Statisztikai tudományos konferencia

(1)

STATISZTIKAI TUDOMÁNYOS KONFERENCIA

OROS IVÁN

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz- tikai Szakosztálya 1984. április 9—10-én tu- dományos ülésszakot rendezett a statisztika aktuális elméleti és gyakorlati kérdései- nek megvitatására ..A gazdaság intenziv fejlődése és a statisztika" címmel.

A Statisztikai Szakosztály folyamatos mű—

ködése elsősorban öt szekciója rendszeres munkáján keresztül érvényesül. Ezek egy- egy ,tontosabb szakmai terület kutatóit fog- ják össze. Hagyományos, hogy a Szakosz—

tály a statisztika és a közgazdaságtudomány rokonterületeinek művelőit időközönként egy—

begyűjti, hogy fórumot adjon az újabb tu- dományos eredmények bemutatásának. Leg—

utóbb 1980 májusában került sor ilyen át- fogó konferenciára ,,A statisztika szerepe a

népgazdaság fejlődésében"1 címmel.

Az elmúlt években világviszonylatban be- következett gazdasági recesszió következ- ményei alól a magyar gazdaság sem füg- getleníthette magát. Ha kissé megkésetten is. de világossá vált. hogy a korábbi exten—

ziv fejlődési pályáról a gazdaságot új nö- vekedési pályára kell állítani, meg kell keresni és fel kell tárni az előrehaladás le- hetséges, optimális irányát. Az elmúlt idő- szak azonban nemcsak a termelő szférára rótt nagy terheket, hanem a lakosságra is.

Az új fejlődési szakasz ezért nem elemez—

hető az aktuális társadalmi kérdésektől el—

vonatkoztatva.

A közel 600 fő részvételével megtartott konferencia a plenáris ülés vezető előadásai után három szekcióban, a legfontosabb pri- oritások köré csoportosítva folytatta munká- ját. Az ülésszak tematikájában túllépett a szorosan vett statisztikai problémákon, és

széleskörűen elemezte az elmúlt és az előt- tünk álló évek társadalom- és gazdaságpo—

litikai kérdéseit.

l A konferenciáról szóló beszámolót lásd ,,A Ma- gyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosz- tályának tudományos konferenciája" címmel a Sta—

tisztikai Szemle 1980. évi 8—9. számában (909—

915. old.).

A nagy érdeklődésre tekintettel az első.

teljes ülésre az Építők Székházának kong- resszusi termében került sor. A plenáris ülé- sen elnöklő dr. Ollé Laios kandidátusnak, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egye- tem tanszékvezető egyetemi tanárának, a Statisztikai Szakosztály elnökének üdvözlő, megnyitó szavai után négy előadás hangzott el. Dr. Csikós-Nagy Béla, a Magyar Tudo- mányos Akadémia levelező tagja, a Ma- gyar Közgazdasági Társaság elnöke ,,Gaz- daságunk nemzetközi versenyképessége ár—

politikai aspektusból" cimmel tartott elő—

adást. Ezt követően dr. Rácz Albert állam- titkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hiva- tal elnöke a foglalkoztatáspolitika ésa mun—

kaerő-gazdálkodás problémáival foglalkozott. Dr. Melega Tibor külkereskedelmi mi- niszterhelyettes külkereskedelmi politikánkat és külpiaci helyzetünket elemezte. Nyitrai Ferencné dr. kandidátus, államtitkár, a Köz- ponti Statisztikai Hivatal elnöke az előbbi előadások összefoglalásaként a statisztikai információs rendszer új feladatairól tartott előadást.2

Az első szekció a társadalomstatisztika főbb kérdéseit vitatta meg. Az első munka—

ülésen dr. Monigl István, a Központi Sta—

tisztikai Hivatal Népességtudományi Kutató Intézetének igazgatója elnökölt.

Bevezető előadásában Barta Barnabás, a Magyar Tudományos Akadémia Demog—

ráfiai Bizottságának elnöke, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese áttekin- tést adott a főbb társadalmi folyamatok alakulásáról. Az 1970-es évtized gazdasági—

társadalmi tendenciáiból kiindulva az 1980- as évek helyzetét elemezte. Kiemelve a ter- mékenység alacsony szintjét és a halandó- ság romlását, foglalkozott az egészségügy problémáival és a népesség öregedésének következményeivel. A lakáshiány okozta fe—

szültségeket főként a fiatalok szemszögéből

2Az emlitett előadásokat lásd a Statisztikai Szemle jelen számában (949—985. old.).

(2)

vizsgálta. Az iskolázottsági szint javulásá- val kapcsolatban kitért annak a társadal—

mi folyamatokra gyakorolt hatásaira, a nők korábbi hátrányainak csökkenésére. Befeje—

zésül a szociálpolitikai koncepcióból adódó feladatokkal foglalkozott. A gazdasági té- nyezők vitathatatlanul fontos szerepe elle-

nére a társadalom fejlettsége, közérzete, az

élet minősége nem kizárólag az anyagia—

kon múlik, az más eszközökkel is befolyá- solható. Magyarország a társadalomstatisz- tikai mutatók tekintetében lényegesen jobb helyet foglal el az országok sorrendjében, mint a szintetikus gazdasági mutatók rong- létrájáníl Dr. Zafír Mihály statisztikai főta- nácsos, a Központi Statisztikai Hivatal fő—

osztályvezető-helyettese a nyolcvanas évek életszínvonal-politikájával foglalkozott. Elő- adásában különösen az ösztönzés és a ke- resetdifferenciálás kérdéseit elemezte rész- letesebben. A lakosság anyagi helyzetében végbement gyors javulást elemezve, referá- tumában kitért az anyagilag hátrányos hely—

zetűek problémáira. Arányuk gyors csökke- nése ellenére számítani kell bizonyos mér- tékű újratermelődésükre, ami a szociálpoli—

tikai teendők szükségességét támasztja alá.

Az életszinvonalat befolyásoló más ténye- zőkkel foglalkozva, annak demográfiai as- pektusaival fejezte be előadását. Dr. Vuko- vích György kandidátus, a Központi Statisz- tikai Hivatal főosztályvezetője az 1980—as évtizedbeli életmódra vonatkozó társada- lomstatisztikai kutatásokkal foglalkozott. A gazdasági szféra megtorpanása az utóbbi években a hetvenes évekhez képest rész- ben új. részben már meglevő jelenségeket hozott létre, illetve erősített fel. Az élet- mód újabb megfigyelései ezek feltárására irányultak. A különböző mikro- és makro- szintű óltalános és rétegvizsgálatokban fon—

tos szerepet kapott a társadalmi—gazdasági folyamatok kölcsönhatásainak elemzése.

Részletesebben taglalta a társadalmi mobi- litás. az életminőség, a lakóhely, lakáshely- zet fontosabb problémáít, majd a küszöbön álló feladatokat körvonalazta. Dr. Andorka Rudolf kandidátusnak, a Marx Károly Köz—

gazdaságtudományí Egyetem tanszékvezető, egyetemi tanárának referátumát távollété- ben dr. Hrubos Ildikó egyetemi docens ismertette. A szerző az életkörülmények és az életmód különbségeinek az utóbbi két évti- zedben végzett kutatásairo'l számolt be, mind a hazai vonatkozásban, mind nemzet- közi összehasonlításban. Dr. Késedí Ferenc, a Központi Statisztikai Hivatal osztályvezető—

je a munkaerőhelyzet és a keresetek statisztikai megfigyelésének problémáit taglal—

ta. Előbbivel kapcsolatban a foglalkoztatott—

3Az előadást lásd a Statisztikai Szemle jelen számában (986—995. old.).

ság. a szakképzettség, a munkaerőmozgás, a társadalmi munkaidőalap kihasználásá- nak elemzési szempontjait ismertette. A bé—

rek és keresetek elemzésével foglalkozva a különböző rétegek adatai összevetésének, valamint a vásárlóerő és az árualap egyen—

súlyának fontosságát emelte ki' majd a munkaügyi adatgyűjtési rendszert bírálta, pozitív és negatív vonásait egyaránt emlit-

ve.

A társadalomstatisztikai szekció második munkaülésén dr. Kovacsics József, az állam—

és jogtudomány doktora, az Eötvös Loránd Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi tanára elnökletével hat előadás hangzott el, főként az időszerű demográfiai problémák-

kal kapcsolatban.

Dr. Klinger András kandidátus, a Közpon- ti Statisztikai Hivatal főosztályvezetője az 1980-05 évtized eddig eltelt éveinek népese- dési folyamataival foglalkozott, A legalap- vetőbb jelenlegi probléma a népességszám fogyása, amit az előadó a termékenység, a halandóság, a házasodás kedvezőtlen ten—

denciáira vezetett vissza, sokoldalúan bemu—

tatva a rendkívül összetett folyamatokat. Dr.

Monigl István az 1980—as évek népesedéspo- litikájának alapkérdéseit elemezte. Az 1973—

as népesedéspolitikai intézkedések tanulsá—

gait levonva, a szerző arra a következtetés—

re jutott, hogy a népesedést a jövőben kiemelt jelentőségű, nagyfontosságú nemzeti ügyként kell kezelni és a társadalompoliti- ka részeként aktiv, hosszú távú népesedés—

politikát kell folytatni. E politika hatékony- sága még kedvező esetben is csak hosz- szabb idő után érvényesülhet. Káposztás Fe—

renc, a Népességtudományi Kutató Intézet tudományos titkára a népesedés és a ter- vezés összefüggéseit tárta fel. Kamarás Fe- renc, a Központi Statisztikai Hivatal osz- tályvezető-helyettese a longitudinális vizsgá—

latok szerepével foglalkozott a népesedési folyamatok elemzésében. A gazdasági—tár—

sadalmi fejlődés az új, intenziv szakaszban a demográfiától új elemzési módszerek be—

vezetését igényli. Ez elsősorban a longitudi—

nális vagy kohorszelemzésekkel érhető el.

Az előadó az elvégzett elemzések eredmé—

nyeinek bemutatásával világította ezt meg.

és foglalkozott az 1984. évi mikrocenzus ez irányú felhasználásának terveivel. Munkácsy Ferenc, a Népességtudományi Kutató lnté- zet ügyvezető igazgatója ,,A gazdasági fej—

lődés és a foglalkoztatás jellege" címmel tartott előadást. 1949 és 1975 között a foglalkoztatáspolitika következménye a gaz—

dasági aktivitás gyors emelkedése volt, mely megközelítette a maximumot. A kereső lét—

szóm növekedése részben helyettesítettea tő- kebefektetéseket is. 1975 után stagnálás, majd határozott fogyás váltotta fel a koráb- bi tendenciát, de a megváltozott helyzet el-

(3)

lenére sem következett be eddig a foglal- koztatáspolítikában gyökeres fordulat. A to- vábbiakban részletesen elemezte az ezzel kapcsolatos problémákat és feladatokat.

Kovács Tibor statisztikai főtanácsos. a Köz- ponti Statisztikai Hivatal főosztályvezető—

helyettese a népesedési helyzet területi as—

pektusaival foglalkozott. Beszámolt arról a fejlődési folyamatról, amely (: szintkülönb- ségek és a migráció mérséklődésére veze—

tett. A gyors urbanizálódást bemutatva, ki- tért az ezzel kapcsolatos problémákra is, különösen az aprófalvak helyzetére.

A harmadik munkaülésen Barta Barna- bás elnökölt.

Illés János. az Országos Tervhivatal fő- osztályvezetője a hosszú távú társadalmi—

gazdasági tervezés és a társa—dalomstatisz—

tika kooperációjának szükségességéről tar—

tott előadást. Kemenes Ernő, az Országos Tervhivatal Tervgazdaságí Intézetének igaz- gatója a társadalomtudományi kutatások feladatairól adott számot, a gazdaság intenziv fejlődési szakaszában. Már a hetvenes évtizedben dinamikus fejlődés indult meg ezen a területen, bővült a kutatási po—

tenciál. nőtt a kutatás döntéselőkészítő szerepe. A legutóbbi években ez a munka ki—

bővült és differenciálódott. Véleménye sze—

rint azonban az elméleti, általánositó. ide—

ológiát alapozó tudományos munka nem fejlődött kellőképpen, hiányos a nemzetkö—

zi kitekintés és a mikrofolyamatok vizsgála- ta korlátozott. Dr. Kovacsícs József .,Gazda- sági fejlődésünk organometriai és morálsta- tisztikai megközelítése" címmel tartotta meg előadását. A szervezetek méretezésével fog- lalkozó tudomány — az organometria — ki- teljesedése a számítógépek államigazgatás- bon való elterjedésével vált lehetővé. Ma—

gyarországi fejlődése e téren megkésett, ennek okaival foglalkozva a szerző sorra vette a leglényegesebb megoldandó feladatokat, majd az állami számítógépes szolgálat jelenlegi helyzetét. Előadása második részé- ben az egységes rendőrségi—ügyészségi sto- tisztika és a bírósági statisztika legfontosabb eredményeit tekintette át. Dr. Korom Gyula, a Központi Statisztikai Hivatal osz- tályvezetője az egészségi állapot statiszti—

l'ai megfigyelésével foglalkozott. Az egész- ségügyi szolgáltatások eredményessége, kü- lönösen a betegségmegelőzés vonatkozásá- ban rendkivül nehezen követhető nyomon.

Az egészségi állapot több jellemzőjét kü- lönböztetjük meg, ezek azonban statisztikailag nem egyformán mérhetők. Szükség van ezek szervezett megfigyelésére a központi statisztika keretein belül, még akkor is, ha ezek egy része csak részlegesen vehető számba.

Az előadásokat és hozzászólásokat köve- tően az elnöklő Barta Barnabás összefog-

lalta a három munkaülés eredményeit;

Hangsúlyozta, hogy az utolsó 5—6évben' (]

társadalmi—gazdasági élet sok_területén kor- szakváltás következett be. A társadalampolí—

tika minden területén olyan új utakatkell keresni, amelyekkel feloldhatók a támadt feszültségek. Az előadások érzékeltették—.

hogy a társadalomstatísztika nemcsak a té- mák helyes megválasztásával. hanem az elemzési módszerek továbbfejlesztésével is reagált ezekre a folyamatokra'Az ülései- nöke kiemelt néhány olyan gondolatot. ame- lyet több előadás is érintett. így a gazda—

sági kérdések társadalmi vetüietével és ősz- szefüggéseivel, a településszerkezet alaku- lásának pozitív és negativ hatásaival, ia társadalompolitika időtávlatoivol foglalkozó felvetéseket, megállapításokat. Befejezéáül utalt a gyakorlati feladatokra: az elemzés hatékonyságának növelésére a kormányzat és az érzékenyebbé vált közvélemény helyes

tájékoztatására. _

A második szekció a gazdaságpolitika és (: szabályozórendszer problémáit tárgyalta.

Az első munkaülésen dr. Kiss Albert kandi—

dátus, egyetemi tanár, a Magyar Tudomá- nyos Akadémia Statisztikai Bizottságának elnöke. a Központi Statisztikai Hivatal el-

nökhelyettese elnökölt.

Dr. Balassa Ákos kandidátus, az Orszá- gos Tervhivatal főosztályvezetőjer a gazda—

ságpolitika perspektivikus kérdéseivel foglalkozott. Sorra vette az elmúlt időszak ten- denciáit és keletkezett feszültségeit. majd felvázolta a következő években elérhető fej- lődés alternatíváit, a legfontosabb megol—

dandó feladatokat, az érvényesíthető priori—

tásokat. Dr. Román Zoltán, a közgazdaság—

tudomány doktora, a Magyar Tudományos Akadémia lpargazdaságtani Kutatócsoportjá- nak igazgatója az ipari piaci verseny felté- teleire vonatkozá kutatásaíról számolt be.

Bemutatta az ipari termelés nagyfokú kon- centrálódását és a külgazdaság versenyhá—

tását. A verseny erősítésével foglalkozva szükségesnek tartotta általános feltételrend—

szerének biztositását. E téren eredményt hozhat a termelés bizonyos fokú decentra—

lizációja, új kis- és középvállalatok létreho- zása, a teljesitményösztönzés fokozása,/* Dr.

Rácz László az Országos Anyag— és Árhi- vatal főosztályvezetője árpolitikánk új vo- násairál tartott előadást Ezek elsősorban az eddigi eredmények továbbfejlesztésére irá- nyulnak, s nem gyökeres változtatás a cél—

juk. Lényegében az 1968—as reform alapján dolgozunk tovább, de szükség van bizonyos elemek — elsősorban a kompetitív árrend- szer és az órfunkciá — javítására. Az ehhez szükséges piaci követelményeket meg kell

4 Az előadás kibővített változatát lásd a Statisz- tikai Szemle jelen számában (996—1008. old.).

(4)

teremteni. ami számos eddigi kötöttség fel- oldását igényli. Az előrehaladás azonban csak óvatosan történhet, elsősorban azért, hogy az eddig kialakult infláció ne növe- kedjék, hanem csökkenjen, és hogy az ártá—

mogatások nagy részét fel lehessen számol—

ni. Az árformák liberalizálása mellett a jó—

vőben az árellenőrzés szerepe is rendkivüli

mértékben megnövekszik. Dr. Pető Márton,

a Gazdaságkutató Intézet főosztályvezetője

,,Veszteségtorrások és tartalékok az iparban.

különös tekintettel a termelés ütemességé- re" címmel mondta el referátumát. Ebben rámutatott az ipari termelés ütemességének hiányosságaira. Ezt — szervezési hiányossá- gok imellett — az is befolyásolja, hogy a teljesítmények és bérek között nem kielégí—

tő a kapcsolat. A naptári időszakhoz kötő- dő elszámolási rendszer egészségtelen fluk—

tuációt hoz létre a termelésben. A negyed- éves és havi ütem kíegyenlítetlensége mellett a hét egyes napjain is igen különböző a munkatempó, amit az előadó a villa—

mosenergia-termelés alakulásával bizonyi—

tott. Az igazolt és igazolatlan hiányzások eloszlása is növeli az egyes napok közti kü- lönbségeket. A teljesítmények a munkana—

pok egyes óráiban kiegyenlitetlenül alakul- nak. Az ütemes termelés hiányosságai to—

kozzák a veszteségeket, rontják, a termelés minőségét, a bel— és külkereskedelem pozi- cíóit. A hibák kiküszöbölése elsősorban vál- lalati feladat, de olyan környezet kialakitá- sára is szükség van, ami kikényszeríti a nép- gazdasági érdekeknek megfelelő vállalati

magatartást.5

A szekció második munkaülésén dr. Ollé Lajos elnökölt.

Nyers József, a Központi Statisztkai Hi- vatal főosztályvezetője az ipari termelés és a termékek korszerűségét elemezte. A rend—

kivül szerteágazó problémából az előadó három kérdést emelt ki: a nemzetközi ösz—

szehasonlitásokat. a hazai felméréseket és a nagyértékű beruházások teljesítményének jellemzőit. A Jugoszláviával és Lengyelor—

szággal való összehasonlítás azt mutatta.

hogy az iparban (: gépek szinvonala nagy- jából hasonló. A fejlett tőkés országokhoz képest nem annyira a gépek korában, mint az alkalmazott technikában mutatkozik le—

maradás. Hazai vállalati vélemények szerint termékeink és technológiánk kb. 60 százaléka határozottan elmarad a világszín- vonaltól. A hazai gépberuházások 1978 és 1982 között alig jelentettek többet egyszerű pótlásnál, az automatizáltsáai szinvonal alia változott. A gépek kora valamivel nőtt. Az ipar termékszerkezete 1980 és 1982 között

5 A témával kapcsolatban lásd az előadó ,.Az ütemesség mint az ipar tartaléka" (Statisztikai Szemle. 1983. évi 6. sz. 565—591. old.) c. cikkét.

rendkívül lassan módosult. a termékek több mint 90 százaléka változatlan kivitelben ké—

szült. az exportált termékek gyártástechnoló- giájának átlagéletkora 15 év volt. A minő- ség terén sem történt lényeges előrelépés.

Hiányosságként kell említeni, hogy az újab- ban üzembe helyezett létesítmények struktúra—

átalakító és termékkorszerűsítő szerepe a várt- nál lényegesen kisebb. részben azért is.

mert a naptári időalapnak mindössze 45 százalékában termelnek. Befejezésül az elő- adó megállapitotta, hogy az iparban a kor—

szerűsítés területén gyorsabb előrehaladás- ra, fokozottabb innovációra kell törekedni.

ami csak a gazdaságirányitás átfogó kor- szerűsítésével érhető el. Dr. Harsányi Lász- ló, a Központi Statisztikai Hivatal osztály- vezetője a gazdálkodás hatékonyságának mérési problémáit vizsgálta előadásában.

Elöljáróban a hatékonyság foglamával, idő—

ben és térben való eltérő értelmezésével foglalkozott. Általános felfogás szerint a gazdasági hatékonyság (: gazdálkodás ered- ményességének kifejezője. amit az eredmé- nyek és az elérésükhöz felhasznált ráfordí- tások összevetése alapján lehet jellemezni.

Különbséget kell tenni a hatékonyság válla—

lati és népgazdasági szintű értelmezése kö—

zött. A továbbiakban az előadó ez utóbbi- val foglalkozott részletesebben. Számos mutató született már eddig is ennek méré- sére, de olyan jelzőszám, amely egyöntetű nemzetközi elismerésre tett volna szert. még nem. A magyar gyakorlat mutatószám-rendszert dolgozott ki, aminek fő elemei a ter—

melékenységi. eszközhatékanysági és a komplex hatékonysági mutatók. A további- akban e mutatószám—rendszer tényezőit és ezek mérési problémáit elemezte. Dr. Szüts István kandidátus, főiskolai tanár, a Pénz- ügyi és Számviteli Főiskola Számítástechni- kai intézetének igazgatója a vállalati haté—

konyság mérésével foglalkozott. Hasonlóan az előző előadáshoz. a probléma ezen a szinten is jelentkező összetettségére mutatott rá. Ezek áthidalására javasolta egy tágabb értelmű .,többdimenziós" szektorális haté- konyság fogalom bevezetését, amely min—

den befolyásoló tényező összetevőit tartal- mazza. 79 iparvállalat fő jellemzői alapján végzett faktoranalizis segitségével arra a megállapításra jutott, hogy abszolút értéke—

lés helyétt helyesebb a fejlesztendő terüle—

teket a relatív sorrend megállapításával ki- szűrni. Fontos teendő az értékfolyamatok és az árak valóságos értékhez való közelítése.

Biztosítani kell e mutatók alapján, hogy csak a hatékony termelés bővülhessen. Dr.

Bessenyei Laios kandidátus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem docense a

vállalati statisztika és proanosztika informá- ciós rendszerének időszerű kérdéseivel foa—

lalkozott. A vállalati előrelátás minőségét

(5)

két alapvető tényezőre vezette vissza: a gaz- dasági folyamat jellegére és az előrelátás- hoz alkalmazott módszertani eszközre. A to- vábbiakban a prognosztika alkalmazható módszereit taglalta, majd a jelen és a jövő közötti statisztikai egyensúlyt vizsgálta. Be—

fejezésül megállapította, hogy a prognosz- tikai információs rendszer részben a statisztikai, részben az intuitiv információkat tar- talmazó rendszer, melyek egymással köl- csönhatásban, egymást feltételezve működ- nek.

A harmadik szekció a népgazdaság kül- piaci vonatkozásaival foglakozott. Az első munkaülésen Dr. Wiesel Iván kandidátus, a Figyelő rovatvezetője elnökölt.

A munkaülést Osváth Lajosnak, a Gazda—

ságkutató intézet igazgatójának külgazdasá- gi kapcsolataink problematikus kérdéseiről tartott előadása nyitotta meg. Mindenek—

előtt a helyzetelemzés, prognóziskészités és a koncepcióalkotás felelősségéről beszélt. A külgazdasági elemzések buktatóit. felelős—

ségét külföldi példákon bizonyitotta. A magyar koncepció szerint a világgazdasági környezet változására nem elzárkózással, hanem a nemzetközi munkamegosztásba való fokozott bekapcsolódással kell válaszolni.

Eladósodásunk kialakulásához a megválto—

zott körülményekhez való késedelmes alkal—

maz'kodás. a nemzeti jövedelem túlzott ha—

zai felhasználása mellett az is hozzájárult, hogy az exportorientált megközelítés egy- oldalú túlhajtáso miatt nagy késéssel lát—

tunk hozzá az importhelyettesítéshez. A szocialista integrációban való részvétel jel- lemzője a Szovjetunióval folytatott fokozott gazdasági együttműködés, amely más együttműködéssel nem pótolható, de e vi- szonylatban is a termékkorszerűsítés. az energiatakarékosság, és a KGST integráci- ós tevékenységének kibővítése szükséges. A tudományos munkának is ezeket a jellem—

zőket figyelembe véve kellene az együttmű—

ködés kérdéseivel foglalkoznia, egyre inkább a gyakorlati feladatok megoldását segitő javaslatok kidolgozásával, Vizsgálandó kér- désnek javasolta a szocialista nemzetközi együttműködéssel kapcsolatos szabályozást, a normativitás és a kereskedelempolitikai szempontok harmonizálását, a gazdaságos- ság megítélését és az elszámolási rendszer értékelését. Dr. Drechsler László, a közgáz—

daságtudomány doktora, egyetemi tanár, az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intéze- tének igazaatóhelyettese a külgazdaság elemzési módszereivel foglalkozott. Külgaz- dasági információs rendszerünkben viszony- lagos fejlettsége ellenére is jócskán van—

nak nyitott kérdések. Ezek közé tartozik az árfolyam elemzésének kérdése is. Árfolyam—

politikánk érdembeni vizsgálatához fontos- nak tartja a reálárfolyomváltozások megha-

tározását is, ennek a módszere azonban még nincs kellően kidolgozva. A hitelügylet gozdaságosságának legfőbb mutatója a re- álkamatláb. és itt is ugyanazzal a gyakorlati problémával találkozunk, mint a reál- árfolyam meghatározása során. Az orszá—

gunkat ért transzfer—hatásról szólva hang—

súlyozta, hogy egy becsült reálkamat alap-' ján történő számítás megbízhatóbb képet ad, mint a nominálkomat akármilyen mó—

don történő deflálása. Az adósságállomány értékelésénél is a reálértékek mérése lenne a helyes módszer. Az exportgazdaságossági mutatók ídősoraival kapcsolatban hangsú—

lyozta, hogy szükség van az általános ár- színvonal—változás helyes kiszámítására. Dr.

Kádár Béla, a közgazdaságtudomány doktora. a Magyar Tudományos Akadémia Vi—

lággazdasági Kutatóintézetének tudományos osztályvezetője Magyarországnak a nemzet- közi munkamegosztásban elfoglalt helyével foglalkozott. Az elmúlt évtizedben a nem- zetközi folyamatok nyomán a magyar goz- dasági fejlődés külső feltételei kedvezőtlen- né váltak. Külkereskedelmi cserearányaink 1973 és 1983 között több mint 25 százalék—

kal romlottak, s ez a KGST—országok kö- zött a legnagyobb mértékű volt. A világke- reskedelemben való részvételünk ezért hosz—

szú távon megfigyelhető csökkenést mutat.

A lemaradás általában a kedvezőtlen kiná—

lati szerkezettel, partnerválasztással vagy a külkereskedelmi munka alacsony hatásfoká—

val is összefügg. A gazdasági fejlődés vi- lágméretű lassulása vitathatatlan tény. ami másutt számottevő szerkezeti átalakulással és műszaki fejlődéssel járt együtt. A világ—

gazdasági növekedés legszűkebb kereszt—

metszetét az 1960—as években a munkaerő, az 1970-es években a természeti erőforrá- sok. az 1980—as években a pénzügyi erőfor- rások mennyisége jelentették. A magyar gazdaság szempontjából az 1980-as évek—

ben a KGST-együttműködés feltételei mó- dosultak, s a régión belüli külkereskedelmi forgalom az 1980-es évek második felében előreláthatóan csak szerény ütemben bő—

vült. Az előadó úgy ítélte meg, hogy a fej—

lődő országok közötti együttműködés az 1980-as években szintén lassabban fejlődik.

A fejlett tőkés országokkal való kapcsolat—

nál a világgazdasági dinamizmus a tenge—

rentúli területek felé tolódik el. A külgaz—

dasági kapcsolatok fejlesztése nem lehetet- len, de a korábbi évtizedeknél jóval nehe- zebb feladat. Dr. Kozma Ferenc, a közgaz- daságtudomány doktora, az MSZMP KB Politikai Főiskola tanszékvezető egyetemi tanára előadásában a külgazdasági egyen- súly és hatékonyság elvi modelljét vázolta fel. Előadásában foglalkozott a rendelke—

zésre álló termelési tényezők működési ha- tékonyságának optimalizálásával, a nemzet—

(6)

gazdaság kívánatos nyitottságának a mérté- kével. Azt vizsgáltal hogy a hazai termelés hatékonysági szintjének változásai és a cse- rearány-változások milyen hatást gyakorol- nak a komparatív költségelőnyök szerzési lehetőségeire, figyelembe vette a cserék termelési és piackorlótait, foglalkozott a korszerű technika transzfer és a technológiai specializáció—kooperáció hatásával is. Dr.

Nyilas András kandidátus, a Gazdaságkuta- tó intézet igazgatóhelyettese, a külkereske- delem és a beruházások kapcsolatát vizs—

gálta. Magyarország a külkereskedelmi in—

tenzitás rangsorában a világon a 3.—5. he—

lyen van, a KGST—országok rangsorában az első helyen áll, mindez az exportorientált fejlesztési politikát indokolná. A szocialista iparosítás (1950—1967) azonban nem első—

sorban exportcélokat szolgált, hanem in- kább hazai igényeket elégített ki, 1968 je- lentette a fordulópontot. A cserearány-vesz—

teségek kiegyenlítése megköveteli, hogy a beruházási fejlesztési források elsősorban az export céljait szolgálják. Az előadó ezután azt elemezte, hogy milyen szerepük van a beruházásoknak külső egyensúlyi helyzetünk alakulásában. A beruházások és az egyen- súlyi helyzet ciklusszerű mozgása nem je—

lenti egyben az általános gazdasági fejlő- dés ciklikusságát. Megállapította, hogy a beruházásokon belül még mindig magas az importpótló és rendkívül mérsékelt az ex- portorientált fejlesztés aránya. pedig vi—

szonyaink ismeretében csakis az utóbbi fo—

gadható el stratégiai célnak. Szatmári Ta—

más, az Országos Tervhivatal Tervgazdasági Intézetének csoportvezetője előadásában a tőkés cégekkel létesített kooperációs haté—

konyságot befolyásoló tényezőket elemezte.

A fejlett tőkés országokkal létesített együtt- működésben hosszabb időn keresztül a tech- nikaszerzés dominál. Ezek passzív, befogadó jellegű kooperációk voltak. A vállalatok egy része a kihasználatlan kapacitásokat igye—

kezett tőkés kooperáció révén lekötni. A kapcsolatok általában bérmunka vagy bér—

munkajellegű együttműködésben realizálód- tak. Az 1970—es évek közepétől erőteljesen megnövekedett a kooperációs partnereknek történő szállítás. Ebben számottevő szerepet játszott. hogy a technikát átadó félhez tör—

ténő szállítás az exportbővítés egyik leg- könnyebben járható útjának látszott. Néhány vállalat, amelyek jól felkészültek, az utób—

bi években igyekeztek a kooperációk hazai szellemi munka tartalmát növelni, de ezek- nek a vállalatoknak a köre ma még kicsi.

Mindezek következtében a nem rubel el- számolású export kiterjesztése érdekében tett erőfeszítések eddig csak korlátozott eredményeket hoztak.

A szekció második munkaülésén dr.

Drechsler László elnökölt, Dr. Bódy László,

a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazga- tója ,.Monetáris és hitelpolitikai kérdések"

címmel tartott előadást. Egyensúlyi gondja- ink eredete az 1970-es évek közepére vezet- hető vissza. A válság évről évre sok milli- ,árd forint veszteséget okozott az országnak.

A fizetési mérleget csak növekvő külföldi hi- telekkel lehetett egyensúlyban tartani. A nemzetközi pénzpiac hitelkínálatai is hitel- felvételre ösztönöztek. Egyre inkább nyil- vánvalóvá lett azonban, hogy a tervezett intenzív fejlődés az adott struktúrában olyan további eladósodáshoz vezet, amely kamatterheível és adósságszolgálatával egyre sebezhetőbbe' teszi a népgazdaságot.

A külkereskedelmi egyensúly ilyen mértékű romlásának fő oka a gazdaság alkalmaz—

kodóképességének hiánya volt. A belföldi hitelpolitika egyik fő célja az exportfejlesz—

tő beruházások támogatása volt. Ez a hitel- konstrukció hozzájárult az 1979-ben megin- dult fordulathoz. Ma már az is látható. hogy a felgyülemlett külső adósságállomány fo- kozatos leépítése elkerülhetetlen feladat. A további hitelfelvételekhez teljesítenünk kell az elosztásban tervezett arányokat és a ter—

vezett kiviteli többletet. Mindezek csak ok—

kor valósíthatók meg, ha gazdaságunk tel- jesítőképességét sikerül növelni, az egyen—

súly javítását sikerül tartós tendenciává ten—

ni. Ezután dr. Földes Károly kandidátus, a Magyar Tudományos Akadémia Közgazda- ságtudományi Intézetének tudományos osz- tályvezetője a szocialista országok külgaz- dasági tevékenységének belső fejlődésével foglalkozott. Míg a belső gazdasági körfor- gás eszköz a külpiaci teljesítmény fokozásá—

ra, addig a külső aktivitás eszköz a hazai társadalmi—gazdasági feladatok megvalósí—

tására. Előadó a továbbiakban olyan fel—

tételeket sorolt fel, amelyek a ráfordításokra és az eredményekre egyaránt vonatkoznak, és úgy befolyásolják a növekedés alapté—

nyezőít, hogy egyidejűleg maguk is az utóbbiak hatása alatt állnak. Ez utóbbi té—

macsoportban elemezte a termelési és a külkereskedelmi szerkezetet. Foglalkozott az egyensúly belső feltételeivel, végül a gaz—

dasági mechanizmus fejlesztésének távlatai-

ról beszélt. Dr. Horváth Róbert kandidátus,

a József Attila Tudományegyetem tanszék- vezető egyetemi tanára előadásában a fi- zetésimérleg-koncepció változásával foglal—

kozott. A kérdést tudományelméleti és tudo- mánytörténetí sikon vizsgálta. A fizetésimér- leg—probléma Magyarországon először az 1929—1933-as nagy válság előestéjén vető- dött fel. hiszen ekkor kényszerült Magyaror- szág egy új közgazdasági egység, és en—

nek megfelelően egy új monetáris rendszer

létrehozására. Az első reagálás a Hegedűs Loránd—féle 1921—es stabilizációs kísérlet volt. A gyakorlatban 1924-től kezdődően

(7)

szigorú deflációs monetáris politikát folytat- tak, ami nem kedvezett a strukturális átala- kulás előmozdításának. s egyre nagyobb kölcsönbeáramlást vont maga után. A sza—

nálási pénzekből csak 10 százalékot fordí- tottak termelékenynek nevezhető beruházá- sokra. A kormány beruházási terve nem való- sult meg. Az 1929-es válságot még a Magyar Nemzeti Bank aranykészletének veszteségei árán. valamint rövid lejáratú hitelek segítsé- gével sikerült átvészelni. de az ároldalról jelentkező hatások kivédhetetlenek voltak.

Az első világháború után elmulasztott struk—

túraváltásra a második világháború után még az előbbieknél is rosszabb feltételek mellett került sor. A három éves népgazda- sági terv a struktúraváltás céljait és a gaz- dasági irányítás nagyobb összpontositását szolgálta. Az 1950—es évektől kialakult gaz- daságirányítási rendszer túlzottan reálgazda- sági szemléletű volt. így a túlméretezett be- ruházási program, valamint az 1951. évi ár- és bérrendezés erős inflációs hatásokkal járt. Ebben a gazdasági irányítási rend—

szerben a pénz az elszámolási egység sze—

repére korlátozódott. a fizetési mérleg je—

lentőségét elhanyagolható tényezővé degra- dálták. A kérdés jelentősége csak akkor merült fel. midőn a gazdasági mechanizmus reformja a beruházások hatékonysá- gát és a strukturális alkalmazkadóképessé- get mint követelményt hangsúlyozni kezdte.

A gazdaságpolitikai és a monetáris politi—

kai tapasztalat 1979 óta nagy figyelemmel foglalkozik fizetési mérlegünk problémáival.

A MAGYAR TUDOMÁNYOS AKADÉMlA

A Magyar Tudományos Akadémia Sta—

tisztikai Bizottsága 1984. május 17—én dr.

Kiss Albertnek, a Központi Statisztikai Hi- vatal elnökhelyettesének. a Bizottság elnö—

kének vezetésével ülést tartott. Az ülés napi- rendjén dr. Harsányi László: ,,A nemzeti

vagyon statisztikájának aktuális kérdései"

című előadása és ennek vitája szerepelt. Az előadás téziseit a résztvevők előzetesen írásban is megkapták. Az ülésen elhangzott szóbeli kiegészítés főbb gondolatai a követ- kezők voltak,

A termelés változásának magyarázatára szolgáló okok a felhasználható erőforrások mennyiségi és minőségi különbségeiben lel- hetők fel. Ezen erőforrásoknak a számbavé—

tele koránt sincs olyan színvonalon, mint az eredmények elszámolása. A statisztika ér- deklődése a legutóbbi időkben fokozódott a nemzeti vagyon számbavételének mód- szertani kérdései iránt. A felhalmozott esz- közök mennyiségére és hatékony felhaszná- lásának prablémáira egyrészt a természeti

s etéren is levonta a két világháborúka—

zötti világválságból menthető magyar tanuk ságokat. Dr. Wiesel lván' előadásának címe .,A valutaárfalyam—politika eredményei és problémái" volt. Az előadó szerint gazda- ságpolitikai céljaink elérésében növekvő szerepe van a pénzpolitikának— és azon—' belül a valutaárfolyam—politikának. Valutaárfolyam- politikánkban fordulópont'volt az: egységes árfolyam megteremtése. E törekvés Szorosan kapcsolódott a nemzetközi gazdasági—érték—

ítéletnek a népgazdaságban való érvényesü téséhez. valamint a valutakonvertibilitás megteremtésének elgondolásáhon Az egyséz ges valutaárfolyam működési feltételeit hát- rányosan befolyásolja. hogy nem' lehetett a transzferábilis rubel árfolyamát a rendszerbe beépíteni. A rugalmas árfolyamrendszer mű;

ködése új helyzetet teremtett a vállalatoknál, új gazdasági kockázati elem jelent meg, ami a devizális szemléletmód erősítését eredmé—

nyezte. A leértékelő' politika— hozzá- járult az egyensúlyt javitó feladatok meg- valósításához. de a leértékelés mértéke—nem egyenlítette ki a magyar értékesítés verseny- pazíciójában jelentkező hátrányokat, és nem hozott kellő exportösztönzést.— Az im—

portkorlátozó hatás viszont az engedélyezési gyakorlat mellett nem jelentkezhetett tisztán.

A belföldi inflációt a leértékelés erősíti. A valutaártolyam-politika hatókörének bővité- se fontos eleme a gazdasági reform'fejlesz—

tésének, de ez csak monetáris rendszerünk általános fejlesztésével együtt valósítható

meg.

STATlSZTl KAl BIZOTTSÁGÁNAK ULÉSE

erőforrások gazdasági szerepének változása, másrészt a növekedési ütem csökkenése iró- nyitotta rá a figyelmet.

A statisztika ebben a helyzetben szembe találta magát egy sor fogalmi tisztázatlan- sággal. Az erőforrások szélesebb körű szám- bavételét az értékelés módszertanának prob-

lémái is nehezítik.

A statisztika által alkalmazott módszerek az erőforrások egy részénél megnyugtató módon használhatók. Bizonyos erőforrásfaj-

táknál (például viz) új módszerek megal-

kotására van szükség, más vagyonelemek- nél (például az állóeszközök esetében) a statisztikailag kielégítő értékelés gyakorlati végrehajtása jelenleg leküzdhetetlen akadá-

lyokba ütközik.

A vitában Kádas Kálmán, Mach Péter, Kupcsik József, Ress Sándor, Horváth Ró- bert, Fazekas Béla, Berend Iván, Andorka Rudolf, Juhász Jánosné, Friss Péter, Hullán Szabolcsné, Márfölcli Gábor és Horváth Pi- roska vettek részt.