STATISZTIKAI IRODALMI FlGYELÖ
99
működés kérdéseit rendező kétoldalú állam- közi bizottságok létesítése. a célhitelek rend—
szerének kiépítése, közös vállalatok létesíté- se stb. A vegyes vállalatok alapításának fel—
tételeiről, működésük tapasztalatairól konkrét ismertetések sokasága található a műben.
A szocialista világrendszer és a fejlődő or- szágok kapcsolatának bővülése igen bonyo- lult gazdasági és politikai légkörben folyik, és nem mentes a nehézségektől. Minden újabb közeledés. ami e kapcsolatot erősíti, egyben a kapitalista világ gazdasági és po- litikai irányítóinak ellenérzését is kiváltja.
Politikai, gazdasági és ideológiai eszközök- kel, a tömegkommunikáció minden formáját felhasználva igyekeznek hangulatot kelteni a szocialista gazdasági integráció ellen. saját országukban, de főként a fejlődő országok—
ban.
(Ism.: Szabóné Medgyesi Éva)
DACH, Z.:
AZ EURÓPAI KGST-ORSZÁGOK GAZDASÁGI FEJLÖDÉSE
(Rozwoj gospodarczy europejskich krajow RWPG.)
— Wiadomosci Statystyczne. 1978. 9. sz. 40—44. p.
Az európai KGST—országok gazdasági hely—
zetét 1950 és 1975 között elsősorban a fej—
lődés gyors üteme és az egyes tagországok gazdasági fejlettsége közötti színvonalkülönb- ségek jelentős mértékű csökkenése jellemez-_
te.
A gazdasági fejlődés üteme valamennyi or—
szágban az 1950—es években volt a leggyor- sabb, a nemzeti jövedelem évi növekedése akkor általában elérte a 8—10 százalékot. En- nek az a legfőbb magyarázata, hogy akkor még minden országban jelentős munkaerő—
tartalékok álltak rendelkezésre. amelyeknek igénybevételével viszonylag könnyű volt a termelőkapacitás gyors és nagyarányú növe- lése. A dolgozók számának évi növekedése az 1950—1960. évek átlagában a legtöbb or- szágban elérte a 4 százalékot. Az 1960-as években valamennyi tagországban csökkenta foglalkoztatottság növekedési üteme. ugyan- akkor lassult a gazdasági fejlődés is. A fog—
lalkoztatottság növekedési üteme ekkor már csak fele akkora volt, mint az előző évtized-
ben.
Az 1970-es évek elején bevezetett új gaz—
dasági stratégia a foglalkoztatottság további csökkenése vagy lassú emelkedése melletta gazdasági növekedés jelentős gyorsulását eredményezte. Ekkor azonban már valameny- nyi országban érezhető volt a munkaerő-tar—
talékok kimerülése.
A nemzeti jövedelem népgazdasági ágak szerinti összetételének átalakulása a KGST- országok iparosodási folyamatának gyors
7.
üteméről nyújt képet. Az időszak kezdetén ezekben az országokban a mezőgazdasági termelésnek nagy súlya volt, az időszak vé- gén viszont az ipar vette át a vezető szere—
pet. Valamennyi KGST-országra jellemző, hogy a vizsgált időszakban erősen emelke—
dett az ún. egyéb anyagi ágak részesedési aránya, ami a gazdasági fejlődés belterje- sedését is mutatja.
A vizsgált időszakban a KGST-országok gazdasági fejlődésének ütemét elsősorban az ipari termelés határozta meg. Az ipar fejlő—
dése az egész időszak folyamán gyorsabb volt a nemzeti jövedelem növekedésénél. Az 1950—es években az ipar évi növekedési üte- me a 10 százalékot is meghaladta. A későb- bi években az ütem erősen csökkent, ami a fejlődés extenzív tényezőjének —— az élő mun—
kának —— a hiányával magyarázható. Az ipa—
ri termelésben állandóan nőtt a termelés in- tenzív tényezőinek (: szerepe, és csak ezek segítségével sikerült megakadályozni a ter—
melés még nagyobb arányú csökkenését. Ez a fejlődés a munkatermelékenység növeke- désében jut kifejezésre.
A KGST-országok 1950 utáni gazdasági fej- lődésének legjellemzőbb vonása az akkumu- láció magas színvonala. Ezek az országok már az 1950-es évek elején nemzeti jöve- delmüknek több mint 20 százalékát beruhá- zásokra fordították, ami —- a két világháború közötti helyzethez hasonlítva — rendkívül mao gas akkumulációt jelentett.
A vizsgált időszak folyamán az akkumu- láció növekedési üteme a KGST-országokban mindig gyorsabb volt, mint a nemzeti jöve- delem emelkedése. Ennek következtében ál- landóan nőtt az akkumuláció aránya a nem- zeti jövedelemben. 1975-ben a legtöbb or- szágban a nemzeti jövedelem 30 százaléka
körül mozgott a beruházások aránya.
Ez a fejlődés akkor is megállapítható, ha a beruházások dinamikáját vizsgáljuk. Az 1950-es évek folyamán a beruházások volu- mene a legtöbb országban három—négyszere—
sére emelkedett. A későbbi években e téren általában kisebb volt a növekedés üteme, bár egyes országokban továbbra is folytató- dott a gyors emelkedés.
A KGST-országok 1950 és 1975 közötti gaz- dasági fejlődését tehát egyrészt a magas növekedési ráta, másrészt pedig az intenzi- tás úgyszintén gyors ütemű növekedése jel- lemezte. Általános jelenség volt a foglalkoz- tatottak létszáma növekedésének jelentős lassulása. a gazdasági fejlődés ütemének fenntartása tehát csak az ún. intenzív ténye- zők segítségével volt lehetséges. A gazdaság intenzív fejlődését erősen támogatta a min- den országban gyorsan fejlődő tudományos kutatás, a tudományos—műszaki fejlődés ered- rln'ényeinek mind nagyobb mértékű felhaszná—
asa IS. ,
100 STATISZTIKAI IRODALM! FIGYELÖ
A KGST-országok 1950 és 1975 közötti gazdasági fejlődésének mértékéről akkor ka- punk összehasonlítható képet, ha eredmé- nyeiket a fejlett tőkés országok ugyanazon időszakban elért eredményeivel vetjük ösz—
sze.
Egy ilyen összehasonlítás első eredménye az a megállapítás, hogy a KGST-országok gazdasági fejlődése gyorsabb ütemű volt.
mint a fejlett tőkés országoké. Az 1950 és 1975 közötti években bekövetkezett növeke- dés a KGST-országokban 6.5—szeres volt. míg a fejlett tőkés országok ugyanakkor csak 2.8- szeres fejlődést értek el. Az éves növekedési ütem 0 KGST-országokban 7.8 százalék volt, a fejlett tőkés országokban pedig 4.1 száza—
lék. Ily módon a KGST-országok mindig na—
gyobb részesedési arányt értek el a világter—
melésben.
A KGST—országok fejlődésének gyorsabb üteme elsősorban az ipari termelés növeke- désében jutott kifejezésre. Az egész vizsgált időszakban a KGST-országok ipari termelése évi 9,6 százalékkal emelkedett, míg a fejlett tőkés országokban csak 4.7 százalék volt az ipar átlagos növekedési üteme. Az időszak végén a KGST-országokban az ipari terme- lés majdnem kilencszer volt magasabb, mint 1950-ben, az Európai Gazdasági Közösség országaiban ugyanakkor csak 2.3-szeres volt
az ipari termelés növekedése.
Az ipari termelésnek ilyen különböző üte—
mű fejlődése 1950 után alapvetően módosi—
totta a világ ipari termelésének országok kö- zötti megoszlását. A KGST-országok 1950- ben a világ ipari termelésének csak 18 szó- zalákát állították elő. 1972-ben pedig már 33 százalékot tett ki részesedésük. A tőkés or- szágok részesedési aránya 1950—ben 73 szá- zalék volt, 1972—ben pedig már csak 54 szá- zalék. A fejlődő országok részesedési aránya ebben az időszakban 9 százalékról 13 száza-
lékra emelkedett.
A gazdasági fejlődés eredményei a világ- kereskedelem országok közötti megoszlásá- ban is kifejezésre jutnak. Nem hagyható azonban figyelmen kívül, hogy a világkeres—
kedelem fejlődését politikai okok hosszú időn át akadályozták, s így a fejlődés nem érte el a kedvező körülmények között várható üte-
met.
A világkereskedelem 1950 után ennek el- lenére nagyarányú fejlődést ért el, és a fej- lődés üteme az időszak folyamán állandóan gyorsult. Az importált áruk volumene az 1950—es évek elején 9 százalékkal emelkedett.
1970 után pedig már 22 százalék volt az évi emelkedés. A KGST-országok importjának évi üteme 14 százalékról 23 százalékra emelke- dett, a fejlett tőkés ország kban pedig 9 százalékról 21 százalékra nott a kivitel évi növekedése. Az egész vizsgált időszakbana KGST-országok importjának átlagos évi nö-
vekedése12,3 százalékot tett ki. a fejlett ipari országokban pedig 11,6 százalék volt az évi importnövekedés mértéke.
A vizsgált országcsoportok importjának ab- szolút színvonalában levő különbséget mutat-' jo. hogy az egy főre jutó import a KGST—
országokban 1950—ben 14 dollár, a fejlett tő- kés országokban pedig 74 dollár volt. vagy- is 5,2-szeres volt a színvonalkülönbség. A vizsgált időszakban a KGST-országokban 240 dollárra. a fejlett tőkés országokban pedig 854 dollárra emelkedett az egy főre jutó im- port értéke. Ekkor tehát már csak 3.6-szoros volt a színvonalban mutatkozó különbség, ami a KGST-országok importjának gyorsabb fejlődését tanúsítja.
A közölt adatok azt mutatják. hogy az 1950—1975 közötti években bekövetkezett gaz- dasági fejlődés eredményeként jelentős mér- tékben csökkentek a KGST-országok és a fejlett ipari országok gazdasági színvonala közötti különbségek, és ez a fejlődés napja- inkban is tovább folytatódik.
(Ism.: Haipál Gyula)
EJDEL'MAN, M.:
A NÉPGAZDASÁGI MÉRLEG — A SZOCIALISTA BÓVITETT ÚlRATERMELÉS ELEMZÉSENEK ESZKÓZE
(Balansz narodnogo hozjajsztva —- vazsnejsih ln- sztrument analiza raszsirennogo szocialiszticseszkogo voszproizvodsztva.) — Vesztnik Sztatisztikí. 1978. 7. sz.
38—49. p.
A szovjet statisztika elméletében és gya- korlatában alapvető és aktuális szerepet ját—
szik a népgazdasági mérleg felépítése és az abban foglalt adatok elemzése. A Szovjet- unióban gazdag tapasztalatok halmozódtak fel a népgazdasági mérleg kidolgozásában, amikor a társadalmi fejlődés konkrét törté- nelmi körülményei között nyomon követte és követi a társadalmi újrater'melés folyamatait.
Már 1918 augusztusában, a statisztikai hiva- talok dolgozóinak első értekezletén felmerült a népgazdasági mérleg összeállításának szükségessége. de a szovjethatalom első éve- inek eseményei ezt nem tették lehetővé. Az első népgazdasági mérleg F. I. Popovnak, a Központi Statisztikai Hivatal vezetőjének irá— — nyitásával az 1923/24. évről készült el. és 1926-ban publikálták. Ez a szovjet statiszti—
kusok nagy eredménye volt. és az első mér——
leg fontos szerepet játszott a szovjet statisz—
tika fejlődésében. Már ebben a mérlegben széleskörűen megjelentek az ágazatok egy- más közti termelési kapcsolatai, és tartal- mazta az ágazati kapcsolatok mérlegének
alapvető elemeit és mutatóit. (Részletes is- mertetését lásd: Statisztikai Szemle. 1958.
évi 4. sz. 315—322. old.)
A szocialista gazdaság fejlődésével, ater- vezés színvonalának emelkedésével, a sta-
