Kisipari statisztika Magyarországon

(1)

6. szám,

természetszerető vadászoknak az eddig is- meretlen fogoly kedvenc vadászzsákmánya lett. Ennek az eredménynek hatása alatt újabban Pennsylvania állam is kísérletezik a magyar fogoly szaporításával. Az élővad exportunkra vonatkozólag megjegyezzük még, hogy élőfoglyot 1934—ben 96.960 pengő, élőfácánt 93.830 pengő értékben vittünk külföldre. Az élővad összefogása főleg nagy uradalmainknak jelent szálmbavehető jőve- delmet, reméljük, hogy a külföld most mu- tatkozó érdeklődése a kiváló minőségű magyar élővad iránt a következő években je—

lentékenyen emelkedni fog.

A lőtt vadból 2643381 pengő értékű vadat szállítottak exportőrjeink külföldi pia—

—529— 1935

cokra. A lőtt nyúl nagyrészt Németországba került, az egész érték 94'8%—át a németek fizették ki. A kivitt fogoly értékéből 43%-ot Németország, 23'3%-ot Anglia és l.7'5%-ot Svájc fizette nekünk. A külföldre vitt lőtt fácán értékéből Anglia adta a legtöbb valu—

tát (37'5%), utána jön Németország 30%-os

és Ausztria 17'4%-0s részesedéssel.

A külföld az ízletes magyar vad iránt állandóan érdeklődik; amennyiben mozgé—

kony és ügyes külkereskedelmi szervezet ezt az érdeklődést megfelelően fokozni tudja, kereskedelmi mérlegünk—et a külföldre szál- lított élő- és lőttvad értéke a jövőben még jobban fogja szilárdítani.

Sajóltelyi István.

;

I.u.-.I.u.-llnlcnul-nonillInn-cl-ll-UU-I...-ll-l'll-....llll......l.!-II.-on...-...n-ni-n-n-

Kisipari statisztika Magyarországonü)

La statistigue de la petite industrie en Hongrie?)

Re'sume'. Dés Itt/17, Alexis Fényes insistait, en Hongrie, sur l'importunce de la statistigue industrielle, dont lu réalisution pre'occupait Io statistioue officielle (i portir des preznieres séanees du Conseil de Statisligue.

Panni les stalisticiens renommés, Charles A' e—

le ti et Joseph .! ek elfa I a s Sy ont fait, en Hongrie, des études et des projets sur cette (;uestion.

Toutefois, c'est seulement e'n 1884 (]u'on n fait, pour la premiére fois, une enoaéte statisligue ou suj'et de l'industrie. Lors du recensernent de la population de

1900, on a re'cueilli de nouveau, au moyen de (Juel—

aues guestions ajoutées au bulletin inilividuel, des données sur liindustl'ie; il faut faire renmrguer cependant (lue tunt les documents de 1884 (Iue

de 1900 coulion, Ce ulest

(juioprés la guerre one [ut eréeutée (i cet égard une enguéte vraiment générale. (luoigue,

ceux sont sujets ()

bien avant, on eüt insisté sur la nécessité de réunir des don- nées sur les industries, et

exploitation.

surtout au sujet de Aprés la guerre, lors de la statistigue industrielle, aut ent cet important résultat (]ue, depuis 1921, on a [uit leur

réforme de la

toutes les années un'e enouéle sur l'emploitation et la production de la grande industrie, l'Of—

fice central de statistiílue déeida de réunir également des données sur la petite et la moyenne industrie et de faire, par eonséauent, une enoaéte complete sur les établissements industriels. En ll A Magyar Statisztikai Társaság 1936 május 28-i előardóiilésén felolvasott székfoglaló előadás.—

Confe'renre foite dans la sénnee d'études du 28 mai 1935 de la Société Hongroise de Statistioue.

raison de la mauvaise situation financiere, llopuéru—

1.923, ne fut exe'cutée guien 1930, eonjointeinent avec le recen- senrent de la population, et dans un cadre inférieur (i celui de 1923. Les données étaient fournies par les pa'trvns. ()n laissait de cóté les établissements Iion, printitivement projetée pour

des personnes juriditlues, ainsi gue les industries (z domicile et les industries aznbulantes, et les me'tiers exercés sans atelier. Le guestionnuire avait pour objet, outre les données concernant le patron et le personnel, seulement lms données les plus importun—

tes relatives () llexploitation (ge'nérateurs, machines de fabrication, production, etc.). Les re'nseignements recueillis e'taient dépouillés un an et (lenti aprés l'enguéte, faitev parallélement (tu reeensement de la population, mais le dépouilleanent des documents fournis par le reeensement au sujet des pi'oíessions nlétoít pas encore terminé, et F()ffice voulait se rendre compte, avant de publi'er les résultats de ladite enguéte, siils cadmient avec ceux

fournis par le reeensement sur les professions industrielles. (Cette vérification était rendue néces- saire par le fait (Iue les statistiaues industrielles antérieures étaient incompletes). Les chi/fres recue'íl—

lis par le recensement sur les professions ayant été publiés () l'automne dernier, ils n*ont pu étre eom—

parés gu'ii la [in de 1934 avec (rear de l'entluéte relative aux industries On a eonstaté alors one ces (lerniers étaient exacts. Les écarts relevés entre les données des deux sources n'étaíent dus oulr'i ce fait (Iue les deux opérations s'inspímient de points de vue différents.

Lors du rlépouillement des doeuments de cette

(2)

6. szám. _. 530; __

1935 enouéte, exécute'e, comme nous venons de le dire,

conjointement avec le recensement de 1930, on (!

laisse' de cóté les établissements de caractere manu- facturier. Les données élaborées ne se rapportent donc gu'aux wrtisans et aux petits industriels; aux ateliers et aux établissements de petite industrie

Selon les documents, ilyavait, en 1930, 160855 artisans et petits industriels, gui avaient ensemble environ 158 mille z'tublissements. Parmi ceux-ei, e'taient représente's, par une proportion notoble, l'industrie du vétement (3000), le bátiment ('12'1 %), la sidérurgi'e et la métallurgie (11'100). Des petits industriels, 93'0% n'ovoient pas de machines motrices: La pl'oportion des établissements ern- ployant de telles machines était de 20'5% pour ceux de liindustrie de I'alimentalion; de 13'8% pour ceux de sidérurgie et de métallurgie; de 9'4%

pour ceux d'e llindustrie du bois. Plus de la moitie (58%) des petits industriels travaillaieni sans sala- .riés (dans lű'ndustrie du vetemeni, en chi/Tres ronds, 35 mille; dans le britiment) 12 mille; dans la side'rurgie et la métallurgie, 10 mille et 1/2; dans l'industrie du bots et des os, 8.400; dans llalimen—

tation, 7.400). 011 eomptail 9.660 petits industriels employant des machines [: moteur. Dans la petit—13 industrie, on employuit 13.535 généraleurs, dont la puissance totale était (en chi/[res ronds) de 88.500 CV. La puissance moyenne des géne'rateurs repré—

usenia'it 6'5 CV. Les e.t.ploitations gui se servaient 'dlénergie me'coniaue, avoient ehaeune, en moyenne.

9'2 CV.

Le nombre des exploitations en'tployant une ou plusieurs personnes était de 65 mille,

20'8% en employuient Ipel'sonne

I7'9% ,, ,, 2 a 5 personnes

2-1% .. (; a 10 ,,

0*7% ,, ,, 11 d 19 ,,

0'4% ,, ,, plus de 20 ,,

Au IEP octobre 1930, te salaíre annuel moyen des ouvriers aualiíiés, des aides et (les ,,gorcons' e'tait 1.250 pengős, soit 3 pengős 76 [. par jour (lt pengős 38 pour les hommes, 3 penyó's 15 pour les femmes). En moyenne, les typograplzes gagnaient le plus: 8 pengős 02 [. par jour (ce ehif/re ne se rapporte gulaux hommes). Venaient ensuite les relieurs (7 pengős 10); les employés d'llótels et de restaurants oecupaient, sous ce rapport, le dernier rang, avec, en moyenne, 2 pengős 75 [. par jour.

Dans les mémes branehes pm/essionne—lles, le vsalaire journatier moyen (les iemmes était respec- tivement !; pengős 31 f., !; pengős 23 f., et 88 filtérs.

Diaprés llenauéte, dans la petite industrie, la valeur totale de la production représentait 7.56'7 millions de pengős, dont 89'5 millions (12%) pour des travaux de réparation et de montage. Pour la

valeur de la production, il'iaut mentionner, en pre- mier lieu, ltindustrie de ltalim'entation (182'9 millions), celle du vétement (160'8 millions), les hótets et resta'urants (116'3 millions), le bátiment (1139 millions). _ Dans l'ensemble de la petite industrie et des me'tiers mannels, la valeur annuelle moyenne de la production átait d'e 4.840 pengős par exploitation. La moyenne était éleoée pour les établisse—

ments fobrirjuant des liaueurs et une eau de vie tessemblant au cognac (75 mille pengős), les cru—

vatiers (60 mille p,), les petites industries du vi- naigre et de I'alcool (30 mille p.), les gantiers (éga- lement 30 mille p.); mais elle ne représentait gue 1000 a 2000 pengős (en nombres rends) pour les maréchaux ferrartts, les ateliers de réparation de voitums, les tonwneliers, les vanniers, les cordiers et les claarpentiers. Selon les declarations obtenues par I'enauéte, dans un tie'rs des exploitations la valeur de la production emit de mille pengős tout au plus.

Elle était, en chi/fres ronds, de 1.000 615000 p. pour la moitié des exploitations; de 5.000 a 10.000 pour 8'6% des exploitations; de 10.000 a 20.000 pengős pour á'5% des erploitations; de plus de 20 mille pengős pour 3'11 % des exploitations.

*

Egy tökéletes és kimerítő iparstatisztika

———— írja Fényes Elek 1847—ben —— nagy hasz- nára lenne a honi műiparnak, minthogy a törvényhozó test s az egyes hatóságok hiz—

tos adatokra támaszkodnának. Az iparsta- tisztíka fontosságát utána számosan han- goztatták. A Statisztikai Tanáes már a III.

ülésén 1867—ben foglalkozik az iparstatisz- tíka kérdésével. Keleti Károly hangsúlyozza beszámolójában, hogy Magyarország ipar—

statisztikájának előkészítése égetően szüksé- ges, ezért .a Tanács felkéri a földművelés-, ipar- és kereskedelmi minisztert, hogy siet- tesse a kereskedelmi és iparkamarák újjá- szervezését, amelyekre a bécsi statisztikai központi bizottság által 1863-ban kidolgo- zott utasítás alapján az iparstatisztika léte- sítése bizatott, hogy ezt a feladatot elvégez—

hessék. Az iparstatisztika fontossága általá—

nosan elismertetett s a) Tanács következő ülésén már iparstatisztikai tervezet készült.

Majd az 1872. évi szent—pétervzfiri Statisz—

tikai Kongresszus elé terjesztett jelentés fog—

lalkozik az iparstatisztika kérdésével és már magyarországi kísérletről beszél. Keleti Ká- roly, a szenpétervári kongresszus elé terjesztett jelentés megalkotója, nagy szeretettel karolja fel a magyar iparstatisztika meg- szervezésének kérdését. Az 1880. évi nép—

számlálási törvényjavaslat indokolásában részletesen kifejti elgondolását, hogy miként

(3)

61 szám. — 531' ,— 1935 kellene Magyarországon iparstatisztikát ké—

szíteni. Szerinte a népszámlálással kapcsolatosan nem láztszhatik célszerűnek iparstatisz- tikát végrehajtani. A népszámlálás csak elő—

készítő munkálatokat végezhet. A népszám- lálás kellő szervezésével és okszerű végre- hajtásával —— írja —— alapját vethetjük meg és nagy szolgálatokat tehetünk az iparsta- tisztikának. De azt követőleg külön felvétel—

nek kell történnie az iparstatisztika céljai- nak elérése érdekében.

Az 1880. évi népszámlálás lezajlása után az iparűző lakosság személyi adatainak bir- tokában Keleti Károly az iparstatisztika vég—

rehajtálsáról 1883-ban külön emlékiratot ké—

szít, melyben részletesen foglalkozik az 1875. évi német iparstatisztikai felvétel ta—

nulságaival, s közelebbről körvonalazza azokat a feladatokat, melyeket az 1884. év ele—

jén végrehajtott iparstatisztikai felvételnek kellett volna megvalósítani. Bármily gondos előkészítéssel s tudományos felkészültség- gel történt is ez az iparstatisztikai felvétel.

sajnos, az adat?yűjtés eredményei csak na—

gyon kevés sikerről számolhattak be. De tanulságot bőven nyujtott az adatgyűjtés, igazolva azokat az aggályokat, amelyeket már a német és osztrák ipar—statisztikai fel- vételek során is hangoztattak, s amelyek szerint az iparstatisztika feladatai a legnehe—

zebben megoldható statisztikai feladatok

közé sorozhatók. * '

Talán az 1884. évi iparstatisztikai felvé- tel sikertelensége vezette a Statisztikai Hiva-' talit arra az elhatározásra, hogy az 1890. évi népszámlálást vállalati statisztika létesítésé- vel fűzze egybe, kiegészítve a számlálólapot iparstatisztikai vonatkozású kérdőpontok- kal. A vállalati statisztika pótolta azóta is az ország iparűző lakosságát teljes egészében felölelő iparstatisztikát, mert a gyáriparról 1898-ban és 1906-ban történt nagyszabású üzemi és termelési statisztikai felvételeken kívűl, melyeket 1909 óta évenkint gyári törzskönyvi statisztikai adatgyűjtés követett, csak a malom—ipartól készült 1895- es 1906- ban részletes, valamint a háziiparról 1930- ban szűkebb körű statisztikai felvétel. Míg a kis— és kézműipar helyzetének statisztikai feltárása bármennyire szükségesnek is mu- tatkozott, elmaradt.

Az 1900. évi népszámlálás alkalmával történt még egy komolyabb kísérlet, mely általános ipar-statisztikai felvétel céljai-t kí- vánta szolgálni. A számlálólap utolsó kérdő- pontjai között az iparban foglalkoztatottak—

ról, a munkabérekről, munkaidőről, a mó—

torikus erőről, valamint a felhasznált anya- gokról s a termelés értékéről találunk kér—

déseket. A begyűjtött adatok azonban távol—

ról sem elégítették ki a várakozásokat, mert a legfontosabb kérdésekre nagyon ingadozó válaszok érkeztek, a munkabérekre és mun- kaidőre vonatkozó adatok feldolgozhatóság'a már kérdésessé vált s az eredmények közzé- tételénél azzal a tigyelmeztetéssel jelentek meg, hogy csak erős kritikával használha- tók fel, míg a nyersanyagfelhasználálsra s a termelési értékre vonatkozó adatok oly hiá—

nyosak és ellentmondok voltak, hogy fel- dolgozásukról le kellett mondani.

A háború előtti iparstatisztikai vonat- kozású adatgyűjtések közül meg kell még említenünk az 1911. évi ipari érdekképvise- leti felvételt, melynek kapcsán az ipartestü—

letekbe tömörült iparosságnak az a része, amely motorikus erőt is használt üzemében szolgáltatott néhány adatot a segédek és ta—

noneok számáról, a használt mótor neméről és lóerejéről, megjelölve azt is, hogy a mó- torikus erő birtokába saját erejéből jutott-e vagy az államtól kapta, illetőleg állami se—

géllyel vagy szövetkezeti úton szerezte be.

Minthogy ez az adatgyűjtés csak az ipar- testületi tagokra, tehát az i—parosoknak csak

mintegy 50%- ára terjedt ki s azok közül

is csak egy kis részt vont be megfigyelése k01 ebe, a mótmikns erőt h is7náló kisiparos?

ságot, a begyűjtött egyébként (értékes anyag általános iparstatisztikai szempontból csak töredéknek tekinthető. Az adatgyűjtési ered- mények a mótorikus erőt használó kisipa—

rosság tagozódásáról és üzemi viszonyairól mindenesetre tájékoztatást nyujtanak, mert a hajtóerőt használó kisiparosság túlnyomó

része ipartestűlethez tartozik s így adatszol—

gáltatásra köteleztetett

A háború után az iparstatisztika újjá—

szervezésekor —— vagy mondhatnók az ipar—

statisztika megszervezésekor, mert rendsze-' ies iparstatisztika tulajdonképen nálunk nem volt —— a Statisztikai Hivatal az éven- kint végrehajtandó gyáripari statisztikai adatgyűjtések (mellett a kis— és kézműipar statisztikai felvételét is tervbe vette. Az el—

gondolás az volt, hogy a gyáripari üzemi és termelési statisztikai adatgyűjtés, mely 1921 óta évenkint megis—mételtetik, öt vagy tízévenkint az összes iparűzők fontosabb személyi, üzemi és termelési viszonyainak feltárásával, az egész ipart felölelő adat- gyüjtéssé egészít'tetik (ki. Az így nyert adatok alapján a gyári jellegű ipartelepek statisz- tikája mellett úgynevezett középipari sta-

(4)

6. szám. ——- 532 —— V 1935

%

tisztitkai adatgyüjtés fog szerveztetni. mely a kisipar kereteit meghaladó, de a gyári jelle- get el nem érő ipari üzemek termelési viszo—

nyait teszi a gyáripari statisztikánál lénye- gesen egyszerűbb, de annak kiegészítésére alkalmas évenkint megisn'iétlődő kérdések feltevésével rendszeres megfigyelés tárgyává.

Az országos jelentr'iséggel nem bíró kis— és kézműipari műhelyek üzemi és termelési viszonyaiban évenkint történő változások megfigyelése az ipartestületek feladata lett volna, ahonnan iparágankint összefoglalt jelentések szolgáltattak volna támpontot az öt vagy tíz évenkint megismétlődő felvéte- lek közötti eltolódások megmérésére. Ugyan- csak öt vagy tíz évenkinti időközökben ter- veztetett a házi- és vándoripar állapotának statisztikai megfigyelése is, mellyel az ipar statisztika teljessé vált volna.

A rendszeres g'áripari üzemi és terme—

lési statisztika megvalósulása után fokozot- tabb mértékben irányult a figyelem a kis—

ipari statisztika létesítése felé. Mindenhon—

nan sürgető kívánságok hangzottak el. amelyek a kis és kr'tzműiparosság nehéz bely—

zetére utalva kormálnyintezkedésekel kértek s a kisiparosság rendkívül súlyos viszonyait részletesen feltáró adatokat siirgettek. A ke- reskedelemügyi kormány miniszteri biztost küldött ki a kis- és kezinííiparosok megse- gítésére szükséges gyors intézkedések meg- tételére. akinek első kí iánsága az volt.

hogy a kisipar helyzetet részletesen feltáró s a megsegítés módjait is kutató statisztikai felvétel készüljön. Az érdekeltekkel soroza—

tos ankéteken folytatott tárgyalás után a statisztikai hivatal elkészítette tervezetét, mely az 1924. év elején végrehajtandó rész—

letes kisipari statisztikai adatgyűjtés módo—

zatait tartalmazta. A hivatal 1923. évi mun—

katerve ismerteti a kisipari felvétel'kérdőív tervezetét, mely kilenc fejezetre osztva 78 kérdőpontban és számos részletkérdés felte- vésével a kézműiparosok és egyéb kisiparo—

sok helyzetének tüzetes megvilz'ígítz'isára ké—

szült. Külön kérdéscsoportok szolgálnak abban a kisiparosság üzemi viszonyainak, erő- és munkagépeinek, szerszámkészletei—

nek. tüzelő— es világítóanyag fogyasztásának számbavételére, az alkalmazott munkaerő s a inunkabérviszonyok részletes megisme—

résére, végül ny-ersan'agfogyasz[ásunk és termelésünk "l'nennyiségi és értékadatainak s a termelvények módjának feltárására.

A felgyülemlett, kívánságok kielégítésére tehát a kérdések egész özönét ontotta volna az 1923. évi kisipari statisztikai felvétel a

kis- és kézműipari—al foglalkozókra, akiknek túlnyomó része könyveket, üzleti feljegyzé—

sek—et nem vezet s mindenféle adatbevallás—

sal szemben eleve bizalmatl—ansággal visel—

tetik. Az adatgyüjtés előkészítésekor a Sta—

tisztikai Hivatal teljes igyekezetével arra tö- rekedett, hogy a minden oldalról feltör-nyo- suló kívánságok—kal szemben mérsékletre intsen s az adatgyűjtés nehézségeit ikidom—

borítva, felhívja a figyelmet azokra a tanu]- ságokra, melyekre az előző iparstatisztiikai

kísérletek s a külföldi adatgyűjtések vezet- tek. De vitathatatlan volt. hogy a felvetett kérdések fontossága és sürgőssége oly fel—

adatot ró a statisztikára, melynek teret kell

engedni, s megtalálva a módot az adatgyüj—

tés sikerének biztosítására, minden igyeke- zettel meg kell valósítani a kézműiparosok és egyéb kisiparosok helyzetének teljes meg- világítására tervbe vett statisztikai felvételt.

És mégis meghiúsult az 1923. évi kis—

ipari l'elvótel, mert az ismertetett bő keretek között tetemes költségbe került volna.

Számlálóbiztosok alkalmazására lett volna szükség, s a szövevényes kérdés—ekre Várható adatok helyszini ellenőrzése és helyesbítése.

valamint a gyorsított feldolgozás több, mint it'/g milliárd korona, tehát közel 300 ezer pengős hitelkeret biztosítását tette volna szükségessé, amit az állam akkori pénzügyi helyzete, nem bírt el. A döntés csak elha—

lasztásról szólt s az 1980. évi népszámlálás—

sal összekapcsolt kisipari felvételt, állapított men, mert így a költségek a rendelkezésre álló számláhíbiztosok felhasználása révén tetemesen kisebbre szoríthatók össze.

Természetesen ezzel a kisipari statisz—_

lika problémájának megoldása lényegesen

módosult. Népszámlálással kapcsolatos fel-

vetel csak az iparűzőkre terjedhet ki, a mű- helyekre, ipartelepekre vonatkozó adatok épúgy, mint az anyagt'elhasználási és terme- lési adatok csak üzemi felvétel keretébe gyüjthetőtk össze. Már Keleti kifejtette az

1880—as népszámlálással együtt tervezett fel—

vételnél, hogy ;) nepszá—mlálással csak az ipar személyi resze kapcsolható ('iSsze, ide-

sorozva az iparíizőkre és alkalmazottaikra, foglalkozásuk ágára és jellegére, vonatkozó kérdéseket, míg a technikai rész. tehát a berendezés. mótor, munkagépek és eszkö- zök, a termelés minősége és mennyisége kii—

lön adatgyüjtés keretébe tartoznak. Az 1930.

évi népszámlálás kérdőpontjai közte, felvett ipari vonatkozású kérdések közül is — mint említettük — csak az előbbiek feldolgozása vezetett tulajdonképeni eredmenyre. míg az

(5)

ti. szám. -——533—-—- 1935 utóbbiak közé tartozók javarész'ének be—

gyűjtése sikeresnek nem volt mondható s így e kérdések feldolgozása is elmaradt. De mó- dosítani kellett az 1930. évi kisipari felvétel feladatait abból az okból is, hogy olyan rész- letes felvételre, mint amilyen 1923—ban ter—

veztetett, gondolni sem lehetett, mert az még a népszámlálással összekapcsoltan is, olyan nagy költségekbe került volna, amelyeket biztosítani egyáltalán nem lehetett. llyen ki—

látások mellett szervezte meg a Statisztikai Hivatal az 1930. évi népszámlálással kapcsolatosan végrehajtott iparstatisztikai adat—

gyüjtést, melyet még az is súlyosbított, hogy az egészen új területen mozgó statisztikai felvétellel párosult, a kereskedelemnek ha- sonló keretek között tervbe vett statisztikai megfigyelésével.

Az adatgyüjtés alapja a Statisztikai Hi- vatal 1923. évi munkatervébe felvett kérdőív volt, illetőleg abból azok a kérdések, amelyek a rendkívül szűkreszabott költségvetési fedezet keretei (közé beilleszthetők voltak.

A sovány költségelöirányzat elsősorban az adatszolgáltatás körének összeszorítását tette szükségessé. A kisipari adatggyüjtésnél nél- külözhetetlen számlálóbiztosok külön dija—

zásának megtakarítása céljából ugyanis a felvételt a népszámlálást végző számláló- biztosokra kellett bízni, s ezért az adatbe- vallást csak az önálló iparíizőkrc korlátozni, míg a jogi személyek kezében levő ipari vállalkozások az adatgyüjtésnél kimaradtak.

Az 1923. évre tervezett felvétel 10 oldalas kérdőívéből pedig alig egyoldalas k—érdőlap volt meghagyható, ennek is több kérdő- pontja olyan kívánságok részére fentartva, amelyek végeredményben is meddők maradtak. A kereskedelmi és iparkamarák kí—

vánságát óhajtotta ugyanis a Statisztikai Hivatal teljesít—eni oly kérdőpontok beikta—

tásával, amelyek a kamarák tagnvilvántar—

tásainak kiegészítésére alkalmas adatokat szolgáltattak volna. ,A kamarák a_zonban a kívánt adatoknak részükre történő külön feldolgozásából előlálló többletköltségre már az adatgyűjtés végrehajtása után fedezetet találni nem tudtak, miáltal az említett kér- dőpontok az adatgyűjtés meddő tehertéte-

leivé váltak.

Bár az önálló iparosokról szóló 1930. évi felvétel költségelőirányzata alig egyötöd-ét tette az 1923. évi felvételnél megállapított költségtervezetnek s így természetesen csak a legfontosabb kérdések maradhattak meg

az előző tervezetből, a szűkreszabott keretek között mégis rendkívül becses adatok be-

gyűjtésére nyíl-t alkalom. A kérdőív 26 kér—

dőpontja között ugyanis a személyi részre

vonatkozó kérdéseken kívül, melyek közé so-

rozhatjuk az iparkamarák kívánságára felvett kérdőpontokat is, valamint az alkalma—

zottak megoszlására, a munkbérre és a munkaidőre vonatkozó kérdéseket, a legfontosabb üzemi és termelési kérdéseket talál- juk. Az ipartelepeken, műhelyekben található haj'tórgépek darabszámát és lóerejét erőfor—

rás szerint részletezve, a fontosabb mimika—

gépeket pedig fajtánzkint kellett felsorolni.

Az előállított iparcikkek megnevezése mellett a termelési értéket két csoportra osztva tudakolta a kérdőív, az 1930. évben előállí- tott új iparcikkek eladási értékét és az év folyamán végzett javítási, szerelési és kar- bantartási munkák értékét. A termelőképes- ség kihasználási fokának, illetőleg az ipar- űzők foglalkoztatottságának megmérésére be kellett jegyezni, hogy a kisiparos a jelen—

legi berendezés mellett még hány munkást tudott volna foglakoztatni. Végül az ipari érdekek védelmét s a termelés értékesítését szolgáló intézménvek hasznának felismeré—

sét kívánta megállapítani az adatgyűjtés a két utolsó kérdőponttal, melyek az iparos—

nak ipartestületi, ipartársulati, termelő vagy értékesítő szövetkezeti tagságát tuda—

kolták.

Az adatgyüjtésnok a népszámlálással kapcsolatosan történt végrehajtása azzal az előnnyel járt, hogy mindenkiről, aki a nép- számláláskor főfoglalkozásaként iparosn—ak vallotta magát, azonnal ki—töltetett .az ipar statisztikai kérdőív s így az adatgyüjtés tel—

jessége ebben az irányban biztosítható volt.

Ezzel szemben azonban nem kerültek fel—

vételre azok, akik az ipart csak mellékfog—

lalkozásként űzték és sok esetben nem szol—

gáltattak iparstatisztikai adatokat azok sem, akik a népszámláláskor nem tartózkodtak lakóhelyükön vagy akiknek ipartelepe, mű—

helye más községben, közigazgatási kerület—

ben, esetleg csak más számláló körzetben volt, mint a lakásuk. Sajnos a legfőbb előny- ről, —mely az adatgyüjtés teljességének meg—

állapítására rendelkezésére állhatott volna, arról, hogy a népszámlálási adatok és az iparstatiszti-kai adatok a feldolgozás meg- kezdése előtt összehasonlíttassanak s meg—

állapíttassék, vajjon mindenki, aki magát iparosnak vallotta kitöltötte—e az iparstatisztikai kérdőívet, le kellett mondani. A nép- számlálási anyagnak olyan megbolygatásá- val járt volna ez az összehasonlítás, amely a számlálólapok egy részének elkallódását

40

(6)

6, szám.

vonhatta volna maga után, de egyben nagy munkaterhet s ennek megfele-lőleg tetemes költségtöbbletet is jelentett, úgyhogy a nép- számlálás érdekeit szem előtt tartva az ősz—

szehasonlítást a statisztikai hivatal elejtette.

Ezek után mondhatnók minden támasz nélkül, egyedül a gyáripari statisztika közel másfél évtizedes gyakorlati tapasztalatai alapján indult meg a begyűjtött iparstaitisz—

tikai anyag rendezése, felülvizsgálata, kiegé—

szítése és feldolgozása. A munkát a hivatal illetékes osztálya mindössze egy-két segéd—

munkaerővel kiegészítve a rendes munkája mellett másfél év alatt végezte el. Elsősor—

ban nehéz feladatok elé állították a feldol—

gozást azok a nehézségek, melyek az adat—

gyűjtés teljessége érdekében szükséges intéz—

kedésekből származtak. A kereskedelmi és iparkamarák, ipartestiiletek tagne'ysorának s feljegyzéseinek az elsőfokú iparhatóságok- nál és a községi előljáróságokon található nyilvántartáso'knak áttanulmányozása, to—

vábbá a hiányos adatoknak szükség szerint a helyszínén való kiegészítése, szaklapok, szaknévsorok felhasználása stb. jelzik azt a fáradságos utat. mely a cél felé vezetett, hogyha már nem is volt mód a begyűjtött iparstatisztikai adatoknak a népszámlálási adatokkal való egybevetésére, a feldolgozási eredmények mégis összehasonlíthatók le—

gyenek.

A népszámlálás foglalkozás szerinti fel—

dolgozása azonban, mely erre a célra alkalmas adatokat szolgáltatott, csak a mult év őszén készülhetett el, s így az 1930. évi kis—

ipari felvétel eredményeinek közzétételével Várni kellett. Az iparstatisztika multjának s az 1930—i adatok feldolgozási munkálatai—

nak tanulságai ugyanis óvatosságra intettek a tekintetben, hogy egy részletes községek és iparágak szerinti összehasonlítás nélkül az iparstatísztikai adatok közzé tehetők-e.

A valóságnak megfelelően, híven tükrözik vissza a kisipar állapotát, mert ellenkező esetben felhasználásuk az érdekeltek szein- pontjából könnyen káros kihatású lehet. A statisztikus, miként az orvos a bajok orvos—

lása végett végzi vizsgálatát; diagnózist csi- nál, hogy a szükséges gyógyszereket, gyó- gyítrási módokat előírhassa. De lehet—e jó diagnózist csinálni, ha a beteg elhallgatja bajait, vagy nem ad alkalmat arra, hogy a vizsgálatot minden irányban teljesen le le—

hessen folytatni. A skisipari statisztika csőd- jét, mint azt az 1884. évi és 190().1évi ipar—

stati—sztirkai felvételek is igazolták, mindig az okozta, hogy az iparosság jelentős része

—534—

1935 nemtörődömségből—e vagy félelemből in—

kább nem támogatta az adatgyűjtés mun- káját. A begyűjtött anyag vagy oly hiányos maradt, hogy csak késedelmesen volt feldol- gozható, így pl. az 1884. évi felvétel ered—

ményei csak 1886—ban készültek el s a hiá- nyos adatok (kiegészítése folytán az 1885.

évi állapotot tüntetik fel, vagy az adatok nagyrészének feldolgozásáról le kell mondani, mint ahogy elmaradt az 1900. évi ter- melési adatok feldolgozása is.

Az 1930. évi kisipari statisztikai felvétel eredményeinek közzététele iránti aggodal—

mat, melyet a régebbi felvételek tanulsá—

gai mellett a külföldi adatgyűjtések tapasz—

talatai is támogattak, nem osz'luathattátk el

azok a vizsgálatok sem, melyeket a kis—

iparosság számáról más forrásból rendelke- zésre álló adatokkal való összehasonlítások eredményeztek. A kis- és kézműipari kor—

mánybiztosság becslésszerű adatai ugyanis több mint 200 ezer kisiparosról szóltak, a kereskedelmi és iparkamarák tagn-évsora szerint is, leszámítva a gyári jellegű ipartelepek számát, jelentékenyen többnek kellett volna lenni a kisiparosok számlának, mint amennyit az 1930. évi felvétel eredményei mutattak. A Statisztikai Hivatal ezért úgy határozott, :hogy a kisipari statisztika ered—

ményeinek közzététele előtt a (kisiparosok számát községenkint és iparágankint össze—

hasonlítja az 1930. évi népszámlálás fogl—al- kozás szerinti eredményeivel, az eltérések okát részletes vizsgálat alá veszi, s csak ak—

kor teszi közzé az adatokat, ha azokat meg—

nyugtatónak találja.

Az összehasonlítás a múlt év végén meg—

történt és kedvező eredménnyel járt. Meg—

állapítható volt ugyanis, hogy az önálló iparosok száma 1930-ban a népszámlálás adatai szerint is jóval alacsonyabb volt, mint ahogy azt az érdeképvíseletek nyil—

vántartásai alapján, vagy más módon, de inkább becsliésszerűen megállapított adatok mutatták. Az Önálló iparosok száma egyéb—

ként az 1920. évi állapottal szemben a nép—

számlálás foglalkozási feldolgozása szerint is jelentékenyen csökkent, tehát iparstatisztikai eredményeknek is csökkent ada—

tokról kellett heszám—olniok.

Az önálló iparosok számában a két fel—

dolgozási eredmény szerinti különbséget pedig teljesen igazolják az adatgyűjtések célkitűzéseib—en és a különböző feladatok—

nak megfelelően alkalmazott módszerek következtében mutatkozó eltérések. A nép-

(7)

6. szám,

számlálás az osszeírásnál főfoglalkozásként 'megjelölt foglalkozási ágba osztotta be a népességet s így iparosnak minősítette azt is, aki iparát esetleg már nem folytatta, pl.

,akielagg'ott, tönkrement, más foglalkozásba kezdett, de még iparosna'k vallotta magát.

Sőt azok közül is többeket, akik főfoglal- kozázsukat nem jelölték meg tüzetesen, de megállapítható volt, hogy ipari szak- képzettségük van, az annak megfelelő ipari foglalkozásúak közé sorozott be. De nemcsak azok az iparosok maradtak ki elvi okból az iparstatisztilkai felvételből, akik az Összeíráskor 'iparukat, mesterségü—

ket nem folytatták, hanem általában véve kihagyattak mindazok, akiknek mühelyük, üzemük nem volt, esetleg azért, mert olyan ipart űztek, melyhez nem feltétlenül szük—

séges műhely, vagy ipartelep, pl. a gőz- oséplőgépkezelők, liftgépészek, a műsze—

részek néhány kategóriája, böllérek stb. De - még inkább a női iparosok közül pl. a házi

*varrónők, himzőnők, horgolónők, papír- virágkészítők, ruliatisztítók, nyakkendő- javítók, mosónők, vasalónők, fésülőnők, manikűrösök s a kozmetika körébe vágó más foglalkozásúak, de kihagyattak azok is, akik bár Önálló iparosok, mégis nem a saját műhelyüklben dolgoztak, például gaz—

dasági kovácsok, gépészek, végül azok, akiknek— ipara saisonális jellegű s csak a ta—

vaszi, nyári hónapokban űzhető, s akiktől ezért a deeermbervégi összeíráskor üzemi adatok nem voltak beszerezhetők, pl. a kő-, agyag—, vagy kaxvicslbányaásza'tnál, mészége—

tésnél, útépítésnél vagy más építkezésne'l.

erdőkitermelésnél. szén—égetésnél stb. dol- gozó önálló iparosok egy része.

Az itt felsorolt foglalkozási ágakba tar—

tozók, természetesen a népszámlálási ered—

mények szerint mind önálló iparosokként szerepelnek s bár számuk pontosan nem ál- lapítható meg, mert egyesek más foglalko—

wzási ágba tartozókkal együttesen vannak kimutatva, a két feldolgozás eredményei- nek Összehasonlításánál talált 42 ezer főnyi különbözetet mégis indokoltnak kell lát—

nuntk, hiszen például csak a varrással és mosással foglalkozóknál közel 20 ezer Ön- álló iparost hagyott ki szándékosan az iparstatisztikai felvétel a házivarrónők. mosó—

nők és varrónők mellőzésével.

Ilyen elvi okokból származó, de még nagyobb arányú eltérés mutatkozik egyéb- ként maguknak a népszámlálási adatoknak a részletes foglalkozás szerinti és a vállalati feldolgozás között is, nem lehet te-

—-535— 1935

hát meglepő, hogy az iparstatisztikai adatok, amelyek összegyüjtésénél a legfőbb ki- indulási pont a fenntartott üzem, műhely, vagy ipartelep volt, nagyobb eltérést mutat a személyi adatokon alapuló népszámlálási felvétellel szemben. Jekelfalussy az 1884.

évi iparstatisztikai felvétel eredményei és a népszámlálási adatok közötti eltérést 'ma—

gyarázza, annak legfőbb okát szintén a két felvétel különböző módozataiban adja meg s végső megállapításként leszögezi, hogy a körülményeket tekintetbe véve érthető lesz az eltérés a két adatgyüjtés eredményei kö- zött, anélkül, hogy a higgadt ítéletűek sze—

mében lényegesen leszállítaná az iparstatisztikai adatgyüjtés eredményeinek értékét.

Összefoglalva az elmondottakat megál—

lapíthatjuk, hogy az 1930. évi iparstatiszti—

kai felvétel több tekintetben nehezebb kö—

rülm—ények között folyt le az előzőnél. Az adatgyüjtésnek a népszámlálással kapcsolatosan történt végrehajtása, anélkül, hogy a begyűjtött adatok Összehasonlítására mód nyílt volna, nemcsak a felvételt tette indo—

kola-tlanul nehezebbé, de a feldolgozási eredmények közzétételét is akadályozta, mindaddig, míg a népszámlálás foglalko—

zási feldolgozása is el nem készült, s a két felvétel eredményei összehasonlíthatóklká lettek. Keleti Károly iparstatisztika—i emlék- iratában olvassuk, hogy csak úgy van ér- telme a népszámlálz'tssal együttes felvétel- nek, ha az adatok összehasonlíttatnak. Bu- day Lászl—ó az 1900. évi népsz-ámlálással kapcsolatosan szűk-ebb körű ipari felvétel előkészítéséről írt ismertetésében azzal in—

dokolja meg az együttes felvételt, hogy az 1884. évi adatgyüjtés gyönge sikere arra a tanulságra vezetett, hogy az iparstatisztilka személyi részét csak népszámlálás alkalmá- val lehet kellő megoldásra juttatni. De az üzemi kérdéseknél ő is hangoztatja, hogy a begyűjtött adatok feldolgozását vagy el Skel- lett ejteni, vagy csak erős kritikával lehetett felhasználni.

Megnehezítették az 1930. évi iparstatisztikai felvételt azok a kérdések, amelyek a kereskedelmi és iparkamarák kívánságára vétettek fel a kérdőívbe s a cégbejegy—

zésre és iparigazolványra vonatkoztak. Az iparigazolvány számának és a kiállítás idő- pontjának tudakolása miatt a számlálóbiz- tesok szükségesnek látták az iparigazolvány felmutatását, ami sok esetben többszöri kí- sérlet után is eredménytelen maradt. Sok utánjárást kívánt a meddő kérdőpontok he—

lyes megválaszolása s elvonta a figyelmet a 40*