RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
MDCCCLXXIV.
M Á S O D I K F E L É T .
KIADO-TULAJDOIíOS S FELELŐS SZERKESZTŐ
r r
B A R O H O R N I G K A R O L Y ,
t
jlSZTERGOM J^ŐMEGYEI y^LDOZÁR, ^ I T T U D O R , M. K. jlGYETEMI TANÁR.
j-'ÁPA Ő jSzENTSÉGÉNEK T. j^AMARÁSA.
BUDAPEST, 1874.
NYOMATOTT KOCSI SÁNDOR KÖNYVNYOMDÁJÁBAN, ORSZÁG-UT 39. SZ.
TARTALOM-JEGYZÉK
a „Religio" 1874. I I . félévi folyamához.
Önálló czikkek s értekezések.
Decretum S. Congregationis Concilii, az olaszhoni papvá- lasztásokról 259 ; super Eleemosyna Missarum, 259, 304.
Két római döntvény házassági kérdésekben 332.
Fmgu s Ftdő Simor János ő Emjának bíbornoki czime foglalásakor mondott beszédje 1.
Magyarország fmgu Hg.-Prímásának a papi lelkigyakorla- tok alkalmával tartott beszédei 340,347, 356, 368,376,384.
Nmgu Peitler Antal váczi pp. ö exjának a sz.-László-társ.
nagygyűlésén tartott beszéde 373.
Adnotationes quibus históriáé et libri S. Thomae Aq. illu- strantur J1, 23, 31, 39, 51, 58.
Joannes Silvester Pannonins-Erdősi 21,29, 37,49, 57, 65, 73.
Divum Hieronymum oppido Stridonis in regione interamna (Muraköz) Hungaria natum sat. 381, 389, 417, 427, 435.
Szent Bertalan szigete és temploma Rómában, 52, 59, 69.
Levelezések :
XI. Miért nem haladunlc a korszellemmel? 68, 75.
Vele-e vagy nélküle? 83, 95, 102, 111, 119, 127.
,Amerikai'állapotok,ázsiai'viszonyaink közt 101, 109,117, 128, 186, 193, 205, 213.
A társadalom szétfoszladása a liberalismus által 127, 134, 143, 152, 159, 171, 179.
Lelkigyakorlatokat a papságnak ! 133, 141.
Lateau Louiza 135, 143, 152, 159.
Az asztaltánczoltatásról 149.
A vasárnapi pihenés 186, 194, 206, 214, 223, 231,239,251.
A párbaj és a háború 221, 229.
Psychiatria pastoralis 265, 273.
Ketteler pp. és a hesseni bismarckismus 267, 275.
A megigazuíás természete 285, 293, 301, 309.
Sz. István királynak esztergomvári kápolnája, 286, 295.
A jansenismus története s mai állása 303, 311.
A liberális katholicismus 319; 331, 339, 347, 355, 367. 375, 383, 392.
Az ,Ap. Sedis moderationi' czimű bulla 337, 348, 353, 365.
Középtanodai vallástanítás 391.
Részletezések 403, 411, 419, 429, 437, 415, 453.
A ker. ősidők polyliturgikus napjai, különös tekintettel ka- rácson ünnepére, 442, 450.
Sz. Istv. Társulat 296, 439.
Sz. László-Társulat 5, 288.
Havi Szemle 3, 9, 81, 93, 158, 170, 177, 247, 249, 25ii, 317, 329, 403, 406.
E g y h á z i t u d ó s í t á s o k .
1) Magyarország.
Alsó-Szemeréd. Ki kell gyöngyölni azt a zászlót! 113.
Bajna. Az újonnan épült iskoláház 405.
Budapest. Iskolatanácsi bölcseség 77. Üvegfestmény a belvárosi pleb. templomban 161.
Eger. Oldaljegyzetek egy számadáshoz 227, 234, 242.
Esztergom. O Emjának fogadtatása 41. Nuntius ő exja ittléte, püspök-szentelés 71. Papi exercitiumok 129. Sz.- István kápolnája 173.
J¥ív/or*£«.Kitünteté8, tisztelgés 381. Török és Szász 406,414.
Kassa. Ujmise 349.
Kolozsvár. Sz. Péter s Pál tempi, felszentelése 313, 322.
M.-Egregy. Conversio 334. Főpapi jótékonyság 422.
O-Buda. Svajczi állapotok Budapesten 321.
Pest. Országgyűlési tudósítás, 5. Le a papokkal, 12. Sok a mi sok, 13. Halottégetés, 24. Helyrehozott hiba, 32. A nagymesternek eruetatiója, 32. Az érd. kath. szatusgyü- lés, 40. Gyöngyfüzér a zsidóünnepély emlékeiből, 41. A felidézett szellem, 53. A feltámadt Ravailac, 59. A frőbel- egylet, 60. A szerb egyházi kérdés, 69. A legitimitás és a liberalismus 77. A tengeri kígyó, 84. Titkos vagy nyilt választás, 96, 103. Dualisticus igazság vagy képzelődés ? 112.A közös iskolák programmjaihoz,120.Külőnfélék, 129.
Szent István ünnepélye, 136. Protestantismus és Patrio- tismus, 144. Katholikus bank és katholikus párt, 153.
Pax ubi non est pax, 160. A magyar orvosok s természet- vizsg. 17. nagyülése, 172. Nemzeti s egyházi ünnep, 180 A pápa s a magyar protestáns panszlavok, 171. Luthera- nus kalászat 188. Magyar pronunciamento Olaszország- ból, 197. „Nem lehet megfogni", 209. Egy múmia galva- nizálása, 217. Felekezeti jogakadémiák s egyetemek, 226.
Jelek s esudák történnek, 233. Cicefo pro domo sua, 241.
Muszka politika és liberalismus, 253. A rector magnificus beszéde, 260. Prot, hittani kar az egyetemen, 260. Az ,Orénoque\ 269. A nagymester boszuja, 277. Prot, egye- tem-e vagy csak facultas? 289. Egy ministeri rendelet, 297. Az északsarki utazók, 305. Az országgyűlés mint regenerator, 312, A prot egylet gyűlése, 320. A conver- titák, 332. A lelkismeret hatalma, 361. Alkotmányos jog- fosztás, d48. Itt a cadentia, 356. Az európai izzó nagy katlan, 369. Liberális humanismus, 377 Vallásszabadság.
Amerikai humbug Budapesten, 393. A tanúim, alap s az országgy. subcomité, 405. Cicero non pro domo sua, sed pro iustitia, 4 :4. A polg. házasság mint a corruptiónak egyik főokozója, 315.Vallásügyi tvjavaslataink, 421, 432.
Comicum-e vagy mi ? 439. Asbóth ur.
Bérkomárom. Hitélet s iskolaügyek 145. Conversio 344.
Selmeczbánya. Herczegprimás ő Emjának főpásztori lá- togatása 182, 189. Bérmálási ünnepély 183.
Szfibadka. Kalocsai érsek ő exja kőrútjából 241, beszé- dei 253. 261, 270.
Szeged. Az iskolanénék intézete 104. Oltványi-féle leány - növelde 137.
Zenta. Aranymise 306.
Znyóváralya. Melyik az igaz vallás? 122. Vétség az Isten 4 parancsa ellen 298.
Alvidék. Két ujabb ministeri körrendelet 154.
Csanádi egyházmegye. Lelkigyakorlatokat a papság- nak 278, 290.
Erdély. A kath. status gyűlése 33. Az evangélikusok egye- temes conventje 190.
Garamvidék. Közös iskola 218. A szódói közös iskola ügyében 394.
Győri egyházmegyéből. A káinoki kegyelemkép 71.
Szepesmegyéböl. Az uj püspök ur 198, 210.
Tisza mellől. A zsidó kérdés 25.
Torontálból. A mirőla27-es oraculum megfeledkezett 25.
2) Külföld.
Bécs. Mit fognak a püspökök tenni? 13. A szabadkőmű- vesség elleni tilalom 114. Josefinismus redivivus? 290.
A köztemetők kérdése 335.
Berlin. Mallinckrodtnak utolsó beszédei 7. Az üldözés tör- ténetéhez, 34. Mi ez ? 85. A papfosztogatás, Gury mo- ralisa, 97. Lesz tehát interventio, 105. Ker.-kath. párt
191. Processiók eltiltása, 198. Különfélék, 219. A kath.
egyh. s polg. házasság 271, 279. Hefele pp. s a német culturkampf, 313. ,Melohers Pál fegyencz', 422. A ró- mai-német nagykövetség eltörlése 432, 440, 447.
Bern. A svajezi ókatholikusok zsinatja l ő . Kath. vagyon- nak elkobzása 62. Az ókath. hittani kar 123.
Bonn. Ókath. congressus 235, 243, 254, 263.
Boroszló. A sziléziai kath. gyűlése 314. 323., Mi a pápa ? 393, 359. 357, 399, 378.
Brüssel. Kath. győzelem 199. A közp. kath. kör 350.
Konstantinápoly. Az örmény kérdés, 86.
Köln. Májustörvényi birságok más általi lefizetése 106.
London. Gladstone és a ritualismus 264. Manning-Glad- stone 370.
Maincz. A kath. nagygyűlésnek resolutiói 14, 26. A mun- kás-kérdés 42, 55, 61. A bismarckismus okozta mozgal- mak 298. Ketteler a culturkampf ellen 371. Az egyház- ügyi tvjavaslatok 379, 387, 394, 407.
München. A papoknak fizetése 235. A királyné megtérése 323, Döllinger és Gladstone 423.
Paderborn. A püspök lemondása 243, 255.
Padua. Egy magyar szerzetes halála 63, 72.
Páris. A bibornok-érsek pásztorlevele, 114.
Róma. Tüntetés, (? Vict. Em. levele a szentatyához, 27.
Hova meneküljön a pápa? 34, 41. Merode érseknek ha- lála 78. 84. Kath. párt, 98. Mindenütt merényletek, 106.
A könyvtárak megsemmisítése, 127. A Propaganda elleni ostrom, 147. Bismarck üzelmei, 183. Pápai beszéd, 214.
Különfélék, 227. Garibaldi levele, 279. U j bibornokok, Torlonia esete, 324. O szentsége a választásokról, 363. A Propaganda, a választások, 358. A kiegyezkedés, 395.
Különfélék, 415. Antonelli bukása, 441.
Velencze. A kath. congressus határozatai, 35, 50, 62.
Würzhurg. Kullman elitéltetése 335.
Brazília. Kulturharcz, 162.
Francziaország. Dupanloup pp. s a pápa világi birtoka 344, 351.
Németország. A hitérti küzdelem 1 5. Hanthaler Zsigm.
plébánosnak siralmas története 86, 98. A kath. és a ref.
pap 390.
Oroszország. A szakadár papság állapota 299, 307, 314.
Poroszlengyelország. Az ostromállapot, 162.
Posen. Kubeczák kiközösitése 199.
álczázása 130. Okos szó prot. embertől 175. Az ókatholi- cismus terjedése 212. Az üldözés történetéhez 291. Ókath.
zsinat 359. Az ókath. hittani kar 396.
Törökország. Fekete pontok 280.
Missiói tudósítások. 131, 139, 147, 155, 164, 176, 449, 457.
Irodalmi Értesítő.
Dupanloup, Vasárnapi pihenés 281.
Fanna, Ratio nov. collect, oper. oran. S. Bonav. 361.
Fehér, Győrmegye 201.
Clapp, Kirche Jesu 397.
Györffy, Schulfreund 166.
llérambourg, I. Eudes Leben sat. 325.
Holzwarth, Julian der Abtrünnige 18.
Huiler, Volkspredigten 201.
Jessing, Ausrottg d. kath. Kirche in Engl. 362.
Károly (Jry. Hugo, Szépészeti képzés gymnasiumainkban 4-5.
Kiss, Pázmáu's Predigten 46.
Knaus, Monumenta Ecclae Strigoniensis 245.
Laciantius, Az egyház harczai és győzelmei 90.
Liberatore, La chiesa e lo stato 18, 45.
Manning, Caesarismus und Ultramontanismus 18.
Monis, Kath. Kirche in Engl. 282.
Munkay-Lgry, A szentségek szentsége 125.
Beischl, Arbeiterfrage und Socialismus 281.
Bicker, Leitfaden d. Past.-Theologie 326.
Robits, Egyháztörténelem 47.
Roskovány, B. V. Immaculata, 89.
Simar, Gewissensfreiheit 165, 201.
Schaesler, Di vus Thomas, 19.
Schegg, Sechs Bücher d. Lebens Jesu 361.
Schneider, Manuale Sacerdotum 125.
Schön, Lebensgefährliche Fälle 326.
StollenwerJc, Synop.Tabellen über d. gesammte Dogm. sat. 281.
Vincze, Kath. vallástan 282, 362, 397, 437, 460.
Zeller, Staat und Kirche 125.
Zetter, Családi boszu 126.
A magyarhoni tótola kath. irodalma 202, 282, 327.
Pulszky Ferencznek kineveztetése 165. Jelentése a magán- könyvtárakról 435.
Magyar kath. bibliographia 397.
Újévi mozgalmak, a kath. időszaki sajtó terén 435, 459.
Megjelenik e lap heten- kiut kétszer : szerdán és szombaton.
Előfizetési dij félévre nelyben s posta-
küldéssel 5 f t . Szerkesztői lakás, Budán viziváros,főutcza 221,hova a lap szellemi vészét illető minden küldemények inté-
zendök.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
Előfizethetni minden k.
postahivatalnál ; Budán a szerkesztőnél, Pesten Ko- csi Sándor nyomdai iro- dájában, Országút 39-ik szám alatt, hova a neta- láni, nyitott levélben bér- mentes reclamatiók intá-
zendők.
Pesten, julius 1. 1 . II. Félév, 1874.
Tartalom. Főmagasságu s Főtisztelendő Simor János urnák, Magyarország Bibornok-Herczeg-Primásának, esztergomi Érseknek, római bíbornoki czimének elfoglalásakor mondott ünnepélyes beszédje. — Havi szemle. — Szent-László-Társu- lat. — Egyházi tudósítások: Pest. Országgyűlési töredékes tudósítás. Róma. Nagyszerű katholikus tüntetés ; Magyarország
bib.-hg.-prímásának czimfoglalása. Berlin. Mallinckrodtnak utolsó nagy beszédei. — Vegyesek.
FŐMAGASSÁGU S FŐTISZTELENDŐ
SIMOR JÁNOS LI1NAK
MAGYARORSZÁG BIBORNOK-HERCZEG-PRIMÁSÁNAK, ESZTERGOMI É R S E K N E K
RÓMAI BÍBORNOKI CZIMÉNEK ELFOGLALÁSAKOR MONDOTT ÜNNEPÉLYES BESZÉDJE.
Ex apostolicarum litterarum tenore, quem reverenter audivimus, intellexistis banc Ecclesiam, in qua collecti sumus, in Titulum mihi assignatam esse iis cum iuribus, cumquibus eam praedecessores mei, S. R. E. Cardinales, hoc ornati titulo, possederunt, et quorum ultimus ille Belgii primas, et Archiepisco- pus Mechliniensis, Engelbertus Stercks fuit, qui si aliud non reliquisset pastoralis sollicitudinis suae et vigilantiae monumentum, quam catholicam universitatem scientiarum Lovaniensem, simul cum suffra- ganeis suis Episcopis, Belgiique praestantissimis catholicis erectam, nomen suum immortalitati mandasset, qua quidem in Universitate, cui similem alteram in toto terrarum orbe hodie frustra quaesieris, monu- mentum sibi posuit aere perennius, auro et gemmis pretiosius. Neque ego potui huius tanti viri nomen non commemorare, in quo immediatum meum hocce in Titulo praedecessorem suspicio ac veneror. Nec sum e Strigoniensibus Archi-Episcopis et Hungáriáé Primatibus primus, qui hanc titularem Ecclesiam possideo. Hunc eundem titulum praeclarissimo Hungáriáé Primati et Archi-Episcopo Strigoniensi, Josepho e Comitibus B a t t h y á n y peregrinus Apostolicus, sanctae memoriae Papa Pius VI. contulit, dum Viennae Austriae apud Caesarem ageret Josephum II. Ut ex história nostis, quia legistis, Sanctissimus Pontifex in urbe illa Consistorium quoque celebravit, in eoque duos creavit S. R. E. Cardinales, quorum alter modo nominatus Primas Hungáriáé et Archi-Episcopus Strigoniensis erat, cui haec in titulum assignata est S.
Bartholomaei in Insula
BEcclesia. Viri autem huius semper honos laudesque manebunt, quippe qui sicut generis nobilitate, sie acumine ingenii, animi generositate ac fortitudine, prudentia et dexteritate in agendo, zelo gloriae Dei, amore S. Sedis et Ecclesiae, munificentia ac liberalitate excelluit, ut adeo omnes nervi omnesque vires adstrigendae mihi sint, ne degener tanti, tam in sede Archi-Episcopali, quam in Titulo hocce praedecessoris, degener inquam successor inveniar. E n habetis unam ex causis, ob quam hanc prae aliis vacantibus optaverim, mihique collatam dementia Beatissimi Patris gratuler Ecclesiam.
Ecclesia haec, si magnificentiam et splendorem spectes, cum plurimis Urbis Ecclesiis minime
quidem comparanda, una tarnen est ex illustrioribus Ecclesiis. Circa annum millesimum exstrueta fuit,
teste Baronio, ab Imperatore Ottone III., qui in illam insignem reliquiam S. Adalberti Ep. et Martyris, manum ex Polonia detulit. Hic iste s. Episcopus et Martyr Archi Dioecesis et Ecclesiae Strigoniensis primus post Magnam Hungarorum Dominam, B. Virginem Maria m patrónus est, imo patrónus est e prae- cipuis unus totius Apostolici'Regni. Ipse enim ut erat disseminandi verbi Dei inter gen tes, Evangelii luce nondum collustratas studiosissimus, in Hungáriám venit, gentis Ducem Greyzam, liuiusque filium, gentis Apostolum, et primum apostolicum Regem, Sanctus Sanctum unda regenerante eo in ipsissimo loco abluit, ubi hodie stat Basilica Cathedralis, Metropolitana Ecclesia Strigoniensis.
E n alteram causam, ob quam optavi, ut haec mihi in Titulum daretur Ecclesia, et ob quam gaudeo, haue mibi datam fuisse. Ubi manus illa ab anno Christi lOOO-o requiescit, quae S. Regem
nostrum, Apostolum nostrum, Ecclesiae et AEppatus mei munificentissimum fundatorem per lavacrum regenerationis Christo peperit, ubi Sanctus ille in sua benedicta manu a tantis saeculis colitur, quem nos quoque peculiari cultu prosequimur, qui fieri posset, ut haec Ecclesia mihi non sit gratissima et caris- sima? Ecclesia porro haec ad illas pertinet, de quibus recte dicitur: „omnia gloria eius ab intus", vel quid aliud arguit S. Bartholomaei Apostoli corpus, quod se habere haec gloriatur Ecclesia! Cum duode- eim dumtaxat fuerint apostoli Christi, facile intelligitis, quam paucae numerentur Ecclesiae, quae tarn pretiosum in sinu suo recondunt thesaurum. I n vigilia s. huius Apostoli natus et festo eius per Baptis- mum renatus an non debui maximum exinde persentiscere solatium, quod nullis suffragantibus meis me- n t i s aut virtutibus sola Beatissimi Patris dementia ad Cardinalatum evecto mihi in titulum Ecclesia S.
Bartholomaei obtigerit, quem vel a puero inter sanetos meos tutelares recensere et singulari pietate colere suevi. E n rationes, ob quas Titulus iste aeeeptissimus mihi est, in quo autem novum incitamentum con- spicio, ut ei, qui tantae mihi collatae dignitatis fuit auetor, liuiusque Tituli largitor, Sanctissimo nimirum Domino Nostro denuo eas, quas possum, agam' habeamque gratias maximas, hasque contester inconcussa fide, intemerata fidelitate, firmissima adhaesione erga SSmum Dominum Nostrum, et erga petram Eccle- siae, S. Apostolicam Sedem, ferventibus denique preeibus atque assiduis pro diuturna incolumitate felici- que gubernio Beatissimi Patris.
Gaudeo in titulari hac, quae mihi obtigit, Ecclesia ministros Christi et dispensatores mysteri-
orum Dei esse filios mirabilis sane, quia seraphici S. Francisci, quem Deus in Ecclesiae suae maximum
emolumentum et decus illo recte tempore ostendit mundo, dum in materialibus, prout nunc, immersus
lucris, gaudiis et voluptatibus oblivisci pene videbatur, quod „arcta sit via, quae ducit ad vitam aeter-
nam", quod „unum sit necessarium, — in timore ac tremore operari salutem-', quod „amicitia huius
mûndi inimica sit Deo" ; oblivisci videbatur verborum Christi, quae non ad Apostolos solos, sed ad
omnes dixit : „si qnis vult post me venire, ablieget semetipsum, et tollat crucem suam et sequatur me". S
Franciscus, pauper et humilis, vivam Evangelii imaginem in semetipso expressit, et mundo fatiscenti
exhibuit, innumerabiles nactus discipulos, e quibus estis Vos, qui in Ecclesia hac deservitis. Agite, ut
vestigia sequamini S. Fundatoris vestri. Mementote, quantos ille exantlare labores, quantas exsorbere
debuit sua in vocatione iniurias, mementote, quam fuerit, quam patiens, quam in oratione fervens, in
ieiunio frequens, quam erga régulas, quas ipse dictavit et sanxit obediens, quam fuerit mansuetus et ob
hoc vel irrationalibus animantibus dilectus. Placere autem Deo funes, quibus se cinxit S. Patriarcha
Yester, placere saxa Hieronymi, vepres Benedicti, placere instituta monastica, per tot monachos compro-
bavit, quot miraculis illustravit, in sanctorum dein canonem relatos et aris impositos. Haec consideratio
vos consoletur, dum impietatem adversus vos armari cernitis, imo experimini. Mementote verborum
Domini : „si de mundo essetis, mundus, quod suum est diligeret ; nunc autem mundus odit vos, quia de
mundo non estis."
3
In igne probatur argentum, in tribulationibus probatur virtus ; vincite igitur in bono malum estote pii, probi viri religiosi, genuini S. Francisci filii, et dicere cum S.Paulo poteritis: „Quis nos sepa- rabit a caritate Christi ? tribulatio, an angustia, an fames, an nuditas, an periculum, an persecutio, an gladius?" dicere porro poteritis: „si fractus illabatur orbis, impavidum ferient ruinae". Oretis, ut Deus auferat velamen a cordibus eorum, qui Ecclesiam et cum hac Vos persequuntur ; ut auferat ab iis cor lapideum et det eis cor carneum, ut sentiant, quam dura et dira iniquitas sit, quam nullám virtutem et fortitudinem demonstret, persequi irobelles, quorum arma non sunt, nisi gemitus, nisi lachrymae.
Exaudiat Deus preces, quas hesterna die omnis effudit Ecclesia. Sic autem oravimus: „Da nobis, quaesumus Domine, ut et mundi cursus pacifice nobis tuo ordine dirigatur, et Ecclesia tua tran- quilla devotione laetetur. Amen".
Havi szemle.
A politikai szélcsend napjaiba léptünk, a mi különösen mi ránk alkalmazva annyit tesz, hogy az egyháznak zaklatása letűnvén egyidöre a külön- féle .magas házak' napirendjéről, nagyrészt azért, mert magok e ,magas házak' is eltűntek, belefáradva a bölcs törvényhozásnak fanyar munkájába, maga a zaklatás ideiglenesen magánkörökben s magán- eszközök által, vagy közigazgatási uton is folytat- tatik. Kár lenne e tekintetben tulvérmes remények- nek engednünk át magunkat. A személyek sokkal
inkább azonositvák az általok eddig képviselt rend- szerre], sokkal egyoldaluabban belebolondulvák ,haladási
1rögeszméikben, sokkal készségesebb szol- gái a páholynak, semhogy azok, kik tegnap még ellenségeink voltak, kik minden oldalról fenyeget- tek, hol durván, hol álnokul ellenünk törtek, — hogy azok egyszerre, egy nap alatt, egy éjjelen át barátainkká, támogatóinkká, mi több: szövetsége- seinkké lettek volna. Hol van azaz együgyű, ki ilyetén rögtöni megtérésben hinne, vagy a ki ilyen- nel okos embert lépre vihetni remél ? . . .
Ha tehát valahol, mint például — Poroszor- szágban azt látjuk, hogy, a kik az egyházat eddig mindenképen üldözték, egyszerre, ha egyelőre mind- járt csak nagy kerülőkkel is, a béke, a kölcsönös tűrés, egy bizonyos modus vivendi felé törekednek ; akkor legyünk meggyőződve arról, hogy nem a kijózanodás, a jobb, tisztább, helyesebb meggyőző- désre való jutás, a már is elkövetett igazságtalan- ságok felismerése s azok feletti bűnbánat az, mi ideiglenes fegyverszünetre birja őket ; hanem vagy a még kedvezőbb időket váró ravasz cselszövény, vagy a pillanatnyi elgyengülés, melyet, nehogy az időközét saját megerősödésünkre felhasználjuk, ba-
rátságos szemhunyoritások megé rejtenek, hogy majd ismét megerősödve, ismét csak oly készület- lenül lepjenek meg, mint megleptek volna ma, ha- hogy idejök leendett, s a Gondviselésnek egy-egy ,véletlene
4megállapodást nem parancsol nekik a mi javunkra ; mely pillanatnyi megállapodást, ha
u g y t e t s z i k , felhasználhatnánkDe csak ne higyjük, hogy a Gondviselés, va- lahányszor már nagyonis sarokba szorítottak, mind- annyiszor egy-egy ily ,véletlen'-nel szolgáland ne- künk; nem szokása az neki, hogy mindent egy- maga tegyen, hanem a magunk közreműködését is kivánja, s ha azt elmulasztjuk, végre is elejt ; — s époly kevéssé higyjük, hogy a fegyverszünet más mint fegyverszünet; hanem ha azt akarjuk, hogy e pillanatnyi szünet lépcsőül szolgáljon az igazi, tar- tós békéhez, emlékezzünk még eme régi közmon-
d á s r ó l : si vis pacem para bellum ; a s z e m é l y e k t ő l pe-dig, mint már fentebb mondók, ne várjunk semmit.
Mindig a többes számnak első személyében beszélünk, ámbár tulajdonképen Poroszországról lenne szó. Ez onnan van alkalmasint ; mert azon szellem, mely ott a közügyeket vezérli, oly roppant ismerősnek látszik előttünk, hogy némelykor szin- tén már Bismarck trónusának árnyékában vélünk lenni; — mi ugyan fáznánk ottan de t u d j u k , h o g y vannak atyánkfiai, kik e félhomályos helyet épen arravalónak t a r t j á k , hogy tetteikkel s törekvéseik- kel együtt ottan elrejtözkedjenek, a haza elrontá- sának, egyénileg talán jutányos munkájától kipi- henjenek.
Maradjunk tehát Poroszországnál, hol a ,cul- turharcz
1-, ugy látszik zenithjére ért, amennyiben az egyház jelenlegi üldözésének történetében a leg- utolsó fejezetet azon törvény képezi, mely legújab- ban a megüresült püspöki székek betöltésére s a
1*
megyék igazgatására vonatkozólag hozatott. E tör- vény felhatalmazza a kormányt, hogy maga igaz- gassa azon katholikus egyházmegyéket, melyek az illető püspöknek befogatása, száműzetése vagy ,le- tevése
1által fó'pásztoruktól megfosztvák. Az első kísérletet épen most a pozen-gneseni megyében te- szik, hol Massenbacli s Nollau kir. biztosok jnnius 22-én egyelőre az összes megyei vagyonnak kezelé- sét átvették, mig Raffel kormánytanácsos ,a szelle- mi igazgatást őrizi ellen' — miként? — azt majd meglátjuk.
Most még csak az a kérdés, váljon a lengyel papság alávetendi-e magát eme porosz királyi biz- tos-püspököknek ? Azt hiszszük, hogy nem; mert a katholikus pap jól tudja, ki az ő törvényes elöljá- rója. í g y aztán ama másik törvény jön alkalma- zásba, az, melyről Mallinckrodt épen most általunk közölt, fényes beszédét tartotta : a ,törvényesen
4megüresedett alrendü javadalmaknak mikénti be- töltéséről, s e törvény nyomán az egyháznak leg- bensőbb hitéletébe való erőszakos, kormányi be- avatkozásoknak hoszu sora — az üldözési műnek úgyszólván m e g k o r o n á z t a t á s a . . . .
S ki hinné, hogy mind ezen véres küzdelmek közepette épen a keménynyakú üldöző az, ki a bé- két emlegeti ? . . . Természetes, hogy okos ember létére olyképen szeretné e békét megkötni, mint századok óta minden álnokul megtámadott ellensé- gével szokott, hogy az igazságtalan harczban ettől
elraboltakat többé ki nem adta. De ez egyszer alig- ha sikerülend neki. Első volt az erősen félhivatalos
,Kőln. Ztg.'' s utána hasonszintí collegája, a ,Prov.-C o r r \ melyek a békepipára gyújtottak ezen tul- naiv szavakkal: ,Szükségünk van a békére, s azért őszintén kivánjuk is, csakhogy az állam nem en- gedhet ; mert különben nagyonis blamirozná ma- g á t ' ; — s valamivel későbben ismét a .Köln. ZtgS ekként nyilatkozott, már némileg engedve előbbi rátartó követeléséből : ,a béke helyre lehet állitva
az ő s z i g , ha mindkét fél némileg enged. A k o r m á n ybeérné a polgári házassággal s az alpapok alkalma- zására vonatkozó törvénynyel, a többi nem-hasz- nálat által hatálytalanná t é t e t n é k . . . Ez minden- esetre félhivatalos tapogatódzás in optima forma, melyre a katholikus lapok legott határozottan s nyiltan meg is feleltek, oly módon, hogy a berlini urak csakhamar beláthatták, miszerint a német katholikusok nem azon fajhoz tartoznak, kiket egy félhivatalos, gyenge mosoly bizalomittas állapotba hozni képes.
„Mi ez — kérdi a ,Mains. Journr — honnan ezen rögtöni békeszeretet, holott a kormány ezelőtt
három nappal meg zeneszó mellett s vigan lobogózászlókkal rohant az ultramontánok elleni csatába ? Talán ismét egy csendes kis háborút éreznek kifelé, melybe nem mernek belekapni ; mert befelé minden fel van dúlva ? Avagy a socialdemocratáknál tar- tott házmotozások oly borzasztó dolgokat hoztak napfényre, melyek kívánatossá teszik, hogy az ,állam
4most már egész, osztatlan erejét ezek ellen fordithassa ?" . . .
„Legyen azonban bármint — folytatja az idé- zett lap — bennünket egyelőre csak ama félhiva- talos békegalamb érdekel némileg, mely azt hirdeti, hogy a kormány békét szeretne kötni. De a béke- kötésrekét párt, illetőleg a két pártnak megegyezése szükséges, s váljon azt hiszik-e Berlinben, hogy mivel ő nekik szép szemérmesen rágyujtaniok tet- szett, mi is majd mindjárt, s mindkét kézzel nyu- lunk a békepipa után ?
u. . .
„Tulvérmes reményektől szeretnők az ellentá- bort óvni, — teszi hozzá a bonni ,Z). R. Z.
1— mint nem régen mondók : megsemmisíthetnek, de meg nem törhetnek. A béke csak ugy lehetséges, ha a feltételeket mi szabjuk. Másként nem ! Három püs- pökünk ül a börtönben, papjaink közül ezernél több, nem is emlitve ama száz még száz papot és világit, kik a májusi törvények miatt máris keserű gúnyt, s hivatalaiktól megfosztva, a legvégső nélkülözést elviselniök kénytelenek ; nem is emlitve ama szem- telen hajtóvadászatot, melyet a liberális sajtó évek óta ellenünk tart. Ezért elégtételt kívánunk s kár- pótlást, s mi az egyháznak az államhozi viszonyát illeti, tökéletes restitutiót in integrum. Ez pedig csak az alap, amelyen aztán a végleges békét meg- kötni hajlandók vagyunk. Ha amoda át nem tud- nak vagy nem akarnak ezen alapra helyezkedni, akkor ne is fáradjanak többé békekisérletekkel, hanem csak folytassák a culturharczot, bátran s
j ó k e d v ű e n . A májusi törvények elvet jeleznek. A k a t h .egyháznak lényegébe ütköznek, s ennél fogva az egyedüli mód s ut, az egyház s állam közti békét helyreállítani, az : ha e törvények, amint hozattak, épen ugy, törvényhozásilag el is törültetnek ismét".
Valóban szivemelő látványt n y ú j t a n a k a né-
met katholikusok, kik ily gonosz üldözés daczára,
sem meg nem fogyva, sem meg nem törve igy tud-
nak, így mernek zsarnokaik szemébe nézni. Ha Ber-
linben azt hitték, hogy a katholikusok milliói e ko-
moly harczot csak játéknak nézték, vagy jelentőség s
5
következmény nélküli maneouvrenek, akkor most észrevehe- tik, miszerint nagyon csalódtak, s e felfedezés, azt hiszszük, meglehetősen tikkasztóvá teheti a levegőt némely berlini te- remben. Igaz, hogy a német katholikusok nem valami külföldi Gusztáv Adolfot várnak, minta 16-dik századbeli protestán- sok, de reménylenek abban, ki erősebb, mint e földnek leg- hatalmasabb halandója, abban, kiről irva van : deposuitpoten- tes de sede, et exaltavit humiles, ki véget vetend keserű meg- próbáltatásaiknak,ha majd a czél amiért küldte, elérve leszen.S kinek köszönik a német katholikusok ez örvendetes eredményt ? ki nevelte emez erős, hithű, meggyőződésteljes nemzedéket, mely mindig kész a császárnak adni, a mi a császáré, de ugy, hogy szabad legyen neki, Istennek is adni, a mi Istené ? váljon ki nevelte e nemzedéket ? . . . Tanult, hithű, fegyelmezett papsága, mely a félszázadnál tovább tartott békének kedvező napjait sem át nem aludta, sem másra nem fordította, mint arra, hogy — népének papja legyen. S ime, megvan ottan a világiakban az egyházuk s annak jogai iránti önzéstelen érdeklődés, megvan a legszen- tebb buzgalom, a legszentebb bátorság, meg van a papi 3 világi elem közti szoros s benső összetartás, nem fejezetekre, czimekre s §§-okra szedve, hanem a mindnyájoknak közös, vallásos meggyőződésnek szent forrásából fakadva.
Hogy ne adnánk tehát igazat Jörgnek, a ,Hist.-polit.- Blätter' hirneves szerkesztőjének, ki az emiitett folyóirat- nak egyik legújabb füzetében a helyzetnek beható ecsete- lése után ily következtetéseket tesz : „Az általános helyzet, összesen véve azon benyomást teszi ránk, hogy a ,cultur~
harcz' épen ellenkezőjét fogja eredményezni annak, mit az illetők akarták. Canossába ugyan sem Bismarck herczeg, sem esetleges utódja nem fog menni ; mert ily háború után lehetetlen a fenállott szellemi jószágközösség állapotához visszatérni. De époly lehetetlen, hogy az egyház az absolu- tisticus katonai államnak rabszolganőjévé sülyedjen; sőt ellenkezőleg, olyasvalami készül, mi ennek diametrális ellen- téte : az egyháznak elválasztása az államtól !"
„Azt hozták fel mindig, s joggal, hogy a közéletnek eme két tényezőjét, melyek századok óta, úgyszólván bel- sőleg s bensőleg összenőttek immár szétválasztani, élethalálra való műtét leszen. Pedig épen e műtét körül fáradoznak Némethonban, most már három hoazu esztendő óta. Már is, a király udvarától kezdve, le a parasztkunyhóig, egyik összekötő fonal a másik után elvágatott, s ez bizonyos mérv- ben még a protestáns államegyházról is áll. De mi különö- sen a poroszhoni katholikus egyházat illeti, azt mondhat- j u k , miszerint az köröskörül oly annyira elszakadt már az
államtól, hogy a végleges elválasztásra még csak a vagyoni kérdésnek üzletileg hidegvérű elintézése kívántatik meg, s ime — az amerikai eszménykép el van érve".
„Egyelőre az állapotok, igaz, kissé kellemetlenek lesz- nek ; de ez elkerülhetetlen, ha azt akarjuk, hogy minden párt, minden irányzat menjen keresztül azon az iskolán, melyet Bismarck herczeg nyitott meg számukra. Lesz aztán nap, melyen mint valami halpikkelyek, ugy fog leesni a birodalmi tanács szemeiről, ha majd a centrum férfiai eme Columbus-tojást ütik a ház asztalára. Másrészt nem létez- nek már ama bizonyos ,ingadozó s gyenge püspökök', kikre 1870 óta számithatni véltek, s mindazok, kiket arra a k a r -
tak birni, hogy magokat s legszentebb kötelességeiket el- árulják — mindazok akkora megtanulandottak szabadok- nak lenni." (Vége köv.)
A Szent-László-Társulat
f. hó 25-kén délutáni 4 órakor Peitler Antal püspök s t á r - sulati elnök ur ő excja elnöklete alatt választmányi gyűlést tartott. Elnök ur ő excja megnyitván az ülést, a következő u j tagokat jelentette be : alapitótagokká lettek : Markovic3 Lázár, váczi püspöki titkár, Lonkay Antal lapszerkesztő, Soós József, váczi kanonok s püspöki helynök ; rendes t a - gokká : Ács József, Argauer Vilma, Beleznay István, Feld Antal, Gremsperger István, Haszlinger Sebestyén, Havelka Antal, Krencz Ignácz, Molnár János, Nemsits Ferencz, Saly Pál, Szuborits Jenő és Vavrecsány Ferencz, valamennyien a székesfehérvári egyházmegyéből; összesen 3 alapitó és 13 rendes tag. A választmány a jelentést örvendetes tudo- másul vette.
A társulat egyik védszentjének, szent László k i r á l y - nak ünnepét a budapesti tagok az ünnep nyolczadába eső vasárnapon, f. hó 28-kán, az egyetemi templomban délelőtti 11 órakor tartandó szentmise és egyházi szentbeszéddel ülte meg. A szentmiseáldozatot Rôder Alajos kanonok s társulati alelnök ur ő nagysága, a szentbeszédet Csibullca Nándor pap- növeldéi lelkiigazgató ur tartotta.
A segélyezések vételéről érkezett elismervények bemu- tatása után olvastatott a pénztári kimutatás. E szerint a társulat bevétele f. évi január 1-től tesz 5561 frt. 39 k r t készpénzben s 100 frtot értékpapírban; a kiadás 2668 frt 53 k r t ; az alapítványi tőkék: 11,641 frt 91 krt készpénz- ben és 13,850 frtot értékpapírokban.
Megszavaztattak a következő segély adomány ok : a sze- gény gyermekek és árvák ingyen nevelésével foglalkozó szürkenénikék terézvárosi intézetének 80 frt, a krisztinavá- rosinak 50 frt ; a cselédképző Mária-intézetnek 50 f r t ; a szentlászlói leégett szentferencz-rendi zárda és templom j a - vitási költségeire 200 f r t ; a czinkotai r. kath. iskola építé- sére 100 f r t ; a rádi kath. községnek iskolaépítésre 70 f r t ; a hátszegi r. kath. leányiskola segélyezésére 70 frt ; a nyirbá- thori minorita-zárda s templom javítási költségeire 80 f r t .
A jegyzőkönyv hitelesítésére Bernolák Károly és Bor- nemisza Antal választmányi tagok kérettek föl.
EGRTSÁZI TUDÓSÍTÁSOK.
Pest. junius 27. O r s z á g g y ű l é s i t ö r e d é k e s t u d ó s i t á s. Junius 23-ik napja ismét kedves mulatságot hozott az országgyűlésen mindazoknak, kik alig várják a pillanatot, hogy valahára dobpergés és trombita-harsogatás közt kötessék a házasság a falu házában. A 27-es bizottság által a polgári házasságról az országgyűlésnek beadott j e - lentés tárgyalása, vagy elnapolásáról volt t. i. szó. Elég port felkavart e kérdés, hogy e helyen mi is megemlékezzünk né- mely episodjáról ; de menjünk vissza az előzményekre, em- kezzünk meg a deákkör határozatáról, mert ez jelen t á r - gyunkkal összefüggésben van.
Bittó ministerelnök ur ő excja ugyanis a deákkörben kijelentvén, hogy meglepetéssel értesült a polgári házasság
tárgyalásának napirendre tüzeséről, ezt onnan levétetni kéri ; a párt a minister ur kérelmét figyelembe venni h a t á - rozta anélkül, hogy a minister urat kötelezte volna bármely időpont megtartására a polgári házasságot érintő törvény- javaslatnak a házba benyújtására nézve. A minister ur meg- nyerte amit kért, mi készek is volnánk teljes elismerést nyújtani ezért mind a kormánynak, mind a pártnak, ha az, ami az országgyűlésen másnap történt, nem kényszerítene bennünket a már kész elismerést visszavonni. A minister ur kérelme és a deákkör határozata ugyanis reánk azon ha- tást tette, hogy a többségben hazánk kormánya oly elemek kezében van, melyek a végpillanatban mégis csak számítani kezdtek lelkismeretükkel, fontolóra vették a tizenegyedik órában azon óriási, részben jogtalanságot, melyet az állam a házassági ügybe beavatkozásával elkövetne, részben pedig, hogy a polgári házasság által bűnrészesei lennének az innen származó erkölcstelenségnek és ettől akartak menekülni a deákkör határozata által — és ez elismerést érdemelne.
De csalódtunk. A ministerelnök urnák, nem tudjuk félelme, vagy határozatlansága-e megfosztott bennünket ez örömmel táplált hittől, s megsemmisítette országgyűlési nyilatkozataival a deákkör határozatát, mert a helyett, hogy mint ez a deákkör határozatának alapján hatalmában volt, egyszerűen minden időpont meghatározása nélkül a kérdé- ses ügynek napirendrőli mellőztetését kérte és ekként a kérdést teljes elejtését határozattá emeltette volna, minden előleges erőszakos nyomás nélkül kinyilatkoztatja, hogy a
„kormánynak teljességgel nincsen szándékában kitérni e kérdés elől, sőt el van határozva saját initiativájából a jövő ülésszak alatt e kérdésben oly időben előterjeszteni tvjavasla- tot, hogy azt még tárgyalni és szentesíteni lehessen.'1 E nyilat- kozatot mi semmiképen sem tudjuk megegyeztetni a d e á k - kör határozatával, ez túllép a történt határozaton, ezáltal a minister ur magát pártja karjaiból az ellenzékébe dobta, mert bár egy pár hónapnyi különbséggel, de végre is az tör- ténik, amit az ellenzék óhajt, ezért valósággal kár volt, hogy a minister ur magát annyi piszkolódásnak kitette. Ha nem volt szándékában magát az elvet megmenteni, ugy mire való volt a deákkör határozata ? miért tette ki magát az alább említendő támadásoknak ? Ily eljárás részére nincsen szavunk, annál kevésbé elismerésünk.
IIa valaki a minister ur nyilatkozatáért elismerést sza- vazhat, azt csak azon elem tehetné az országgyűlésen, mely különben is czélját érte a minister ur válasza által. De mit látunk itt is ? Lükö ur avval vádolja a házat, ha nem fogja tárgyalni a bizottsági jelentést, hogy ultramontáu inspira- tiók által vezéreltetik, ezt a dicséretet szerintünk az elha- lasztás miatt sem érdemelte volna ugyan meg a ház, de annyiról mégis tanúságot tett volna, hogy legalább van ér- zéke azon tényezők iránt, melyek a nemzetet fentartják, most pedig azon dilemmába jutott, hogy vagy egyik, vagy másik czimezést el kell fogadnia, az előbbi megfosztja a li- berális világ előtt nimbusától, a másik megfosztja, ha még volt, tekintélyétől a higgadt közvélemény előtt és ezt Bittó urnák, részben pedig magának köszönheti, de annyi min- denesetre áll, hogy Lükő ur az ultramontáu névvel nem szavazott elismerést a kormánynak. Hogy pedig ott, hol polgári házasságról van szó, Irányi sem hallgat, az még bi-
zonyosabb, mint hogy Lükő ur beszél és hogy ez utóbbinál nem fog udvariasabb lenni a kormány iránt, az a legbizo- nyosabb, ki is mondta 99 a százezrekre menő nazarénusok és a zsidók nevében, hogy oly ministereket, kik daczolnak az ország közvéleményével, kik a ház határozatát, melyet csak néhány napja hozott, megváltoztatni a k a r j á k , oly ministe- reket ő részéről meg nem tűrne helyeiken." Szegény Bittó!
szegény kormány, ima ily jutalommal kell beérned, midőn többet beszéltél, mint kellett volna, midőn lényegében meg- engedted, amit a ker. társadalom ellenségei tőled kívántak.
Csak időt kértél és engedelmet arra, hogy neked is részed és pedig kezdeményező részed legyen bukásunkban ; minő bün- tetés ! mindent engedni, közreműködést ígérni és mégis os- toroztatni !
Valóban kinos lehet a ministerelnök ur helyzete, mert a leczkézők sora Irányi úrral még nem fejeztetett be, Horn ur már csak azért is competens védője a polgári házasság- nak, mert történetesen zsidónak talált születni, ami különö- sen feljogosította a felszólalásra, Tisza K. pedig tudvalevő- leg minden áron azon vau, hogy a Bittó kormány napjait megédesitse és a piros székben ülését megerősítse, amit kü- lönösen elő lehet mozdítani azáltal, ha a kormány megtá- madtatik, minek szóló, a ministerelnök szellemi tehetségét gúnyosan támadva meg, jó protestáns stylusban meg is fe- lelt, nyomdokába lépvén azonnal szokatlan finomsággal Cser- nátony ur.
íme volt támadás elég, amit még szerencsétlenségre a védelem sem enyhithetett, mert az is csak olyan volt, hogy részben beillett volna még vádnak is s igy a látszólagos győ- zelem beillik bármily tisztességes vereségnek, holott ha a kormányelnök megmarad a deákkör azon határozatának ki- nyilatkoztatásánál, hogy a tárgy fontossága és idő rövidsége miatt kénytelen a házat kérni, hogy a napirendről a jelen- tés tárgyalását levegye, a megtámadások közt azon vigasz- szal uyugtathatta volna meg magát, hogy mind saját akara- tát érvényre emelte, mind pedig a vallás és erkölcs iránt még érzékkel bíró honpolgárok köszönetét, pártfogását ki- vívta magának, ez most mind semmivé van téve, minden elveszítve, semmi sincsen nyerve és ő még bántalmakkal is tetézve. Nem tudjuk lesz-e még alkalma a ministerelnök urnák hasonló fontos kérdésekben az országházban nyilat- kozatot tenni, de jelenlegi nyilatkozatának lefolyása, t á r g y a - lási modorából meggyőződhetett, hogy még egy ily győzelme teljesen tönkre teheti, ha ugyan már tönkre nem tette. 4 -
llóma. N a g y s z e r ű k a t h o l i k u s t ü n t e t é s ; M a g y a r o r s z á g b i b.- h g.-p r i m á s á n a k c z i m f o g- 1 a l á s a. Vasárnap, jun. 21-én este mint ő szentsége megkoro- náztatásának évfordulóján nagyszerű ünnepélyes „Te Deum"
tartatott Szent-Péterben. A jelenvoltak száma felületesen 10—12 ezerre tehető. Az isteni szolgálat után a Sz.-Péter- tér rendkívül lelkesült ovatio szinlielyévé lett. Néhánynak ugy tetszett, mintha a. szentatyát a vatikáni palota egyik ablakában megpillantották volna. Legott mint egy torokból kiáltozá az összesereglett sokaság: Evviva Pio nono! Evvivaü S az evviváknak nem volt se hossza se vége. Soha oly lel- kesültséget, oly élénk örömnyilvánitásokat, annyi kendőlo- bogtatást nem láttam, mint ezen ünnepélyes órában. Amint az első „Evviva" elhangzott minden oldalról tódult a nép az
7
obelisk köré, előkelő nők, urak, öregek, ifjak egyiránt egy- mással vetélkedve futottak le az előcsarnok hoszu lépcső- zetén, hogy csak egyik sem késsék el tisztelete s hűséges ragaszkodása adóját Krisztus földi •helytartójának meg- hozni. A látottak soha sem fognak elmosódni emlékezetemből s azok emlékét drága talismankéut fogom magamban őrizni éltem fogytáig. A jelenvoltak egyike örömmel vegyes álmél- kodásomat a történtok felett látva nem tartóztathatá magát, hogy meg ne szólitson : „Engedelmet, uram, úgymond, mint látom, ön idegen ; irne amit most lát ez is egy commentár a plebescito történetéhez." Mondják, hogy a jelenvolt olasz csendőrök szerették volna megakadályozni az ovatiót, miértis az első Evviva-kiáltók közül hatot elfogtak volna ; de amint látták, hogy semmire sem mennek, belenyugodtak; mások sze- rint katonaság oszlatta szét a néptömeget. Utóbbi ha mégis megtörtént, akkor történhetett, midőn velem együtt nagy- része az egybegyűlteknek a hely sziliéről eltávozott.Hétfőn,azaz f. hó 22-én foglalta el Bibornok-Primás ur O JEmJn bíbornoki czim-egyházát, a Tibor szigetén
fekvő szent Bertalan-templomot. Az ünnepély az egyházi gyász miatt minden ünnepélyesség nélkül, majd azt le- het mondani egészen csendben történt. 5 órakor délután fogadtatott ő Emja nevezett egyházban a Ferencz-rendiek généralisa, a szent Bertalan-templommal kapcsolatos obser- vansok kolostora házfőnöke és személyzete, továbbá a Ho- spizio deli' Anima káplánjai által. Miután egy apostoli jegyző felolvasta volna a pápai adományozó bullát, követke-
zett a ferenczrendi atyák hódolatnyilvánitása, melyet 0 Emja a számára készített trónuson fogadott. Kézcsók után üdvözlő beszédet intézett az uj bibornok-főnökhöz a ferencz- rendi generalis, mire O Emja szokottan ékes latinságu, ma- gas röptű, eszmedus beszéddel válaszolt. Az egész ünnepélyt egy szívből fakadt „Te Deum" rekeszté be.
Ftdő Csúszka György, kegyesen kinevezett szepesi püspök ur ő Méltósága, kinek apostoli provisiója a jun. 15-iki consistoriumban történt, a bullákat és a püspöki facultáso-
kat jun. 24-én kapta. Consecratiója aligha fog itt végbeme- hetni, amennyiben a fmgu herczegprimás O Einja a ,rice- vimentó'-nak teendői, a látogatásokkal s fogadásokkal szer- felett el lévén foglalva, körülményei a felszentelésnek ünne- pélyes elvégzését itten lehetlenné teszik.
Valamint a főmagasságu bibornok, ugy a szepesi püs- pök ő mlga is látogatást tett a szentszék melletti magyar- osztrák nagykövet, Paar Lajo3 grófnál s viszontlátogatását is fogadták. A bibornok ittlevő kartársait Í3, kik körülbelül 30-an vannak sorban látogatja, s viszont meglátogattatik általok, mi igen sok időt vesz igénybe, s okozza, hogy római tartózkodását idáig kinyújtania kellett. Hogy ő Emja, mint lelkes s bőkezű műbarát, meg nem fordul Rómában anélkül hogy a műkincseknek eme gazdag tárházából honi gyűjté- seit ne szaporitsa, magától érthető, s csakugyan azt halljuk, hogy számos jeles képet vásárolt, többi közt Rákóczy Fe- rencz arczképét is.
rr
O Emja jun. 26-án volt bucsukihallgatásou ő szentsé- génél, inneni elutazása mint hallom körülbelül julius elsejére van kitűzve. Eddigi értesüléseim szerint ő Einja ismét lehe- tőleg gyorsan, Bécsen keresztül szándékozik székhelyére visszatérni.
Berlin. M a l l i n c k r o d t n a k u t o l s ó n a g y b e - 6 z é d e i. (Vége.) Ismét s ismét azt állítjuk, hogy azon harcz, melyet az állam felidézett a katholicismusnak lét- vagy nem- létérti harcza, és ebben fekszik ránk nézve a lehetetlenség elvi álláspontunkat feladni. Azért is az egész szóváltás s vita mindig csak a dolog felületén úszik; mert ha valaki azt mondja nekünk, hogy a legtöbb vizsgálat, vád, pör, kelle- metlenség sat. ezidőszerint a körül forog : megteendő-e a követelt jelentés a tartományi főnöknél vagy sem ? — akkor ez az „ezidőszerint" ugyan igaz, csakhogy későbben nagy- könynyen még más §§-ok körül is foroghatnának. Várjanak csak néhány esztendőig, mig majd nem lesznek többé oly fiatal papjaink, kik az államvizsga §-ából kivétetvék, mikor majd csak olyanokat lenne szabad alkalmazni, kik az államvizs- gát letették, — hányszor nem fog akkor a pör s a büntetés még az államvizsgái §. körül is forogni ? így sorba kezde- nek majd a §§-ok egyik a másik utáu előtérbe lépni s ezért mondom, csak üres szólam mindaz, mit eddig erre nézive hallottunk ; mert mindig csak mellékes dolgokra vonatko- zott. A törvénynek egyes czikkelyeire nézve, mindenegyesre, különvéve azt mondhatom : igen, az egyes czikkely, az egyes határozat magában nem képez életkérdést, hanem igenis a czikkelyek összlete, az egész rendszer s az egésznek iránya, ezek azok, melyek együttvéve életkérdést képeznek ránk nézve. Azért nem is hagyjuk magunkat tévútra vezetni, s még kevésbbé nyugtalanságba ejteni az által, ha önök a részletek felett szónokolnak, s a minister ur azt mondja, hogy a positiv, felépitő elemek hatásukat csak évek múlva fogják érvényesíthetni. Azt mondjuk mi : épen az, mit a mi- nister ur positiv, épitő elemnek mond, ez a positive megsem- misítő elem. S ha ezen elem, a minÍ3teri székekről adott fel- világosítás szerint csak évek múlva fogja hatását gyakorol- hatni, akkor ne csudálkozzanak, se rosz néven ne vegyék, ha mi nem várunk addig, mi ezek az évek majd elmultak, hanem ellenmondásunkat már most hangoztatjuk, azt mond- ván : igen jól tudjuk, hova czéloznak e dolgok, s ha követ- kezményeik manap még nem lettek kézzel foghatókká is, ebből még nem következik, hogy bizonyos helyen e követ- kezményeket nem kívánják, s hogy ezek jövőben nem fog- nak napfényre lépni ; — s mivel ez igy van, azért köteles- ségünk ideje korán óvást tenni s ideje korán védelmi eljá- rásról gondoskodni.
Ezt, uraim, tettük lépésről lépésre, s ugyanazon mérv- ben, melyben a támadások nagyobbodnak s szaporodnak, ugyanazon mérvben növekszik, Istennek hála a katholiku- soknak ellentállási képessége is. A küzdelem tnegedzi őket, s ha a ministeri székekről nem régen az hangzott felénk: ezelőtt egy esztendővel, ki hitte volna hogy ilyetén törvények, mint az a kegyurakról s a községekről, valaha lehetségesekké vál- janak? akkor erre azt mondom, hogy a helyzet ezelőtt egy esz- tendővel még egészen más volt; de ezen egy esztendő alatt so- kat nyertünk belső megerősödésben s tiszta, helyes felismeré- sében a fenforgó ellentétnek s a létező veszélynek, s azért az ellentállás ma tartósabb, határozottabb, öntudatosabb, mint azelőtt leendett. Felismertük immár az egyéneket s ellensé- geinket s most ehez alkalmazkodunk is.
Még csak egyet. A minister ur azt mondta, hogy ha va- lamely, a község által megválasztott, vagy a kegyúr által ki-
nevezett lelkësz meg akarja az illetékes egyházi hatóságtól a missio canonicá-t szerezni, teheti, a kormány nem törődik vele, ignorálja, amint ez például a tábori főpre'postság el- törlése óta a tábori papoknál is történik ; igen helytelenül cselekszünk tehát, ha vallási érdekeink megsértése s a vallás- szabadságnak megszorítása felett panaszkodunk.
Azt tartom, hogy a dolog még sincs egészen igy. Sze- retném, ha igy lenne, mint a minister ur mondja, de ugy látszik, nincsen igy. Azt bátorkodom ugyanis kérdezni; me- lyik az illetékes egyházi hatóság, melytől az ilyen lelkésznek szabad volna a missio canonicá-t kérelmezni s elfogadni ? Talán ezalatt azt a püspököt érti a minister ur, kit az ál- lami főtvszéknek valamely Ítélete által hivatalától megfosz- tatott ? Ez igen egyszerű kérdés, melyre igen könnyen fe- lelhetni. Ha a minister ur kegyes lenne e kérdésre igenlőleg felelni, nagyon is megnyugtatna ; ha pedig nem felelhet igen- lőleg, akkor ismét csak ott vagyunk, ahol voltunk, mert akkor a kormánynak nézete szerint nem létezik törvényes egyházi hatóság, mely e missiót adhatná, s mit használ a k - kor az a vigasztalás : a kormány nem törődik vele, ha a pap e missiót valahol kéri. Hiszen a kormány épezért megbünteti a papokat; — hiszen az áll a törvényben, hogy ha egy letett püspök ennek daczára is folytatja ^hivatalos teendőit, be- lebbeztetik, bezáratik, száműzetik. Óva intek tehát minden- kit, nehogy eme vigasz által elaltassa magát. Mennyire óhaj- tandó lenne is, a modus vivendi-t oly könnyű szerrel hely- reállítani, mégis azt hiszem, hogy a dolgok e pillanatban nem áljanak e tekintetben kedvezőleg.
Érvelésének végén ezt mondta a minister: esze ágában sincs a kormánynak a katholikus egyházat tönkre tenni ; sőt van eset rá, hogy egyes papok a tvszék általz felmentet-
tek, itt ott a püspökük is találtak kisegitő eszkö t. Azonban hogy lehet e nyilatkozatot a kormánynak ama félreismer- hetlen törekvésével kiegyeztetni, mindenütt, hol ezen tör- vényhozásban valami hézag mutatkozik, ezt mindjárt uj törvény által betömni, s igy azt a szabadságot, melylyel ed- dig még oly nagyra van, mindinkább megszorítani ? Weh- renpfennig képv. urnák a kormány által igen buzgón támo- gatott indítványa is csak oda czéloz, s az egész semmi egyéb, mint ujabb jele azon lázas törekvésnek : csak minden áron lehetlenné tenni azt, hogy a katholikus községek rendes lel- készeket kaphassanak.
Különös benyomást tesz az emberre, ha mindenuntalan azt emlegetik, miszerint a lelkészeknek hiánya nagy baj, oly baj, melyen segiteni a kormánynak kötelessége ; — s aztán mindig oly kisegitő eszközökkel hozakodnak elő, me- lyek a bajt még öregbítik, s melyeknek rendeltetése az, hogy mint erőszakos kényszereszközök szolgáljanak, melyeknek segítségével odáig a k a r j á k vinni a kath. egyházat, hogy maga, sajátkezüleg csavarja a kötelet nyakára. Ezt pedig hiában várja a kormány !
VEGYESEK.
— Kiegészítésül mai római levelünkhez említjük még, hogy a bíbornoki czimet kijelölő pápai bullát mgre Aquilla, apostoli jegyző olvasta fel. Ö Emja kíséretét ez alkalommal
is a szepesi püspök ur ő mlga, granbergi Lippert József lo- vag, s nt. Rajner Lajos prim, levéltárnok urak képezték.
— Az angol katholikusoknak congressusa egyik fő- czéljául azt jelölte ki, hogy a pápa világi hatalmának hely- reállítására tőle telhetőleg közreműködni fog. Elhatároztatott, hogy Angolország katholikusai önálló, független pártot alakít- sanak s a parlamenti választásoknál saját lajstromokat állít- sanak össze.
— Tek. Sárfy Ödön, vadkerti r. k. kántor-tanitó u r által a következő sorok felvételére kérettünk fel :
Nmlgu Haynald Lajos, kalocsai érsek ur ő excja a z általa tett bérmálási körútja alkalmával f. hó 21-én közsé- günket is magas látogatásával szerencsélteté, mely alkalom- lommal iskoláinkat, és szokott leereszkedő nyájasságával a tanító lakását is meglátogatta.
Ittlétében ismét fényes jelét adá az egyház s a neve- lés terén országszerte ismeretes, valódi atyai indulatának ama nagylelkű elhatározásával, mely szerint pestmegyei Vad- kerten még egy tanterem — a meglevő r. kath. iskolaépü- lethezi felépíttetését saját költségén elrendelni — s azonfe- lül rosz karban levő orgonánk kijavítására 100 ftnyi segélyt adományozni kegyelmesen méltóztatott. Valóban kitűnő pél- dája az atyai szeretetnek. Isten fizesse meg ily nemes lélek- nek ! Kisérje minden lépteit s tetteit szent áldásával !
Nagylelkű adományaiért az egyházközség, ugy a tanító ur is a maga nevében ő Nagy méltóságának hálás köszönetö- ket fejezik ki.
— Ledochowszki érseket legújabban még a börtönben is meg akarták zálogolni. A végrehajtó felnyitván a czellá- ban levő szekrényt, miután abban nem találna semmit s azon kérdésére : kié a butor, azt nyerte volua válaszul : a fiscusé, re infecta eltűnt. Egy óra múlva azonban eszébe jutván, hogy szép keresztet s gyürüt látott az érseknél, ismét be akart bocsáttatni hozzá. Igazolványa azonban csak egy alkalomra szólván, ezúttal elutasittatott. Hallomás szerint a porosz kor- mány nagyon restelli, hogy a pozen-gnesen-megyei kath.
templomokban minden ,birói letétel' daczára még mindig ,Mieczy8laus érsekért' imádkoznak ; minélfogva, „nehogy a nép azt higyje, hogy Ledochowszky gróf minden törvény- széki határozat daczára még mindig érsek" legfelsőbb helyen elhatároztatott a lengyel papoknak ez ima elmondását meg- tiltani . . . . , Ha ez nem rosz élez, akkor legalább nagyonis beválnék annak. Egyébiránt jó lesz akkor a Canon Missae-t is rendőrségileg revideálni ; mert abban is benne van az ér- sek neve. — A münsteri megyéhez tartozó Calcar, Heerdt, Bimmen, Donsbrüggen és Pfalzdorf községeknek plébánosai májustörvényileg száműzetvén az illető községek hatósági- lag felszólittattak, hogy lelkészről gondoskodjanak. A f. évi májushó 21-éről kelt, idevonatkozó törvénynek 8. § - a sze- rint ugyanis 10 nagykorú polgárnak joga van lelkészjelöltet felállítani. Ez azon törvény, mely ellen Mallinckrodt épen most általunk közlött beszédét tartotta.
— A müncheni ,Pastoralblatt' a következő gyónási sta- tistikát hozza : A megyében van 470000 gyónó és körülbelül 1000 gyóntató. Egyegy hivő átlagosan ötször szokott egy évben gyónni.
E l ő f i z e t é s i f e l li i v á s .
A második félév közeledtével arra k é r j ü k t. előfizetőinket, miszerint minden zavarnak elkerülése végett előfi- zetésük megújítása iránt minél előbb intézkedni, s erre postai utalványokat használni méltóztassanak, miután könyvárusi uton hozzánk érkező előfizetéseket, tekintve lapunk amugyivs eléggé csekély árát, kénytelenek volnánk nem érkezettek- nek tekinteni. — Ezenkívül t. előfizetőinket ismételve nyomdánk s kiadóhivatalunk helyiségváltoztatására figyelmeztetjük, amennyiben jelenlegi helye : Pest, országút, 39. szám, Luby-ház.
A ,Religió'-nak előfizetési ára egy félévre 5 ft. o. é. Ajánljuk lapunkat a t. közönségnek szives figyelmébe.
Kiadó-tulajdonos s felelős szerkesztő: báró Hornig Károly, hittudor, m. k. egyetemi tanár.
Nyomatott Buda-Pesten 1874. Kocsi Sándor saját nyomdájában, Ország-ut 39. szám alatt.
.Vit-gjeienik e lap heten- kint kétszer : szerdán es szombaton.
Előfizetési díj
félévre nelyben s posta- küldéssel 5 ft.
Szerkesztői lakás, Budán viziváros.főutcza 221,hova a lap szellemi részét illető minden küldemények inté-
zendők.
RELIGIO.
KATH. EGYHÁZI S IRODALMI FOLYÓIRAT.
Előfizethetni minden k.
postahivatalnál ; Budán a szerkesztőnél, Pesten Ko- csi Sándor nyomdai iro- dájában, Országút 39-ik szám alatt, hova a neta- láni, nyitott levélben bér- mentes reclamatiók inté-
zendők.
Pesten, julius 4. II. Félév, 1874.
Tartalom. Havi szemle. — Függelék az aq. sz. Tamás feletti dicsbeszédhez. — Egyházi tudósitások : Pest. Le a papok- kal ! Pest. Sok ami sok. Bécs. Mit fognak a püspökök tenni ? Maincz. A katholikus nagygyűlésnek resolutiói. Bern. A
svajczi ókatholikuaoknak zsinatja. Németország. A hitérti küzdelem. — Vegyesek.
Havi szemle.
(Vége.)
Megszégyenülve, hogy ügyetlenül tett békeki- sérletei a kath. sajtó részéről oly kevéssé kecseg- tető fogadtatásra találtak, a porosz félhivatalosak megfordították a dolgot, illetőleg azt a választ, a melyet a német katholikusok részéről vártak, de nem kaptak, magok adták magoknak, azon irány- zatos koholmánynyal lepvén meg a világot, misze- rint a Fuldában egybegyűlt német püspökök ta- nácskozásaik tárgyai közé a kormány elleni — vé- delmi — harcz beszüntetését is vették volna fel.
E koholmány ily alakban nevetséges. Nem mondjuk, hogy a porosz püspökök ily lehetőséget a küzdelem megnyitásának első perczétől fogva nem tartották volna szemelőtt, s hogy ennélfogva ma is nem kivánnák azt ; sőt, ha a porosz kormány csakugyan békeséges szándéklatokkal viseltetik, ezekről bizonyára az illető főpapoknak több tudo- másuk van, mint a bármely irányú sajtónak ; minél fogva épen nem lehetetlen, hogy ezen ,lehetőség- is állott többi közt a tanácskozások napirendjén ; — de azon szoros titoktartás mellett, mely a püspöki gyülekezet tárgyalásait méltán s igen helyesen fedé; mert bármily nagy hatalomnak képzelje is magát a sajtó, mégis, vagy épen ezért is igaz, hogy gyakran a legjobb ügynek elrontására nincs bizto- sabb eszköz, mint ha az időnek előtte az ő nagy harangjára köttetik ; — tekintve ezt, nevetséges már most azt állítani : Fuldában erről vagy arról tanácskoztak s az egész álhir csak egyike azon libe- rális fogásoknak, melyekkel a katholikus közvéle- ményt tévútra vezetni szeretnék, hogy a nép ellent- állási buzgalma ellankadván, a papság hősies kitar- tása elveszítse az annyira hasznos háttért s tá-
maszt; sőt hogy ez ellentállási buzgalom, ha kép- zelhető, szakadásoknak s viszályoknak engedjen helyt a katholikusok közt.
Hiába forgolódtak s reménykedtek a félhiva- talosak ; a német katholikusok sokkal műveltebbek sajtójuk sokkal egyöntetűbb, semhogy ily átlátszó fondorlatok kedvező eredményt szülhettek volna A német kath. sajtónak már múltkor idéztünk nyi- latkozatai eléggé bizonyitják azt.
Mi legyen azonban a porosz hatóság alatti álló püspököknek ez ügy körüli nézete, azt aligha nem helyesen fejtegeté a , Germania'', midőn a fentebbi hirekre vonatkozólag ezeket mondá: „A kormány elleni küzdelem szüntettessék meg? Miért ne? Csu- pán csak veszekedési viszketeg s makacsságból csak nem hagyják magokat bezárni püspökeink s pap- jaink, s tűrik, hogy a nép lelkipásztorok nélküli
árvaságban sínylődjék ? ! De mielőtt a küzdelem megszüntetésének még csak lehetősége is szóba jut- hasson, szükséges, hogy azon okok szüntettessenek meg, melyek e küzdelmet előidézték. Püspökeink abbeli hő vagyuknak, a kormánynyal mint eddig békében élni, már akkor is adtak hangos kifejezést, midőn az u j törvények még nem voltak hatályban.
Akkor kérve kérték a kormányt, illetőleg az alsó- házat: ne fogadják el e törvényeket, mert a püs- pöki s papi lelkismeretnek lehetetlen e törvényeknek gyakorlati érvényesitésére közreműködni. A kor- mány akkor nem akart egyezkedni. Váljon akar-e
már most, s biztos-e arról, hogy a képviselőház isbelenyugszik, azt nem tudjuk, de igenis tudjuk azt, hogy püspökeink, kik, midőn legutoljára Fuldában összegyűlve voltak, akként nyilatkoztak : „Jobb, ha a poroszhoni katholikus egyház önvétkünkön
kivül megsemmisül, mintha ez vétkes közreműködé-sünk mellett történnék, — hogy e püspökök csak
2
akkor fognak engedni, ha ezt nyugodt lelkismeret- tel tehetik".
Ez oldalon tehát kudarczot vallva a porosz félhivatalosak kettőztetett dühhel másfelől támad- nak a katholicismus ellen, ott, hol az épen e napokban virágzó hitéletének fényes bizonyíté- kát adá, értjük a mainczi congressusnak tárgya- lásait s határozatait. Ezeket lapunk más helyen
hozza, itt csak arról értekezünk, mily hatást gya- koroltak e nyilatkozványok a porosz egyházül- döző körökre. Eleinte közönyösséget negélyeztek, s ,néhány ultramontán fanaticusnak sületlen ötle- tei' felett napirendre térhetni véltek. Csakhamar azonban megváltoztak a nézetek s megváltozott ennélfogva a birálatok hangja is. Akkor a ,Nordd.
Alig. Ztg.' felfedezte, miszerint a congressusnak ha-
