A Területi Statisztika Szekció 1978. évi tudományos ülése

(1)

A TERULETI STATlSZTlKAl SZEKCIÓ 1978. ÉVI TUDOMÁNYOS ULÉSE

KOVÁCS TIBOR

A Magyar Közgazdasági Társaság Statisz- tikai Szakosztályának Területi Statisztikai Szekciója 1978. szeptember 26-án és 27—én Győrött rendezte meg az urbanizációval és annak statisztikai feltárásával foglalkozó tu- dományos ülését.i A kétnapos ülésen megje- lent Bálint József államtitkár. a Központi Sta—

tisztikai Hivatal elnöke, Háry Béla, a Magyar Szocialista Munkáspárt Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára. Nyitrai Ferencné dr. kandidátus, :: Központi Statisztikai Hiva—

tal első elnökhelyettese. Részt vett az ülés- szakon egy szlovák statisztikusdelegáció ing.

Jozef KoI/árnak, a Szlovák Statisztikai Hivatal elnökének vezetésével.

A tudományos ülést dr. Kiss Albert kandi- dátus, a Központi Statisztikai Hivatal elnök- helyettese. az első plenáris ülés elnöke nyitotta meg. Udvözlő szavai után a Területi Sta- tisztikai Szekció munkájáról és az ülésszak célkitűzéseiről szólva a következőket mon—

dotta.

,,A modem szocialista társadalom felépí—

tése, legfontosabb gazdasági és társadalmi céljaink megvalósítása sok más feltétel mel—

lett a terület- és településhálózat-tejlesztési racionális megoldását is megköveteli, amelynek érdekében egy sor gazdasági és társa—

dalmi kérdés igényel tudományos választ. A Magyar Szocialista Munkáspárt X. és XI.

kongresszusának határozataiban. pártunk programnyilatkozatában megfogalmazott feladataink. amelyek szerint kiegyensúlyozott te—

rületi fejlesztésre kell törekedni, közelíteni kell a különböző országrészek lakóinak életkörül- ményeit, társadalmi ellátottságának színvo- nalát, mérsékelni kell az egyes településtípu- sok, nem utolsósorban a város és a falu ellá—

tási szintjei közötti különbségeket. kiterjedt területi kutatómunkát igényeltek és igényel-

* A tudományos ülés előadásait, referátumait, a vl- tóban elhangzott felszólalásokat teljes terjedelemben közli a Területi Statisztika című folyóirat. A publiká- ció az 1978. évi 6. számban kezdődött meg. és az 1979. évi évfolyamban folytatódik, lehetővé téve minden érdekelt sz kember számára az ülésszak teljes anyagának tanu§nányozásáh

nek. ezen belül pedig a területi statisztika intenzív továbbtejlesztését. Ezt az igényt fel- mérve látszott szükségesnek, hogy a területi statisztika széles körű művelése és fejlesztése érdekében megfelelő társadalmi. tudományos fórum létesüljön, amely tág teret ad a terü- leti statisztikusok, tervezők, regionális kutatók együttműködése és közös gondolkodása szá-

mára.

A Területi Statisztikai Szekció az elmúlt ti—

zenkét év során ennek a feladatnak töreke- dett eleget tenni, egyaránt felhasználva a nagyobb tudományos ülésszakok, a kisebb munkaközösségi viták. a pályázatok, a kötet- len eszmecserék adta kereteket. A Szekció mintegy 300 főnyi tagságának szakmaszerető tevékenysége. a rendezvényeken bemutatott és megvitatott több mint 100 előadás és 200 kisebb dolgozat. referátum, nagyszámú pá- lyázat és folyóirat-publikáció. a társasági ke- retekben működő alkotó műhelyekben kiérlelt ' eredmények gyakorlati felhasználása jelzi ezt az évtizedes munkát, amelynek nem csekély a hozzájárulása a területi tudományok ered—

ményeihez. a magyar területi statisztika hazai és nemzetközi elismeréséhez. Nem túlzás ma már azt állítani, hogy a területi statisztika — amellett. hogy állandóan munkálkodik sajá- tos információ-rendszerének fejlesztésén.

publikációs tevékenységének szélesítésén, módszertani apparátusának bővitésén - fel- készült partnere a területi tudományokban együttműködő valamennyi társtudománynak, aktív részese az egyre örvendetesebben in- tegrálódó regionális kutatásnak.

A Szekció legutóbbi. 1976-ban Szolnokon"

rendezett ülésszakán2 alapos és részletes mérleget készített a megalakulása óta kifej- tett tevékenységéről, és kiindulva az ország adott regionális struktúrájából, az annak tej—

lesztésére megfogalmazott politikai és állami döntésekből körvonalazta további munkájá- nak főbb tennivalóit is. A jövő feladatainak meghatározásakor különös hangsúlyt kaptak

3 lsmertetését lásd: Statisztikai Szemle. 1977. évi 1.

sz. 87—90. old.

(2)

az ország településhálózatának állapotára és fejlődésére vonatkozó területi statisztikai ku—

tatási teendők. Adódik ez abból a felismerés- ből, hogy az életszínvonal emelésére, a né- pesség életkörülményeinek, ellátási viszonyainak javítására vonatkozó társadalmi céljaink megvalósítása nem képzelhető el a korábbi társadalmi—gazdasági viszonyok talaján. ezért éleződó ellentmondásokkal terhes település- rendszerünk nagy anyagi áldozatokat kívánó, szisztematikus, tervszerű átalakítása nélkül.

Az átalakítás korszakos, nagy munkája pedig értelemszerűen nemcsak társadalmi tervezést feltételez, hanem azt megalapozandó nagyon alapos helyzetismeretet, a folyamatokat és tendenciákat feltáró komplex regionális kuta- tást, nem utolsósorban pedig kiterjedt terü—

leti statisztikai feltáró munkát és megfelelően rendszerezett területi statisztikai információ-

szolgáltatást is.

A településhálózat elemzésére irányuló kiterjedt területi statisztikai munka tapasztalatai is alátámasztják azta megállapítást, hogy Magyarország társadalmi—gazdasági fejlődé- sének egyik legfontosabb jelensége volt az elmúlt évtizedben és lesz egy további hosz—

szabb időszakban is az urbanizációs folyamat erőteljes kibontakozása és előrehala- dása. Azé az urbanizációs folyamaté, amelyet a városodás és a városiasodás együttes meg- nyilvánulásai alapján komplexen és szélesen értelmezünk, és amely a népesség városok- ban való tömörülését, új városok kialakulását éppúgy jelenti. mint a kisebb települések szerkezeti átalakulását, népességük életmód- jának. életviszonyainak modernizálódását, egész településrendszerünk minőségi átépü-

lését.

Az évről évre regisztrált és publikált fejlődés, a mennyiségek rövid idő alatt elér—

hető növekedését jelző számadatok mögötte folyamatok lényege sokszor rejtve marad. A településhálózat állapotára és fejlődésére vonatkozó hosszabb távú területi statisztikai vizsgálatokból azonban már kirajzolódik ennek a sokszínű, nagyon összetett folyamatnak a minőségi oldala is: nevezetesen az. hogy településrendszerünk — ha nem is mindig el- lentmondásmentesen, de felismerhetően — megindult a szélesen értelmezett urbanizáció útján; azon az úton, amely elvezet a fejlett, szocialista társadalom modern társadalmi—

gazdasági viszonyainak és az ehhez műkö- dési keretet adó modern településrendszer-

nek az összhangjához.

Az ország népességének nagyobbik fele már jelenleg is városlakó, és ez az arány a városba vándorlások és a várossá nyilvánítá- sok együttes hatására a következőkben is nő—

vekszik. Ez az adat azonban azon túlmenően.

hogy kifejezi a jogi—közigazgatási értelem—

ben városi rangú települések népességének arányát az összlakosságból, legfeljebb az ur-

Ó.

banizációs folyamat előrehaladásának durva nagyságrendjét érzékelteti, és nem alkalmas az egész komplex folyamat hű visszatükrözé- sére. Nem világít rá arra, hogy jogi értelem- ben vett városaink lakosainak egy része még nem él igazán urbanizált viszonyok között, de arra sem, hogy örvendetesen fejlődő köz- ségeink egy részében a lakosság életviszo—

nyai —- mind a társadalmi rétegződés és élet- mód, mind az anyagi—technikai ellátás jel- lemzőit tekintve — egyre inkább közelítenek a városi struktúrához és színvonalhoz. A terü- leti statisztikának olyan szemléletű informá- ció—rendszerezés és elemzési módszertan ki- alakítása felé kell közelednie, amelyben az urbanizációs folyamat mindezen jelenségei kifejeződnek, és — a lehetőségek szerint — számszerűen is leírható formát öltenek. A ,,Településhálózat" című kiadványsorozat megindításával, az időszakonként megyén- ként megjelenő városi helyzetképjelentések—

kel a területi statisztika megtette az első bíz—

tató lépéseket ebben az irányban. Ezen ki- adványok tematikájának kidolgozásánál a hi- vatalos statisztika már eredményesen hasz—

nálta fel azokat az elméleti és módszertani eredményeket is, amelyek a korábbi évek so- rán a Szekció munkája keretében érlelődtek ki. és amelyeket a városstatisztika tárgyában 1974—ben Nyíregyházán rendezett tudomá—

nyos ülésszak összegezett.

A jelen ülésszak már programjából is meg- ítélhetően azt tűzte ki céljául, hogy sokrétűb- ben közelítse meg az urbanizációs folyamat egészét. és többirányú áttekintést alapozzon meg e kérdéscsoport vizsgálata tekintetében a következő időszak területi statisztikai mun- kájában. Minden jelenlevő előtt közismert, hogy máris megindultak a hatodik ötéves népgazdasági terv, ezen belül a terület— és településhálózat-fejlesztési feladatokat ösz- szegező középtávú terv előkészítésének mun- kálatai. Egyidejűleg folyamatban van az Or—

szágos Területrendezési Terv koncepcióinak megfogalmazása, amely megfelelő kritikai elemzés tárgyává téve az 1971—ben elfoga—

dott Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepció célkitűzéseit, mérlegre téve az el—

múlt hét-nyolc év elért eredményeit, nagy táv—

latra összegezi a magyar településhálózat fejlesztésének fő irányait, céljait és lehetősé-

geít.

Meggyőződésünk, hogy a területi statiszti- kának mindkét vonatkozásban vannak feladatai, és vannak olyan tapasztalatai, felismeré- sei, amelyeket a területi tervezők is jól hasz- nosíthatnak. Ezeknek egy részét kívánja be- mutatni a most kezdődő kétnapos progra- munk, amely természetesen nem lezárni kíván egyes kérdéseket, hanem sokkal inkább új gondolatokat akar ébreszteni, és egyben új aSpektusokra irányítja a területi statisztikusok figyelmét."

(3)

Az első plenáris ülés megnyitó előadását dr. Perczel György kandidátus, az MSZMP Központi Bizottságának alosztályvezetője tartotta Főbb társadalmi céljaink és az urbani- záció címmel. Előadásának bevezető részé—

ben — az urbanizációs folyamatot értelmezve -— megállapította, hogy az urbanizáció nem elszigetelt folyamat, hanem szerves része az általános társadalmi—gazdasági fejlődésnek.

Emiatt belső folyamatainak alakulása. fejlett- ségi szintje, mennyiségi és minőségi összete- vőinek aránya és egyensúlya alapvetően a társadalmi—gazdasági fejlődés folyamatának ütemétől, elért fejlettségi szintjétől, e folya—

vetkezményeitől függ. Ugyanakkor jelentős visszahatást is gyakorol a társadalmi—gazda- sági fejlődés egészére. Mindezekből követke—

zik. hogy az urbanizáció stratégiájának és taktikájának eldöntése, a fő folyamatok meg—

valósulásának segítése, rendszeres elemzése és ellenőrzése fontos politikai feladat. A poli- tikának oly módon kell vezérelnie az urbani- zációs folyamatokat. hogy növelje a társada- lom összetett mozgásfolyamatait tökéleteseb- ben visszatükröző városok társadalmi—gazda- sági fejlődést szervező. irányító szerepét, de ezzel párhuzamosan biztosítsa az adott idő- szakban szükséges funkciók magas színvo- nalú ellátását a falusi településekben is. Az urbanizáció mennyiségi — városok száma, a városlakó népesség növekedése — és minő- ségi ismérvei — a települések funkcióinak ki—

teljesedése és egyre magasabb ellátottsági színvonala — egymással szoros összhangban kell, hogy hozzájáruljanak a társadalmi—gaz- dasági fejlődéshez. A településeket ellátó rendszerek, a szociális és műszaki infrastruk- túra elemeinek fejlődésével, s ezzel párhuza- mosan a lakosság mobilitásának növekedé- sével mindinkább megszűnik a települések elszigeteltsége. igy a települések közötti --

bár csökkenő tendenciájú, de távlatban is még fennmaradó — különbségek egyre kevés- bé fogják gátolni az életmód és a kulturális színvonal közeledését, és hozzájárulnak ah—

hoz, hogy az urbanizáció a személyiséget is egyre inkább a társadalomhoz kapcsolja.

A társadalmi—gazdasági és az urbanizá- ciós fejlődés egymást erősítő hatásai további változásokat hoznak létre a települések funk- cióiban és e funkciók térbeni megoszlásá- ban. Ezáltal módosul a településhálózat, a te—

lepülések műszaki—fizikai struktúrája és a te- lepülések tevékenységének komplexitása, a lakosság tudata és igénye, ezzel összefüggés- ben pedig az igények kielégítésének színva- nala.

Ahhoz, hogy a vázolt feladatokat magas szinvonalon végezhessük, ismernünk kell az elmúlt évtizedek társadalmi, gazdasági és urbanizációs fejlődésének egymással párhu- zamos. időszakonként feszültségekkel terhes

folyamatát. A jövő stratégiáját a felismert problémák kiküszöbölésére. politikai célkitű- zéseink fokozott érvényesítésére kell felépí-

tenünk. ) _ '

Előadásának további részében időrendben idézte fel a tervgazdálkodás egyes korszakait és azok urbanizációs vonatkozásait, majd megállapította: a hetvenes évek elejére érett meg az a feladat, hogy () településfejlesztés hosszú távú irányelveit egységes keretbe fog—

lalhatták a kormányszervek.

Az 1970 utáni évek korszakváltásnak te- kinthetők a gazdaság— és a területfejlesztés.

valamint az urbanizáció folyamatában is.

el Politikai követelmények rangjára emelke- ett

-— az ország különböző térségeiben élő népesség életkörülményeiben meglevő különbségek fokozatos

felszámolásának.

-— a gazdasági fejlődés és a népesség életkörül- ményeinek javítását szolgáló infrastrukturális feltéte-

lek megteremtésének.

— az urbanizációs fejlődés minőségi jellemzőinek, az ellátási- és kommunikációs hálózatok fejlesztése gyorsításának.

— a nagyvárosokba — főként a fővárosba -— kon—

centrálódott szellemi potenciál egyenletesebb területi elosztásának. valamint

—— a társadalmi—gazdasági és az urbanizációs fej- lődés tudatosabb összehangolásának

igénye. Jövőbeni feladataink megértése és a teendők meghatározása csak a főbb társa- dalmi célok ismeretében, az urbanizációra legnagyobb hatást gyakorló gazdasági folya- matokkal összehangoltan lehetséges.

Az MSZMP Xl. kongresszusán elfogadott programnyiiatkozat a fejlett szocialista társa- dalom felépitésének célját és a megvalósi- tásához szükséges teendőket határozta meg.

Szükségszerű, hogy e nagyívű, hosszú távra szóló politikai program szolgáljon alapul az urbanizációs folyamatok kutatásához, terve- zéséhez és végrehajtásának szervezéséhez is.

melynek témakörünk szempontjából rendkívül fontos követelménye a következő: ,,A szocia- lizmus építése során fokozatosan csökkennek a fizikai és a szellemi munka, valamint a vá—

ros és a falu közötti lényeges különbségek.

A lakás- és települési viszonyok között ma még meglévő jelentékeny különbségeket fokozatosan meg kell szüntetni. A kulturális, az egészségügyi, a kereskedelmi, a kommunális ellátást úgy kell fejleszteni, hogy a települé- sek ellátottsági szintje közeledjék egymás—

hoz."3 Más oldalról viszont — e követelmé- nyek teljesítésének megalapozásához - el- engedhetetlen követelmény a népgazdaság tervszerű, arányos fejlesztése, a termelés

gyors ütemű növelése.

A társadalmi—gazdasági és az urbanizáci- ós folyamatok főbb tartalmi követelményeiből

3A Magyar Szocialista Munkáspárt Xi. kongresszu- sának jegyzőkönyve. 1975. március 17—22. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1975. 504—505. old. '

(4)

levezethetők a legfontosabb konkrét teendők is. Ezek közül —— csak példákat felsorolva — a

következőket emelhetjük ki:

-— megoldásra váró feladat a már meglevő váro- saink fejlesztési hiányosságainak felszámolása vagy mérséklése;

—- nagyobb gondot kell fordítani a nagyközségek várossá fejlesztésének. valamint a falvak városiasodá-

sának elősegítésére;

— fel kell készülni az agglomerálódási folyamatok következményelnek megoldására, illetve az agglome- rációs folyamatok tudatosabb irányítására;

— előtérbe kell állitani a társadalmi érdekeket összetettebben tükröző nagyobb térségek, település- csoportok koordinált fejlesztését.

A konkrét feladatok megvalósítása feltéte- lezi a szabályozás tökéletesítését, a tervezés továbbfejlesztését, a pénzügyi és szervezeti feltételek javítását annak érdekében, hogy a rendelkezésre álló eszközök felhasználásának hatékonysága javuljon.

Az ülés következő előadója Háry Béla, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bizottságának első titkára volt. Az urbanizációs folyamatok főbb tendenciái Győr-Sopron megyében cí- mű előadásában kiemelte, hogy a megye vá- roshálózatának helyzete, az urbanizációs fo—

lyamat történelmi, gazdasági okok miatt sok tekintetben eltér az ország más területein tapasztaltaktól, jellegét alapvetően a régi városok — Győr, Sopron, Mosonmagyaróvár

—— határozza meg. Rámutatott arra, hogy a társadalmi átrétegződés eredményeként vá- roson és falun egyaránt többségbe kerültek a munkáscsaládok, urbánus életkörülményeik megteremtése kiemelkedő feladat. és nem je—

lenthet feltétlenül városban élést.

A város és a falu közötti különbség meg- szüntetése alapvető célunk —- hangsúlyozta

—. és a várospolitika ma már nem szűkíthető le kizárólag a városokra. Különösen a köz—

műellátás, az úthálózat és közvilágítás, az alapvető élelmiszer-kereskedelem fejlesztését kell szélesebben értelmezni; A megye új fel- adataként szólt arról, hogy a Győr környéki települések fejlődésének helyes irányt kell szabni, a kezdődő agglomerálódási folyamat jelenségeit úgy kell figyelembe venni, hogy elkerülhetők legyenek a fővároskörnyék éle—

tében tapasztalható kedvezőtlen jelenségek.

A megye településhálózotónak részletes elemzése után rámutatott arra, hogy a táv- lati elképzelések az urbanizációs folyamat irányitásában, tervezésében kétirányúak. Egy- részt a megye őt városát kell továbbfejlesz- teni, :: központi szerepkörükből adódó felo- datok ellátására egyre alkalmasabbá tenni, másrészt - tekintve, hogy további várossá nyilvánítások nem szerepelnek a tervekben — a megye kilenc kiemelt alsófokú központja esetében szükséges a fejlődés bizonyos váro- sias jegyeit erősíteni.

Az első plenáris ülés harmadik előadását dr. Bartke István kandidátus, az Országos

Tervhivatal osztályvezetője tartotta Az élet- színvonal, a társadalmi—gazdasági struktúra három évtized alatti változása és az urbani—

zációs folyamat címmel. Előadásának első ré- szében rendkivül gazdag anyag alapján elemezte az 1949 és 1960 közötti időszak fejlő—

dési folyamatait, az ország gazdasági szer—

kezete átalakulásának és az urbanizációs folyamatnak a kölcsönhatásait. E korszak főbb jellemzői a szocialista iparosítás kibontako- zása, a mezőgazdaság szocialista átszerve—

zése, ezek talaján pedig a gyors társadalmi átrétegződés, a nagyarányú vándormozgalomgg a városok népességének igen gyors növe-ke dése voltak. Az életkörülmények hatvanas évek eleji területi differenciáltságának fő va- násaít vizsgálva rámutatott arra, hogy a la- kosság személyi jövedelmei két tényezővel mutattak szorosabb kapcsolatot. Az egyik az iparosodottság foka, (: másik a települések városias jellege volt. Ez területi közelítésben úgy nyilvánult meg, hogy — a nevezett idő- pontban - jellemző összefüggést lehetett ki—

mutatni a vizsgálat céljára valamilyen módon körülhatárolt területi egységek iparosodott—

sági foka és népességük egy főre jutó átla- gos havi jövedelme, továbbá — településkate- góriák szerinti vizsgálat esetén — a jövedelem szintje és a főváros, a vidéki városok és a községek között. A kétirányú összefüggés egymást erősítő módon jutott kifejezésre, ha az egyes településkategáríákat gazdasági jelleg (iparosodottsági szint stb.) szerint

megosztva vizsgálták.

Előadása második részében az utóbbi pe- riódus (1960—1975) főbb tendenciáit tárgyal—

ta. Rámutatott arra, hogy a lakosság területi mobilitása talaján folyamatos közeledés kö- vetkezett be az ország nagyobb területi egy- ségeinek társadalmi—gazdasági, foglalkozta—

tottsági szerkezetét illetően, az ipar területi szerkezetet forradalmositó hatása jelentősen mérséklődött, és erőteljes kiegyenlitődési folyamat játszódott le a személyi jövedelmeket illetően.

Ugyanakkor a népesség faluból városba áramlása kevéssé mérséklődött, alig érezhető hullámzással töretlen' volt másfél évtizeden keresztül. és alapvetően e periódusban is meghatározta a nem anyagi ágak, illetve a nem termelő infrastruktúra területi fejleszté- sének arányait. A városi lakosság abszolút számát és arányát tekintve is jelentősen szaporodott (: falusi népesség rovására. 1960 és 1975 között az ország összes népességé—

ből a városi településekben élők aránya 40,5 (százalékról 502 százalékra nőtt. A jelzett idő—

szak alatt a városi lakosság száma kb. egy- millió fővel emelkedett. A foglalkoztatás és az ellátás, általánosabban az életkörülmé- nyek szempontjából kedvezőbb feltételekkel rendelkező városi településekben 1975—ben az ország lakosságának 20 százalékkal na-

(5)

gyobb hányada élt, mint 1960-ban. Ez köz—

vetlenül mutatja —— ha elfogadjuk azt a tézist, hogy a városban kedvezőbbek az életkörül- mények, mint falun -— az urbanizáció hatását a lakosság életszinvonalának alakulására. A városi népesség 1975. évi ellátási szintjeinek részletes vizsgálata után a terület- és tele—

püléshálózat-fejlesztés decentralizált straté- giájának tartalmával, célkitűzéseivel. hatá- saival foglalkozott. és mindezzel összefüggés- ben elemezte az ingázás mértékét. a város és vonzáskörzete kapcsolatait.

Ezt követően az ülésszak szekcióülések ke- retében folytatta munkáját.

Az 1. szekcióban — amelynek elnöke Elek Sándor, az MSZMP Győr-Sopron megyei Bi- zottsága Gazdaságpolitikai osztályának osz- tályvezető-helyettese, vitavezetője Hadházi Gyula, a KSH Fővárosi lgazgatóságánakigaz- gatója, a Területi Statisztikaiszekcíó vezető- ségének tagja volt — öt referátum hangzott

el: *

.

A jelentős társadalmi célok megvalósulása és az urbanizációs folyamat összefüggései. Előadó: Lukács Jánosné osztályvezető. Perger Frigyesné főelőadó, KSH Borsod—Abaúj-Zemplén megyei Igazgatósága;

Az urbanizáció és a lakosság kulturális színvona- lának összefüggései az alföldi városokban. Előadó:

dr. Lukács Pál igazgató, KSH Szolnok megyei Igaz- gatósága;

Urbanizáció és közművelődés: Előadó: dr. Elmer Jánosné közgazdász—csoportvezető. KSH Baranya me-

gyei igazgatósága;

A sport mint funkció és az urbanizációs folyamatok kölcsönhatása. Előadó: Klonkai László osztályvezető.

KSH Csongrád megyei Igazgatósága;

Az urbanizációs folyamat hatása a lakosság életkö- rülményeire, életvitelére. Előadó: Császár Imréné közgazdász—csoportvezető, Göncz József osztályvezető- helyettes, Imre Lászlóné főelőadó, KSH Zala megyei

Igazgatósága.

A 2. szekció elnöki tisztét Szakács Károly, a Győr-Sopron megyei Tanács Munkaügyi osztályának vezetője. az MKT Győr-Sopron megyei Szervezete vezetőségének tagja látta el, vitavezetője pedig Csépes János, a KSH Borsod-Abaúj-Zemplén megyei Igazgatósá—

gának igazgatója. a Területi Statisztikai Szek- ció munkacsoport—vezetője volt. Itt hat dol-

gozatot mutattak be:

A faktoranalízis felhasználása a regionális vizsgá- latokban. Előadó: dr. Andorka Rudolf statisztikai fő- tanácsos, a Központi Statisztikai Hivatal osztályveze- tője;

A városhálózat és a városodási folyamat vizsgálata.

Előadó: Turáni József igazgatóhelyettes, KSH Vas megyei Igazgatósága;

A városi funkciók megvalósulásának egyik mérési lehetősége. Előadó: Halminé Vissi Mária közgazdász—

csoportvezető, dr. Szegedi Pál igazgató, KSH Győr- Sopron megyei Igazgatósága;

Az urbanizációs folyamat statisztikai vizsgálata Pest megyei példák alapján. Előadó: Kerekes Jánosné dr. igazgató, Csóka Rozália főelőadó. Kocsis István- ne' osztályvezető-helyettes, dr. Kővári Laios igazgató- helyettes. KSH Pest megyei Igazgatósága:

Az urbanizációs folyamatok statisztikai vizsgálata Nógrád megyei adatok alapján. Előadó: dr. Institó- risz Andrásné közgazdász—csoportvezető, KSH Nógrád

megyei igazgatósága; '

A vonzáskörzetek kialakulása és az urbanizációs folyamatok kölcsönhatásai Veszprém térségében. Elő—

adó: Varga Elemér főelőadó, KSH Veszprém megyei Igazgatósága.

A 3. szekció dr, Rádly Bélának, a PM Szer- vezési és Ugyvitelgépesítési Intézet vezetőjé—

nek, az MKT Győr—Sopron megyei Szervezete titkárának elnökletével —— az ülés vitavezetője Szilágyi Imre, a KSH Szabolcs-Szatmár me—

gyei Igazgatóságának igazgatója. a Területi Statisztikai Szekció vezetőségének tagja volt

— öt tanulmányt vitatott meg:

A középfokú központi szerepkörű nagyközségek hely—

zete, urbanizációja. Előadó: Radics István osztályve- zető, Sulyok Jenő főelőadó. KSH Fejér megyei Igaz-

gatósága:

Az urbanizációs folyamat előrehaladása Hajdú—Bl- har megye középfokú közpanti szerepkörű nagyközsé- geiben. Előadó: Bakos Lászlóné osztályvezető. KSH

Hajdú-Bihar megyei Igazgatósága;

Az urbanizációs folyamatok statisztikai vizsgálata Szabolcs-Szatmár megye kiemelt alsófokú szerepkört":

településein. Előadó: Barabás Ivánné osztályvezető- helyettes. Fazekas Árpád közgazdász-csoportvezető.

dr. Haidú Bertalanné osztályvezető, dr. Hajnal Béla csoportvezető. KSH Szabolcs-Szatmár megyei igazga—

tósága;

Az urbanizációs folyamat vizsgálata Hajdú—Bihar megye nagy népességű mezőgazdasági jellegű köz- ségeiben. Előadó: Nadabán Péterné osztályvezető- helyettes, KSH Hajdú—Bihar megyei Igazgatósága:

Az urbanizációs folyamat vizsgálata Békés megye középfokú központi szerepkórű nagyközségeiben. 'EIő- adó: István Tiborné közgazdász—csoportvezető, Mich- nay Lászlóné közgazdász-csoportvezető. KSH Békés megyei Igazgatósága.

A második plenáris ülést elnökként dr. Sze- gedi Pál, a KSH Győr-Sopron megyei Igaz- gatóságának igazgatója, az MKT Győr-Sop- ron megyei Szervezetének alelnöke nyitotta

meg. _

A programban először dr. Kőszegfalvi Györgynek, a műszaki tudományok doktorá- nak, a Városépítési Tudományos és Tervező Intézet tudományos igazgatóhelyettesének előadása hangzott el, Az urbanizációs folyamat várható hatásai a településhálózat szer—

kezetének átalakulására, fejlődésére címmel.

Bevezetőjében utalt arra, hogy a társadal- mi—gazdasági, tudományos—műszaki és tech- nológiai fejlődés következményeként végbe- menő urbanizációs folyamat hatására és eredményeként sokoldalú és mélyreható vál- tozások sajátos vonásai figyelhetők meg a településhálózat szerkezetében. a népesség területi elhelyezkedésének rendjében. telepü—

lési viszonyaiban. A fejlődési folyamat a te—

lepüléshálózat autonóm rendszereinek, az egyes települések, településcsoportok izolált- ságának felbomlását váltotta ki. A település—

hálózat autonóm rendszereinek felbomlása, az egyes települések, településcsopartok kö- zötti társadalmi—gazdasági kapcsolatok szé- les körűbbé, illetve szélesebb körűvé válása, a műszaki és szociális infrastruktúra hálózati és intézményi rendszereinek fejlődése, kiépü- lése a településhálózat hierarchiájának kiala—

kulását eredményezte. Ezt a folyamatot tár-ta

(6)

fel, illetve a fejlődés várható. valószínűsíthető tendenciáinak értékelése alapján a tervszerű.

tudatos átalakítás, a fejlesztés irányába ori—

entálta a kormány által 1971 tavaszán jóvá- hagyott Országos Településhálózat—fejlesz- tési Koncepció.

A településhálózat szerkezetének átalaku—

lása, fejlődése azt jelenti. hogy a település- hálózaton belül. a társadalmi—gazdasági, tu- dományos—műszaki és technológiai fejlődés által leginkább érintett térségekben fekvő te- lepülések, településcsoportok közötti funkcio- nális, területi stb. jellegű kapcsolatok sokré—

tűvé válása sajátos települési képződménye- ket, struktúrákat hoz létre, alakít ki. A tele- pülések, településcsoportok a funkcionális kapcsolatok elmélyülése, fejlődése mellett minden vonatkozásban összefonódnak, 5 ennek következtében különféle jellegű, intenzi—

tású, területi kiterjedésű települési struktúrák, képződmények jönnek létre.

A településhálózat szerkezete átalakulásá—

nak egyik meghatározó jelentőségű, sajátos ismérve a települések, a településegyüttesek agglomerálódása, agglomerációk létrejötte.

agglomerálódó térségek kialakulása, fejlődé- se.

Ezután részletesen elemezte az agglome- ráció jellemzőit, kritériumait, és a magyaror- szági agglomerálódási folyamat kibontakozá- sának olyan térségeit, mint Miskolc—Sajó völgye, Ózd és Salgótarján térsége, Győr.

Szombathely—Kőszeg, Pécs környezete. Ezt követően részletesen vizsgálta a településhá- lózat szerkezeti átalakulásának további sa—

játosságait; nevezetesen az összefüggő tele- püléscsoportok, településegyüttesek egymás- sal szoros együttélésben végbemenő fejlő- dését (például Nyíregyháza, Szolnok, Szeged.

Eger. Zalaegerszeg, Nagykanizsa stb. térsé—

gében), valamint sajátos urbanizálódási ten- gelyek létrejöttét (például az Esztergom—Ko- márom közötti Duna-szakasz mentén vagy Veszprém—Várpalota—Ajka, Tatabánya—Tata—

Oroszlány, Békéscsaba—Gyula—Békés vonalá- ban).

Előadásának befejező részében részletesen vizsgálta a településhálózat—fejlesztés feladatait, szerkezeti átalakulásának és a termelő—

erők területi elhelyezkedésének összefüggé- seit, a folyamat közép- és hosszú távú terve- zésének feladatait. Záró gondolatként hang- súlyozta, hogy a mi társadalmi viszonyaink, a tervgazdálkodás rendszere megfelelő felté- teleket biztosít a településhálózat szerkezeté- nek tudatos, tervszerű átalakításához, fejlesz- téséhez. Rajtunk múlik, hogyan tudunk ezek—

kel élni. Tőlünk függ, hogy a településháló- zat szerkezete átalakulásának, fejlődésének folyamata nem a természeti és települési kör—

nyezet állapotának romlásához vezet, hanem az emberek életkörülményeinek. környezeti viszonyainak javulását eredményezi.

Ezt követően a három szekcióülés vitave- zetője számolt be az ülések munkájáról. majd a plenáris ülés záró előadására került sor, amelyet Az urbanizációs folyamat statisz—

tikai értelmezése és a városstatisztika fejlesz—

tésének feladatai címmel Kovács Tibor, a Központi Statisztikai Hivatal főosztályvezető- helyettese, a Területi Statisztikai Szekció tit- kára tartott meg.

Előadásának első részében összegezte a területi statisztika értelmezését, felfogását az urbanizációs folyamatról. Bár az egyes tudo- mányágak megalkották saját, egymással nem egészen egyező definícióikat az urbanizáció—

ról, a részletes elemzés rávilágít a lényegi egyetértésre. Az utóbbi időben -— és ezen az ülésszakon is — az urbanizáció megítélésé—

ben egységes szemlélet alakult ki az érdekelt szakemberek körében. aminek lényege, hogy az urbanizáció nem szűkíthető le népesség- növekedésre és koncentrációra vagy az ipar települési koncentrációjára, de a központi szerepkörű települések megváltozott és meg- növekedett feladataira. a megváltozott tele- pülésszerkezetre sem. A modern felfogás sze—

rint mindezek együtt, kiegészülve számos to- vábbi jelenséggel együttesen alkotják az ur- banizációt, amely új minőség, egyszersmind új életforma és életmód. Komplex jelenség, amely csak nagyon széles értelmezésben, in- terdiszciplináris módon közelíthető meg.

Ezután részletesen kifejtette a területi statisztikusok álláspontját az urbanizáció kon—

centrált és decentralizált modelljével kapcso—

latban. Rámutatott a nagyvárosok túlzott nö- vekedésének hátrányaira, negatív hatásaira (melyektől nem volt mentes az utóbbi időszak hazai városfejlesztési folyamata sem). Hang- súlyozta: a fejlődés mértéke, az élet minősé- ge nem attól függ, hogy eléri—e a város a százezres lélekszámot. A rosszul tervezett fej- lesztés, a normális méreteket meghaladó né- pességnövekedés meggyorsíthatja az urbani—

záció káros hatásainak kibontakozását. Ezért a jelenleginél nagyobb figyelmet kell szen- telni életerős kis- és középvárosaink fejlesz—

tésének, melyek megfelelő és humánus élet—

formát nyújthatnak lakóik számára. Emellett

— és ez az ülésszakon bemutatott tenden—

ciák és lefolytatott viták további figyelemre—

méltó tapasztalata — megérett az idő arra.

hogy számba vegyük a belátható időn belül várossá nem váló településeink fejlődésének urbanizációs jegyeit is és űjrafogalmazzuk fejlesztésükkel kapcsolatos feladatainkat.

Végül az előadó összefoglalta a várossta—

tisztika művelésére felhasználható információs bázis helyzetét, hatékonyabb kiaknázásának lehetőségeit, és a városstatisztikai vizsgála—

tok továbbfejlesztésének feladatait.,

A tudományos ülés dr. Szegedi Pálnak,_ a KSH Győr—Sopron megyei Igazgatósága igaz—

gatójának 'zárszavával' ért véget. — ,