A XVII. Statisztikatörténeti Vándorülés Baján

(1)

1 022

talános emelkedése ellenére a leányok és a fiúk iskolai pályafutása eltérő irányokban halad. A leányok általában kevesen vannak a műszaki jellegű oktatási intézményekben.

Többen hangsúlyozták azonban, hogy a nők alacsonyabb átlagkeresetét nem lehet csu- pán eltérő iskolai végzettségükkel magyaráz- ni, mert azonos iskolai végzettség mellett is gyakran alacsonyabb a nők keresete.

A nők és a férfiak időmérlegének össze- hasonlítása a legtöbb országban azt mutatta, hogy noha a nők átlagosan kevesebb órát dolgoznak keresetért, mégis több órát tölte- nek munkával, mert a háztartási munka ja—

varészét ők végzik. Egyes országokban a háztartási munkák egyenlőbb megosztásának első jeleit lehet felfedezni a fiatal házaspá—

roknál és különösen ott, ahol a nőknek ma-

SZEMLE

gas az iskolai végzettségük. Hasonlóképpen.

a gyermekekkel való foglalkozás is túlnyo- mó részben női feladat, de itt is mutatkoznak változások, például Svédországban, ahol!

kisgyermekes apák is igénybe veszik a csök—

kentett munkaidő lehetőségét.

A szeminárium ajánlásai között olyan jo—

vaslatok szerepelnek például. hogy kívána—

tos a munkaidő csökkentése irányában elő- rehaladni, elő kell segíteni a szemlélet vál—

tozását a családi feladatoknak a férfiak és a nők közötti megosztása kérdésében, a tár- sadalomnak fokozottan magára kell vállalnia a gyermekről való gondoskodás nagyobb ré- szét (társadalmi juttatások és gyermekintéz-

mények vonatkozásában).

Dr. A. R._

AZ ELEKTRONlKUS ADATFELDOLGOZÁSI MUNKACSOPORT ULÉSE

Az Európai Statisztikusok Értekezletének Elektronikus Adatfeldolgozási Munkacsoport- ja 1979. május 21. és 25. között tartotta Genf—

ben 16. ülését. Az ülésen 24 ország, köztük hazánk, továbbá 9 nemzetközi szervezet kép- viseltette magát.

A küldöttek választása alapján az elnöki tisztséget T. F. Hughes (Egyesült Királyság), az alelnöki tisztséget K. Neumann (Német Demokratikus Köztársaság) töltötte be.

Az ülés napirendjén az alábbi fontosabb témák szerepeltek:

— programgenerátorok használata a statisztikai fel- dolgozásokban ;

— programgenerátorok országok közötti cseréjének lehetősége központi katalógus segítségével;

— az lSlS '78 Szemináriumról készített jelentés:

- a számítógépek statisztikai célú alkalmazására, valamint a statisztikai információ-rendszerek tervezé- sére és fejlesztésére vonatkozó hálózati programterv;

— statisztikai kiadványok számítógépes előállításá- nak korszerű módszerei;

— a számítóstechnikában és a statisztikai tevékeny- ségben megnyilvánuló trendek és igények közötti ösz- szefüggés:

—— a gazdálkodó szervek nyilvántartásának (regisz—

tereknek) számítógépes vonatkozásai a statisztikai hi—

vatolakban:

-— a további együttműködés munkaterve.

A témák közül külön említést érdemel a hálózati programterv. amelynek célkitűzései- vel Magyarország is egyetért, és a program- ban való részvételi szándékot már korábban

-— előzetes konzultáció keretében — bejelen- tette a Központi Statisztikai Hivatal képvise—

lője.

Perspektivikusan jelentős eredményeket hozhat a statisztikai kiadványok számítógépes előállításának korszerű módszerei téma kere—

tében megismert lehetőségek hazai alkalma- zása. E módszerek jelenlegi alkalmazásáról a legnagyobb eszközbázisokkal rendelkező szer- vezetek küldöttei számoltak be. így például az Egyesült Államok Munkaügyi Statisztikai Hivatala, Népszámlálási Hivatala. a Nemzet—

közi Valutaalap, az UNESCO, valamint az ENSZ Statisztikai Hivatala.

A további együttműködés keretében Ma- gyarország három témában jelentett be aktív

részvételi szándékot:

- az automatizált adatbankok fejlesztése,

— megosztott eljárások a központosított statisztikai rendszerben,

—— a népszámlálások adatfeldolgozásával kapcsola—

tos kérdések.

Az ülésen részt vevő magyar küldöttséget dr. Varga Lajos, a Központi Statisztikai Hi—

vatal főosztályvezetője vezette. Tagjai Alanyi Attila statisztikai főtanácsos, a KSH osztály- vezetője és Hajdú Imre, a KSH Számítástech-

nikai igazgatóság osztályvezetője voltak.

H. I.

A XVII. STATISZTIKATÓRTENETI VÁNDORULÉS BAJÁN

LACZKA SÁNDORNÉ

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz—

tikai Szakosztályának Statisztikatörténeti Szakcsoportja az MKT Bács-Kiskun megyei

Szervezetével közös rendezésben 1979. má—

jus 28—tól 30-ig Baján tartotta szokásos, vá'n- dorülését.

(2)

SZEMLE

A Vándorülésnek a Városi Tanács tanács- termében tartott megnyitó ülésén először Perjés Géza, az MTA tudományos munkatár- sa, a szakcsoport ez idei elnöke köszöntötte a Vándorülés résztvevőit, majd dr. Kiss Albert kandidátus, c. egyetemi tanár, a Központi Sta—

tisztikai Hivatal elnökhelyettese megnyitotta a Szakcsoport XVll. Vóndorülését. A megnyi- tó ülésen dr. Kincses Ferenc, Baja város ta—

nácselnöke tartott előadást ,,Baja város múlt—

ja és jelene" cimmel. Előadásában bemutat—

ta a város természetföldrajzi környezetét, ki—

alakulásának történetét. Baja járási jogú vá- ros a Kamarás—Duna bal partján, település—

hálózati szerepkörét tekintve részleges felsőfo- kú központ. Lakosainak szóma 40000 fő. A város különösen megsínylette az 1950-es évek gazdaságpolitikáját, a déli országhatár köze- lében jelentősen lelassult az iparfejlesztés, nagyobb beruházás nem történt. Az egészsé- ges fejlődés kezdete mintegy egy évtizedet váratott magára. Az 1974-ben kiadott hosszú távú fejlesztési koncepció értelmében viszont Baja napjainkban az Alsó—Dunaszakasz je—

lentős ipari települése. A város igen alkalmas vlzigényes nagyipar elhelyezésére. a munkaerőforrások a környező településeket figyelembe véve jók, a város nappali lakos-

sága 50—55 000 fő.

A város kereskedelmének eleven pezsgését mutatja. hogy a Dél—Alföldön Baja vezet az egy főre jutó fogyasztásban. Kulturális tekin- tetben ís központja a város környezetének, általános és középiskoláíban, két főiskoláján

közel 16000 diák tanul.

Az előadó szólt a város célkitűzéseiről, problémáiról, ismertette a gazdasági fejlesz—

tés helyi perspektíváit. hatásukat az életvi—

szonyok változására és az urbanizációra.

Az első munkaülésen. amelyen dr. Kiss Al- bert kandidátus, c. egyetemi tanár, a KSH elnökhelyettese elnökölt. dr. Takács Józsefnek az MSZMP KB munkatársának ,,A tanyakér- dés a mai társadalomban" cimű előadása

hangzott el.

A XVI. századi Magyarország településhá- lózatát a sűrű aprófalvas településszerkezet jellemezte. A török hódoltság alatt ezek a falvak elpusztultak, a hódoltság utáni tele- pülésszerkezetre már az óriás falvak és a hatalmas elnéptelenedett területek jellemzők.

A XVlll. században indult meg az elnépte—

lenedett területek benépesitése, ekkor azonban a munkahely távol került a lakóhelytől.

A lakóhelytől távol eső munkahelyeken ideiglenes lakóhelyek alakulnak ki, ezekből az ideiglenes lakóhelyekből lesznekatanyák. Ez a tanyavilág kialakulásának első szokasza.A XIX. század második felében a kisbérleti rendszer is hoz létre tanyákat, ez a tanya- rendszer kialakulásának második szakasza.

Végül az 1945-ös földreform kapcsán is lét—

rejönnek újabb tanyák.

1023

A mezőgazdasági nagyüzemek megszerve—

zése megrendítette a tanyák helyzetét, ekkor a munkahely ismét elvált a lakóhelytől, a tanya csak lakóhely funkcióját tartotta meg.

1949—től napjainkig a külterületi népesség felére csökkent, a termelőerők fejlődése—

együtt járt a koncentrációval, érvényesült a, nagyvárosok szívó hatása is. A tanyák szá—

mának csökkenésénél azonban mérséklő té- nyezőként hat a lakóhely funkció.

Becslések szerint 120000 tanya van Ma—

gyarországon. A tanyakérdés lakáskérdés is

— mutatott rá az előadó —, és véleménye szerint még az ezredfordulón is lesz tanyai né-

pesseg.

Az MSZMP Xl. kongresszusa is foglalkozott a tanyák problémájával. Meg kell oldani a' tanyai lakosság bekapcsolását a társadalmi"

munkamegosztásba. A szolgáltatásokhoz. az információkhoz a tanyai népességnek is hoz- zá kell jutnia. Régen a tanyai keresők nagy része mezőgazdasági dolgozó volt. ma már csak 50 százalék a mezőgazdasági kereső, tehát foglalkozási struktúraváltás is volt. Sú—

lyos problémát jelent a tanyák kommunális ellátása. A tanya ma már nem önellátó, az ellátási központok rendszerének kialakítása is megoldásra vár, és erősíteni kell a tanyák felvásárló funkcióját is. A tanyai és belterü—

leti népesség iskolázottsági szintjében nagy a különbség. Emelni kell a tanyai oktatás színvonalát is. A fiatal korosztály ma már elvándorol a tanyákról, a tanyai népesség el-—

öregszik, így fokozottan jelentkezik az egész- ségügyi ellátás kérdése.

A tanyakérdés megoldásához, a külterületi lakosság életkörülményeinek javításához az egyének (a tanyaiak) és a nagyüzemek érde-

keit egyeztetni kell.

A munkaülés következő előadását dr. Ko—

vacsics József, az állam— és jogtudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár tartotta ,,A tanyakérdés statisztikai megvilágítás—

ban" címmel. Az előadó ismertette a külte- rületi népességre vonatkozó. a hivatalos nép—

számlálások előtti forrásokból és a népszám- lálások feldolgozásaiból származó adatokat.

Beszélt a tanyakérdés megoldására irányuló törekvésekről a Horthy—korszakban, a felsza- badulás utáni (1950, évi) közigazgatási re—

form tanyakérdéssel foglalkozó kérdéseiről, a Központi Statisztikai Hivatal és az Erdei Fe—

revc vezette Tanyai Tanács együttműködésé—

ről és a termelőszövetkezeti mozgalom hatá—

sáról.

Részletesen foglalkozott az előadó Bács—

Kiskun megye külterületi és tanyás települé—

seivel. Bemutatott néhány községgé alakult tanyaközpontot, Ismertette a felszabadulás utáni statisztikai törekvéseket a települések fejlettségének és a lakosság ellátottságának behatóbb megismerésére, igy az 1952. évi külterületi helyzetkép—statisztikát és az újabb:

(3)

"l 024

SZEMLE

népszámlálási felvételeket mint a külterüle- ti és tanyai népesség komplex vizsgálatának alapjait. Végül ismertette az országos tele- pülésfejlesztési tanulmányt, valamint a köz—

igazgatás szerepét a külterületi és a tanyai népesség életviszonyainak javításában.

Dr. Sánta Józsefné, a KSH Bács-Kiskun Megyei Igazgatóság osztályvezető-helyettese

"korreferátumában a külterületi lakott helyek munkahely és lakóhely funkcióiról beszélt.

Az emberek együttélése a természeti kör—

nyezetben a lakóhely funkciót jelenti, az együtt dolgozás pedig a munkahely funk- ciót. A felsorolt tevékenységek helyhez kö- töttséget igényelnek. így létrejönnek a lakó- helyek és a munkahelyek bizonyos csoportjai, amelyek nem szükségszerűen államigazgatá—

si elhatárolásokat jelentenek.

A település fogalomkörébe beletartoznaka városokon. községeken kívül az alföldi me- gyékre jellemző külterületi lakott helyek is.

amelyeket településszerkezetük és települési formájuk szerint a következőképpen csopor—

tosított az előadó:

1. szétszórt tanyák,

2, szétszórt tanyák (zárt) központtal,

3. több zárt településből álló csoport (major, szál- lás. bokor).

4. zárt település (zárt házcsopartot, utcát, esetleg 'folut alkotnak).

Bács—Kiskun megye településhálózata dön- tően abban tér el más megyékétől, hogy a

"külterületi népesség aránya itt még 1970-ben is 29 százalék volt. Ezt követte Csongrád me—

gye (250/0). Békés megyében 15—20, 5 me- gyében 10—15 százalék között volt a külterü—

leti népesség aránya.

A Bács-Kiskun megyei külterületi lakott helyek jellegükben is eltérnek az ország más területén lévőktől, és a megyén belül is ter—

mészetföldrajzi tájegységek szerinti különbö- zőségek mutatkoznak. A megye középső - a Duna—Tisza közi hátsághoz tartozó — ré—

szén a történelmi kialakulás, a gazdasági- lag jövedelmező szőlő- és gyümölcskultúrák által igényelt helyben lakás és egyéb okok miatt még 1970-ben is igen magas volt a tanyai népesség aránya. Az itt levő települé—

sek egynegyedében a népesség 50—70 szá- zaléka külterületen élt, mintegy 40 százalé- kában pedig még a 70 százalékot is megha—

ladta a kint élő lakosság aránya. A Duna menti síkság és a bácskai löszös hátság te- rületén, ahol a nagyüzemi gazdálkodás job- ban térthódított. a településeknek már szin—

te alig van külterületi népessége.

Az előadó végül összehasonlítást tett a más-más tájegységekhez tartozó tanyai tele- pülések kialakulása, jellemzői és távlati pers-

pektívái között.

A második munkaülésen dr. Fazekas Béla, 'a közgazdaságtudományok doktora, a Köz- ponti Statisztikai Hivatal főosztályvezetője el—

nökölt. A munkaülés folytatta a tanyakérdés sokoldalú megvilágítását és tárgyalását. Az első előadó Benda Gyula, a Népességtudo- mányi Kutató Intézet osztályvezetője volt.

,,A tanyakérdés és a források" :. előadásá- ban a külterületi statisztika kialakulásáról be- szélt. Áttekintést adott a ll, József korabeli népösszeírások, kataszteri felmérések. plébá- niai dokumentumok felhasználásával a külte- rületi népesség számáról és életkörülményei—

ről. Az adatok alapján az előadó arra a kö—

vetkeztetésre jutott, hogy a külterületi lakott helyek az országnak azon a részén alakultak ki. amely a török kiűzése előtt hódoltsági te—

rület volt. Beszélt az előadó az 1890., 1900.

és 1910. évi népszámlálási adatok feldolgo—

zásairól. Felhívta a kutatók figyelmét arra, hogy a külterületi — azon belül a tanyai — népesség fejlődésének számszerű bemutatá- sa nehézségekbe ütközik, mivel a megfigyelt jelenség és a számbavételi rendszer együt- tes, fokozatos kialakulása miatt nem tudhat- juk, hogy a kimutatható változás valójában mit tükröz, tényleges folyamatot vagy a sta—

tisztikai számbavétel fejlődését.

Koós Szabolcs. az Eötvös Loránd Tudo- mányegyetem adjunktusa korreferátumában a Békés megyei tanyák fejlődéséről beszélt.

Ismertette a külterületi népesség adatait 1936-tól napjainkig.

A külterületek fejlődését meghatározó té—

nyezők közül elemezte a földosztás hatását a külterületi népesség számának alakulására, valamint a mezőgazdaság átszervezésének, a mezőgazdasági termelőszövetkezetek és az állami gazdaságok megalakulásának hatá- sát. Beszélt a külterületek fejlesztésének fel—

adatairól, az ország villamosítási tervének és az iskolareformnak a külterületi népesség

kulturális életére gyakorolt hatásáról.

Az előadásokat számos értékes hozzászó- lás követte. A hozzászólók hangsúlyozták a külterületek közötti minőségi különbségeket, valamint azt. hogy a kutatóknak ezekkel a minőségi különbségekkel mélyrehatóbban kellene foglalkozni.Avita során felmerült né-

hány kérdés:

— mi várható a háztáji és kistermeléstől a jövő—

ben?

—- nem lenne—e jó a kisvárosakat fejleszteni az ed!

digi koncepciókkal szemben, természetesen nem el- hanyagolva a községeket sem?

—— nem az lenne—e a tanyakérdés leghatásosabb megoldása, hogy a tanyákat tennék jól lakhatókká.

a tanyai lakosság városokba telepítése helyett?

-a tanyák fejlődése szempontjából lényeges a történe*i visszatekintés (ha az Alföldön nem lett volna a tanyára település, valószínűleg nagyobb kiván- dorlás következett volna be, tehát a tanyák kiala—

kulásának népességvisszatartó ereje is volt; ezt több hozzászóló lényegesnek tartotta),

— az 1950-es évek tanyafelszámolási koncepciója elhibázott volt, amíg a mezőgazdasági termelés nem koncentrálható, számítani kell a tanyákra is,

—— a tanyák száma az erőszakos ráhatás ellenére is nőtt, mi ennek az oka? (a tanyán élők lényegesen több állatot tartanak, mint a belterületi lakosság.

(4)

SZEMLE

1 025

s ez lényegesen nagyobb jövedelmet biztosít. a ta- nyák jó része jelentős gazdasági erőt képvisel):

— Bács—Kiskun megyében a testi fejlettség alatta marad az országosnak, főleg azokban a községekben, ahol a népességszám megnőtt; külterületeken kevés—

bé rosszak a fejlettségi mutatók, a probléma azok- kal van, akik a tanyáról a községekbe költöztek).

A munkaülés elnöke a vitában elhangzot- takat összefoglalva hangsúlyozta, hogy külte- rületi népesség mindaddig lesz, amíg meg- lesz az érdekeltség az ottélésre. Valószínű.

hogy még az ezredfordulón is lesz tanyai né—

pesség. A kistermeléssel is addig kell szó- molnunk, amíg szerepét nem veszik át a nagyüzemek.

A Vándorülés második napján a harmadik munkaülés dr. Kovacsics József tanszékvezető egyetemi tanár elnökletével tanácskozott. El- sőként Pesti Lajos, a Központi Statisztikai Hi- vatal elnökhelyettese, a Statisztikai Szakosz—

tály Statisztikai informatikai Szekciójának el—

nöke a számítástechnika 20 éves hazai fejlő- déséről és a társadalomtudományokban való alkalmazásáról tartott előadást.

Rámutatott arra, hogy mig a második vi- lágháborút követő években a termelés (és a gazdaság egyéb területeinek) technikai fel- szereltsége világszerte sokszorosára nőtt, ad- díg a szellemi munka területén a manuális eszközök voltak az uralkodók. Az ellentmon- dást az elektronikus számítástechnikai esz- közök alkalmazása oldotta fel. Ma már a fejlett és közepesen fejlett ipari országokban az üzembe állított számítógépek száma meg- haladja a 300 OOO—et.

A szocialista országokban a számítástech—

nikai eszközök alkalmazása és gyártása vi- szonylag későn kezdődött el; a tudatos, szer- vezett fejlesztés lényegében az 1970—es évek—

ben indult meg.

Magyarországon az i9óO—as évek elején tíznél kevesebb számitógép üzemelt, 5 szó- muk 1970 végére 120-ra növekedett. A kor- mánv felismerve a kérdés nagy jelentőségét, megfelelő határozatot hozott a számítástech—

nikai kultúra hazai megalapozásáról és elter- jesztéséről, a korszerű számitástechnikai gyár- tás megszervezéséről (Számitástechnikai Köz- ponti Fejlesztési Program). E program követ—

kezetes végrehajtása meggyorsította, tervsze- rűbbé tette a fejlődést. Eredményeképpen:

—fokozatosan megvalósul a számítástechnika al—

kalmazása és gyártása. az ezekhez kapcsolódó fontosabb tevékenységek központilag összehangolt irá-

nyitása;

-— a hazai számítógépesítés eszközbázisát túlnyo- mórészt az ESZR és a hazai avártás adja;

- sajátos preferencia-rendszer segíti az ESZR-gé- pek vállalati—intézeti alkalmazását;

-— a költségvetési beruházási keretek és a tőkés devizakeretek racionális felhasználása megszervezett:

—a minisztériumok, főhatóságok központi irányel- vek alapján törekszenek az alkalmazósfejlesztés ága-

zati összehangolására, irányítására.

A vállalati alkalmazásokról megállapítha—

tó — mondotta az előadó —, hogy a szerve-

i6 Statisztikai Szemle

zetek többsége integrált, a vezetési döntése- ket közvetlenül alátámasztó tervezési, prog- ramozási, gazdálkodási problémamegoldá- sokra és az ezzel kapcsolatos adatfeldolgo- zásokra törekszik.

Lényeges előrehaladás történt a négy nagy államigazgatási információs bázis (OT, PM, KSH, ÁSZSZ) és általában az államigazga- tási információ-rendszerek kiépítésében is.

Megállapította az előadó, hogy a techno—

lógiai folyamatok számítógépes automatizá- lási megoldásai csak a legutóbbi időben kezdtek el kialakulni hazánkban.

A tudományos—műszaki számítások aránya a számítástechnika alkalmazása területén a várakozásnak megfelelően alakult, és továb—

bi fejlődés várható.

Az előadó összefoglalóan megállapította, hogy a negyedik és az ötödik ötéves terv idő- szakában a számítástechnika alkalmazása az elvárásoknak. illetve a lehetőségeknek — de nem szükségleteinknek — megfelelően alakult. A számítógépek beállításánál a cél.

a feladat, a szükségesség nem vitatható, az alkalmazás előkészitése azonban nem egy- forma színvonalon és gondossággal történt meg. Az alkalmazások előkészítésével szemben a jövőben az eddiginél is szigorúbb kö- vetelményeket kell támasztani.

Végül az előadó beszámolt a számítástech- nikai szakemberképzés intézményi és oktatás- technikai bázisainak megteremtéséről, az ed- dig elért eredményekről, és szólt a számítás—

technika-alkalmazás fejlődését gátló —— nem—

egyszer szubjektív okokra visszavezethető ——

negativumokról.

Dr. Andorka Ruda/f kandidátus, statiszti—

kai főtanácsos, a Központi Statisztikai Hiva—

tal osztályvezetője ,,A kibernetika és a tár- sadalomtudományok" c. korreferátumábon be- szélt a többváltozós matematikai statisztikai elemzési módszerek felhasználásának fejlő- déséről (: társadalomstatisztikában. Példákat mutatott be a regressziós elemzés, az útelem- zés, a faktoranalízís, a klaszter-elemzés, a log-lineáris elemzési módszerek alkalmazásá- ra különböző jelenségek vizsgálatában, Be- mutatta, mire használhatók ezek a módsze- rek, és felhívta a figyelmet azokra a hibale—

hetőségekre, amelyeket leggyakrabban el le—

het követni az alkalmazások során.

Az előadó ismertette a többváltozós matematikai statisztikai módszerek alkalmazásá- nak történetét a Központi Statisztikai Hiva- talban a demográfiai és társadalomstatisz- tikai kutatások területén. Felhívta a figyelmet a Statisztikai Szemlében, a Demográfiában és a Területi Statisztikában megjelent ilyen tárgyú cikkekre, végezetül beszélt a tovább—

fejlődés lehetőségeiről és feltételeiről.

Dr. Csepinszky Andor, a Központi Statisz- tikai Hivatal osztályvezető—helyettese ,,Anali- tikus eljárás fejlődési folyamatok összetevői—

(5)

1 026

nek meghatározására interdependens struk—

túrák esetén" cimmel tartott előadást.

A történeti kutatásban (: társadalmi gaz- dasági szituációk egy-egy struktúrával álta—

lában kielégítően jellemezhetők. A struktú—

ra fogalma itt, bármilyen olyan logikai kere- tet jelent, amely alkalmas a jelenség lénye—

gének relatíve egyszerű. tömör visszaadására.

A feladat: két vagy több, időben vagy tér—

ben elkülönült struktúra komparatív vizsgá- lata, (: struktúrák közötti átmenetet megtes- tesítő fejlődési folyamatok jellemző tulajdon- ságainak felderítése. A körvonalazott eljárás következetes végigvezetése empírikus alapo—

kon, egymástól független elemeket felölelő struktúrák esetében nem okoz különösebb ne- hézséget. Más a helyzet interdependens struk- túrák esetében, ezek elemei ugyanis kölcsön- hatásban vannak egymással: az egyik válto- zása módosulást indukál valamennyi többi elem helyzetében, fejlődési pályájában. A vizsgálat tárgyát képező szituációt egységes egészként kell tárgyalni. A mozgástörvények felderítésére nem az egyes elemeknél, hanem a struktúra egészét figyelembe véve kell vól-

lalkozni.

Az előadó végül analitikus rendszert ismer- tetett a fent említett vizsgálatokhoz: a) nyílt struktúrák esetén (állandó növekedési rátá- val. illetve exogén jellegű függvénykapcso—

latok bevezetése mellett) és b) zárt struktú- rák esetén.

Dr. Tóth Tibor kandidátus, az MTA Dunán- túli Tudományos lntézetének tudományos munkatársa ,,A mezőgazdasági üzemek típu—

sai az 1930-as években" c. előadásában az 1930—as években sorozatban kiadott mező—

gazdasági üzemi jelentések táblaanyaga alapján végzett vizsgálatot ismertette. Össze—

sen mintegy ezer számtartási zárómérleget gyűjtött össze.

Az adatgyűjtés következetesen két elvet vett figyelembe: a regionalitást és a földbir—

toklást. Az üzemenkénti adatfelvételek meg—

lehetősen széles körűek voltak: 30 nyers és származtatott mutató vizsgálatára került sor.

A vizsgálat tulajdonképpen azon a kérdés—

feltevésen alapult, hogy a feldolgozható számtartási zárómérlegek automatikus cso—

portositásával visszanyerhető—e a forrás eredeti rendszere. A vizsgálat módszere a klaszter—elemzés volt. Az előadó a vizsgálat so- rán az eredeti forráshoz még megközelítően hasonló csoportokat sem kapott. Az eredmé- nyek arra hívták fel a figyelmet, hogy a ha- gyományosan alkalmazott csoportosítások használhatósági köre lényegesen szűkebb a

feltételezettnél.

A termelés üzemi viszonyai nem tükrözika feltételezett regionalitást. Az előadó megál—

lapitása szerint a földtulajdon megoszlása már az agrártőkés fejlődés végén sem jellemezte, illetve egy határon túl nem definiálta

SZ'EMLE

magát a termelést. A hierarchikus csoportosi—

tás folytatásával — nem végleges vizsgálatok alapján — 10 tájegységet különített el. En- nek eredményei a Bernát—Enyedi—féle csopor- tosításnak már az 1930—es években történt

megalapozására utalnak.

Perjés Géza, az MTA tudományos munka- társa előadásában az 1728. évi adóösszeírás számítógépes feldolgozásának tapasztalatai- ról számolt be. Az 1728—as adóösszeírás ll megyének 2600 helységéről tartalmaz a né—

pességre, az agrártermelésre, az iparra és a kereskedelemre vonatkozó mennyiségi és minőségi adatokat. Az összeírás feldolgozása az 1960—as évek elején kezdődött, és egé- szen 1973-ig kézi eszközökkel folyt, ekkor az adatokat gépi adathordozókra vitték fel, ki—

egészítve az 1784/87—es és az 1880. évi nép- számlálás, az 1883. évi kataszteri felvétel és a helységek határának domborzati viszonyait

tükröző adatokkal.

A gépi feldolgozás során beigazolódott.

hogy az 1728—as összeírás számszerű adatai abszolút értéküket tekintve nem pontosak, vi- szonylataik azonban a valóságot tükrözik.

Nagy vonalakban sikerült rekonstruálni az ag—

rártermelést meghatározó környezetet. Sike- rült bebizonyítani a természetföldrajzi kör—

nyezet determináló erejét és változatlanságát 1728 és 1881/83 között. A természetföldrajzi környezet meghatározta a társadalmi struk—

túrát is, és bizonyos jelek arra mutatnak.

hogy hatásuk demográfiai szempontból is ér—

vényesült.

Perjés Géza előadásához kapcsolódott dr.

Haraszti György okleveles vegyészmérnök.

rendszerszervező ,.Szabolcs megyei 1883-as kataszteri felmérési eredményeinek vizsgála- ta" c. korreferátuma.

Az 1883-es országos kataszteri felmérés alapján történt az egyes földterületek arany—

korona—értékének, s ezáltal a kérdéses föld- darab minőségének, termőképességének adó- zási kategóriába való besorolása. Gyakorla- tilag ma is ezen a fölmérésen alapszik Ma—

gyorországon a termőterületek minősítése.

Már közvetlenül a fölmérés elkészülése után azonban felmerült a gyanú, hogy az egyes földdarabok értékének megállapítása, becs-—

lőjárásokba sorolása önkényesen történt. Ezt a kérdést a mai napig nem tisztázták meg-

nyugtatóan.

Az előadó kísérletet tett a Szabolcs megyei kataszteri felmérés adatainak klaszter- elemzéssel történő ellenőrzésére. Az elemzés alapgondolata az volt, hogy az egyes tele—

pülések tényezők alapján történő osztályba sorolása automatikusan, szubjektíviszempon—

tok kizárásával, algoritmus alapján elvégez—

hető. Ebben a vizsgálatban csak a megbíz—

ható termelési adatok (szántó, rét, legelő.

stb. termésátlaga, illetve ezek pénzben kife—

jezett hozama) szerepeltek, ugyanazok az

(6)

SZEMLE

1027

adatok. amelyek a felmérést végzők rendel- kezésére álltak. A kapott eredményekből a torzítás mértéke megállapítható 'volt. Egy me—

gyén végzett vizsgálat eredménye természe- tesen nem perdöntő, megnyugtató választ az ország területére kiterjedő elemzés adhat.

Az előadások elhangzása után a hozzászó—

lók bemutatták a szakterületükön működő számítógépes hálózatot, beszéltek az adat- bázis kiépítésének fontosságáról.

Több hozzászóló felhívta a figyelmet az oktatás problémájára. A társadalomtudomá—

nyok területén a szakemberek és a számítás—

technikusok között nem elég kiegyensúlyozott a kapcsolat. A szakemberek általában nin—

csenek otthon a számítástechnikában és vi—

szont, amire megoldást kell találni.

Napjainkban sok vállalat rendelkezik saját számítógéppel, ebből következik, hogy a fel- dolgozásban önálló koncepciók érvényesül- nek. nem ágazati rendszerek. A cél számítás- technikai rendszerek kiépítése, mert csak így lehet egységes országos rendszert kialakíta—

m.

A Vándorülés második napjának délután—

ján a résztvevők hajókiránduláson vettek részt. Az utazás alatt az Alsódunavölgyi Víz—

ügyi Igazgatóság igazgatója, dr. Szenti ló- nos ismertette a helyi Duna—szakasz és víz- gazdálkodás sajátosságait.

A résztvevők meglátogatták a Mohácsi em- lékoarkot. ahol dr. Nemeske'rí lános kandi- dátus, a KSH Népességtudományi Kutató ln- tézet főmunkatársa ismertetőt mondott a fel—

tárt tömegsírok csontvázleleteiről. Az emlék- park megtekintése után a mohácsi csatate—

ret látogatták meg, ahol Perjés Géza, az MTA tudományos munkatársa, hadtörténész adott tájékoztatást az emlékezetes csata lefo—

lyásáról.

A Vándorülés harmadik napján a negye—

dik munkaülés elnöke dr. Ollé Laios kandi- dátus. tanszékvezető egyetemi tanár a Sta- tisztikai Szakosztály elnöke volt.

Dr. Kiss Albert kandidátus. c. egyetemi ta- nár, a Közoonti Statisztikai Hivatal elnökhe- lyettese ,.Állattenvésztésünk fő jellemzői az 1848 utáni évtizedekben" c. előadásában a témára vonatkozó vizsgálatainak fontosabb megállapításait ismertetve két fő kérdéskör—

rel foglalkozott: a jobbágyfelszabadítás utá—

ni évtizedek állatállomány-struktűrájával ésa korabeli valószínű állatitermék—termelés és

—fogyasztás viszonyaival. Vizsgálatait az oszt- rák statisztika 1857. évi és a magyar statisztikai szolgálatnak az 1869. évi népszámlálás- sal egybekötött állatállomány-statisztikájára alapozta, megállapítva. hogy a kétféle állat- statisztika megbízhatósága között részlete- sebb elemzés alapján sem mutatkozik alap- vető különbség.

Az 1848 utáni 20—25 évben az állatállo- mány struktúrája lényegében nem változott,

6-

és az akkori, túlnyomón legelőn alapuló ál- lattenyésztésnek megfelelően, az abrakfo- gyasztó sertéshez képest a juhállomány mintegy 2—3 szoros létszámú volt. Ez a kukorica fokozatos terjedésével csak az 1870—es évek

után változik meg a sertés javára.

Az 1850—es és 1860-as, de lényegében még a következő évtizedekben is az állathaszno- sítás központi kérdése az ígaerő-termelés. A számosállatban számított teljes állatállomány 43—45 százalékát az igásállatok tették ki.

Jól jellemzi a viszonyokat, hogy száz tehénre együttvéve 150 igásló és ígásökör jutott. Az előbbi arányokból az következik, hogy az iga- erő—termelés nagyjából akkora termelési ér- téket képviselt. mint az összes anyagi formát öltő állati termékek termelése együttvéve.

Igen fontos a korszak e sajátosságát szem előtt tartani az állati termelés, de az egész mezőgazdasági termelés korabeli struktúrájá- nak elemzésénél is. Sem a bruttó termelési érték, sem a nettó termelési érték e korszak- ra vonatkozóan nem jellemezhető az igaerő- termelés figyelembevétele nélkül. Az igaerő

— a vasutak csak kezdődő kiépülése korában különösen —— nemcsak a mezőgazdaság vonó—

erőigényét elégítette ki, hanem úgyszólván kizárólagos vonóenergia—forrása volt a nem—

zetgazdaságnak. Ez hozzávetőleges számítás szerint is azt jelenti, hogy az igaerő mintegy egynegyede—egyharmada a mezőgazdaságon kívüli népgazdasági ágakban került felhasz-

nálásra.

A továbbiakban az előadó azzal foglalkozott, hogy az 1850—1860-as években milyen képet mutathatott az állatitermék-fogyasztás szerkezete. összefüggésben az előzőkben jel—

lemzett állattartási struktúrával. Számitássze—

rűleg mintegy 10—11 kilogramm marhahús (borjúhússal), 8—9 kilogramm sertéshús. 6 kilogramm birkahús vehető egy főre évenként jutó valószinű fogyasztásként, amelyhez mint—

egy 3 kilogramm baromfihúst hozzászámítva kb. 27—29 kilogramm összfogyasztás adódik.

Ez mintegy 9—10 kilogramm zsírral egészült ki. E fogyasztási struktúra merőben eltér a maitól, de már a múlt század végitől is, mert a sertés- és baromfitartás felgyorsuló növe- kedése a birkahúsfogyasztást az 1880—as évektől kezdődően fokozatosan kiszorította.

Az 1978. évi összes húsfogyasztáson belül (72 kg, hal nélkül) a marhahús és az elenyésző mértékű borjú- és juhhúsfogyasztás együtte—

sen csak alig haladja meg a 10 kilogram- mot. tehát az összes fogyasztás egyhetedét teszi ki. Ez az arány az 1850—es és 1860-as évtizedekben mintegy 60 százalék volt. A tej- termelés akkori szintje mellett 65—70 liter te- héntej és 15—20 liter juh- és kecsketejfogyasz- tás, összesen tehát 80—90 liter tejfogyasztás volt valószinű, amelyen belül a mainál jóval nagyobb hányadot képviseltek a tejtermékek.

Lényeges sajátossága tehát e korszak élelmi-

(7)

1 028

szer—fogyasztásának, hogy az álla'tifehérje-fo- gyasztásban mind a hús, mind a tejtermé—

kek vonatkozásában jelentős szerepet játszott a juh, és a sertés jelentősége ekkor még ki-

sebb volt.

Befejezésül az előadó azt fejtegette, hogy e korszak agrártermelésének és fogyasztási viszonyainak részletesebb feltárására van szükség, amelyhez a meglevő statisztikai for- rások elfogadható alapot nyújtanak. ha azo—

kat szakszerű kalkulációkkal és becslésekkel kiegészítjük.

Dr. Dányi Dezső, a KSH Könyvtár és Doku- mentációs Szolgálat igazgatója az 1848 előt- ti magyar külkereskedelem statisztikájáról

tartott előadást.

Magyarország legkorábbi, országos szintű külkereskedelmi statisztikája 1743—ból szárma—

zik. A XVlll—XIX. század fordulóját kivéve évenként, illetve negyedévenként készült ösz—

szesítés Magyarország és az örökös tartomá- nyok, valamint Magyarország és a külföldi államok kereskedelmi forgalmáról, Magyaror—

szág rendelkezésünkre álló külkereskedelmi statisztikájának elemzése során szem előtt kell tartani, hogy

— a nómenklatúrák többször megváltoztak, különö- sen a korai vámkódexek alapján készülő statisztikai

táblák feldolgozása okoz nehézségeket:

— a forrás nem teljes, nem tartalmazza a kincs- tári tulajdonban levő birtokok. bányák óruforgalmát, nem állapítható meg pontosan a vammentes tarac—

lom nagysága. nem részletezi a fizetési mérleghez szükséges tételeket sem;

—- száz év alatt jelentős terüle'i változások követ- keztek be;

— a tranzitforgalom adatai nem mindig állnak ren- delkezésre, s fogalmi meghatározása sem megbíz-v

ható:

— a forrásanyag vámbecsértékeket közöl, ami el- tér a piaci áraktól, tehát külkereskedelmi mérleg be—

lőlük nem készíthető.

A magyar aazdaságtörténeti irodalom pasz—

szív vagy aktív külkereskedelmi forgalommal kapcsolatos elemzései ezáltal eléggé alap—

talanok, kiemelendő azonban, hogy a forrás—

anyag volumenindex számítására, a struktú—

raváltozások elemzésére alkalmas Hasznos volna. ha a rendelkezésünkre álló külkeres—

kedelmi forrásanyagot valódi statisztikai tar- talma és hiányosságai szem előtt tartásával használná fel a gazdaságtörténeti irodalom.

Dr. Zalir Mihály statisztikai főtanácsos, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezető- helyettese ,.Száz éves a magyar népélelme—

zés statisztikája" cimmel tartott előadást.

(Bővített változatát lásd: Statisztikai Szemle.

1979. évi 8—9. 52. 885—901. old.) Keleti Károly

1879-ben kezdett hozzá a magyar népélelme—

zési statisztika elkészítéséhez. A vizsgálat ki- indulási pontia az volt, hogy az embereknek

naponta el kell fogyasztaniok bizonyos táp- anyagokat, amelyek közül a fehérje a legfon- tosabb. A táplálkozás az elfogyasztott fehér- jemennyiséggel jellemezhető.

SZEM LE

Keleti Károly elsőként és komplexen alkal- mazta a népélelmezés megismerésének esz- közeit:

- meghatározta az egyes élelmiszerekből fogyasztott mennyiségeket.

-— felmérte a táplálkozási szokásokat évszak, ne- mek és életkor szerint,

—— kimutatta a fogyasztott élelmiszerek tápanyag- tartalmát,

—— meghatározta az élelmiszer-fogyasztás értékét.

Keleti munkája után átfogó jellegű munka' 1937-ben, majd 1955-ben készült. azóta pe—

dig (: fogyasztott élelmiszerek mennyisége.

értéke. tápanyagtartalma sokoldalúan részle- tezve évről évre publikálásra kerül.

A hozzászólások kiemelték, hogy a múlt századi összeírások hibáik ellenére nem vol—

tak rosszak, a kutatók számára tőleg ará- nyaikban jó eredményeket adnak. Foglalkoz—

tak az igaerő kérdésével, hiszen a múlt szá—

zadban az ország összes energiatermelése ebből származott, s a mezőgazdaságon kívül szinte valamennyi ágazatot érintett.

Az ötödik munkaülésen dr. Hoóz István kandidátus, tanszékvezető egyetemi tanár el-

nökölt.

Az első előadó, dr. Horváth Róbert kandi—

dátus, tanszékvezető egyetemi tanár .,Sta- tísztika és közgazdaságtudomány Magyaror—

szágon" cimmel tartott előadást.

Az előadás a szerző közel háromévtizedes tudományelméleti és statisztikatörténeti kuta- tásai alapján kísérletet tett a két tudomány viszonyának, magyarországi fejlődésének fel—

vázolására. "

A korai magyar statisztika XVlll. század vé—

gi fejlett merkantilista—kameralista alapjain a Magyarországra egyszerre eljutó liziokrata és angol klasszikus iskolai hatásokra a mak—

roökonómiai problémák kvantitatív közgazda—

ságtani megközelítése alakult ki. Ez a tej- lődés eltért a nyugati típusú, túlnyomóan de- duktív megközelítéstől, de annál mégis any—

nyiban fejlettebb volt, hogy nem önálló köz- gazdaságtani, hanem kifejezetten statisztika- tudományi keretek között maradt. A Szent Szövetség politikai rendszerének uralma 1815—

től, majd a magyar polgári forradalom bu—

kása után bevezetett abszolutista korszak kö- zel az 1860—as évek végéig meghosszabbítot- ta e korszerűtlen tudományos koncepció ural—

mát Magyarországon, mely azonban még e kezdetleges formájában is segíteni tudta a nemzeti, gazdasági és társadalmi haladás ügyét.

Már az 1850—es évektől kezdve megindul- tak Magyarországon az erőfeszítések (: kor—

szerű nyugati közgazdaságtani áramlatokhoz való felzárkózásra. Ugyanakkor a magyar statisztika felcsatlakozása a Ouetelet—féle mo—

dern statisztikához lényegesen lassabban és nehezebben ment végbe. igy a XIX. század végére a magyar közgazdaságtudomány az

(8)

SZEMLE

angol klasszikus, illetve neoklasszikus iskolá—

hoz igyekezett felzárkózni, és a két világhá—

ború között is — némi lemaradással — a nyu—

gati fejlődést követte. E lemaradás következ—

tében az 1930—as évek ,,keynesi forradalma"

is már csak a második világháború után jutott el hazánkba, akárcsak a modern gaz- daságstatisztika ugyanabból a korszakból da- tálódó vívmányai. Ily módon Magyarország a kvantitatív közgazdaságtan korszakába kifejezetten a szocialista közgazdaságtan és a szocialista gazdaságstatisztika jegyében ér- kezett el. Ez nem volt mentes zökkenőktől, de mégis lehetővé tette a két tudomány helyes tudományelméleti viszonyának kialakítását.

A munkaülés második előadója dr. Faludi Gábor, a bajai Vízgazdálkodási Főiskola do—

cense volt. Előadását ,,Türr istván a magyar gazdaság és kultúra fellendítéséért" címmel

tartotta meg.

Az előadó méltatta Türr lstván munkássá- gát, hangsúlyozta, hogy gazdaságpolitikai koncepciója reális helyzetfelismerésre épült;

a nemzetközi tapasztalatok és erőforrások fel- használásával a belterjesség irányába fejleszteni a magyar mezőgazdaságot, gazdasá- gossabbá tenni a termelést, növelni a terme- lékenységet, versenyképesen kijutni az euró- pai piacra, kiszabadulni abból a helyzetből, amely Magyarországot gazdaságilag Auszt—

riának szolgáltatta ki. Ennek előmozdítására felhasználni a hitel-. a pénz- és az adópoli—

tikát. a közlekedést, a vízgazdálkodást. a szé- les körű kulturális és erkölcsi nevelőmunkát.

Dr. Marton Ádám kandidátus, a KSH fő—

osztályvezető—helyettese a ,,Világpiaci és kül—

kereskedelmi árak változásai az 1920—os évek óta" címmel tartott előadást. (Átdolgozott változatát lásd: Statisztikai Szem/er 1979. évi 8—9. sz. 806—818. old.)

Az előadás a jelzett időszakban bekövetke- zett nemzetközi ármozaások bemutatása után a magyarországi áralakulással, valamint a külkereskedelmi cserearányok változásával foglalkozott. Főbb megállapításai a követke- zőkben foglalhatók össze.

A két világháború közötti és a második vi—

lágháború utáni időszakot összehasonlítva látható. hogy a háborúk. a tőkés konjunktúra

, 1 029

alakulása igen jelentősen befolyásolta Ma- gyarország külgazdasági helyzetét. 1925 és 1940 között a cserearány alakulásának mene—

te lényegében ugyanolyan volt, mint 1950 és 1970 között, a mélypontok lényegében azo—

nosak, középen jelentős, nagyjából azonos mértékű mélyponttal. Ebből arra lehet követ- keztetni, hogy a jelenlegi mélypont után is számottevő javulás következik be.

A Vándorülés utolsó előadója Sükösd la'- nosné, a KSH Könyvtár és Dokumentációs Szolgálat tudományos munkatársa volt. A kecskeméti piac XVlll—XIX. század fordulója körüli napi forgalmát elemezte, A vizsgálat elvégzéséhez a forrásanyag az 1793 és 1823 közötti időszakra vonatkozó piaci jövedelmek jegyzéke volt. Az elemzés számára 4 évet emelt ki, statisztikai és térképi feldolgozás

alapján két problémakört vizsgált:

1. a kecskeméti napi és heti piac felhozatalának termékszerkezete és szezonális ingadozása;

2. a piacra felhozott termékek termelésének terü—

leti elhelyezkedése. a város kereskedelmi funkciójá—

nak lokális vagy regionális jellege.

*

A Vándorülés záróülésén a hagyományok- nak megfelelően sor került a háromtagú el- nökség kiegészítésére. A szavazás eredmé- nyeképpen a Szakcsoport elnökségébe egy- hangúlag beválasztották dr. Milte'nyí Károly statisztikai főtanácsost, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezetőjét. A Statisztikatörténeti Szakcsoport Elnökségének tagjai jelenleg:

dr. Andorka Rudolf, dr. Míltényí Károly és Perjés Géza.

Ezután a Szakcsoport Elnökségének javas—

latára dr, Gyulay Ferenc statisztikai főtaná- csost, a Statisztikai Szemle főszerkesztőjét, a Szakcsoportban végzett közel két évtizedes munkája elismeréseként a Szakcsoport örökös tiszteletbeli elnökévé választották.

A Vándorülés Oros Ivánnak, a Statisztikai Szakosztály titkárának zárszavával ért véget, aki összefoglalóan értékelte a tanácskozás munkáját, és köszönetet mondott Baja város vezetőségének azért a támogatásért, amellyel a Vándorülés sikeres lebonyolításához hoz- zájárult.

MAGYAR SZAKIRODALOM

DUDÁS JÁNOS:

AZ ÉPITÖIPAR FEJLÖDÉSE, HATÉKONYSÁGA ÉS TARTALÉKAI

Közgazdasági ismeretek. Kossuth Könyvkiadó. Bu- dapest. 1979. 116 old.

A szerző kiemelkedően aktuális témát dolgoz fel gazdaságpolitikai nézőpontból. a ren- delkezésre álló statisztikai adatok, tények és érvek célszerű. gazdag hasznosításával.

Az elmúlt három évtized fejlődésének ered- ményeként, velejárójaként a magyar gazda- ság olyan új fejlődési szakaszhoz érkezett, amelyben az intenzív fejlődésre, a fejlett gaz—

daságokra jellemző vonások, követelmények dominálnak. Ez a gazdasági fejlődésben szükségszerű változás és az. hogy a könyv az MSZMP Központi Bizottságának 1978 októbe—

rében az építő- és építőanyag-ipar helyzeté—