A hivatalos statisztikai szolgálat megszervezése I.

(1)

5. szám.

talék és külkereskedelmi forgalom néhány államban.

—— (4.366. sz.). —— A világgazdasági konferencia. —

lrerszág pénzügyi helyzete.

Városi Sz emle (1927. márc.-ápr.. Budapest, m.). — Melly B.: A közélelmezés szervezésének egészségügyi jelentősége. —— Ihrig K. : A nagyvárosok ellátása és a szövetkezetek. —— Purebl Gy_: Árn- mintavasárok. —— A berlini idegenforgalmi iroda mü—

ködése s Berlin idegenforgalma 1926—ban. —— A buda.—

pesti kereskedelmi és ipari kikötő.

VVirtschaftsdienst (1927. 16. f., Ham- burg, ném.). — Greiling W.: A világgazdasági kon—

ferencia programmja. — Friedrich A.: A német mezőgazdaság standardízalása. — Dalberg R.: Nem- zetközi ipari egyesülések és kartellek. —— Helander S.: Modern kikötöfejlődés a brit birodalomban. — (1927. 17. f.). — Eggert W.: Világgazdasági konfe—

rencia és munkavállalók. — Greilirig W.: A beho- zatal vámokkal való megterhelésének magassága. ——

Mezger F. L.: A gépipari memorandum.

Wirtschaft und Statistik (7. évf: 7.

sz., Berlin 1927., ném.). — Az 1925. évi német nép- foglalkozási és üzemi számlálás további eredményei (Németország vándorlási mérlege 1910—1925. —— Az

—-478—— 1927

1925. jún. 16-i népszámlálás véglegeslélekszámadatai.

— Szászország energiastatisztikai adatai az 1925.

évi üzemi számlálás szerint). —— Az 1925. évi bőr—t ipari termelési felvétel eredményei. — Az 1926. évi német külkereskedelem országok szerint. — Az 1926.

évi nemzetközi külkereskedelmi forgalom.

Zeitschrift für Demographie und Statistik der Jaden 14. évf. 1-2. sz., Berlin 1927., ném.). — Levinsohn G.: Rövid észrevételek a zsidók szembetegségeiröl. — Fcist S.: A zsidóság külön faj? — Philippstahl H.: Lemberg varos zsidó népessége. —— A zsidók Svédországban. — Baron E.:

Németország zsidó népességének foglalkozásvaltoz- tatási törekvései.

Zeitschrift für schweizerische Sta- tistik und Volkswirtschaft (63. év)". 1. f., Bázel 1927., nem.). —— Reichlin A.: A svájci nem- zeti jövedelem, forrásai és jelentősége. — Note E.:

A svájci parasztszövetség által végrehajtott jövedel—

mezőségi felvétel. —— Grossmann E.: Észrevételek Svajc külkereskedelmi politikájáról. — Bodmer E.:

A zürichi kézműves osztály küzdelme a céhszervezet fenntartásáért. — Gagg M.: Női otthoni munka Svájcban.

." . llIll.—IIIIIIIIII-III-Ill.Ill.-IllIll.—IIIIIIIIIIIIII!llIll-lIll-IIIIIIIIIIIIIIIll-Ill..Ill.-Ill... nun-n-u-unn-nmn-u

e EGYÉB

A hivatalos statisztikai szolgálat szervezete.

L'organisation dit service officiel de statistiguel)

!. A statisztikai szolgálat megszervezé- sének főbb kérdései.

A statisztika ügye az allami igazgatás fej—

lesztésével kapcsolatban a legtöbb allamban kezdetben mint masodlagos jelentőségű ügy- kör kezeltetett s első szervezetei nem voltak tekintettel a statisztikai munkásság külön- leges igényeire. Az utóbbi évtizedekben azonban a társadalmi élet kérdéseinek elbirala- nal és szabályozásánál egyre fokozottabb mértékben emelkedik ki a statisztika jelentő—

sége s a statisztika megszervezésének problé- mai vilagszerte élénken foglalkoztatják úgy a kormányzati, mint a tudományos és gyakor—

lati élet köreit.

A statisztikai szolgálat megszervezésének módját mindenekelőtt a következő főbb elvi problémák szempontjából vizsgaljuk:

1) Conférence faite a la séance du 26 avril 1927 de la Société Hongroise de Statistigae. C'est le numero II, 1927, de la Revue de la Société Hongroise de Statistioue, (lui la fera cmmaitre en frangais.

1. centralizált, vagy decentralizált legyen—e

a szervezet.

2. miképen biztosítható a szolgálat őnál—

lósaga az egész allami adminisztrációval való összefüggésben.

3. a kormányzati érdekek kielégítése mellett miképen biztosítható legjobban a tu—

dományos és gyakorlati szempontok érvé- nyesülése.

Röviden érintjük ezenkívül a statisztika ügyének rendezésénél különös figyelmet ér- demlő egyes kérdéseket, mint

a statisztikai munkaterv, az adatbevallási kötelezettség, a hatóságok közreműködése, a titoktartás biztosítása, a statisztikai illetékek és a büntető szankciók kérdését.

A statisztika megszervezésének targyala- sanál a történelmi fejlődés és az idevágó irodalom előtérbe tolta a hivatalos szolgalat centrális, vagy decentrális megszervezésének kérdését. A központosítás, illetőleg tagoltság,

(2)

5. szám. ————479—— 1927

két értelemben képzelhető el: tárgyi szent—

pontból, értve alatta a statisztika különböző ágainak elkülönített művelését és földrajzi értelemben, mikor ugyanazon ágazaton belül működő szervek helyi megoszlását tekintjük az államon belül.

A kérdéshez hozzászólók érvelése _nem ment bizonyos szubjektív mellékíztől. Alta- lában a gyakorlati férfiak, nevezetesen az egyes reszorminisztériumok szakférfiai túl- nyomórészt a tárgyi tagoltság előnyeit emelik ki a provinciális intézetek vezetői kivétel nélkül tiltakoznak az ellen hogy a birodalmi központba beolvadjanak, vagy akár annak detasmanjaivá válj.anak Ezzel szemben az állami központi hivatalok tényezői túlnyomó—

részt a központosítás hívei. Az e körökön kívül álló tudományos irodalom inkább a központosítás felé hajlik.

A kó'e'pontian szervezett statisztika előnyeit általában a következőkben látják: a kettős fölvételeknek, az adatszolgáltatók felesleges megterheltetésének elkerülése; az adatgyüj- tések szakszerű előkészítése, begyűjtésének és földolgozásának szakszerű megszervezése.

A különböző tárgyú adatgyíiitéseknek össze—

hangolása, a helyes fogalom meghatározása s az eredmények egybevethetőségének bizto- sitása; központi információs szolgálat: a közön- ség s különösen a külföld egy helyről kapván az információt, az instaneiakeresés elkerül- tetik s az adott információk beállítása egyön- tetű, ellentmondások, eltérések elkerültetnek;

tökéletesebb technikai felszerelés, gépek alkal- maztatásának nagyobb lehetősége, nagyobb munkálatokhoz a munkaerők és gépek ruga- nyos átesoportosítása. Általában költségkímélés.

A közönség nagyobb bizalma atitoktartás és az adatok pártatlansága tekintetében, stb.

Ezzel szemben a decentralizáció hívei annak előnyeit abban látják, hogy az a / hatóság, amelynek az adatokra gyakorlatilag a legnagyobb szüksége van, közvetlenebb kapcsolatot nyer az adatgyüjtés anyagával, a gondozására bízott ügykört az adatgyűjtés nyomán a legapróbb részletekig megismer- heti; a felvetődő új kérdésekről pótkérdő—

pontok, esetleg gyors reprezentációs fölvételek útján könnyebben nyer tájékoztatást; felhi- vásai hatékonyabbak; költségkímélés a helyi ellenőrzésnél és a sürgetéseknél.

Nézetünk szerint azt, hogy a statisztikai szervezetnek melyik formája helyesebb, egy általános érvényű szabállyal egyik irányban sem lehet eldönteni. Minden esetre az a statisztikai szervezet a legjobb, mely céljának legtökéletesebben felel meg. A statisztikai

szolgálat célja a kormányzati, a tudományos és gyakorlati tevékenységnek statisztikai ada—

tokkal-való támogatása, előmozdítása. A legjobb statisztikai szervezet tehát végeredmény- ben az, mely e célokra minőségileg és mennyiségileg az adatok maximumát nyujtja.

Sem a teljes központosítás, sem pedig a teljes széttagoltság mellett a statisztikai telje- sitmény ezt a maximumot nem érheti el. A helyes megoldás csak mind a két szervezeti forma előnyeit egyesítő vegyes szervezetben található meg.

Ennek megvilágítására csupán a jó statisztika két főtényezőjével óhajtunk itt fog—

lalkozni, melyek körül a többi kérdések túl- nyomó része csoportosul. Az egyik a statisz—

tikai szakszerűség, a máSik a statisztika gya—

korlati használhatósága. Az előbbit inkább a eentralisták, az utóbbit főleg a decentralisták hangsúlyozzák. A kérdést úgy próbálták meg- közelíteni, hogy felvetették azt, vajjon a statisztikai elméleti tudás és iskolázottság fontosabb—e, nehezebben elsajátítható alapkép- zettség- e, vagy valamely praktikus munkakör ügyköre, amelyből a statisztikát alkalmazni őhajtjukl).

Bizonyos, hogy vannak a statisztikának oly ágazatai, amelyben a tárgyi szakismere-

*tek hosszú és mélyreható tanulmányokat, sőt külön tehetséget is igényelnek. Ilyen esetekben a statisztikai képzettség gyakran másod- lagos helyre szorul. A statisztika ezen ágai—

baon a decentralizálás az illető hatósággal való benső együttműködés látszik előny ösebb- nek.

Minél kezdetlegesebb valamely ország sta—

tisztikája, minél kevésbbé hatol be a meg- vizsgálandó jelenségek mélyébe, annál ke- vésbbé érezhető tehát az ily decentralizálás—

nak szüksége. A fejlődés menete azonban az ismeretköröknek egyre nagyobb speciálizálődása felé vezet. A technika fejlődése, a társadalmi problémák beható kutatása mindjobban szo-

1) Érdekes erre vonatkozólag Zizek—ne—k nézete, aki ezt írja: ,,Alle diese mtateriellen Specialkenni—

ltisse in einem statistischen Zentral'amte zu vereini- gen ist kaum mÖ—glicli, da f_iinden sich oí'tt leichter bei der hetreffenden Vei'waltungslwhördo Leute, welche mit der Kenntnis der Mater—ie statistische Befáhigung verhinden". Tyszka pedig ezt mondja;

,,in den meisten Fiillen ist Kenntnis der Statislik wichtiger als eingehende Kenntnisse der betreffen- (len Mttler'ie. In der Regel kann sich der Statistiker, der zumeist Nationalökonom und Wirtschaftswis—

sensehai'tler ist, ,die Erfahi'tmg der hetreffenden Ressortlrehörde leichrter aneignen, als der Ressort- fachmann (lie statistischen Erí'ahmngen. L. Fr.

Zizek: (it'undiss (let' Statistik 1921. 196. old. és K. v.

Tyszkn: Statislik l. 17. oldal.

(3)

5, szám. —480— 1927

ros határok közé vonja az emberi tudás szé—

les mezejének azt a körét, melyet terméke- nyen művelhetünk. Azok az idők, midőn a tudós statisztikus gyakorlati tekintetben is szakértőnek tekinthette magát minden ága—

zatban, mely a statisztikai kutatás tárgyául számbajöhetett, már elmultak. A nagyfokú munkamegosztás. melyre a központi statisztikai hivatalok kényszerültek, hogy a gyakorlati élettel való kontaktusukat el ne veszítsék, megfosztotta a eentralis szerveket több oly előnyüktől, melyek hajdan a decentralizmus el—

leni küzdelmükben fő erősségük volt Igy pl.

a szakképzett személyzet könnyű átcsoporto- sítása a szükséghez képest, az egyik ágazat- ból a masik ágazatba, egyre nagyobb nehéz—

ségekbe ütközik s különösen a fogalmazási és igazgatási személyzetnél gyakran alig leküzd- hető akadályok tornyosulnak elé. A hierarchikus rangnak a munkahely jelentőségével való össze- egyeztetése pedig szinte lehetetlen. Nem túl- zunk azért, ha azt mondjuk, hogy a decentrali- zálás folyamata tárgyi szempontból a fejlet- tebb központi statisztikai hivatalokban már is megkezdődött, jóllehet szigorúan vett decentra—

lizálásról itt még nem beszélhetünk.

Pedig még milyen távol állunk attól a céltól, melynek elérése esetén korunk igényeit kielégítő hivatalos statisztikai szolgálatról be—

szélhetnénk. A fejlettségnek ezt a hiányossá—

gát részben a eentralisztikus szervezet ro- vására kell írnunk. A kormányzat, a gyakor—

lati élet férfiai nem gondolnak rá, nem isme- rik azokat a lehetőségeket, melyek mun- kájukban statisztikai megfigyelésre nyílnak.

A statisztikai szolgálat feladata, hogy a kor- mányzati tevékenységből a hazárd momen- tumot, ahol csak lehet kiküszöbölje s lehe- tőleg minden intézkedéshez az erőviszonyok helyes megmérésére szükséges statisztikai adatokat nyujtson. A minisztériumoknak át kell itatva lenniök statisztikai szellemtől.

A statisztikai szolgálatnak ez a kezdemé- nyező, élesztő tevékenysége csak úgy kép- zelhető el, ha a kormányzat minden olyan intézkedése, mely statisztikai megvilágításra alkalmas jelenségre vonatkozik, szakképzett, vérbeli statisztikus kezén fut keresztül. Hány olyan eset fordul elő, mikor aránylag egy- _ szerű eszközökkel kielégítő biztosságú statisztikai adatok volnának egyes intézkedések megalapozására beszerezhetők De hány oly eset fordul elő még ma is, mikor a meglevő adatokról sincsenek a szakkörök tájékoztatva.

A gyakorlati élet igényeivel szemben azon—

ban a statisztikai adatok jósága, módszerta- nilag helyes begyűjtése, soha el nem hanya—

golható. S azért bármennyire is érezhetőkké váljanak a statisztikai munkakörök folytonos speciálizólódása folytán a centralisztikus szer—

vezet bilincsei, mindaddig míg a statisztika iránti megértés és kellő törvényes rendelkezések a decentralizált statisztika szakszerűségét nem biztosítják, rendkívül káros retrográd intéz kedés volna a központi szervezet meglazítdsa.

Részben a decentralizáció veszély einek kiküszöbölésére, nevezetesen a statisztikai te- vékenység koordinálása s szakszerűségének valamint gyakorlati értékének biztosítására szerveztetnek a központi statisztikai hivatalok- nál müködő statisztikai tanácsok, melyeknek különösen újabb formái mindinkább alkal- masnak látszanak e teladatuk betöltésére.

Fontos szerepet játszanak végül a köz- pontosítás, vagy decentralizálás kérdésének eldöntésénél a pénzügyi szempontok is. Mi—

ként a két szervezeti forma előnyeinek fel- sorolásából láthattuk, e téren sincs egyik szervezetnek kizárólagos előnye a másik fe- lett. A központi szervezet különösen a fel—

dolgozásnál nyujt költségmegtakarításra lehe- tőséget; ennek jelentősége azonban annál kisebb, minél nagyobb nehézségbe ütközik egy- részt a statisztika speeializálódása folytán a szakértő munkaerók átcsoportosítása, s minélin- kább teszi másrészt lehetővé az egyes ágazatok fejlődése különálló szervezetekben is a munka- megosztás és géperó gazdaságos bevezetését.

A decentralizált statisztika pénzügyi előnye a felvételek hatályosabb végrehajtásában és a sürgetési költségeknél, felülvizsgálatoknal ezáltal elérhető megtakarításokban rejlik. A statisztikai szervnek az adatszolgáltatókkal való gyakorlati értékű kapcsolata, a közvetítő hatósági közegek fegyelmi függősége ugyanis jelentékenyen csökkenti a sürgetések számát.

Ezenkívül az adatok helyi ellenőrzése is a rendes adminisztratív felülvizsgálatokkal egy—

bekapcsolva a kiszállási költségeket is sza- mottevően apasztja. A deeentralizációnak pénz—

ügyi előnyeit a szakírók nézetem szerint ál- talában nem méltatják kellőképpen. 1) Minden- esetre itt is hangsúlyoznunk kell, hogy kii- lönállő statisztikai szakhivatalok a központi hivatallal szemben csak akkor képesek költ—

ségmegtakarítást elérni, ha szervezetük már annyira fejlett, hogy különösen a feldolgozás- nál egy központi szerv gazdaságos módszereit alkalmazhatják.

l) így pl. Zahn Frigyes a földrajzi decentrali-

zációnál kiemeli az említett pénzügyi előnyöket, a statisztikai szervezet tárgyi tagoltságánál azonban nem tartja szükségesnek megemlíteni. L. Fr. Zahn: ,,Zur Frage der Konsolidierung der Amtliehen Statistik."*

Roma 1925.

(4)

5. szám.

——481—,—

¹⁹²⁷

Egy másik fontos kérdés a statisztikai szolgálat megszervezésénél, hocgy miként biz- tosítható a statisztikai szervek önállósága, azok nak a bürokratikus szervezetben elfoglalt hely- zetük mellett.

Ma már minden müvelt államban külön törvényes rendelkezés nélkül is vitán fölül álló elv, hogy a hivatalos statisztikai szolgálatnak úgy az adatok begyiiitésénél, mind azok földol—

gozásánál és közlésénél a legteljesebb objek—

tivitással kell a tényleges viszonyok megállapí- tására törekedni. Hogy ez az elv kifelé is úgy az országban, mint a külföldön megnyugta- tóan dokumentáltathassék, az allami statisztikai szervek bizonyos önállóságot élveznek az állami adminisztrációban, A statisztikai hivatal önállóságát akkor tarthatjuk kielégí- tőnek, ha annak igazgatásában a szakszem- pontoknak minden befolyástól ment érvénye—

sülése garantálva van. Nem terjedhet ez az önállóság természetszerüleg odáig, hogy a statisztikai hivatal a kormányzat adatszükség- letét 'is teljesen önállóan szabhassa meg. Az állami statisztika célja legelsősorban mégis a törvényhozás és a kormányzat igényeinek kielégítése s azért annak kívánságaihoz bizonyos mértékben simulnia kell. A központi statisztika szervének tehát oly nagyfokú füg—

getlensége, mint amilyen az állami számvevő- székeké, ahogyan azt egyesek követelik, nem látszik indokoltnak. Gyakorlatilag valamely politikai szempont egyoldalú érvényesítésének, az illetéktelen befolyásolásnak kizárására tel—

jesen elegendő, ha a statisztikai hivatal mű- ködése egy az állami adminisztráción kí- vül álló szervekből is összeállított szaktanács égisze alatt folyik. A munkaterv parlamenti tárgyalásának magyar rendszere szintén biz- tosítékot nyujt az egyoldalú, politikai tenden—

ciájú befolyás ellen. Egy további biztosítékát látnok a központi statisztikai hivatal függet- lenségének, ha annak vezetője fegyelmi tekintetben a legfelsőbb bíráknak járó előjogo- kat élvezné.

Az önállóság kérdésével kapcsolatosan különös figyelmet érdemel a statisztikai szervezetnek az egész állami apparátussal való o'sszefüggésénél az a szempont is, hogy miként biztosítható legjobban, leghatékonyabban és legarányosabban a hivatalos statisztikai szol- gálat. A hivatalos statisztika ügye, miként a bevezetésben megemlítettük, kezdetben a legtöbb államban csak másodlagos jelentő- séggel bírt s a statisztika egyes ágai külön—

böző központi hatóságok egyes osztályaiban nyertek szervezetet. Amidőn a fejlődés folya- mán felmerült annak a szüksége, hogy az

egész statisztika egy önálló szervben közpon- tosíttassék, vagy akár az általános érdekű statisztikai munkálatok egy központi statisztikai osztályra bízassanak, a központi jelen- tőségű statisztikai ügykör legtöbb esetben a legfejlettebb statisztikai szervezettel rendel- kező miniszter gondozására bizatott. Igy az első központi statisztikai hivatalok egy es szakminiszterek és pedig túlnyomórészt a pénzügyminiszter vagy a kereskedelemügyi' miniszter hatósága alatt kezdték meg műkö- désüket.

A statisztikai szolgálatnak ez a beosz—

tása azonban a statisztikai tevékenység min—

den irányba való szétágazása és megerősö—

dése kapcsán mind célszerűtlenebbnek bizo—

nyult. Megnehezítette az egyes minisztériumok- kal való érintkezést s különösen a különböző tárcák igényeinek arányos tigyelembevételét, a hivatal költségvetéseinek összeállítását, de legsúlyosabban érezhető volt az adatok begyűj- tésénél. Az adatgyüjtéseknél igénybevett köze- gek ngyanis a dolog természeténél fogva annál eredményesebben vehetők igénybe, minél köz—

vetlenebbül vannak függő viszonyban az adat- kérő hatósággal szemben. A szakminiszter alá helyezett központi statisztikai szolgálat tehát általában eredményesebb, zavartalanabb tevé—

kenységre képes a saját minisztere alá ren—

delt hatóságok közremüködésétöl függő ága- zatokban s másrészt természetszerüleg nehéz- kesebb, lassúbb és általában kevésbbé meg- bízható ott, hol a fegyelmi befolyás csak hosszadalmas közvetett úton, szervezetileg távo- labb álló központi hatóságok, minisztériumok útján érvényesíthető.

Ezek az okok vezettek arra, hogy az újabb központi statisztikai hivatalok szinte kizárólag a kormány elnöke, illetve ahol az közjogi akadályokba ütközött, a statisztikai adatgyűjtések szempontjából számbajövő legnagyobb közigazgatási szervezettel rendel—

kező belügyminiszter alá helyeztettek.

Igy Románia kivételével, melynek statisztikai hivatala megreformálása után is a kereskedelmi minisztérium alatt maradt, az összes újonnan alakult statisztikai hivatalok az adminisztráciőban is megfelelő központi elhe- lyezést nyertek. A cseh-szlovák, lettországi, észtországi és olasz statisztikai központ a miniszterelnök, a lengyelországi a belügy—

miniszter, a japán a minisztertanács, a szov- jet oroszországi és ukrajnai pedig a népbiz-

tosok tanácsa alá került.

Ugyancsak fontos problémája a statisztikai szolgálatnak a tudományos és gyakorlati körök érdekeinek biztosítása. Alkotmá-

(5)

5. szám.

nyosan kormányzott államokban ugyanis ki—

váló fontossággal bír, hogy a közállapotokról a nagyközönség minél szélesebb rétegei, de különösenazok, akik gyakorlati tevékenységük—

ben az ország gazdasági és kulturális életére je- lentősebb befolyással vannak, az ország vi- szonyairól statisztikai adatok alapján minél tárgyilagosabb tájékoztatást nyerjenek. Ha—

sonlókép fontos egyrészt a statisztika mód- szerének tudományos karaktere miatt, más- részt a begyűjtött adatoknak magasabb tudo- mányos szemszögből való csoportosítása, is- mertetése szempontjából, hogy a tudomány szakférüai a statisztikai szolgálattal minél közvetlenebb kontaktusba kerüljenek. A gyakorlati (gazdasági, szociális érdekképvisele—

tek, stb.) és tudományos szakfértiak bevoná- sát teszi lehetővé a statisztikai tanács mü- ködése, melynek szerepét a decentralizmus ellensúlyozásánál és a központi statisztikai szerv önállóságának biztosításánál fentebb

már röviden érintettű—k.

Megállapíthatjuk, hogy a központi statisz—

tikai hivatalok működésének támogatására alakított véleményező és javasló statisztikai tanácsok általában nem elégítették ki a hoz—

zájuk fűzött várakozást. A tanácsokat, hogy az eléjük kerülő legkülönbözőbb tárgyú kér—

désekben legalább e gy——két szakértő taggal rendelkezzenek, valóságos statisztikai parla—

mentekké kellett fejleszteni s funkciójuk ily—

módon rendkívűl nehézkessé vált. Gyakorla- tilag sokkal helyesebbnek látszik azért az a nálunk is követett rendszer, amely fontosabb munkálatok előkészítésénél az arra leghiva—

tottabb gyakorlati és tudományos szakfér—

fiakat gyűjti össze, esetről—esetre ankétszerü megbeszélésre. Igaz ugyan, hogy az ilyen ankéten résztvevők összeállítása teljesen ön- kényes. Ez azonban a tudományos és a gyakorlati vélemények szabad nyilvánítása szem—

pontjából nem jelent különösebb veszélyt, minthogy íly ankéteken végeredményben mégis csak több szakférfiú jut szóhoz, mint a zárt testíiletű tanácsban. Azonkívül az ily ankéteken elhangzott vélemények csupán tájékoztatásául szolgálnak ahivatalnak s csak úgy mint több- nyire a tanácsok határozatai is formailag kötelező erő nélkűl erkölcsi erejükkel hatnak.

Nincsen tehát semmi ok, hogy ily ankét részt- vevőinek összeállítása tendenciózusan történ- jék. Hátránya az ankétek rendezésének, hogy általában csak új adatgyűjések előkészítésénél tartatnak és így nem pótolhatják a tanács- nak kritikai és javasló funkcióját, amellyel az a hivatal egész működését állandóan kíséri.

Kívánatos azért, hogy ott, hol a véleményező

—— 482 -—- 1927

.és javasló statisztikai tanácsok szerepét ily ankétek töltik be, azok kötelező megtartása intézményesen szabályoztassék s működésük a központi szerv tevékenységének minden fontosabb mozzanatára, nevezetesen a költség- vetés, munkaterv megvitatására is kiterjesz- tessék.

Majd minden statisztikai hivatal munka—

programmjáról évenkint tervezetet készít, melyet rendesen a költségvetési tárgyalásokkal kapcsolatosan mutat be az illetékes, döntésre hivatott tényezőknek. A minisztertanács, né- hol a statisztikai tanács állapitja meg e hivatalok programmját s egészen különleges a Magyarországon követett mód, mely a statisz—

tikai programmot a parlament jóváhagyása alá bocsátja. A munkaprogrammoknak külö- nös jelentőséget az kölcsönöz, hogy az adat—

bevallási kötelezettség általában csupán a munkatervbe foglalt adatokra nézve áll fönn.

A statisztikai szolgálat helyes megszervezésé- nek egyik fontos feltétele, hogy a munkater- veu kívűli adatgyűjtéseket lehetetlenné tegye, illetve azok megvalósítását is megfelelő for- mákhoz kösse, mert ellenkező esetben mind- azok a biztosítékok, melyek az adatszolgál- tatót a bevallott adatok felhasználása és titok—

bantartása tekintetében megnyugtatják, értékü-, ket vesztik s a statisztika ügye diszkreditáltatik.

A társadalmi élet fejlődése egyre szoro—

sabban kapcsolja egybe a társadalom tagjait;

a tudomány is mind újabb és újabb össze—

függéseket derít fel az emberiség életében.

Ez összefüggések mélyen belenyúlnak az egyéni élet kifelé alig látható rejtelmeibe. Egyre érez- hetőbb ezértannakatörekvésnek nyomása,mely a statisztikai kutatástól ez összefűggéseknek intenzívebb megfigyelését kívánja. Az adatbeval- lási kötelezettségnek ezért ma már nem célszerű oly elvi határokat szabni, melyek a statisztikai kutatást az egyén családi, társadalmi és erkölcsi élete benső viszonyainak kutatása elől elzárják.

A munkaterv összeállításának és jóváhagyásá- nak módja általában elég garanciát nyújt az egyén észszerüen felfogott szabadságjogának, felesleges zaklatások Öelkerülésének biztosí- tására. A statisztikai tevékenységnek azon- kivül amúgy is természetes határokat emel- nek azok a gyakorlati nehézségek, melyekbe külsőleg már nem észlelhető s így ellenőriz- hetetlen jelenségek számbavétele ütközik. Az adatszolgáltatási kötelezettséget azért a statisztika ügyének rendezésénél a lehető legálta- lánosabban, minden korlátozás nélkül célszerü megállapítani.

A statisztikai adatok begyűjtése jelentékeny részben a közigazgatás helyi szerveinek igénybe—

(6)

5. szám. -——— 483 —— 1927

vételével történik. Ezek közreműködése is a lehető legáltalánosabban biztosítandó. Célszerű természetesen, ha a különböző adatgyűjtések helyenkintlehetőleg egy —— statisztikai alap—

képzettséggel is rendelkező — közeg által gyűjtetnek be. A közvetítés teljes helyi köz- pontosításának azonban sok esetben a külön—

leges szakismeretek hiánya vet gátat. Azon- kívül egyes nagyobb időszaki munkálatok (pl.

népszámlálások) külön nagyobb segédszerve- zetet igényelnek. A különböző közvetítő ható—

sági közegek szolgálati kapcsolata a statisztikai központtal többnyire igen laza, s a.

fegyelmi felelősség csak közvetve érvényesít- hető. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az esetben, ha a közvetítő hatósági közegeknek a központi statisztikai szerv alá való ren- delése nem lehetséges is, a központi hivatal útján megállapított és kiutalt munkadíjak nagyban előmozdítják a felvételek sikerét.

Kívánatosnak látszik azért, hogy a statisz—

tikai szolgálatban rendes munkájukon túl- menően közremüködő s egyre nagyobb mérték- ben igénybe vett helyi segéderők munkájukért megfelelő rendszeres díjazásban részesüljenek.

A bevallott adatok titkossága majd minden állam statisztikai szabályzatában elismertetik s többé-kevésbbé súlyos szankciókkal biztosít- tatik. A titoktartás azonban némely államban csak az adatokat kezelő közegekre vonatkozik, lehetőséget nyújt azonban magának a hivatalnak, hogy az adatokat kivételes esetekben egyénileg is közzétegye. Gyakorlati szempontból helyesnek tartjuk ezt különösen akkor, ha az adatgyűjtő nyomtatványon ily esetekben az egyéni közlés szándéka fel van tüntetve. A bevallások helyességét azonban már nagyon veszélyezteti az, ha a titoktartás kötelezettsége alól állami hatóságokkal szemben a statisztikai hivatal bármikor felmenthető.

Statisztikai illetékek az illeték togalmának megfelelően csupán oly esetekben volnának szedhetők, mikor az illetéket lerovó azzal szemben az államnak valamely szolgálatát igénybe veszi. lly szempontból nézve tulaj- donképen csak közvetve tekinthetők illetékek—

nek a külkereskedelmi árúnyilatközatokon, vagy egyéb statisztikai lapokon lerovandó díjak, mivel a statisztikai hivatal közvetlenül a lerovás alkalmával semmiféle szolgáltatást nem nyujt az illetéklerovónak. Egyoldalú intézkedés továbbá,

hogy a legtöbb államban csupán a külkeres—

kedelmi forgalomba kerülő árúk után fizet—

tetik statisztikai illeték. Bizonyos azonban másrészt, hogy az így befolyó összegek anél- kül, hogy a kereskedelmet zavarnák, megkö- zelítő fedezetet nyújtanak az állami statisz—

tikai tevékenység összes kiadásaira. Elméleti helytelenségük dacára tehát praktikus szem- pontbol az illetékek bizonyára még hosszú ideig szerepet fognak játszani a statisztikai szolgálatban.

Az adatgyűjtések sikerét és a statisztikai törvényekben foglaltak pontos betartását meg- felelő büntető szankciók biztosítják. Ami az adatbevallás biztositását illeti, nem szabad—

szem elől tévesztenünk, hogy jó statisztikát . csakis az adatszolgáltatók megértő, jóhiszemű közreműködésével érhetünk el. Az adatgyüj—

tőnek tehát elsősorban arra kell törekednie, hogy az adatszolgáltatókat a közreműködésre, azadatok pontos bevallására megtelelő fel- világosítás és propaganda útján megnyerje.

A büntető rendelkezések csak kivételesen és nyilt szembehelyezkedés esetén alkalmazan—

dók az adatgyűjtés komolyságának biztosítása és az ahhoz fűződő államérdek kidomborítása végett.

Az egyes törvényekben találunk büntető rendelkezéseket az adatszolgáltatás biztosítá- sára (íde sorozandó az adatoknak kiküldött útján a fél terhére valókbegyüjtése), büntető rendelkezések vannak a titoktartás megsze- gése, az adatoknak tiltott célra való felhasz- nálása, hamis adatszolgáltatás, késedelmeske- dés, a hamis bevallásra való felbujtás, adat- szolgáltatás alól való tudatos kibújás, kétszeri bemondás miatt.

Az általános rendelkezéseken kívül az egyes adatgyűjtések külön büntető rendelke- zésekkel is biztosittatnak. Ilyenkor á talában annak az elvnek kell érvényesülnie, hogy mi—

nél erősebb ellentállás, vagy idegenkedés vár—

ható az adatgyűjtéssel kapcsolatban, annál magasabb legyen a büntetés maximuma. Kü—

lönös fontosságot nyer ez az elv rendkívüli viszonyok, háborúk alkalmával. Egyébként ott, hol a lakosság polgári kötelességeinek tudatában van, a statisztikai törvények nem igen szorulnak szankciókra.

Dobrom'ts Sándor dr.

(Folyt. köv. — A suivre.)