A külkereskedelmi forgalom 1929. évi módosulásának tanulságai

A külkereskedelmi forgalom 1929. évi módosulásának tanulságaiő)

Les enseignements des modifications de 1929 du commerce extérieur de la Hongrie?

A Magyar Statisztikai Társaság meg—

tisztelő kérésének minden tekintetben meg- felelni óhajtván, előadásom tárgyát akként igyekeztem megválasztani, hogy az elsősor—

ban Miskolc városának, hazánk egyik leg—

nagyobb ipar-kereskedelmi gócpontjának vendéglátó közönségét mindenesetre érde- kelje.

Előadásom során ugyanis külkereske- v—delmi forgalmunk 1929. évi módosulásá—

nak tanulságait óhajtom vázlatosan ismer—

tetni, abban a hiszemben, hogy a válasz—

tott tárgynál fogva szíves türelmükkel nem fogok visszaélni és az elhangzottak alapján bizonyára Önök is tisztelt Hölgyeim és Uraim magukévá teszik majd azt a néze—

temet, hogy a forgalom adataiból levonható tanulságokat külkereskedelmi forgalmunk helyes irányba való terelése érdekében az egész magyar közgazdasági életnek meg-

szívlelni kellene.

Mielött előadásom tulajdonképeni tár—

gyára áttérnek, legyen szabad. a következő megjegyzéseket előrebocsátanom:

A kutatások, amelyek alapján a tanul- ságok levonattak, általában a külkereske—

vdelmi forgalom értékadatai alapján, ott pe—

dig, ahol ezek az adatok az árak nagy mó—

dosulása miatt e célra fel nem használha- tók, vagyis a mezőgazdasági exportnál, a modern gazdaságkutatás eszközeinekigény—

bevételével a mennyiségi adatok alapján végeztettek. A mai és a még mindig vár- ható árváltozások közepette a jövőre szóló íberendezkedés alapjai csakis ezen az úton

;körvonalazhatók.

Előadásom során igyekezem feltárni azt

"a kapcsolatot is, amely külkereskedelmi

1) Szerző előadása a Magyar Statisztikai Tár—

saság miskolci ünnepi ülésén. A Magyar Köz- gazdasági Társaságban ,,Magyarország külkereske- delmi forgalma és a mezőgazdasági kivitel jelentő- sége" címen tartott előadás nyomán. _ Conférence íaite á la se'ance solennelle de 1.930, d Miskolc, de la Société Hongroise de Statistigue. D'aprés une com—

munícation présente'e par Fauteur sous le titre de ,,Le commerce exiérieur de la Hongrie et llimpor—

dance des exportations de produits agricoles" á la Société Hongroise deconomie Politigue. Elle pa—

rtaitra en francoís dans les Nos 1——2 de I 930 d a Journal de la Société Hongroise de .Statistígue.

forgalmunk módosulása és a magyar ipar, illetőleg mezőgazdaság között fennáll. Ezen—

felül ismertetésemmel arra is törekszem, hogy a valóságra tompítsam azokat a kül—

kereskedelmi forgalomra vonatkozó szélső—

séges megállapításokat, amelyek ma már általánosan el vannak terjedve, s amelyek teljesen téves színben tüntetik fel a mult évi külkereskedelmi forgalom módosulásá—

nak jelentőségét.

De nem mulaszthatom el ez alkalom- mal annak hangsúlyozását sem, hogy a ku—

tatások folyamán külkereskedelmi forgal—

munk alakulását csakis országos szempont—

ból tettem bírálat tárgyává és hogy az árak módosulásának hatására ez alkalommal éppúgy nem terjeszkedtem ki, mint azokra az állami intézkedésekre sem, amelyek for- galmunk előmozdítására hivatottak. Vettem külkereskedelmi forgalmunkat úgy, ahogy van, mert annak 1929. évi mennyiség sze- rinti módosulása, különösen akkor, ha to—

vábbi árlemorzsolódásokra is számíthatunk, olyan, hogy azt országos érdekből nemcsak

állandósítani, hanem tovább fokozni is kell.

*

Magyarország külkereskedelmi forgalma az ország megcsonkíttatása után —— a be—

hozatalnak 1923. és 1929, valamint a kivi—

telnek 1927. évi visszaesésétől eltekintve ——

évről évre fejlődött. A behozatal értéke a tíz év alatt 484 millió pengőről 1.063 millió pengőre, a kivitelé pedig 191 millió pengő—

röl 1.040 millió pengőre emelkedett. A be—

hozatalnak tiz év alatti 2'2—szeres emelke—

désével szemben tehát, a kivitelnek 5'4-sze—

res növekedése áll. A külkereskedelmi for—

galom mérlege mégis állandóan hiánnyal zárult. E hiány 1925—ig váltakozó nagyságú volt, 1925-ben 14 millió pengőre szállott alá, ezt követőleg 1928-ig egyre nagyobbo- dott s végül 380 millió pengőre emelkedett, míg 1929—ben ismét 23 millió pengőre süly—

lyedt.

Külkereskedelmi forgalmunknak e ked—

vező módosulása folytán az 1929. évi forv galomnak értéke az 1928. évihez képest a behozatalban 121 millióval csökkent, a ki- vitelben pedig 236 millió pengővel emelke—

dett. A kedvező módosulás mértékét és meg—

6. szám. ——523— 1930

oszlását pedig leghívebben azok az adatok mutatják, amelyek szerint a forgalom mér—

legének hiánya 1928-ról 1929—re 357 millió pengővel javult és ezt a javulást 41%—ban a mezőgazdasági kivitel emelkedése, 3476- ban az ipari behozatal csökkenése és 25%—

ban az ipari kivitel növekedése idézte elő.

Származási és rendeltetési országok sze-' rint mind a behozatal, mind a kivitel adatai alapján Ausztriával, Cseh—Szlovákiával és Németországgal való forgalmunk a legje-'

lentékenyebb. Az 1929. évi behozatalnak

—55%—a ezekből az országokból származott, a kivitelnek 59%-a pedig ezekbe az orszá—

gokba irányult. De míg az utolsó eszten—

dőkben Ausztriának és Cseh—Szlovákiának a forgalomban való részesedése csökkenő irányzatú volt, addig Németország részese—

dése úgyszólván évről évre javult. Ha pedig forgahnunknak országok szerint való meg-- oszlását teljes részletességgel tesszük kuta- tásaink tárgyává. az arra vonatkozó adatok mind arról tanuskodnak, hogy a Világszerte észlelhető nehéz értékesítési viszonyok miatt az Ausztriával és Cseh—Szlovákiával való forgalom csökkenésével szemben mult évi külkereskedelmi forgalmunkból, de kü- lönösen kiviteliinkből nemcsak Németor—

szág, hanem még a kisebb jelentőségű álla—

mok is nagyobb, sok esetben jóval nagyobb aránnyal részesedtek, mint a multban.

Mindez azt igazolja, hogy exportcikkeink értékesíthetése céljából új piacokat kellett szereznünk, s hogy ez újabb piacok meg- szerzése által mégis út és mód találtatott arra, hogy az ország exportcikkei, amelyek az iparosodás folytán a multhoz képest még meg is szaporodtak, ha nem is a régi megszokott piacokon, de mégis a külföl—

dön helyeztessenek el.

Ugyanezt mutatják a módosulás mérté—

kére és megoszlására vonatkozó adatok is.

Ezek szerint: amíg a behozatal csökkenésé—

nek 90%-a arra a három államra esett, amelyekkel a forgalom állandóan a legna—

gyobb volt, addig a kivitel növekedésében ezek az országok már csak 42%-kal része—

sedtek, s a kivitel emelkedését inkább azon országokba irányuló exportunk mozdította elő, amelyekben újabb piacokat sikerült szerezni.

A forgalom irányzatának kedvező mó—

dosulása következtében árucserénknek or—

szágok szerint tagolt mérlege is sokkal ked—

vezőbb lett, mint a multban volt. Ezúttal a forgalom mérlege már nemcsak Ausztriával szemben volt aktív, hanem Ausztrián kívül még Jugoszláviával, Svájccal, Olaszország-

gal, Nagy-Britanniával és néhány a forgalom- ban kisebb szerepet játszó európai, sőt ten- gerentúli országgal is kiviteli többlettel zár—

tuk forgalmunk mérlegét. Külkereskedel- münknek nemzetközi megítélése szempont- jából ezt a jelenséget is kedvezőnek kell tekinteni.

A szokásos csoportosítások szerint ta- golt részletes adatok alapján behozatalunk—

ban az 1929. évben is a gyártmányoknak volt legnagyobb szerepe. Importunknak 40%—a ezekből állott. Az utolsó évek folya—

mán azonban a gyártmányok behozatala viszonylagosan állandóan csökkent, mert ré—

szesedési arányuk a mult évi 40% -kal szem- ben 1925-ben még 49%-ot tett, 1913-ban pedig a Magyarország mai területére eső behozatalban még 6095 -ra volt becsülhető.

Ezek az adatok a külföldi készáruk vi- szonylagos visszaszorulásáról beszélnek. A félgyártmányok részesedése már úgyszól—

ván állandó volt. Nyersanyagot pedig a mult évi 37%—ra emelkedett részesedési arány alapján már majdnem annyit hoz- tunk be, mint gyártmányt. A nyersanyag- importnak ez az emelkedése úgyszólván ki—

zárólag az egyre fokozódó ipari nyers- és segédanyagbehozatalnak tulajdonítható.

De nemcsak viszonylagosan. hanem szám szerint is a vázoltakhoz hasonló mó-

don alakult behozatalunk. így tehát 1929-

ben egész— és félgyártmányimportunk álta—

lában csökkent, nyersanyagot ellenben még ebben az esztendőben is többet vásá- roltunk a külföldön, mint az előző évek- ben.

A gyártmányimport legmagasabb színvo- nalán 1927—ben állott, amikor a beruházá- sok és építkezések aránya a legnagyobb volt;

1928-ban a textíliák behozatalának na- gyobb arányú csökkenése folytán már Visz- szaesett; 1929—ben pedig. még az előző év- vel szemben is, az iparnak úgyszólván min—

den ágában kisebb—nagyobb mértékben ha- nyatlott. Ezzel importunk értéke 1929-ben már csak 426 millió pengőt tett, 75 millió pengővel kevesebbet, mint 1928—ban. En- nek a csökkenésnek közel 60%—a, vagyis 43 millió pengő a textilipar gyártmányaira esett, a fennmaradó 32 millió pedig a többi iparág gyártmányai között aránylagosan oszlott meg. Ezek sorából legszembetűnőbb a papiros-, bőr-, valamint a gép és elektro—

technikai ipari gyártmányok értékének ha- nyatlása.

A gyártmánybehozatalnak ez a csök- kenése azonban, ahogy azt általában han—

6. szám. ———524— 1930

goztatni szokás, az 1929. évben még egy- általán nem írható teljes egészében a bel—

földi vásárlóképesség hanyatlásának rová—

sára. Ha csak a textil—, a papiros— és a bőr- ipari gyártmányok behozatalának csökke—

nését vesszük figyelembe, amely együtte- sen mintegy kétharmadát tette a gyárt- ; mánybehozatal hanyatlásának, az import visszaesése nagyobb részben a belföldi ipar fejlődésével magyarázható. Ezt a megálla- pítást a pamutiparra vonatkozólag részle- tes számítás is igazolja. Az 1928. évben be- hozott nyers pamutból és pamutfonálból ugyanis 119 millió pengő értékű pamutszö—

vet volt előállítható, míg az 1929. évi hasonló importból 134 millió pengő értékű pamut-- szövetet lehetett gyártani. S így a szövet- behozatallal együtt 1928—ban 197 millió, 1929-ben pedig 191 millió pengő értékű pamutszövet állott az ország rendelkezé- sére. Vagyis mindössze csak 6 millió pengő értékű szövet az, amely az 1928. évi ren—

delkezésre álló mennyiséggel szemben hiányzott. Pamutszövetimportunk 21 millió pengős csökkenése tehát legfeljebb egyhar—

madában írható a vásárlóképesség hanyat- lásának terhére. Éppígy a selyemszövet—

behozatal 6 millió pengős visszaeséséről megállapítható, hogy azt a belföldi terme—

lés teljesen ellensúlyozta, mert 1929-ben a kikészítés céljából kivitt hazai selyemszö- vetek értéke kereken 9 millió pengővel volt több, mint a megelőző esztendőben. S így tovább: a papirosiparban mutatkozó na—

gyobbarányú csökkenést új papirosgyáraink üzembehelyezése folytán szintén a belföldi papirosipar fejlődése magyarázza. S ugyanez a helyzet a cipőipari behozatalt illetőleg is.

A gép— és elektrotechnikai iparcikkek be- hozatalában mutatkozó csökkenés viszont a gyárberendezések kisebb arányával és az azt részben ellensúlyozó rádióbehozatal nagymértékű emelkedésével indokolható.

Az pedig, hogy gép— és készülékbehozata- lunk a villamoserejű gép— és készülékim- port kivételével mégis közel 14 millió pen- gővel visszaesett, természetes folyománya annak, hogy az előző esztendőkben az ak—

kor alapított vagy újjászervezett gyárak részére a normálisnál is több gépet, külö—

nösen textilipari gépet hoztunk be, s így a gépimportban mutatkozó hanyatlásnak el—

lenértéke 1929-ben már más téren., neveze- tesen a megnövekedett belföldi ipari ter- melésben és azzal kapcsolatosan a gyárt—

mánybehozatal visszaesésében, valamint az ipari kivitel növekedésében jelentkezett. A

mondottak alapján tehát behozatalunk csökkenésének magyarázatát már aligha intézhetjük el azzal a kijelentéssel, hogy a külföldről csakis azért hoztunk be keve—

sebb árut, mert az ország vásárlóképessége kisebb lett.

Nem módosítja megállapításainkat az sem, ha a felsoroltakon kívül a többi áru.

vagy árucsoport behozatali adatait tesszük, vizsgálataink tárgyává. Ezek sorában na—

gyobb arányú importvisszaeséssel csakis a

gyapjúszöveteknél találkozunk. Ez talán az

egyetlen tétel, amelynél a behozatal esők—- kenését, bár gyapjúszövetexportunk ismét emelkedett, elsősorban a vásárlóképesség visszaesésének terhére kell írni.

Az előadottak alapján tehát csak az a megállapítás tehető, hogy behozatalunknak gyártmányokból való csökkenése elsősor- ban a magyar ipar fejlődésével és annak térhódításával magyarázható, s csak kisebb hányadban írható az a vásárlóképesség;

csökkenésének rovására. Sőt. ha tovább:

megyünk s figyelembe vesszük még azt is, hogy a gyártmányok importáraiban az előző—

esztendöhöz képest némi árcsökkenés is mutatkozik, a forgalom globális eredmé—

nyeit tekintve a gyártmánybehozatal csök—

kenését legalább is háromnegyedrészében a belföldi ipar fejlődése és térhódítása ma—

gyarázza. S ha kiterjeszkedünk még arra is, hogy luxuscikkekből való behozatalunk.

hanyatlása a megejtett számítások alapján, a selyemszövetek importjának már figye—

lembe vett esökkenésén felül mintegy 15 millió pengő értékűre becsülhető, utalha—

tunk arra is, hogy a mult esztendőben a vásárlóképesség csökkenésének behozata—

lunkban jelentkező hatása egyelőre úgy—

szólván még csak a luxuscikk—importnak visszaesésében nyilvánult meg. A vásárló- képesség csökkenésének hatása előrelátha—

tólag majd csak a folyó évi behozatalban fog mutatkozni, mert a lassan fogyó kész- letek még a szokásos importot is felesle—

gessé fogják tenni. Külkereskedelmünknek a folyó év első három hónapjára vonatkozó) adatai legalább is ezt mutatják.

1929. évi félgyártmánybehozatalunk ér—

téke 239 millió pengő volt, 47 millió pen- gővel kevesebb, mint 1928—ban. Különösen az építkezésekhez szükséges fa— és fém—

anyag; azután pedig a kikészített bőr és pamutfonál importja csökkent. Nagy álta——

lánosságban a félgyártmányok behozatalá- nak hanyatlása elsősorban és főleg a ki—

sebb arányú építkezésekkel magyarázható,

6. szám, —525— 1930

másodsorban pedig a belföldi ipari fejlő- dés természetes folyományának tekinthető.

Nyersanyagimportunk a legutóbbi évek—

ben állandóan nőtt, az utolsó esztendőben 398 millió pengő értékű volt és így közel 2 millió pengővel haladta meg annak 1928.

évi értékét. Úgyszólván valamennyi nyers- anyagból többet vásároltunk a külföldön.

Nagyobb visszaesés az építkezések csök—

kenése folytán csakis a nyers épiiletfánál és a hazai gyapjúszövőipar kisebb foglal- koztatottsága miatt a nyers gyapjúnál mu—

tatkozott. Az importnak úgyszólván általá—

nos emelkedése folytán azonban ez a r(sz—

leges csökkenés a nyersanyagbehozatal gloh bális értékében kifejezésre nem juthatott.

A nyersanyagbehozatalnak ez az úgyszól- ván általános emelkedése kizárólag az or—

szág iparosodásával függ össze és az emel- kedésnek évek óta észlelhető folytonossága a magyar ipar fejlődésének ('illandósá'igára enged következtetni.

Egybefoglalva az elmondottakat, a be- hozatalnak vázolt alakulása csakis kedve- zőnek tekinthető. A kész- és félgu'ártmá—

nyok csökkenésének legnagyobb hányada az országnak azzal az iparosodásával ma—

gya'ázható, amire a mai adott viszonyok között feltétlenül szükség 'an s amit az ország jól felfogott érrdekeben még tovább is elő kell segíteni. Különösen azoknak az elsőrendű. ipar—cikkeknek gyártását kell elő—

mozdítani, amelyeknek gyártása az ország—

ban már is megindult és már is szép ered—

ményekhez vezetett. A behozatalból :) leg—

nagyobb értékű nagy tömegek csakis ez úton rekeszthetők ki. A nyersanyagok be-

hozatalának növekedése pedig, éppúgy,

mint a kész— és félgyártmányok behozata- lanak csökkenése szintén csak örvendetes jelenség, mert az a hazai ipar prosperálá—

sára mutat. A továbbiakban a behozatal irányításában tehát arra kell törekedni.

hogy a magyar ipar által szükségelt nyers-- anyagokból minél több jöjjön az országba, s hogy az ipar fejlesztésével a gyártmányok behozatalából elsősorban a tömegáruk re—

kesztessenek ki. A behozatal még a mon—

dottak bekövetkeztével is elég nagy marad.

mert még mindig szükség lesz sok, előre—

láthatólag egyre több olyan ipari nyers— és segédanyagra, amelyet a hazai föld nem terem és sok olyan gyártmányra, amelyekw nek behozatalára az ország amúgy is min-

denkor rá lesz utalva.

1929. évi külkereskedelmi forgalmunkat

A kivitelnek 1.040 millió pengőt tevő értéke a megelőző esztendőhöz képest 236 millió pengővel javult. S bár a nyersanyagárak, főként a mezőgazdasági terményárak na- gyot hanyatlottak, 1929. évi kivitelünk még érték szerint is lényegesen kiugrott az utolsó esztendőkre vonatkozó kiviteli ada- tok közül.

A mult évi nagy árhanyatlás miatt azon- ban a behozatal méltatásánál követett mód—

szer szerint, vagyis az érték alapján a kivi—

tel mennyiségének nagyságára és módosu—

lására már csak részben lehet következ- tetni. Kivitelünknek csakis ipari oldala is—

mertethető az értékadatok alapján, míg a kivitelnek mezőgazdasági része kizárólag a mennyiségi adatok, illetőleg a modern gaz—

daságkntatás módszereinek igénybevételé—

vel az úgynevezett képletes értéknek meny- nyiségre vonatkozó jelzőszámai alapján ítélhető meg helyesen.

Az ország kivitelében a mezőgazdasági exporton kívül ma már fontos és egyre fon—

tosabb szerepe van az ipari kivitelnek is.

Kész— és félgyártmányexportunknak együt- tes értéke ugyanis az utolsó két évben már 4()%- át alkotta a kivitel egész értékének holott 1926— ban ez az aránvszám még csak 30% volt.

Ez emelkedés folytán a gyártmánykivi—

tel értéke az 1926. évi értékhez képest 58%—kal növekedett s 1929-ben már a 345 millió pengőt érte el, vagyis még az 1928.

évi kivitelhez képest. is 82 millió pengővel emelkedett. Az utolsó évek folyamán úgy- szólván kivétel nélkül valamennyi iparág gyártmányaiból évről évre többet exportál—

tunk, Az exportált gyártmányok közül leg- nagyobb szerepe mindenkor a mezőgazda- sági ipar gyártmányainak volt. De míg az utolsó e'vötöd elején a mezőgazdasági ipari termékek exportja még 61%—kal szárnyalta túl a többi iparág által exportált gyártmá- nyok együttes ősszegét, addig 1929-ben ez az arányszám már 22%--ra süllyedt Ez a mezőgazdasági ipar exportjának viszonyla gosan kisebb fejlődésere mutat Ipari ex—

portunkból a mezőgazdasági ipar termé- keinek értéke 1929—ben 190 millió pengőt tett. Ezek sorából az őrlemények, a cukor és a bor jelentősége a legnagyobb. A többi iparág gyártmányaiból pedig együttesen 155 millió pengő értékűt adtunk el a külföl—

dön. Ezek közül legfontosabb szerepe a

gép— és elektrotechnikai-, a textil— és a vas—

6. szám. -—526—— 1930

A félgyártmánykivitel adatai a gyárt- mánykivitel fejlődéséhez képest még na- gyobb, az 1926—05 exporttal szemben mint- egy 100%-os előretörésről számolnak be. Az utolsó évben már 72 millió pengő értékű efféle árut vittünk ki, 8 millió pengő érték- kel többet, mint 1928—ban. Az efféle export-

áruknak 90%-a ipari félgyártmány és pe—

dig kétharmadrészben vasrúd és lemez, to—

vábbá kikészített bőr és prémbőr volt.

Az ipari nyers- és segédanyagexportnak

ellenben különösebb jelentősége már nin—

esen, mert az a mezőgazdasági származású hasonló anyagok- kivételével a legutóbbi évek folyamán alig módosult, s 1929-ben is csak 37 millió pengő értékű volt.

Az ország ipari kivitele tehát hazánk iparosodásával párhuzamosan fejlődött, s még abban az esetben is, ha a mezőgazda—

sági ipar terméke-i figyelmen kívül hagyat—

nak, az exportnak már nemcsak számot- tevő, hanem egyúttal évről évre számotte—

vőbb részét alkotja. A reája vonatkozó ki- viteli adatok szintén a magyar ipar kétség—

telen fejlődéséről tanuskodnak.

Külkereskedelmi forgalmunknak legje- lenté—kenyebb része a mezőgazdasági kivitel.

Az ismertetés leegyszerűsítése kedvéért az eddigiekkel szemben helyesebbnek látszott, ha azt kutatásaink tárgyává kizárólag. a mezőgazdaság szempontjából, vagyis ak—

ként tesszük, hogy mindazt, ami a mező- gazdaság részéről nyers- vagy feldolgozott állapotban exportra kerül, agrárexpor—

tunkba foglaljuk. E célból az állatokon, az állati termékeken és a növénytermelés ter—

ményein kívül az élelmezési ipar termékei is a mezőgazdasági kivitelbe számittattak, olyanformán azonban, hogy a legnagyobb értéket képviselő malom—, cukor— és szesz- ipar— termékeinek mennyisége nyersanya—

guk mennyiségében, értékük pedig azok ér- tékében fejeztetett ki. Abból a célból pedig, hogy a mennyiségi adatok minden tekintet—

ben egymással összehasonlíthatók legye- nek, a mezőgazdasági kivitel mennyiségi adatai érték szerint mérlegelt mennyiségek—

ben, vagyis oly képletes értékekben is ki- számíttattak, amelyek összehasonlitásokra alkalmas jelzőszámok gyanánt is felhasz- nálhatók.

Az utolsó esztendő folyamán mezőgaz- daságunknak ez a kivitele az 1928. évi hasonló kivitellel szemben érték szerint 31%—kal, mennyiség szerint pedig 44%—kal növekedett. Vagyis agrárkivitelünk értéke 586 millióról 770 millió pengőre, mennyisé-

gére vonatkozó jelzőszáma pedig 564—röl 810—re emelkedett. Ez az emelkedés az ál- lattenyésztés köréből származó kivitelnél mennyiség szerint jóval csekélyebb volt, mint a növénytermelés köréből származó- nál, amennyiben amannak 32%-os emelke—

désével szemben, emennek 50%—os növeke- dése áll. Egyes kisebb jelentőségű csopor—

tok elenyésző csökkenésétől vagy változat—

lanságától eltekintve, mezőgazdasági expor- tunk minden vonatkozásban, főleg azonban mennyiség tekintetében általában nagyobb lett. Növekedése a sertés— és szarvasmarha—

tenyésztés, továbbá a mező— és a szőlőgaz- dasági termények köréből származó export—

nál volt a legnagyobb és úgyszólván e négy gazdasági ág kivitele adta mezőgazdasági exportunk teljes emelkedését.

De bármennyire emelkedett is a mező- gazdasági kivitel, annak mennyisége tekin- tetében még sem tehetjük magunkévá azt a nagyon is elterjedt állítást, hogy a mult évben az országban végkiárusítás folyt. Az állattenyésztés köréből származó 1929. évi export ugyanis mennyiség szerint az 1926.

évinél még mindig kisebb volt. A növény- termelés köréből származó 1929. évi ex—

port pedig az előző évi nagy termésből át- hozott és a külföldön csak az 1929. év má—

sodik felében értékesített készletek mellő- zésével az 1926. évihez képest csupán anya nyival volt nagyobb, mint amennyivel az 1929. évi állattenyésztés köréből származó export az 1926. évihez képest visszama- radt. Vagyis az 1929. évi kivitel a mult évi abnormálisan nagy készleteltolódások ti- gyelembevételével a mezőgazdaság szem- pontjából úgyszólván semmivel sem volt nagyobb az 1926. évi exportnál. De hát ak—

kor jó áron kelt el minden, panaszra nem volt ok, miért is a mezőgazdasági export nagyságát senki sem kifogásolta, sőt ellen—

kezőleg mindenki annak fejlesztését han—

goztatta.

Továbbmenve, ha az agrárexport adatai az 1913. évnek megfelelő konkrét adataival hasonlíttatnak össze, annak mult évi túl—

dimenzionáltságáról még kevésbbé lehet be—

szélni. Sőt ez adatok alapján csakis az álla- pítható meg, hogy mennyiség szerint az 1929. évi mezőgazdasági kivitel Magyaror- szág mai területének világháború előtti ki- viteléhez képest még mindig közel 20 7 - kal kisebb volt. Ez a tény tehát a mezőgaz- dasági kivitelnek további fejlesztését teszi indokolttá.

Ha pedig figyelembe vesszük még azt is, ,

6. szám. —— 5^.)T.... 1930

hogy az 1928. és 1929. évben mezőgazdasági iterményeinket átlagosan még 33, illetőleg í22%—kal-jobb áron lehetett a külföldön ér- tékesíteni, mint 1913-ban, a két legutolsó évnek átlagos exportára között mutatkozó

1070—es, tehát máris lényeges árlemorzsoló-

dás, még abban az esetben is, ha az. 1930.

(évi további árhanyatlástól eltekintünk, me- zőgazdasági kivitelünknek nemcsak fejlesz- tését indokolja, hanem mindenáron való elősegítését is szükségessé teszi. Szükégessé

*teszi pedig abból a célból, hogy az 1929. év utolsó hónapjaiban érvényben volt ala- )csony árakra való tekintettel az ország ag- rárexportból eredő bevételének legalább az a nagysága, amely 1929—ben máris az 1913.

(évi szinvonalra emelkedett, továbbra is biz-

tosíttassék. ,

Ahhoz pedig, hogy a mezőgazdasági ex- port fejleszthető, kétség nem fér. A mező-- gazdasági terményekből való export 1913- 7'ban a termésnek még 27, 1929—ben pedig tsak 22%-át alkotta. E szerint a mult évi mezőgazdasági terményexport az Összter—

mésnek még 5%—ával növelhető, ami any—

myit jelent, hogy a mezőgazdasági termelés 'mai mennyisége alapján a terményexport még az 1913. évi kivitelt is meghaladhatna.

A fejleszthetőségnek ezt a részleges adatát.

általánosítva pedig, az intenzívebbé vált baromfitenyésztés és kertgazdasági terme- lés alapján, valamint abból kiindulva, hogy :az élelmicikkek, elsősorban a kenyér— és

*Iésztafélék fogyasztása világszerte s így ná—

*lunk is visszaesett, csakis arra lehet utalni, hogy a mezőgazdasági export mennyisége még a népesség szaporodásának figyelem- bevételével is már most majdnem akkorára

fejleszthető, mint amekkora az a csonka—

ország területén 1913—ban volt.

Összefoglalva a mondottakat: amíg a behozatal és az ipari kivitel alakulása az ország egyetemes közgazdasága szempont- jából máris határozott javulást mutat, ad- dig a mezőgazdasági exportról ez már ke—

vésbbé mondható, mert annak mennyisége, a mult évi hatalmas emelkedés ellenére még mindig távol áll attól a nagyságtól, amelyet tőle az ország egyetemes közgazda—

sági érdeke megkíván. Már pedig a mező—

gazdasági kivitel terén 'is szükségszerűen annak az irányzatnak kell megnyilvánulnia, amely azt célozza, hogy a gazdasági élet

minden vonatkozásban legalább is a világ-

háború előtti mederbe tereltessék. S így a végcél itt is csak az lehet, hogy az ország agrárkivitele legalább akkora legyen, mint amekkorát a magyar gazdasági élet a világ—' háború előtt már megszokott. Aminek el—

érése annál inkább kívánatos, mert az árak-

nak 1930-ban máris észlelt további lemor- zsolódása folytán az országnak mezőgazda- sági kiviteléből származó bevétele még az 1913-as színvonalra emelt kiviteli mennyi—

ség esetén is legfeljebb csak annyi lesz, mint amennyi 1913-ban volt.

Ezekután befejezésként legyen szabad még arra is utalnom, hogy a külkereske- delmi forgalom vázolt irányú fejlődésének állandósulása, helyesebben fokozása min—

denekelőtt azt kívánja meg, hogy annak érdekében a mezőgazdaság és az ipar fej- lesztése, valamint a kivitel előmozdítása te- rén is, úgy az állam, mint a társadalom ér—

dekelt osztályai részéről minden megtörtén- jék. Ami annál inkább kívánatos, mert ed—

dig is minden ezirányú munka és intézke- dés hasznosnak és célravezetőnek bizonyult.

Konkoly Thege Gyula dr.