A KGST-országok társadalmi termelése hatékonyságának összehasonlítása

A KGST-ORSZÁGOK TÁRSADALMI TERMELÉSE HATÉKONYSÁGÁNAK OSSZEHASONLlTÁSA*.

JU. IVANOV —— !. RUZSOV

A KGST-országok kommunista és munkáspártjainak 1975-ben és 1976 elején tartott kongresszusain meghatározták a következő ötéves terv sokrétű gazdasági és szociális feladatait, és megjelölték e feladatok megoldásának útjait. Ezek közül az egyik legalapvetőbb feladat a társadalmi termelés hatékonyságának lényeges eme-

lése.

L. I. Brezsnyev a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXV. kongresszusán mon- dott beszámolójában a párt gazdasági stratégiájáról és a tizedik ötéves terv fő sajátosságairól szólva hangsúlyozta: ,,A hatékonyság kulcskérdésként való kezelése

— és erről újra és újra szólnunk kell — egész gazdasági stratégiánk legfontosabb

alkotó része."1

Fölösleges itt ismételten és részletesen indokolni. miért van szükség a társa—

dalmi termelés hatékonyságának statisztikai elemzésére. Ezért csak utalunk az ilyen elemzések jelentőségére abból a szempontból. hogy az irányító és tervező szervek- nek szükségük van a termelési ráfordítások és az eredmény közötti aránynak és dinamikájának ismeretére a tervezéssel kapcsolatos fontos gazdaságpolitikai dön—

tések, a gazdasági növekedés ütemének gyorsítására irányuló intézkedések kidol- gozásához.

Ugyanakkor el kell ismerni, hogy a probléma fontossága ellenére annak szá—

mos aspektusa még nincs kellőképpen kidolgozva, A statisztikai szervek a haté- konyságra vonatkozóan általában csak részmutatókat publikálnak (például a munkatermelékenység, az anyag— és eszközigényesség stb. mutatóit); a közgazda—

sági szakirodalomban továbbra is vita folyik arról, hogy a hatékonyság vizsgálatával kapcsolatban hogyan határozzuk meg a ráfordítások és az eredmények mutatóit.

hogyan aggregáljuk a részmutatókat, hogy összefoglaló mutatókra jussunk, hogyan hasonlítsuk össze a folyó termelő és az állóeszköz-ráfordításokat.

Ezek a problémák természetesen még bonyolultabbá válnak a termelés haté—

konyságának nemzetközi öszehasonlítósa esetén. Ennek oka. hogy biztosítani kell a hatékonyság elemzéséhez elengedhetetlenül szükséges értékmutatók összehason- lítható értékelését. ki kell küszöbölni az egyes országok eltérő gazdasági szerkezeté- nek hatását a számításokra, s végül olyan indexeket kell kapnunk. amelyek számos analitikus követelményt is kielégítenek (így például a tranzitivitás követelményét,

'A cikk eredeti címe: ..0 mezsdunarodnüh szoposztavlenijah éffektivnoszti obscsesztvennoga proizvodszt- va v sztranah-cslenah SZEV".

1 A Szovjetunió Kommunista Pártja XXV. kongresszusa. 1976. február 24. -— március 5. Kossuth Könyv—

kiadó. Budapest. 1976. 54. old.

valamint azt, hogy az eredmény független legyen attól, mely ország képezi az ősz—

szehasonlítás bázisát stb.).

A nemzetközi gazdasági kapcsolatok elmélyülésével ,és az integrációs folyama- tok egyre intenzívebbé válásával azonban mind nagyobb szükség van a termelés hatékonyságát jellemző, nemzetközi szinten összehasonlítható adatokra. Ezek az adatok az egy főre jutó nemzetijövedelem—arányok hagyományos mutatói- val együtt — megalapozottabbá tehetik az országok gazdaságának összehasonlító elemzését, továbbá biztosíthatják a gazdasági fejlődés színvonalkülönbségeit meg—

határozó tényezők feltárását. Ebben az összefüggésben kétségtelenül érdeklődésre tarthat számot a társadalmi munka termelékenysége mutatójának nemzetközi össze- hasonlítása.2 Ezen a mutatón általában az anyagi termelésben foglalkoztatottak egy főjére jutó nemzeti jövedelmet értik. Úgyszintén fontos a társadalmi termelés . hatékonysága szélesebb értelemben vett mutatójának nemzetközi összehasonlítása is, mely a termelést az összes ráfordításokkal (az élő munkával és a termelési álló—

alapokkal) veti össze.

A jelen tanulmány célja, hogy megkísérelje áttekinteni a munka társadalmi termelékenysége és a társadalmi termelés hatékonysága nemzetközi összehasonlí- tásának néhány lehetséges módozatát. Az említett nehézségek ellenére ilyen jellegű

összehasonlítások elvégzése a KGST keretein belül —- legalábbis hosszabb távon —

teljesen reális feladat, különösen, ha figyelembe vesszük az értékmutatók nemzetközi összehasonlítása, valamint a — hatékonysági számítások legfontosabb komponenseit tartalmazó — népgazdasági mérlegek kidolgozása terén felhalmozódott tapasz- talatokat.

Mindenekelőtt természetesen azzal kell kezdeni. hogy megalapozzuk a társa—

dalmi termelés hatékonysága mérésének elvi megközelítését. ami többek között lehetőséget ad a legcélszerűbb számítási mód kiválasztására.

Mint ismeretes, a társadalmi termelés hatékonysága általában a ráfordítá—

soknak és a termelés eredményének víszonyaként határozható meg.

Ezt az általános megállapítást természetesen számos vonatkozásban konkreti—

zálni kell; mindenekelőtt tisztázni kell azt, hogy mi legyen a hatékonysági számí—

tásoknál a termelés eredményének mutatója, milyen elemeket tartalmazzanak a termelés társadalmilag szükséges ráfordításai, hogyan hasonlítsuk össze a folyó és az állóeszköz—ráfordításokat. Kezdjük az összehasonlítást a termelés eredményé—

nek mutatójával.

Egyetértünk azoknak a közgazdászoknak a véleményével, akik úgy tartják. hogy a hatékonysági számításoknál a termelés volumenének legmegfelelőbb mutatója

a nemzeti jövedelem.3

Mint ismeretes, számos szerző úgy véli, hogy a nemzetközi összehasonlítások

céljaira jobb a nemzeti jövedelem módosított változatát, a hozzáadott érték mu—

tatóját alkalmazni. amely a tiszta terméket és az állóalapok amortizációját foglalja magában. E mutató alkalmazása mellett rendszerint azzal érvelnek, hogy az amor- tizációs kulcsok országonkénti különbségei torzíthatják a tiszta termék viszonylagos

nagyságát.

E nézettel elvben egyetértve megjegyezzük. hogy véleményünk szerint a hozzá- adott érték (anyagmentes termelési érték) mutató hátránya az, hogy amennyiben

11 Mint ismeretes, az értékmutatók nemzetközi összehasonlítása terén a további munkák programja, amelyet a KGST Statisztikai Állandó Bizottság 27. ülése hagyott jóvá, előirányozza a társadalmi munka ter- melékenysége KGST-országok közötti összehasonlítása módszertanának kidolgozását.

3 A közgazdászok nagy része egyetért ezzel a véleménnyel. ezért nincs szükség részletesebb érvelésre.

Csak azt említjük meg. hogy a népgazdasági mérlegben számított társadalmi termék a folyó termelő fel- használásban (: termékek értékét halmozottan veszi számba, és ezért nem alkalmas a termelés eredményének meresere.

A TÁRSADALMI TERMELÉS HATÉKONYSÁGA 351

jelentős különbségek vannak az egyes országok között a termelés állóalap-igényes- ségében. úgy ez torzíthatja a termelés viszonylagos nagyságát. Tehát annak eldön- tését. hogy a hozzáadott érték mutatója előnyben részesítendő—e a nemzeti jöve- delem mutatójával szemben, attól'célszerű'függővé tenni, hogy a mindenkori konk-

rét esetben a tiszta termékindekének, torzítása mikor nagyobb: az amortizációs kulcsok. vagy a termelés.állóalap—igényességének eltérései esetében./*

A továbbiakban az "egy_szérűfség kedvéért az összehasonlítás céljaira a nemzeti jövedelem mutatóját választjuk; ' '

Ennél nyilvánvalóan nehezebb kérdés, hogy mit tartalmazzon a társadalmi

ráfordítások mutatója. A választ nagymértékben. az határozza meg, hogy milyen mutatót választottunk a termelés jellemzésére. Mivel a termelés volumenének jellem—

zésére a nemzeti jövedelem.mutotóját választottuk, így a ráfordítások mutatójának az élőmunka-ráfordítások teljes összegén túl nem szabad magában foglalnia a munkaeszköz-ráfordításokat. Ellenkező esetben a ráfordítások halmozott számba—

vételére kerülne sor, amit nem kompenzál a termelés ugyanilyen többszörös szám-

bavétele. *

A nemzeti jövedelem termeléséhez társadalmilag szükséges ráfordítások meg—

határozására kétféle eljárás lehetséges, amelyek —— mint látni fogjuk —- azonos

eredményhez kell, hogy vezessenek. ;

Az első eljárás esetén az anyagi termelés minden ágazatában és szektorában összegezzük a (szükséges és a többlet-) élőmunka-ráfordításokat. Ha ugyanakkor a többlet—munkaráfordításokat a termelőalapokkal arányosan osztjuk fel az egyes termékek (termékcsoportok vagy alágazatok) között, ez lehetővé teszi, hogy egy- idejűleg figyelembe vegyük az állóeszköz-jellegű beruházásokat is. A többlet- munkaráforditások — véleményünk szerint — olyan általános jellegű költségek, ame—

lyeket nem lehet közvetlenül az egyik vagy másik termékhez (termékcsoporthoz vagy alágazathoz) hozzárendelni. és ezért ezeket a költségeket valamilyen kritérium alap- ján arányosan kell felosztani hasonlóan ahhoz. ahogyan ezt a vállalatok az általá- nos üzemi költségekkel teszik az önköltség meghatározása során. Véleményünk sze—

rint ilyen kritériumként célszerű a termelési állóalapokat választani. mivel a többlet—

munkaráfordítások eredményeként kapott többlettermék nagysága az élő munka eszközigényességétől függ.

A ráfordítások képlete tehát hasonló lesz a ,.termelési ár" képletéhez. Mivel a termelési ár a tőkés gazdaságban az ágazati konkurrencia alapján az érték—

többlet újrafelosztása útján alakul ki, egyes közgazdászok úgy vélik, hogy a termelési ár az értéktől való eltérést jelent, és ezért a szocialista gazdaságban nem alkalmas a költségek számbavételére. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy az érték ..termelési árrá" történő módosulásának objektív anyagi alapja van; nőnek az állóeszköz-költségek, és ezek számításbavétele szükségessé válik. Ez az alap nem veszti el jelentőségét a szocialista gazdaságben sem. Ez tükröződik a napjainkban

a termelési alapokért fizetett járulékokban.

A fentiek figyelembevételével a hatékonyság koefficiensének meghatározására szolgáló képlet egy adott ország esetében a következőképpen írható fel:

KA : ím; m

' ; ismeretes. hogy a tőkés országok statisztikájóban, a végtermék mutatóját gyakran használják a ter- melési eredmények jellemzésére. Ezt azonban általában gyakorlati okokból teszik, mivel nehéz az amortizá- clóról megbízható adatokat szerezni. Ezenkívül figyelembe kell venni azt is. hogy a különböző időszakokra vonatkgzó. nemzeti szintű összehasonlítósokban az állóalap-igényesség eltérései valószínűleg kisebbek, mint az országok közötti összehasonlításoknái (különösen rövid távú összehasonlítások esetén).

ahol:

KA — a termelés hatékonyságának koefficiense A országban,

O,- — a fogyasztásra, felhalmozásra és tiszta exportra felhasznált í termék mennyisége,

P,- — az i termék ára,

Vi — munkabér a [ ágazatban (i— 1 n). ahol n az anyagi termelés összes ágaza—

tának a száma,

R,- — termelési alapok (álló- és forgóeszközök) a i ágazatban;

E—_— ZmW/ZR, ahol m a többlettermék a i ágazatban.

Nem nehéz megállapítani, hogy az l'l/ képlet szerinti számítás eredménye 1. s

ezért rendeltetése csupán az, hogy a hatékonyság meghatározásának általános

módszerét szemléltesse, vagyis megmutassa. milyen elemekből áll a hatékonyság;

s azok hogyan mérhetők össze. Az [1/ képlet akkor nyer gyakorlati jelentőséget, amikor azt a hatékonyság különböző aspektusban történő elemzéséhez alkalmaz- zuk:

— vállalatcsoportok és alágazatok szintjén5.

—- az időbeli alakulás elemzésére.

—— nemzetközi összehasonlításokra.

Mielőtt tovább mennénk, emlékeztetni szeretnénk arra, hogy a termelés és a

ráfordítások értékazonosságának az /1/ képlet alapját képező feltételezése a tár—

sadalmi termék ágazati kapcsolati mérlegének egyik alapösszefüggéséből követke- zik, amely szerint —— mint ismeretes -- a végtermék értéke (ll. négyzet) egyenlő az

ún. elsődleges ráfordítások összegével (lll. négyzet).

Mint említettük, lehetséges más közelítési mód is a nemzeti jövedelem terme—

léséhez társadalmilag szükséges ráfordítások meghatározására. Ez a közelítési mód azon alapszik, hogy a fogyasztásra, felhalmozásra és exportra kerülő végtermékek

önköltségét, valamint a végtermékek termelésében közvetlenül eszközölt többlet—

munka-ráfordításokat összegezzük. Ez a számítási mód ugyanarra az eredményre kell vezessen. mint az összes élőmunka—ráfordítás összegezése, Ebben az esetben az /1/ képlet a következőképpen alakul:

§o P.

S§o c ;§ R E /2/

ahol:

C,- - az i végtermék önköltsége,

Rk — (; végtermékeket gyártó ágazatokban működő termelési alapok (k: m, ahol m a végtermékeket gyártó ágazatok száma).

Mint említettük. az /1/ és a /2/ képlet segítségével végzett számításoknak azo-

nos eredményt kell adniok. Ezt az ágazati kapcsolatok mérlegének egyszerűsített sémája segítségével illusztráljuk, amelyben a gazdaságot két ágazatra osztjuk:

az 1. ágazat csak közbenső termékeket termel, a 2. csak végtermékeket. (A sémát

lásd a következő oldalon.)

A sémából látható, hogy a nemzeti jövedelem (a végtermék) termeléséhez szükséges ráfordításokat kétféleképpen határozhatjuk meg: vagy Zi-l—Zz, vagy X12 —l— 22, mivel Xn -t—Zz-—— Yz, és Yz— — X2 és 21 Jr Zz— Yz. lgy nyilvánvaló, hogy

mindkét számítási módszernek azonos eredményt kell adnia.

5 Az elemzésnek ez az iránya csak abban az esetben eredményes, ha a termékek áru-ai a társadalmi munkarófordításokat tükrözik.

A TÁRSADALMI TERMELÉS HATÉKONYSÁGA 353

Az ágazati kapcsolatok mérlegének

! egyszerűsített sémája

1 2 V X

1 Xn X12 Xi

2 Y2 Xz

Z Zi ZZ

' ahol:

Xi és X2 — az i., illetve—a 2. ágazat bruttó termelése, Y2 — a 2. ágazat végterméke.

21 és 22 - az 1. és 2. ágazatban hozzáadott érték.

A nemzetközi összehasonlítások céljaira az /1/ képlet az alkalmasabb, mert olyan elemekből áll, amelyek statisztikailag könnyebben mérhetők, az összehasonli—

tás feladatainak figyelembevételével.

Ha most az /1/ képletet a nemzetközi összehasonlításokhoz alkalmazzuk, akkor az a következőképpen alakul:

A B

: ÉL. Az ttime ,3,

B A - B A B

ZGi Pi 2 Ti Vi 'l'ZRi EA

!

ahol:

KA/B ' B —— a termelés hatékonyságának indexe A országban B országhoz viszonyítva, Ti: és Ti — a termelésre fordított idő a két országban,

VÁ B -— a munkabér A országban,

R,- és R,- — termelési állóalapok ezekben az országokban összehasonlító értékelésben

(A ország árain).

Számszerű példákon szemléltetve a következőket kapjuk (az adatok példa- szerűek).

Tegyük fel. hogy A ország nemzeti jövedelme 210 százaléka B országénak, Az anyagi termelésben foglalkoztatottak létszámának aránya 150 százalék. A termelő—

alapok volumenének aránya 160 százalék.

Feltételezve. hogy A országban a szükséges munkarátorditások aránya a nem—

zeti jövedelemben 0,6, a társadalmi termelés viszonylagos hatékonyságának együtt- hatója A országban B országhoz képest a [3/ képlet szerint:

21 21

K : _m_-.__— : __-.__ z , NB 1.5-0,6 —1—1.6-o,4 1.54 1'4

Másképpen mondva a hatékonyság A országban 40 százalékkal magasabb, mint 8 országban.

? Statisztikai Szemle

így tehát a /3/ képlet a társadalmi termelés hatékonysága színvonalának ösz—

szehasonlítására szolgáló általánosított formula. E képlet összehasonlító módon

mutatja be a termelés hatékonyságát meghatározó alábbi tényezők hatását:

—— az előállított termékek mennyiségi különbségei,

— az előállított termékek minőségi különbségei,

— a termelés anyagigényességének különbségei,

—— a termelés élőmunka-ígényességének különbségei.

— a termelés állóeszköz-igényességének különbségei.

A számítási eredmények így egyoldalúak lesznek. mert az egyes tényezők sú-

lyozására A ország súlyait használtuk fel. A fenti torzítás elkerülése érdekében

használnunk kell B ország súlyaít is. Súlyként rendszerint az árakat. a munkabért.

az eszközjárulékot alkalmazzák.

Nem nehéz bebizonyítani, hogy a /3/ képletet a munkatermelékenység és a

termelési állóalapok kihasználási indexeinek átlagaként lehet ábrázolni, amely

indexeket a szükséges terméknek és a ter'méktöbbletnek a nemzeti jövedelemben mért arányaival súlyoztunk. Amennyiben a súlyozáshoz a saját ország árait és orá-

nyait használjuk fel, a képlet formája súlyozott számtani átlag lesz:

A : 'tWA 'l"RWA /4/

Ha a súlyozáshoz a partnerország árait és arányait használjuk (feltételezve.

hogy az összehasonlítás bázisának szerepét ugyanazon ország adatai játszák, mint a /4/ képletben). a képlet súlyozott harmonikus átlag alakját ölti:

H, : ———,——

1

,,5,

': er'ln Wa

ahol:

It — a munkatermelékenység indexe,

IR —— a termelőalopok kihasználásának ínclexe,6

WA és w; — a szükséges termék és a terméktöbblet aránya A ország nemzeti jövedel—

mében.

WB és w; —- a szükséges termék és a terméktöbblet aránya B ország nemzeti jövedel- mében.

Ez a körülmény a súlyok közötti különbségek miatt kétféle számítási eredmény—

hez vezet. Ahhoz. hogy egyező számítási eredményt kapjunk, a nemzetközi össze—

hasonlításokban elfogadott eljárásnak megfelelően a geometriai átlag képletét kell használnunk.7

Mint a [4/ és /5/ képletből látható, a részindexek összesúlyozásához felhasz—

nált súlyok befolyásolhatják a számítások eredményeit. Éppen ezért fontos, hogy e súlyok meghatározásánál biztosítsak az adatoknak a lehető legnagyobb fokú összehasonlíthatóságát mindkét ország vonatkozásában. lgy például rendkívül fon—

tos. hogy a lakosság elsődleges jövedelmeinek tartalma. amelyet a népgazdasági

mérlegben rendszerinta szükséges munkaráfordítások jellemzésére használunk,

azonos legyen mindkét országban: a lakosság elsődleges jövedelmeinek nemcsak

'5 A /4/ és az /5/ képletben szereplő 't és 'R indexek természetszerűen különböznek egymástól. mivel más—más súlyok alapján határoztuk meg őket: a /4/ képletben A ország. az /5/- ben 8 ország súlyai alapján.

7 E tanulmányban nem vizsgáljuk a hatékonyság sokoldalú nemzetközi összehasonlításánok sajátos prob- lémáit; ez külön tárgyalást igényel.

A TÁRSADALMI TERMELÉS HATÉKONYSÁGA 355

a munkabért kell magukban foglalniok. hanem a bérjellegű kifizetéseket is, vala—

mint a lakosság kisegítő gazdaságaiban keletkezett nettó termelést.

Azokban az esetekben, mikor az egyes országok között lényeges különbségek vannak a (munkaerő újratermelésében fontos szerepet játszó) szociális—kulturális szolgáltatások ingyenességének mértékében, lehetőség van arra, hogy a lakosság elsődleges jövedelmeit korrigáljuk. A korrekció célja, hogy kiküszöböljük a gazda—

ságok eltérő szerkezeti hatásait a súlyokra, melyeket a különböző ráfordítástípusok

öszemérésére, illetve az egyedi indexek összesúlyozására használunk.

Mint a /3/ képletből látható, a hatékonysági számításokhoz szükség van a ter- melési állóalapok azonos módon értékelt összehasonlító adataira. Ha nincs ilyen információnk, akkor első pillanatra úgy tűnik, hogy az állóalapok volumenindexé—

nek meghatározásához felhasználhatók az állóalapok amortizációjára vonatkozó összehasonlítható adatok. amelyeket rendszerint a felhalmozási alap összehasonlí—

tásánál kapunk tiszta formában. Ezeket az adatokat azonban csak akkor használ- hatjuk fel. ha lehetőség van az amortizációs kulcsok országonkénti eltéréseinek az az amortizáció viszonylagos nagyságára8 gyakorolt hatása kiküszöbölésére például bizonyos koefficiensek alkalmazásával. Lehetséges más közelitési módszerek alkal- mazása is. így például 0. Niitamo9 finn statisztikus a termelő állóalapok volumen—

indexének meghatározásához a berendezések lóerőben mért kapacitására vagy a termelésben felhasznált villamos energiára vonatkozó adatok alkalmazásátjavasol- ta, mivel —— véleménye szerint — az állóalapok volumene és az említett mutatók kö—

zött szoros korreláció van.

A társadalmi termelés hatékonysága nemzetközi összehasonlításával kapcsolat—

ban felmerülő problémák rövid áttekintése is azt mutatja, hogy e problémák bonyo- lultak, megoldásuk időigényes, ezért célszerű őket szakaszosan megoldani.

Az első szakaszban célszerű a társadalmi munka termelékenysége színvonalá—

nak összehasonlítására vonatkozó számításokat elvégezni.

Ennek érdekében mindenekelőtt a megtermelt nemzeti jövedelem összehasonlító adatait kell biztosítani. Jelenleg e feladat megoldásának legreálisabb módja a végső felhasználás módszerének alkalmazása, amely magában foglalja az össze—

hasonlító valutára történő á—tszámítást. majd ezt követően a nemzeti jövedelem végső felhasználása összes komponensének összesítését, beleértve a külkereske- delmi mérleg egyenlegét és a veszteségeket. Ezzel kapcsolatban meg kell emlí- teni. hogy mig a nemzeti jövedelem olyan komponenseinek összehasonlítása te—

rén, mint a fogyasztás és a felhalmozás, már jelentős tapasztalatokkal rendelkezünk, addig a külkereskedelmi mérleg összehasonlítható valutára történő átszámítása még

kidolgozásra és kipróbálásra vár.

Véleményünk szerint a külkereskedelmi egyenleg összehasonlító adatainak ki—

számításához felhasználhatók a KGST-országok transzferábilis rubelben kifejezett export- és importadatai. Ezen adatok alapján volumenindexeket számíthatunk. majd segítségükkel megkapjuk az egyes országok export és import volumenét olyan ösz—

szehasonlítható áron, amelyen a népgazdasági mérlegben a külkereskedelmi mér- leget értékelik. A külkereskedelmi mérleg egyenlegét összehasonlítható áron ún.

egyenlegezés útján kapjuk meg.10

8 Lengyelország és Magyarország 1971—1973. évi összes fogyasztásának összehasonlítósánál az állőalapok amortizáciőjónak zlotyban való számításakor mindkét ország vonatkozásában a lengyel amortizációs kulcsot használták. a forintban való számításoknál a magyar kulcsot.

9 The development of productlvity in Finnish industry, 1925—1952, OEEC. Paris. 1958.

10 Például, ha Lengyelország exportja transzferábilis rubelben Keszor kisebb a Szovjetunió exportjánól.

akkor bizonyos megszorításokkal feltételezhetjük, hogy a két ország exportjának aránya a népgazdasági mérlegben a külkereskedelem értékelésére használt árakon is megközelítően hasonló lesz. A számítást áru- csoportonként célszerű végezni.

2.

Bizonyos nehézséget jelent az a körülmény, hogy a KGST-országokban a nép—

gazdasági mérlegek kidolgozása során az export és az import értékelésének mód—

szerei nem azonosak; egyes országokban CIF és FOB árakat alkalmaznak, más országokban ún. belső árakat. amelyek alapján a külkereskedelmi vállalatok el-

számolásaikat bonyolítják a hazai piacon. E különbséget természetesen figyelembe kell venni a megtermelt nemzeti jövedelem összehasonlító valutára való átszámí-

tási módszereinek kidolgozása során. .

A második megoldásra váró kérdéscsoport a munkaráfordításokra vonatkozó adatok összehasonlíthatóságának biztosítása. Annak ellenére, hogy a munkaügyi statisztika alapelveit a KGST Statisztikai Állandó Bizottsága keretében egységesí-

tették, a munkatermelékenység nemzetközi összehasonlításához felhasználandó

nemzeti adatokat bizonyos mértékben korrigálni kell. lgy például az egyes orszá- gokban eltérő az anyagi termelés szférájába tartozó ágazatok köre, a gazdaság szervezete, a munkaügyi törvényhozás stb.

Az első szakaszban a munkaráfordítások mutatóját két változatban határozhat—

juk meg:

— az anyagi termelésben foglalkoztatottak létszáma, _ ,

— az anyagi termelésben foglailkoztatottaknak a munkahét (órákban mért) hosszaban és az évi munkanapok számában mutatkozó különbségek figyelembevételével korrigált lét- szama.

Mivel a feladat egyelőre csupán arra korlátozódik. hogy a munkatermelékeny- ség általános mutatóját meghatározzuk. az egyes ágazatok létszámát vagy a ..tisz- ta ágazat" módszere. vagy a vállalati módszer segítségével állapíthatjuk meg. Az adott ágazatban foglalkoztatottak számának a .,tiszta ágazat" módszere szerinti meghatározásánál azokat kell számításba venni. akik az adott vállalatnál az ága- zat főprofilját képező alaptermelésben dolgoznak (például ipari termelő személy—

zet, valamint azok, akik a népgazdaság egyéb ágazataiban melléktevékenységként hasonló terméket állítanak elő, így például az állami gazdaságok és a mezőgazda—

sági termelőszövetkezetek kisegítő iparvállalatainál, melléküzemágaiban). Ugyan-

akkor nem kell számításba venni azokat, akik az adott vállalat részlegeinél dolgoz-

nak ugyan. de az anyagi termelés más ágazataiban főtermékként előállított termé—

ket termelnek. Nem tartoznak ide továbbá az adott vállalat nem termelő egységei- ben (bölcsőde. orvosi rendelő stb.) foglalkoztatottak.

A vállalati módszer alkalmazásánál azt a létszámot kell figyelembe venni. amely a vállalat termelő egységeiben dolgozik, függetlenül az ágazati hovátartozástól.

Ebben az esetben sem kell figyelembe venni a nem termelő egységekben foglal- koztatottakat.

A számításban figyelembe kell venni a gazdaság valamennyi társadalmi—gaz—

dasági szektorában foglalkoztatottakat. Különösen fontos a lakossági kisegítő gaz—

daságokban foglalkoztatottak létszámának megalapozott meghatározása.

A számítások alapját a dolgozók egyes kategóriáinak átlagos állományi lét-

számadatai képezik. Ugyanakkor azonban figyelembe kell venni, hogy az említett

létszámadatok olyan foglalkoztatottakat is magukban foglalnak. akik valamely idő-

szakban gyakorlatilag nem vettek részt a termelésben. Mivel a dolgozók e kategó-

riáinak aránya eltérő lehet az egyes országokban, így ezeket a foglalkoztatottak átlagos állományi létszámában nem szabad figyelembe venni. Ide tartoznak pél- dául a szülési szabadságon levő nők. Az egyes országokban érvényben levő jog- szabályok, amelyek a szülési szabadság időtartamát. valamint az arra jogosultak számát —- eltérően — szabályozzák, a lakosság korösszetételétől függően befolyá-

A TÁRSADALMI TERMELÉS HATÉKONYSÁGA

357

solhatják a munkaráfordításokra vonatkozó adatok összehasonlíthatóságát. Ezért célszerű a foglalkoztatottak e kategóriáját figyelmen kívül hagyni.

A mezőgazdaságban foglalkoztatottak számának meghatározásánál fontos, hogy figyelembe vegyük más ágazatok azon dolgozóit, akik átmenetileg idénymun-

kán dolgoznak a mezőgazdaságban.

Mivel azonban úgy döntöttünk, hogy a számításokat az első szakaszban csak az anyagi termelés egészére vonatkozóan végezzük el, elegendő csupán azon lét- szám figyelembevétele, amely a nem termelő szféra intézményeiből vesz részt ideig—

lenes mezőgazdasági munkában, valamint a diákok figyelembevétele stb.11 A me—

zőgazdasági munkaráfordítások számításánál célszerű továbbá számításba venni azokat a személyeket is, akik olyan mezőgazdasági szolgáltatást nyújtó intézmény—

ben dolgoznak, amely szolgáltatás megszervezhető közvetlenül a mezőgazdasági termelőszövetkezetekben és állami gazdaságokban is (például állatorvosi ellátás, mezőgazdasági kártevők elleni védelem). Ez a megközelítés lehetővé teszi a gaz- daság szervezésében levő országok közötti különbségek figyelembevételét és a munkaráfordítások összehasonlíthatóságának fokozását.

Speciális -- a megfelelő nagyságok közötti arányt kifejező — koefficiensek se-

gítségével figyelembe lehet továbbá venni az órákban mért munkahét hosszában, valamint a munkanapok évi számában országonként tapasztalható eltéréseket. Az ilyen közelítés könnyebben alkalmazható, mint a ráfordításoknak munkaórában tör—

ténő számbavétele. különösen ha figyelembe vesszük, hogy a ráfordítások nemzet—

közi összehasonlíthatóságának fokozása céljából különféle korrekciókra van szük—

ség.

Ez az a néhány kérdés, amely a termelés hatékonysága. valamint a társadalmi munka termelékenysége nemzetközi összehasonlításával kapcsolatban felmerül. E számítások végrehajtása lehetővé teszi a KGST-országok gazdasága összehasonlító elemzésének kiszélesítését és elmélyítését, ami nagyon fontos az egyes országok azon szervei számára. amelyek a tervezéssel, a gazdaság fejlődési irányának meg- határozásával, az eszközök területi elosztási arányainak megállapításával kapcso- latos gazdaságpolitikai döntésekért, valamint az olyan gyakorlati feladatok meg—

oldásáért felelősek, amelyek a szocialista gazdasági integráció komplex program-

jából következnek. '

PE3iOME

As-ropm npouaaonm oősop Hecnonsnux Bosmomubix cnocoőoa Memaynaponnoro cpaaHeHm nponaaonmensnocm oőuecraennoro prAa a articpekmanocm oőmecraem—ioro npouasoncraa.

Linz cpasnenun oan BOCHOHbSOBanHCb conocrasnennnmu CTOMMOCTHbiX nonasareneü crpaH—unenos CBB " onsnom, HaxonneHHer npn paapaőome óanchos HapOAHOI'O xoanü—

craa.

ABTOpr ouepka npemne acero c-rpeMm-cn Bbmcnms, KBKOBHM AOHMeH 65in npn—

MéHzeMmi !; pacuerax acpcpekmsuocm noxaaarens npousaogcraeunbix pesyanaToe, Hame anemeH'rbl Aomimu cerpmars oömecrseHHo—HeoőonnMsle aarparbi " KaKHM oőpasoM cnenyer conocraann'rs 'reKyume n eAMHOBPEMeHHble sarparu.

Ha ocnoaanvm paSnHHHle cooőpamenuü aBTOpr Buőpann Ann u.eneü cpasHeHun no—

Kasarenb Hauuonanbnoro noxona.

Linz onpeAenem—m OőLueCTBeHHO-HeOÖXOAHMbIX aarpaT Hauuonanbnoro onona öBTOpbl npnaonnr p.aa cnocoőa, KOTOpre .nomxnbr nars OAHHBKOBble pesynbtarbi. B cnyuae cno- coőa onu CYMMpriOT aarparm muaoro prga ao Bcex o'rpacnsx " CeKTOan Marepnans-

" Az anyagi termelés vállalataibon foglalkoztatott azon dolgozókat, akik ideiglenesen végeznek mező- gazdasági munkát. a megfelelő ágazatok átlagos állományi létszámában vesszük figyelembe.

HOI'O npoussoAcrea. Ocnoaoii sroporo meToAa nsnne'rcu CYMMHpOBal—me Ceőec'ronmocw none—Hoi! npOAYKuMH, ugymeü Ha no-rpeőneime, Haxonnenue u 3Kcnopr,4a ranme aa'rpar npuőaaounoro prna, Henocpegcreeuno ocymeCTanseMbix a npowasoncrse none—moi nípo—

.nykuun. '

ABTOpr nponasonnr oősop npoőneM, cassauuux c memAyHapoAHuM cpeanenuem 34:- cpeicwai-ioc-m oőmecrseunoro npouaaoncraa. Cornacuo ux MHeHHiO ary paőory u.enecooö—

past-(O amonnan: no aranaM. Ha nepBOM arane npouaaonnrcn paclle'fbl no conocrasne- Hmo ypoaueü npousaonmenbnocm oőmecraenuoro rpyna. 3.4er Hauőonee nonxaAnumM sannercn npumeneuue merona Koneuuoro notpeőnenun, Kompuü axmov-iaer nepecuer Ha COI'IOCTEBHMYIO aamory. Aanee cnenyer oőecneumb COHOCTBBMMOCTb COOTBeTCTBYI-OUJMX gau-

Hle 0 za'rpa'rax prna.

i'loxaaarenb aarpar rpyAa mom-ro onpenenm'b a nayx aapuamax: Kan cnncouubix sam- mx a Marepuanbnom npoussoncrae, a Taume KEK H3MepeHHYIo s uacax npvonmuTenbnomh—

paőoueü Henenu u cnucounbiü com-aa, omoppexmpoaannbiü pasnuunem memny romani—m uucnoM paőotmx AHeE—i. Cnucotmuü cocras OTAeanbiX orpacnei—i nna onpeAenei—mn oó- u.i,ei'o nonaaarenn hpouaaogmenbnocm prAa OHM nonyuunu mm "levonom ,,uucroü no npocpumo orpacnu" mm me ,,MeToAOM npeAnpus'mü". ABTOpr nanaraior TOHKH apeunn, KOTOpble cneAyeT HMeTb B angy : one npumeneunn amx metanoa. -

SUMMARY

The article discusses some methods applicable for the international comparison of the social productivity of— labour and of the efficiency of social production.

The experiences gained from the comparison of value indicators in CMEA countries and from the elaboration of balances of the national economy have been used for the com-

parlson. .

The authors of the study want to clarify primarily which indicator of production is to be used for efficiency calculation. which elements should be included in the socially necessary inputs of production, and how the current and'non-recurrent inputs should be compared.

The authors chose, on several considerations, the indicator of national income for the

purpose of the comparison. , , ,

For determining the socially necessary inputs of the national income two methods are presented, which must lead to the same result. in the first method live labour inputs are summarized in all branches and sectors of the material production. The second approach is based on summarizing the costs of final products used *for consumption, accumulation or export, and the surplus labour inputs effectuated directly in the production of final products.

The authors review the problems of comparing the efficiency of social production an international level. in their opinion this work can expediently be carried out by steps. in the first phase, calculations necessary for tomparing the level of social productivity of labour are included. it is most expedient in this phase to use the method of final consumption which includes conversion into the comparative currency. Moreover the comparability of the date of labour inputs must be ensured.

The indicator of labour inputs can be determined in two voriants: as the number of' employment in material production, further as the number of employment corrected with the difference between the length of the working week in hours, and the number of working days per year. For calculating the summary indicator of labour productivity. the numbers by branches are determined either with the ..net branch method" orwith the ,,enterprise method".

The authors discuss considerations which must be taken into account in using these methods.