Százéves a statisztikai szolgálat

SZÁZÉVES A STATISZTIKAI SZOLGÁLAT* .

NYERS REZSÓ

A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottsága képviseletében sze—

netném előrebocsátani, hogy a magyar statisztikai szolgálat százéves évforduló-

ját olyen eseménynek tekintjük, amely valóban 'méltó az ünneplésre. Emléke-

zetünkbe idézi nemzeti haladásunk egyik fontos mozzanatát, s azon túlmenően nemzeti önállóságwnk kivívásának keserves és hosszú folyamatát. Az önálló magyar statisztikai szolgálat létrejöttét a nemzeti állam kivívása tette lehetővé és a társadalmi haladás érvényne jutása tette szükségessé hazánkban. Kétség—

telen, hogy mindez az 1867-es esztendőhöz, a császári házzal való kiegyezéshez kapcsolódik. Ekkor vette kezdetét hazánkban a gyáripar, a közlekedés, a keres—

kedelem gyors fejlődése, mindazok a tevékenységek, melyek legjobban ösztönzik és igénylik a színvonalas statisztikát.

1867 tehát fontos dátum a magyar nemzetgazdaság tönténetében, de még- sem tekinthetjük újabbkori fejlődésünk történehni kiindulópontjának. A magyar

nemzeti haladás történelmi csomópontja nem a kiegyezés volt, hanem az 1848——

1849-es népfelkelés. Ez vitte előre a polgárosodást, ez tette egész Európa szem- pontjából fontossá, haladóvá a magyar szabadságtönekvéseket, ez formálta

alapvetően a nemzeti tudatot. Ez adta tehát a kezdeti és döntő lökést későbbi fejlődésümkhiöz. Ami az 1867—es kiegyezésből történelmileg haladónak, időtálló—

nalk bizonyult, az nem más, mint az 1É48—1849—es törekvések részbeni reali-

zálása. Az önálló magyar statisztikai szolgálat esméje is eredetileg 1848-hoz kapcsolódott, de csak 1867—ben realizálódhatott végérvényesen. A múlt azt bizo—

nyítja, hogy a statisztika ügye mindenkor a nemzet ügyének szénütott. Ha tehát most megbecsüljük a magyar statisztika száz esztendejét, ezzel nemzeti haledásunlk múltja előtt tisztelgünk.

Mikor iket évtizeddel ezelőtt a szocialista forradalom megvalósításához hozzá—

fogtunk, a szocialista statisztika kiépítésében nem lebecsülendő örökségre támaszkodhattunk. Statisztikusaink sok évtizedes felhalmozódott tapasztalata nemzeti értéket jelentett számunkra. Olyan kiemelkedő egyéniségek példáját követhettük, mint Fényes Elek, mint Keleti Károly és sokan az utódok közül, aksi-k az ő nyomdokaikon jártak. A nemzeti örökség azomban önmagában mégis kevés lett volna a továbbhaladáshoz, hiszen az örökség nem tendálhatott a szocializmus irányába. Csak úgy lehetett a szocializmus szolgálatába állítani,

' Az önálló magyar hivatalos statisztikai szolgálat százéves fennállása alkalmából az MTA IX. Gazdaság- és Jogtudományok Osztálya által, 1967. május 17—én. a Magyar Tudományos Aka- démián rendezett ünnepi ülésen tartott előadás.

má'

NYERS: UNNEPI BESZÉD

771

hogy uralomra kellett juttatni a szocializmus társadalmu— é's gazdaságszemléleté't mint a statisztikai rendszerezés fő alapelvét. Örömmel nyugtázhatjuk, hogy ez

teljes sikerrel járt, mert kellőképpen támaszkodtunk a Szovjetunió, az első szocialista ország gazdasági tapasztalataira, mert emellett jól számba vettük

nemzeti sajátosságainkaft. Ma a szocialista magyar statisztika megfelelő szin—

vonalat képvisel és jó hírnévnek örvend [határainkon túl is. Mint marxisták-

leninistálk, akik a társadalmi szintű folyamtok meghatározó szerepét vallják,

nagy fontosságot rtu'lajdmütunk a jó statisztikának. A társadalmi önismeret,

a társadalmi analízis fő eszközét jelenti számunkra, ennek tudatában használ-

juk ma. és fejlesztjük a jövőben.

Engels az ,,Anxti-Dülnvirng'i-aben úgy összegezte a szocializmus győzelmének lényegét, mint az emberiség ugrását a szükségszerűség birodalmából a szabad- ság birodalmába. A szocializmus szabadsága azt jelenti, hogy megszabadulunk a tőke fétisétől, a dolgok vak szükségszerűségétől, hogy a tenniészeti erők uraivá válunk. De nem úgy szabadul—unk meg, hogy maga a változás többé nem lenne szükségszerű a szocializmusban, hanem úgy, hogy képessé válunk a szükség- szerű változások előzetes felismerésére, tudatos kidolgozására és ezáltal szabad

akaratunkból időben választhatjuk a kornak megfelelő cselekvést. A szocializ—

mus társadalma áttekinthető, törvényei a tömegek számára érthetők, mégsem

biztosítják automatikusan a társadalmi cselekvés helyességét. Aztis figyelembe kell vennünk, hogy a szüksegszerűség (birodalmából a szabadság birodalmába

való ugrás nem lehet egy pillanat vagy egy rövid időszak műve. Mindebből

következik, hogy nem nélkülözhetjük a társadalomra, a gazdaságna vonatkozó

tények és adatok széles körű gyűjtését, mélyreható elemzését. Még jobban meg

kell ismernünk társadalmunk és a környező világ mozgását, hogy felismer—

hessük, mi a szükségszerű a mi korunkban, a mi nepunk szá—mára. Jó és nélkü—

lözhetetlen fegyverünk ehhez a szocialista statisztikai szolgálat.

A szocializmus építése hoszabb fejlődési folyamat, amely mennyiségi és

xm'nőségi változások sorozatából áll. Fontos aláhúzni, hogy csupán mennyiségi növekedését; révén nem valósulhatna meg a szocializmus. Nem értelmezhetjük

úgy a fejlődést, hogy a politikai hatalom megszerzése és a gazdasági alapok

lerakása után csírájában már minden megteremtődött, ami a szocializmus teljes

felépítéséhez kell és a jövőben csupán arról lenne szó, hogy minden intézmé—

nyünk nagyobbá, teljesebbé váljon. A szocializmus fejlődése folyamán a meny—

nyiségi Változásokh—oz mmnősé-gi változásoknak is kell kapcsolódniok. E válto- zások közül a legátfogóbbak a 'refomnjellegű változások. — Ilyenek korábban is, jelenleg is megfigyelhetők a szocialista országokban. A mostani időszak reform—

jellegű változásai kettős tendenciát mutatnak. Egyrészt a szocializmus általános,

világméretű fejlődését, új kérdések konszerű megoldását, másrészt a nemzeti

sajátosságok növekvő felismerését és fokozott figyelembevé-telét. Nyilvánvaló,

hogy az előbbi a fő, a hosszú távon ható tendencia, az utóbbi pedig az időhöz

és a térhez kötött folyamat. Korántsem biztos, hogy mindent helyeselnünk kellene, ami valamely országban konkréten történik, de az bizonyos, hogy mind—

két tendenciának helyes polgárjogot biztositani a szocialista Világban.

Milyen Magyarországról adnak számot a Statisztikai Hivatal mai kiad- ványai? Olyan onszágről, melyet a szocialista forradalom két évtizede alapjai—

ban megváltoztatott, melynek emberi viszonyai és társadalmi intézményei

gyökeresen különböznek a régi Magyarországétól Ha megkérdezzük magunk—

tól, hogy milyen árat fizetett népünk a forradalomért, azt mondhatjuk, amit

már Marx és Engels is megjövendölt, hogy népünk csak láncait veszítette.

7 72

NYERS eszes

A munkásosztály és a tőkésosztály közötti harc végérvényes győzt ese a Munkás;

osztály. Fomradalmunknak voltak ugyan lázállapotai, ellenfoxfradalommal is! meg kellett küzdenünk, de minden ingoványon túljutottunk. A mai Magyarország

politikailag eléggé egységes, gazdaságilag eléggé homogen ahhoz, hogy sikerrel

haladjon tovább a szocialista jövő országútján.

A szocialista tervgazdálkodás képessé tett bennünket arra, hogy a társa-_—

delmi szervezettséget a gazdasági felemelkedés hsatalinas forrásává tegyük.

Ezáltal változtathattuk a korábbi tőkeszegény, félfeudális, tömeg—nyomd

terhes nemzeti gazdasagot viszonylag gyorsan fejlődő, szolíd tömegjólétet biz- tositó népgazdasággá. Magyarország az egy főre jutó felhalmozott nemzeti vagyon és a nemzeti jövedelem szemponjtából mostanáig a közepesen fejlett

országok sorába emelkedett. Ez nagy eredmény, de még kevés Osztálycéljaink

és nemzeti becsvágyunk egyaránt túlmutatnak az elért helyzeten. A gazdasági fejlettség ranglétrájan persze vlsZonylag lassan juthatunk csak feljebb, mert

magasan fejlett országok vannak előttünk. De nem nyugodhatunk—, míg nem biztosítjuk, hogy a jelenleginél még több jusson a magyar munkásoknak, több jusson a parasztoknak és több jusson az egész népnek. Ehhez a társadalmi szer—

vezettségen túlmenően új jövedelmi források feltárása szükseges. Az új [orrási

pedig az üzemi, vállalati szervezettség növelésében, a termelés és fogyasztás

jobb összehangolásaban találhatjuk meg. Ezt célozza a gazdasági mechanizmus

küszöbönálló reformja. Helyzetünk és lehetőségeink elemzése félreérthetetlenül

mutatja, hogy a fejlődés gyorsítását szolgáló feladatlfáncolatban ez az e bizo- nyos ,,döntő láncszem", amit meg kell ragadnunk. Ezért tette pártunk központi feladattá a gazdasági reformot, ezért áll mögötte kommunista k—öveftkezetességgel, ingadozás nélkül.

Nem lehet pontosan lemérni, hogy mennyi szerepe van a jól szervezett

statisztikának a népgazdaság fejlődésében. Biztos azonban, hogy szerepe óriási,

ha nem is egyedül döntő. A statisztika lehetőségeit lehatárolja, hogy az ada-

tok hasznositása végül is sohasem lehet a statisztikusok feladata, hanem mindig a politikusoké, a gazdasági vezetőké. De a jó politikai cselekvés nélkülözhetet-

len feltétele manapság, hogy a statisztika jól tükrözze az eredményeket, emellett pontos vészcsengőként jelezze a fogyatékosságokat. Ha ilyen szemmel mérlegel—

jük a helyzetet, biztonsággal állíthatjuk, hogy a magyar statisztikai szervezet jól szolgálja az állami és gazdasági vezetést. Szerepe van a folyamatos irányí—

tásbam, a tervezésben, és ez olyan nagy programok kidolgozásához is nélkülöz—

hetetlen segítséget nyújt, mint a gazdasági reform.

Közismert, hogy a reform elhatározását több mint egy évtizedes közgazda- sági Vita előzte meg hazánkban. A vitában sokan vettek részt, esetenként az érvek mellett a szenvedély eszközét ls latbavetve. Természetes, hogy a sok jó gondolat mellett számos helytelen nézet is felszínre került. Egészében véve nagyon termékenynek tekinthetjük a tízéves vitát. Hasznossága lényegében

abból áll, hogy a Vita végére núnclannyilan okosabbak lettünk, mint az elején voltunk, tisztábban láttunk, mint korábban. A tízéves vita minden szakasza

bizonyította számunkra, hogy a politika és a gazdaság nemcsak filozófiai síkon van egymással kölcsönhatásban, hanem a mindennapi életben is. Éppen ezért abszurd és hely-telen lenne, ha bárki is a gazdasági életet szeparální akarná a politikától vagy a politikai szervezetektől. Bennünket, politikusokat érintő fontos tanulság ugyanakkor, hogy e. mi működési terünk —— a politika arénája ——

közgazdasági jelenségektől és törvényektől van át- meg átszőve, hogy nem

politizálhatnánk jól, ha mellőznénk a közgazdasági szempontokat.

ÚNNEPI BES ZED 7 7 3

Végső fokon nem egyes személyek és nem is csoportok akciója vezetett a

reformhoz, hanem a gazdaság és a politika egymásnahatása. A reform a kollektív

tapasztalat és a demokratikus útkeresés szülötte. Tíz éve érlelődött már a köz—

gazdászok vitáiban, a gyakorlati gazdasági vezetők útkeresésében, a pártszer—

vezetekben végzett gazdaságpolitikai elemzések sorozatán. Mindhárom forrás

egyaránt fontos szerepet játszott. Sokan talán nincsenek is tudatában annak, hogy az évek során valamely párt— vagy szakszervezetben, tanácsülésen, vagy más fórumon gyakorolt bírálatokkal, javaslatokkal miként koptatták a régi gazdasági mechanizmust és miként terelték a közgondolkodást az új mechaniz—

mus írányába. Egyes ;birálatoknak gyakran nem volt, mert nem is lehetett

azonnal foganatjuk. De végül mindez kollektív tapasztalatú sűrűsödött $

együttes elhatározássá vált. Ekkor született a reformról szóló párthatározat.

Ugyanakkor, amikor aláhúzzuk a kollektív munka döntő voltát, mégis tar—

tozunk az igazságnak és a történeti hűségnek azzal, hogy megemlékezzünk név szerint is azokról, akik az előfutárok szerepét töltötték be és nagy érdemekkel bírnak gondolkodásunk senkentésében, új gondolatok bátor kimondásában.

Ilyen ember volt néhai Antos István elvtárs, ilyen volt néhai Varga István professzor. Az előbbi kommunista volt, aki szüntelenül a jobbra törekedett, az

utóbbi nem volt marinsta, de hitt és bízott a szocializmusban, erősebbé akarta

tenni. És végül ilyen ember volt a mi sonainkban küzdő Péter György elvtárs,

aki több mint egy évtizeddel ezelőtt itt munkájában már közeljutott azokhoz

a gondolatokhoz, amelyek a reform révén kerültek elfogadásra, Meg kell emlí—

tenünk továbbá annak a másfélszáz közgazdásznak, műszaki embernek, gazda—

sági vezetőnek az érdemelt, akik kidolgozták az irányelveket. És azokról is el- ismeréssel szólhatunk, akik most dolgozzák ki a részletes szabályokat.

A reform előkészületei rendezetten, tervszerűen folynak. A politikai köz- vélemény állásfoglalásai az irányelvek megértését és támogatását mutatjak.

Találkozhatunk azonban bizonyos kétségekkel is.A legjellegzetesebb példa erre, mikor a gazdasági életben egymással partnerként kapcsolatban állók kételked- nek saját partneneik helyes cselekvőkészségében. Abban ugyanis, hogy a másik

fél vajon helyesen, a reform szellemében jár-e majd el, vagy inkább korlátol—

tan értelnezve azt, egyoldalú előnyökre törekszik. Ez a jelenség még inkább arra int bennünket, hogy aláhúzzuk: a reform nemcsak új jogszabályok és köz—

gazdaságú szabályok gyűjteményének tekintendő, hanem meghatározott szem—

léletet és magatartást igényel a gazdasági élet minden résztvevőjétől. E szem- léletnek és magatantásnak két pilléren kell nyugodnia: az egyik a komunista erkölcsiség, a másik a gazdasági ésszerűség. A kettőt mindenütt és mindenkor szintézisbe kell hozni —— ez a vezetés kötelessége.

Felmerül a kérdés, miként lehet majd közös nevezőre hozni az új körül- mények között olyan, esetleg egymást keresztező törekvéseket, mint egyfelől a gazdaságosság növelése, másfelől a foglalkoztatottság fenntartása. Töreked—

hetünk—e egyidőben mindkettőre? Tönekedhetünk, de persze nem akárhogyan.

A mostani időszak jellegéből következik, hogy az alapvető cél a gazdaságosság lehet, a foglalkoztatottság fenntartása pedig ezt kiegészítő fontos célkitűzés.

A gazdaságosság növelésére azért kell különösképpen törekednünk, mert e téren legnagyobb a körülmények ellenállása. Ezt határozta már pártunk VIII.

kongresszusa is. Addig a határig ösztönözhetjük a vállalati jövedelmezőséget, amig az nem gátolja a társadalmi szintű teljes foglalkoztatottságot. A jövedel—

mezőség a vállalati cél, a foglalkoztatottság fenntartása pedig a társadalmi

7 7 4 , NYERS mzsö

Nem keresztezi—e majd az új árpolitikában az értiéktörvésny, a piaci érték-

ítélet érvényesülése az életszinvonal-emelési célokat? Ha valaki úgy képzelné a dolgot, hogy 1968. január 1-től életszínvonal—mellén céljainkat az értéktör- vény, vagy a piaci értékítélet ingadozásainak mintegy prédájául tennénk ki és ölbetett kézzel várnánk, hogy ebből majd mi következik, az persze tévedne.

Nem ezt tesszük. Hatékony eszközünk lesz az állami gazdaságpolitika, amely

egyrészt öt évre szabályozza a piacot, másrészt folyamatosan is befolyásolja

azt. Az állam a termelésnöveléet ösztönző terveivel szolgálja a dolgozóknak mint termelőknek az érdekeit, a piac pedig a termelés (összetételére kifejtett hatásá-

val elősegítheti majd a dolgozóknak mint fogyasztóknak az lagalabb fogyasz—

tását. Ésszerű korlátok között, de engednünk kell, hogy az értéktörvény és a piac értékítélete érvényesüljön, mert jó gazdaságpolitikával a piaci hatások nem keresztezik, hanem szolgálják a tömegek jobb életét.

Egyáltalán, hogyan állunk mi kommunisták jelenleg a piaccal? Hagyomá—

nyos piaceíllenességünket az új mechanizmus kapcsán felcseréljü—k piacbarát—

séggel, a központi tervezés hiveiből a piac híveivé válunk? A dolgok mélyére nem nézők számára így tűnhet ugyan, de valójában koránt sincs így. Mi nem

vagyunk és nem leszünk sohasem a piaci mechanizmus csodálói, nem hiszünk

annak núndenhatóságában. Mi a központi tervezés hívei vagyunk, ezt törek—

szünk erősíteni, fejleszteni. A piacról azt valljuk, hogy az objektíve létezik, figyelmen kívül hagyása káros lenne, hogy a piac az a gazdasági közeg, amely—

ben munkálkodunk. A piac léteből pedig szükségszerűen következik a piaci mechanizmus eszközének alkalmazása. Ezt mindenkinek tudnia kell és eszerint cselekednie, mert ha nem ezt tennénk, enélkül a központi tervezés fegyvere is visszafelé sülhetne el. Ezt az igazságot el kell fogadtatnunk mindenkivel. De igazában és hosszú távon mindig a központi tervezést kell fejlesztenünk, hogy ezáltal a nép, a dolgozó osztályok szolgálatába állíthaseuk, a szocializmus esz- közévé tehessük a piacot.

Most legfőbb Tennivalonk azt előkészíteni, hogy a statisztikusok kedvező tényeket és adatokat regizsztrálhaesanak 1968—ban és azután is hazánk, nép—

gazdaságwnk fejlődéséről. Kívánom a staüszúkai apparátus vezetőinek, dolgo- zóinak, hogy mindegyre növekvő feladatukat a jövőben is maradéktalanul tel-

jesítsénk és eddigi sikereiket új sikerekkel tetézzék.

PESIOME

Ho CIKV'IHIO CToneTHero mőnnea cvmecreoeanna camocromenbnoű BeHrepcxoü odmunanb—

Hofi cmmcmaecxoü cnymőm Omenenne SKOHOMmeCKnx PI lopnanaecxnx Hawk AKalIeMHl/I Hava BeHrpnu 17 man 1967 maa e nomemermn AKalIeMl/IPI npoeeno Topmecmennoe Sacenanue, Ha KOTOpOM men nonmőropo " cereTapb LleHTpaanom Kommera BeHrepcxoü counanncm- aecxoii paőoaefi nap'rnn Toaapnm Peme Hepuz npousnec norman non HaseanneM ,,C'roneme CTa'mcmaecxoü cnymőm".

OT nmenn UeHTpanbnoro Homme'ra Benrepcxofi conuanncmaecxoü paőoaeü napmu on nonaepxnyn, tno cmnemnü ioőymeíi BeHI'BpCKOí'l cramcmaecmü cnymőm HpeleTaBJIHeT coőoü coőbrme, nocmüHoe Baumaann oőmeCTBeHHOCTn. lOővmeii BOCCTaHaBnHBaeT B namm'n 011143 us Baxmmx enememoe Haul/IOHaHbHOFO nporpecca n nommo aTom, Taxme cnomasxü a Time- nbiü npouecc aanoeeaana Haunonanbnoü camocromenbuocm.

Coenaane camocmmenbnoü BeHrepcxoi'I CTaTncmxn mano BOSMOMHHM önaronapa 33308- BaHmo Haunonanbnoro mcyziapC'rBa, a Hanoőnocu B Heíi őbma Baanana nmpeőnocmmn oő- meCTBeHHOFO nporpecca. Hecomnenao, aTo Bce BTO ceasano c 1867 mmm, Koma ÖbUI aaicmo- ven Komnpomncc c aBCTpMücxoü HMI'IepaTOpCKOl/l nnnacmefi. C a'roro BpeMeHn Hauanoa, B BEHFpHI/I ÖblCTpOC paaamnc (paőpmao-saeoncxoü npommmnennocm, Tpancnop'ra, Toproenn,

UNNEPI BESZÉD 775

TO ECTb Tex BHÁOB nemenbnocm, KOTOpre B Haúőonbmeü mepe HVXUIBIOTCH B CTaTl/ICTHKC H CTHMVJ'II/IPVIOT ee passn'me.

1867 ron, cnenosa'renbuo, HBIISleTCH Bamnoü na'roü B nc-ropvm BeHFepcKOI'O Hant/10885":- Boro xoanűc'ma, HO Bee-me He mome'r cuma'rbcn ncmputxecmm ucxonubm HVHKTOM cospemen—

Hero paSBI/ITI/ISI. stoabnvx ucmpmecxnm nyux'rom BeBrepcxoro Baunonanbnoro nporpecca mammon, Haponnoe BOCCTaHPIe 1848—1849 ronon. OHO cooőumno Havanbumü " pemaloumü HMHYJIBC naaneümemv paBammo. To, lrro oxa3anocb ucropmecxu HpOFpeCCl/IBHHM " Bunep- mano ncnmaune BpemeBeM B Kon/mpomucce 1867 rona, HBJIHeTCH Hanem HHblM, KaK vac'munbnvx ynoaneTBopex—mem c'rpemneHuü 1848—1849 rosz. Bamucen 0 cosnamm camocmmenbuoü BBHFepCKOf/í CTa'l'HCTHKI/I nepBonauanBHo ÖbUI CBiisaH Tome c 1848 ronom, HO oxasancn omn- llaTeHbHO peaJII/ISOBaHHbIM mmm B 1867 ronv. Hpomnoe noxasusaeT, 'n-o nem mama-mad Bcema cumanocs Bannonanbuum nemm. HpaSJIHOBaHHe c'rone'mero mömea BeBrepcxoü cra—

men/mu osnavae'r 3aouno OTllaBaHl/Ie HpHSHaHHH npomnomv HaHHOHaanOPO nporpecca.

,IIBa necmunemn TOMV Hasan, Bo BPEMH Bauana ocvmeCTBneHnn couuanucmuecxoü pe- Bomouma B oönacm cosnarmn couuanncrmecxoü e'ramcmxn mamam ÖbUIO OHMpaTbCH na ne nonnemamee Benoouenxe Hacneucmo. Onnaxo Hannonanbuoe Hacnencmo came no ceöe He oxaaanocr. 651 nocTáTOBBuM 115171 nanbneümero nporpecca, HOCKOJIbKY ono Be morno rpaBu'm- pOBaTb B BanpaBneHnn connanusma. Ero momuo ÖbUIO HOCTaBHTb Ba cnwxőy couuafmsmv TOJleO ny'reM oőecneBeHuH rocnoncmymmero nonoxcenun couuanHC'rmeCKMM oömeC'rBen—

HbIM 14 SKOBOMI/mecmm Bosspennmvx B Kauec'rBe OCHOBHOFO npuuuuna C'ra'mc'rmecxoü we're- Mamaauuu. BTO HOJIHOCTHO ynanocn, no-romy BTO B nomxnoü mepe öbm I/ICIIOJIB3OBaH BKOHO- mmecxnü OanT nepBoü CTaprI couuannsma — COBeTCKOFO COIOBa —— u nommy BTO, Hapmw c STHM, npaBunBHo öbmn yBTeHBI Hannonanbnme ocoöeunocm.

CBoőona counannsma osuaBaeT OCBoőomneHne o'r (pen/Ima Kanu'rana, OT cnenoü HeOÖXOlIH- mocm xoua coőblmü, IIOlI'H/IHeHl/Ie cm npnpoum. Ho BTO ocaoöomnemae npoucxoum He ny'reM OTpuuaHuH Heoöxonmvsocm nanbneümnx usmeuenuü — apu couuanvIBMe, a ny'reM BblpaÖOTKPl cnocoönoc'm K CBoeBpemeBHomy ocosBaBmo u cOBBaTeanoü (popmwmpOBKe nmpeőnoc'm B usmenenunx, 'lTOÖbI, TaKI/IM oőpasom, no csoeü cBoöonBoü Bone BmőpaTB CBoeBpemeBBo com- BeTCTvamee TpeőOBaHI/IHM anoxu neücnme. I/ITaK, Mb! HCHblTbIBaeM Beoőxonnmocu B mupoxom cöope n mvőoxom aHaHHBe (pax'mB B nammx 06 oőmec'rBe n Hapozmozvx xosnücnae. Eme mm—

me mm nomxnbl ÖblTb ocBeuomneHm o nmmcemm Bamero oömeCTBa " oxpwxalomero mnpa, uToőu őbl'l'b B COCTOHHHI/I OCOSHaTb, Yvx'ro Beoőxonmvxo Bamemv napom! B Haun; enoxv. Xopo—

mum u HesaMEHHMbIM OpYXü/ICM zum noc'mmenm a'roü nem Hmmm—cs couuanucmrxecxaa cra—

mcmxa.

Hbmemnne nyőnuxauuu LleH'rpanBBoro CTaTHCTmecxoro anaBnerm cooőmalo'r cse- nemm 0 chaBe, Koropan Ha npommemm zszx necn'mne'mü counanuc'mveckoü peBOJHOIlHI/l M8MEHI/IJIaCb B cBoeü OCHOBe, B Kompoü Benoseuecxne o'rnomenun n oömecTBeBBue nncmw- mm KOpEHHblM oőpasom ommaro'rcn o'r TaKOBle B c'rapoü Benrpuu. Paőouuü mace omma- TenBBo Bumen noőenmenem B CBoeü őopbőe c ővpmyazmeü. Ha npomyxemm Hameü peBomo- mm öbmu mmenme nonomenm, Ham npnumocs ÖOpOTbCH c KOBTppeBonmuueü, Ba B KOHe'I—

BOM more Mb! npeononenu Bce UpenHTCTBHH. HbIHEHIl-IHH Benrpmx noc'rarom-xo enuna B Bonu- mvecxom OTHOIIleHl/IPI, lIOCTaTOlIHO romoreBa B sxonomxtxecxom omomeunn mm Toro, '!TOÖbI c ycnexom cneuosa'rb nanbme no cTOBÖOBoü nopore counanuc'rmecxoro övnymero.

—COuHanI/ICTH'ICCKO€ nnaHOBoe xosnücho nosaonnno BaM npeBpa'm'rB opraHHBOBaHHocm oömeCTBa B vannmü ucTonHuK exonommecxoro nporpecca. BeHrpmi B omomemm npuxozm- [nemen Ha avmy BaceneBmx Haunonanbnoro ÖOFaTCTBa " Bauuonanbnoro noxona K Haem—

HIHCMY Bpemerm nocmma YpOBHH cpenBepaBBmmx CTpaH. BTO vanaoe uocmmexme, HD Ha STOM HCHBSH OCTaHOBI/ITBCH. Mb! He momeM YCHOKOHTBCH 110 Tex nop, noxa nonomeune Ben- repcxnx paöormx, BeHFepCKI/IX erCTbSIH 14 Bcero Hamero Bapona He CTaHeT eme nyumuM.

,IInsx aTom nomnmo opraanoaanuocm oőmeCTBa nmee'r mecm HeOÖXOIIHMOCTb Bo BCKprTPIPI HOBbIX PICTO'LIHHKOB aoxona. Mb] momem Hai/im Boauü ucTOBBHK B UOBbImeHI/II/I OpFaHl/ISOBaH- Hocm npezmpumnü, B nwmeü VBHBKe npOHSBOlICTBa H no'rpeőu'reníi. Hpenc'roylmax pedmp- Ma XO3HüCTBeHHOFO mexaunsma HanpaBneBa umem—xo Ha nocmmenne VKaSaHHOFO.

Henbsn co Bceü TO'IHOCTHO yCTaBOme, Bamm) pOJIb nrpae'r xopomo opraBBBOBaBBaSI

CTaTI/ICTI/IKa B paSBuTun napom-lom XOSHüCTBa. Hecomnemm, 9Ta pOJIb BBJmeTCB orpomnoü,

xom 14 He enHHCTBeHHO pemammeü. BOBMomHOCTI/I cmmcmxu OHpelIEJIHIOTCH TeM OÖCTOH-

TEHLCTBOM, HTO HCHOHb3OBaHHe naHme B Konetmom more Bcerna HBHHeTCH KomneTeBuueü

nonmmecxoro u xosfiücTBeBBoro pyKOBoncha. Bel—xrpecxan CTaTncrx/mecxan opranuaauna

xopomo yneBneTBopBe'r HYHCllbI rocynapCTBeHBoro n xossücmennoro pyKOBonc-ma. OHa nrpa-

CT pOJIb B Texymem vnpaBneBuH, B HHaHMpOBaHPII/I H oxaablBae'r Hesameunmoe coneücmue pas-

paőome Taxux varmmx meponpnmnü, KaKOBbIM HBJIHETCH xossxíác-rBeHBaB pemopma.

776 NYERS REZSÖ

Oőmeuseecmo, wo paspaőo'rxe peÓoprl B BBHFpPII/I npenmec'monana npononmasmancz Gonee ozmoro uecmnneTI/m axonommecxan nncxyccua, KOTOpYIO Mb] momeM cumarb BerMa mlonomopnoü. Ee noneanocn) cocmm no cy'm nena B TOM, tm) B ee Keane Bce Mm pacumpnmx var Hamux snanuü, Hamu ropnaomm cum/1 Renee, ueM mm Gunn panbme.

R pemopme npnsenn B KOHe'íHOM cueTe He neücmnn omenbumx mau n rpynn, a Beaumo—

neücmne exonomum " nomamxn. Pedmpzvxa aBnHeTcz pesynma'mm Komex'manoro onbrra n nemoxpamuecxnx nor/[cm]; pemeumü. OHa B Teueune necm'une'ma coapeBana B nucxvccnzx axonowmcme, nomcxax xoaaücmennmx pyKOBounTeneü, axonommecmx anannsax, npons- Bonnsmnxcz B napmünblx opraumaunnx.

OnHaxo, nonuepanaH pemalonmü xapamep Konnexmenoro prna, ne cnenyeT 3616me 06 umenax Tex, mo cmpan pon!) npennecmnxa n KOMY npnnaanemaT prmme sacnym B cmmynupoaanuu Hamero bemnenus 14 cmenom BmcxasbIBax-mn HOBbIX BBFJ'IHHOB. Tam/mu menh—

Mu őbmu noxoüamü Togapmu Hulmean Anmmu, noxoünuü npodleccop meean Bapea. TaKHM xlenoaexom HBmeTCH őoplomuüca B Hamnx pznax Tonapnm Hbepöb Hemep, _KOTopui'i B Harm- cannom Gonee necm'u neT TOMY Hasan prne npuőnusnncz K Tem MbICIIHM, KOTOpre nom/mm npnanaune B CBHSH c pemopmoü. llanee, cnenveT OTMeTuTb sacnym nonwopacm axonomuc'ros, vmmenepoe 14 xosnücmenmxos, paapaöomsmnx nupex'msu pedmprl. Bacnvmnnam'r npneua- mm Tarom " Te paöomuxn, KOTOpre ceüvac paspaőa'rbmaro'r IIOleOÖI—Ible nonomennn.

Honrmoexu K nposenenmo pemopmu npoaonmca opraumoaanno B sannauomepuom nopfmxe. OTKHHKH nonmmecxoro oőmecmennoro MHeva canne'renbcmwo'r o nonnmauun

" nonaepmxe JII/IpEKTI/IB. CnenveT, ounaxo, OTMETHTB, u'ro pemopMa npenc'raBnHeT coőoü He Tonbxo coöparme 3013be npasosmx 14 SKOHOMH'IeCKl/IX HOpM " nocmnognennü — ona Tpeöve-r coome'rcmymmnx BSFJUUIOB n nonxona OT Bcex waC'rHuKOB xo3nücmeunoü )KI/ISHH.

Bowl/[Raw Bonpoc, KaKI/IM oőpasom momuo B 1403le ycnommx npuaecm K oőmemv ana—

meHa'remo Taxue anenwanbno npO'mBocraroume CTpemeHnn, Kax noemmenne sxouommnocm, c onnoü CTOpOHbl, 14 nomepmauue Sanmocm, c npyroü. Memem nu Mb! CTpeMPITbCH onno- Bpemenno K ocvmecmnenum oöeux uenevcrauonox? MomeM, HO Koneuno He JIIOÖLIM nwem.

I/Ia xapamepa nameumero nepnona menve—r, two ocHOBHoü nenbm MomeT ÖbITb aKOHOMmHoc'x-b, nounepwanne sansrrocm Smyrne—ren nonommmmeü eö Bamnoü ueneycranoexoü.

He npomeopeum mA peanusauun gamma cmumocm M Tpeőosannü pm—nca 8 14030?! noma—

Tnxe nen nema B emma c nosmmeunem musnennoro vpoenn? Ecnn 651 Hexa-ropble mama zw- Manu, u'ro noone 1 HHBapS 1968 maa Hamu nem B oőnacm nonbxmenm muanennoro vpoeun Mb! npeBpamM B npeuMeT 141"pr eaxona CTOHMOCTM " pbmounblx Koneőanuü n ÖyueM cxpecm pvxu maman), uTo npomoüneT 143 Toro, oan öbx omnőaymcu Mb! nocrvnnm no-uHomv. Focv—

napcmeunan arconommecxan nonumxa övae'r namam MOIHHbIM nampvmemom, Koropum, Bo-nepBux, Ha pm neT GyueT pervnnpoaa'rbcn pblHOK 14, BO-BTOprX, övneT oxaeano PI nepma—

Hen'moe Bogueücmne Ha prHOK. B cnwae Ham/mm! npaeunbuoü exonommecxoü nom-mm pblHO'leIe Boaneücmun He npenmcmwo'r, a coneücmyior ynwmennm mmm/[ naponnmx mace.

Booöme KaK omocnmcn mm, KOMMVHHCTbI, B Hac'romnee Bpemn K pblHKY? Mm He HBJ'IHEMCH 14 x-mxorna He övneM noxnonuuxamn punounoro mexaumma, Mb] He Be puM B ero Bcemorymec'mo.

Mm ;mnnemcn CTOpOHHHKaMI/I uempanbuoro nnanuposaum, crpemumcn K ero yxpennenum n copenmeucmoeannm. Hame MHeHne OTHOCHTEHBHO pbmxa cocmm- B TOM, xrro ou oőaexmsno cvmeCTByeT, trro mpuuaxmn aTom (palma őbmo öm Bpenabm, tm) puuox neme—m;: 'mi/'I axono- mmecxoü cpeuoü, B Kompoü Mb! paÖOTaeM. I/Is cvmecmonauun prHKa me Bbl'rexae'r neoöxonn—

MOCTb B ucnonbsosamm cpencm pr-IOWHOFO Mexarmsma.

Hameü Bamneümeü sanaueü B HaC'ronmee BpeMH mammon oöecneuenue Toro, tnoöbr cramcmxu B 1968 rouv u Bnocnencmun cmorma sapemc'rpupona'rb önaronpng'mue (pam—u

" nauuue () pasem-uu BeHFepCKOI'O naponnoro xoanüc'ma. )Kenam pvxononmemm H paöm—

HHKaM cramcmuecxom annapa'ra, Un—oőm mm M E őynvuxem öesoera'romo Bunonnsmn cso"

noemmmo BospaC'rafoume sanatm n yaemanu cgou nom—amennyi HOBbIMH vcnexamn.

SUMMARY

On the occasion of the centenary of the establishment af the independent ofííicial Hungarian statistical service a festive session was held at the Hungarian Academy of

Sciences by its IXth Section for Ecomamúc ami Political Sciences on May 17, 1967.

Rezső Nyers, member of the Political Committee of the Hungarian Socialist Workers' Party, Secretary of the Oemtml Comnútbee made an inaugural speech on ,,The 100 years of the statistical service" at the sesstiocn.

"UNNEPI BESZÉD

7 7 7

On behalf of the Central Committee of the Hungarian Socialist Wonkiers, Party, he emphasized that the lOOm anniversary of the Hungarian statistical service is an event worthy of celebration. The anniversery recalls one of the important phases of the national development, and in addition, the hard and long process ici attaining

national independence.

The establishment of the independent Hungarian statistical service was made possible through the attainment of national independence and was made necessary by the social progress. No doubt, all this was connected with the year 1867, with the compromise With the dynasty. It was then that the manufacturing industry, transport, trade, i. e. all the activities stimulating and demanding high—level statistics, xbegun to develop guickly,

Thus 1867 is an important date in the history of the Hungarian national economy, ' though it cannot be considered the historical starting point of the recent development.

The historical junction of the Hungarian national progress was the general insurrec—

tion in 1848—1849. It gave the first and decisive stimulus to the later development.

What has remained as historically progressive and lasting of the compromise of 1867 is nothing else than the partial realization of the efforts of 1848—49. Originally the idea of an independent Hungarian statistical service was connected similarly with the year 1848, but it could be realized in 1867 only. The past proves that the business of statistics was always considered the business of the nation. By appreciating the 100 years of Hungarian statistics we also pay respects to the past of the national development.

Two decades ago, at the beginning of our socialist revolution, in establishing our social statistics, we could rely on a valuable heritage. This national heritage in itself, however, would not have been enough to our further development, as it did not tend to socialism. It could be put in the service of socialism only by introducing in it the social and economic views of socialism as the basic principles of statistical systematization. This was accomplished with full success as we relied properly upon the economic experiences of the Soviet Union, the first socialist country, and moreover also the national characteristics were donsidered duly.

The freedom in socialism means to get rid of the fetish of the capital, of the blind inevitabieness of things: it means to put the forces of nature under control.

But it does not mean, that changes are no longer necessary in socialism. On the contrary, in socialism We can recognize the necessary changes in advance, we can plan them consciously and thus We are in a position to choose the action Which corresponding best to our era of our own free Will. We cannot, therefore, do without the collection of social and economic facts and figures, without their deep-going ana—

lysis. We have to get an even better knowledge of the movements of our society and iroi the surrounding world to be able to recognize What the necessary in our era and for our people is. The socialist statistical service provides a good and indispensable weapon to this.

The present publications of the Statistical Office give account of a country which has basically changed during the last two decades of the socialist revolution, whose human relations and social institutions have become radically different from those of ancient Hungary. The fight between the working class and the capitalist class has been won by the working class for ever.

*It is true that our revolution had feverish states, we had also to fight With a dounter—

revolution still, We could get over all those difficulties. The Hungary of to-day is politically uniform enough and economically homogeneous enough to go further With success on the road of socialist future.

Socialist planned economy has enabled us to make socialist organization an immense source of our economic upswing. In respect of the national wealth and natio—

nal income per head, Hungary has so far entered the ranks of countries with a medium—

level of development. This is a big achievement but still not enough. We cannot rest statisfied as long as even more than now Will be provided for the Hungarian workers, peasants and for the whole people. Beside the social organization, we should have to discover new income sources for this purpose. And the new sources can be found in the higher degree of organization of the plants and enterprises, in the better coordi—

nation of production and consumption. This is the aim of the imminent reform oil the economic mechanism.

The importance of a well—organized system of statistics for the development of the national economy

778 NYERS: ÚNNEPI BESZÉD

importance is immense though not decisive by itself. The possibilities of statistics are determined by the fact that after all the data are utilized always by politicians, eco—-

nomic leaders. The Hungarian statistical organization wonks well to the advantage 011 the state economic direction. lt plays a role in the continuous direction, in planning, , an; gives also indispensable assistance for large programs such as the economic re orom.

It is well known that the decisions of the reform was preceded by an economic debate lasting ten years. This debate can be considered highly fruitful. Its utility lies essentially in the fact that at the end of the debate we all have become cleveier than We were at the beginning, we have now clearer views than earlier.

In the mast analysis not the action of individual persons or groups but the interfac—

tion of politics and economy have led to the reform. The reform is the outcome of collective experienoes and of the democratic search of new ways. It has been ripening for ten years in the debates of eoonomists, in the search of new ways of the praetioal economic leaders, in the series of the economico—politioai analyses performed in the

party organs. . *

Simultaneously with stressing the decisive character of the collective work we have also to mention by name those who haVe played the role of prede'oess'ors and have gained great distinctions in stimulating our thinking. Such personalities were the late Comrade István Antos, the late Professor István Varga and such a itten is Comrade György Péter, fighting in our ranks also at present, who in his work written more than 10 years ago, came close to the ideas which have been adapted now, thorough the acceptance of the reform. We have further to mention also the merits of those 150 eoonomists, technicians, economic leaders, Who have worked out the guiding principles. And We have to say words of appreciation also of those who are - now working upon the elaboratíon of the detailed rules.

The preparation of the reform are going on in an organized, planned way. The attitude of the political public opinion shows that it understands and supports the guiding principles. It should be stressed, however, that the reform cannot be ctmsidered the collection of new legal and economic rules only; it reguires a definite view and behaviour from all the participants of economic life. -

The guestion arises how can be reconciled under the new circumstances such effort, perhaps crossing each other, as the increase of economicalness on the one hand,

and the maintenance of employment, on the other? Can we strive after both aims at the same time? Yes—, we can, but, of course, not anyhow. It folIOWS from the charac- ter of the present period that economicalness is the basic aim while the maintenance of employment may be an important target to supplement the former.

In the new price—policy the law value, the realization of the value judgements of the market will not cross the objectives to increase the living standard? It would be erroneous, of course, to think that from January 1, 1968, our objectives to increase our living standard would be exposed to the changes of the law of value, of the value judgements of the market and we would be waiting with folded arms what will happen. This will not be the case. The public economic policy regulating the manket for several years, on the one hand and influencing it also continuously, on the other, will be an efficacious toO1 in our hand. In case of a proper economic policy the market effects will not cross one another but will serve the "better life of the masses.

At all, what is our opinion, the opinion of communists, about the market at present? We are no admirers and will also never be the admirers of the market mechanism, we do not believe in its omnipotency. We are the followers of central planning, we want to strengthen and develop it. on: bpinion about the market is that exists objectively, its leaving out of consideration, would be detrimental, it is the economic substance in which we arerworking. And it follows necessarily from the existence of the market that we want to use the market mecha—

msm.

At present our most important task is to make such preparations that the statis—

ticians could register favourable facts and data about the Hungarian national economy in 1968 and also later. I wish the leaders and members of the statistiml machinery that they could accomplish completely their increasing tasks also in the future and dould add new successes to their achievements reached so far.