A területi statisztika néhány problémája

TMÓDSZERTANI TANULMÁNYOK'

A TERULETI STATISZTIKA NÉHÁNY

PROBLÉMÁ-JA

HORVÁTH TIBOR

A gazdasági növekedés során területi problémák a kis és a nagy ,kiterje-x désű országokban egyaránt adódnak, sőt az ágazati problémákkal egyidőben és szinte azonos súllyal jelentkeznek. E problémák elől nem lehet kitérni: foglal—

kozni kell velük. Napjainkban szerte a Világon teret is hódít aközgazdaság—

tudományban az a felismerés, hogy a társadalmi-gazdasági jelenségek térbeli) elrendezettségének és változásának jelentős szerepe van az ország tárSadalmi- gazdasági fejlődésében. A Regional Science Association (Regionális Tudományi Társaság) európai kongresszusán (Lund,- Svédország) a résztvevők kifejezték azt a meggyőződésüket, hogy a társadalmi-gazdasági jelenségek elemzésében az idődimenzió (a dinamika) ,,felfedezése" óta a regionális szemlélet megjele- nése és érvényesítése a legfigyelemreméltóbb fordulat.

A TERULETI STATISZTIKA ALAPJAIl

A területi statisztika alapját (indítékát, szükségességét) legáltalánosabban megfogalmazva a térnek mint közgazdasági tényezőnek a felismerése jelenti. Ez a tényező a kifejlett kapitalizmus korszakában lépett előtérbe részint feltehe—

tően annak következtében, hogy az egyre elkeseredettebbé váló konkurrenciaharc a vállalkozókat a gazdaságosság (a profítszerzés) különböző tényezőinek a fi—

gyelembevételére kényszerítette. E tényezők egyike a gazdaság térbeli elren- dezettsége, a termelés és a felhasználás (termelő és Végső felhasználás egyaránt) helyének térbeli azonossága vagy elkülönültsége. A kapitalista gazdálkodás sajátosságának megfelelően, amely szerint a gazdálkodás célja a tőkés pro—

fitjának növelése, a gazdaság térbeli elrendezése is ennek van alárendelve;

a tőkés termelés nem vette figyelembe az ország társadalmi-gazdasági össz—

érdekeit, általánosabb összefüggéseit.

A térfaktor figyelembevételére késztetett továbbá az is, hogy a korábban

pontszerűen elszórt és egymástól szinte teljesen független termelőüzemekben a

termelést már nem lehetett gazdaságosan növelni, a termelés további növelése térbelileg is gazdaságosan szervezett termelésszerkezetet kívánt. A termelés mé—

reteinek növekedése az ágazati munkamegosztás nagyfokú fejlődésével járt együtt. E munkamegosztás következményeképpen a térbelileg elkülönült ter—

1 A területi statisztika alapjaira és feladataira vonatkozóan lásd Barabás MHalda: A területi statisztika tárgya és feladatai ( Meyyei és Városi Statisztikai Értesítő. 1967. évi 3. sz. 101 -— 111. old.) c. tanulmányát is.

HORVÁTH: TERULETI STATISZTIKA 41

melőegységek egyetlen, logikus munkafolyamatba szerveződtek: közöttük a termelőmunka összefüggései révén kapcsolatok keletkeztek. Ezeket a kapcso—

latokat területi kapcsolatoknak nevezzük, mivel a tér, a terület az, ami szét—

választja az üzemeket, és a távolság állandó legyőzése, áthidalása szükséges a gazdasági együttműködés folyamatához.

A térnek mint közgazdasági tényezőnek a szerepe nagyon érzékelhetővé lett a modern közlekedés kialakulása után. A vasúthálózat kiépítésével ugyanis azok az üzemek, amelyek vasútvonal mentén feküdtek, nagy előnyökhöz jutot—

tak. Az új telepítéseket már erősen vonzották a kedvező közlekedési lehető- ségek. Ugyanezt elmondhatjuk a közúti közlekedés vonatkozásában is.

A termelőerők közül helyhez kötött a föld, továbbá a föld mélyében rejlő nyersanyag. Ezeket ott kell kiaknázni, ahol rendelkezésre állanak. A gazdasági szervezési szándék valamilyen adott területi eloszlásban találja a legfőbb ter—

melőerőt, az embert is, az emberek azonban bizonyos mértékig ,,mozgatha—

tók", ,,átcsoportosíthatók". A nagyüzemi gazdálkodás a korábbi területileg kiegyenlítettebb eloszlás helyett létrehozza a gazdasági gócokat, és ezzel ——

mintegy mellékesen —— megindítja a modern urbanizáció folyamatát is. E folya—

matban is összetett erők működnek: a gazdasági gócokban sem tömörülhet minden (és itt nemcsak a mezőgazdaságra és a kitermelő ágakra gondolunk), számos esetben éppen a távolabbi vidékeken rendelkezésre álló olcsó munka- erő, víz stb. teszi gazdaságossá a helybeli üzemtelepítést. A gazdasági folya—

matok át- meg átszövik az ország egész területét, egy nagy közös munkafolya- matba vonják be az összes termelőerőt. így a munka — amunkamegosztás keretei szerint nézve —— mindig egyrészt ágazati munka, valamely ágazatba sorolható munka, másrészt mindig valamely körülhatárolható területen vég- zett munka.

Ezek a tények indíthatták a klasszikus kapitalizmus közgazdászait arra, hogy a térrel mint közgazdasági tényezővel foglalkozzanak. MárAclam Smith2 is foglalkozott a termelés területi eloszlásából származó előnyökkel, a te—

rületi munkamegosztással. H . Thünen3 pedig 1826-ban megjelent művében

a körkörös termelési övezetekről alakított ki teóriát, hét szektorra bont—

va a' mezőgazdasági termelést, a központi elhelyezésű, legfejlettebb gazdálko—

dástól a legkülterjesebb vadászatig. Thünen az övezetekre osztást a szállítási költségek alapján végezte, és az övezetek létét ezek különbözőségével indokolta.

A XIX. század végén megkezdődött a közgazdaságtudományban jelenleg is fontos helyet betöltő optimum-kutatás. W. Launhardt4 például az ipari objek—

tumok legcélszerűbb telepítési helyét kereste, s arra a megállapításra jutott, hogy egy kohóművet a szénlelőhely, az érclelőhely és a fogyasztó (feldolgozó) üzem által alkotott háromszögön belül ott célszerű felépíteni, ahol a szállí- tandó mennyiségek, a szállítási távolságok és a fuvardíjak a szállítási költség- vektort minimalizálják.

A területi gazdasági kutatások előrehaladása során a gazdasági vonzás ku—

tatására fordult a figyelem. A kutatók megkísérelték meghatározni és optima—

lizálni a gazdasági vonzási területeket. Ezek során A. Lösch5 arra a megállapí—

: Adam Smith: An imuiry into the nature and causes of the wealth of nation. (Magyarul: A nemzetek gazdag- sága, e gazdagság természetének és okainak vizsgalata. Akadémiai Kiadó. Budapest, 1959. 413. old.)

3 Johann Heim-ich v. Thünen: Der isolierte Staat, in Beziehung auf Landwirtschaft und Nationalökonomie.

8. kiad. Berlin. 1875. 400 old.

4 Wilhelm Launhardt: Mathematisehe Begründung der Volkwirtschaftslehre. Lipcse. 1885. VIII, 216 old.

5 August Lösch: Die ráumliche Ordnung der Wirtschaft. Eine Untersuchung über Standort, Wirtschaftsgebiete und ínternationulen Handel. Jena. 1940. VIII, 348 old.

4 2 ' HORVÁTH TIBOR

tásra jutott, hogy a vonzási területet végeredményben a szállítási költs égek ha—

tározzák meg, s abban az esetben, ha egyenlő erejű vonzásközpontokat tétele—

zünk fel, az egész gazdasági teret egyenlő oldalú hatszögekre bonthatjuk.

A meglehetősen elvont hipotetizálás és teorizálás mellett kialakult egy gya—

korlatiasabb területkutatás is, amely bizonyos adottságú és földrajzilag elhatá—

rolható területek komplex gazdasági feltárását tűzte ki céljául. Ilyen vállalko—

zás volt például az Egyesült Államokban a Tennessee völgyének komplex fej—

lesztése, a Mississippi deltavidékének hasznosítása, Olaszországban a Pontini-

mocsarak kiszárítása és termelésbe vonása, ilyen ma Norvégiában az északi vi—

dékek gazdasági kiaknázásának megszervezése, s a legjelentősebb a Szovjetunió—

ban Szibéria és általában az Uralon túli területek iparosítása.

Az újabb területi kutatások elsőrendű célja, hogy kialakítsák a gazdasági folyamatok térbeli elrendezésének elméletét, továbbá, hogy megtalálják azt a térgázdaságz' modellt, amely az ország egyes területeinek a fejlesztését átfogó rendszerbe foglalja, és biztosítja a területi aránytalanságok lehető csökkenését.

A mai idők közgazdászai és köztük a területi statisztikával foglalkozók számára a mondottak tanulságain felül más szempontok is aktuálissá teszik a szóban forgó kérdéskör mélyebb tanulmányozását. Marx és Engels ,,A Kommunista Párt kiáltványa" második (Proletárok és kommunisták című) fejezetében megfogalmazott rendszabályok között célul tűzték ,,. . . a város és a falu közötti ellentét (a későbbi kiadásokban különbség) fokozatos megszün—

tetésének előmozdítása"-t,6 s ezzel máig is ható érvényességgel inspirálták a területi társadalmi—gazdasági kutatásokat, s az általuk megfogalmazott köve—

telmény ma is a kommunista pártok programjának fontos része. Emellett hivat- kozhatunk egyszerűen arra az objektív igazságra is, hogy egyrészt a termelőerők területi elhelyezkedése, másrészt —— ami ebből következik —— a területi munkameg- osztás megkívánja a területi közgazdasági kutatást, és így szükségszerűen hívja életre a területi statisztikát. Ezeknek a közgazdasági tényezőknek ugyanis dön—

tő jelentőségük van a népgazdaság egészséges, hatékony, gazdaságos, tervszerű és arányos fejlődése szempontjából. Arra kell ugyanis gondolnunk, hogy minden közgazdasági beavatkozás (ipartelepítés, bányanyitás, útépítés stb.) egy—

részt ágazati (valamely ágazatba sorolható) beavatkozás, másrészt a terü- leti munkamegosztásba való beavatkozás is, mert hiszen az adott fejlesztés azzal jár, hogy a kérdéses terület nagyobb kapacitással, bővebb feladat—

körrel vesz részt a népgazdaság munkájában. Hazai és más országbeli tapaszta—

latok bőségesen igazolták, hogy a beruházás (fejlesztés, kapacitásteremtés) he—

lyének jó kiválasztása hozzájárul a munka gazdaságosságához, az ésszerűtlen telepkijelölés pedig fölösleges terhet ró az országra. Mindenképpen indokolt te—

hát a népgazdaság területi vetületeinek közgazdasági feltárása, statisztikai ku—

tatása.

A termelőerők területi elhelyezkedésének és a területi munkamegosztásnak minden országban tapasztalható területi differenciáltsága messzemenően meg-

határozza a különböző területeken élő lakosság élet— és munkakörülményeit,

kereseti, fogyasztási és műveltségi viszonyait. így mi sem természetesebb, mint az, hogy amennyiben statisztikai feladat atermelőerők területi elhelyezkedé—

sének és a területi munkamegosztásnak a vizsgálata, akkor statisztikai feladat

az élet- és munkakörülmények területi jellemzőinek, színvonalának és különb-

ségeinek megfigyelése és elemzése is.

6 Karl Marx és Friedrich Engels Művei. 4. köt. Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1959. 460. old.

TERULETI STATISZTIKA 43

A termelőerők elhelyezkedésére"! kétféle értelemben beszélhetünk. A termelő—

erők kisebb-nagyobb, ágazatokhoz sorolható részei mindig sok (de legalábbis több) helyen vannak jelen épületek, gépek, termelő kapacitások formájában, következésképpen valamennyi ágazat termelőerői meghatározott területi elhe—

lyezkedést mutatnak. A termelőerők területi elhelyezkedésén azt értjük, hogy adott (közigazgatásilag vagy a gazdasági összetartozás alapján körülhatárolt)

területen bizonyos mennyiségű, összetételű, kapacitású üzem, Vállalat működik;

amelyek az adott terület ipari, építőipari, mezőgazdasági stb. termelését állít- ják elő.

A területi munkamegosztás fogalma az ágazati munkamegosztás analógiájára alakult ki. Ismeretes, hogy a munka mint össztársadalmi tevékenység a tech—

nikai fejlődés eredményeként mindinkább szakosodik, s ennek megfelelően a

meglevő ágazatokból újabb és újabb ágazatok válnak ki. Végső soron ezekbe az ágazatokba az ország területén a társadalmi munka részeként Végzett minden—

fajta munka besorolható. Az ágazatok együttműködése és egyidejű működése biztosítja a társadalom összes elismert szükségletének kielégítését. Ez a társa-

dalmi munkamegosztás elve és fejlődésének iránya.

' Az össztársadalmi munkát azonban másrészről feloszthatjuk aszerint is,

hogy azt területileg hol végzik, az ország egyes területei milyen mértékben és módon vállalnak részt a tevékenységből. Az összes, egymástól elkülönült ága—

zatban végzett munka ugyanis egyenlő az összes, egymástól elkülönült területi egységben Végzett munkával, hiszen az ország egész területe és teljes lakossága részt vesz a társadalom igényeinek kielégítéséhez szükséges anyagi javak ter—

melésében és e javak fogyasztásában. Nyilvánvaló azonban, hogy másként vesz részt a termelésben és a felhasználásban Budapest és Kiskőrös, másként Borsod—

Abaúj-Zemplén megye és Somogy megye. Egy-egy területi egység fő jellegzetes- ségeit (ipari vagy mezőgazdasági jellegű terület, nehézipari, könnyűipari vagy élelmiszeripari jellegű terület, kitermelő vagy feldolgozó ipari jellegű terület) messzemenően meghatározzák a gazdasági adottságok, lakosságának élet- és munkakörülményeit pedig társadalmi—gazdasági fejlettsége nagymértékben be- fólyásolja.

Az ország egyes területein a termelőerők különböző összetételben, fejlett—

ségben vannak jelen, s ennek megfelelően az ország egyes területei különböző mértékben veszik ki részüket a területi munkamegosztásból. A különböző gaz—

dasági fejlettségi színvonalhoz természetesen különböző életszínvonal, művelt—

ségi, ellátottsági színt járul. Ezek a területi különbözőségek meghatározzák a helyi gazdasági és politikai vezetés teendőit és a központi fejlesztési, beruhá- záspolitikai elképzeléseket és intézkedéseket is.

A különböző hazai területek eltérő természeti—földrajzi adottságainak és ebből adódó eltérő gazdasági struktúrájuknak ismeretében arra kell töreked—

nünk, hogy a gazdasági növekedés és ezzel párhuzamosan az életszínvonal emelkedése a területi egységekre általában jellemző legyen. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy minden egyes területi egységtől azonos mértékű ipari stb. fejlődést kell várnunk, és mindenütt azonos fogyasztási színvonal elérését kell eélul tűznünk. Különbségek mindig voltak és valószínűleg lesznek is. A közgazdászok azonban foglalkozhatnak e különbségek meghatározásával és értékelésével, és megállapíthatják, hogy melyek az indokolt és melyek a meg- szüntethető különbségek. Hazánkban például tapasztalható, hogy az utóbbi húsz évben hozott területfejlesztési intézkedések a felszabadulás előtt nagyon elmaradott területeken is jelentős fejlődést eredményeztek.

44 , HORVÁTH mon

Az elmaradott területeken a kulturális-egészségügyi ellátás fejlesztése viszonylag könnyebben megvalósítható, mint a gazdaságé. Ennek megfelelően jelenleg aránylag kiegyensúlyozottabb az alsó— és középfokú, valamint az isko—

lán kívüli művelődési lehetőségek biztosítása, akörzeti orvosi és a szakorvosi ellátás, viszont nagy különbségek vannak (és maradnak is) elsősorban az egyes területi egységek iparosítási színvonala között, de a társadalmi-gazdasági jelen—

ségek sok más vonatkozása tekintetében is. A különbségeket kívánják példa—

szerűen bemutatni a közölt ábrák és táblák is.

A bemutatott különbségek megyei viszonylatban alakultak ki. A kisebb—

nagyobb területek között természetesen sokkal jelentősebb különbségek is mutatkoznak. S nemcsak abban a tekintetben, hogy merőben más értékűek

Budapest statisztikai mutatószámai, mint Mezőtúré, hanem abban is, hogy nagy —— és gyakran indokolatlan —— eltéréseket találunk azonos nagyságrendű

települések, járások, alrégiók ellátottsági viszonyai között.

A népesség és a gazdasági tevékmységek területi különbözőségez' néhány fontosabb mutató alapján

(1967. évi, illetve év végi adatok)

A szo— A szo— Az egy cialista cialista

A nép' Az egy iparban ipar egy kat. hold Az egy

A népesség- sűrűség, lakosra foglal- lakosra szántó- lakosra szam lakos/ jutó koz— jutó álló. területre Jutó Terület változása négyzet- összes tatottak eszkö- jutó kiskeres-

1949— 1966 kilométer beruházás 10 000 zeinek műtrágya— kedelmi

között (1968. (Ft) lakosra bruttó felhasz— forgalom

január 1.) jutó értéke halas (Ft)

szama (Ft) (kg)

Budapest ... -l—361 205 3782 8245 3101 38 881 ; 270 16 165 Pest ... 11— 162 070 137 4.743 1022 15 043 7 260 ' Iparilag fejlettebb

területek:

Komárom ... 4— 77 842 134 8086 2218 55 491 326 10 119 Győr-Sopron ... 4- 36 420 100 5910 1798 ' 22 720 245 10 028 Veszprém ... —l— 64 798 80 6462 1442 37 418 243 9 591 Baranya ... %— 53 231 92 4530 1377 33 005 261 9 971 Fejér ... % 87 992 90 7465 1263 37 274 289 9 248 Vas ... —— 6 567 83 4007 1233 12 713 207 8 960 Borsod-Abaúj-Zemplén . . Jr 133 583 106 6934 1634 43 907 132 8 851 Nógrád ... 4— 21 586 93 3658 1436 19 528 197 8 751 Csongrád ... 4— 7 352 104 5298 1354 13 877 208 10 202 Heves ... —§— 26 027 94 7412 1178 22 403 179 8 953 Iparilag kevésbé fejlett

területek:

Zala ... — 2 185 79 4567 986 23 454 215 8 118

Tolna ... -— 14 256 71 3738 861 7 661 264 8 688

Somogy . ... —- 2 321 60 4140 701 13 780 277 9 424

Szolnok ... —— 7 840 79 4188 946 13 861 185 8 492

Békés ... — 28 919 * 77 3289 912 10 887 209 8 811

Bács—Kiskun ... -— 25 119 67 4563 867 6 866 273 8 824

Hajdú—Bihar ... 4— 16 863 83 3250 772 10 435 162 8 680 Szabolcs—Szatmár ... — 6 181 92 3580 430 5 506 177 7 308

Összesen

4— 955 581 110 5679 1535 24 620 223 10 256

TERULETI STATISZTIKA

45

A lakosság ellátottságának területi kúlönbözőséyez' néhány fontosabb mutató alapján*

(1967. évi, illetve év végi adatok)

Az év Az egy A 1000

Az 1000 folyamán Az 1000 ház- lazkosra Az 1000 lakosra épitett lakosra tartási A 10 000 jutó lakosra

Jutó lakások jutó fogyasz- lakosra. összes jutó

Terület személy- 1000 VIZCSÖ' tóra jutó közép- televízió—

gépkocaik lakosra hálózat jutó éVi OYVOSOk iskolai előfizetők száma jutó 133513)" fogarrzxtás száma tanulók száma

száma (kW6) száma

Budapest . . . ... ' 28 ' 5,5 159 104,o 40,7 55,1 178

Pest ... 10 6,3 108 35,7 10,1 16,7 107

Iparilag fejlettebb terüle- tek:

Komárom . . . ... 14 6,9 228 43,7 16,3 36,5 144

Győr-Sopron ... 10 7,4 107 28,8 15,0 40,3 11 1

Veszprém . . . ... 14 6,1 238 31,8 14,2 27,0 108

Baranya . . . ... . 18 6,5 223 43,2 26,6 33,2 137

Fejér ... . . . . 12 6,7 133 31,5 13,8 33,9 1241

Vas 9 7,0 110 23,0 16,4 35,6 91

Borsod-Abaúj-Zemplén . . . 9 5,8 130 33,3 14,3 35,9 106

Nógrád . . . . ... 9 5,2 115 25,4 13,9 26,7 99

Csongrád. . . . ... . . . . 14 5,5 239 40,1 25,6 35,9 111 Heves . . . ... 12 5,8 131 28,2 15,5 26,7 114 Iparilag kevésbé fejlett

területek:

Zala ... . ... . ... 10 7,2 137 18,9 12,6 29,9 67

Tolna ... 13 5,5 226 28,7 14,1 24,6 95

Somogy . . . . ... . ... 11 8,2 145 26,4 12,4 22,2 91

Szolnok ... 9 5,9 172 30,4 13,3 33,0 92

Békés ... 10 6,0 162 31,4 12,6 27,7 96

Bács-Kiskun ... 14 4,6 147 32,8 12,5 23,3 74

Hajdú-Bihar . ... 7 7,9 132 28,5 20,7 31,4 68

Szabolcs-Szatmár ... 6 5,7 34 21,1 10,0 26,7 58

Összesen 14

ő,] 150 48,7 19,9 34,3 114

* A megyéket a szocialista iparban foglalkoztatottak 10 000 lakosra jutó száma alapján soroltuk be a két fócsoportba. A főcsoporton belül a dunántúli megyéket vettük az első csoportba. Budapest és Pest megye —— külön- leges helyzete miatt — nem osztható be a két főcsoportba.

A területi különbözőségek és okainak feltárása igen nagy jelentőségű, mert az ország gazdasági erejének növekedése lehetővé teszi, hogy a fejlődést gátlón s a társadalom felemelkedését visszatartó területi különbségeket kiküszö—

böljük. Évről évre nagyobb összegeket fordítunk beruházásra, de meg kell gondolnunk, hogy mit és hova telepítsünk, mit és hol fejlesszünk. A fejlesztések egyaránt fokozzák az ágazati és a területi munkamegosztást, egyaránt bővítik az ország összes és területenkénti termelőerőit. A népgazdaság fejlesztési fel—

adatainak meghatározásához nélkülözhetetlenek az országos statisztikai ada—

tok és elemzések, a területi fejlesztés megalapozásához pedig a területi statisz—

tika adatai és elemzései szükségesek.

46 . HORVÁTH TIBOR

Az aktív keresők népgazdasági ágak szerint, 1966. január 1 .

500/19fo

I.;Ulí _ .: 4.Z.' Ilzzműí'a'

':1$::_ .1. .;7'3 . ősszfsm

500 für 57"

50 2

G"

:] war-Map"

:! 0 —2,0 % §4FÖU % %W'TW'ÚZ' [HM Mezőgazdaság

41-40 % [UID 57—40 % §??? 13775 (ám/mr)_.En".

! be/íra'k aránya az ősszes keresikáű

.. Sza/gá/fafá/b/legu ágak;.

4 553 000 fő

A szocialista iparban foglalkoztatottak száma ipari főcsoportonként, 1966

Cl maa fa"

' Női/E'ZIPAR

KÖNNYÚIPA ;?

[] átl MISZEP/PAR

TERULE'I'I STATISZTIKA ' 47

A TERÚLETI STATISZTIKA FELADATAI

A területi statisztika —- éppúgy mint általában a statisztika — a társada—

lom megismerésének az eszköze, kutatási területe azonban a társadalmi—gazda-

sági jelenségek területi aspektusaira korlátozódik. A területi statisztikának a népgazdaság térbeli elrendezettse'gi viszonyairól, térszerkezetéről, a termelőtevé—

kenység területenkénti alakulásáról, területi differenciáltságáról, a termelés te—

rületi kapcsolatairólkell számot adnia, kiegészítve ezt a társadalmi jelenségek lerületi különbözőségeinek feltárásával és elemzésével. A sokrétű feladatokat oso- portosítva és kissé rangsorolva a területi statisztika számára a következő fon- tosabb feladatköröket jelölhetj ük meg.

. A termelőerők területi elhelyezkedése —— mint erre már a területi statisztika alapjairól szólva is utaltunk — az egész területi statisztika legfontosabb kuta—

tási területe. A termelőerők közül elsősorban a népesség, továbbá az ipari és a' mezőgazdasági termelőerők területi elhelyezkedésének a vizsgálatát kell prog—

ramba venni. f

' A népesség demográfiai viszonyainak feltárása eléggé széles körű, s ezeket az adatokat a területi statisztika jól hasznosíthatja. A népesség mint munkaerő (ez a termelőerők szubjektív oldala) már jóval több problémát jelent, nehéz ugyanis a teljes munkaképes korú népesség területi elhelyezkedéséről elszámol—

ni, elsősorban a munkahely és *a lakóhely szétválása miatt. Nagy vonalakban azonban — különösen a már többször is kidolgozott megyei munkaerőmérlegek segítségével — kielégítő képet kaphatunk a foglalkoztatottság területi színvo—

naláről és különbözőségeiről.

' A két vezető népgazdasági ág közül jelenleg az ipar mérete és fejlettsége az, amely a területek fejlődése és a termelőerők területi elhelyezkedése szempontjá—

ból meghatározó.7 A területi statisztikának tehát elsősorban a területi egységek ipari termelőerőiről, az ipar területi koncepciójáról, a területi egységek iparági szerkezetéről kell számot adnia, és fel kell tárnia e szerkezet területi jellegzetes—

ségeit.

_A területi statisztikának foglalkoznia kell az iparosítás olyan problémáival, mint például az ipar területi elhelyezkedésének aránytalanságai. Hazánkban ——

nyersanyagokban szegény ország lévén —— az ipar legnagyobb része telepített ipar. Ez lehetővé teszi, hogy —— hosszabb távon — változtassunk a múltban ki—

alakult és az országot oly súlyosan terhelő arányokon, mint például az ipari termelőerők Budapest—vidéki aránya. Az Alföld iparosítását nyersanyagsze—

génysége mellett civilizálatlansága is sokáig akadályozta. így lett azután Buda—

pest a közvetlenül mezőgazdaságra épülő élelmiszeriparnak is a legfontosabb telephelye. (Budapesten található ma is —— létszám alapján számítva — a szocialista élelmiszeriparnak mintegy 25 százaléka. Ez 37 000 foglalkoztatot—

tat jelent.)

Napjainkban, amikor már kialakult az ország villamosenergia—hálózata, mind több olajat és földgázt ad az Alföld, az Alföld már nemcsak úgy iparosít—

ható, hogy mindent oda kell szállítani. (Egyébként is: kellően ki nem használt, alacsony hatásfokkal működő munkaerő a Tiszántúlon bőven rendelkezésre áll, és ez bizonyos ágazatokban önmagában is lehet telepítési tényező.) Az Alföld

fokozottabb iparosítása tehermentesítené Budapestet, amellett elősegítené

átalakítását.

7 Az ipar területi problémáival számos tanulmány foglalkozott újabban is. Közülük korszerűségével és sokol- dalúságával kiemelkedik dr. Kóródi József—dr. Márton Géza: A magyar ipar területi kérdései című műve (Kossuth Könyvkiadó. Budapest. 1968. 173 old.)

'48 HORVÁTH TIBOR

Akkor, amikor az iparosítottság területi különbözőségeiről szólunk, amikor az ipari termelőerők területi elhelyezkedésének aránytalanságait említjük, nem gondolunk arra, hogy a nivellálást az ipar teljes területi felaprózásával ((például a községek általános iparosításával) kellene megoldani. Ez közgazdasági ab—

szurdum. Csakis arról lehet szó, hogy elsősorban a Vidéki nagyvárosokban és a megyeszékhelyeken, másodsorban a vidéki városokban általában, harmadsor—

ban a városias jellegű településeken (járásszékhely, alrégió-központs, már kiala—

kult kisebb ipari góc9) fejlesszük az ipart, vagy telepítsünk újabb ipari létesít—

ményeket. Tehát ott, ahol a település kedvező körülményekkel (például szabad.

vagy gyengén kihasznált, könnyen átcsoportosítható munkaerővel, közművek—

kel, kooperációs lehetőségekkel, előnyös közlekedési adottságokkal) fogadhatja az iparfejlesztést, illetve ahol az ipartelepítés minőségi fejlődési lehetőséget biztosíthat a település számára.

A mezőgazdaság jelentősége hazánkban igen nagy, és az is marad. Éppen ezért igen fontos a mezőgazdasági termelés korszerűsítése, a mezőgazdaság fej — lődési ütemének növelése. A mezőgazdasági termelésben újabban nagy változá- soknak lehetünk tanúi. Lényegében a termelés belterjesítése megindult, s a ter—

melés területi feltételeinek fokozottabb figyelembevételét bizonyítják a terme—

lés szerkezetében bekövetkezett változások. A szántóföldi növénytermesztésre jellemző újabban a terméseredmények lényeges növekedése, amely a gépesítés fokozásával, az élőmunka-felhasználás csökkenésével egyidejűleg következik be. Úgyszintén jellemző a munkaigényesebb kultúrák (szőlő—, gyümölcs—, zöld—

ségtermesztés) és az öntözéses gazdálkodás térhódítása. Fellendülőben van az állattenyésztés és ezzel kapcsolatban a hús-, a tej-, atojás- (stb.) termelés. Mind—

ez területileg igen differenciáltan megy végbe, hiszen az új gazdaságpolitika éppen a helyi adottságok figyelembevételére és hasznosítására ösztönöz. A vál—

tozások valószínűleg a mezőgazdasági termelőerők területi elhelyezkedését is lényegesen módosítani fogják.

Területi statisztikai kutatás tárgya lehet továbbá a mezőgazdaság terme—

lési körzeteinek (tájegységeinek) vizsgálata. A mezőgazdasági termelés részlete- sebb területi elemzése ugyanis arra utal, hogy az igazgatási egységek (megyék, járások) határait legtöbbször nem a domborzati viszonyok, a talajszerkezet, talaj minőség és egyéb termelési feltételek figyelembevételével állapították meg.

A megyék, járások tehát nem homogén területek, a termelés szervezése Viszont homogén területekre előnyösebb. A termőtájak kutatása azt igazolja, hogy a mezőgazdasági termelés területi egységei általában mások, mint az adminisztra—

tív igazgatás területi egységei.10 Úgyszintén foglalkozhata területi statisztika olyan vizsgálatokkal, amelyek statisztikai adatokkal és elemzésekkel segítik a tervezést (a szakembereket) a mezőgazdasági objektumok telepítésének (térbeli elhelyezésének), a mezőgazdasági munkaerő térbeli elhelyezésének, végül a te- rületek közötti mezőgazdasági szállítások problémáinak megoldásában.

, A területi munkamegosztás vizsgálata a területi statisztika másik fontos feladata. A népgazdaság számára előnyös, ha az optimális területi munkameg—

osztás és a fejlődés helyes területi arányossága érvényesül, tehát ha az ország

8 Járásszékhely, illetve alrégió—központ mintegy 110 van az ország területén. Ezek kétharmada lényegesebb fejlesztésre szorul (és általában alkalmas is arra).

9 Az országban kerek számban 150 olyan községet találhatunk, ahol a szocialista ipar legalább 500 dolgozót foglalkoztat. Ezekkel már mint kisebb ipari góeokka] számolhatunk.

10 A statisztikai igazgatóságok mezőgazdasági tájkutatási vizsgalataiból utalunk itt Kristóf Árpádné: A mező—

gazdasági termelés területi elhelyezkedése és arányai Bács-Kiskun megyében cívnű tanulmányára ( Területi Statisztika.

1968. évi 1. sz. 63—76. old.), továbbá Görög Lajos—Kovács Tibor: A mezőgazdasági tájkörzetek kijelölésének kérdései és a mezőgazdaság tájkörzetei Vas megyében cimű tanulmányára (Területi Statisztika, 1968. évi 2. sz. 129—137. old.).

TERULETI STA'IYIS ZTKA 49

minden egyes részterülete adottságainak, lehetőségeinek maximális kihasználá—

sával veszi ki részét a közös erőfeszítésekből, ugyanakkor a jövedelmek, a' fo—

gyasztás, az életkörülmények vonatkozásában, az infrastrukturális ellátásban megközelítően nivellált színvonalon részesedik a nemzeti jövedelemből. Az erre

irányuló statisztikai vizsgálatok — a termelőerők területi elhelyezkedésének statikus vizsgálati lehetőségével szemben —— inkább dinamikus jellegűek.

A területi munkamegosztás vizsgálata során nyílik lehetőség a területi fej—

lődés arányosságának vizsgálatára. Arányosságon itt azt értjük, hogy adott területi egységben nagyjából egyenlő mértékben kell fejlődniök a gazdasági ágaknak és a lakosság életszínvonalának, ellátottságának. A gazdasági fejlődés újabb anyagi eszközöket (nagyobb jövedelmet) biztosít a lakosságnak, s ez a fogyasztás, a szolgáltatás vonatkozásában mind nagyobb igényeket támaszt.

Nehézséget okozna, ha az ezek kielégítéséhez szükséges javak, illetve termelési stb. kapacitások nem állnának rendelkezésre.

E körben kell foglalkozni az egyes területeken végbemenő gaz—dasági fejlő- dés komplexitásának vizsgálatával is. A gazdasági ágazatok ugyanis —— nem—

csak országosan, hanem szűkebb területeken is — egymással kölcsönhatásban fejlődnek. Az egyes ágazatok legtöbbször feltételezik, hogy az adott területen a velük koopreráló ágazatok is jelen vannak, s ha nincsenek, kiváltják azok meg- jelenését. Igy kötődik össze sok szállal a terület gazdasága. Természetesen megyényi területektől nem kívánhatjuk a teljes komplexitást vagy komplexszé fejlődést. Foglalkozni kell azonban azzal, hogy meddig haladhat adott terület a komplexitás felé, s mennyiben előnyösebb, ha más területi egységek segítségét

veszi igénybe. '

A területi munkamegosztás fejlődése azzal jár, hogy változik a termelőerők területi elhelyezkedése. A kialakult ágazati körzetek határa, területe módosul, vagy éppen új ágazati körzetek keletkeznek. Az ágazati körzetek kutatása igen hálás területi statisztikai feladat. Az ágazati körzetek határának meghatározá-

sát a területi specializációra vonatkozó számítások segítik, s a kutatás lehetősé-

get kap arra, hogy a különböző ágazatok kölcsönhatásait tanulmányozva terü—

leti modelleket szerkesszen. ' '

A termelés társadalmasítása és méreteinek növekedése a területek közötti szállítási kapcsolatok sűrűsödésével, a szállítási igény lényeges növekedésével jár együtt. _Aterületi szállítási kapcsolatok feltárása, a kapcsolatok jellemzése fontos feladat, mert e kapcsolatok mutatnak arra, hogy a terület miben és mennyibenönellátó, illetve hogy mivel és milyen mértékben kapcsolódik be az ország gazdasági vérkeringésébe. A kooperáló területek (és vállalatok, üzemek) a termelési kooperációt éppen a távolságok legyőzése útján, a javak mozgatásá- val, szállításával oldják meg. A szállítás gazdaságossága nagyon fontos tényező, mert a fölösleges szállítás nemcsak egyszerűen fuvarköltségtöbbletet jelent, ha nem szállítóeszközt köt le, igénybe veszi az útvonalakat, tehát végeredményben beruházásigénnyel jár. Különösen a nagy tömegben szállított termékek irányí—

tását kell elemezni. ' '

A területi termelési kapcsolatok átfogó vizsgálatát a területi ágazati kap—

csolatok mérlegének kidolgozása teszi lehetővé. E módszerrel nem áll módom—

ban itt külön is foglalkozni,11 megállapíthatjuk azonban, hogy ez a korszerű

elemzési módszer a területi egységek gazdaságának tanulmányozásához is

segítséget adhat. , * -

11 Részletesen foglalkozott a területi termelési kapcsolatok input—output technikán alapuló elemzésének mód- jával és lehetőségeivel dr. Csepinszky Andor: Multiregionális input—output analizis című tanulmányában (Megyei és

Városi Statisztikai Ertesilő. 1965. évi 1 — 2. sz. 1 -— 11. és 63—64. old.)

4 Statisztikai Szemle

50 r HORVÁTH TIBOR

A társadalmi újratermelés színtere a település (pontosabban a település-—

hálózat), s ez szükségessé teszi, hogy a területi statisztika foglalkozzék telepüe lésállományi és településhálózati vizsgálatokkal is. A településnek éppúgy meg—

van a helye a területi munkamegosztásban, mint a gazdasági körzetnek vagy a megyének, s ezért elemezni kell a települések funkcióit, vonzáshatárait. Más oldaláról: a település fejlettsége meghatározza azt is, hogy ott milyen (minőségű, méretű) munka végezhető, alkalmas keret—e a település nagyobb termelőegysé—

gek befogadására, biztosíthat—e a növekvő igényű lakosságnak civilizált, kelle—

mes, a munkaerő újratermelésére alkalmas körülményeket? Ezen adottságok léte vagy hiánya alakítja ki a települések hierarchiáját. Ugyanezen tényezők megfelelő számszerűsítése és rendszerbe foglalása települési és településhálózati modellek kialakítását teszi lehetővé, ami a távlati településtervezés munkáját sok tekintetben segíti.

A területek közötti összehasonlítások a területi statisztika fontos feladatát jelentik. Különösen a megyei, városi vezetők igénylik, hogy hű képet kapjanak az általuk vezetett, irányított területi egység fejlettségéről, az országos gazda—

sági fejlettségi hierarchiában elfoglalt helyéről. Problémát jelent ebben a vo- natkozásban, hogy mit hasonlítsunk össze (a jelenségek, illetve a mutatószá- mok köre), továbbá hogyan végezzük az összehasonlítást?

Ez utóbbival kapcsolatban felmerült olyan igény is, hogy —— mivel az egyedi mutatószámok összehasonlításából csupán mozaik nyerhető, amelynek nincs egyértelműen tájékoztató ereje — alkossunk olyan kevés tagból álló mutatószám—rendszert vagy még inkább egyetlen és abszolút érvényű mutató- számot, amelynek alapján el lehet dönteni, hogy melyik területi egység milyen pozíciót foglal el a területi hierarchiában. Az e téma körül kialakult vita ered- ményeként bebizonyosodott, hogy egyetlen mutató nem lehet a területi egy- ségek összes társadalmi-gazdasági jelenségének, illetve azok egyenként más és más színvonalat képviselő mutatóinak kifejezője, megbízható értékmérője.

Ilyen ,,komplex" mutatók ugyan számíthatók, de önmagukban alkalmatla—

nok a társadalmi—gazdasági színvonal jellemzésére, értelmet tehát csak a rész- letekre vonatkozó mutatókkal kiegészítve kaphatnak.

A területek közötti összehasonlítások körében újabban felmerült nálunk az ún. utolérési számítások, fejlődési indexek megállapításának és értelmezé- sének problémája. Egyelőre csak két területegység vonatkozásában tudjuk meghatározni, hogy a fejlődésben elmaradottabb területnek milyen fejlődési ütemet kell elérnie adott évben a másik területtel azonos színvonalra jutása érdekében, továbbá, hogy adott fejlődési ütem mellett hány évet igényel az utolérés, és hogy a két területegység színvonala közötti abszolút különbség

milyen fejlődési ütem mellett fokozódik, illetve csökken. További kutatást

igényel e módszer alkalmazása tetszőleges számú területi egység esetére és az utolérésben szerepet játszó tényezők hatásának a kimutatása.12

Végül úgy véljük, a területi statisztika fontos feladata, hogy szilárd bázist teremtsen a területi tervezés számára, megfelelő időben pedig teljesítse

tervmérő szerepét. A tervezés — és így a népgazdasági tervezés szerves részét

képező területi tervezés is —— a továbbiakban is információigényes tevékenység lesz. Azt a változást ugyanis, hogy megszűnik a tervek cimzett jellege, és a népgazdasági terv nem írja elő mennyiségi mutatók teljesítését, hanem irány- elveket és orientációkat tartalmaz, továbbá arányossági összefüggések érvé—

" Erre vonatkozólag lásd Vámos Ferenc: Néhány területi fejlődési index értelmezése című tanulmányát (Megyei és Vdmsi Statisztikai Éftcsítő. 1967. éviB— 9. sz. 369 380. old.)

TERÚLETI STATISZTIKA

5 1

nyesítését kívánja meg, nem követi a tervezés statisztikai adatigényének a csökkenése. Ellenkezőleg, az új tervezési módszerek a fejlődési eredmények sokoldalú ismeretét és elemzését tételezik fel.

A TERÚLETI STATISZTIKA SZERVEZETE

A feladatok sokasága és bonyolultsága láttán joggal felmerül az a gondolat, hogy ennyi és ennyiféle teendő ellátásához kiterjedt apparátusra van szükség.

A feladatok azonban megoszlanak, mind a Központi Statisztikai Hivatalon belül, mind pedig a Hivatal központja és területi szervei között. így végered—

ményben a Központi Statisztikai Hivatal által végzett területi statisztikai munka három ágon fut, negyedikként pedig a Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztályának keretei között szervezett Területi Statisztikai Szekció segít a feladatok megoldásában. (Nem kívánunk foglalkozni itt azzal a területi statisztikai jellegű munkával, amely a tanácsoknál a helyi gazdasági irányítással, továbbá a szakminisztériumoknál az ágazatok területi telepítési, fejlesztési feladatainak tervezésével és a gazdasági, a működési eredmények elemzésével kapcsolatosan kialakult.)

] . A területi statisztikáért a Központi Statisztikai Hivatalban a Területi Statisztikai főosztály felelős. A főosztály feladatai ebben a körben természe- tesen lényegében egybeesnek a területi statisztika feladataival. A főosztály tevékenységi körébe tartozik:

a ) a területi statisztika módszertanának kidolgozása, ezen belül különösen: az általános statisztika, illetve a gazdaságstatisztikák körében tárgyalt módszereknek a területi gazdasági és szociális kérdések megfigyeléséhez és elemzéséhez igazítása; a sajátos területi problémák tanul- mányozásához sajátos módszerek kidolgozása; más országokban alkalmazott területi statisztikai módszerek felkutatása, megismerése és (a lehetőségek határain belül) hazai viszonyokra való alkalmazása;

b) a társadalmi-gazdasági jelenségek területi vonatkozásainak vizsgálata, adatainak összegyűjtése, elemzése és publikálása; ez elvégezhető az egész országra kiterjedően, területi egységenként, továbbá az országnak a területi összefüggések szempontjából jellemző részterü—

leteire (például gazdasági körzetekre).

A Területi Statisztikai főosztály a területi statisztika módszertanát a Központi Statisztikai Hivatal fővárosi és megyei igazgatóságaival, továbbá a Területi Statisztikai Szekcióban dolgozó statisztikusokkal, közgazdászokkal közösen alakítja ki. Ugyszintén e szervek közreműködésével folyik a területi statisztika elméletének gyakorlati munkában való felhasználása.

Ez a széles körű együttműködés hozzájárul ahhoz, hogy a társadalmi—

gazdasági valóságot sokoldalúbban, objektívebben, a valóságban létező térbeli összefüggések bemutatásával is kiegészítve tudjuk feltárni. A területi össze- függések elemzésének fejlődését segíti elő a Területi Statisztikai főosztály azzal, hogy a területi statisztika módszertanának kialakításában elért ered- ményeket más érdekelt szervek statisztikusainak, közgazdászainak is rendelke—

zésére bocsátja. Ezt szolgálja a Hivatal Területi Statisztika című folyóirata.

2. A területi statisztikai munka jelentős részét a Közpönti Statisztikai Hivatal területi igazgatóságai végzik. Az igazgatóságokat —— mint az az 1952.

évi VI. törvényből ismeretes —— kettős feladattal hozták létre. Feladatuk egy—

részt a Központi Statisztikai Hivatal munkatervéből reájuk háruló adatgyűj—

tési, adatfeldolgozási és ellenőrzési feladatok teljesítése, másrészt adatközlé—

sekkel, továbbá közgazdasági elemzések kidolgozásával és rendelkezésre bocsá—

tásával kell segíteniök a helyi párt— és tanácsi vezetés munkáját.

44!

52 , HORVÁTH TIBOR

Az igazgatóságok működésének első időszakában munkájukban kizárólag az ágazati szempontok voltak az uralkodók. A statisztikai igazgatóságok nem a területi társadalmi—gazdasági problémákat elemezték, hanem csak az egyes ágazatok megyei jelenségeit mutatták be, egymástól elkülönítetten. Az 1950-es években ez a módszer még megfelelő volt, mivel az ágazati szemlélet uralkodott a népgazdaság irányításában is, és a területi különbözőségeket nem vették figye- lembe az irányítás egyik szintjén sem.

A statisztikai igazgatóságok helyi tevékenysége átalakulóban van. Az ága- zati adatgyűjtésekből rendelkezésre álló adatokat, a regionális szemlélet érvé- nyesítésével újszerűen elemezve, igyekeznek a területi sajátosságok és össze—

függések kutatására és bemutatására felhasználni. Az igazgatóságok az utóbbi

időben számos újszerű, területi szemléletű elemzést készítettek.18

3. A területi szemlélet érvényesítése természetesen sok új módszertani problémát is felvetett. így merült fel az a gondolat, hogy hasznos lenne a terü—

leti közgazdasági kutatásokkal és ezen belül a területi statisztikával foglalkozók társadalmi úton történő tömörítése, a kezdeményezések ösztönzése, az elvi alapok megismertetése és az ezeken alapuló új módszertani megoldások keresése.

E célkitűzések megvalósítására a Magyar Közgazdasági Társaság Statisztikai Szakosztálya mutatkozott alkalmas keretnek. A Szakosztály Területi Sta—

tisztikai Szekciója 1966 decemberében alakult. és azóta eredményes tevé—

kenységet fejt ki. A Szekció mintegy kétszáz tagja öt munkacsoportban dol—

gozik: két munkacsoport foglalkozik a területi összehasonlítások elvi és mód—

szertani kérdéseivel, egy-egy pedig a területi mérlegek (mérlegvizsgálatok), a területi termelési (szállítási) kapcsolatok s a településhálózati vizsgálatok köz—

gazdasági—statisztikai problémájával.14

Az egyes munkacsoportokon belül számos, kisebb—nagyobb létszámú munkabizottság alakult egy—egy résztéma megismerése és megoldása céljából.

A Területi Statisztikai Szekció a munkabizottságok, illetve munkacso-

portok tudományos eredményeit teljes ülésben összegezi. Az eddig eltelt idő- szakban három teljes ülést szervezett a Szekció vezetősége.15

" Lasd például a már említetteken kívül a Megyei a Városi Statteztikai Értesítő, illetve a Területi Statisztika

következő cikkeit: Kóczíán Zoltán—dr. Lukács Pál: Kísérletek az urbanizíció és a településfejlettség ko'nplex vizsgá' latára (1965. évi 1. és 3. sz. 12—24., illetve 105—123. old.); Bélteki Anna—Ráskó Jánosné: Kisvárda és Mátészalka központi szerepköre és fejlettségi szinvonala (1966. évi 2. sz. 53—69. old.); Csépe; János—Perger Frigyesné: Regio- nális elképzelések és a települések jelenlegi helyzete Borsod-Abaúi—Ze nplén megyében (1967. évi 8—9. sz. 419—439.

old.); dr. Erdélyi Ernő: Baranya megye községeinek fejlettségi vizsgalata komplex mutató segítségével (1968. évi 2. sz. 138—148. old.); Sulyok Jenő: A Fejér és a Komárom megyei városok fejlettsége a főbb komplex mutatók alapján (1968. évi 1. sz. 77—91. old.).

" A munkacsoportok anyagából megemlítjük a következőket:

A területi villamosenergia—mérlegek általános problémái.

A területi szintű statisztikai mérlegek készítésének néhány gyakorlati kérdése.

Területi munkaerőmérlegek kialakítása.

A regionalizalt ágazati kapcsolatok mérlegének tartalmi összefüggései és feltételrendszere.

Megyei ágazati kapcsolatok mérlegének összeállítási lehetőségei.

A területi szállítási kapcsolatok.

Területi egységek rangsorolást problémái.

A területi egységek összehasonlitásánál alkalmazható mutatószám—rendszerek.

Megyei szintű mezőgazdasági mérlegek összeállításának módszerei.

Terülei energiamérlepek összeállításának módszertani problémái.

A mezőgazdasági termelési körzetek elhatárolása.

A telepi'ilésállomanyi és településhálózati vizsgálatok során alkalmazható fogalmak és módszerek.

15 Az első 1966 decemberében az alakuló ülés volt, amelyen a Szekció elnöke ,,A területi statisztika tárgya és feladatai" cimű előadásáran körvonalnzta a Szekció munkaprogramját. A masodik teljes ülésre 1968. február végén került sor. Ekkor Huszár [Siftín (az ülést megnyitó, majd záró beszédében) és Barabás Miklós (elnöki beszámolójá- ban) a munkacsoportok beszámolói alapján már az elért eredményeket is Összegezhette. Ugyanakkor dr. Bernát Tivadar előadása a területi sta isztika és a gazdasagi földrajz —— mint társtudomanyok — kapcsolataira, dr. KóródtJózsefrefe- ratuma pedig a gazdasági fejlődés regionális tényezőire irányította a. hallgatóság figyelmét. A harmadik teljes ülés 1968 novemberélíen 16 előadás alapján és az ezeket követő viták során széles körben tárta fel, hogy mennyire jutott aSzekciú feladatainak teljesítésében működésének két éve alatt. (A kecskeméti teljes ülésről szóló beszámolót a Statisztikai Szemle 1969. évi 2. száma közli.)

TERU'LETI STATISZTIKA

53

4. Az ágazati statisztikák és a területi statisztika között számos kapcsolat van. Az ágazati statisztikák szolgáltatják a területi statisztikának a szükséges alapadatok jelentős részét, a ,,területi ismérv" ugyanis az ágazati statisztikák többségében hagyományos csoportképző. Ezen túlmenően az ágazati statisz—

tikák körében — gondoljunk például a demográfiára, a mezőgazdasági statisz- tikára, a településstatisztikára —— is folyik bizonyos, meghatározott célú területkutatás, amelynek eredményei jól felhasználhatók a területi statisztika

céljaira. A területi statisztikai kutatások viszont támpontokat adhatnak az ágazati statisztikáknak az általuk kutatott témák megismeréséhez, sokolda—

lúbb szemléletéhez és elemzéséhez, vagy felhívhatják a figyelmet olyan prob- lémákra, amelyek ugyan lokálisan elhatároltak, de méreteikben országos

jelentőségűek. '

A területi problémák kutatása politikai és közgazdasági irodalmunkban mind szélesebb teret kap. Az ezzel kapcsolatos adatigények kielégítése céljából a Központi Statisztikai Hivatal újabban számos tanulmányt és központi

kiadványt adott ki.]6 '

A TOVÁBBI FELADATOK

A területi statisztika számos probléma tekintetében már nagy és fontos lépéseket tett a megoldás felé. Nem kis feladatok állnak azonban még előt—

tünk: ]. az átfogó területi statisztikai módszertan megteremtése, 2. a területi statisztika megfigyelési egységének meghatározása, 3. a területi statisztika 'adatbázisának bővítése a leglényegesebbek. *

1. Területi kutatással — beleértve a statisztikai megfigyeléseket, az ada-' tok gyűjtését is — sokan foglalkoztak és foglalkoznak. A vizsgálatokhoz min- den kutató kialakítja a céljainak megfelelő módszereket. A Központi Statisz- tikai Hivatal feladata, hogy a hivatalos területi statisztika módszertanát ki—

alakítsa.

Átfogó módszertan megteremtését tűzte célul W. Isard amerikai közgaz—

dász, aki munkatársaival közösen irott több művében17 kialakította a regionális analizis olyan módszertanát, amelynek középpontjában a regionális ágazati kapcsolati mérleg, a telepítések területi gazdaságossága, a területi nemzeti—

jövedelem—számítások állnak.

Véleményünk szerint hazánk jelenlegi viszonyai között olyan területi statisztikai módszertanra van szükség, amely alapproblémának a termelőerők területi elhelyezkedésének vizsgálatát, a területi munkamegosztás fejlődésének elemzését, az ezekhez közvetlenül kapcsolódó területi közgazdasági problémák kutatását tekinti, és ezekhez ad módszertani útmutatást. Ilyen felfogásban készült el a területi statisztika átfogó módszertanának vázlata, amelynek ki—

dolgozása a közeljövő feladata.

16 Lásd például a Demográfia 1967. évi 1. számában megjelent tanulmányokat, továbbá a Magyar Városok és községek c. statisztikai adatgyüjteményt (Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1958. 811 old.);, továbbá Magyarország népességének demográfiai jellemzői régiónként (KSH Népességtudonanyi Kutató Csoport közle- ményei. Budapest. 1965. 102 old.); Községeink főbb adatai 1960—1964. (Statisztikai Időszaki Közlemények 80.

Ktzpontí Statisztikai Hivatal. Rudapest. 1936. 349 old.); Magyar Városok (szerk.: Dallos Ferenc és Szabad?; Egan.

Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1966. 750 old.); Magyarország népességének területi előreszanítása (KSH Népességtudományi Kutató Csoport közleményei. Budapest. 1966. 67 old.); Megyék, városok, járások, gazda—

sági körzetek adatai 1966. (szerk.: Barabás Miklós. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1966. 743 old.); A taná- csok társadalmi és gazdasági tevékenysége 1967. (Közpanti Statisztikai Hivatal. Budapest. 1968. 86 old.); Területi statisztikai zsebkönyv 1964—1966., 1965. (Központi Statisztikai Hivatal. Budapest 1954—1968.). c. kiadványokat.

, 1' Lásd például Walter Isard: Methods of regional analysis: an introduction to regional science. Regional

science studies 4. New-York—London. 1960. XXIX, 784 old.

54 ., HORVÁTH TIBOR

2. A területi statisztikában fontos kérdés, mi legyen a kutatási (vonatko—

zási) területegység. Lényegében kettős probléma ez.

a ) A területi statisztikát —— gyakorlati használhatóságának biztosítása végett —— elsősorban igazgatási területegységekre kell kidolgozni. Az ilyen adatokat és vizsgálatokat tudják a megyei, városi vezetők, tervezők, közgaz—

dászok, politikusok legjobban felhasználni, és az igények is legtöbbször így jelentkeznek. Gyakran vitatható azonban, hogy egy igazgatási egység egyben gazdasági egység-e, ugyanis, ha az is volt megszervezése idején, ,,élettere",

vonzásterülete, funkciója időközben megváltozott. Az ilyenféle változások

területrendezési konzekvenciái azonban általában csak hosszú idő után jelent—

keznek. így bár gyakran tudjuk, hogy nem a legjobb, amit teszünk, legtöbb—

ször mégiscsak alkalmazkodunk az igazgatási beosztás adottságaihoz. Eddigi tapasztalataink szerint ,. méreteinél fogva —— a járás az, amely viszonylag még homogén jellegű területi egységnek tekinthető, és azért is megfelelő, mert a megyei szervek részére intézkedési egység. Sajnos azonban az ágazati statisz—

tikában viszonylag kevés járási szintű adat áll rendelkezésre.

b) A területkutatás —— amennyiben eltekint az igazgatási beosztástól — vizsgálatainak megfelelő területi egységeket választhat elemzése tárgyául.

A területi egységekkel szemben általános az a követelmény, hogy minél homogénebbek és területileg jól elhatárolhatók legyenek. Az elhatárolás azon- ban nem könnyű feladat, mivel Magyarországra egyáltalán nem a homogén elemekből álló térszerkezet jellemző. A kutatók, hogy területi elhatárolásukat statisztikai adatokkal jól igazolhassák, a legkisebb egységek adatait igénylik, hogy azután a kis egységekből az elképzelésüknek, kutatási szándékuknak, megfelelő területi egységeket (körzeteket) kialakíthassák. A kutatóknak ez az

igénye indokolt, ezért a hivatalos területi statisztikának törekednie kell arra,

hogy a kis egységekről minél inkább rendelkezésre álljanak a szükséges adatok.

A területkutatás általános adatigényét jelenleg elsősorban a községi és a városi statisztikai törzskönyvek hivatottak kielégíteni. A községi törzskönyvek igen részletesen és sokoldalúan feldolgozott adatanyaga rendelkezésre áll 19 megyei kötetben,18 továbbá a Központi Statisztikai Hivatal kiadványá—

ban.19 A városi törzskönyvek első kidolgozása is megtörtént már, és azokat az illetékes helyi szervek rendelkezésére bocsátották. Az országos községi helyzet-

képhez hasonló jellegű kötet kiadására rövidesen sor kerülhet. **

A területkutatás további fontos adatforrását jelentik a statisztikai igaz- gatóságok évről évre megjelenő évkönyvei. Ezek eléggé részletes területi bontásban közlik az állományi adatokat és a gazdasági folyamatok, továbbá a társadalmi jelenségek jellemző adatait is.

3. A területi egységekről ugyan sok és jól használható adattal rendelke—

zünk, de az új szempontú vizsgálatok, amelyeknek lényege az, hogy a vizsgált területi egységet gazdasági egységnek tekintik, mégis további adatigénnyel lépnek fel. A területi statisztika adatbázisa két úton lenne bővíthető.

a ) A jelenlegi beszámolási rendszer alapján bővebb területi szintű adat—

feldolgozást kellene szervezni. Ezt most már elvileg lehetővé teszi a Központi Statisztikai Hivatal ICT elektronikus számológépe. E gép kapacitása és számí- tási gyorsasága ugyanis oly nagy, hogy többé nem indokolt az adatfeldolgozási program redukálására irányuló törekvés, sőt a gépet éppen a megkövetelt

18 Adatok ... megye községen-ól. Központi Statisztikai Hivatal. Budapest. 1963 , 19 Helyzetkép az ország községeiről 1968. Szerk.: Raskó Jázsef és Horváth Tibor. Központi Statisztikai Hivatal.

Budapest. 1968. 383 old.