érdemes felidézni. A KGST megalakulása – 1949. január 1 – után hamarosan je- lentkezett a gazdasági jelenségek egységes módszer- tani elvek alapján történő számbavételének igénye.
Az első lépés a külkereskedelem megfigyelése volt, majd a népgazdasági mérlegek összehasonlítása kö- vetkezett. 1959-től megkezdődött a fontosabb gaz- dasági mutatók kidolgozása. A módszertani munká- ban való részvétel lényegében nagyon hasznos volt, a problémát az jelentette, hogy a szovjet rendszerű közgazdasági elméleti megközelítés alapvetően eltért a piacgazdaságokétól. A magyar közgazdászok, sta-
tisztikusok a módszereken sokat javítottak, ám a KGST-ben használt ún. MPS számbavételi rendszer, amely a termelés fogalmát az anyagi javakra korlá- tozta, őket is kötötte. A számítások eredményeit so- káig nem publikálták. Az előadó ebből a korból mu- tatott be eddig meg nem jelent összehasonlító táblá- zatokat. Felhívta a figyelmet arra, hogy Magyaror- szág a mezőgazdaságot tekintve általában jó, a többi területen változó pozíciót foglalt el, de a beruházá- sok terén szinte mindig lemaradt. Később a publiká- ciós tevékenység élénkebb lett, 1971-től nyilvánossá vált a statisztikai évkönyv. A nyolcvanas években szorosabbá vált a kapcsolat az ENSZ-szel. Elhatá- rozták a kétféle – az MPS és az SNA – számlarend- szer összekapcsolását, de erre már nem került sor, mert az MPS feleslegessé vált. Az előadást követő számos hozzászólás, kiegészítés is jelezte, hogy az előadó fontos témát választott, de a friss emlékek miatt az objektív megítélés szempontjából talán még idő előtti volt a kérdés vizsgálata.
A Vándorülés negyedik munkaülésén dr. Fara- gó Tamás kandidátus, a KSH Népességtudományi Kutató Intézet igazgatója elnökölt.
Az első előadó dr. Halkovics László ny. főtaná- csos volt A magyar malomipari statisztika története 1850–1950 című előadásával. A magyar malomipar a múlt század közepétől 1910-ig igen sikeres korszakot élt meg. A század végén Budapest Európa legnagyobb, a világnak pedig az amerikai Minneapolis után a má- sodik legnagyobb malomipari központja volt. Húsz or- szágba exportálták a magyar lisztet. A malomipar – je- lentőségének megfelelően – rendszeres és alapos sta- tisztikai megfigyelés alatt állt. A malomipari statisztika fénykorában három jelentős felvételt hajtottak végre, az 1894-es, az 1898-as és az 1906-os összeírást. 1920 után válságos helyzet alakult ki a malomiparban is, a malmok száma 27 000-ről 5000-re csökkent, összes kapacitásuk 10 millió tonnáról 6,5 millió tonnára esett vissza. 1948-ban először a legnagyobb, majd a 10 ton- na őrlőképességet meghaladó malmokat államosítot- ták. A malomipar jelentősége csökkent, és statisztikai megfigyelésük is alábbhagyott.
A következő előadást dr. Gyöngyösi István címze- tes egyetemi docens, a KSH főtanácsosa, Besztercebá- nya és Salgótarján a statisztika tükrében címmel tartot- ta. Témáját az a kiadvány szolgáltatta, amely 1985 vé- gén jelent meg a KSH Nógrád Megyei Igazgatósága és a Közép-szlovákiai Kerületi Statisztikai Hivatal közös munkájának eredményeként. A kiadvány szerkesztői a területi nemzetközi összehasonlítás terén akkor még kitaposatlan úton indultak. Nyelvi, fogalmi, módszer- tani, szemléletbeli nehézségekkel találták magukat szembe, ennek ellenére objektív összehasonlításra tö- rekedtek. Két eltérő történelmű várost állítottak egy-
más mellé, a híres műemlékekkel rendelkező Beszter- cebányát és a barokk templomán kívül más műemlék- kel nem rendelkező Salgótarjánt, amelynek földalatti bányamúzeuma Európában egyedülálló, s amelynek idegenforgalmi vonzását a közeli Hollókő és az ipolytarnóci őslelet növeli. Az összehasonlítás sok vo- natkozásban Besztercebányára nézve volt kedvező:
magasabb volt például a lakosság átlagéletkora, az új lakások száma és a 2–4 gyermekesek aránya. A szlo- vák városban természetes szaporodás, míg Salgótar- jánban fogyás volt megfigyelhető. A közlekedés és posta mutatói is Besztercebányán voltak jobbak, az egészségügyi ellátás javulása pedig gyorsabb. Az ösz- szehasonlítás eredményeinek ismertetése után az elő- adó arra hívta fel a figyelmet, hogy ma, amikor az EU kapujában vagyunk, és fontos kérdéssé válik a regionalitás, érdemes lenne megismételni a vizsgálatot.
A munkaülés Kalmár Ellának, a Budapest Fővá- ros Levéltára főtanácsosának Adalékok a Székesfő- városi Statisztikai Hivatal történetéhez című előadá- sával zárult. Ennek keretében „egy elfelejtett adat- gyűjtés” körülményeivel és eredményeivel ismer- kedhettek meg a hallgatók. A fővárosi statisztikai hivatalban 1922-ben egy munkáskataszter felállítását tervezték. Személyi lapokon kívánták nyilvántartani a munkahely, a foglalkozás, a bér, a tanulás stb. ada- tait. Ez azonban csak terv maradt. Indult viszont 1923-ban egy megfigyelés a munkabér-statisztika kiegészítéseként. A székesfővárosi tanács határozata arra kötelezte a közüzemeket, hogy a fegyelmi vét- ség miatti elbocsátásokat 24 órán belül jelentsék.
Ezzel akarták megakadályozni, hogy az elbocsátot-
tak újból közüzemben helyezkedjenek el. A jelenté- sen az elbocsátott beosztása, neve, születési helye, éve és az elbocsátás oka szerepelt. Az iratanyagban mintegy ezer személy 1923 és 1944 között kiállított adatlapja maradt fenn, amely kicsi, de nem jelenték- telen adalék a főváros üzemeiben, intézményeiben alkalmazottak munkaügyi és szociális helyzetének vizsgálatához. Részletesebben az előadó a Székesfő- városi Gázművektől és a Zita Közkórházból elbocsá- tottak adatait mutatta be.
A vándorülés előadásait vita követte, amelyben a hozzászólók hangoztatták a statisztikatörténet fon- tosságát, egyetemes feldolgozásának szükségességét.
A vándorülést dr. Faragó Tamás, az MST Statisz- tikatörténeti Szakosztályának elnöke zárta. Emlékezte- tett arra, hogy az előadások széles spektrumot öleltek fel: a témák fele hivataltörténettel, negyede történeti statisztikával, további negyede a jelennel, illetve a kö- zelmúlttal foglalkozott. Szerencsésen ötvöződtek a he- lyi témák, a nemzetközi kitekintés és a módszertan. A tartalmas szakmai program mellett a kedvező környe- zet is hozzájárult ahhoz, hogy 150 fő – köztük több külföldi vendég is – vett részt a vándorülésen. A zök- kenőmentes lebonyolításért, a kedvező feltételek biz- tosításáért köszönetet mondott dr. Katona Tamásnak, a KSH elnökének, Végh Zoltánnak, a KSH Békés Me- gyei Igazgatósága igazgatójának és Laczka Sándornénak, a Szakosztály titkárának. Végül bejelen- tette, hogy a tervek szerint következő évi vándorülés- nek Tolna megye lesz a házigazdája.
Varga Józsefné
MAGYAR SZAKIRODALOM
A TÖRTÉNETI MAGYARORSZÁG VÁROSAINAK ÉS KÖZSÉGEINEK NÉVVÁLTOZATAI AZ ORSZÁGOS
KÖZSÉGI TÖRZSKÖNYVBIZOTTSÁG IRATANYAGA ALAPJÁN (1898–1913)
Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1997. XIV +554 old.
A magyarországi települések névadásában új kor- szakot nyitott a község- és egyéb helynevekről szóló 1898. évi IV. tc.: igyekezett rendet teremteni a korábbi rendszertelen mesterséges, hivatalos helynévadásban, amelyben a helyi szerveken kívül a vasút, a posta és a belügyminisztérium egyaránt közreműködtek, össze- hangolatlanul. Ennek eredményeképpen a múlt század végén 826 községnevet – minden megkülönböztető jelző nélkül – egynél több község viselt, és a történeti Magyarország több mint 12 és fél ezer önálló települé- se közül több mint kétezer községnek olyan neve volt,
amely egynél több község elnevezését is szolgálta.
Például 93 Újfalu nevű település közül hatnak egyálta- lán nem volt jelzője, de még a jelzős szerkezetűek is megismétlődtek. A teljesen azonos, még előtaggal, jel- zővel sem megkülönböztetett nevű (homonim) telepü- léseken kívül másoknak hasonló volt a hangzása vagy írásképi alakja (nyelvészeti kifejezéssel: paronimia).
Ugyanakkor egyazon településnek többféle elnevezése volt használatban a nép körében, kiváltképpen nemze- tiségi vidékeken (szinonim helységnevek). Ezen kívül bizonytalanságot okozott a helységnevek eltérő írás- módja is. Mindezek természetesen sok zavart okoztak a posta- és távirdaforgalomban, a vasúti szolgálat mű- ködésében.
A zűrzavaros viszonyok megszüntetésére alko- tott törvény célja olyan közigazgatási rendszer meg- teremtése volt, melyben minden településnek csak
