A XXIV. Statisztikatörténeti Vándorülés

A XXlV. STATISZTIKATÖRTÉNETI VÁNDORULÉS

LACZKA SÁNDORNÉ — DR. MARTON ADAM

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz- tikai Szakosztályának Statisztikatörténeti Szakcsoportja az MKT Győr-Sopron megyei Szervezetével közös rendezésben 1986. má- jus 7—8—án Győrött tartotta szokásos ván- dorülését.

A Vá'ndorülést Végvári Jenő, a __Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese nyitotta meg. Köszöntő—tte az elnökségben helyet fog- laló Szabó Mihályt, a Győr-Sopron megyei Tanács elnökét. az MKT megyei szervezeté- nek elnökaét; dr. Rádly Bélát, az MKT me'- gyei szervezetének titkárát; Józsa Károlyt, (:

Városi Tanács elnökhelyettesét; Rimányi Hen- riket, az MSZMP Városi "Bizottságának titká- rát; Szénhegyi Józsefet, az MSZMP Győr- Sopron megyei Bizottságának gazdaságpoli- tikai titkárát; valamint dr. Lengyel Lászlót, a Magyar Közgazdasági Társaság tudományos

titkárát.

Bevezetőjében elmondta. hogy közel ne- gyedszázada foglalkoznak a szakcsoport tag- jai a statisztika történetének. a múltnak ku—

tatásával. A szakcsoport a megyében már tartott vándorülést, de Győr városában most került első alkalommal megrendezésre. A ha- gyományoknak megfelelően lehetőséget kap- tak a házigazdók megyéjük. városuk bemu—

tatására. Hagyomány az is, hogy az előadó- sok egy része előre meghatározott témacso- port többoldalú vizsgálatát öleli fel. Ez eb- ben az évben a nemzetközi összehasonlitá—

sowk kérdésköre. A nemzetközi összehasonlí—

tásoknak ma különös jelentőségük yan. bár a magyar statisztikusok mindig is szivesen vállalkoztak hasonló elemzések készítésére.

Ezeknek a munkáknak és több más területen végzett kutatás eredményeinek bemutatásá—

ra adott lehetőséget a válndorülés.

A házigazdák nevében Szabó Mihály. a Megyei Tanács elnöke köszöntötte a vándor—

üle's résztvevőit, majd áttekintést adott Győr- Sopron megye fejlődéséről. helyéről, szerepé- ről az ország társadalmi—gazdasági életé- ben. A 4000 négyzetkilométer területű. 430 000 lakost számláló megye gazdasági súlya na-

gyobb, mint más hasonló nagyságú megyé- ké. A kedvező természeti adottságokhoz év- százados munkakultúra, szerencsés gazdasá- gi szerkezet adott jó alapokat. Jelenleg az ország egyik iparilag legfejlettebb megyéje, termelés—i struktúrája jó. A mezőgazdasági termelésben is élen jár, a mezőgazdasági ter- mékek jelentős mértékű feldolgozását jelzi.

hogy a megye élelmiszeriparában a dohány—

ipar kivételével minden ágazat megvan. Meg- ítélése szerint az ezredfordulóig a gazdasá- gi szerkezetben nincs szükség változtatásra, bár az ipar koncentráltságánaik fokát'csök- kenteni kellene. A megye gondjai közé tar- tozik a lakáshiány enyhítése, az ivóvízellá- tás javítása. valamint az. hogy a megyeszék- helyen átmenő óriási forgalmat a városon kivülre tereljék.

Dr. Sáry István, a Győr-Sopron megyei Le- véltári igazgatóság főlevéltárosa Győr város- nak a XlX. század második felében lezajlott gazdasági fejlődésével ismertette meg a hallgatóságot. A város kedvező fekvésénél fogva évszázadokon keresztül fontos szere- pet játszott a bel- és a közvetítő kereske- delemben. A XIX. század első felében Győr, Komárom és Moson versenyeztek egymással a nyugatra irányuló gabona— és állatkeres—

kedelemben. melyek közül Győr nyerte el az első helyet. A reformkorban meginduló nagy gazdasági fellendülést a szabadságharc, majd annak leverését követő önkényuralom akasztotta meg. A belföldi viszonyok norma- lizálása. valamint a mozgási lehetőségek biz- tositása után Győr város polgárai ismét nagy lendülettel fogtak hozzá a közvetítő kereske—

delemhez. Az 1850—es évek elején lehetőség nyílt a bécs—győri vasút megépítésére, me—

lyet a győriek közvetítő kereskedelmi érde—

keik szolgálatába kívánta—k állítani. A követ- kező években mind a városi hatóság. mind a kereskedők érdekeinek védelmében ala-kult Kereskedelmi Gyülde a pozíciók védelmét és tová—bbfejlesztését tekintették legfontosabb feladatuknak. Nagy gondot forditottak a Ma- soni-Duna karbantartására és a vasútépítés

1 022

SZEMLE

szorgalmazására. Ez utóbbi különösen fon- tossá vált a buda—kanizsa—prágerhofi vasút megépítése után, mely a kiviteli forgalmi irányt jelentősen módosította. A győriek en- nek ellensúlyozására a Győr—Pápa—Kesztheiy közötti vasút építését vették tervbe. majd 1886-ban a Győr—Graz vasútvonal építésé—

nek a terve merült fel. de egyik sem való- sult meg. Az 1880-as években a kereskedel- mi testület tagjai felismerték, hogy a város hajózható vizi útja és vasútjai birtokában rend—kivül alkalmas ipartelepítésre. Zech—

meiszter Károly polgármester irányításával a városi hatóságok a legkülönbözőbb kedvez- ményekkel nyitottak utat a gyára-lapítóknak, s nagyszabású városfejlesztő beruházásokkal segítették elő egy meghatározott terület köz—

ponti igazga-tását korszerűen ellátá ipari köz- pont kialakítását.

Dr. Bácskai Vera, (] történettudomány dok;

tora. az MKKE Közép— és Kelet-Európai Aka- démiai Kutatási Központjának tudományos főmunkatársa a győri polgárok vagyoni hely- zetét elemezte a XVIII—XIX. század forduló- ján. A Győri Levéltár lnventaria sorozatában található 1790 és 1848 között keletkezett 1019 hagyatéki leltárt használta fel. A ha—

gyatéki leltárak tanúsága szerint a városi jómódú és középrétegek vagyona a vizsgált hat évtized alatt csekély mértékben növeke—

dett. A vagyon összetételét az ingatlanok ér- tékarányának növekedése és növekvő adás- ságteher jellemezte. A reprezentált vagyoni csoporton belül nőtt a vagyoni különbség. a kézművesek jelentős részének anyagi hely—

zete romlott, a kereskedői vagyon abszolút és relatív értelemben növekedett. A XIX. szá- zad 20-as éveitől megjelennek a hivatalno- kok és értelmiségiek gazdasági képviselői is.

A győri hagyatéki vagyon nyers adatai di—

namikusan fejlődő kereskedelmi központ gazdasági életét tükrözik. ellentétben az ősz—

szehasonlitásként felhasznált soproni iratok—

kal, amelyek jelentőségében süllyedő város elszegényedő. eladósodó. biztos jövedelem;

forrást mindinkább az agrártermelésben ta-"

láló lakosság helyzetét tükrözik. A vizsgálat azt bizonyitja, hogy a hagyatéki leltárak cse!

kély számuk, alacsony reprezentativ értékük ellenére fontos és hiteles források. amelyek.

nemcsak az egyes foglalkozáscsoportok vagy társadalmi rétegek vagyoni helyzetének. élet;

módjának megismeréséhez és összehasonli- tásához. hanem a városok gazda-sági fejlő—

désének. az egyes rétegek változó helyzeté- nek felméréséhez is fontos eligazítást adnak.

Dr. Dávid Lajos történész. a Győr—Sopron megyei Múzeumok Igazgatóságának igazga- tója Győr két világháború közötti gazdasági——

társadalmi történetéről beszélt. Az első világ- háború okozta veszteségek és a Tanácsköz- társaság leverésének következményei miatt az ország és benne Győr gazdasági életé—

ben. szerkezetében jelentős változás állott be. Győr esetében ennek hatása mind az iparra, mind a kereskedelemre jelentős. Az ipar 1919—1920—ban új utakra kényszerült.

Legszembetűnőbb ez a Magyar Vagon- és Gépgyár esetében, mely vagontermelési ka—

pacitását az új körülmények között nem tud- ta kihasználni. A megváltozott helyzetet tük- rözi az élelxmiszeripa-ron belül például a ma—

lomipar helyzete. A magyar textilipar a Ma- narchia keretein belül alárendelt szerepet töltött be, 1918 előtt viszonylag kevésbé fej- lődött. Az új helyzetben az elégtelen kapa—

citású könnyűipari, textilipari ágazat kiépíté- sének igénye jelentkezett. Az egyik legmély- rehatóbb változást a győri hadiipari terme- lés megszűnése jelentette. A város pénzügyi helyzete az inflációs időszakban megegye- zett az országos helyzettel. Győr gazdasági életében a kereskedelem már az első világ- háború előtt az ipar mögé' szorult, majd 192046! 1945-ig tovább veszített jelentőségé- ből. Legnagyobb hanyatlás a terménykeres- kedelem területén tapasztalható. Az állatke- reskedelem is visszaesett a világháború előt-_

ti színvonalához képest. A kiskereskedelmi hálózat mind mennyiségében. mind összeté—

telében kielégítette a lakosság szükségleteit.

A város hitelélete az első világháborúig len- dületesen fejlődött. Az infláció.'maiid a gaz—

dasági válság azonban a győri hitelélet te- rületén is éreztette pusztító hatását.

*A város lakossága 1910 és 1941 között 44 300—ről 57 074-re emelkedett. Az 1910 és 1920 közötti bevándorlást főképpen a hadi- ipari termelés idézte elő. Az első világhábo- rút követő va'lság viszont kivándorlást ered- ményezett. A lakosság összetételében csupán az 1930—as években következettbe változás.

A kereskedelemből, közlekedésből élők szá- ma nőtt. Az iparból élők száma nem tükrözte a város ipari fejlődését, oka a faluról bejá-

rők számának növekedése volt. _ '

Szalánczi Imre, a KSH Győr—Sopron me—

gyei igazgatóságának tőtaznácsa'sa Győr- Sopron megye iparának felszabadulás utáni fejlődését ismertette. A felszabadulás után megindult ipari fejlődés Győr-Sopron megyé- ben is hatalmas változást hozott. 1949-ben a megyében még a mezőgazdaság volt túl- súlyba—n. 19'60—ra a helyzet teljesen megvál—

tozott. a mezőgazdaságban jelentkező mun- kaerő tömegét az ipar vette át.

1968-ban a gazdaságirányítás reformja a termelékenység emelkedését eredményezte.

Az ipar termelése 1985—ben két és félszer volt nagyobb. mint a gazdaságirányitási re- form bevezetését megelőző években. Győr- Sopron megye az ország iparilag fejlett me- gyéi közé tartozik, az iparban dolgozók ará—

nya lényegesen magasabb, mint az ország vidéki átlaga. Az ipar nemcsak a megye gaz—

daságában, hanem az orSzág iparán belül

is fontos szerepet tölt be. A megye ágazati struktúrájában ma a nehézipar és a köny- nyűipar is kiemelkedő súlyt képvisel, jelen- tős az élelmiszeripar részesedése is. Az ipar—

csoportok közül a legrégibb hagyománya a gépiparnak és a textilipaurnak van.

A megyében a tárgyalt időszakban a be- ruházások nagyobb hányadát az ipar fejlesz- tésére fordították. Az ipar alapjainak lera—

kásakor a beruházások zömét új létesítmé- nyek épitése jelentette. Az 1960-as évektől az állóeszközök korszerűsítése és kihasználá- sa került előtérbe. Az 1970—es évek elejétől (: könnyűipar fejlesztésére, ezen belül a tex- tilipar rekonstrukciójára fordítottak nagy ösz—

szegeket. A beruházások hatására az ipar állóeszköz-ellátottsága az elmúlt 40 év alatt óriási fejlődésen ment keresztül. Az iparo- sítás nagy számban vont el munkaerőt a ko- rábban nem dolgozók köréből és a népgaz—

daság más területéről.

Ma a megye iparában 77 000 aktív kereső dolgozik (1949-ben 25000 fő). Az extenzív fejlesztés eredményeként Győr-Sopron me- gyében a mobilizálható munkaerő—tartalék kimerült. A megye városaiban nagyarányú az ingázás, s ez különösen igaz Győr és Sopron városokra. Az iparfejlesztés eredményeként nemzetközi összehasonlitásban is korszerű műszaki—technikai bázis fejlődött ki a me- gyében. Győrött létrejött az ország legna- gyobb motor—, futómű— és kamiongyártő ka- pacitása. Mosonmagyaróváron országos sze- relvénygyártó bázis alakult ki, Sopronban felfutott a szőnyeggyártás. de megemlíthető még a műbőrgyártás, a függönygyártás gyors fejlődése is. Az ipart erőteljes exportorien- táltság jellemzi. A megyében levő ipartele- pek száma megközelíti a hatszázat, közöt- tük több olyan iparvállalat van, amely egy- maga elégíti ki egy-egy termékből az ország szükségletét.

Az l. munkaülés elnöke dr. Kovacsícs Jó- zsef, az állam- és jogtudományok doktor-a, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékve—

zető egyetemi taináro bevezetőjében megem- lékezett dr. Zentai Dezsőnek, a Központi Sta- tisztikai Hivatal felszabadulás utáni első el—

nökének munkásságáról. (A megemlékezés megjelent a Statisztikai Szemle 1986. évi 8—9. számában a 912—913. oldalakon.)

A nemzetközi összehasonlításokkal foglal- kozó témakörben elsőként dr. Mód Aladárné .,Egy epizód a nemzeti számlarendszerek nemzetközi összehasonlításának folyamatá—

ban" című előadása hangzott el. mely átte- kintést adott e rendszerek második világhá- ború utáni történetéről. Ekkor két alapvető rendszer volt használatban: a szocialista or- szágokban az ún. MPS, a többi országban pedig az ún.SNA. 1958-ban az ENSZ euró—

pai szervezete szakértői csoportot hívott lét- re (melynek egyik tagja volt dr. Mód Aladár-

né is) négy MPS-t és négy SNA-t használó ország képviselőiből a két számlarendszer közti különbségek és összehasonlítható- vá tételük megállapítására, lehetőleg számok cseréjével. A módszerbeli különbségek téte- les rögzitésével ez —-— első lépésben a lakos- ság fogyasztására vonatkozólag — megtör- tént; ezt követően érthető módon felmerült a számszerű összehasonlítás igénye is. Mivel azonban ez roppant nehéz lett volna, magyar részről közelítő megoldásra történt javaslat.

nevezetesen arra. hogy a színvonalbeli összel hasonlítás helyett először csak az kerüljön megállapításra. hogyan hat az alkalmazott rendszer a számszerű eredményekre. E javas- lat szerint egy SNA-t és egy MPS—t használó ország szakértője párhuzamosan állítsa ösz—

sze adata-it saját rendszere mellett a másik rendszer szerint is: a kétszer két eredmény közti különbségek mutatják egyik és másik ország esetében a rendszer hatását. Ezt el is fogadták, majd a javaslattevőn kívül az Egye—

sült Királyság szakértője vállalkozott a közös munkára. így került sor egy angol—magyar összehasonlításra: ez volt az ,,epizód".

A munka folyamán csakhamar kiderült a két rendszer más-más hiányossága: az MPS a szolgáltatásokból csak azok anyagi ráfor- dításait tartalmazta, az SNA pedig csak azt számolta el lakossági fogyasztásként, ami- ért a lakosság maga fizetett (a mérlegben nem is "lakossági fogyasztás", hanem an- nak ..fogyasztási kiadása" szerepel). Az ősz—

szehason'lításhoz ezért több, elvi szempontból kevésbé fontos tétel illesztése mellett az MPS—hez hozzá kellett adni a szolgáltatások nem anyagi részét is. az SNA-hez pedig hoz- zá kellett adni a lakossági saját kiadásokon kívül más forrásokból fedezett fogyasztást. Az ily módon kiegészített fogyasztási tételek ,,total consumption" (teljes fogyasztás) meg- jelöléssel ez alkalommal kerültek be — egye- lőre csak elvben — első ízben a nemzetközi fogalomba.

Még ennek — a mondhatni egyedül értel- mes — fogyasztási fogalomnak általános és a mérlegek szerves részekénti gyakorlati al- kalmazása nemzetközi viszonylatban közel 25 esztendő alatt sem' történt meg. Magyaror—

szágon már az angol—magyar összehasonlí—

tást jóval megelőzően (önálló mérlegként 1957—1959—1960-ra vonatkozólag, 1968 óta pedig a m-érlegszáimítások szerves részeként) kimutatásra kerül a szolgáltatások teljes ér- téke. Ezzel mérlegeink az MPS melxlett ösz—

szehosonlithatók lettek az SNA rendszerű mérlegekkel is.

Ami a számszerű eredményeket illeti: a két rendszer szerint összeállított lakossági fo- gyasztás mind a két ország esetében 6—8 százalékkal magasabbnak mutatkozott saját rendszerében, mint a másikban. Önkéntele- nül felvetődik. hogy valamennyi ország olyan

1024

rendszert alkalmaz, amely viszonylag kedve- zőbbnek mutatja az eredményeit. Ám a té- teles. részletes összehasonlítás megmutatta.

hogy távolról sem erről volt szó egyik eset- ben sem. A mindenesetre meglepő eredményt ugyanis az okozta. hogy a két országban más-más súlya volt az igazodás céljából le- vonandó. illetve hozzáadandó tételeknek.

Ezért két más ország vagy más esztendő ese- tében távolról sem lehet az alkalmazott mód- szerek fentihez hasonló hatásával számolni.

(Az Anglia és Magyarország szakértőiáltal végzett munkának mind módszertani, mind számszerű eredményei. melyek fontos általá- nosítható következtetéseket tartalmazó közös tanulmányban öltöttek testet. az ENSZ euró- pai statisztikai szervezete által újonnan in—

ditott sorozat első számaként ,,Staitistical Standards and Studies" cím alatt jelentek

meg 1963—ban.)

Csizmadia Magdolna, a Központi Statiszti- kai Hivatal főelőadója .,A nemzetközi ösz- szehasonl-itások módszertani fejlődésének át- tekintése" címmel tartott előadásában a nemzetgazdasági szintű összefoglaló mutatók összehasonlításának mintegy két és fél év- századot felölelő történetével foglalkozott.

Szintetikus mutatók nemzetközi összehasonlí- tása a múltban és ma is elválaszthatatlan két alapvető probléma megoldásától: az or—

szágok között fogalmi egyezés biztosításától és az országok nemzeti valutájában kifeje—

zett érte'kadatok közös valutára történő ót- számításától. A ma legelterjedtebb nemzet- közi összehasonlítási módszereknek főbb jel—

lemzői (országok köre, tárgyév megválasztá—

sa. összehasonlitandó aggregátum. átszámí- tási eljárás. a kategóriák tartalmi egysége- sítése stb.) szempontjából már az 1680-es évektől kezdődően számos előzménye lelhető fel G. King, L. Levi, D. Baxter, M. Mulhall és mások munkáiban. jóllehet ezek sok vonat—

kozásban gyökeresen különböznek a ma al- kalmazott eljárásoktól. hiszen például még a kiinduló nemzeti adatok tekintetében is több—

nyire becsléseken alapultak, s maga a nem—

zeti jövedelem fogalma sem volt még abban az időben kellően definiálva. A két világhá- ború között C. Gini és C. Clark által készí- tett szómitások már a mai módszerek köz- vetlen előfutárának tekinthetőik. amennyiben először alkalmazták a valuták vásárlóerő-ará-' nyait a különböző országok értékadatainak közös nemzetközi egységben való kifejezésé- re. Az előadó rámutatott arra. hogy Clark számitásaíból az országok 1925 és 1934 kö- zötti nemzetijövedelem—arányaira kapott eredményeket -- minden módszertani fenn- tartás ellenére -- igen tanulságos a ma jel- lemző szinvonalarányok fényében vizsgálni.

Ferber Katalin, az MTA Történelemtudo—

má—nyi Intézetének tudományos munkatársa ,.Módszertani kérdések, problémák a két vi-

lágháború közötti nemzetijövedelem-számítá—

sokban -— Magyarország" cimmel tartotta meg előadását.

Az előadás a hazai nemzetijövedelem—szá—

mítás kritikai ismertetésével foglalkozott. A nyugat—európai közgazda—sági szakértők kö—

rében ,.magyar módszernek" nevezett Fell—

ner-féle nemzetijövedelem—százmitás lényegé- ben a harmincas évek első feléig elismert, sőt korszerű volt. Ekkor azonban. elsősorban—

Colin Clark tanításainak hatására Varga Ist- ván, a Magyar Gazdaságkutató Intézet ala—

pító igazgatója, valamint Matolcsy Mátyás új. felfogásában és kiszámí—táesóban egyaránt"

korszerűnek minősített nemzetijövedelem—sort állított össze.

Tekintettel arra, hogy a Varga és Matolcsy által elkészített nemzetíjövedelem-sorok rész—

adatai hasznávlrhatóbbak. mint (: Fellner ál- tal készített átlagadlatok. mind a korabeli,

mind a mai kutatók az előbbi számításokat a legkorszerűbbnek s az egyedül használha-- tónak tekintik. Ennek ellenére a Magyar Gazdaságkutató Intézetben készült és gon- dozott számítások nem lépnek túl a Fellner—

féle nemzetijövedelem-felfogás körén. Vargá-—

ék. eltekintve néhány kisebb jelentőségű té-

teltől (nem fizetett háztartási munka. színház.

mozi) nem tekintik a nemzeti jövedelem ré—

szének a szolgáltatások teljes körét. Mint ar—

ra az 1938—ban rendezett statisztikai ankéton Neubauer Gyula rámutatott, Vargáék —- szá- mítási módszerüket és nem felfogásukat te- kintve —— modernebbek. A korszakra vonatko- zó egyetlen nemzetijövedelem-sar. mely lé—

nyegében összehasonlítható a ma használa- tos SNA számlarendszerben készülő NNP-,, GDP-. valamint GNP-mutatókkal. az Alexan- der Ecksteínnek az ötvenes évek közepén be- fejezett kutatása. mely az 1920—tól 1948-ig

ké zitett NNP- és GDP-mutatókat évente.

teíes részletezésben mutatja be. Mivel Eck—

stein számításainak nagy része meglehetősen——

..sejtelmes". ugyanis nem tudunk reá—lis ké- pet alkotni a tercier szektorra végzett becs- léseinek módszeréről. célszerű lenne ennek mielőbbi korrekciós kiszámítása, hogy vi—

szonylag egységes képünk legyen a két vi- lágháború közötti hazai gazdasági növeke- dés tényleges dinamikájáról.

A ll. mun'kalülés elnöke dr. Szegedi Pál, a KSH Győr-Sopron megyei Igazgatóságának

igazgatója volt.

.,A szocialista országok közötti nemzetközi összeha-sonlítások módszertani fejlődésének áttekintése" cimű előadásában Farkas Gizel- la a gazdasági értékmutatók problémáival foglalkozott. Megjegyezte, hogy a KGST ke—

retében a statisztikai módszerek és mutatók egységesítési törekvéseivel szinte egyidőben.

sőt azokat bizonyos szempontból megelőzve kezdődött a legfontosabb gazdasági érték—

mutatók nemzetközi (országok közötti) ösz—

szehasonl—itása. Ez a ma már hagyományos- nak tekinthető. ötévente rendszeresen meg—

ismétlődő összehasonlitás a következő fő aggregátumokat érinti:

- a fogyasztási alap, ezen belül a lakosság sze- mélyes fogyasztása.

— a lakosság összes fogyasztása.

-— a felhalmozási alap. ezen belül a beruházó- sok.

-— a fogyasztási alap és a felhalmozási alap ösz—

szegeként a felhasznált nemzeti jövedelem.

—- az ipari bruttó termelés.

— a mezőgazdasági bruttó termelés.

A szükségképpen rövidre fogott előadás keretében elsősorban az összehasonlitások módszertanának kialakulását, fejlődését ésa KGST statisztikai tevékenységében játszott szerepét mutatta be.

A fontosabb gazdasági értékmutatók nem- zetközi összehasonlítása a KGST keretében több mint húszéves múltra tekinthet vissza.

Az első ilyen jellegű összehasonlítás az 1960- as évek elején készült. s az összehasonlítás tárgyéve 1959 volt. Ezt követően 1966-ra.

majd 1973-tól ötévente rendszeresen végez—

tek összehasanlításokat.

Az értékmutatók nemzetközi összehasonlí- tása során a továbbfejlesztés egyik irányát az összehasonlítandó mutatók körének kibő- vítése jelentette, olyan mutatókkal. mint pél- dául a megtermelt nemzeti jövedelem, a népgazdasági termelékenység. Ezek az ú.n.

kísérleti összehasonlítási program keretében valósultak meg. illetve valósulnak meg, mi—

vel a munkák jelenleg is folynak. A fejlesz- tés másik iránya a különböző -— matematikai és egyéb ún. egyszerűsített —— összehasonlí- tási módszerek kipróbálása.

A munka során felmerült módszertani és számbavételi problémák arra ösztönözték a szakértőket. hogy a munkákat tovább foly- tassák, a módszereket finomitsák.

Dr. Halkovícs László kandidátus előadásá- nak címe ..Az ipari munkatermelékenység szinvonalának összehasonlítása a KGST-or- szágokban az 1960—as években" volt. A ter—

melékenység szinvonala nemzetközi összeha—

sonlításánark tanulmányozása az 1950-es évek második felében kezdődött. Magyaror- szágon az első ilyen jellegű munka az MTA Közgazdaságtudományi intézetének kezdemé-

nyezésére jött létre. A kutatás egyértelműen rávilágított. hogy a munwkatermelékenység terén elért fejlődés elemzéséhez és a jövő- beni fejlesztés megtervezéséhez nagy segít- séget adhat a nemzetközi összehasonlítás.

A munkatermelékenységi összehasonlitások jelentőségét a KGST időközben megszerve- zett Közgazdasági Állandó Bizottsága is fel- ismerte, és nagyon hamar megindult a mód- szertani előkészítő, majd adatgyűjtő és -fel—

dolgozó munka. Az első KGST ipari munka- termelékenységi összehasonlítás 1960—ról ké—

szült, amely 1963-ban zárult le azzal, hogy

azt jóval szélesebb és megbízhatóbb alapon meg kell ismételni.

A sorrendben második összehasonlítást a tagországok 1964-ről hajtották végre az ún.

terméksoros összehasonlítás módszerével.

lparáganként kiválasztottak olyan terméke—

ket. amelyekkel az adott iparág termelését jellemezték. A reprezentáns termékeknél megállapították a termelés egységére jutó mun—kaórákat' vagy a foglalkoztatott létszá- mot. A termékek munkatermelékenységi ada- taiból képezték az egyedi termelékenységi viszonyszámokat és az egyedi viszonyszámok—

ból számolták ki az iparági. ágazatonkénti.

illetve az ipar egészét átfogó munkaterme- lékenységi átlagindexeket.

Az 1964-es összehíalsonlitásnál a számítá—

sokat 13 ágazatra és 152 termékre hajtot- ták végre. Az eredmények azt jelezték, hogy az ipar munkatermelékenységének színvona-

la a Szovjetunióban 56. Csehszlovákiában 43, Lengyelországban 33 százalékkal volt maga- sabb, mint nálunk. Elmaradásunkat az elem- zések alapján a kedvezőtlenebb természeti feltételek. az alacsonyabb gyártási kapaci- tások, a kisebb sorozatnagyság, az arány—

talanul magas kisegítő létszám és általában az ipari üzemek szervezettségének alacso- nyabb színvonala idézte elő.

Az összehasonlítások eredményeit az 1970—

es évek iparfejlesztő munkájában hazánkban is nem egy területen figyelembe vették. A magyar ipar munkatermelékenységi szinvona- la főleg az 1970—es évek első felében emel—

kedett. Elmaradásunkat a világ élenjáró or- szágai—nak színvonalához képest azonban így sem tudtuk felszámolni.

Lutzer György. a KSH Nemzetközi önálló osztályának vezetője a Nemzetközi Statisz—

tikai lntézet (lSl) megalapításának közel- múltban lezajlott jubileuma alkalmából elő- adásában röviden érintette az lSl megalaku—

lásának történetí előzményeit, majd a száz—

éves időszakot három szakaszra bontva ele- mezte az egyes szakaszok jelentősebb tudo- mányos eredményeit. illetve a különböző idő- szakban végrehajtott szervezeti változásokat.

-— Az első szakaszra (1885—1914) lényegében ki—

egyensúlyozott fejlődés. eredményes szakmai tevé- kenység jellemző. elsősorban a népesedésstatisztika területén.

— A második szakasz (1915—1946) során a kedve- zőtlen nemzetközi körülmények megkövetelték a szak- mai tevékenység jelentős és a szervezeti felépítés bi- zonyos mértékű megváltoztatását.

— A harmadik szakasz (1947—1985) első felét (1970- ig) a nagy megújulás jellemezte, ami elsősorban a megváltoztatott Alapszabályban jutott kifejezésre. A szakasz második felében alakultak meg az lSl ma is létező tudományos szekciói. azóta lendületesen emelkedik a tagok száma. kiszélesedett az lSl tu- dományos és statisztikai oktatási tevékenysége. meg- kezdődött az átfogó Világtermékenységi Vizsgálat

(WFS).

1984-ben újabb alapszabály-módosításra került sor. Megnövekedett a vezető testület

1026

létszáma, ami lehetőséget ad a tagság orá—

nyosabb képviseletére mind szakmai, mind földrajzi szempontból.

Az előadás az egyes szakaszok jellemzői—

nek szemléltetésére grafikonon ábrázolva mu- tatta be az lSl—tagság, a tudományos illé—

sen részt vevő személyek és tagok számának alakulását a száz év során.

Végül az előadó néhány értékelő. illetve bíráló megjegyzést ismertetett az 1984—ben befejezett Világtermékenységi Vizsgálatról

készült tanulmányok alapján.

A nemzetközi összehasonlitások témaköré- ben elhangzott utolsó előadást dr. Andorka Rudolf kandidátus, tanszékvezető egyetemi tanár tartotta ,,A magyar társadalmi mobi—li- tás nemzetközi összehasonlításának történe—

te" címmel. (Az előadás szövegét lásd: Sta- tisztikai Szemle. 1986. évi 8—9. sz. 886—911.

old.)

Magyarországon kivételesen sok adat van a társadalmi mobilitásról. Az apa foglalko—

zásáról már az 1930. és az 1949. évi nép—

számlálás is gyűjtött adatokat, majd az 1962—1964., 1973. és 1983. évi mobilitáslel- vételek részletes adatokat gyűjtöttek a szü- lők tánsadalmi helyzetéről és az összeirtak teljes foglalkozási élettörténetéről. Ezeket az adatforrásokat sok esetben felhasználták

nemzetközi összehasonlitásra.

Az előadás a három fő módszertani irány—

zat szerinti szerkezetben tárgyalta ezeket az össze'hasonlitásokat: 1. az lSA-paradigmán alapu—ló. 2. az útelemzésen alapuló. 3. a log- lineáris elemzésen alapuló összehasonlitások.

A nemzetközi összehasonlitások - a mód- szertani tanulságokon kívül — hozzásegítettek a magyar társadalmi mobilitási folyamatok jobb megértéséhez. Főbb megállapitásaik:

1. Magyarország elsősorban a belépési (inflow) mobilitási arányszám. tehát az egyes rétegek szár- mazási összetétele tekintetében különbözik a fejlett tőkés országoktól, a kilépési arányszámok között cse-

kélyek a különbségek;

2. a nagyobb társadalmi mobilitást az 1950—es évek óta elsősorban a strukturális mobilitás megnöveke—

dése okozta, bár az utolsó években a cirkuláris mo- bílitás is kissé emelkedett;

3. A legfontosabb különbség a mezőgazdasági né- pesség nagyobb mobilitása; könnyebb volt belőle más rétegekbe átlépni, és többen léptek át más rétegekből. elsősorban a munkásságból a mező- gazdasági rétegbe. mint más országokban;

4. az értelmiségi családokból a fizikai rétegbe történő átlépés nem gyakoribb. mint más fejlett or- szágokban. bár 1983—ban bizonyos növekedés mutat.

kozott.

A lll. Munkaülés elnöki tisztét dr. Vukovích György kandidátus, a KSH főosztályvezetője

töltötte be.

Kármán Tamásné, a KSH ny. osztályveze- tő—helyettese ,,A hivatalos népmozgalmi sta- tisztika fejlődése Magyarországon a statisz—

tikai szolgálat megalakulásától a polgári anyakönyvezés elrendeléséig" cimmel tartott

előadást.

A KSH Népesede'sstotisztikai' főosztályán kutatások folynak annak érdekében. hogy bemutatásra kerüljön a népesedésstatlsztika fejlődése Magyaronszágon a statisztikai szol—

gálat megalakulásától napjainkig. Az első szakasz az Országos Statisztikai Hivatal 1867—ben történt megalakulásától a polgári anyakönyvezés 1894-ben történt elrendelésé- ig tart, és homogén annyiban. hogy módszer- tani bázisa egy egész időszakon keresztül az egyházi anyakönyvezésen alapuló lajstromos rendszerű statisztikai adatgyűjtés volt.

Az előadás bemutatta a népmozgalmi ista- tisztika hátterét Magyarországon a hivatalos statisztikai szolgálat 1867 májusában történt megalakulásakor, az 1867—1868. évi törekvé- seket a hivatalos népmozgalmi statisztikai adatgyűjtés beindítására és ezek) kudarcát.

1872—ben végül sikerült igen egyszerű felvé—

teli mintával a hivatalos népmozgalmi sta- tisztikai adatgyűjtés megalapozó beindítása.

1876—1877—beín kezdődött a korszerűbb hiva- talos népmozgalmi adatgyűjtés Magyarorszá—

gon. melynek adataira már a mai statisztika is vissza tud nyúlni. A korszerűbb népmoz- galmi statisztikai adatgyűjtés megindulását 1894—ig, a tárgyalt időszak végéig stabil kor- szak követte.

A nép—mozgalmi odatgyűjtésben lényeges fejlődés csak 1891—ben. a halálozási statisz- tikában, nevezetesen annak korcsoportos bontásában történt, ugyanakkor ezt a kor—

szakot a feldolgozási módszerek és a publi- kálás jelentős előrehaladása jellemezte. A népszámlálási adatok alapján sikerült a (nép—

mozgalmi statisztika új. korszerű mutatóit ki- fejleszteni és a statisztikai évkönyvekb'en tör- tént adatközlések és más publikációk mellett két értékes elemző népmozgalmi statisztikai kötetet késziteni. A magyar hivatalos nép- mozgalmi statisztika megalapozása es kifej- lesztése Keleti Károlynak. a Központi Statisz- tikai Hivatal első igazgatójának nevéhez fű- ződik.

Bárány Lajos, a KSH ny. osztályvezetőfhe- lyettese az 1984-ben Gyöngyösön tartott elő- adásához (ismertetését Iásd _a Statisztikai Szemle 1985. évi 1. sz. 96—97. old.) kapcso- lódva, amely a fővárosi agglomeráció népes- ségének alakulásáról szólt a század első fe- lében. most áttekintést adott az agglomerá- ció népességszámára és összetételére is be—

folyást gyakorló természetes népmozgalomról a már korábban alkalmazott hármas területi bontásban (Kis-Budapest, o hozzácsatolt elő- városi övezet és a mai agglomerációs gyű- rű). Az elkészült feldolgozások alapján mód nyílt az 1940—ig terjedő időszakról is lakhely szerinti népmozgalmi főeredlményeket össze- állítani. Ezek alátámasztják, hogy a buda- pesti agglomerációban is érvényesülnek ún.

kölcsönhatások a várrosmag és az azt körül—

vevő agglomerációs övezet között.

A fővárosi agglomeráció,tnépmozgalmának alakulásában ezek a jellemzők jól kirajzo- lódnak. A környék népességének rohamos nö—

vekedése megkövetelte a fővárosi egészség- ügyi, kórházi hálózat olyan mértékű fejleszté—

sét, hogy a városmag határain túl. a város környékén élők ellátása is biztosítható le—

gyen. A kisbudapesti kórházakban történt környékbeli élveszületések és halálozások szóma szinte folyamatosan emelkedett a tár- gyalt időszak folyamán. Ugyanakkor a szüle—

tési és halálozási arányszámok idősoraiiból jól kiolvasható, hogy a városiasodás mikor és mennyire hatott az ún. közvetlen környékre.

az elővárosokra és a század első felében még távolabbi környéknek nevezett település- együttesre. a mai agglomerációs övezetre.

A század közepére az agglomeráció egészé- ben szinte azonos alacsony nyers halálozási arányokat lehet tapasztalni, míg a század elején jelentős különbségek léteznek. A szü—

letési mozgalom az egész agglomerációban folyamatosan lanyhult, de az eredeti város—

magtól távolodva még az 1920—es évek vé- gén is jelentős volt az ott élők népesség-

fenntartó ereje.

Dr. Nemeskéri lános kandidátus. c. egye—

temi tanár, a KSH Népességtudományi Ku- tató lntézetének tudományos tanácsadója a székesfehérvári skírálysirokból feltárt csontváz—

leletek antropológiai vizsgálatának eddigi eredményeiről beszélt.

A feltárás célja az volt. hogy tudományos módszerekkel megvizsgálják az Árpád-házi és vegyes házbeli királyok csontvázát. A le- letanyag 14 csontvázat tartalmazott. 1985—ben a cél a teljes személyrekoostrukció és a jel- lemzők meghatározása volt. az összehason- lítási lehetőségek biztosításával. A vizsgálat- tal 15 kutató foglalkozott. Az egyik leg—érde—

kesebb vizsgálat a nyomelemek vizsgálata volt. A vizsgálatok kronológiai összefüggések meghatározására is kiterjedtek. s számos, az életmódra is utaló információt adtak. A bi—

zottság elsőként lll. Béla és felesége Antio—

chiai Anna maradványait vizsgálta meg. Az ő csontvázaikról kapott adatokat később majd egybevetik a ma még ismeretlen sze- mélyazonosságú királyi testereklyvék adatai- va-li E módszerrel megfejthető lesz: melyik királyunkhoz melyik váz tartozik.

A* széles körű tudományos vizsgálat ered—

ményeit még értékelik a kutatók, némely részeredmények azonban reálisabbá tették a múlt századi régészek megállapításait. lll.

Bélát például akkor közel két méter magas- nak irták le. A mostani mérések bizonyítják, hogy valóban magas. de csak 182—184 cen—

timéter volt. Anna királyné esetében különö- sen tanulságos volt a mellkas. valamint a medence alkati sajátosságainak tanulmányo- zása. Az antropológiai vizsgálatok befejezé- sekor lll. Béla és Anna teljes fejrekonstrak—

cióját dr. Skultéty Gyula svájci biológus és művész készítette el. A speciálisan kidolgo- zott tudományos eljárás eredményeként lát- hatóvá vált a királyi pár feltehetően igazi.

rend—kivül kifejező area. Az előadó diarképek segitségével mutatta be a fejrekonstrulkciós munka lépéseit és annak végeredményét.

A N. munkaülés elnöke dr. Ollé Lajos kan- didátus. a Marx Károly Közgazdaságtudo- mányi Egyetem tanszékvezető egyetemi ta- nára, a Magyar Közgazdasági Társaság Sta- tisztikai Szakosztályának elnöke volt.

A munkaülés első előadója dr. Horváth Róbert kandidátus, egyetemi tanár, a leíró statisztika forrásai-nak problémáiról és tu- dománytörténeti újraértékeléséről számolt be.

A problémafelvetés indoka az volt, hogy a té—

ma angolszász képviselői a leíró statisztikai irányt a számszerűség hiánya miatt nem so—

rolják a statisztikai tudomány forrásai közé, csak a XVlll. század közepétől kezdve. A né—

met statisztikai irodalom viszont ennek kez—

deteit a politikai aritmetikával egyidejűleg számítja, mint nem számszerű leíró irányt. de korábbra nem megy vissza. Az előadó több- hónapos külföldi és hazai kutatások alap—

ján újszerűen közelítette meg a problémát előadásában. Kifejtette, hogy

—— a német leíró irány kezdetei —- ahogy ezt az újabb német szakirodalom megállapította - nem- csak a XVI. század elejéig. hanem a reneszánszig

mennek vissza (sőt itt-att azon is túl);

—- ezekben a korai leíró államtudomány jellegű munkákban. amelyek nem korlátozódnak a német nyelvterületre, állandóan felmerül a számszerűség.

sőt olyan statisztikai problémák is, mint a tábla- szerkesztés. Ezért is döntő fontosságú az újraértéke—

lés.

Ugyanezek a problémák merülnek fel a magyar statisztika történetében is, és a szer- ző igyekezett a számba jöhető magyar mun- kák közül a fontosabrbakat leltárba venni.

Dr. Dónyí Dezső, a KSH Könyvtár és Do- kumentációs Szolgálat ny. igazgatója .,A magyar külkereskedelmi statisztika problé- mái a szabadságharc előtt" cimmel tartott előadást.

A külkereskedelmi statisztikai elemzések Európában. így Magyarországon is a vámo- lás tényére alapultak. Általában mennyiségi, minőségi kritériumokat jegyeztek fel. megje- lölve a származási helyet és az értéket. _s ez volt a statisztikák alapja. Az 1600-as évek végén a vámolás összesítése a gazdaságpo—

litika kezében eszközzé vált. Korábban a ki- rály vagy a kincstár jövedelmének egyik té- telét alkotta csupán, később a vám már a külkereskedelem szabályozásának eszközévé lett. A vámstatisztikák legtöbbet vitatott pontja a becsérték. 1690-től az angol külke—

reskedelmi statisztika hivatalos becsértéke—

ket használt, ezaz áruk valószinű értékét je- lentette a korabeli piaci árak alapján az áruk egységére. 1754—ben vámkódex is ké-

1028

szült, de a bécsiek nem a piaci árakhoz al- kalmazkodtak. a Magyarországról kiszállított árut felértékelték. a Magyarországra beszól—

litottat pedig leértékelték. Az eltérés közel 50 százalékos volt. már a kibocsátás pilla- natában is, az idő múltával a torzítás to- vább nőtt. Fentiek miatt a vámkódexeuk ada- tai a két kibocsátás közötti időszakra csak volumenindexek készítésére alkalmasak.

másra — mint például külkereskedelmi mér- leg készí—tésére vagy a struktúra elemzésére

— nem. lgy a Bécs által közölt magyar kül—

kereskedelmi aktívum egyik faktora a felér- téke-lésből származó torzítás volt. A korabeli magyar külkereskedelmi statisztika értékelé- se és felhasználása azonban még számtalan

más problémát is felvet.

Dr. Csepinszky Andor, a KSH ny. osztály—

vezetője a gazdasági fejlődés mérésének módszertani problémáiról tartott előadást.

A népgazdaság fejlődésének jellemzésére általában -— és így a gazdaságtörténetben is -— volu—menindexet használ—nak. Közös voná- suk, hogy alkotó elemeik tartalmukat teki—nt- ve heterogének, és ennek megfelelően agg- regálásuk értékben történik, melyhez az ala- pot adó ismérv az úr. A volumenindex—szá- mitásokkal foglalkozó módszertani munká—k általában a ténylegesen működő árrendszer súlyrendszerként való elfogadását magától értetődőnek tekintik.

Az előadás rámutatott arra, hogy a stan- dardizálási eljárásban a ténylegesen műkö- dő árrendszert magától értetődő súlyrend- szerként elfogadni nem szabad. lnclokolt te- hát, hogy a fejlődés jellemzésére szolgáló volumenszámítás ne pontszerű becslést ad—

jon a fejlődés mértékére, hanem célszerűen megválasztott alternativ súlyrendszerek al- kalmazásával a fejlődés mértékét intervallu- mokkal lehessen közelíteni, ahol azok tágas- sága egyben a mutatószám megbízhatósá—

gára is utal. Az elméleti fejtegetéseket a nemzetijövedelem-számitások 1950—1980. évi adatainak felhasználásával szemléltette. ahol kísérlet történt az értéknövekedés felbontá- sára. A vizsgálat eredményei a következők voltak: '

- a tényleges és a számitott árarányok lényegesen eltérnek egymástól;

SZEMLE

— az eltérés az 1950 és 1960 közötti időszakban zol! :: legnagyobb. ezt követően fokozatosan csök—

ent;

—- semmilyen közgazdasági megfontolás sem in- dokolta a tényleges árrendszer kitüntetett szerepét:

-- az árarányokban tapasztalható eltérések mér- téke és az egyedi fejlődési viszonyszúmok értéke kö- zött a korreláltsa'g pozitív és erős volt;

— a tényleges árrendszer mint súlyrendszer egy—

értelműen gyorsítja :: volumenindexek dinamikáját, annak mértéke számszerűen meghatározható.

Ezt a tényt a fejlődés megítélésekor nem, szabad figyelmen kívül hagyni sem időbeli sem nemzetközi tér—beli összehasonilitásoknál, A vándorülés munkáját a Szakcsoport so- ros elnöke dr. Marton Ádám értékelte. Rá—

mutatott arra. hogy az elhangzott értékes—

előadások, kutatási beszámolók sok új adat—

tal gazdagították a résztvevők ismereteit Érdeke—s. tanulságos információkkal szolgá—l- tak a Győr-Sopron megye. illetve Győr város társadalmi—gazdasági helyzetéről, múltjáról elhangzott előadások. A vándorü—lés sikeré—

hez ez alkalommal is hozzájárultak a társ—

intézmények munkatársainak beszámolói ku- tatási eredményekről. valamint az MKT Győr-Sopron megyei Szervezete. valamint a KSH Győr-Sopron megyei lguazgatósága ve—

zetőségének, dolgozóinak szervezői közremű- ködése. Hangoztatta, hogy a Szakcsoport számít a fiatal statisztikusok tevékeny részvé-_

telére a közös munkában. Megemlítette. hogy az érdeklődésre tekintettel érdemesnek lát- szik a korábbi gyakorlat felelevenítése: is- mét be kellene vezetni a vándorülések közöt- ti előadóüléseket. Végül emlékeztetett arra, hogy 1987-ben lesz 25 éve a Szakcsoport megalapításának. Kérte a Szakcsoport tag—

jainak segítségét a negyedszázados munka értékeléséhez, a nevezetes évforduló megün- nepléséhez.

A vándorülés dr. Ollé Lajosnak a Szakasz—

tály elnökének zárszavával ért véget. Me - köszönte a szakcsoport leköszönő elnöskénegk, dr. Harsányi Lászlónak az elnökségben vég- zett munkáját, majd sor került az elnökség kiegészítésére. A résztvevők az elnökség tag"- jává választották dr. Fekete Gyulát, a Köz- gazdasági főosztály statisztikai tanácsosát.

A szakcsoport vezetősége ez idő szerint:

dr. Marton Ádám, dr. Faragó Tamás. dr. Fe- kete Gyula, titkár: Laczka Sándorné. ' '

AZ lPARSTATlSZTlKAl ÉS UZEMGAZDASÁGl SZEKClÓ XV. VÁNDORULESE

DR. MOLNÁRFI TIBOR

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz- tikai Szakosztályának lparstatisztikai és üzemgazdasági Szekciója XV. Vándorülését (INFO '86) 1986. május 20—21-én Zalaeger- szegen tartotta mintegy félezer résztvevővel.

A Vándorülés ,,A vállalatvezetési formák és szervezeti változások tapasztalatai —- az in- formációs rendszer fejlesztése" kérdéseit vi—

tatta meg. Az ülésszak szervezésében a Sta- tisztikai Szakosztály, továbbá az MKT Zala