TÖRTÉNET! DOLGOZATOK
A TÁRSADALMI STRUKTÚRA VÁLTOZÁSAINAK NÉHÁNY VONÁSA, 1869-1910
HARCSA ISTVÁN
A társadalom mai szerkezetének értelmezéséhez nagy segítséget nyújtanak. sőt elengedhetetlenül szükségesek a korábbi évtizedek társadalmi összetételét bemu- tató adatok. Csak ezek alapján tudjuk megítélni a változások jellegét és mértékét.
A társadalmi szerkezet alakulásának vizsgálatához olyan idősorokra van szüksé—
günk, amelyek lehetővé teszik az összehasonlítást. Ehhez mindenekelőtt a jelenlegi
fogalmaknak többé-kevésbé megfelelő társadalmi struktúrát kell a múltra vonat-
kozóan összeállítani.A második világháború utáni, illetve a két világháború közötti időszakra vo-
natkozóan már megjelentek ilyen idősorok1 a rendelkezésre álló népszámlálásiada—tok alapján. Ez a munka lényegében a korábbi törekvések folytatása, és az a cél—
ja. hogy a társadalmi szerkezet hosszabb távú alakulásáról alkotott eddigi képet tovább finomítsa.
A társadalom— és a gazdaságtörténet a kiegyezéstől az első világháborúig el- telt időszakot úgy jellemzi, mint a viszonylag dinamikus fejlődés korszakát, bár közben jelentős megtorpanások is voltak. A közel fél évszázados időszak alatt az ipar és a mezőgazdaság évi átlagos növekedési üteme 6, illetve 2.6 százalékot ért el. A nemzeti jövedelem — becslések szerint —-— évente átlagosan 3.7 százalékkal
növekedett ezen időszak alatt? (Meg kell jegyeznünk. hogy ettől eltérő számítások
is vannak. Más szerző számításai szerint a növekedési ütem számottevően kisebb volt a vizsgált korszakban; a növekedés az iparban 4.2, a mezőgazdaságban 1.7 százalékot tett ki, a nemzeti jövedelem pedig 2.4 százalékkal emelkedett éves át—lagban3.)
A nagyon jelentős fejlődés ellenére is megállapítható, hogy az országra több- nyire az elmaradottság volt jellemző, és csak néhány terület volt magasabb szín- vonalon fejlett. Az egyoldalú agrárstruktúrába beépültek a modern kapitalista gaz- dálkodás elemei. A régi és az új elemei között azonban többnyire nem volt szer- ves kapcsolat. Mindez azt eredményezte, hogy a gazdasági és ennek következté- be a társadalmi szerkezet'iS meglehetősen heterogén képet nyújtott.
A változást gátló tényezők között első helyen általában a feudális korszak örök—
ségét emlitik. de emellett a kapitalista fejlődés több vonása is ellentmondásokat idézett elő. lgy például a munkaerő átlagos szakképzettségi színvonala kedvezőt-
1 A társadalmi mobilitás történeti tendenciái. Statisztikai időszaki Közlemények 343. köt. Központi Sta- tisztikai Hivatal. Budapest. 1975. 309 old.
2 Berend T. Iván —- Ránki György: Gazdaság és társadalom. Magvető. Budapest. 1974. 669 old.
3 Katus László: Economic growth in Hungary during the age of dualism,1867—1913.Studia Historica.
62. sz. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1970.
300 HARCSA ISTVÁN
len volt, emiatt nem tudta azt az általánosabb szerepet betölteni, mint amit a fejlettebb tőkés társadalmakban betöltött. Hiányoztak továbbá (mert még nem ala- kultak ki) azok a szervezeti, intézményi keretek, amelyekben ,,olajozottabban" mű- ködhetett volna a kapitalista gazdálkodás.
Természetesen mindez hatással volt a társadalom szerkezetére is. Az Erdei Fe- renc által rajzolt társadalomkép szemléletesen érzékelteti ezt az állapotot: .,Az állami vezetés és az értelmiségi hivatások nagyobb része a nemesség szerepe ma- radt. viszont az új termelő szerepeket; ipart, kereskedelmet ez az új. idegenekből
toborzódott polgárság töltötte be. Ez az új polgári réteg ebben az időben még
lojális volt a nemesi úri vezetés felé. tehát a saját maga által kiépített pozíciókon túl még nem igényelt egyéb szerepeket a magyar társadalom életében, hanem e vo—natkozásban tiszteletben tartotta a magyar nemesség szerepeit.
A fellendülésnek és az építkezésnek ebben a korszakában a jobbágyságból felszabadult parasztság a szerint tudta felhasználni a konjunktúrát. ahogy a meg- előző rendi társadalomban történeti tőkét gyüjtött. Élelmesen és több—kevesebb szakszerűséggel tudta felhasználni a megnyílt lehetőségeket parasztságunknak az a rétege, határozottan a kisebbsége, amelyik már a rendi társadalomban maga- sabb fejlettséget ért el. Tehát a Kis—Alföldnek és az északi és nyugati Dunántálnak nyugatias parasztsága és a Nagy—Alföldnek szabadabban fejlődött polgárgazda pa-
rasztsága jár az élen".4
Az ipari munkásság — különösen a korszak elején — számarányát és összeté- telét tekintve igen elmaradt a fejlett tőkés országok munkásságával összehasonlít—
va.
A hátráltató tényezőket figyelembe véve is tény, hogy a múlt század 90—es évei- nek közepétől az első világháborúig eltelt időszak alatt jött létre lényegében a magyar gyáripar alapja. Ebben a korszakban jelentős fellendülés tapasztalható, amit leginkább a gyáripari termelés adatai érzékeltetnek, hiszen 1898—1913 között 120 százalékkal növekedett a magyar gyáripar termelése, évente 5.4 százalékkal, ami meghaladta Nyugat-Európa akkori 4.6 százalékos növekedési ütemét.5 Az ipar fejlődése természetesen hatott a társadalmi struktúra alakulására is. A gyáripar növekedésével párhuzamosan. ekkor fejlődött ki a magyar munkásosztály első na- gyobb bázisa.
A továbbiakban megkíséreljük e különösen fontos korszak társadalmi szerke- zetének legfőbb vonásait és a bekövetkezett változásokat a népszámlálási adatok alapján bemutatni.
A népszámlálási adatok felhasználásával kapcsolatosan előre kell bocsáta—
nunk, hogy azok a másodlagos feldolgozás és értékelés során számos módszertani problémát okoztak.6 Ezek részben fogalmi eltérésekből. részben az egyes népszám- lálások felvételtechnikai különbségeiből fakadtak.
A kiegyezéstől az első világháborúig terjedő időszakra vonatkozóan egyik ilyen jelentős probléma a keresők és az eltartottak arányának helyes megállapítása. Az 1890 és 1910 közötti időszakra ez nem okoz különösebb gondot. mert az 1890.. az , 1900. és az 1910. évi népszámlálás foglalkozási statisztikája eléggé részletes. Za- varó tényező elsősorban az 1910. évi népszámlálásnál jelentkezik, mivel a mező- gazdasági segítő családtagok közül a nők jelentős részét az eltartottak közé so-
rolták. Erre a szakirodalomban több szerző is felhívta a figyelmet.
* Erdei Ferenc: A magyar társadalom. Megjelent a ,.Szárszó" (Magyar Élet. Budapest. 1943.) című kötetben (12436. old.)
5 Berend T. Iván — Ránki György: i. m. 20. old. , !
6 A tanulmányban felhasznált struktúramodell képzési elveinek leírását befejezésül a Függelekben kő' zöljük.
A TÁRSADALM! STRUKTÚRA VÁLTOZÁSA! 301
Az 1869. évi népszámlálás foglalkozási adatai kevésbé részletesek. Nem al- kalmazták például a ..segitő családtagok" fogalmát, pedig a mezőgazdaságban igen nagy volt az ide tartozók száma. Éppen ezért, mint látni fogjuk, az önálló őstermelők és a segítő családtagok sokkal kisebb arányt mutatnak a keresőkön
belül, mint ami a valóságos helyzetnek megfelel. Továbbá 1869-ben nem mutatták
ki külön az ipari tanulókat (kb. 70—75 000 főt). és ez megnöveli a keresők számát, főleg a munkás és egyéb segédszemélyzet csoportban. Ugyancsak nem különítet- ték el az igen jelentős napszámos réteget. A napszámosokat a mezőgazdasági mun—kások közé sorolták, mivel döntő többségüket a mezőgazdaság foglalkoztatta. (A háztartási alkalmazottak viszont külön csoportba kerültek ..személyes szolgálatot teljesítő személyek" elnevezés alatt.)
Az 1880. évi népszámlálás foglalkozási adatai kevésbé megbízhatók.7 Az ada—
tok megbízhatatlanságáról magunk is meggyőződhetünk, ha az 1880. évi népszám- lálás foglalkozási adatait összehasonlítjuk az 1869, illetve az 1890. évivel. Az 1880.
évi adatok több helyen olyannyira eltérnek az 1869. és az 1890. évi adatoktól, hogy jogosan kételkedhetünk megbízhatóságukban.
Előre kell bocsátanunk, hogy valamennyi adatunk az ország első világháború előtti területére vonatkozik. Az akkori magyar államterületre végzett számítást az indokolja, hogy az állam területén élő népesség viszonylag szerves gazdasági és társadalmi kapcsolatban fejlődött.
Az első világháború utáni korszak társadalmi szerkezetével való összehasonlí—
tás céljára kétségtelenül előnyösebb lenne a mai országterületre átszámítani az adatokat. Ideális lenne. ha mindkét számításmódot alkalmazhatnánk. Ezt azonban a népszámlálási adatok nem teszik lehetővé, tekintve. hogy a községsoros foglal—
kozási adatokat nem mutatták ki foglalkozási főcsoport és foglalkozási viszony sze- rint.
Mindezt figyelembe véve — az 1. és a 2. tábla népszámlálási adatai alapján
— a vizsgált időszak társadalmi struktúrájának legfontosabb vonásait a követke- zőkben foglalhatjuk össze.
1. tábla
A keresők társadalmi csoportok szerint 1869-ben
A keresők
Társadalmi csoport száma megoszlása
(fő) (százalék)
_Szellemi foglalkozású . . . . . . . . 133 325 2.0
Önálló kereskedő . . . . . . . . . 54 028 0.8
_Önálló iparos . . . 270939 4.2 Önálló a közlekedésben , . . . 6971 0.1 Munkás és egyéb segédszemélyzet . . . _ 418222 6.5 . Személyes szolgálatokat teljesít . . . 1 107 801 17.1 Önálló őstermelő . . . . . . . . . . 1 677 388 25,9 Mezőgazdasági munkás, cseléd . . . . 2650 588 40,9 Nyugdíjas. tőkepénzes . . . 74 735 1.1
Egyéb...,..941761,4 *
Összesen
6 488 173 100,0
7 A szakirodalomban több szerző is kétségbe vonta az 1880. évi népszámlálás számos adatának meg- bízhatóságát. így többek között Thirríng Lajos is a .,Magyarország népessége 1869—1949 között" című mun- kájában. Megjelent a ,,Magyarország történeti demográfiája, Magyarország népessége a honfoglalástól 13949-iglg)(Szerk.: Kovacsics József. Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó. Budapest. 1963.) című kötetben (221—
88. o . .
302 HARCSA- ISTVÁN
1. Az őstermelés — döntő többségében mezőgazdasági — keresőinek aránya;
az összes keresőkön belül csak kismértékben csökkent, arányuk 1890—ben 682, 1900-—
ban 66,7, 1910-ben 61,4 százalék volt. A társadalom döntően agrárjellege tehát jó-
formán alig változott. Sőt, az önállók és segítő családtagok arányának csökkenése1900—1910 között kisebb lenne, ha az emlitett felvételbeli különbségeket kiküszö-
bölnénk.
2. tábla
A keresők száma és megoszlása társadalmi csoportok szerint*
1890 ] 1900 1910
Társadalmi csoport szóm százalék— szám százalék— szám százalék—
szerint ban szerint ban szerint ban
, v Férfi
Szellemi foglalkozású . 149 542 3.2 190 857 3.6 245 319 4.3
Művezető . . — — 36 097 0.7 57 226 1.0
Önálló kereskedő és segítő
családtag . . . . . . 74 375 'l,6 85 455 1.6 104 368 1.8
Önálló iparos és segítő csa— ,
ládtag 347 711 7.4 332 706 6.3 363 045 6.3
Önálló a közlekedés terüle—
tén . . 1 135 0.0 19800 0,4 23 685 0.4
Munkás (segéd. napszámos) 326 612 7.0 474 166 9.0 657 239 11,4 Egyéb segédszemélyzet (nem
mezőgazdasági) . 99 333 2.1 133 443 2,5 191 429 3.3
Háztartási alkalmazott 20 464 0.4 31 764 0, 6 24 855 0,4
Napszámos (k. m. n.) . . 140 472 3.0 174 211 3.3 135 356 2.4
Önálló őstermelő és segítő
családtag 2 126 430 45,3 2 118 486 402 2 239 709 389
Mezőgazdasági munkás, cse—
léd. , . 1 233 254 26.3 1 477 839 28.1 1 480 939 25,8
Nyugdíjas, tőkepénzes. 42 088 0.9 53 003 1.0 80 270 1.4
Egyéb . . 132 311 2.8 139 346 2.7 148 861 2.6
Összesen 4 693 727 100,0 5 267 173 l 100,0 5 752 301 l 100,0
Nő
Szellemi foglalkozású . 24 662 1.3 38 425 1.8 65 394 3.6
Művelető - —' 268 0.0 376 0,0
Önálló kereskedő és segito
családtag . 33 516 1,8 33 565 1.6 35 479 2.0
Önálló iparos és segítő csa- —
ládtag . 82 092 4.4 96 845 4.5 98 671 5,4
Önálló a közlekedés terüle-
tén . . . 30 0,0 731 0.0 632 0.0
Munkás (segéd. napszámos) 28 506 _1,5 60 236 2,8 103 882 5.7
Egyéb segédszemélyzet (nem
mezőgazdasági) . 12 514 GJ 35 101 1.6 55 028 3.0
Háztartási alkalmazott 337 706 179 332 153 15,5 341 521 18,8
Napszámos (k. m. n.) . . 148 590 7,9 104 451 4.9 67 729 3.8
Önálló őstermelő és segítő — ,
családtag 581 251 30,9 899 956 420 625 429 345
Mezőgazdasági munkás. cse—
léd. . 542 228 28.8 451 327 21.1 296 439 16,3
Nyugdíjas, tőkepénzes. 79 150 4.2 77 684 3.6 112 446 6.2
Egyéb . . . 11 660 0.6 12129 0.6 12 503 0.7
Összesen 11 881 905 l 1oo,o lz 142 871 ) 100.o 1 815 529 1oo,o
(A tábla folytatása a következő oldalon.)
A TÁRSADALMI STRUKTÚRA VÁLTOZÁSAI 303
(Folytatási
1890 1900 1910
Társadalmi csoport szám százalék— szám százalék— szám százalék—
szerint ban szerint ban szerint ban
Együtt
Szellemi foglalkozású . . . 174 204 2.7 3 229 282 3.1 310 713 4.1
Művezető . . . -— — 36 365 0.5 57 602 0.8
Önálló kereskedő és segítő
családtag . . . . . . 107 891 1,6 119 020 1.6 139 847 1.9
Önálló iparos és segítő csa—
ládtag . . . . . . . 429 803 6.5 429 551 5.8 461 716 6.1
Önálló a közlekedés terüle—
tén . . . . . . . . . 1 165 0.0 20 531 0.3 24 317 0.3
Munkás (segéd, napszámos) 355118 5.4 534 402 72 761 121 10,1
Egyéb segédszemélyzet (nem ,
mezőgazdasági) . . . . 111 847 1,7 168 544 2.3 246 457 3.2
Háztartási alkalmazott . . 358 170 5.5 363 917 4.9 366 376 4,8
Napszámos (k. m. n.) . . . 289 062 4.4 278 662 3.8 203 085 2,7
Önálló őstermelő és segítő
családtag . . . . . . 2 707 681 412 3 018 442 40.7 2 865 138 37,9
Mezőgazdasági munkás, cse-
léd . . . . . . . . . 1 775 482 27,0 1 929166 26,0 1 777 378 23.5
Nyugdíjas, tőkepénzes . . . 121 238 1.8 130 687 1.8 192 716 2,5
Egyéb . . . . . . . . 143 971 2.2 151 475 2.0 161 364 2.1
Mindösszesen 6 575 632 100,0
7 410 044 100,0 7 567 830 100,0 ' Magyarország és Fiume adatai.
, Forrás: Az 1891. évi népszámlálás. 2. rész. A népesség foglalkozása. Magyar Statisztikai Közlemények.
Uj Folyam. li. köt.: Az 1900 évi népszámlálás. 4. rész. A népesség foglalkozása részletesen. Magyar Sta—
tisztikai Közlemények. Új sorozat. 9. köt.; Az 1910. évi népszámlálás. 3. rész. A népesség foglalkozása rész—
letesen és a vállalati statisztika. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 52. köt.
A mezőgazdasági munkások és cselédek számarányának csökkenésénél külön
ki kell emelnünk, hogy nemek szerint vizsgálva igen eltérő tendenciákat fedezhe—tünk fel az 1890—1900 közötti időszakban. A férfiak között az ipar elszívó hatása
ellenére sem csökkent a mezőgazdasági munkások száma. sőt 1890—1900 között még növekedett is. majd ezt követően stagnált. Ennek több oka lehetett. lgy töb- bek között az. hogy a kisbirtokosok számottevő része tönkrement, és az agrárprole—tárok számát gyarapította. Erre már több szerző felhívta a figyelmet. Az okok közé sorolhatjuk továbbá a nagybirtok fokozódó munkaerőigényét, amely az intenzívebb gazdálkodásra való áttéréssel kapcsolatos. Ennek köszönhető, hogy a nagybirtokon talált munkát a kubikusok és a vándorló napszámosok igen jelentős tömege, amely a vasútépítési és a folyamszabályozási munkálatok befejezése után munka nélkül maradt. Ugyanakkor a nők között közel felére csökkent a mezőgazdasági munká- sok és cselédek száma a múlt század utolsó évtizedében.
Ezek azonban csak a legfőbb arányok, mivel nagyon sok részlettől eltekintet- tünk. Az általánosabb képet több ismérv bevonásával ..finomítani" kell. Mindenek- előtt az önálló birtokosok csoportjait kell részletesebb bontásban elemezni. Ehhez meg kell vizsgálnunk azt, hogy a népszámlálási kategóriák alapján milyen pon- tossággal lehet az egyes csoportokat különválasztani.
Az önálló birtokosok nagy csoportján belül alapvető fontosságú a parasztság.
illetve a közép- és a nagybirtokosok megkülönböztetése. Általában elfogadott. hogy
a parasztság, illetve a közép- és nagybirtokosok közötti határvonalat a 100 kat.holdas birtoknagyság jelenti, bár e határvonal megvonásával szemben vannak bi—
304 HARCSA iSTVÁN _
zonyos fenntartások is.k Orosz István például parasztnak veszi mindazokat a 100
kat. holdnál kisebb földterületen gazdálkodókat, akik .,paraszt módon" gazdálkod- nak. Számításai szerint 1895-ben 5437 lehetett azoknak a 100 kat. holdnál kisebb
birtokkal rendelkezőknek a száma. akiket kizáró ok (például bérelt föld) miatt nem lehet a parasztok közé sorolni. Ugyanakkor az 1900—ban 100 kat. holdnál nagyobb földterülettel rendelkezők közül 148—at a parasztbirtokosok 'közé sorolt.8llyen vagy csak megközelítően ennyire pontos adatokat hosszabb időszakra kiszámítani sok nehézséget okoz. ha egyáltalán lehetséges. Ezért az egyszerűség kedvéért a továbbiakban a 100 kat. holdnál kisebb földterülettel rendelkezőket egységesen a parasztok közé soroljuk, figyelembe véve azt. hogy bizonyos eltéré—
seket tartalmazhatnak adataink. Valamennyi 100 kat. holdon felüli önállót viszont közép— és nagybirtokosnak veszünk. Ezeknek a számát azonban meg kell növel—
nünk az őstermelésen kívüli ágakban szereplő közép- és nagybirtokosok számával.
ami 1900-ban és 1910-ben 5000 fő körül mozgott.
Sajnos, a korábbi népszámlálások alkalmával (1869, 1880. 1890) nem kérdez—
ték meg a földterület nagyságát, ezért a kiegyezéstől a századfordulóig terjedő idő—
szakra nem tudjuk kimutatni az önálló birtokosok földterület szerinti megoszlását.
Ezek igen fontos adatok lennének, mivel ebben a korszakban jelentős átrétegző—
dési folyamatok zajlottak le. Szabó István szerint ,.A tőkés rendszer uralomra ju—
tásával a kapitalista verseny most már korlátlanul bontó erőinek hatására ——
miként más országokban — a meglevő rétegződés élesebbé vált, sőt tovább is ha—
ladt a parasztság rétegekre bomlása. igy a parasztság tömbje tagoltabb lett, s
mindez meggyorsultan és úgy folyt le. hogy a folyamatban hatalmas tömegeltoló-dások mentek végbe, különösen a parasztság alsóbb társadalmi fokain állók tö-
megét gyarapítva meg."9 Úgy is fogalmazhatnánk, hogy a differenciálódás társa—dalmi jellegűvé vált. a rétegződést az osztálytagozódás váltotta fel.
Mindehhez még azt is hozzátehetjük. hogy bár a parasztság egészét megosz- totta a belső rétegződés, más társadalmi osztályokkal szemben viszonylagos társa- dalmi egységként szerepelt.
A népszámlálási adatok alapján a parasztság rétegződését csak a földterület nagysága szerint tudjuk vizsgálni. ismeretes azonban, hogy a népszámlálási kate- góriákkal szemben sok aggály merült fel. Egyik ilyen probléma, hogy ugyanabba a kategóriába kerülhetnek különböző gazdasági erőt képviselő személyek. Kétség—
telen például. hogy előfordulnak az 5—10 kat. holdas kisbirtokosok statisztikai tö- megében olyan 5—10 kat. holdas szőlőbirtokosok, akiket anyagi, társadalmi hely- zetük alapján a tehetősebb paraszti rétegbe (például 10—20 kat. holdasok közé) kellene besorolnunk. Ugyanakkor ennek az ellenkezőjére is találnánk példát. Pél- dául 20—25 kat. hold szikes vagy homokos. gyenge termőképességű talajon gazdál—
kodó paraszt anyagi, társadalmi helyzete aligha különböző a jobb termőképességű
területen gazdálkodó 5—10 kat. holdas parasztétól.Az itt kiragadott példák nemcsak arra hívják fel a figyelmet, hogy a paraszt—
ság szerkezeti megoszlásánál a statisztikai kategóriák nem fedik a tényleges hely- zetet, hanem az is kiderül, hogy bizonyos kiegyenlítődés mutatkozik a főbb ará—
nyokban. igy a számszerű eredmények, ha abszolút értelemben nem is, de ará—
nyaikban közelítik a valóságnak megfelelő helyzetet. Az adatok értelmezése során
természetesen más nehézségek is adódnak. ezek ismertetésére azonban most nem
térünk ki.3 Orosz István: A differenciálódás és kisajátítás. Megjelent: A parasztság Magyarországon a ko—
pitalizmus korában. 1848—1914. (Akadémiai Kiadó. Budapest. 1965.) c. kötetben,
9A parasztság Magyarországon a kapitalizmus korában, 1848-1914. Szerk.: Szabó István. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1965. 12. old.
A TÁRSADALMI STRUKTÚRA VÁLTOZÁSA!
305
3. tábla
Parasztok, földbirtokosok és -bérló'k 1910-ben
(keresők száma, fő)
Társadalmi csoport Férfi Nő Együtt
i, a
Porasztság Önálló paraszt, bérlő és segítő családtag
20—100 kat. holdas . . . . . . . . . 323 434 73 759 397193 10— 20 kat. holdas . . . . . . . . . 517468 139113 656 581
5— 10 kat. holdas . . . . . . . . . 607 439 176 962 784 401 1- 5 kat. holdas . . . . . . . . . 672 910 206 563 879 473
1 kat. hold alatt. . . . . . . 61024 18358 79382
Részes földműves és segítő családtag. . . . 25 196 5 356 30 552 Gazdasági cseléd. . . 484 771 17230 502 001 Mezőgazdasági munkás. . . . 937 656 277 633 1 215 289 Egyéb mezőgazdasági önálló (tehenész, ker-
tész stb.) és segítő családtag. . . 7767 1 539 9 306
Egyéb mezőgazdasági munkás, napszámos, ta- ,
, nonc az előbb felsorolt foglalkozásokban . 12592 798 13390
'Egyéb önálló az őstermelésben (erdész. halász, -,
stb.) és segítő családtag . . . . 1915 74 1989 '
Egyéb munkás, napszámos. tanonc áz őster- —
melésben . . . 45 920 779 46 699
Összesen 3 698 092 I 918 164 l4 616 256
" Birtokosok
1000 kat. holdnál nagyobb földterülettel
mezőgazdaságban önálló . . . 1335 213 1548
segítő családtag . . . 104 5 109
más foglalkozási csoportokban . . . 278 11 289
200—1000 kat. hold földterülettel
mezőgazdaságban önálló . . . 4128 867 4995
segítő családtag . . . 1 365 213 1 578
; más foglalkozási csoportokban . . . 1533 100 1633 (100—200 kat. hold földterülettel
mezőgazdaságban önálló . . . 6212 1049 V 7261
r segítő családtag . . . . ; . . . 4519 1049 5568
más foglalkozási csoportokban . . . . 1597 91 1688
Nagy- és középbirtokosok összesen . . . . 21 071 l 3 598 l 24 669
. Bérlők
1000 kat. holdnál nagyobb földterületen '
mezőgazdaságban önálló . . . 809 24 833
segítő családtag . . . 107 7 114
— más foglalkozási csoportokban . . . 65 —- 65
ZOO—1000 kat. hold földterületen § — —
mezőgazdaságban önálló . . . . '. . . 1941 57 1998
segítő családtag . . . 492 78 _570
más foglalkozási csoportokban . . . 294 2 296
100—200 kat. hold földterülettel
mezőgazdaságban önálló . . . 970 24 994
segítő családtag . . . 544 119 663
más foglalkozási csoportokbah . . . 244 9 253 Nagy- és középbérlők összesen . . . 5466 320 5786 Birtokos és bérlő összesen 26 537 3 918 30 455
Forrás: 1910. évi népszámlálás. 3. rész; 1910. évi népszámlálás. 4. rész. A népesség foglalkozása a főbb demográfiai adatokkal egybevetve s a népesség ház- és földbirtokviszonyal. Magyar Statisztikai Közlemények.
Új sorozat. 56. köt.
6 Statisztikai Szemle
306 HARCSA iSWAN Először 1910-ben mutatták ki részletesen az önálló birtokosokat és bérlőket a földterület nagysága szerint. Az akkori adatok alapján az önálló parasztok (férfiak
és nők együtt) megoszlása a következő volt.
Az önálló parasztbírtokosok és bérlők megoszlása 1910—ben
Kategória Százalék
O'nólló paraszt 20—100 kat. hold földbirtokkal . . . 14,0 10—20 kat. holdas . . . 23,1 5—10 kat. holdas . . . . . . . . . . . . . 27,6 1—5 kat. holdas . , . . . . . . . . . . . . 31,0 1 kat. hold alatt . . . . . . . . . . . . . 2.8 Részes földműves . . . 1.1—
Egyéb mezőgazdasági önálló . . . 0.3 Egyéb önálló őstermelő. . . 0.1
Parasztbirtokos és önálló paraszt összesen . . . . 100,0
Tekintve, hogy a vizsgált időszakban csak egy időpontra vannak adataink, ezért a tendenciák elemzése nem lehetséges. Más - elsősorban korabeli -—- forrá-
sokból azonban bizonyos fokig kiegészithetjük ezt a statisztikai adatok adta héza-
gos képet.Foglalkozott e kérdéssel Rácz Gyula is ,,A magyar földbirtokosság anyagi
pusztulása" című munkájában.10 Vizsgálta az önálló birtokosok számának 1870 és
1900 közötti alakulását. Számításai alapján ez idő alatt a birtokosok száma 105 000—rel csökkent, vagyis évente mintegy 3500 birtokos család ment tönkre. Kiegészítés-
képpen ehhez még hozzáteszi, hogy ahol legerősebb volt az önálló birtokosok szá-
mának pusztulása, ott volt a legerősebb a jórészt birtoktolan keresők számánaknövekedése. A valóságban a tönkrement kisbirtokosok száma még a Rácz által
számítottnál is nagyobb volt, tekintve, hogy a népszaporodással együtt járó bir- tokaprózódás is növelte a birtokosok számát.Rácz Gyula egy másik munkájából11 hozzávetőleges képet kaphatunk a szó-
zadelő parasztságának anyagi helyzetéről. Számadataiból kiderül. hogy az 1910-es évekre a kis— és középbirtokosok kétharmadának birtoka a teljes becsértékig eladó- sodott. Ha ezt az adatot összevetjük a mezőgazdasági termelés akkori növekedési ütemével, ami átlagosan 2.6 százalék volt, akkor leszögezhetjük, hogy a növekedés rendkívül feszített társadalmi—gazdasági légkörben zajlott le. Ebben számos té- nyező közrejátszott. amelyet Leopold Gusztáv, a korszak jeles szakírója a követke- zőkben foglalt össze: ,,A mai magyar mezőgazdaság nagy eladósodása csak cse—kély részben jelenti a növekvő kapitalizációt, a teherforrások sokkal inkább a par- cellázás hullámveréseiben, az emelkedő földárakban és öröklési jogrendszerünk- ben, de a helytelen gazdálkodásban és a gazdaságon kívül eső személyes okokban
is keresendők."12
Mindez arra enged következtetni, hogy ebben a korszakban jelentős "lefelé"
irányuló mobilitás bontakozott ki. A tönkrement kis— és törpebirtokosok tovább gya- rapították a földnélkülí agrárproletárok számát. Többek között ez is közrejátszhatott abban, hogy 1890—1910 között abszolút számban nem csökkent a mezőgazdasági
munkások és cselédek egy és háromnegyed milliós tömege. Ami azt jelenti. hogy
10 Rácz Gyula: A magyar földbirtokosság anyagi pusztulása. Deutsch Zsigmond Könyvkereskedésa.
Budapest. 1906. 72 old.
" Rácz Gyula: Magyarország gazdasági és szociális állapota a XX. század első évtizedében. Huszadik Század. 1908. évi úlius—december 439—492. old.
11 Leopold usztáv: Kapitalisztikus mezőgazdaság Magyarországon. Huszadik Század. 1911. évi január—
június. 533—554. old.
A TÁRSADALMI STRUKTÚRA VÁLTOZÁSAl 307
a századforduló körül Magyarországon a keresők kb. egynegyedét az agrárproletá- rok tették ki.
Az agrárproletárok helyzetének vizsgálatakor nem lehet figyelmen kívül hagyni
a századelőn rohamos mértéket öltő kivándorlást. Ugyanis a másfél millió kiván-
dorolt személy nagy részét a mezőgazdasági munkások, napszámosok és törpebir—tokosok alkották.13 Az agrárproletárok tömeges kivándorlásának egyik fő indítéka az ország kedvezőtlen agrárstruktúrája volt. A nyomasztó munkanélküliségen sem a nagybirtok fokozódó munkaerő—szükséglete. sem az iparosítás elszívó hatása nem tudott enyhíteni.
A kivándorlás hatását vizsgálva megállapítható, hogy a strukturális feszültsé—
geket mindez csak némileg enyhítette. A visszavándorlók jelentős része a hazaho—
zott keresetét földvásárlásra fordította. Ily módon gyarapodott ugyan az önálló bir- tokosok száma, de ez legfeljebb csak ellensúlyozni tudta azt a csökkenést, ami a kisbirtokosok tönkremenése miatt bekövetkezett. Emelkedtek továbbá a mezőgaz—
dasági munkabérek is. Mindez azonban — az ország társadalmi, gazdasági adott- ságait figyelembe véve — alapvető változásokat nem hozhatott.
2. Szómszerű nagyságát tekintve. a mezőgazdasági rétegek után a második legnagyobb tömeget a munkások és az egyéb segédszemélyzet csoportjai alkották.
Számuk és arányuk egyre növekedett ez idő alatt, párhuzamosan az ipar terjesz- kedésével. Nincsenek ugyan közvetlen adataink arra vonatkozóan, hogy a szám- ban gyarapodó munkástömegek honnan merítettek utánpótlást, de a foglalkozás- statisztikai adatok alapján arra következtethetünk, hogy a legjelentősebb forrást az agrárproletariátus jelentette. Sőt, bizonyos kapcsolat is kimutatható a mun- kások és az agrárproletárok számarányának alakulásában. amit Orosz lstván is vizsgált. és arra a megállapításra jutott, hogy ,,Ha nem tekintjük a pontatlan 1870.
évi statisztikát. úgy azt állapíthatjuk meg, hogy az ográrproletariátus csökkenése akkor volt a legnagyobb arányú. amikor az ipari munkásság száma rohamosan nö-
vekedett."14
Magyarországon ebben az időben korlátlan lehetőség volt arra, hogy a ter—
jeszkedő ipar munkaerőigényét mennyiségileg kielégítse, hiszen bőven talált a me—
zőgazdaságból felszabadult munkaerőt.
1870 és 1910 között a munkás és egyéb segédszemélyzet csoportba tartozók aránya közel megháromszorozódott. így 1910-ben már elérte a keresők egynyolca—
dát. Ez önmagában véve nagy fejlődés volt. de a társadalmi struktúrát alapvetően nem változtatta meg, legfeljebb jelentősebb módosulásokat eredményezett.
A munkás és egyéb segédszemélyzet kategórián belül a nemek szerinti meg- oszlás a korszakra jellemző sajátos képet mutat. A kapitalista termelés egyre in- kább bevonta a nőket is. Ezt fejezi ki. hogy 1890 és 1910 között tízévenként meg- kétszereződött a munkásnők aránya. A növekedés azonban olyan alacsony szintről
indult, hogy a munkás és egyéb segédszemélyzet csoportba tartozóknak még 1910—
ben is csak egyhatoda (20 évvel korábban csupán egytizede) volt nő.
A nem mezőgazdasági munkásság szerkezeti megoszlásának vizsgálatánál em- lítést kell tennünk a korszakban lezajló. jelentős mértékű ipari koncentrációs folya—
matról. Ennek hatására megnövekedett a gyári, nagyipari munkások száma, és csök- kent a kisiparban dolgozó munkásoké.
Különösen szembetűnő a nagyvállalatoknál foglalkoztatott munkások arányá—
nak növekedése 1890 és 1910 között. Ez idő alatt a 100 főnél több munkást fog-
13 A Magyar Szent Korona országainak kivándorlása és visszavándorlása, 1899—1913. Magyar Statisz- tikai Közlemények. Új sorozat. 67. köt. Budapest. 1918.
l'- Orosz István. i. m. 116. old.
69
303 _ HARCSA ' ISTVÁN
lalkoztató bányászati és ipari vállalatoknál dolgozó munkások aránya 20-ról 38 szá—
zalékra nőtt.
4. tábla
A bányászati és az ipari vállalatoknál foglalkoztatott munkások megoszlása
1—5 ; 6—20 20—100 100—500 500—1000 1000—-
Év l Összesen
munkással dolgozó vállalatok munkásainak aránya (százalék)
1890* . . . . . 52,9 16,2 11,0 11,5 3.6 4.8 — 100,0
1900 . . . . . 41.6 14.0 122 149 5.9 11,4 100,0
1910 . . . . . 33.4 152 13,9 17.9 9,3 10,4 100,0
' Csak az ipari vállalatok adatai. A munkásokon kívül tartalmazzák az egyéb segédszemélyzet ada—
tait is.
3. Az önálló iparosok, kereskedők a múlt század utolsó évtizedeiben sokkal na—
gyobb társadalmi erőt képviseltek, mint később. Számszerűen és arányukat tekintve is 1870 és 1890 között növekedő társadalmi csoportot alkottak. Ez a növekedés a századfordulón megtorpant, arányuk némiképp csökkent, majd 1910—re újra elér—
ték az 1890. évi arányt. A polgárság derékhadát nyújtó önálló iparos és kereskedő rétegldinamikus terjeszkedése tehát a múlt század utolsó évtizedében megállt.
Ebben valószínűleg döntő szerepet játszott a gyáripar ez idő tájt megindult roha- mosabb növekedése, amely viszonylag kevesebb teret hagyott a kisiparos és kis- kereskedő rétegeknek.
Kiegészítésképpen ehhez hozzáfűzhetjük azt, hogy a gyáripar erőteljesvnöveke—
dése Magyarországon sajátos körülmények között ment végbe. A sajátosság abban mutatkozott meg, hogy nem mentek tömegesen tönkre kisiparosok. kiskereskedők.
hanem az új viszonyokhoz alkalmazkodva beépültek a módosult struktúrába. A ma- gyar gazdaság és társadalom fejlődésének ezzel a sajátos vonásával foglalkozik Hanák Péter. Lackó Miklós és Ránki György a .,Gazdaság, társadalom. társadalmi—-
politikai gondolkodás Magyarországon a kapitalizmus korában" cimű munkában,15
amelyben megállapítják, hogy ... . . az imperializmusnak a kisiparra gyakorolt fej—lesztő befolyása még mindíg erősebb volt. mint a kisárutermelésre gyakorolt bom—
lasztó hatása." Ez a ,,fejlesztő befolyás" elsősorban abban nyilvánult meg, hogy a kisiparnak kedvező lehetősége volt számos olyan új szakmában (főleg a szolgálta—
tási ágazatokban) teret hódítani, ahol a kapitalista tömegtermelés nem alakult ki, 4. A munkásság mellett a másik. dinamikusan növekvő réteget a szellemi fog- lalkozásúak alkották. Arányuk 1890 és 1910 között mintegy 80 százalékkal nőtt.
ezen belül a szellemi foglalkozású nők aránya 165 százalékkal. A számbeli gyara- podás elsősorban az 1900—1910 közötti időszakra esett. A növekedés az egyes szel-
lemi csoportokban különböző mértékű volt. Például az értelmiségiek számaránya kisebb mértékben növekedett. mint az egyéb szellemi foglalkozásúaké. Ugyanak- kor az értelmiségi csoportokon belül is jelentős különbségek adódtak.Az együttes változásokon belül az egyik legszembetűnőbb tendencia a nők
erőteljesebb térfoglalása. A századfordulót követően a nők sok olyan értelmiségi
pályán megjelentek, ahol korábban kizárólag csak férfiak helyezkedtek el. Ezen túlmenően fontos vonás, hogy a számbeli gyarapodás jelentős különbségeket mutat15 Megjelent a ,,Vita Magyarország kapitalizmuskori fejlődéséről". (Értekezés-sk a történeti tudományok köréből. Új sorozat. 55. köt. Akadémiai Kiadó. Budapest. 1971.) c. kötetben (33. old.).
A TÁRSADALMI STRUKTÚRA VÁLTOZÁSAI
309.
az egyes foglalkozási csoportokban. Kiugróan megnőtt például a vizsgált időszaki ban a tudományos intézetekben foglalkoztatottak száma, ami egyben jelzi azt 3a pezsgő folyamatot, amely a századforduló körül a tudományos életben megindult..
5. tábla * A közszolgálatban dolgozó és a szabadfoglalkozású értelmiségiek
számarányának alakulása 1910-re
(Index: 1890. év : 100)
Foglalkozási csoport ! Férfi * Nő ' Együtt
Államigazgatós . . . 1589 — 162,4 lgazságszolgáltatás . . . 157,9 —— 166,2 Egyházi szolgálat . . . 106,1 129,8 109,0
Oktatás . . . . . . . . . . . . . . i31.1 277.4 1642
Egészségügy . . . , . . . 156,0 144,1 149,3 Tudományos intézetek . . . . . . . . . 6469 2657.6 795,3 Irodalom, művészet . . . ._ . . . . . . 256.1 203,0 238,6 Egyéb szabadfoglalkozású és tisztviselő . . . 114,7 99,0 110,9
Együt! ! 1439 i 206,3 ' 155,2
Átlagon felüli a növekedés az államigazgatás és az igazságszolgáltatás terén is. amit az államigazgatási apparátus súlyának és szerepének a megnövekedése eredményezett. Ez a folyamat ugyanakkor kedvező lehetőséget nyújtott a lesüllyedt középnemesi rétegek számos tagjának arra, hogy a közhivatalnoki pályán helyez—
kedhessen el. - — ' '
5. Bár társadalmi súlyát tekintve kisebb jelentőségű, aránya szerint e korszak- ban jelentősebb nagyságú a háztartási alkalmazottak és a napszámosok rétege.
Arányuk fokozatosan csökkent: 1890-ben a keresők egytizedét, 1910-ben már csak 7.5 százalékát alkották. Valószínű. hogy az agrárproletárok mellett elsősorban a napszámosok jelentették az ipari munkásság másik számottevő forrását.
A háztartási alkalmazottak rétegébe tartozott a női keresők közel egyötöde.
Viszonylag nagy számuk szorosan összefügg azzal a folyamattal, amely 'a polgárság gazdasági megerősödését eredményezte. A házi cselédek iránti kereslet előségitet—, te, hogy ez időben a mezőgazdaságból a munkanélküliek tömegméretekben vándo—
roltak be a városokba munkát keresni.
6. A nyugdíjasok, tőkepénzesek (akik semmiképpen nem képviselik a nagytő- késeket) csoportja 1890 és 1910 között ugyancsak növekedett, elsősorban a nyug- dijasok számának gyarapodása miatt. A növekedés döntő része, akárcsak a szellemi foglalkozásúak esetében, az 1900 és 1910 közötti időszakra esett.
Az eddigiek során arra törekedtünk, hogy az egyes társadalmi csoportok elkü—
lönítésére alkalmas statisztikai kategóriák segitségével összeállitsuk a társadalmi struktúrát. Emellett azonban mód van arra is, hogy a népszámlálási adatok alap- ján az egyes társadalmi csoportoknak ne csak egymáshoz viszonyított arányát és belső összetételét vizsgáljuk, hanem más ismérvekkel is jellemezzünk egy—egy tár-'
sadalmi csoportot. réteget. — ,
lgy többek között adataink vannak a keresők földbirtokviszonyairól és isko-
lai végzettségéről. A földbirtokra vonatkozó adatok azért fontosak számunkra, mert
310 HARCSA lSTVÁN
belőlük bizonyos fokig kiderül, hogy a magyar társadalom egyes rétegei milyen mér- tékben kötődtek - a földbirtokon keresztül -- az agrárjellegű társadalmi struktú-
rához.
Különösen a századfordulót követő években igen erős törekvés mutatkozott
a polgári rétegek részéről a földvásárlásra'. Kitűnt ez abból. hogy a birtokosok kö- zött egyre növekedett a nem mezőgazdasági foglalkozásúak aránya. Ez önmagábanvéve kedvező jelenség is lehetett volna, ha a mezőgazdaság korszerűsítése követte
volna. de csak az esetek kisebb részében volt így. a földvásárlások jó része speku- lációs vagy egyéb céllal jött létre.1910-ben az őstermelésen kivüli ágazatokban kereső férfiak egynyolcada ren—
delkezett különböző nagyságú földterülettel.
6. tábla
Az egyes társadalmi csoportokba tartozó kereső férfiak megoszlása földtulajdonuk szerint, 1910'
Afö'dy héfdkgflg's ÉLET-ai
területtel kisebb nagyobb
, , nem rendel- __
Tarsadalmi csoport kezők földterülettel Összesen
,,,,,,,,,MW,,"rsiáelkszékw
aránya (százalék)
Szellemi foglalkozású . . . 87,3 2.2 105 100,0
Ezen belül közszolgálatban dálgozá és sza-
badfoglalkozású . . . 829 2,6 14,5 100,0
Önálló kereskedő . . . 77,3 4.7 18,0 100,0
Önálló iparos . . . 702 7.0 22,8 100,0
Önálló a közlekedés területén . . . 71, 3 7.2 21,5 100,0
Munkás és egyéb segédszemélyzet . . . . 92.6 2.5 4.9 100,0
Ezen belül
bányászatban. kohászatban . . . 863 3.9 9.8 100,0
iparban . . . . . . . . . . . . 94,5 1.9 3.6 100,0
kereskedelemben . . . . . . . . . . 96.5 1.2 2.3 100,0
közlekedés területén . . . 869 3.8 9.3 100,0
közszolgálatban . . . 82.8 5.6 11.6 100,0
Háztartási alkalmazott . . . 93.8 1,7 4.5 100,0
Napszámos . . . , 90,5 4,1 5.4 100,0
Nyugdíjas, tőkepénzes . . . 82.4 5.0 12.6 100,0
Egyéb . . . 952 0.7 4.1 100,0
' Az őstermelő ágazat keresői nélkül.
Forrás: 1910. évi népszámlálás. 4. rész.
Földtulajdonosokat legnagyobb arányban az önálló iparosok, a közlekedésben dolgozó önállók és az önálló kereskedők között mutattak ki. több mint egyötöd részben 1 kat. holdnál nagyobb földbirtokkal. Nincsenek ugyan adataink arra vo- natkozóan, hogy az önálló iparosok és kereskedők mely csoportjánál volt gyako- ribb a földtulajdon, feltehető azonban, hogy jelentős részük a falvakban élő kis—
iparosok e's kiskereskedők köréből került ki. akik a gyáripar versenye és az ala—
csony szintű belső kereslet miatt kiegészitő jelleggel mezőgazdasági tevékenysé—
get is folytattak. (Valószinű viszont, hogy a nagyobb volumenű földvásárlásokat nem ezek a kisebb egzisztenciájú rétegek hajtották végre.)
Kisebb mértékben ugyan, de az önálló iparosok és kereskedők mellett a szel- lemi foglalkozásúak jelentős része is érdekelt volt a mezőgazdaságban Több mint egytizedük l kat. holdnál nagyobb földterülettel rendelkezett, sőt a közszol—
A TÁRSADALMI STRUKTÚRA VÁLTOZÁSA! 311
gálatban dolgozó és a szabadfoglolkozású értelmiségiek között ez az arány még magasabb is volt.
A földtulajdon a nem mezőgazdasági munkások körében jelentkezett a legki—
sebb gyakorisággal, körülbelül öt százalékuk birtokolt 1 kat. holdnál nagyobb föld- területet. Az egyes munkásrétegek között ugyanakkor feltűnő különbségek voltak.
A bányászatban. valamint a közlekedésben dolgozó munkásokról közismert, hogy a
múltban szorosabb kapcsolatuk volt a mezőgazdasággal. 1910-ben közöttük há- romszor—négyszer annyian rendelkeztek földbirtokkal, mint az ipari. kereskedelmi munkások között. A közszolgáltatásban dolgozó munkások között még magasabb volt a földterülettel bírók aránya.Mindezek alapján azt mondhatjuk, hogy a döntően agrárjellegű társadalmi struktúra nemcsak abban fejeződött ki. hogy az összes keresőkön belül a mező- gazdasági keresők túlsúlyban voltak, hanem abban is, hogy ez az agrárjelleg bizo—
nyos fokig áthatotta a polgári, sőt egyes munkásrétegeket is.
A továbbiakban azt vizsgáljuk, hogy társadalmi csoportonként milyen különbsé—
gek mutatkoznak az iskolai végzettségben. A keresők iskolai végzetségéről csak 1900-tól vannak adataink, korábban csak az összes népességre mutatták ki. de az
adatok nem alkalmasak a társadalmi csoportok szerinti elemzésre. Az 1900. és az
1910. évi adatok azt tükrözik, hogy az egyes társadalmi csoportok iskolai végzett- ségében nagy különbségek voltak. Az első és leglényegesebb. amit az adatokból kiolvashatunk, az irástudatlanok magas aránya különösen a napszámosok, a me—zőgazdasági munkások és az önálló birtokosok körében. 1900—ban a napszámo- soknak és a mezőgazdasági munkásoknak több mint fele. ezen belül a nőknek kö- zel kétharmada analfabéta volt. Az önálló birtokosok között valamivel kedvezőbb az arány: 40 százalékuk írástudatlan.
7. tábla
A keresők' megoszlása társadalmi csoport, valamint írni és olvasni tudás szerint 1900-ban
(százalék)
Férfi Nő Együtt
' - 'rn' és la ' ' " l ' l iésalvasnt __
Tarsadalmi CSOPOT! ! ! OV sm össze— H'nl es OVGSnI össze— "1 ossze—
sen sen sen
tud lnem tud tud lnem tud tud 'nem tud
Szellemi foglalkozású . . 100,0 0.0 100.0 94.5 5.5 100,0 99.0 1.0 100.0 Önálló kereskedő . . . 90*,7 9.3 100.0 54.5 [15.55 1000 829 17.1 100.0 Önálló iparos . . . . . 84,8 152 100.0 64.2 35.8 100,0 80.9 19.1 100,0 Önálló (: közlekedés terü-
letén . . . . . . . 662 33,8 100,0 66,1 33,9 100,0 662 33,8 100.0 Munkás. segéd, napszá-
mos" . . . . . . . 87.5 12,5 100.0 75.3 24.7 100,0 85,8 14,2 100,0 Háztartási alkalmazott . . 66,4 33,6 100,0 68,0 32,0 'lOO'.0 67,9 32,1 100.0 Napszámos (k. m. n.) . . 52,5 47,5 100,0 35.1 64,9 100,0 46,0 54.0 100,0
Önálló őstermelő és segí— v
tő családtagja . . . . 65.1 34,9 100.0 47.5 52,5 10050 59,8 40,2 100.0 Mezőgazdasági munkás,
cseléd . . . . . . . 53.7 46,3 100.0 37.3 62,7 100,0 49.8 5032 100.0
Egyéb*** . . . . . . . 78.4 21.6 100.o 62.23 37,7 mm 73,0 27,0 100.o
Összesen
68,1 31,9 100,0 51,8 48,2 100,0 63,4 36,6 100,0
' A keresők között vannak a tanoncok is.
" A munkás. segéd. napszámos kategóriába kerültek a segítő családtagok is.
"*Az egyéb kategória tartalmazza a nyugdíjasokat és tőkepénzeseket.
Forrás: 1900. évi népszámlálás. 7. rész. A népesség foglalkozása a főbb demográfiai adatokkal egy- bevetve. Magyar Statisztikai Közlemények. Új sorozat. 15. köt.
312 HARCSA—ISWAN
Ugyanakkor ki kell emelni, hogy — nem számítva a szellemi foglalkozásúakat _e- az analfabéták aránya a munkások között volt a legalacsonyabb, "mindössze" 14
százalék. Ez az arány még az önálló iparosok és kereskedők között is ,,magasabb"
volt. ,
8 tábla
A keresők' megoszlása társadalmi csoport és iskolai végzettség szerint 1-910 ben
(százalék)
Legalább a kozepiskola _Egye'b is;?
Társadalmi csoport 8 l 6 l 4 (megás; serti , Összesen;
——————————w— tudó olvasni
osztályát végezte nem tud
Férfi * 1, _
Szellemi foglalkozású . . . 66.6 82 14.6 10,6 _ 0,D , 519690;
Önálló kereskedő . . . 5.1 2.7 11,9 71.3 9.0" 'lD0.0
Önálló iparos . . . 0.9 O,5 3,0 81.3 14.3 mao
Önálló a közlekedés területén . . . 0.3 0,3 1.4 67.9' 30,1 10850 Munkás. segéd, napszámos" . . . 0.2 0.5 3,8 85,5 19.0 was Háztartási alkalmazott . . . — ! 0.1 0.4 73.7 25,8 1003
Napszámos (k m. n.). . . . . . — -— -— 58.3 41. 7 1003,
Önálló őstermelő és segítő családtag . . . ' 0.3 0.1 0.3 712 28.1 100,0 Mezőgazdasági munkás, cseléd . . . 0.0 0.0 O,1 57,4 42.5 1004?
Nyugdíjas, tőkepénzes . . . 15,4 32 6.3 549 202 1003-
Egyéb . . . . . . . . . . . . 15 0.6 3,5 73,6 20.8 100.0n._
Összesen . . . . . . . . . . . . 3,3 ! o,:s ! 2,0 l aaa l 26,1 l mao-
. Nő , ,
Szellemi foglalkozású . 28,0 9.9 31;8 26,9 3.4 '100,0
Önálló kereskedő O,5 O,5 4.0 58,0 37,0 100.0
Önálló iparos . . . 0.2 0.3 3.0 66,3 30,2 100.0
Önálló a közlekedés területén , 0.9 1,6 6.0- 58,1 33.4 100.OV
Munkás, segéd, napszámos" . 0.1' 0.2 236 822 '14.9 ' 1'OD,O"
Háztartási alkalmazott . . . 0,0 O,l 0.3 769 22,7 40110
Napszámos (k. m. n.), . . . — —— — 40,1 59,9 100.0
Önálló őstermelő és segítő családtag . . . 0.0 0.1 O,3 59,1, 405 100.0 Mezőgazdasági munkás, cseléd . . . —, — 0.0 45.4 54,6 'lO0,0 Nyugdíjas, tőkepénzes , . . . 1.9 1.9 ' 7,8 51,4 37.0 100.0
Egyéb . . . . . . . . . . . . . 0.3 0.4 l 23 63.7 33.53 1009—
Összesen . . . . . . . . . . . . 1.2— l O,5 ! 2,3 ! 60,5 l 35,5 is maga
Együtt *
Szellemi foglalkozású . 58,5 8.6 18.2 14,0 , , 0.7 , 100,0 *
Önálló kereskedő 4,1 22 10.2. .68.5 15.0 100.o
Önálló iparos . . -, . 0.8 O,5 3.0 783 17,4 100.0"' Önálló a közlekedés területén . 0,4 0,3 1.5 67,7 30,1 "100.0
Munkás. segéd, napszámos" . 0.2 0.5' 3,6 85.0 10.7 100.B
Háztartási alkalmazott 0.0 0.1 0.3 76.7 22,9_ 100,0 '
Napszámos (k m. n.). . . -— — — 52.33 47.7 1003
Önálló őstermelő és segítő családtag 0.2 0.1 ' 03 68.6 30.8 , 100.0 Mezőgazdasági munkás. cseléd . 0.0 0.0 0.1 55.4 44.5 1003)";
Nyugdíjas, tőkepénzes . 7.5 2.4 7.2 529 300 100.0
Egyéb . . . . . . . . 1.2. 0.6 3.3 72,o 229 mao
' Mindösszesen 2.8 1 0.6 I 2.1 662 l 283 ! mao
' A keresők között vannak a tanoncok is.
" A munkás, segéd, napszámos csoportban vannak az iparban, kereskedelemben. közlekedésben dol—
gozó segitő családtagok is. Ebbe a csoportba csak azok ;! napszámosok kerültek. akik rendszeresen dolgoz
tak az említett ágazatokban. _ *7 —,
For:rós Az 1910. évi népszámlálás. 4. rész. — , m"
