A XII. Statisztikatörténeti Vándorülés

(1)

(2) A személyi számot az anyakönyvbe, a személyi igazolványba, a személyi nyilvántar- tásba és az egyéb hivatalos iratokba be kell jegyezni.

(3) A személyi szám fokozatos bevezetéséről a Hivatal 1978. évi december hó 31. nap- jáig gondoskodik.

ó. §.

(1) A Magyar Népköztársaság területén állandó jelleggel tartózkodó valamennyi tízen- negyedik életévét be nem töltött állampolgárt személyi lappal kell ellátni.

(2) A személyi lapot — térítésmentesen — az állandó lakóhely szerint illetékes helyi né- pességnyilvántartó szerv adja ki.

(3) A személyi lap tartalmazza és — az ellenkező bizonyításáig — hitelesen igazolja tu- Iajdonosának

— személyi számát,

—— családi és utónevét!

- születési helyét,

— anyjának leánykori családi és utónevét,

— állampolgárságát.

(4) A személyi lapot a törvényes képviselő őrzi és hivatalos személy felhívására a gyer- mek adatainak igazolása végett átadja.

'— (5) A személyi lap elvesztését, használhatatlanná válását vagy megsemmisülését a tőr—

venyes képviselő köteles az állandó lakóhely szerint illetékes helyi népességnyilvántartó szerv- nél bejelenteni.

(6) A személyi lapot a törvényes képviselő beszolgáltatja, ha a tulajdonos a) első ízben személyi igazolványt kap, az illetékes rendőri szervnél;

b) véglegesen külföldre távozik, a kiutazási engedély átvételének helye szerint illeté- kes rendőri szervnél ;

c) meghalt, a halálesetet anyakönyvező helyi népességnyilvántartó szervnél.

(A tvr. 9. §—ához)

7. §.

A 38/1969. (XI. 17.) Korm. számú rendeletla továbbiakban: R) 5. §. (1) bekezdése a következőképpen módosul:

,.(1) A Magyar Népköztársaság területén állandó jelleggel tartózkodó magyar állam- polgár köteles az állandó vagy ideiglenes lakóhelyre történő beköltözéskor, illetőleg kiköl- tözéskor a lakcímét vagy ennek megváltozását a jogszabályban meghatározott szervnél be-

jelenteni. A tizennégy éven aluliak bejelentéséről a törvényes képviselő gondoskodik."

8. §.

Ez a rendelet 1974, július hó 1. napján lép hatályba. Végrehajtásáról a Központi Sta- tisztikai Hivatal elnöke az érdekelt miniszterekkel egyetértésben gondoskodik.

ACZÉL GYÖRGY s. k., . a Minisztertanács elnökhelyettese

(Megjelent a Magyar Közlöny 1974. június 6—i, 39. számában.)

A XII. STATISZTIKATÓRTÉNETI VÁNDORULÉS

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz- tikai Szakosztályának és Zala megyei Szer- vezetének rendezésében a Statisztikatörténeti Szakcsoport ez évben június 4-5—én tartotta meg hagyományos vándorülése't, ezuttal Za—

laegerszegen. A Szakcsoport törzstagjai és fiataljai — mintegy ötvenen — nem minden büszkeség nélkül állapították meg, hogy ezek- ből az elmélet és gyakorlat egységét haszno-

san megvalósltó tudományos rendezvények- ből immár a két év előtti X. jubileumi ülés után ismét egy kerek számhoz, egy tucathoz érkeztek el a "törzsgárda" tagjai, méghozzá olyan szép környezetben. mint a göcseji táj és olyan kellemes rendezvény keretében, mint amilyet a Magyar Közgazdasági Társaság helyi szervezetének képviselői mintaszerűen készítettek elő.

(2)

A vándorülés megnyitására dr. Kiss Albert kandidátus, a KSH elnökhelyettese jelenlétében került sor június 4-én a ME—

SZUV—székházban ünnepélyes keretek között.

Farkas Sándor, az MSZMP Zala megyei Bi- zottsága gazdaságpolitikai osztályának veze- tője megnyitójában örömmel üdvözölte a tu- dományos tanácskozás résztvevőit hazánk egyik leggyorsabban fejlődő városában, és vázolta —— a megye jelenéből kiindulva -—

azokat a nagyszabású perspektívákat. ame—

lyek hazónk e tájegységének lakóira a táv—

lati tervezés keretében várnak. Dr. Horváth Róbert kandidátus, egyetemi tanár, a Szak—

csoport ez idei elnöke megnyitójában kap- csolódott Farkas Sándor gondolataihoz, mi- dőn azt hangsúlyozta, hogy a statisztika Schlőzer XVIII. század végi jelszava óta fi- gyelemmel van nemcsak a jelenre mint meg- állított történelemre, hanem a történelemre is mint folyamatos statisztikára. A szocialista történettudomány ezt ma úgy értelmezi, hogy a múlt feltárása'egyik záloga annak, hogya jelen és a jövő számára fontos társadalom- tudományi tanulságokat levonhassuk a tőr- ténelmi fejlődés díalektikájának jobb átérté- sével. Ebben a tudományos célkitűzésben fontos szerep jut a statisztikatörténetnek, s ez adja meg a szakosztály évi munkáját bemu- tató vóndorülések jelentőségét is.

Ezután került sor öt munkaülésben a beie- lentett kutatási beszámolókra és azok vitájá- ra, melyeket a szokott élénk vitakészség és a bemutatott eredmények minél tárgyilagosabb és szakszerűbb értékelésére való törekvés ha—

tott ezúttal is át.

Az első munkaülés elnöke, dr. Kiss Albert kandidátus, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese kiemelte, hogy ez a munka—

ülés kifejezetten a statisztikatörténet és a helytörténet közötti kapcsolatokból merítette témáját, és így méltó tudományos alapot is ad a találkozóhoz a helyi problémák felve- tésével a maguk történeti összefüggéseiben, úgy. ahogy azokat a történeti statisztika mód—

szereivel meg lehet közelíteni. Magyar De- zsőnek, a KSH Zala megyei Igazgatósága ve—

zetőjének előadása ehhez igen szakszerű és világos keretben adta meg az alaphangot ,,Zala megye, Zalaegerszeg régen és most"

cimű előadásában, és ehhez kapcsolódott dr. Kovacsícs József, a jogtudományok dok- tora. egyetemi tanár beszámolója ,,A Zala megyei helytörténeti kutatások jelentősége a történeti demográfia szempontjából" cimmel.

Ez a beszámoló áttekintést adott arról a hosszú évek óta tartó és számos kutató erő—

feszitését egyesítő, nagy költségkihatású mun- kálatról, mely valóságos helytörténeti leltárát veszi fel hazánk utóbbi évszázadokban lefolyt fejlődésének, és igy nélkülözhetetlen objek- tiv bázisát képezi minden további elmélyül- tebb részletkutatásra alapozott munkálatnak.

E két előadást nemcsak hasznosan, de— új szempontok felvetésével is kiegészítette dr.

Simonffy Emilnek, (: Zala megyei Levéltár igazgatójának korreferátuma, s igy hozzájá—

rult a vita élénkítéséhez. Az első munkaülés vitáját dr. Horváth Gyulának, a Központi Sta- tisztikai Hivatal iőosztályvezetőjének hozzá- szólása inditotta el, aki egy ilyen nagyszabá- sú munkálat számos anyagi kihatású nehéz- ségével szemben, mint amelvet a Zala meavei helytörténeti lexikon kiadása képvisel, na—

gyobb jelentőségűnek tartotta a kutatási bá- zisok kialakításának és a szükséges szellemi kapacitások mozgósításának a kérdését, továbbá szükségesnek tartotta a helytörténeti helyzetkép felvázolásánál a szellemi és mű—

velődési háttér vizsgálatára való kitérést.

Halkovics László, a Nehézipari Minisztérium osztályvezetője a délnyugat—dunántúli hely- történeti adatok nagyobb gyakoriságának okairól, dr. Miltényi Károly, a Központi Statisz- tikai Hivatal osztályvezetője a születési ada- toknak a halálozási adatoknál korábbi törté- neti előfordulása kérdésével foglalkozott fel- szólalásában. Horváth Tibor, a Szakcsoport lelépő elnöke a török pusztítások, különösen a Zala megyei területeken a feltételezettnél jóval kisebb hatásáról és az erdőterületek e tekintetben megmaradt gazdagságáról fejtet- te ki nézetét, melyet Magyar Dezső válaszá- ban megerősitett, és a 15 éves távlati terv bútor-, illetve cellulózipari fejlesztésének el- képzelésével is illusztrált. Kovacsics professzor válaszában többek között kiemelte, hogy már négy megye helytörténeti anyagának feltárá—

sa készült nagyban-egészben el, de ez annyi nehézséggel járt, hogy véleménye szerint e munkálat központi jellegű institucionális szer—

vezeti keretek nélkül a jövőben aligha lesz folytatható. A Zala megyében lefolyt urbani- zációról úgy vélekedett, hogy az ütem biza—

nyos lassításának időszerűségét legalábbis megfontolásra ajánlotta. Dr. Kiss Albert mint az első munkaülés elnöke zárszavában jelen,—

tősnek tartotta azokkal a helytörténeti kutatá—

sokkal kapcsolatos metodikai felvetéseket, amelyekben mind az előadások, mind a fel- szólalások bővelkedtek, és reményének adott

kifejezést, hogy a Zala megyei kötet rövide—

sen napvilágot láthat nyomtatásban is.'tekin- tettel az előrehaladott munkálatokra. Nem tartotta lehetetlennek, hogy 1-2 évtizeden be—

lül az ország többi megyéinek anyaga is el- készüljön megfelelő szervezés mellett, és hangsúlyozta a realitásokon alapuló optimiz—

mus szerepét és jelentőségét az ilyen nagy lélegzetű és hosszan tartó kutatásokban.

Ezt követően került sor az első nap dél- előttjén dr. Horváth Róbert elnökletével a második munkaülésre, melynek első előadá—

sát Halkovics László, a Nehézipari Miniszté—

rium osztályvezetője tartotta "A magyar bá- nvászati statisztika fejlődése 1945—től naoia-

(3)

inkig" cimmel. Az előadás a teljes felvételi mintaanyag bemutatásával szigorú metodikai és tartalmi rendszerben szinte teljes és át- fogó képet adott erről az önmagában zárt gazdaságstatisztikai területről, és különösen tanulságos volt a közelmúlt és a jelen statisztikai követelményeinek fejlődése, illetve e követelmények összekapcsolása szemszögé- ből. Az előadáshoz két korreferótum is kap- csolódott e terület szakemberei részéről. El- sőnek dr. Orosz László kandidátus, az Or—

szágos Tervhivatal csoportvezetője, majd ezt követően Varga Imre, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezető—helyettese részéről. Ezek (: korreferátumak nemcsak értékelték az elő- adást, hanem új keretbe is helyezték a vá- zolt problémákat, mégpedig Orosz László a lefolyt iparpolitikai fejlődés és a jövő ezzel kapcsolatos perspektivái szemszögéből, Var- ga lmre pedig a bányászati statisztika kül- kereskedelmi vonatkozásai, módszertani és tartalmi kérdései vetületében.

Az első napi tudományos programon sze- repelt még a délutáni harmadik munkaülés, dr. Hoóz István kandidátus, egyetemi tanár elnöklete alatt, melynek első előadását dr.

Dányi Dezső, a KSH Könyvtár és Dokumen—

tációs Szolgálat igazgatója ,,Kovács Gábor"

cimmel tartotta.Az előadás képet rajzolt az első világháborút közvetlenül megelőző és követő évek első magyar marxista szellemben munkálkodó és fiatalon elhúnyt nagy tehetsé—

gű egyetemi tanáráról, a hangsúlyt annak a marxizmussal kapcsolatos, továbbá a demog- ráfiáról kifejtett, valamint a szociográfia kö- rét érintő nézeteire helyezve. A második előadó Benda Gyula, a KSH Könyvtár és Do- kumentációs Szolgálat munkatársa volt, aki ,,Fényes Elek forrásai (A kutatás problema- tikája)" cimű előadásában azt a feladatot tűzte maga elé, hogy a statisztikatörténet mai módszertani és elméleti szempontjai fényé- ben értékelje a reformkor legkiválóbb magyar leiró statisztikusának munkásságát, sőt a vele foglalkozó régibb és újabb magyar szakirodalmat is. 8. Lukács Ágnes, a KSH Népességtudományi Kutató Intézetének tudo—

mányos főmunkatársa egy folyamatban levő nagyobb szabású munkálatról. a XIX. száza—

di egyházi anyakönyvek reprezentativ felvételének koncepciójáról, módszertani problematikájáról és a munkálatok jelenlegi állásáról tartott beszámolót. Ezeknek az elő- adásoknak a vitája kapcsán dr. Horváth Ró—

bert rámutatott arra, hogy Kovács Gábor munkásságának szisztematikus feltárására az elhangzott előadás volt az első kísérlet, de kiemelte, hogy az 1945 utáni irodalomban már ismételten felhívták életművének fontos- ságára a figyelmet. A Fényessel foglalkozó előadás talán a legtöbb hozzászólást vál—

, totta ki nemcsak e munkaülés, hanem az egész vándorülés folyamán, amiben része

9 Statisztikai Szemle

'daságstatisztikai nézetei" cimmel.

volt annak, hogy dr. Dányi Dezső olyan ,,de- heroizálási kísérletnek" minősítette, mely Fé—

nyest méltatlanul kisebbíti, dr. Thirring La- ios pedig fenntartotta azt a véleményét, hogy a Fényes—források újraértékelése továbbra is fontos, sőt növekvő fontosságú feladat, na- ha a hallottak csak egy első lépést jelentet—

tek az e felé vezető úton. Dr. Horváth Róbert azt emelte ki, hogy a Fényes—féle adatok he—

terogeneitása mind az időben, mind a statisztikai sokaságokra nézve ismert tény volt már Fényes korában, sőt Fényes sem hall—

gatta el azt, valamint arra is hivatkozott.

hogy a Magyar Tudományos Akadémia főtit- kára részéről elhangzott bírálat is módszer—

tani jellegű volt Fényessel szemben. Adatait ennek ellenére jutalmazta az Akadémia nagydijjal, és így az értékelésnek a kor vi- szonyait is figyelembe kell vennie, nemcsak saját korunkét. B. Lukács Ágnes beszámóló- jával kapcsolatban több kérdés hangzott el a vándorülés résztvevői részéről, melyek fő- leg módszertani részletekre, elsősorban a mintavétel részleteire vonatkoztak, dr. Hor- váth Róbert pedig annak a véleményének adott kifejezést, hogy a várható következ- tetések feltehetően bayesi statisztikai jelle- gűek lesznek.

Az első napi tudományos programot vá- rosnézés, az országos viszonylatban kiemel- kedő jelentőségű és szépségű göcseji skan- zen, valamint a szomszédos olajbányószati múzeum és az egervári várkastély megtekin- tése zárta le,

A június 5—i negyedik munkaülést dr. Tamá- sy József, a KSH Népességtudományi Kutató Intézetének igazgatóhelyettese nyitotta meg mint elnök. Az első előadó pedig Perjés Gé—

za, a Magyar Tudományos Akadémia tudo—

mányos munkatársa volt, akinek beszámolója ,,Az 1728. évi adóösszeírás gépi feldolgozá- sának terve" címmel hangzott el. Ez a fel- dolgozás (: hazai statisztikatörténeti kutatá—

sok folyamán először tett kísérletet a modern komputertechnika alkalmazására, és mind a téma szerteágazó volta, mind az első ízben felmerült programozási problémák egy ilyen nem koherens anyaggal kapcsolatban erősen kisérleti jelleget kölcsönöznek (: mun—

kálatnak. és különösen nehézzé teszik az eredményekként jelentkező korrelációk érté- kelését. A második előadás előadója, dr.

Horváth Róbert a Guetelet centenáriummal kapcsolatos kutatásainak újabb részletéről számolt be ,,Guetelet közgazdasági és gaz- Hangsú- lyozta előadásában, hogy Guetelet az általa kifejtett társadalomtudományi rendszer tör- vényszerűségeinek kutatását nagymértékben a modern gazdaságstatisztika és az ökono- metria összefüggéseinek analógiájára fel- épített kvantitatív törvényszerűségekként kép- zelte el, melyek megfelelnek a Tínbergen

(4)

által korunkban felállított tudományos köve- telményeknek. Az ehhez az előadáshoz kap- csolódó korreferátumában Kármán Tamásné, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezető- helyettese Ouetelet—nek az 1869—es Nemzet—

közi Statisztikai Kongresszuson kifejtett mű—

ködésével és a hivatalos statisztikai tevékeny- ség nemzetközi összehangolásával kapcsolatos elképzeléseivel foglalkozott —— részben a gazdaságstatisztika terén is—jól egészítve ki Ouetelet sokoldalú tevékenységének megvi- lágítását erről az oldalról. E munkaülés utol- só előadását dr. Hoóz István egyetemi tanár tartotta ,,A bűnözés nemenkénti alakulása Magyarországon 1831—től napjainkig" cím- mel. E nagyigényű és nagyszabású adatgyűj—

tésen alapuló előadás konklúziójában is nagy figyelmet keltő megállapításokra veze—

tett. rámutatván, hogy az olyan biológiai de- termináltságú ismérvek szerepe a társadalmi jelenségekben. mint amilyen a nem, a Guete- let-féle állandó hatóokok kategóriájába tar- tozik inkább. Ennek változásai még az olyan nagy társadalmi formációk átalakulásán ke- resztül is viszonylagos állandóságot mutatnak fel, mint amilyet a feudalizmustól a szocializ—

musig vezető fejlődés képvisel. Dr. Miltényi Károly korreferátuma az előadás mondaniva- lójának leglényegesebb kérdéséhez. a relatív stabilitás értelmezésének kérdéséhez kapcso- lódott, és igen nyomós szociológiai és társa- dalomtudományi elméleti megfontolások. valamint az itt mutatkozó statisztikai szóródá—

sok gyakorlati eseteire hivatkozva sorakoztat- ta fel a stabilitás ellen felhozható érveket.

E munkaülés vitája szintén (: vándorülés egyik legjelentősebb kollektiv megnyilatkozá—

sa volt. mivel az 1728. évi adóösszeírás fel- dolgozásával kapcsolatos kisérlet értékelése a történeti statisztikai adatok időbeli és tár- gyi homogeneitásának alapvető kérdéseit ve—

tette fel. mind dr. Dányi Dezső, mind dr. Ta- másy József felszólalása alapján. Dr. Dányi Dezső és dr. Horváth Róbert is egyetértettek abban, hogy (: komputertechnikán alapuló történeti statisztikai feldolgozás kisérlete még akkor is hasznos módszertani eredményt fog adni, ha meggyőzi a kutatókat e technika alkalmazhatatlan vagy nem ökonomikus vol—

táról, mert ezzel is előbbre viszi a tudományt.

Perjés Géza viszontválasza szerint azonban pozitív eredmények várhatók ezen a téren s különösen a hadtörténetben való alkalmazá- soktól. A női bűnözés hosszú lejáratú tenden- ciáinak vitájában dr. Halász Kálmán, a Leg- főbb Ugyészség osztályvezetője hangoztatta, hogy a női bűnözés stabilitása inkább csak a közvádas bűncselekményekre szorítkozva szembeszökő, a magánvádas és olyan újabb bűncselekmények figyelembevétele, mint az önkiszolgáló jellegű áruházi lopásoké, a női bűnözési arányt emeli. Dr. Borsi Zoltán, a Legfőbb Ugyészség főosztályvezető ügyésze

még inkább hangsúlyozta a kriminogén téé nyezőkben beállott változások jelentőségét, utalva arra, hogy (: büntetőtörvénykönyvben kodifikált bűncselekmények egy jelentős cso- portjának eleve csak női elkövetője lehet, s ez részben áll a fiatalkorú bűnözés vonatko- zásában is. A Legfőbb ügyészség által 10 008 női bűnözőre kialakított reprezentativ felvétel eredményei megerősíteni látszanak a variabi- lltás jelentőségét. Hoóz professzor viszontvá—

laszában joggal hivatkozott arra, hogy az ál- tala kialakitott modellt tudományos szem- pontból általában mindenki jelentősnek tar—

totta, és ezt dr. Miltényi referátuma is alá—

húzta. Elfogadhatónak tartotta viszont azt a vitában kialakult álláspontot, amit. elsősor- ban a szocializmus korszakára összpontosuló felszólalások emeltek ki, hogy az emancipált női és férfi kriminalitás vizsgálata az. amely legkevésbé torzítja el a női kriminalitás első—

sorban biológiai tényezők által determinált oldalát.

A vándorülés utolsó, ötödik munkaülésén dr. Dányi Dezső elnökölt. Ezen a munkaülésen került sor a'r. Berti Béla, az Építésgazdasági és Szervezési lntézet ny. főmunkatársa elő- adásának meghallgatására .,A statisztika és a tervezés kapcsolatának jelentősége a la- kásfejlesztésben" címmel. Az előadás jól vi- lágított rá arra, hogy a tervezés e jelentős területén a statisztikai módszerekben rejlő le- hetőségek kiaknázása még távolról sem tör—

tént meg, és a lefolyt fejlődés elemzésével bizonyította a lakásszükséglet és a lakás—

igények, valamint a tervezés összhangjának differenciált kimunkálása terén mutatkozó le—

hetőségeket. Az előadás vitájában Horváth Tibor, a Központi Statisztikai Hivatal főmun- katársa a pillanatnyi és a távlati szükségle—

tek között gyakran mutatkozó különbségekre hivta fel a figyelmet. és a kettő közötti prio- ritást eldöntő szempontok mérlegelésének ne- hézségeire. Dr. Dányi Dezső főleg azt hang- súlyozta, hogy ezen a téren a területi dif- ferenciáltságnak mind szükségleti. mind ki- elégítési vonalon nagy figyelmet kell szen—

telni, dr. Horváth Róbert pedig azt, hogy a történeti adottságok okozta jelentős lemara- dás már az első világháborútól kezdve mu—

tatkozik e téren, s hogy a város—vidék prob—

lematika még további szóródásokat okozott, amit Zala megye példáz igen szemléletesen.

Ezután került sor a háromtagú elnökség kiegészítésére a Szakcsoport tagságának sza- vazása alapján. A Szakcsoport elnökségéből most kivált Horváth Tibor helyére kiemelkedő történeti statisztikai munkássága alapján egy- hangúlag dr. Fügedi Erik kandidátust, a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat cso- portvezetőjét választották meg. így a Szak—

csoport elnöke a következő vándorülésig Halkovics László, az elnökség tagja a múlt évben elnökséget viselt dr. Horváth Róbert.

(5)

továbbá a most megválasztott dr. Fügedi Erik.

A vándorülés befejező mozzanataként dr.

Horváth Róbert zárszava hangzott el.

Az elnöki zárszót követően dr. Gyulay Fe- renc, a Központi Statisztikai Hivatal főosz- tályvezető—helyettese, a Statisztikai Szakosz- tály titkára összegezte az ülésszak eredmé- nyeit, értékelve az elhangzott előadások és korreferátumok magas színvonalát. Köszöne- tet mondott a vendéglátóknak, az MSZMP

Zala megyei Bizottsága képviselőjének. az MKT Zala megyei Szervezetének és végül de nem utolsósorban a KSH Zala megye lgaz- gatósága vezetőjének és munkatársainak, hogy segítségükkel és közreműködésükkel kedvező feltételeket teremtett a vándorülés sikeres lebonyolításához. Zárszavával véget ért a Statisztikatörténeti Szakcsoport Xll. Ván- dorülése.

Dr. H. R.

MAGYAR SZAKIRODALOM

VÁGI FERENC:

A VÁLLALATl ÉRDEKELTSÉG

ÉS ÉRVÉNYESULÉSENEK MECHANlZMUSA AZ ÁLLAMI GAZDASÁGOKBAN

Akadémiai Kiadó. Budapest, 1973. 178 old.

A gazdaságirányítás új rendszerének beve—

zetése óta már több év telt el, de még ma sem tisztázott. hogy helyesen ismertük-e fel a szabályozók által determinált vállalati ér- dekeltséget. Az állami gazdaságokban az ér—

vényes szabályozőrendszer Wés—tól elvileg teljes önfinanszírozást tesz lehetővé, a válla—

latvezetésben azonban korántsem tudatosult.

hogy ez milyen jövedelmi érdekeltséghez va—

ló igazodást követel. továbbá ez hogyan ala—

pozható meg. A gazdasági vezetők eligazo—

dását ezekben a kérdésekben az nehezíti, hogy a szabályozókból olyan irányítási mo- dell alakult ki. amelyet korábban legfeljebb elméletből ismertünk. A szabályozórendszer egészének összefüggéseiben való leírását, egyes elemei gazdasági tartalmának, kölcsön—

hatásának értékelését, gyakorlati mozgá- suk elemzését az agrárközgazdasági kutatás még csak részben végezte el.

E számos megválaszolatlan kérdés közül Vágí Ferenc tanulmánya a vállalati érdekelt- séget, annak szabályozását vizsgálva négy fő problémakör tisztázására vállalkozik:

1. az állami gazdaságok vállalati érdekeltsége jövedelemtartalmának felvázolása, valamint a gaz- dasági erőforrások optimalizálásában megfigyelhető sajátosságok leírása;

, 2. a nyereségfelhasználás közvetlen szabályozá—

sának indokai. formái. a szabályozók önmazgásának hatása:

3. a nyereség közvetett gazdaságpolitikai eszkö- zeinek a nyereség realizálásában és felhasználásában

való megjelenési módja és nagyságrendi hatása;

(4. a vállalati érdekeltség szabályozási modelljé- nek felállítása, jellemző vonásainak összegezése.

A hét fejezetből álló tanulmányban több merőben új és újszerű következtetésre jut a szerző. ezért — a tartalmi körök kifejtésének sorrendjét változatlanul hagyva — elsősorban ezek ismertetése látszik célszerűnek.

] Az állami gazdaságokban a vállalati érde- keltség —_tartalmi meghatározottságát te-

9.

kintve —— az adott jövedelemszabályozási rendszerhez kötődik. Ez utóbbitól függ, hogy a gazdaságok a vállalati eredmény felhasz—

nálásában milyen jogokkal rendelkeznek, ho—

gyan és milyen mértékben részesednek a gazdálkodás eredményéből, s a részesedést milyen célokra használhatják fel. Ez azt je- lenti. hogy a mezőgazdaság állami szekto- rában a mindenkori irányítási rendszerrel szoros összefüggésben alakul ki a vállalati érdekeltség jövedelemtartalma. A gazdaság- irányítási rendszer 1968-tól az állami gazda- ságok érdekeltségét is a nyereség alakulá- sához kapcsolja. A szabályozókból eredő vállalati érdekeltség azonban itt -- ellentét- ben az állami vállalatok többségével -— nem a nyereség tömegének. hanem a felhasznált eleven munkára jutó nyereségnek a maxima- lizálásához fűződik. E tekintetben azonos tar- talmúnak ítélhetjük meg az egy főre, az egy munkanapra és a száz forint munkabérre ju- tó nyereségmutatókat.

Az élő munka értékesüléséhez fűződő vál:

lalati nyereségérdekeltség az egy főre juto bruttó jövedelmi érdekeltség sajátos forma—

ja. Bizonyítja ezt az, hogy azokban a gaz- daságokban, illetve tevékenységeknél, ahol magas az egy főre és az egy munkanapra jutó bruttó jövedelem, ott nagy az azonos viszonyítási alapon számitott nyereség is. es a nyereségben mindenütt tükröződik a brutto jövedelemben meglevő különbség. Teljesen egyenértékűnek kell tehát tekinteni az egy főre jutó nyereséghez és bruttó jövedelemhez

kapcsolódó érdekeltséget. '

Az elmondottak alapján az állami gaz- daságok vállalati érdekeltsége tartalmában mégsem azonosítható a termelőszövetkezetek egy főre jutó bruttó jövedelmi érdekeltségé- vel. Ennek oka az, hogy a szövetkezetekben az adott munkaerő foglalkoztatási igényei—

hez is alkalmazkodni kell a termelési struk—

túróval. A termelőszövetkezetekben — elté- rően az állami gazdaságoktól -— nem a fel- használt, hanem a meglevő munkaerő ki- használása áll a vállalati érdekeltség ten—

gelyében. A gazdaságirányítás reformja köze-