A Területi Statisztika Szekció tudományos ülésszaka

(1)

SZEMLE

Mégis ahhoz, hogy a köztük levő távolság csökkenjen. ez a vándorülés is hozzájárult.

Reményét fejezte ki, hogy a több mint 300 közgazdász találkozója a megye számára nemcsak munkát jelentett, hanem a Magyar Közgazdasági Társaság fiatal megyei szerve-

903

zete számára elméleti és gyakorlati tapaszta- latokkal is szolgált.

A zárszó után sor került az Ipari és Építő-

ipari Statisztikai Értesítő nívódíjainak kiosz-

tására. (A nívódíjakról szóló hirt lásd a 915.

oldalon.)

A TERULET! STATISZTIKAI SZEKClÓ TUDOMÁNYOS ULÉSSZAKA

KOVÁCS TIBOR

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz- tikai Szakosztályának Területi Statisztikai Szekciója 1973. május 22—24 között Bé—

késcsabán rendezte meg tudományos ülését.

Az ülésszak munkájában részt vett hat szocialista ország -— Bulgária, Csehszlovákia, Jugoszlávia, Lengyelország, a Német Demok—

ratikus Köztársaság és Románia — Központi Statisztikai Hivatalának küldöttsége is.

Az első plenáris ülést dr. Ollé Lajos kandi- dátus, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem dékánja, a Statisztikai Szakosztály elnöke nyitotta meg. Bevezető szavai után került sor az ülésszak első előadására, me—

lyet Huszár István államtitkár tartott ,,A tár—

sadalmi—gazdasági fejlődés területi sajátos- ságai Magyarországon" cimmel. Előadásában a magyar ipar és általában a magyar gaz—

daság helyzetéből kiindulva felmérte az or- szág gazdaságának és társadalmának fel- szabadulás utáni gyors ütemű átalakulását.

Megállapította, hogy a magyar ipar korábbi fejlődését meghatározó tényezők nagy hatás- sal voltak annak telepítésére, területi elosz- lására is. amelynek középpontjában Buda' pest ipara állt, míg az ország számos része általában és lényegében ipar nélkül maradt. Rámutatva a termelőerők arányos terü- leti eloszlásának, a területi munkamegosz—

tásnak a jelentőségére, összegezve az 1950 óta bekövetkezett fejlődés főbb eredményeit, kitért a területi aránytalanságból adódó egyes problémákra, amelynek —- többek kö—

zött -— .,... következménye az is, hogy az utóbbi évek közgazdasági—statisztikai kuta- tómunkájában fokozott érdeklődés mutatható ki a gazdasági és társadalmi kérdések terü—

leti aspektusai iránt. Hovatovább a múlté az a téves egyszerűsítés, amely a társadalmi munkamegosztást az ágazati munkamegosz- tásra szűkítette le. s ezzel egyidőben állít- hatjuk: kezd általánossá válni az a felisme- rés, hogy az aránytalan területi elosztás nem kívánatos gazdasági és társadalmi hatáso—

kat vált ki. és így végül is az egyes ágaza—

tok (és az egész népgazdaság) általános fejlődésének is gátjává lesz." Egy adott te- rületen a fejlettség mértékét az ott működő ágazatok együttes színvonala határozza meg

— hangsúlyozta az előadó -—, de jelen hely-

zetünkben egy terület munkaerő—kapacitásá—

nak gazdasági aktivitása, egyben minden irá—

nyú fejlődésének mértéke is végső fokon a legdinamikusabb ágazat. az ipar jelenlétén.

fejlődésén múlik. Ennek tulajdonítható, hogy .,... az ipar további fejlődésének és nem- különben a lakosság foglalkoztatási és élet- viszonyaiban mutatkozó káros méretű diffe- renciák csökkentésének alapkérdése lett az ipari termelőerők és az ipari termelésbe be- vonható pótlólagos munkaerő területi elhe- lyezkedésében megnyilvánuló ellentmondás feloldása". Ezután az előadó részletesen szólt a vidéki iparfejlesztéssel kapcsolatos párthatározatokról, kormányintézkedésekről, és elemezte a vidéki ipartelepítés 1960—1970 közötti eredményeit, főbb tendenciáit. Össze- gezésül megállapította, hogy .,... a vidék iparOSitásának évtizedes folyamata -— termé- szetszerűen a mezőgazdasági nagyüzemek megszilárdításával és növekvő gazdasági ere- jével együtt -— a gazdasági fejlettségi szín- vonal és a lakosság jövedelmi színvonala nivellálódásának tartós és eredményes ten—

denciáját hozta létre, alapot nyújtva ahhoz, hogy a szociális, kommunális, kulturális el- látás szintkülönbségei is csökkenjenek".

Előadásának második részében az ország településhálózatának helyzetével foglalkozott. Megállapította, hogy a felszabadulás—

kor korszerűtlen településhálózatot örököl—

tünk, melynek célszerű átalakítása nélkül az ország lakossága jelentős részének életkö—

rülményeit, ellátási szintjeit javitani, a város és a falu között érezhető mértékű közeledést elérni nem lehet. Felvázolta településhálóza-

tunk fejlődésének jellemző vonásait, az ur- banizációs folyamatot (kiemelve az utóbbi évek városalakitásait), és különösen részle- tesen foglalkozott az aprófalvak problémái—

val, melyek közül a városok közelében fekvő, jó közlekedési lehetőségekkel bíró falvak fej—

lődése lehetséges, de az ilyen adottságoktól távol települt falvak esetében helyenként az elnéptelenedéssel is számolni kell. Méltatta az országos településhálózat—fejlesztési kon- cepció jelentőségét és az annak tervszerű megvalósítását jól szolgáló új jogszabályo- kat (tanácstörvény, államigazgatási változá- sok stb.).

(2)

A terület- és településfejlesztés vonatkozá—

sában a statisztika feladatát abban hatá- rozta meg, hogy az folyamatosan kísérje figyelemmel a fejlődést, állandóan elemezze a helyzetet és gyors információkkal, hatéko- nyan segítse a megvalósulás folyamatát, nem utolsósorban a helyi vezető szervek tájékoz- tatásában. Kiemelte azonban, hogy ,,... ez nem egyszerűen azt jelenti, hogy nagyobb mennyiségű adatra van szükségük az egyes ágazatok, szervezetek vagy települések hely- zetét illetően, hanem sokkal inkább azt, hogy a gazdasági és társadalmi folyamato—

kat, azok belső összefüggéseit, ágazatoktés területek között átgyűrűző hatásait feltáró, ezen keresztül az egyes fejlesztési döntések következményeinek felmérését is elősegítő, összetettebb információk iránt növekszik az érdeklődés". Befejezésül méltatta a Területi Statisztikai Szekció munkáját, és hang- súlyozta a területi kérdések iránt érdeklődő tudományágak képviselői rendszeres és ha- tékony együttműködésének szükségességét.

Ezt követően került sor Frank Ferencnek, az MSZMP Békés megyei Bizottsága első titká- rának előadására, aki az ülésszakot vendé- gül látó megye múltjáról, jelenéről, fejlődé- séről és problémáiról beszélt. A megye mai helyzetéről szólva elemezte a megye gazda- sági struktúrájának változását, az ipartele—

pítést, ami nagy hatással volt a foglalkoz- tatottság szinvonalának alakulására, hang- súlyozta az élelmiszeripar és a szövetkezeti ipar kiemelkedő jelentőségét. Kifejtette azon—

ban azt is, hogy az ipar fejlődése, egyre na—

gyobb súlya nem csökkenti a mezőgazdaság jelentőségét. A megyében a mezőgazdaság gyökeres átalakulásának hatására növeke- dett a gazdálkodás hatékonysága. Összefog- lalósóban megállapította. hogy a megye gazdasági életének feilődése megteremti a lehetőséget az élet— és munkakörülmények javítására, a jövedelmek növekedésére.

A plenáris ülés harmadik előadását Bara- bás Miklós, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezetője, a Szekció elnöke tartotta ,,A területi statisztika elméleti—mód- szertani eredményei és alkalmazása a hazai gyakorlatban" cimmel. Bevezetőben kiemelte, hogy a Területi Statisztikai Szekció ülése lehetőséget ad az eddig végzett mun—

ka s a megoldásra váró feladatok felméré- sére. Hangsúlyozta az elért eredmények mel—

lett a területi statisztika tovóbbfejlesztésének szükségességét. A területi statisztika tartalma is átalakulóban van, fokozatosan nő az igény a lakosság életkörülményei, a társadalmi kérdések vizsgálatához szükséges informá—

ciók iránt. A területi statisztikai információs rendszert -- az adatok és információk szá- mának bővülésén túl — tovább kell fejlesz—

teni a korszerű számítástechnika alkalmazá- sával, a módszertan fejlesztésével.

A Szekció munkájáról szólva megálla- pította, hogy kutatások folynak a területek elhatárolása, a területi fejlettségi szinvonal mutatószám-rendszerének kidolgozása, a te—

rületi idősorok összehasonlithatósága, a vá- rosok vonzáskörzete és agglomerációs terü- lete statisztikai vizsgálata és egyéb témakö- rökben. Publikációk készültek és készülnek az ország falvairól, városairól, országos és megyei településhálózati kiadványok formájá- ban. Ezután összefoglalta a Szekció, mun- kacsoportjaiban folyó módszertani kutatások és a különböző témakörökben elvégzett elem- zések eredményeit. A területi statisztika to- vábbfejlesztésének feladatairól szólva kiemelte az adatok hozzáférhetőségének kér-f dését, az elméleti és módszertani kutatások- nak a gyakorlati szakemberek számára elér- hető módon való közzététele szükségességét, a területi statisztikában használt fogalmak meghatározásának, egységesítésének fontos—

ságát.

A második napon az ülésszak két szekció- ban folytatta munkáját. Az !. Szekció első munkaülése Supala Pálnak, az MSZMP Bé- kés megyei Bizottsága titkárának elnökletéf vel az anyagi termelés statisztikai vizsgála—

tának területi kérdéseivel foglalkozott. Az első előadó dr. Bartke István kandidátus, az Épitésügyi és Városfejlesztési Minisztérium főosztályvezető—helyettese volt, aki a terve- zési—gazdasági körzetek szerepét elemezte a hosszú távú területfejlesztési tervek kidolgo- zásában, E körzetekben -— mivel jól közelítik a földrajzi munkamegosztás objektive kiala—

kult területi egységeit —- a társadalmi—gaz- dasági folyamatokra jellemző törvényszerű—

ségek teljesebben jutnak kifejezésre, mint más területi egységben, következésképpen a prognosztizálni kivánt folyamatok pontosab—

ban, kisebb hibával előrejelezhetők. Kifejtet- te, hogy mindez nem mond ellent a tanács- törvénynek, nem tagadja a megyék szerepét a területteilesztésben. Az összefüggéseket az észak-dunántúli tervezési—gazdasági körzet és az abba tartozó megyék példáján végig—

vezetve illusztrálta, végül hangsúlyozta, hogy e körzetek szerepe nemcsak tervezéstechnikai jelentőségű, hanem a gazdasági körzetkuta—

tás egyik módszereként is felfogható.

Kovács Tibor, a Központi Statisztikai Hiva—

tal osztályvezetője, a vidéki iparfejlesztés 1960—1970 közötti eredményeit és sajátossá- gait foglalta össze előadásában. Megálla- pította, hogy a magyar ipar termelése a vizs—

gált évtizedben csaknem megkétszereződött a foglalkoztatottak számának 34 százalékos növekedése mellett. A folyamatot regionális vonatkozásban az jellemezte, hogyBudapest iparának fejlesztése jelentős intenzifikálás és eaves, erősen munkaigényes tevékenyséaek vidékre telepítése mellett ment végbe, miköz- ben a létszám 1967 óta csökken. Az iparoso-

(3)

SZEMLE

905

dott megyékben a foglalkoztatottak száma az országos átlagot alig meghaladó ütem—

ben nőtt, de jelentős lépések történtek a nők foglalkoztatásának megoldására. A kevésbé iparosodott megyékben viszont a létszám 91 százalékkal nőtt, ezeken a területeken reali- zálva a teljes növekedés több mint felét. A továbbiakban a vidéki ipar koncentrációját vizsgálta részletesen. hangsúlyozva, hogy a 28 legnagyobb ipari központ tömöríti magá- ba a vidék iparában dolgozók csaknem 49 százalékát.

Az ipartelepítés hosszú távú területi mo- delljével, annak változataival kapcsolatos munka eredményeiről számolt be előadásá- ban dr. Bora Gyula kandidátus, a Marx Ká- roly Közgazdaságtudományi Egyetem docen- se. Ismertette a kiinduló információkat, a modellben alkalmazott számítási módszere- ket és a modell szerkezetét, amely 61 ipari ágazat és 112 település mélységében, hat változatban osztotta el (vagy osztotta el újra) az 1985-re prognosztizált ipari létszá—

mot. Részletesen ismertette a számítások eredményeit. végül megállapította, hogy a hat variáns összességében képes feltárni, hogy a különböző területi fejlesztési koncep—

ciók az iparnak milyen új területi eloszlását eredményezhetik. Feleletet adnak arra a kér- désre, hogy a hosszú távú terv a jelenlegi területi aránytalanságokon milyen mértékben és hogyan tud változtatni, figyelembe véve egy. a korábbinál átgondoltabb és hatéko- nyabb ipartelepítési politikát.

A munkaülés következő előadója dr. Tatai Zoltán, az Országos Tervhivatal főelőadója volt. aki a területfejlesztési politika céljait és eszközrendszerét foglalta össze az ipar vo- natkozásában. Összehasonlította a tervuta- sításos irányítási rendszer és a jelenlegi gaz- daságirónyítás telephelyválasztási módsze—

reit. elemezte az ipartelepítés jelenlegi gya- korlatát, jogszabályait, finanszírozási lehető- ségeit és támogatási alapjait, végül szólt azokról a módosító elgondolásokról, melyeket ezen alapok tekintetében az ötödik öt- éves terv időszakára terveznek.

Az egyre nyomatékosabban jelentkező re- gionális szemlélet információigényéből kiindulva, a regionális ágazati kapcsolati mérle- gekből álló konzisztens elszámolási rendszer kialakításának lehetőségeit vizsgálta előadá- sában dr. Csepinszky Andor, a Központi Sta- tisztikai Hivatal gazdasági tanácsadója. Ösz- szefoglalta a már elkészült, kísérleti Vas megyei ágazati kapcsolati mérleg tapasztala- tait, részletesen taglalta egy egész mérleg- rendszer felépítésének alapelveit, a mérleg- szerkesztés időpontjával, a területi egységek megválasztásával, a mérleg részletességével és típusával, nem utolsósorban pedig mun- llía- és költségigényével összefüggő kérdése-

et.

Komjáthy Józsefné, (] Központi Statisztikai Hivatal csoportvezetője, az ipari vonzáscent—

rumok és vonzáskörzetek meghatározásának módszertani kérdéseivel foglalkozott előadá—

sában. Megállapította, hogy az iparosodott- sági szint mélyebb feltárására nem elégsé—

gesek a megyei szintű adatok, szükség van a területi statisztikában olyan egységek al—

kalmazására is, amelyek a közigazgatási ha- tároktól függetlenül, körzetszerűen, a gazda—

sági összetartozás alapján kerülnek kialakí—

tásra. Ezt követően részletesen ismertette a kialakított ipari vonzáskörzetek jellemzőit és a felhasználásukkal végzett számítások első eredményeit.

Dr. Szászy Ákos, a Központi Statisztikai Hi- vatal Tolna megyei Igazgatóságának vezető—

helyettese előadásában a mezőgazdaság fejlettségének területi szintű mérésére, Schöck Gyula közgazdásszal közösen kidolgozott módszerét ismertette. A módszer kevés mu- tató felhasználásával, a becslések lehetőség szerinti kerülésével. lényegében a földminő- ségre, az állatállományra és a vonóerő-ka—

pacitásra, valamint bizonyos minőségi ismer—

veket kifejező korrekciókra alapozva kísérli meg számszerűsíteni az ágazat fejlettségé- nek területi különbségeit.

Az !. Szekció második munkaülése kereté—

ben. amelynek elnöke Hadházi Gyula, a Köz- oonti Statisztikai Hivatal Budapest városi lgazgatósága'nak vezetője volt, a társadalmi szolgáltatások és a lakosság jövedelmei te—

rületi kérdéseinek vizsgálatával folytatta munkáját. Az ülés első előadója Barta Bar—

nabás, a Központi Statisztikai Hivatal főosz- tályvezetője volt, aki mindenekelőtt a társa- dalmi szolgáltatások fogalmát és életszínvo- nal—meghatározó szerepét elemezte. Részle- tesen vizsgálta a különböző szolgáltatási ágak tevékenységében mutatkozó területi kü- lönbségeket, megállapítva a megyék egy—

máshoz viszonyított rangsorát. Kiindulva ab- ból az elvből. hogy egy terület ilyen értelmű fejlettségét végső fokon a különböző szolgál- tatások együttes színvonala határozza meg, a FOREL-1 algoritmus bevezetésével mate- matikai módszert dolgozott ki és mutatott be, amely módot ad a színvonal és a rangsor komplex értékelésére.

A kérdést más oldalról, a vásárolt anyagi jellegű és személyi szolgáltatások oldaláról közelítette dr. Erdélyi Ernő, a Központi Stal!- tisztikai Hivatal Baranya megyei lgazgató—

sága vezetőhelyettesének előadása. Kiindu- lásként megállapította, hogy az egy főrejutó kiadások közül országosan a vásárolt szol- gáltatásokra költött összeg aránya a mun—

'kás— és szellemi családoknál 13.7, a paraszti és kettős jövedelmű családoknál 7.3 száza—

lék. Ezt követően részletesen elemezte a ház- tartásstatisztikai adatok felhasználásának lehetőségeit az e tekintetben mutatkozó te—

(4)

rületi különbségek elemzésében, valamint összevetette ezeket az információkat a szol- gáltató szervezetek tevékenységét jellemző adatokkal.

Sándor Anna, a Központi Statisztikai Hivaf tal Borsod megyei és dr. Tóth Zoltánné, a Központi Statisztikai Hivatal Heves megyei Igazgatóságának munkatársai közös tanul- mányukban a területi reáljövedelem- számitás továbbfejlesztésének lehetőségeit vizsgálták azzal a céllal, hogy a módszer megyénél kisebb egységek esetében is alkalmazható Ie—

gyen, illetve bemutatták a Borsod megyében elvégzett járás—város mélységű kisérleti szá-

mítások eredményeit.

.lessze Károly és Gáspár János, a Központi Statisztikai Hivatal Nógrád megyei Igazgató- ságának vezetője és helyettese előadásukban a folyamatos statisztikai információk felhasz- nálhatóságával foglalkoztak a területi jö- vedelemszámitósok vonatkozásában. A dal—

gozatukban bemutatott korrigált bértömeg- számitási módszer azt célozza, hogy a mun—

kahelyen megszerzett jövedelmeket megfelelő módon a lakóhelyhez, tehát a területi egy—

ségekhez lehessen rendelni, azaz számolni lehessen a jövedelem megszerzésének és fel- használásának az ingázásból adódó földraj—

zi eltéréseivel.

A II. Szekció első munkaülésének elnöke dr. Szabady Egon kandidátus, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese volt. A magyar településhálózat fejlődésének kérdé- seivel foglalkozó ülés első előadója dr. Kő—

szegfalvi György kandidátus, a Városépitési Tudományos és Tervező Intézet irodavezetője volt. Előadásának bevezető részében törté—

neti áttekintést nyújtott az ország település—

hálózatának kialakulásáról, fejlődéséről, és felvázolta e folyamat történeti periodizáció- ját. Részletesen vizsgálta a településhálózat jelenlegi helyzetét és fejlődésének összefüg—

géseit az általános gazdasági—társadalmi fejlődés tendenciáival, Kiemelte, hogy az ur—

banizáció fő folyamatát a termelőerők tér- beli el'helyezkedésében bekövetkező változá- sok, illetve a népesség ennek hatására rea- gáló területi átrendeződése. fejlesztési cent- rumokban való tömörülése határozza meg.

Vizsgálta a községek, (: tanyák helyzetét, méltatta a településhálázat-fejlesztési kon- cepció elgondolásait és jelentőségét. Elem- zéseinek összegező tanulságaként állapi- totta meg, hogy a következő időszak fejlő- dési folyamatában felgyorsul a hagyományos, történelmileg kialakult településrendszer fel-

bomlása.

Az előbbi átfogó téma egy sajátos kérdé—

sével. a budapesti agglomeráció problémái—

val foglalkozott Pesti Lajosné, a Központi Statisztikai Hivatal Budapest városi Igazga- tósága vezetőhelyettesének előadása. Elő- adásának első részében az agglomeráció el-

határolásának lehetőségeivel, módszertani problémáival foglalkozott, majd áttekintette a témával kapcsolatos eddigi feltáró munka eredményeit, illetve az ezekre alapozott in—

tézkedéseket. Részletesen vizsgálta az agg- lomeráció folyamatos statisztikai megfigye- lésének lehetőségeit, és hangsúlyozta a je- lenleg is rendelkezésre álló adatbázis cél- szerű felhasználásának szükségességét. Vé- gezetül megállapította, hogy az ingázók főbb jellemzőinek megfigyelésére, illetve a fővá- rosi intézményekkel szemben megnyilvánuló igényeik felmérésére van szükség az eddi—

ginél nagyobb gyakorisággal.

A magasabb központi szerepkör ellátására kijelölt települések fejlettségének vizsgálatá- ra kidolgozott módszert ismertette FüzesiiAn—

falnak, a Központi Statisztikai Hivatal Fejér megyei Igazgatósága vezetőjének előadása.

A fejlettség komplex értékelésére Sulyok Jenő főelőadóval együtt kidolgozott módszer szá- mításait 131 településre (75 város és 56 ki- emelt nagyközség) végezték el, és ezek ered- ményeit vetették össze azzal a szerepkörrel, amelyet a fejlesztési koncepció szán az egyes településeknek.

A magyar városok egy sajátos kategóriá- jának, a szocialista iparvárosoknak a helyze- tével és fejlődésével foglalkozott Faluvégi Albert, a Központi Statisztikai Hivatal csau portvezetője. Bemutatta e városok kialakulá—

sát, a társadalmi munkamegosztásban betöl—

tött szerepét, és vizsgálta a főbb városi funk- ciók ellátása terén meglevő kapacitásaikat Részletesen elemezte azokat a feltételeket, amelyek e városok esetében —- ipari szerepük mellett —— teljes városi ellátófunkcióik kiépü- Iéséhez szükségesek.

Ezt követően a II. Szekció dr. Becsei ló- zsefnek, az MSZMP Békéscsabai városi Bi- zottsága titkárának elnökletével a második munkaülés keretében folytatta a település—

hálózati kérdések elemzését.

A községi településrendszer helyzete, fej- lődésének és fejlesztésének lehetőségei volt a témája Turáni József, a Központi Statiszti—

kai Hivatal Vas megyei Igazgatósága veze- tőhelyettese előadásának. Felvázolta 'a magyar faluhálózat jellegzetes típusait, területi különbségeit, fejlesztésük sajátos feltételeit.

Behatóan vizsgálta az aprófalvas település—

rendszer problémáit, ahol a kisfalvak nagy részére a funkcionális elszegényedés, az alapfokú ellátás hiányai és a folyamatos né- pességelvándorlás a jellemző. Hangsúlyozta,

"hogy csak az alapfokú központok. centru- mok fejlesztése és megerősítése vezethet a nemkivánatos tendenciák mérsékléséhez

vagy megszüntetéséhez. _

A tanyák. az újonnan alakuló üzemi lakó—

telepek és majorok, a kisüzemi mezőgazda—

ság helyzete és szerepe volt a témája két.

egyaránt Bács-Kiskun és Szolnok megye te-

(5)

SZEMLE

rületére kiterjedő vizsgálatnak. E vizsgálatok eredményeiről dr. Lukács Pál, a Központi Statisztikai Hivatal Szolnok megyei lgazgató- ságának vezetője és Kóczián Zoltán, a Köz- ponti Statisztikai Hivatal Bács—Kiskun megyei Igazgatóságának vezetője számolt be, Rózsa Tamásné, illetve dr. Sántha Józsefné közgazdászokkal közösen készített előadásá—

ban. Részletesen vizsgálták a tanyák hely- zetét, mezőgazdasági szerepüket és jelentő—

ségüket, népességük sajátos demográfiai jellemzőit. Részesedésük — állapították meg

— különösen az állattenyésztésben igen nagy, ennek ellenére nehéz az együttélésük a fej- lődő nagyüzemekkel. Ebből adódik az is.

hogy a tanyák megszűnése gyorsabb folyamat a nagyüzemileg fejlettebb Tiszántúlon, mint a Duna—Tisza közén. Teljes felszámolá—

sukkal azonban rövid távon számolni nem lehet. Külön figyelmet érdemel egy sajátos konstrukció: a két megye mintegy 1600, nagyüzemhez tartozó majorjának egy részé—

ben a gazdaságok üzemi lakótelepeket szer- veznek. Helyzetük, funkcióik. felszereltségük merőben más, mint a régi tanyáké, de a te- lepülésrendszer figyelmet érdemlő részeit ké—

pezik.

Az ülésszak harmadik munkanapján, a má- sodik plenáris ülés keretében. amelynek el- nöke dr. Kiss Albert kandidátus, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese volt, hangzottak el az ülésen részt vevő külföldi delegációk előadásai.

Elsőként Sztefan Kolev, a Bolgár Népköz- társaság Központi Statisztikai Hivatalának elnökhelyettese tartotta meg referátumát, amelyben részletes tájékoztatást adott a bol—

gár regionális statisztika helyzetéről, az alkalmazott területi egységekről, a területi statisztikai szervezet feladatairól, tevékenységük módszereiről és problémáiról. Ehhez az át- fogó témához kapcsolódóan Ivan Docsev, a bolgár Központi Statisztikai Hivatal osztály—

vezetője a területi alapanyag- és nyersanyag- mérlegek kidolgozásában szerzett tapaszta- latokat ísmertette, melyeket 50 ipari nyers- anyagra, illetve késztermékre és 20 mezőgaz- dasági termékre rendszeresen kidolgoznak.

Ian Kazímour, a Csehszlovák Szövetségi Statisztikai Hivatal elnöke nagy figyelemmel kísért előadást tartott az egyes területek gazdasági szintjének összehasonlitása és ki- egyenlítése elméleti kérdéseiről. Elemezte az összehasonlítás célját, szembeállította a kör—

zetek maximális vagy optimális fejlesztésére vonatkozó felfogásokat, összefoglalva a te- rületi fejlesztési feltételek értékelésének szempontjait, részletesen vizsgálta a kiegyen- lítés lehetőségeit, módozatait és problémáit.

Szlobodan Bosznics, a Jugoszláv Szocialis—

ta Szövetségi Köztársaság Központi Statiszti- kai Hivatalának tanácsosa ismertette annak a vizsgálatnak az eredményeit. amelynek ke—

907

retében — 11 mutató felhasználásával vég- rehajtott faktoranalizis anyagára támaszkod—

va — értékelték, rangsorolták és csoportosi- tották a jugoszláv obscsinákat ipari fejlett-

ségük szerint.

A Lengyel Népköztársaság Statisztikai Fő—

hivatalát Edward Buidens főosztályvezető és lrena Kokotkewicz főosztályvezető-helyettes képviselte. Közösen készitett előadásukban a lengyel regionális statisztika megfigyelési elveit és módszereit foglalták össze. Hang- súlyozták a területi felosztás kutatásának ki- emelkedő fontosságát, ismertették a hazá—

jukban kialakított 21 nagyvárosi agglome—

ráció elhatárolásának elveit, az erre felépí- tett inga—vándorforgalmi megfigyelések eredményeit. Beszámoltak -a területi statiszti—

kai szervek tevékenységéről és az informá- ció—rendszer fejlesztésére vonatkozó elképze- léseikről.

Dieter Noack, a Német Demokratikus Köz- társaság Állami Statisztikai Hivatalának fő—

osztályvezetője a német területi statisztika fejlődéséről és eredményeiről, illetve legkö- zelebbi feladatairól tartott előadást. Ezen belül részletesen ismertette a területi szer—

vek információs tevékenységét. Ugyanezen tevékenység fővárosi sajátosságait, valamint a nagyvárosi statisztika külön megfigyelései- nek eredményeit foglalta össze előadásában Eberhard Pfab, a Berlin fővárosi Statisztikai

Igazgatóság vezetője. *

A román területi statisztika eredményeit, a tervteljesités területi mérésének módsze- reit, a társadalmi—gazdasági fejlődés terü- leti vizsgálatával kapcsolatos tevékenység eredményeit és feladatait ismertette Ale- xandru Radocsa, a Román Szocialista Köz- társaság Központi Statisztikai Hivatalának osztályvezetője.

A plenáris ülés tudományos programjának befejezéseként a Területi Statisztikai Szek—

ció vezetősége nevében Kovács Tibor, a Szekció titkára mondott rövid összefog- lalót, majd dr. Kiss Albert elnöki zárszavá- ban méltatta az ülésszak tudományos ered- ményeit, hangsúlyozta azon meggyőződését, hogy az ülésszak anyagának tanulmányozá—

sa, eredményeinek felhasználása újabb ösz—

tönzést ad a hazai területi statisztikai mun—

kának és az e téren kibontakozó nemzetközi együttműködésnek egyaránt.

A Terüeti Statisztikai Szekció vezető—

sége úgy határozott, hogy az ülésszak vala—

mennyi előadását közölni fogja a Területi Statisztikában, 1974 elején pedig a hozzá—

szólásokkal kiegészített teljes anyagot külön kötetben is megjelenteti.

A Területi Statisztikai Szekció üléseit mindig más-más országrészen, vidéki város- ban rendezi. Ezúttal különösen figyelmes és

(6)

vendégszerető házigazdát ismerhettek meg a résztvevők Békés megyében és Békéscsabán.

ahol a megye és a város vezetői mindent megtettek annak érdekében, hogy az ülés- szak zavartalanul végezhesse munkáját. A

Központi Statisztikai Hivatal Békés megyei igazgatóságának vezetői és munkatársai ál— —*

dozatos és fáradságos munkájukkal a ren- dezésnek és a figyelmes vendéglátásnak so—

káig emlékezetes példáját mutatták.

A XI. STATISZTIKATÓRTÉNETI VÁNDORULÉS

HORVÁTH TIBOR

1973. június 11—13 között Szekszárdon ren—

dezte meg Xl. Vándorülését a Magyar Köz—

gazdasági Társaság Statisztikai Szakosztá- lyának Statisztikatörténeti Szakcsoportja. A nagy múltú, de nagyszabású építkezései és városiasodása révén napjainkban éppen megfiatalodó Szekszárd kellemes környezetet biztosított a Vándorülésnek, amely képet adott a statisztikatörténeti és történeti sta—

tisztikai kutatások újabb fejleményeiről és eredményeiről. a helyi vonatkozású előadá—

sokban pedíg feltárta, hogy milyen források—

ból meríthet a Tolna megye múltját feszegető történeti statisztikus, gazdaságtörténész.

A Vándorülésen, amely ünnepélyes kere—

tek között bonyolódott le. kereken 50 szak—

csoporttag és vendég vett részt, köztük Hu—

szár István államtitkár, a Magyar Közgazda—

sági Társaság alelnöke, dr. Szabady Egon kandidátus, a Központi Statisztikai Hivatal elnökhelyettese, Somi Benjamin, az MSZMP Tolna megyei Bizottságának titkára és Sza- bápál Antal, Tolna megye Tanácsa VB el- nöke. A tudományos program színhelye a Gemenc Szálló tanácskozó terme és a régi megyeháza tanácsterme volt.

A Vándorülés megnyitó ülésén Somi Ben- iamin, az MSZMP Tolna megyei Bizottságá- nak gazdaságpolitikai titkára elnökölt. Meg—

nyitó szavaiban tolmácsolta a megyei és a városi párt— és tanácsi vezetés üdvözletét. Ezt követően e sorok írója, a Statisztiikatörténeti Szakcsoport ez idei elnöke mondott megnyi- tót. Utalt a Szakcsoport 10 vándorülésen és az évközi kutatómunkában formálódó ha—

gyományaira, és kifejezésre juttatta, hogy az elnökség bízik abban, hogy a XI. Vándor- üléssel induló újabb ciklus éppen olyan eredményes lesz, mint amely a X.—kel lezá- rult. A Szakcsoport jövőjét vonzóereje is biz- tosítja, amely kiviláglik abból, hogy évről évre újabb kutatók jelentkeznek munkájuk eredményeivel a vándorülések fórumán. A továbbiakban megemlékezett a 100 évvel ko—

rábbi események sorából az 1872. évi Vlll.

nemzetközi statisztikai kongresszusról, amely nemcsak azért érdekes és tanulságos. mert

számos, napjainkban is időszerű témáról tár-

gyolt, hanem azért is, mert közvetlenül a bu—

dapesti nemzetközi statisztikai kongresszus követte.

A megnyitó ülés programjába tartozott még Máté Jánosnak, a KSH Tolna megyei igazgatósága vezetőjének "Szekszárd régen és most" című helytörténeti előadása. A vá—

ros eredete a történelem ködébe vész: a rá- maiak az általuk is megült és fejlesztett te- lepülés nevének meghagyták a kelta eredetű .,Alisca"-t. A virágzó város — amelyben a rómaiak honosították meg a szőlőművelést —- további sorsát a népvándorlás határozta meg, amelynek utolsó hulláma a magyarok honfoglalása volt. A középkori fejlett és né- pes település sorsa a hanyatlás lett: a tö- rökök elleni felszabadító háborúk után, 1692—

ben keletkezett okmányok mindössze 290 szekszárdi lakost említenek. A telepítés, a szőlőterületek rekonstrukciója indította meg a város felemelkedését, amelyhez később -—

még a XVlll. században —— a selyemhernyó—

tenyésztés, illetve a selyemipar megteremté—

se is hozzájárult. A XIX. század adta a nyom—

dát és a posztógyárat Szekszárdnak, és be—

kapcsolta a dunai gőzhajózási forgalomba is. Ezzel együtt: Szekszárd csak kicsi és me- zőgazdasági város maradt. A fejlődés még a felszabadulás után sem volt rohamos, az iparfejlesztés csak az 1960-as évektől jelen- tős és városformáló erő. Ezzel erősödnek a városi funkciók. átalakul a város társadal- mi—gazdasági szerkezete, és növekszik a vá—

ros népességszáma is: e folyamatok követ—

kezménye jelentkezik a gyorsuló városépítés és városfejlesztés újabb eredményeiben, amelyek alapján a városi funkciókban erő- södő, a középvárosok közé emelkedő Szek- szárd jövendő képe rajzolódik ki előttünk.

A megnyitó ülésen Huszár István államtit—

kár köszöntötte a Xi. Vándorülést, és tolmá- csolta a Magyar Közgazdasági Társaság el- nökségének üdvözletét. Máté János pedig a Magyar Közgazdasági Társaság Tolna megyei szervezete vezetőségének üdvözletét közvetitette.

Az első munkaülésen — amelyen Huszár István elnökölt -— az első előadást dr. Ko—

vacsics József, a jogtudományok doktora, tanszékvezető egyetemi tanár tartotta ,,Az államigazgatási statisztika fejlődése, különös tekintettel a munkaszervezésre (1848-tól nap- jainkig)" címmel. Előadásának első részé- ben azokról az 1848-es tervekről beszélt,,